Szabad Földműves, 1983. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)
1983-03-05 / 9. szám
arra, hogy a parcella az elövetemény letakarítása után ne legyen elgyomosodott, s ne legyen rajta nagy mennyiségű tarlómaradvány. A kukoricát a vetésforgóban általában kalászosok után soroljuk, de kisebb mértékben a kapásnövények, az évelő takarmánynövények, az ipari növények stb. után is termeszthető. A gabonafélék minden termelßsi körzetben viszonylag jó előveteménynek bizonyultak. A betakarítási technológiától és a nedvességviszonyoktól függ, mennyiben felel meg a szemes kukorica a silókukorica előveteményeként. A csapadékosabb vidékeken a silókukorica sikeresen termeszthető lucerna, herefüves keverékek után is. Csapadékos körzetekben az idejében feltört rétek és legelők a silókukoricának igen jó előveteményei. A kukoricát a gyengén áttelelt, de idejében beszántott ősziek és alávetések után is termeszthetjük. A kedvezőtlenebb adottságú körzetekben a kukoricát mindenekelőtt a lazább, könnyebben fölmelegedő talajú sík területeken és a déli fekvésű lejtőkön termesszük. A meredek lejtőkön nem ajánlatos vetni, mivel itt nagyok a veszteségek és a gépi eszközök használata balesetveszélyes. Talajelőkészítés Az őszi talajelőkészítés célja: a talaj 20—35 cm mélyen végzett porhanyítása (a szántóréteg mélysége szerint], az elővetemény után visszamaradt tarlómaradványok és a trágya bedolgozása, valamint a gyomnövények irtása. A gabonafélék után tarlóhántást végzünk. A felhántott táblát azonnal kezelni kell, hogy elősegítsük a gyomnövények csírázását. A tarlómaradványok beszántása előtt nitrogéntrágyákat (DAM 390) vagy szerves trágyákat — trágyáiét, hígtrágyát — kell alkalmazni. ■ A parcellát ősszel legalább egyszer föl kell szántani, de a lehetőségek szerint kétszeri szántás ajánlatos. A szántást legkésőbb november első felében be kell fejezni. Az őszi mélyszántás után csak durván dolgozzuk el a talajt. Tavasszal, a talaj felszikkadása után az első beavatkozást a simítózás jelenti. A simítózás után a műtrágyák teljes adagját, vagy ha az őszi szántással egy részüket már beszántottuk, akkor a hátralevő mennyiségét egyenletesen kiszórjuk. Velük együtt, az első kultivátorozással, egy munkamenetben a gyökérherbicideket is a talajba dolgozhatjuk. Néhány nappal a vetés előtt a második kultivátorozást is el kell végezni, melylyel a talajt a vetési mélységig porhanyítjuk. Ha a talajkártevők — főként drótférgek — nagy számban fordulnak elő, akkor az irtásukra alkalmas vegyszereket is a talajba kell juttatni. A trágyázás módja és hatása Általában az elővetemény intenzív trágyázása ajánlatos, amelynek nagyobb jelentősége van, mint a közvetlen trágyázásnak. A közvetlen trágyázás alacsony hatékonysága a szárazabb éghajlatú kukoricatermelő körzetekben nyilvánul meg. A répatermelő körzetek mezőgazdászai gyakran megfeledkeznek arról, hogy ebben a körzetben valamivel sűrűbb növényállományra van szükség, mint a kukoricatermelő körzetekben. Ez a követelmény fokozott mértékben érvényes a jól trágyázott táblákon. A ritkább növényállomány esetén a trágyázás hatékonysága csökken, sőt, a répatermelő körzetekben kedvezőtlen hatása is lehet. A kukorica trágyázásakor szem előtt kell tartani azt a tényt, hogy a kukorica mélyen gyökerezik. Ezt a képességét különösen aszály esetén hasznosítja. Am ha a szántóréteg elegendő nedvességet tartalmaz, vagy ha a gyökerek áthatolását valami gátolja, sekélyebben gyökerezik. Ha a kukorica gyökérrendszerének nagyobb tömege mélyebbre