Szabad Földműves, 1983. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)
1983-03-12 / 10. szám
I 1983. március 12. SZABAD FÖLDMŰVES 3 A szocializmus országaiban Lakásépítés A Szovjetunióban a családok többsége állami lakáshoz jut. A falusi lakosoknak rendszerint saját házuk van. Az utóbbi években azonban elég sok szövetkezeti lakást is építettek. Felvetődhet a kérdés, miért költenek az emberek szövetkezeti lakásra, ba az államtól ingyen kaphatnak. Ennek az az oka, hogy állami lakáshoz nem jnt hozzá mindenki, s nem is azonnal. Mivel egyelőre több az igénylő, mint az új lakás, a lakásokat sorrendben kell kiutalni. Azok, akik gyorsabban szeretnék megoldani lakásproblémájukat, vagy az állami lakásnál valamelyest magasabb színvonalú lakáshoz szeretnének hozzájutni, lakásépítő szövetkezetekbe tömörülnek. Moszkvában külön hivatal foglalkozik a szövetkezeti lakásügyekkel. A szovjet fővárosban jelenleg több mint 700 ezren élnek szövetkezed lakásban. Évente átlagosan tízezer szövetkezed lakást építenek, ez az évi fővárosi lakásépítésnek közel egytizede. A szövetkezeti lakáshivatal nyilvántartást vezet a belépőkről, jogi kereteket ad a szövetkezeteknek, különböző műszaki dokumentációkat készít, s lakásfenntartási és felújítási problémákkal foglalkozik. A szövetkezeti tag a lakás értékének 30 százalékát fizeti be. A maradék összeget 25 éves, félszázalékos kamatú hitel formájában a beruházási bank útján az államtól kapja. Annak, aki szövetkezed lakást akar építtetni, be kell lépnie a lakásépítő szövetkezetbe, amelyet rendszerint a jövendő tagok munka- vagy lakóhelyén, közvetlenül a szövetkezeti lakáshivatal irányításával hoznak létre. A szövetkezeti lakások nagyon kis százalékát egyéni tervek alapján építik, de ezekért a lakásokért többet kell fizetniük a lakóknak. A szövetkezeti lakásokban is természetesen ugyanazok a kommunális szolgáltatások (villany, gáz, fűtés, hideg-meleg víz. csatornázás, szemétgyűjtő stb.) vehetők igénybe, mint az állami lakásokban. Ami a szövetkezeti lakás árát illeti, csak a lakóterület nagyságát veszik figyelembe, tehát az előszobáét, a hallét, a konyháét, a fürdőszobáét stb. nem. A lakás ára a tervtől és természetesen méretétől függ. A hivatal az ésszerű telepítési normákból indul ki, amikor kiválasztja a lakásokat a tagok számára. A norma az egy főre jutó szobaszámra épül. A ház építési tervéről a szövetkezet igazgatósága dönt, s a tervet először a taggyűlés, ezt követően pedig a szövetkezeti lakáshivatal hagyja jóvá. Az építkezés helyét is a tagok kívánságainak figyelembevételével a hivatal szakemberei választják ki. Moszkvában jelenleg tíz helyen folyik szövetkezeti lakások építése. A választék tehát nagy. A fővárosiak egyébként az egy- és kétszobás lakásokat keresik (egyszobásból hiány van), három-, négy- és ötszobás lakásokért gyakorlatilag nem állnak sorba. (Szovjetszkaja Panorama) Határ menti árucsere A handlovái Jednota és a magyarországi szécsényi Egyesült Äfész hétmillió forint értékű áru kishatármenti cseréjére kötött megállapodást. A termékek között szerepel szlovák sör, posztószáras cipó, sörű szövésű drótfonal, 50—250 literes boroshordó, talicska, kézikocsi, barkácsszerszám, gyermekjáték. Szécsény a többi között fűszérféléket, ételízesítőket, konzerveket, kötöttárukat, edényeket és porcelán termékeket, szőnyegeket, szeszes Italokat szállít cserébe Handlovába. Készülnek a losonci (Lučenec) Prior és a szécsényi Skála-Palóc áruház közötti kereskedelmi kapcsolat megteremtésére Is. A megállapodásra előreláthatólag még e hónapban sor kerül. A klshatármenti árucsere-forgalmi szerződés összesen évi négyszázezer rubel értékű áru cseréjét tűzi ki célul a két szomszédos terület lakosságának jobb ellátására. (MT)I Az amerikai kormány a szociális kiadásokat csökkentve egyidejűleg folytatja a túlméretezett