Szabad Földműves, 1983. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-08 / 1. szám
1983. január 8. SZABAD FÖLDMŰVES A társadalmi elvárásokkal összhangban Az ú] év kezdete immár hagyományosan a számvetés, a mérlegelés időszaka. A kiértékelések adathalmazából az elvégzett munka eredményessége vagy kudarca tükröződik vissza. Az elmélyültebb elemzések, a felmerülő problémák, a hiányosságok okait vagy az addig ki nem használt tartalékokat tárják fel. Az ebből levont tárgyilagos következtetések világosan Jeljik a továbbfejlődés lehetőségeit, a hatékonyság felé vezető utat. Visszapillantva a közelmúltba, kétségtelenül nehéz esztendőt hagytunk magunk után. A bonyolult külső és belső körülmények, számtalan akadályt állítottak a termelők elé. Leküzdésük az őrlési akaraterő, a leleményesség és a kezdeményezés mellett olyan szemléletváltást követelt, amely a saját erőforrások kiaknázására, a hatékonyság növelésére és a minőség javítására összpontosult. Azokban a gazdaságokban, ahol nem készültek fel kellőképpen a megváltozott körülményekből eredő fokozott igényekre, a nehézségek súlya alatt megtorpantak a fejlődésben. Itt mutatkozott meg teljes egészében a vezetők politikai és szakmai rátermettsége, a dolgozók helytállása. Csak a legjobb mezőgazdasági üzemekben sikerült eredményesen átjutni a fokozott igényesség próbatételén. A nagymegyeri (Calovo) szövetkezet is kétségtelenül közéjük tartozik. * Egy-egy mezőgazdasági üzem értékelésekor alapvető kérdés: miként tettek eleget társadalmi küldetésüknek? Nos a nagymegyeriek valamennyi mutatóban feladataikat maradéktalanul teljesítették. Csak néhány példa: a tejtermelést az előző év valóságához viszonyítva 3,5 százalékkal növelték. Bár magasra állították a mércét, mégis eleget tettek a társadalmi elvásároknak. Az egyedenkénti évi 4200 literes fejésl átlaggal a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járás élenjáró tejtermelőinek rangos helyére kerültek. A szemesek termelésében elért eredménnyel a járás öt legjobb mezőgazdasági üzeme közé sorolhatók. A további adatok felsorolása helyett hasznosabbnak tartok egynéhány értékes, a további fejlődés szempontjából útmutató gondolatot kiragadni a Gaál Sándor agrármérnökkel, a szövetkezet elnökével folytatott beszélgetésből. — Az eredményes termelésnek kiindulópontját a termőföldben kell látnunk — mondotta az elnök, majd így folytatta: —t Ugyanis azon áll vagy bukik minden, hogyan tudjuk ezt kihasználni. Ettől függ a gabonafélék, az ipari vagy a takarmánynövények termesztésének sikere. Gondolok itt olyan termelési szerkezet kialakítására, olyan tápanyagpótlásra, agrotechnikára, amely a termőföld ésszerű kihasználása mellett a nagy hozamok eléréséhez, vagyis a belterjes termeléshez nélkülözhetetlen jó talajerő megtartását, illetve ennek további fokozását teszi lehetővé. E néhány gondolat alapjában véve a hatékony belterjes termelésnek lényegét fogalmazza meg. Ugyanis törvényszerűen feltételezi a főNögazatok közötti összhangot is. Pontosabban azt, hogy a növénytermesztés kellő mennyiségű takarmányalapot teremtsen az állattenyésztésnek, az állattenyésztési szakágazat a talajerő felújításához nélkülözhetetlen tstállótrágyáról gondoskodjon, a gépesítés pedig mindkét szakágazat szolgálatában álljon a kölcsönös feladatok hatékony megvalósítása érdekében. Ezért lényegbevágóan fontos, hogy ennek Jelentőségét milyen mértékben sikerült a vezetőkkel és a tagsággal megértetni. Beszélgetésünk során természetesen szóba kerültek az őstermelők által a háttériparral, a szolgáltatásokkal, de nem utolsósorban a tudományos és kutató bázissal szemben támasztott mindazon jogos követelmények, amelyek a hatékony, belterjes termelésnek meghatározói. Többek között a biológiai anyag, a gépesítés, a vegyszerellátás vagy a részleteiben kidolgozott termesztési technológiák. Ha a tényezők láncolatából