Szabad Földműves, 1983. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)
1983-02-19 / 7. szám
A TAKARMÁNYRÉPA TERMESZTÉSÉNEK, BETAKARÍTÁSÁNAK ÉS HASZNOSÍTÁSÁNAK AGROTECHNIKÁJA Az új ismeretek érvényesítése" a nagyüzemi termelésben a ttikarmányrépa-termelés és -betakarítás kézi munkát nem igénylő technológiai rendszerének, a nagy befogadóképességű vermekben (prizmákban) való tárolásának és a répatestek takarmányozás előtti kezelésének a függvénye. Az adottságok tárgyilagos értékelése alapján a répatermelés agrotechnikáját úgy határozzuk meg, hogy egy hektárnyi területen 70—80 ezer egyedszámot érjünk el. A takarmányrépa -'Vetése előtt értékelni kell: — a vetőmag laboratóriumi csírázás! százalékát, — a talaj állapotát és a vetés előtti előkészítését, — a talaj természetes termőképességét és vízkészletét, s— a gépesítés és a vegyszerezés érvényesítésének lehetőségét. ÉGHAJLAT- ÉS TALAJIGÉNYEK A takarmányrépa a zord éghajlatú hegyvidékeken kívül minden termelési körzetben termeszthető. Ugyanakkor figyelembe ikell venni a takarmányrépa egyes fajtáinak sajátságos igényeit. A takarmányrépának a burgonyatermelő és a hegyvidéki körzetekben van a legnagyobb jelentősége, ahol az szénával előnyösen kiegészíthető. Hosszú tenyészideje következtében kedvező nyárra és elegendő csapadékra, esetleg öntözésre van szüksége, amelynek igen nagy a hatékonysága. A takarmányrépa érzékenyen reagál az időjárás alakulására. Meleg és csapadékos évben nagyobb hozammal fizet. Fagyérzékeny. Szárazanyag-tartalma kisebb, mint a cukorrépáé. Takarmányrépát minden talajtípuson termeszthetünk, amenynyiben ezek megfelelően mély termőrétegünk, elegendő humuszt, nedvességet és tápanyagot tartalmaznak. A legnagyobb terméshozamokat a jól trágyázott és gyommentes vályogos, agyagtalajokon érhetjük el. Nedves talajokon nagyon kis hozamokat ad. Öntözéses Viszonyok között homokos vályogtalajokon is sikeresen termeszthető, amennyiben ezekre szerves trágyát juttatunk. VETÉSFORGÓBA VALÓ BESOROLÁS A takarmányrépának nincsenek különösebb Igényel a vetésforgóba való sorolással szemben. Olyan gazdasági növények után vetjük, melyek hamar lekerülnek a szántóföldről, hogy így a talajt idejében és alaposan előkészíthessük, valamint az istállótrágyát beszánthassuk. A takarmányrépa igen jó előveteményei a hüvelyesek, vagy a hüvelyesek és gabonafélék keverékei. Gyakran sorolják a gabonafélék közé. A rétek feltörése után létrehozott takarmánytermesztési vetésforgókban is sikeresen termeszthető. Nem megfelelő előveteménynek tartjuk a lucernát, a vörösherét és a kukoricát. A takarmányrépa után tavaszi gabonaféléket vetünk, mivel a talajt nagyon jó erőben hagyja maga után, valamint azért is, mert késő ősszel takarítjuk be. TALAJELŰKÉSZÍTÉS A megfelelő termőhely kiválasztása fontos tényező. Jó talajerőben levő parcellát kell kijelölnünk, amelyet lehetőleg zöldtrágyázásban kell részesíteni. Az istállótrágyát a kálium- és foszfortrágyákkal egyidejűleg középszántással idejében kell a talajba dolgozni. A mélyszántást még a talaj befagyása előtt be kell fejezni és a talaj felszínét simítózással vagy boronálással eldolgozni. Az őszi talajelőkészítés folyamán elmulasztott agrotechnikai intézkedéseket sem a tavaszi agrotechnikával, sem a tenyészidő folyamán kifejtett fokozott erőfeszítéssel már nem lehet behozni. A vetés előtti talajelőkészítés folyamán takarékoskodni kell a talajnedvességgel, amelyre a szántóréteg egész szelvényében szükség van. A talaj felszikkadása után — a kombinátorozás előtt — a szántás irányára merőlegesen egy menetben boronálunk és simítózunk. A magágy előkészítése előtt kiszórjuk a megfelelő műtrágyaadagot. Amikor a talaj hőmérséklete a vetési mélységben