fegyverkezést (A Horizont (NDK) rajza) Mart és Engels materialisták voltak. Materialista szempontból nézték a világot és az emberiséget, és felismerték, hogy a természeti jelenségekhez hasonlóan, amelyeknek anyagi okai vannak, az emberi társadalom fejlődését is anyagi erők fejlődése, a termelőerők fejlődése határozza meg... A termelőerők fejlődése olyan társadalmi viszonyokat hoz létre, amelyek a magántulajdonra támaszkodnak, most azonban azt látjuk, hogy a termelőerőknek ugyanaz a fejlődése, a többségtől elveszi a tulajdont és egy elenyésző kisebbbség kezében összpontosítja. A termelőerők fejlődése megszünteti a tulajdont, a mostani társadalmi rendszer alapját, maga tör ugyanazon cél felé, amelyet a szocialisták maguk elé tűztek. A szociális táknak csak meg kell érteniük, hogy melyik társadalmi erőnek érdeke, a jelenlegi társadalomban elfoglalt helye folytán, a szocializmus megvalósulása és hole kell oltania ebbe az erőbe érdekeinek és történelmi feladatának tudatát. Ez az erő — a proletariátus.“ e szavakkal jellemezte Lenin 1895-ben Engels temetésén a munkásosztály mindkét nagy tanítójának életművét. Ezt a tanítást a Marx halála óta eltelt száz év alatt számtalan támadás éijte, támadta elsősorban az osztályellenség, de támadták a revizionisták, a munkásmozgalom különféle renegátjal is, ám .mint a nemrégen Linzben megrendezett történészkonferencia eredményei bizonyították, Marx „élő“ művet alkotott. s ma Is hat, mint valaha. Marx Károly, ez a szellemóriás, a gyakorlat talaján álló tudós és politikus 1818. május 5-én Trierben született egy jómódú ügyvéd családjában. Már gimnazistaként megismerkedett a francia és német felvilágosodás nagyjainak müveivel. Előbb a bonni, majd a berlini egyetemen jogi, történelmi és bölcselet tanulmányokat folytatott. Lelkes hegelíánus lett, doktort értekezésében is a Demokrltosz és Hegel természetfilozófiája közötti különbséget tárgyalta. Az akkori reakciós viszonyok nem engedték meg, hogy az ateista és radikális programot valló fiatal tudós pedagógusi pályán helyezkedjék el, ezért a publicisztikát választotta, és Kölnben a szabadelvű burzsoázia ellenzéki lapjának, a Reinische Zeitungnak munkatársa lett. Az ő érdeme, hogy a lap a forradalmi gondolatok hirdetője lett, küzdött az abszolutizmus, a reakció ellen. A hatóságok 1843 áprilisában be Is tiltották a lapot. Marx akkor 1843 Júniusában elvette feleségül még diákköri menyasszonyát Jenny von Westpbalent, és Párizsba költözött. A Német-Francia Évkönyvek radikális emigráns folyóiratban, mely azonban csak egyszer jelent meg, két fontos cikkét közölte: a „Bevezetőt a hegeli jogfilozdfia bírálatához“ és a „Zsidó kérdést", amelyek azt bizonyították, hogy Marx a hegeli idealizmusról és forradalmi.' demokratizmusról áttért a tudományos szocializmus útjára. Ezekben az Írásaiban bizonyította, hogy az embert a kizsákmányolás és elnyomás alól csak a társadalom kommunista átalakítása szabadíthatja fel, ezt pedig csakis a proletáriátus hajthatja végre. Marx 1844 szeptemberében személyesen megismerkedett Engelsszel, akivel már régebben levelezett. Egész életre szóló barátság szövődött köztük. Az Évkönyvek beszüntetése után a Vorwärts című radikális folyóiratban fejtegette nézeteit, de a francia hatóságok a porosz kormány nyomáséra betiltották a lapot melyet emigránsok szerkesztettek, és szerkesztőit kiutasították az országból. Következett háromévi brüsszelt kényszertartözkodős. Ez alatt Irta meg Marx A filozófia nyomorúsága című, a proudhoni utópista elméletekkel szembeforduló művét, valamint az Engelsszel közösen Írott Német ideológiát, amelyben megalapozták a materialista történelemszemléletet és lerakták a tudományos szocializmus alapjait. Marx tanítása, eszmél testet öltöttek a tudományos program alapján létrejött első munkáskörökben és szervezetekben. Londonban 1847 tavaszán a chartista Igazak Szövetségéből megalakult a Kommunisták Szövetsé-Élő és halhatatlan ge, az elsó p'roletárpárt, melynek II. kongresszusa megbízta Marxot és Engelset, dolgozzák ki az első kommunista párt programját. így jött létre 1848 február végén a Kommunista Kiáltvány, melynek lényegét a „Világ proletárjai, egyesüljetek!