csak egyetlen láncszem Is kiesik, már ez is Jelentősen rontja a ráfordított munka hatékonyságát. A növényvédő szerek hiánya például minimálisan 1—2 mázsával csökkenti az átlaghozamot. Nem is beszélve a hiányos gépi ellátásról, amelyen feltétlenül változtatni kell. Hiszen a korszerű agrotechnika, amely az egyes munkamenetek pontos határidőhöz kötött elvégzését követeli meg, megfelelő színvonalú gépesítés nélkül elképzelhetetlen. Persze a gépesítés szakaszán a gazdaságokon belül is akadnak bővén tartalékok. Ezzel kapcsolatban Gaál elvtárs az alábbiakat jegyezte meg: — A korszerű mezőgazdasági termelésnek a gépesítés a legfiatalabb ágazata. Sokat kell még tanulnunk, tapasztalatokat gyűjtenünk ahhoz, hogy kidolgozzuk a belüzemi gépesítésnek, a gépek ésszerű kihasználásának optimális szervezési szerkezetét. A korszerű gépekhez szakképzett káderek szükségesek. Az új technológiák és eljárások újszerű munkaszervezési módszereket követelnek. Nem könnyű feladat megértetni ezt a dolgozókkal. Meggyőzni őket például arról, hogy a korszerű vetőgépekkel — elsősorban a kukoricavetőgépek esetében — éjszaka is lehet, sőt, a határidő betartása szempontjából kell is végezni a vetést. Gaál elvtárs — akinek au elnöki tisztség betöltése előtt a csilizközi szövetkezetben, az előző munkahelyén alkalma volt megismerni a kukoricatermelési rendszer előnyeit, s aki gazdag tapasztalatait a nagymegyeri szövetkezetben is eredményesen kamatoztatja — jól tudja, mit jelent a mezőgazdászok számára egy részleteiben kidolgozott vagy foghíjas termesztési technológia. — Az eredményes cukorrépa-termelés érdekében nagyon is időszerűvé vált az adott fajtaválasztékkal összehangolt aprólékos termesztési technológiának a kidolgozása. Ezt a mezőgazdasági szakemberek joggal követelik és elvárják a kutatóktól és a nemesítőktől. A felvetett észrevételek érzékenyen Jelzik a mezőgazdasági termelés egynéhány fájós pontját, de korántsem jelentik azt, hogy a szövetkezetben tétlenül várnak a végleges megoldásra. Saját erejükre támaszkodva igyekeznek áthidalni a nehézségeket. Mi sem tanúskodik erről Jobban, mint az elmúlt két esztendőben végbemenő gyors ütemű fejlődés. Az elavult géppark felújítása, a régi gépekből új gépek létrehozása, az istállók korszerűsítése, silóvermek, tiágyatelepek, mezei utak építése, a gazdasági udvarok rendbeszedése, a korszerű termelési rendszerek alkalmazása, ez mind a termelési és munkafeltételek Javítását, az előbbrelépés lehetőségét szolgálja. Éppen úgy, mint a dolgozókkal való közvetlen kapcsolat, a széles körű nevelőmunka, a beható ellenőrző tevékenység. Milyen végkövetkeztetés vonható le mindebből? Ahol a feladatok következetes teljesítése mindenkit kötelez, ahol a hatékonyság és a minőség az értékek fő mércéje, ahol nem zárkóznak el az újtól, a haladást előmozdító szemléletmódtól, s ahol az irányítás és a fejlesztés nem hiányolja az alkotóerőt, ott olyan szilárd alapokat, olyan feltételeket teremtenek, amelyek segítségével a felmerülő nehézségek mellett is eredményesen, a társadalmi elvárásokkal összhangban léphetnek előbbre. KLAMARCSIK MARIA e A Szovjetunió kárpátaljai terüle© tón gazdálkodó bilkei Űj Élet Szovg hozban él és dolgozik a kelet-szlo- S vákiai kerületben is Jól ismert gj kukoricatermesztő, Pitra Jurij, aki g eredményeivel kétszer érdemelte I ki a Szocialista Munka Hőse magas kitüntetést. Többször járt a michalovcei, a terebesi (Trebišov), a kassai (Košice), a Spišská Nová Ves-i és a poprádi járásban. Ma tapasztalatai szerint termesztik a kukoricát a Zemplínske Hradište-1, a kehneci (Hraničné), a csécsei Élvonalbeli kukoricatermeszti (Čečejovce), a smížanyi szövetkezetben és jónéhány állami gazdaságban. A közelmúltban alkalmam volt találkozni a neves kukoricatermesztővel. Beszélgetésünk természetesen a kukoricatermesztés módszerének lényegére és az elért eredményekre irányult. A szovhozban háromszáz hektáron termesztik a kukoricát — ebből százkilencven hektáron a szemes, száztíz hektáron pedig a silókdkoricát —, már harmincnégy éve Pitra jurij irányításával. A több mint három évtized átlagában elért kukoricahozam 11,4 tonna hektáronként. 