eléri az 5 C-fokot, a magágyat — 5 cm mélységben — kapafogú boronákkal, nehéz boronákkal vagy kombinátor se-' gítségével készítjük elő. A vetés előtti boronálást szükség szerint meg kell ismételni, vagy a porhanyított talajokon száraz időjárás esetén a talaj felső rétegét hcngereléssel tömörltjük. Vetés előtt a gyomirtó szereket boronálással vagy komblnátorral juttatjuk a talajba. A TAKARMÁNYRÉPA TÁPANYAGELLÁTÁSA ÉS TRÁGYÁZÁSA A takarmányrépa tápanyagellátása és trágyázása a termesztési technológia fontos részét képezi, amely döntő módon befolyásolja a terméshozam nagyságát és minősegét. Ezen a téren nagyon sok, és a termelési eredményeket igen kedvezőtlenül befolyásoló hiányosság fordul elő. A takarmányrépa trágyázási rendszerének alapját továbbra is a szerves trágyák képezik. Az érett istállótrágya a legalkalmasabb. Az istállótrágya kedvező hatását a répa erőteljes kelésében és a talaj .biológiai tevékenységének javulásában, valamint abban kell látnunk, hogy vele együtt különféle növekedést serkentő anyagok — fitohormonok és mikroelemek — kerülnek a talajba, amelyek igen kedvezően balnak a répa fejlődésére, a te lines' nagyságára és minőségére. Ősszel hektáronként 50 tonna istállótrágyát, a'apmütrágyaként pedig egy tonna szuperfoszfátot, 400—500 kg kálísót és 150 kg ammóniumszulfátot juttatunk a talajba. A szántás után a lesimított talajra megfelelő időben trágyalét — hektáronként 60 köbmétert — juttatunk. Kora tavasszal, vetés előtt alkalmazzuk az ammóniumszulfát adagjának másik felét. A tenyészidő folyamán fejtrágy ázásra 200 kg meszes ami mónsalétromot és kétszer 20 köbméter trágyalevet hasznúiba* tunk, melyet 1:5 arányban vízzel hígítunk. Az egyes hatóanyagok részarányának meghatározásában tekintetbe kell venni a taiajeiemzések eredményeit, valamint az adott éghajlati és talajadottságokat. Az eddigi tapasztalatok- szerint a helytelen műtrágyázás következtében fokozott mértékben növekszik * a szántóréteg felszíni rétegének ásványi anyagokkal való telítettsége, ami erősen csökkenti a kelési százalékot és a növényegyedek számát. A DAM 390 alkalmazása esetén a vetés előtti salétromos nitrogéntrágyázás elhagyható. VETÉS ÉS NÖVÉNYÁPOLÁS A hozamok alakulása a takarmányrépa korai vetésétől függ. A vetést úgy kell elvégezni, hogy a répagomolyok egyenletesen, a megfelelő távolságra és a megkövetelt 2,5—3 cm-es mélységbe kerüljenek a földbe. A tőtávolságot a talaj- és ég-, hajlati adottságoknak megfelelően állítjuk be. A tőtávolság meghatározásakor a legfontosabb mutató a laboratóriumi körülmények között elért csírázási százalék. A. gyakorlat számára a 75 százalékos csírázóképesség elfogadhtó, mivel így a 6—7 cm-es távolságban kikelt répaegyedek — amennyiben betartjuk a többi agrotechnikai intézkedést is, — jó hektárhozamot biztosítanak. A tőtávolságot ügy kell meghatározni, hogy hektáronként legalább 70 ezer növényegyedet biztosítsunk. A koptatott, szegmentált vagy biológiailag egycsírájú, burkolt vetőmag vetési normája 2,5—3,5 kg. A sortávolság 45—50 cm. A vetést csakis megfelelően előkészített, beállított és kipróbált gépekkel kell végezni. Az SPC—6 jelű vetőgépek esetében igen fontos, hogy az egyes vefőegységek vetőszerkezetének alátétje egyenletes legyen és a vetőelem működése rendszeres ellenőrzés alatt álljon. Külön is ellenőrizni kell a vetőtárcsák nyílásainak állapotát. A Sepus—12 jelű vetőgépek esetében fontos a vetőszalagqk rendszeres cseréje. Mindkét esetben fontos az óránkénti 4—5 kilométeres munkasebesség betartása. A növényzet ápolása abból áll, hogy a talajkérget megtörjük. A gyomnövények elszaporodását — az 5—7 napon beiül elvégzett — vetés előtti permetezéssel gátoljuk. A koptatott vetőmagból kikelt