“ jelszó foglalta össze. Marx ekkor visszatért Németországba, és Kölnben megjelentette a Neue Rheinische Zeitung című lapot, mely lényegében a Kommunisták Szövetségének irányító központja és a forradalmi mozgalom Illegális vezérkara lett. Marx azon dolgozott, hogy a kommunisták és az összes forradalmárok kihasználják céljaikra a demokratikus és munkásszervezeteket. A reakció azonban felülkerekedett, s a hatóságok betiltottak a lapot. Marx Ismét Párizsba készült, hogy felvegye a kapcsolatot a francia demokratákkal, de nem engedték meg letelepedését, ezért Londonba költözött és Itt élt haláláig. Itt átszervezte a Kommunisták Szövetségét, s itt jelentek meg korírásat. 1867-ben Jelent meg legfőbb művének, A tókének I. kötete. Életművét foglalta össze. A befejező második és harmadik részt halála után Engels rendezte sajtó alá, és adta ki. Marx hatása alatt és Irányításával született meg Londonban az I. Internacionáléként ismert nemzetközi munkásszövetség, melynek nagy szerepe volt a Párizsi Kommün megvalósításában, melynek tapasztalatait mint a proletárdiktatúra megteremtésére tett elsó kísérletét a ‘Polgárháború Franciaországban című művében elemezte. Marx Károly szűkös életkörülmények között élte utolsó évelt. A tőke befejezésén dolgozott, ostorozta az opportunizmus megnyilvánulásait. Száz évvel ezelőtt, 1883. március 14-én, 65-éves korában halt meg. Marx fö életműve a materialista történelemfelfogás, tudományos tanok összessége, de tanítását sohasem kezelte mereven, örök érvényű valamiként, hanem cselekvési útmutatásként, feltételezve, hogy a további gyakorlat kiegészíti és tovább fejleszti tanítását. Művének egyik szovjet értékelője megállapítja, hogy Mariinak és Engelsnek a kommunizmusra vonatkozó nézeteit a nyugati veretű „marxológusok“ mechanikusan szembeállítják a létező szocializmussal, annak Jelenlegi fejlődési szakaszával. „Mindezek a változatos és első pillantásra egymásnak ellentmondó „értelmezések“ egy és ugyanazt a célt követik: a marxizmust belsőleg ellentmondásos elméletnek akarják feltüntetni, amely különféle magyarázatokat enged meg, egy „pluralisztikus marxizmus“ csalóka képét akarják kialakítani“. A marxista tanítás fejlesztésének nagyszerű gyakorlati példáját mutatta a napokban Jurij Andropovnak, az SZKP Központi Bizottsága főtitkárának „Marx tanítása és a szocialista építőmunka néhány kérdése a Szovjetunióban“ című írása. A tulajdon kérdésével kapcsolatban például megállapítja: Marx szerint a kapitalizmust felváltó gazdasági-társadalmi rendszer alapja a termélőeszközök társadalmi tulajdona. A létező szocializmus történelmi tapasztalata azt mutatja, hogy a magántulajdonosi „enyémnek“ közösségi „miénkké“ változása nem következik be egyszerűen. A tulajdonviszonyok megváltoztatása nem egyszerűsíthető le arra az egyszeri aktjisra, melynek eredményeként az alapvető termelőeszközök társadalmi tulajdonba mennek át. Két különböző dolog megszerezni a tulajdonosi jogokat, és valódi, okos, gondos tulajdonossá válni. A szocialista forradalmat végrehajtó nép csak hosszú ldó alatt szokhatja meg új helyzetét, alkalmazkodhat gazdaságilag, politikailag, s — ha úgy tetszik — lélektanilag Is az új körülményekhez. A kollektív tulajdonosi szemlélet kialakulásáról szólva, nem feledkezhetünk meg arról, hogy ez egy hoszszan tartó, bonyolult folyamat, amelyet nem lehet leegyszerűsíteni. Az individualista szokások, az a törekvés, hogy mások, a társadalom kárára gyarapodjék, egyesekben még a szocialista termelóvlszonyok létrejötte után Is megmarad vagy újratermelődik. ... A népgazdaságunk különböző területein végzett normális munkát megzavaró hiányosságok Jelentős része éppen a termelőeszközök., szoptaltsta tulajdonon alapuló gazdasági élet normálnak, követelményeinek figyelmen kívül hagyásából fakad. A kérdések komplexumát elemezve Andropov megállapítja: „Napjainkban helyesen cselekszik az, aki feltéve magának a kérdést — „Ml a szocializmus?