1981-ben 12,4 tonna szemes kukoricát takarítottak be hektáronként1 a szocialista felajánlásban szereplő 11,8 tonnával szemben. Beszélgetésünk során a kiváló szakember nem titkolta, hogy Kárpátalja területén a kukoricatermesztésben tavaly is valamennyi gazdaságot felülmúlták. Arra a kérdésemre, hogy miben látja a kimagasló hozamok nyitját így válaszolt: — Először is figyelemmel kísérjük a tudományos-műszaki haladást, s vívmányait igyekszünk mielőbb a gyakorlatban érvéneysíteni. Ez annyit jelent, hogy a talajtan szakembereivel éppen úgy tartjuk a kapcsolatot, mint a vetőmagnemesítőkkel, a gépesítőkkel és a növényvédelem területén tevékenykedő kutatókkal. A korszerű gépesítésnek igen fontos szerepet tulajdonítunk, mert az optimális agrotechnikai határidőben végzett talajművelésnek, vetésnek és betakarításnak a gépesítés színvonala a fő meghatározója. IA megfelelő fajtaválasztéknak is megkülönböztetett figyelmet szentelnek. A múltban kimagasló hozamokat értek el a szovjet nemesítésű VIR hibriddel, amely megfelelt az alacsonyabb fokú gépesítésnek. De a kárpáti sárga lófogú fajta, valamint a ZPSZK-46 A és a Dnyeprovszki j-430 T hibrid is hektáronként tíz tonna hozammal fizetett. Ma a Szovjetunióban a belterjes, nagy hozamú és kiváló genetikai tulajdonságú hibridek terjedtek ej. Közülük a Dnyepropetrovszkij hibrid vált be a legjobban. A fajtaválasztékban kiemelkedő helyet foglalnak el a jugoszláv és a magyar nemesítést! hibridek. Az utóbbiak közül 1981-ben a Martonvásári 420-as hibridet hatvan hektáron termesztették. A hektáronkénti átlagtermés 12,2 tonna volt. Ebből a hibridből múlt évben is rekordtermést értek el. Bükében a Dnyepropetrovszki] hibridből az 55 ezer egyedszám, a juogszláv és a magyar hibridek esetében pedig a 6Ü ezer egyedszám az optimális. A hozamok növelését a vegyszerezés mellett sorközi műveléssel segítik elő. A túlnyomóan agyagos talajokon a kukorica alá 50—60 tonna szerves trágyát szántanak be hektáronként a talajba. Ezen túlmenően folyami Iszappal is rendszeresen trágvázzák a talajt. Említést érdemel, hogy ezt a módszert Pitra Jurij honosította meg. A műtrágyázást a talajelemzés alapján irányítják. Kárpátalja területén a kukoricatermesztésben Pitra-iskoláról lehet beszélni. Keze alatt a tanítványok egész sora nőtt fel, akik gazdag tapasztalataiból merítve kiváló eredményeket érnek el. Módszere túllépte a terület határát is. Ma Ukrajna számos kolhozában és szovhozában ezt a módszert eredményesen alkalmazzák. A neves kukoricatermesztó a gépész szakembereknek közvetlenül a gyakorlatban mutatja be mestersége fogásait. Tanítja a fiatalokat, miközben ő maga Is képzi magát, hogy tovább fejlessze a kukoricatermesztés haladó módszerét. Az elért sikerekben rendkívül fontos szerepet tölt be a szocialista versenymozgalom, amely a dolgozók kezdeményezőkészségének a kibontakoztatására , összpontosul. Az üzemi párt-, szak- és komszomolszervezet kiemelkedő tevékenységet fejt ki e nemes vetélkedés szervezésében. A dolgozók figyelmét elsősorban az adott lehetőségek és tartalékok maximális kihasználására irányítják. A szovhozban évekkel ezelőtt dolgozták ki a szocialista munkaverseny sza: bályalt, valamint az anyagi és erkölcsi ösztönzés elveit. A versenyben legjobban helytálló gépesítő csoportnak a vörös vándorzászlót adományozzák. A csoport tagjait pedig ingyenes hazai vagy külföldi üdültetésben részesítik. ILLÉS BERTALAN a termelés, a gazdaságosság ás a hatékonyság növelésének módszere \Z IRÁNYÍTÁS TÖKELETESlTÉSÉNEK KÖVETKEZMÉNYEI Az önálló elszámolási rendszernek, mint az