Szabad Földműves, 1983. január-június (34. évfolyam, 1-25. szám)
1983-02-19 / 7. szám
1983. február 19. SZABAD FÖLDMŰVES 13 MEGOLDÁST SÜRGETŐ PROBLÉMÁK Az SZNT mezőgazdasági-élelmezésügyi és belkereskedelmi bizottsága együttes tanácskozáson elemezte a zöldségtermesztés, valamint az adásvételi kapcsolatok rendellenességeinek okait, keresve a helyes megoldás lehetőségeit. Felvázolta a termelésben elért sikereket, de tényt derített a fogyatékosságokra, s a forgalmazás rendellenességeire is. A bizottságok képviselői javító szándékkal tárták fel mindazon okokat, amelyek huzamos idő óta keserítik a termelők életét, nagyon bonyolulttá teszik a szállítóimegrendelői kapcsolatokat, de a fogyasztói piac ellátását is. Hajdúch és Horváth elvtársak rugalmatlannak, rendkívül bonyolultnak ítélték a zöldségfélék forgalmazását. Ezt leginkább az okozza, hogy a ZELENINA n. v. idényben a termelők árukészletét nem mindig veszi át, s ugyanakkor a külföldről érkező zöldségszállítmányokkal elárasztja a fogyasztói piacot. Komoly fogyatékosság például, hogy a termelőkkel aránylag későn kötik meg a szerződéseket, s így nem rendelkezhetnek jó áttekintéssel a tervek „telíthetőségéről“. Ez ahhoz vezet, hogy szinte kapásból rendelik meg a külföldi árut, a hazai zöldségnek meg nem találnak piacot. Lukáč elvtárs kifogásolta, hogy több mezőgazdasági termékfajtát, melyek előteremtésére idehaza is lehetőség van, a kereskedelmi szerveknek külföldről kell behozni. Ilyen áru például a fokhagyma, a vöröshagyma, a petrezselyem és egyebek. Ez esetenként ellentmondásokhoz, rendellenességekhez vezet, mivel a külföldi partnerek nem mindig a megadott időben szállítanak. Ha viszont mezőgazdaságunk szerződésében szavatolná a tervek választék szerinti telítettségét, a szállítási ritmus betartását, akkor a kereskedelem csak a hazai zöldség-gyümölcs kínálatra alapozhatná a fogyasztói piac választékbő ellátását, és mellőzhetné a költséges külföldi behozatalt. Králik elvtárs a termelés és a felvásárlás problémáit ecsetelve sürgősnek minősítette az igényeket, kielégítő vegyszer-, valamint termelőeszköz-ellátást, de a légkondicionált tároló kapacitás szükség szerinti építését is. Természetesen olyan körzetekről van szó, amelyekben nagy területen termesztenek zöldségfélét és gyümölcsöt. Köztudott viszont, hogy ez nem űjkeletü igény, hanem évek óta létező probléma. A hiányos vegyszer- és termelőeszköz-ellátás, valamint a rendkívül „hézagos“ tárolókapacitás miatt úgyszólván egy helyben topog a zöldségtermesztés. Hasznos lenne, ha a külföldi behozatalra fordított tekintélyes összeget a hazai zöldségtermesztés és a tároló kapacitás korszerűsítésére, illetve kialakítására fordítanánk. Straka elvtárs hasznosnak és rendkívül ésszerűnek tartaná, ha a kereskedelem, a mezőgazdaság és a feldolgozó ipar közös beruházási keretből fedezné járásonként a légkondicionált zöldség-gyümölcs tárolók építését. Tán mondanunk sem kell, hogy erre a kooperációs viszonyok keretében korábban is lehetőség volt, csak hát az érdekelt felek nem éltek vele. Tény viszont, hogy ha valaki a szóban forgó közös létesítmények kivitelezését intézményesen szervezte volna, akkor már konkrét eredményekről beszélhetnénk. Ez arra figyelmeztet, hogy nem elegendő a gondolatok egyszerű hangoztatása, a siker érdekében cselekedni is kell. Višnovcová elvtársnő, a belkereskedelmi bizottság képviseletében a fogyasztók szemszögéből értékelte a Zelenina boltokban kapható zöldségfélék tisztaságát. Arra hívta fel a figyelmet, hogy a kereskedelmi szervezetek dolgozói felsőbb és alsóbb szinten kötelességérzettel gondoskodjanak az emberhoz illő, kulturált áruellátás megszervezéséről. A jövőben tehát arra kell törekedni, hogy a vásárló ne legyen a kereskedelem kiszolgáltatottja, tehát pénzéért olyan színvonalon szolgálják őt ki, ahogyan ezt az erköcsi normák megkövetelik. Az ország minden körzetében arra kell törekedni, hogy a zöldség tisztított állapotban kerüljön a boltok polcaira. Gála elvtárs a mezőgazdasági-élelmezésügyi bizottság elnöke, aki egyben a tanácskozást is vezette, részint a termelési és feldolgozó ipari működési terület anyagiműszaki feltételeinek hiányosságaira, részint pedig egyes zöldségfélék gyenge felvásárlási árának a javítására hívta fel az Illetékesek figyelmét. Helytelennek