“ — válaszért elsősorban Mar*, Engels és Lenin munkáihoz fordul. Ez azonban önmagában nem elég. A szocializmus lényegét nem lehet megérteni a Szovjetunió és más testvéri országok népei gazdag tapasztalatainak figyelembevétele nélkül. Ezek a tapasztalatok megmutatják, hogy milyen bonyolultak a szocialista alkotás során felvetődő problémák. De arról is tanúskodnak, hogy a társadalmi lét legbonyolultabb kérdéseinek megoldására csupán a szocializmus képes. L. L. KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK Korunk egyik vitathatatlanul legjelentősebb társadalmi-politikai csoportosulása az el nem kötelezett országok mozgalma néven Ismert tömörülés, mely 1981. évi I. belgrádi csúcstalálkozóján 25 tagállamot számlált soraiban, ma viszont közel száz állam tartozik hozzá, mintegy félmilllérd ember érdekeit képviselve. A mozgalom program szerint március 7-től. 11-lg Oj-Delhiben tartotta VII. csúcstalálkozóját. E cikk írásakor a szakértői szintű csoportok fejezték be munkájukat, majd a külügyminiszterek tartottak kétnapos tanácskozást, s az eredményekből arra következtethettünk, hogy a mozgalom tagországainak széles körű összejövetelén a mozgalom eredeti célkitűzéseihez hű, elvi alapon álló tagállamok és más, különféle, eltérő befolyás alá került csoportok közötti erőpróba zajlott le. Az el nem kötelezett országok csoportja az emberiség legszegényebb, fejlődő országaiban élő emberiséget képviseli, s ezeknek az országoknak a lakossága nemcsak félmilliárd főt tesz ki, hanem — fő mutatóként kiragadva az el nem kötelezett országok jellemzői közül — államadósságuk összesen másfél milliárd dollár. A legalacsonyabb Itt áz életszínvonal, viszont a legmagasabb a csecsemőhalálozás. Nagyon természetes, hogy ezek az országok érthető politikai és gazdasági okokból is a Szovjetuniót és a szövetséges szocialista országokat tartják követendő példaképüknek — természetesen elveiket egy idegen politikai és gazdasági rendszer közegében vallva —, és fontos segítséget, támogatást nyújtanak szövetségeseikként olyan nemzetközi fórumokon; ahol az egész emberiség sorsával kapcsolatos létfontosságú kérdésekről kell dönteni. Ilyen kérdések a béke és a leszerelés kérdése, új, igazságos gazdasági rend megteremtése, az el nem kötelezettek közül sokakat közvetlenül érintő közel-keleti kérdés békés rendezése, összefüggő komplett problémák megoldása, mint például a Dél-afrikai Köztársaság szomszédait veszélyeztető uralmi törekvése, Namibia függetlenségének kivívása stb. A jelenlegi csúcskonferenciára, illetve megrendezésére például közvetlenül kihatott az iraki-iráni fegyveres viszály, s India csak három hónapja fogadta el a megbízást, hogy Bagdad helyett Oj-Delhl fogadja be a konferencia részvevőit. Indiába a mozgalom 95 államát hívták meg; Kambodzsa most Is távolmarad, akár 1979-ben a havannai konferencián, mert a tagországok között vita van Kambodzsa képviseletéről, s a vendéglátó kormány nyilván eleve kerüli a súrlódási pontokat. Ez érthető Is, mert az amerikai Irányítású propagandagépezet a csúcstalálkozó Időpontjának közeledtével fokozott támadás alá vette az Indiai kormányt. Tendenciózus híreszteléseinek és cikkezésének célpontja Indíra Gandhi szovjetbarát politikájának támadása volt, bár a miniszterelnökasszony tavalyi washingtoni látogatása óta félrevezetőén bizonyos amerikai orientálódásáról cikkeztek. A