növényzet ápolása többnyire minimális kézimunka-ráfordítást igényel, vagyis a kapálást és az egye* lést egy munkamenetben végezzük el. A répatestek jobb begyökereződését a talajban úgy biztosítjuk, hogy a kétszeri sarabolás után, még a növényzet záródása előtt, a répanövényekhez sarabolóval porhanyós földet húzunk. A bakhát eső után lehetővé teszi az oldalgyökérkék gazdagabb fejlődését, ezzel növekszik a tápanyagfelvétel és a csapadék hasznosítása, de a répagyökér is szilárdabban kapaszkodik a talajba, ami lehetővé teszi a takarmányrépa gépi betakarítását. Az első vegyszeres gyomirtás elégtelen hatása esetén másodszor Is permetezünk. , A növényi kártevőkkel és betegségekkel szemben vagy az előrejelzéseknek megfelelő megelőző intézkedésekkel, vagy a takarmányrépán észlelt előfordulási mértékük szerint védekezünk az előirt módszertani utasítások szerint. A munkaerőhiány vagy egyéb gazdasági okok felmerülése esetén a takarmányrépa termesztésében is érvényesítjük a cukorrépa termesztési technológiájának elemeit. A TAKARMÁNYRÉPA BETAKARÍTÁSA, TÁROLÁSA ÉS HASZNOSÍTÁSA A takarmányrépát késó ősszel takarítjuk be. A fagykárt szenvedett répa nehezen tárolható. Betakarításkor kerülni kell a répatestek felesleges károsítását, mert ez csökkenti a répatestek tárolhatóságának időtartamát. Előnyös, ha a répaleveket letépjük, mivel fejezésük esetén a répafej gyakran megsérül. Amennyiben vágási sebhely keletkezük, ennek a lehető legkisebb felületűnek kell lennie. A takarmányrépa levele is takarmányozható, habár a takarmányértéke kisebb, mint a cukorrépalevélé. A takarmányrépa sekélyen gyökerezik, ezért csak kihúzogatjuk, csak a mélyebben gyökerező takarmány-cukorrépát kell kiszántani. Jelenleg a takarmányrépát — a cukorrépához hasonlóan —t kétmenetes módszerrel takarítják be. Az SPKZ—160 jelű verőléces betakarftógépet megfelelően módosítják és ezzel takarítják be a répalevelet, majd a répatestet a szokványos háromsoros répakiemelőgépekkel szedik. A kombinált verőléces betffkarítógépen csupán a répasoron áthaladó kereket cserélik f% ki keskenyebbre. Erre megfelel az RS—09 jelű eszközhordozó X j mellső kereke. Munka közben a verőléces betakarftógépet TM . olyan magasra állítják be, hogy a répafejeket minél kevésbé károsítsa. A módosított betaikarítógép a répalevelet három sorról gyűjti be. A répalevél betakarítását a háromsoros répafejező gép átalakításával is meg lehet oldani — az erre vonatkozó újítási javaslat mindenki rendelkezésére áll a gazdálkodás tudományos rendszerének prágai intézetében. Fel lehet használni a Vepyi Mezőgazdasági Gépesítési Kutatóintézet munkatársa, Myšák mérnök által szerkesztett lombtalanító padot is. A háromsoros répabetakarítőgép a burgonyatermelő körzetben alkalmasabb, mint a répatermelőben. A két gép műszakonkénti teljesítménye 2,5—3 hektár között mozog. A takarmányrépa betakarításának nagyüzemi technológiájára kell kapcsolódnia a tárolás technológiájának Is, az alábbi követelményeknek megfelelően: О a minimálisan károsodott répatestek nagy órateljesítmény melletti gyors betárolása; 9 minimális kézimunka-ráfordítás; 9 egy tonna répára számított alacsony energiafelhasználással járó kis tárolási költségek; 9 minimális tárolási veszteségek — hosszabb idejű tárolás esetén is. A tárolás minden szükséges feltételét a nagy befogadóképességű prizmák, vermek biztosítják. Ennek a tárolási módnak az a lényege, hogy a répát nagy garmadákba, prizmákba rakják, amelyek mérete 5—7X20—30 méter, magassága elérheti a 3 métert. A prizma alján 1X1X1 méter méretű egyenlő oldalú, háromszög alakú szellőztető csatorna van, amelybe a levegőt szénaelevátorral vagy rotációs szecskavágógéppel hajtják. A prizmát az istálók közelében, füves