ítélte továbbá néhány zöldség és gyümölcsfajta forgalmazási és kiskereskedelmi ára közti nagy aránytalanságokat. Ján Janovic CSc., mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter az ajánlásokra és megjegyzésekre válaszolva, párhüzamot vont az igények és a keretek adta lehetőségek között. A tények tükrében leszögezte, hogy a Jelenlegi feltételek mellett a kertészetekben és a gyümölcsészetekben szükséges külföldi peszticidek importja csak 40—50 százalék erejéig biztosított. Ez megköveteli, hogy a gazdaságok szakemberei ésszerűen és takarékosan hasznosítsák a rendelkezésükre bocsátott vegyszereket. A miniszter elvtárs azt is időszerűnek tartotta, hogy a Járásokban mindent tegyenek meg a szállítói megrendelői kapcsolatok elmélyítése, a szerződések ritmikus teljesítése érdekében. A Jövőben tehát nem szabad idegenkedni a népszerűtlen, vagyis az ökonómiai természetű egyéni felelősségrevonástól sem. Aki elhanyagolja a tervfeladatok válaszlék szerinti teljesítését, az a mezőgazdaságban, de a kereskedelemben is rászolgál a felelősségrevonásra. A közeljövőben mindenhol arra kell törekedni, hogy a több termelés esetén felhalmozódott termékeket eredményesen hasznosítsák. Ha netán valamilyen zöldségféléből bőségesebb a termés, mint amennyit a fogyasztói piac vagy a konzervipar befogadhat, azt a gazdaságok keretében célszerű tartósítani. A konzervált készletet felkínálhatják az üzemi konyháknak, vagy más közétkeztetési intézményeknek, ahol sok zöldségfélére van szükség. Több képviselő említette, hogy az ésszerű táplálkozás gyakorlatában egy lakos átlagában évente legalább 103 kiló zöldségféle kellene, s mi a valóság? A felmérések mutatták, hogy például 1966-ban az országos méretű fogyasztás egy lakosra számítva 65,5; 1980-ban pedig csak 60,5 kiló zöldségféle volt. Az elmondottakból látható, hogy ezen a téren nem előre, hanem hátrafelé haladunk, pedig az utóbbi időben rendkívül sok szó esett a zöldségfogyasztás népgazdasági előnyeiről. Tény viszont, hogy az idényben néha úgy tűnik, hogy a fogyasztói piac túltelített zöldségfélékkel. Ez azonban csak délibáb, hiszen körzetenként idényben sincs elegendő zöldség. Túltelítettség tehát csak a termelés tőszomszégságában lehetséges, ám ez is csak szórványos jelenség. . Az elmondottak megkövetelik, hogy a fogyasztók százezreinek kielégítésére törekedve az illetékes tárcák a mezőgazdasági vállalatok, és a kereskedelmi szervezetek közötti kapcsolatok tovább javuljanak, mert ezen a téren is minőségi változás szükséges. —hai— Eszköz a cél érdekében Hazánk 1983. évi gazdasági és szociális fejlesztési állami terve a 7. ötéves tervidőszakra előirányzott feladatok eddigi teljesítésében elért pozitív eredményekre támaszkodik. Kitűzte a gazdasági és szociális fejlődés fő irányainak megvalósítását, melyet a CSKP XVI. kongresszusa hagyott jóvá — hangsúlyozta a CSKP KB Elnökségének jelentésében Svätopluk Potáő elvtárs. A tervek kimunkálásánál és lebontásánál tehát azt a célt követjük, hogy mindjobban megszilárduljon társadalmunk gazdasági alapja, hatékonyabbá és rugalmasabbá váljék, a termelés, s vele együtt az élelmezésben nélkülözhetetlen választékbő alapanyagok előállítása, a fogyasztók igényeinek minél tökéletesebb kielégítése. Halaszthatatlanul fontos, hogy az állami tervirányzatból az őstermelőkre és a felvásárló szervezetekre háruló szerződéses feladatokat közmegelégedésre teljesítsük. A partner szervezetek a gazdasági szerződések megkötésekor tartsák kötelességüknek a tervezés minőségi tényezőit, tehát azt, amit a módosított Gazdasági Törvénykönyv ide vonatkozó elvein leszögeznek. Tartsák kötelességüknek a tervmutatók minden tételének valóra váltását. Ez fontos feltétele a partnerek közötti szívélyes és gyümölcsöző viszony kialakulásánál:, a lákosság élelmiszerekkel történő jobb ellátásának. A komáromi (Komárno) Járásban arra kerestünk választ, hogyan bontják le a gyakorlatban a kerületi mezőgazdasági igazgatóságtól kapott tervirányzatokat. Aladár Sedliak és Erich Vmegstedt agrármérnökök, a Jmi tervezői említették, hogy a tervfeladatok lebontásakor számításba vették a mezőgazdasági nagyüzemek kezdeményezőkészségét is. A kerület részükre két tervmutató teljesítését, vagyis a vágómarha és a vágósertés, továbbá a gabonafélék állami alapokba