kormányfő találó választ adott, kijelentve, hogy látogatása a politikai légkör javítását célozta, és síkraszállt a Szovjetunió és az el nem kötelezettek barátságának természetes érdekeket ápoló megalapozottsága mellett. Persze az amerikai propaganda hatására a miniszterelnökasszonyt belső támadás Is érte. A hangadó a reakciós konzervatív politikus, Deszai exmíniszterelnök volt, aki tisztában lévén a mozgalmat megosztó problémákkal, az Afganisztán és Kambodzsa körüli vita színhelyévé szerette volna tenni Oj-Delhlt. Az amerikai propaganda sorra szította a mozgalomban parázsló és szunnyadozó ellentéteket Is, például tendenciózusan összehasonlítva a „radikálisnak“ kikiáltott kubát a „mérsékelt“ Indiával, stb. Ezért az el nem kötelezettek mozgalmában a legfőbb kérdés az egység megtartása és erősítése, mert csak ezen ez alapon határozhatnak közös nevezőre jutva a legégetőbb kérdésekben. Az Imperializmus pedig éppen arra törekszik, hogy a széthúzás, az egység hiánya miatt teljes kudarc érja a mozgalmat, s ez további államokat tartson vissza a csatlakozástól. Mint ismeretes, az új-delhi értekezlet napirendjén szerepelt a Bahama Közösség, Barbados, Kolumbia és az 1980-ban alakult Venuatu tagsági felvétele. Az új-delhl csúcsértekezlet munkájának jő alapot adott a mozgalom koordinációs irodájának managual tanácskozása, amelynek középpontjában a latin-amerikai földrész és a karibi térség problémái álltak, s e problémák fő okozója az Egyesült Alisok. A nlcaraguai kormány kidolgozásában a manegual értekezleten elfogadott dokumentum elítélte az Egyesült Államok latin-amerikai beavatkozását, fellazító politikáját, mellyel végső célként meg akarja dönteni a n .1 nem kívánatos kormányokat. Az ezzel együtt a csúcsértekezlet elé terjesztett más politikai és gazdasági okmánytervezetek, valamint Washingtonnak a Diego Garcia szigeti támaszponttal kapcsolatos és Ázsia népeit felette veszélyeztető tervei antllmperialista szellemben mozgósítják a részvevőket. A csúcstalálkozó elé terjesztett managual nyilatkozat szellemét az a követelés hatja át, hogy az Egyesült Államok hagyjon fel a bevatkozással a közép-amerikai államok belügyeibe, s helyezkedjék konstruktív álláspontra a béke és a párbeszéd érdekében. Éppen ezért a mozgalom egysége és jövőjének alakulása szempontjából lényeges lesz majd — egy héten belül meggyőződhetünk rőfa — a mozgalom részt vevő országainak egységes antiiraperiallsta állásfoglalása, hogy egyes államok kiszabaduljanak az amerikai befolyás alól. Mivelhogy a csúcstalálkozó Ázsiában zajlik le, India mellett Igen fontos befolyása van a térségben Pakisztánnak, továbbá a kínai kapcsolatok alakulásának. Az a tényező, hogy a szovjet-kínai államközi kapcsolatok normalizálódásának távlata rajzolódik ki, i ez most Időszerűen kezd konkrét formát ölteni, ez a folyamat feltétlenül kihathat a földrész problémáinak szemléletére, az ázsiai stratégiai egyensúlyra Is. Hiszéh pillanatnyilag Kína és Pakisztán Washingtontól valö óvatos elidegenedése Jellemzi a helyzetet. A világ népei, kifejezte ezt a reményét Perez de Cuellar ENSZ-főtitkár Is, fontos lépést yárnak Delhitől a béke és a világbiztonság kérdésében. Következik ez abból is, hogy India felette érdekelt a délkeletázsiai és délnyugat-ázsiai stratégiában, de a biztonsági szempontok mellett olyan elképzelések is dominálnak, hogy a fegyverkezésre elfecsérelt dollármilliók legalább részben talpraállíthatnák a fejlődő országok gazdasági ‘életét, amihez a Dél-Dél és az Észak-Dél kapcsolatok újszellemű kiépítése, vagyis a fejlődő országok gazdasági együttműködésének szorosabbra fűzése, a fejlett és fejlődő országok igazságos gazdasági rendre épülő viszonyának és együttműködésének rendezése Is hozzájárulna, ám mindez csak békés feltételek között képzelhető el. LŰRINCZ LÁSZLÓ Havannától Delhiig