vagy ledöngölt területen létesítik. A tárolás úgy történik, hogy a répát a pótkocsikról mindkét oldalról a szellőztető csatornára szórják. A szükséges magasságra a répatesteket T—215 jelű szállítószalag juttatja. A hőszigetelést PVC fóliával és szalmabálákkal biztosítják. A prizma ormát az erős fagyok beálltáig szabadon hagyjuk, majd azt is hőszigeteljük. A répa kiszedését a szokványos rakodógépekkel (Hon, NuJZ stb.) végezzük. A tárolási költségek 100 kg répatestre számítva hozzávetőlegesen 2,28—2,57 korona körüliek. A MUROKRÉPA AGROTECHNIKÁJA A murokrépa nem igényes az éghajlati adottságokkal szemben, ezért a magasabban fekvő vidékeken Is termeszthető. A június végén, augusztusban és szeptember elején lehulló fölösleges csapadék nem válik hasznára, a túlzott nedvességtől a répatest megrepedezik. A tavaszi és őszi fagyokat Jól tűri, és az alacsony hőmérséklethez is alkalmazkodik. Általában elmondható, hogy a nedvességet jobban megsínyli, mint a szárazságot. A kapás takarmánynövények közül a murokrépa termeszthető a legsikeresebben a homokos, könnyű talajokon. Mivel mély gyökeret ereszt, porhanyós és mély szán* tórétegre van szüksége. Termesztésére laza altalajú vályogos homoktalajok felelnek meg a legjobban. A nehéz vályogtalajokat nem bírja. Az elgyomosodot földeken a murokrépa gyengén fejlődik, mivel a lassú kezdeti fejlődés Idején a gyomnövények elnyomják. A savanyú kémhatású talajokat nem kedveli, de az elegendő mésztartalmú talajokon sikeresen fejlődik. BESOROLÁS A VETÉSFORGÓBA A takarmányrépához hasonlóan a murokrépát is őszi gabona után, két gabonaféle közé soroljuk. A korán lekerülő főnövények, például a mák, a len, az őszi árpa, a takarmányborsó stb. sonkőzébe köztesként is elvethetjük. A főtermény betakarítása után a murokrépa a tél beálltáig jói kifejlődik, mivel alacsony hőmérsékleten Is növekszik. TALAJELŰKÉSZÍTÉS Ha a murokrépát főterményként termesztjük, akkor a talajt a lehető leggondosabban kell előkészíteni a vetésre, mivel a magja apró. Az elővetemény betakarítása után tarlóhántást végzünk. Ezután középszántás következik, amellyel az istállótrágyák és a műtrágyák egy részét a talajba juttatjuk. A szántási mélység 18—22 cm. A mélyszántás még az őszi fagyok beköszöntése előtt végezzük el, s egészen tavaszig rögös állapotban (nyitott barázdában) hagyjuk. TÄPANYAGELLÄTÄS ÉS TRÁGYÁZÁS A murokrépa hozamának nagysága, főként késő nyáron és ősszel a talaj elegendő mennyiségű felvehető tápanyagtartalmától függ. Ha főterményként gabona utón termesztjük, akkor az alapvető tápanyagpótlást — hektáronként 30 tonna — istállótrágya és a trágyaló képezi, amelyet felületi trágyázás formájában alkalmazunk, vagy az esetleges sarabolással egyidejűleg sávosan a sorokba juttatunk. Az Istállótrágyával együtt a szuperfoszfátot is beszántjuk, s a vetés előtt a trágyázást ammóniumszulfáttal, kálisóval egészítjük ki. Az ammóniás mészsalétromot fejtrágyázás formájában, három adagban, júliustól szeptemberig alkalmazunk. Amennyiben a murokrépát előveteményként termesztjük, akkor a főtermény hozamára való tekintettel a nitrogénnel körültekintően keil gazdálkodnunk. A nitrogéntrágyázást ajánlatosabb a főtermény betakarítása után elvégezni. A többi műtrágyát a főnövénykultúra alá szórjuk ki. VETÉS ÉS NÖVÉNYÁPOLÁS Tavasszal a talajt simítőzás és trágyázás után sekélyen és óvatosan előkészítjük, majd vetés előtt hengerezéssel tömöríti ük. A magon levő szöszöket le kell dörzsölni. Akkor keli vetni, amikor a-talaj hőmérséklete eléri az 5 C-fokot. Ajánlatos jelzőnövénnyel együtt vetni, hogy ez saraboláskor jelezze a sorokat. A vetési norma 4—6 kg, a sortávolság 30—40 cm, a vetési mélység 1 cm. Előnyös a sávos vetés, amikor a