hatol, akkor gondoskodnunk kell arról, hogy a talaj mélyebb rétegeiben is megfelelő mennyiségű, egyenletesen elosztott tápanyag legyen. Az aszályosabb vidékeken és a könnyen száradó talajokon fontos tényező, hogy az elővetemény és az alapvető agrotechnika mennyiben befolyásolta a talaj vízkészletét. A kedvezőtlenebb adottságú talajokon figyelembe kell venni azt is, hogy az elővetemnéy mennyi tápanyagot vont ki a talajból. Példaképpen megemlíthetjük a szalma beszántását. Ezzel a művelettel aszályosabb feltételek között esetenként ronthatjuk az utónövény nedvesésgi viszonyait. Ugyanakkor a kevésbé termékeny talajokon nitrogéndepressziót okozhatunk. A- mennyiben a talaj nedvességtartalma kielégítő, a nitrogéndepresszió a tarló fokozott nitrogénes trágyázásával kiküszöbölhető. A szalma vagy tarló elégtelen bedolgozásával a talaj vízgazdálkodását rontjuk, ami a gyakorlatban elég gyakori eset. A műtrágyák alkalmazásának módja és időpontja A jelenlegi műszaki feltételek mellett többé-kevésbé a trágyák felületi alkalmazáséról, illetve azok vetés előtti sekély bedolgozásáról, valamint a trágyák őszi beszántásáról van szó. A trágyák alkalmazásakor nemcsak az ökológiai feltételeket (pl. a könnyen kimosódó talajokat helytelen lenne ősszel belterjesen trágyázni) kell figyelembe venni, hanem a talajszelvény tápanyagellátottságának fokát, a trágyaadagok nagyság gát, s végül azt is, mikor termesztettek az adott parcellán kukoricát. Szárazabb vidékeken az őszi trágyázásra szánt műtrágyaadagok, főként a nitrogénadagok nagysága bizonyos mérték« ben korlátozott. Tavaszi trágyázás esetén a műtrágyák hatása csak később következik be. Műtrágyahiány esetén, amennyiben a kukorica egyéves termesztéséről van szó, a jobban trágyázott elővetemények után az adagokat lényegesen csökkenthetjük. Szerves trágyázás A kukoricatermelést valamikor nehezen tudtuk elképzelni istállótrágyázás nélkül. Ma — a kedvező vízgazdálkodású és megfelelő termőképességű homokos talajok kivételével — nem számolunk azzal, hogy az istállótrágya, vagy más beszántott és elégtelenül lebomlott szerves anyagok a kukorica tápanyagforrásává válnak. Ami az istállőtrágyát illeti, jelenlegi minőségénél fogva nem várhatunk tőle, főként aszályosabb viszonyok között nagy hatékonyságot. A szerves anyag beszántásától várjuk a talaj szénmérlegének a javulását, s ennek révén termőképességének növelését. Aszály esetén a nedvességtartalom csökkenéséhez és nitrogén-depresszióhoz vezet. Különös figyelmet kell fordítanunk a trágyalé és a hígtrágya felhasználására, mivel ezek a szalma, vagy más elégtelenül elbomlott szerves anyag beszántása esetén elősegíthetik a humusz képződését. Gyomnövények, kártevők és betegségek elleni védelem A tervezett kukoricahozamok elérésének szempontjából fontos belterjesítő intézkedést jelent a káros tényezők ellen a megfelelően megválasztott és a szervezett növényvédelem. A kukorica gyomnövényeit nemcsak a gyomirtó szerek közvetlen alkalmazásával, hanem agrotechnikai beavatkozásokkal és kultivátorozással is irtjuk. A gyomirtó szerek céltudatos es gazdaságos használata csak abban az esetben lehetséges, ba ismerjük az egyes táblákon a gyomnövényfajok előfordulásának mértékét. A szántás egyike azoknak a tényezőknek, melyek lényegesen befolyásolják főként az évelő gyomnövények mennyiségét. A gyomnövények elleni védekezésben az agrotechnikai beavatkozások közül a boronálás és a sarabolás járt sikerrel. A kukoricanövényzet gyomtalanítására a beszerezhető gyomirtó szerek gazdag választékát