irányítás hatékony formájának meghonosítása és a szövetkezeti tagok anyagi érdekeltségének elmélyítése a szőgyéni Barátság Efsz-ben nagyon hasznos lépésnek bizonyult. Talán elsősorban azért, mert megváltozott, lényegesen megjavult a tagságnak a szövetkezethez való viszonya. A szövetkezeti tagok, mint a különböző termelési irányzatú munkacsoportok tagjai, aktivan vesznek részt a termelési és pénzügyi tervek formálásában, keresik és kihasználják a termelésfejlesztési lehetőségeket, és fiadat üzennek a pazarlás minden formájának. A helyzetet tehát úgy jellemezbe! jük, hogy ma már összeforrott kollektívák erőfeszítése összpontosul a termelés fejlesztésére, hatékonyságának növelésére. Az önálló elszámolási rendszer azonban nemcsak évek múltán, hanem érvényesülésének már az elsó szakaszában Is gyümölcsözőnek bizonyult. Míg az érsekújvári (Nové Zámky) járás mezőgazdasági üzemeinek termelése a hatodik ötéves tervidőszakban átlagosan tizennyolc százalékkal, addig a szógyéni szövetkezet termelése negyvenhat százalékkal növekedett. S ez a szövetkezet a középhad végéről az élcsoportba tartozó szövetkezetek közé került. Nagyon tévednek azok, akik azt gondolják, hogy csupán mutatványszámba menó fellobbanásról van szó. A szövetkezet fejlődése a hetedik ötéves tervidőszak éveiben is figyelemre méltó. Például a mezőgazdasági bruttótermelés — öszehasonlttó árak ban érlékelve — a hatodik ötéves terv őszak 22 ezer 100 koronás átla gávai -'tiniben 1982 ben ?4 ezer 770 korona hektáronként, mig az árutermelés 3 ezer 300 koronával növekedett minden hektár után. A szövetkezet dinamikus fejlődésére utal az Is, hogy mig 1976-ban egy állandó dolgozó egész évi össztermelésének értéke 83 ezer 190 korona volt, addig az tavaly meghaladta a 133 ezer koronát. Az évi vállalati haszon pedig az említett évi 7 millió 880 ezer koronával szemben közel 20 millió 100 ezer korona volt. Kovécs Ferenc mérnökkel, a szövetkezet elnökével és Pakos Kornélia üzemgazdász mérnökkel azt latolgattuk, hogy vajon melyik termelési ágazatok fejlődése a legszembetűnőbb. Kiderült, hogy az önálló elszámolási rendszer minden egyes termelési ágazat fejlődésére nagyon kedvezően hatott. A legszembetűnőbben azonban a tejtermelés fejlődött, főleg az utóbbi négy esztendő folyamán. Négy évvel ezelőtt az egyedenkénti évi tejelési átlag csak 2674 liter volt, tavaly pedig meghaladta a 3600 litert. Dinamikusan fejlődött a speciális növénytermelési ágazat is. Mig pár évvel ezelőtt a kertészetből — hektáronkénti átlagban — csupán 35 ezer korona értékű árut értékesítettek, addig tavaly több mint 75 ezer korona értékűt. Nem beszélve a szőlőről, a szövetkezet egyik legjövedelmezőbb termelési ágazatáról, ahol közel kétszáz hektárról hektáronként több mint 180 mázsa szőlőt takarítottak be. TAPASZTALATOK A szőgyéni Barátság Efsz tapasztalatai egyértelműen bizonyítják, hogy az önálló elszámolási rendszer a termelés, a gazdaságosság és a hatékonyság növelésének valóban kiváló módszere. Egyben arra Is utalnak, hogy nagy hibát követnek el azok a gazda^ágvoetők, akik kényelemszere tétből vagy az elavult módszerekhez való görcsös ragaszkodás miatt, elodázzák az őnáló elszámolási rendszer meghonosítását. Az önálló elszámolási rendszert, mint az üzemirányítás hatékony, de kevésbé Ismert módszerét azonban nem lehet és nem szabad kapkodva vagy kényszerítő módszerek alkalmazásával bevezetni. Feltétlenül fontos, hogy a szövetkezet vezetőségének tagjai, valamint a szövetkezetben dolgozó kommunisták a lehető legrészleteKÖZGAZDASÁGI PROPAGANDA sebben ismerjék és a szó valóságos értelmében magukévá tegyék az önálló elszámolási rendszer alapján meghatározott elveket és azok helyességéről meggyőzzék a szövetkezet minden tagját. Tudatában kell lenni annak is, hogy az önálló elszámolási rendszer magától nem változtat a helyzeten. Tehát a különböző intézkedésekkel — a termelési ágazatok és csoportok részére reális, teljesíthető tervfeladatok meghatározásával, valamint az anyagi érdekeltség világos, érthető pontosításával — ösztönözni kell a dolgozók kezdeményezőkészségét az önálló elszámolási rendszer által felkínált kedvező feltételek optimális kihasználására. Az anyagi érdekeltség formáinak és méreteinek betartáséhoz feltétlenül ragaszkodni kelll A tapasztalatok ugyanis arra figyelmeztetnek, hogy minden gazdaságban akadnak olyan dolgozók, akik az anyagi érdekeltség Urmá't és meghatározott méreteit — még a gyakori felvilágosítás ellenére is — mindig úgy magyarázzák, ahogy az saját részükre előnyös. Szőgyénben — mint már említettem — a szövetkezet dolgozói munkateljesítményükért megkapják a munkabér száz százalékát. Ezzel van díjazva az elvégzett munka mennyisége és minősége. A munkabér azonban az évi keresetüknek csak kilencven százalékát teszi ki, mivel a munka eredményéért — persze ,csak a terv teljesítése esetén — tíz százalék kollektív célprémiumot kapnak. S még étiben a szövetkezetben is, ahol már nyolc éven keresztül érvényesült az önálló elszámolási rendszer, mindig akad egy-két dolgozó, aki a premizálás világosan meghatározott formáját úgy szeretné módosítani, ahogy az részére pillanatnyilag legjobban megfelel. Itt Is előfordul például, hogy kedvezőtlen időjárás miatt egy-egy termelési csoport nem teljesíti az évi termelési és áruforgalmazási tervét. Ilyenkor vetik fel egyesek, hogy a tíz százalék eredmény-, kollektív célprémiumra Joguk van, mivel a terv teljesítése objektív tényezők károsító hatásának következménye. Arra hivatkoznak, hogy ők ]ó munkát végeztek! Megfeledkeznek tehát arról, hogy az elvégzett munkájuk mennyiségéért és minőségéért már megkapták a teljes munkabért, s hogy a tíz százalékos kollektiv célprémiumot azért nem kaphatják meg, mert nem lett elérve a tervezett eredmény. Illenék tudatosítani: ha a szövetkezetnek a termelés kieséséért senki sem fizet, akkor a szövetkezet sem adhat kollektív célprémiumot a termelési tervet nem teljesítő csoportok tagjainak. Az is előfordul, hogy egyes munkacsoportok tagjai a termelési és áruforgalmazási tervük túlteljesítéséért a meghatározott 10 százaléknál több kollektív célprémiumra tartanak igényt. Ugyanakkor köztudott, hogy leggyakrabban a termelőcsoporton kívüli tényezők — például a kedvező időjárás — rendkívüli mértékben befolyásolták az eredmények alakulását. A jól végzett munka mennyiségéért (amely ugyancsak hatással volt a termelési eredmények alakulására) a nagy eredményeket elérő csoport tagjai megkapták munkabérüket, majd a tervfeladatók túlteljesítéséért kollektiv célprémiumként megkapják az évi keresetük tíz százalékát. Többet nem kaphatnak, egyrészt tehát azért, mert a rendkívül jó eredményekhez a külső tényezők is hozzájárultak, másrészt pedig azért, mert azzal, hogy egy-egy csoport túlteljesíti termelési és áruforgalmazás! tervét, nem biztos, hogy a szövetkezet évi termelési és pénzügyi terve is teljesítve lesz. Márpedig ha nem lesz teljesítve, akkor nem lesz miből fizetni sem. A termelési és áruforgalmazási tervfeladatok túlteljesítése tehát csak akkor honorálódik, ha a dbntó Jelentőségű termelési ágazatok jó eredményei folytán az egész szövetkezet túlteljesíti a termelési, áruforgalmazási és jövedelemképzési tervét. Ebben az esetben jár a szövetkezeti tagoknak haszonrészesedés és ilyképpen domborodik ki a terv túlteljesítésében való anyagi érdekeltségük is. Kétségtelen, hogy bizonyos nézeteltérésekre még a legigazságosabb szabályok mellett is számítani kell minden mezőgazdasági üzemben, íóleg akkor, ha pénzről van szó. A téves nézetek és törekvések ellen eredményesen csak a jó felvilágosító munkával lehet harcolni. Így lehet a gáncsoskodókkal szemben biztosítani az elfogadott alapelvek és szabályok kollektív védelmét. PATH0 karoly