murokrépa magvai 6—12 cm-es sávon oszlanak el. Az egyelést boronálással végezhetjük. A Nyitrai Mezőgazdasági Főiskolában javasolják a murokrépa tiszta kultúrában, 42X10 cm-es kötésben való termesztését. Jelzőnövényként a mustár felel meg a legjobban. A gyomnövények ellen gyomirtó szereket lehet alkalmazni, s így csökkenteni az élőmunka-szükségletet. Ha köztesként akarjuk termeszteni, akkor vetését a főnövénnyel együtt, vagy annak sorközébe végezzük el. Vetés után könnyű hengerrel hengerezünk. A növényápolás folyamán ügyelnünk kell a gyommentességre és a növényállomány megfelelő sűrűségére. A hagyományos termesztési mód szerint a murokrépát 3—4 leveles állapotban 12—15 cm-es tőtávolságra egyelték. A murokrépa növényzetének ritkítására néhány ismert módszert alkalmazhatunk, pl. a vetőmagnurmát 2 kg-ra csökkentjük, vagy hálós boronával ritkítjuk stb. A vetést követő 7.—8. napon végzett boronálással a talajkérget megtörjük, a gyomnövények 85,4 százalékát elpusztítjuk és a répasorokat 11,7 százalékkal megritkítjuk. Ezért a növényállomány sűrűségét a boronálások számával szabályozzuk, ami jó feltételeket teremt a murokrépa fejlődésére és hozamának alakulására. A murokrépa előtt a gyomok elten legalkalmasabb a Gesagard szelektív gyomirtó szer, kelés után pedig az Afalon. A murokrépa másodlagos elgyomosodása esetén a Dosanex és a Tenoran alkalmazásé ajánlatos. BETAKARÍTÁS ÉS TÁROLÁS A murokrépát a répa test teljes beérésekor minél hamarabb be kell takarítani. A meglevő gépeket egymással kombinálva használjuk. Többnyire kétmenetes betakarítást alkalmazunk. Először a levélzetet és a szárat gyűjtjük be, azután a répatestet burgonyaszedővel, vagy módosított burgonyakombájn* nal emeljük ki. Az átlaghozam 25—50 tonna répatest és 15— 20 tonna szár között mozog hektáronként. A murokrépát tárolás előtt átválogatjuk. Az egészséges répatesteket Jól szel-* lőzö alacsony és keskeny prizmákba rakjuk, mivel a raktár-ban nagyon gyakran rothadásnak indulnak. Az optimális tárolási hőmérséklet 1—2 C-fok körüli. Amennyiben a muroikrépát pincében tárolunk, homokba rétegezzük. Az EM—11 jelű betakarítógépet a gyökérzöldség betakari-* tására szerkesztették. Ez a gép a répát kiemeli, lombtalanftja, részben megtisztítja és a pótkocsikra rakja. A gép egysoros és hidraulikusan vezérelhető. A gyártó vállalat által megadott óránkénti teljesítménye 0,1 hektár, optimális munkásé* bessége pedig 4,8 kilométer óránként. A betakaritógép mun" kájának minőségét döntő módon befolyásoló tényezőknek a vetés módját, a szár állapotát és a betakarítógép munkasebességét tekintik. MITŰL FÜGG A MUROKRÉPA SIKERES TERMESZTÉSE 9 A vetést kora tavasszal azonnal el kell végezni, amint azt az éghajlati és talajviszonyok megengedik. Ez éppen úgy vonatkozik a főnövényként termesztett murokrépára, mint köztesként termesztettre, amelyet azonnal a főnövény után vetünk. 9 A főnövény vetőmagmennyiségét 20—30 százalékkal csökkentjük. A túlságosan sűrű főnövényzet kedvezőtlenül hat az alávetés fejlődésére. 9 A növényállományt 40—43 cm-es sortávolságra és 10—12 cm-es tőtávolságra szabályozzuk. 9 A gyommentes földeken boronálunk, a kézi kapálás elhagyásával a jelzőnövény kelése után azonnal sarabotunk. Alávetés esetén a fönövény betakarítása után azonnal boronálunk és egyidejűleg a fejtrágyázást is elvégezzük. Nagyobb mértékű gyomosodás esetén gyomirtó szereket (Selektín, Gesagard) alkalmazunk. 9 A főnövényt (hüvelyes gabonakeverékekj a virágzás időszakában takarítjuk be, amikor a legnagyobb zöldtömeget érhetjük el. 9 A fönövény termesztésében komplex gépsort kell alkalmazni, s a murokrépa termesztését a lehető legnagyobb mér* fékben kell génesíteni. Kivétel csupán a kézi utóegyelés,