ismerjük. Az alapvető eszközök közé kell sorolnunk a triazin hatóanyagú szerekei, melyek nélkülözhetetlenek a kukorica gyomtalanításában. A gyomirtó szerek alkalmazásának két alapvető módját ismerjük: 1. preemergens (kelés előtti) permetezést, amikor a vegyszert a vetés előtti talajelőkészítés során vagy legkésőbb a kukorica kelése előtt alkalmazzuk; 2. postemergens (kelés utáni) permetezést, amikor a növényvédő szert röviddel a kelés után alkalmazzuk, majd amikor a kukorica eléri a 40—60 cm-es magasságot, a permetezést a levelek alá irányítva végezzük el. A triazin hatóanyagú gyomirtó szerekkel végzett gyomirtás a kukoricanövényzet gyomtalanításának legelterjedtebb módszere. Leggyakrabban az 50 százalékos Zeazint használják. A Zeazint kora tavasszal, simítózás után alkalmazzuk. Számításba jöhet az őszi alkalmazása is, de csak a szél- és vízeróziótól mentes, s a szer kijuttatása előtt simitózott talajokon. A készítmények utónövényekre veszedelmes reziduális hatásának csökkentése, valamint az elburjánzott egyéves fűféle gyomnövények irtása érdekében is a Zeazint más készítményekkel kombinálva használjuk. Ezeket a keverékeket vetéstől a kelésig alkalmazzuk. Az évelő gyomnövények irtására, amennyiben az említett típusú készítmények és keverékeik gyengéknek bizonyulnak, a 2,4 D vagy az MCPA típusú készítményeket alkalmazzuk. Rendszerint akkor permetezzük ki őket, amikor a kukoricanövényzet magassága eléri a 15—20 centimétert. Azoban az MCPA bázisú készítmények a kukoricára is mérgező hatásúak, így az évelő gyomnövényekkel fokozott mértékben fertőzött területeket ajánlatos ezekkel a készítményekkel kora tavaszszal, vagy az elővetemény betakarítása után, esetleg a kukorica előveteményét képező kalászosokban alkalmazni. A sorközi vegyszeres gyomirtást a tenyészidő későbbi szakaszaiban, főként száraz viszonyok között alacsony nyomás melett Polyet szórófejekkel ellátott sarabolóval végezzük el. Erre a célra a Gramoxone készítményt alkalmazhatjuk — hektáronként három literes adagban —, vagy még előnyösebb az Igran 50 WP és a Nopon 11 E, esetleg a 'fogastan keveréke. Az állati kártevők közül az első számú ellenséget a drótférgek képezik. Előfordulási mértékének kritikus határa a 10—15 lárva négyzetméterenként. A lárvák számát talajszondázással 50—X50 cm távolságokban és 40 cm mélyen végezzük el. A szondázást magasabb hőmérsékleten és lehetőleg közvetlenül a vetés előtt kell végezni. A kártevő kritikus eiufordulási mértékének esetén vegyszeres növényvédelmet kell alkalmazni. A kukoricát a drótféreghez hasonló mértékben károsítják növekedésének késökbbi szakaszában a bűza-bagoiypille hernyói. Előfordulásukról a növényzet alapos megfigyelése alapján győződünk meg. E kártevő hernyói előfordulásuk ídejen hat fejlődési szakaszon mennek át. A szokványos kontakt rovarölő szerek csak a hernyók legfiatalabb fejlődési szakaszaiban hatékonyak. A kukoricát 6—8 leveles fejlődési állapotáig minden kukoricatermelésre alkalmas körzetben, de főként a burgonyatermelő körzetekben erősen károsíthatja az ugarlégy. A kukoricát csak akkor támadja meg, ha a növényzet kelése után a hőmérséklet huzamosabb ideig alacsony, így a fiatal növénykék lassan fejlődnek. További veszedelmes kártevője a kukoricamoly. A fejlett hernyók csak a megtámadott növényi részekben, főként a tarlóban telelhetnek át. Optimális nedvesség-tartalom esetén az áítelelt hernyók zöme bábozódik. A fiatal hernyók kikelésük után a kukorica leveleit rágják, majd befurakodnak a címerbe és a száron át a kukoficacsőbe is eljutnak. A kukoricamoly elleni leghatékonyabb védelem a tarlómaradékok mélyszántással történő alapos alászántása, s így a fejlett hernyók áttelelésének a megakadályozása. Nemrégiben még a kukorica gazdasági szempontból legveszélyesebb betegségének a kukorica golyvás üszögjét tekintettük. Minden növényi részt megtámad. Egyes helyeken, főként Szlovákia legdélibb részein az árpa porüszögje terjed el, amely csak a címert és a kukoricacsövet támadja meg. A kukorica levélbetegségei közül a kukorica csíkos levélmozaikja a legveszedelmesebb. Újabban a legkomolyabb betegségnek a gabonák fuzariózisát tekintjük, ezek a betegségek az elvetett magot károsítják és a növényzetet főként a tenyészidő második felében, amikor szártőrothadás formájában jelentkeznek. A növényi betegségek ellen, a vetőmag gombaölő szerekkel való csávázásán kívül más módon nem védekezünk, de nagyobb mértékű előfordulásuk esetén a kukorica kukorica utáni termesztését megszakítjuk. Vetés, állnmánysíírűség A kukoricát korán, megfelelő mélységbe és egymástól egyenletes távolságra kell vetni. A vetést helyrevető gépekkel végezzük el. A kukorica legkedvezőbb vetési időpontjának azt az időszakot tekintik, amikor a talaj felső 6—10 cm-es rétege 10—12 C-fokra felmelegszik és a nedvességtartalma is megfelelő. A melegebb körzetekben ezt a hőmérsékletet már április első felében elérik, de a kukorica vetése még igen korai lenne. A hűvösebb éghajlatú körzetekben viszont nem lehet a vetést az említett hőmérséklet eléréséig halasztani. Amenyiben a talaj az optimális hőmérsékletet május elején sem éri el, a vetést az alacsonyabb, 7—8 C-fokos talajhőmérséklet esetén is el kell végezni. A koraibb vetésre csak a nagyon jő tulajdonságokkal bíró vetőmagvakat kel felhasználni. A kukorica vetésének optimális időpontja a több éves átlag alapján a következő: április 15—26 között a kukoricatermelő körzetek melegebb vidékein; április 20—30 között az enyhébb hőmérsékleti kukoricatermelő körzetekben és a répatermelő körzetek kedvezőbb adottságú vidékein; április 25 és május 5 között a répatermelő körzetek kevésbé kedvező, és a burgonyatermelő körzetek jobb feltételei között; május 1—10 között a burgonyatermelő körzetek peremvidékén. A felsorolt vetési határidők leteltével nem biztosított, hogy a kukorica a még rendelkezésére álló tenyészidő alatt eléri a technikai és biológiai érettséget. A vetés mélysége 5—10 cm között mozog. Száraz és melegebb vidékeken a 7—9 cm közötti vetési mélység felel meg, a csapadékosabb és hűvösebb körzetekben az 5—7 cm közötti, amikor az alsó határ a kötöttebb, a felső határ pedig a könynyebb talajokra vonatkozik. A 10 cm-nél mélyebb szántás után a kelés eltolódik és a kelés! erély csökken. Vetéskor fontos biztosítani az opttnális egyedszámot, amely hibridenként és a talaj termékenységétől függően különböző. A javasolt mennyiségnél 15—30 százalékkal több csíraszámot kell biztosítani, hogy így a betakarítás idején is elérjük a megkövetelt egyedszámot. A szükséges vetőmag-mennyiség hektáronként 25—40 kg között mozog. Az állomány sűrűsége a nagy hozam elérésének fontos feltétele. Növényápolás Vetés után a parcellát célszerű könnyű- boronával megmunkálni. Hengerezést az aszályos körzetekben minden talajtípuson, a csapadékos körzetekben pédig a könnyű talajokon kell végezni. Hengerezés után ajánlatos a parcellát még a kukorica kelése előtt ismét könynü boronával megjáratni, így elősegítjük a nedvesség megőrzését. A kukorica kelése előtt és után végzett boronálással hatékonyan elősegítjük a kelő gyomnövények irtását. A kukorica kelésének Idején boronáim nem szabad. A kikelt növényzetet napfényes időben boronáthatjuk, amikor a növények részben elhervadnak. így a borona kevésbé károsítja őket. Sarabolással a talajt porhanyójuk, de egyidejűleg a gyomnövényeket Is Irtjuk. A sarabolást sekélyen, maximálisan a magágyig végezzük el. A második sarabolás szükségessége esetén még sekélyebben porhanyítunk, s a sorok mentén szélesebb védősávot hagyunk. A tenyészidő folyamán, amennyiben azt a növényállomány állapota szükségessé teszi, gyomirtó és rovarirtó szereket alkalmazunk. A kukorica öntözése A kukorica- és répatermelő körzetek szárazabb éghajlatú vidékein a csapadék összmenyisége igen csekély és a tenyészidő folyamán rendszertelenül oszlik meg. Ilyen viszonyok között a kukorica hozamának nagysága és minősége döntő módon a csapadék függvénye. Kevés csapadék esetén a kukorica intenzív növekedésének szakaszában (az 5-leveles állapottól a cimerhányásig) csökken a vegetatív szervek képzése. A későbbi fejlődési szakaszban (a címer megjelenésétől a tejesérésig) jelentkező csapadékhiány következtében a csövek gyengébben fejlődnek, a száron alacsonyabban ülnek és a szemtermés Is csökken. A talaj alacsonyabb vízkészletét öntözéssel lehet — a kukorica vízigényének megfelelően — kiegészíteni. Ilyenkor tekintetbe kell venni a kukorica adott fejlődési szakaszát. Bizonyos években öntözésre nincs szükség, más években viszont kétszeri, sőt ötszöri öntözés Is szükséges. Az öntözés hatékonyságát több agrotechnikai intézkedés kölcsönös hatásával növeljük. Ide tartozik elsősorban a nagyobb műtrágyaadagok, elsősorban nitrogénadagok alkalmazásának az indokoltsága (N-trágyákból 50—100 százalékkal, P- és К-trágyákból pedig 30—50 százalékkal többet adagolunk), továbbá a megfelelő hibrid megválasztása, amely az öntözést jobban meghálálja, a növényállomány sűrűségének a kései fajtáknál 10 százalékkal, a korai hibridek esetében 30 százalékkal való növelése. Az egyszeri öntözés nem elegendő, sőt káros is lehet, csökkentheti a termés minőségét, negativ hatással lehet a csövek fejlődésére és részarányúk alakulására. Az öntözés hatékonyságát a növényállomány sűrűségének növelésén kívül a sorközök szűrítésével Is növelhetjük. A sorközök változtatásával nem a zöldtömeg mennyisége, hanem a csöképzés hatékonysága növekszik. Ezért kel elsősorban a sorközöket 70 cm-ről 50 cm-re szűkíteni, főként a hektáronkénti százezer tőszám esetén. A silókukorica öntözéses termesztése esetén a sorközök 60 cm-ről 30 cm-re való szűkítését csak "a korai és kőzépkései hibridek esetében javasolhatjuk, de ez a késői hibridek esetében nem ajánlatos. 4 A sorközök szűkítésével 1979—1980-ban a Piešťany melletti Ostrovi Efsz-ben végeztünk kísérleteket. Ezzel az intézkedéssel a kevésbé kedvező 1980 as évben értünk el nagyobb hatékonyságot, amikor az 50 cm-es sorközök esetében 8,9 tonnás hektárhozamot értek el a 70 cm es sorközök esetében elért 6,5 tonnás hozammal szemben. A silókukorica betakarítása A silókukoricát a tartósításnak megfelelő érettségi állapotban kell betakarítani, vagyis akkor, amikor a növényzet szárazanyag-tartalma eléri a 25—35 százalékot (az optimális szárazanyag-tartalom 27—32 százalék). Ha 25 százaléknál kisebb szárazanyag-tartalommal silózzuk, akkor nem használjuk ki a kukorica termőképességét, a területegységre jutó szárazanyag, béltartalom és tápanyag mennyisége szempontjából. A szárazanyag-tartalomnak a 22—25 százalékon felüli növelésével nem