történő felvásárlását tette kötelezővé. Ugyanakkor a jmi három feladatot, a tervezett tejmennyiség forgalmazását, a gabonafélék veszteségmentes begyűjtését és gazdaságonként — differenciáltan — néhány termék előállítását és forgalmazását szabta meg kötelezőnek. A többi tervirányzatot a jmi tájékoztató célzattal bontotta le a mezőgazdasági üzemekre, amelyek a társadalom igényeivel összhangban maguk vállalkozhatnak a feladatok megvalósítására. Hallózások a mezőgazdasági géjűparban IMillill A Zetor traktorokból az eltelt időszakban félmillió darab került exportra Fotó: — hal—i Ján Peťovský agrármérnök, a jmi termelési igazgatóhelyettese kiemelte, hogy a tervfeladatok lebontásában az SZLKP járási konferenciája által elfogadott alapelvek érvényesülnek, amelyek a CSKP XVI. kongresszusa gazdaság-fejlesztési irányelveiből indulnak ki. Ennek kapcsán a jelenlegi 7. ötéves tervidőszakban a bruttó mezőgazdasági termelést átlagosan 12, a bruttó növénytermelést pedig 16 százalékkal kell növelni. Fontos feladat például a szemes termények, az olajnövények, a cukorrépa és a zöldségfélék termelése és forgalmazása. Csökkent viszont a hüvelyesek részaránya. Az 1982. évi valósághoz képest az Idén a szemes kukorica vetésterülete 1500 hektárral bővült, csökken viszont a gabonafélék vetésterülete, azonban számolnak a hektárhozamok további növelésével. Járási méretben a szemes termények vetésterülete az idén 1000 hektárral lesz nagyobb, mint tavaly. Sajnálatos, hogy a szántóföldi takarmánynövények részaránya kisebb lesz, mint korábban, viszont mindent megtesznek annak érdekében, hogy a nagy termésátlagot nyújtó, kitűnő beltartalmi minőségű tömegtakarmányok, főleg a köztesek intenzív termesztése érvényesüljön a járás mezőgazdaságában. Feltehető, hogy így kedvező alapokat hoznak létre a szarvasmarha-állomány részére. A cukorrépa vetésterülete ugyan 250, a hüvelyeseké pedig 500 hektárral lesz kisebb, mint tavaly, de arra törekednek, hogy elérjék az előző év termésmennyiségét. Az állattenyésztés szakaszán számolnak a szarvasmarhaállomány tervszerű gyarapodásával. Ez szükségessé teszi, hogy a növénytermesztés jó takarmányalapot biztosítson az állatoknak. Csak így lehet eredményes a hasznosság növekedése és a forgalmazási tervek valóra váltása. Az idén .tejből hétszázezer literrel forgalmaznak többet, mint tavaly. A vágóállatok forgalmazásában viszont a marhahús lesz a döntő. Ezen a szakaszon az idén 650 tonnával nagyobb a tervfeladat, mint tavaly. A vágósertések forgalmazása viszont az erőtakarmány csökkent készlete miatt 700 tonnával lesz kevesebb. Vágóbaromfiból 600 tonnával adnak el többet, mint tavaly. A gazdaságok hajlandóságot mutattak még több .vágóbaromfi forgalmazására, azonban az erőtakarmányok készlete erre nem adott módot. Tény persze, hogy a tervek megvalósításához jó minőségű tömegtakarmányra lesz szükség. A kilátások tehát jók, mert a gazdaságok az állattenyésztés szakaszán is progresszív irányzatok valóra váltására törekednek. Járási méretben az idén 59 ezer 100 tonna zöldségféle forgalmazását tervezik. A feladatok sikeres megvalósítására jól felkészültek. A takarékos energiagazdálkodás azonban gondot okoz a hajtatott zöldségféle termelésében és forgalmazásában. A jmi munka közössége napjainkban arra törekedik, hogy a gazdaságok vezetőivel karöltve megoldást találjon a problémákra, s ezen a szakaszon Is pozitív eredményeket érhessenek el. Tudatosították, hogy — a helyenként jelentkező gátló tényezőktől eltekintve — a termelési és áruforgalmazási tervek megvalósítása fontos feladat. Ettől függ ugyanis a fogyasztók igényeinek választékban gazdagabb kielégítése, az elért életszínvonal megtartása. HOKSZA ISTVÁN konszernvállalat, valamint az Agrozet Brno (a Brnöi Mezőgazdasági Gépipari Központi Vállalat), az Agrozet Pŕelouč (AGRA n. v.) és az Agrozet Zvolen (Agrotechnika n. v.) kereskedelmi konszernszervezet, továbbá az Agrozet Mezőgazdasági Gépesftési Konszern Kutatóintézetet és a Brnói Agrozet konszernszervezetet (a volt Agrotes). Az egységes Agrozet elnevezés az egyes szakosított mezőgazdasági gépipari termelési-gazdasági egységeknek a konszernhez való hozzátartozását jelképezi. A konszern székhelye továbbra is Brnóban van. —ik— A múltban közismert Zbrojovka termelési-gazdasági egységeiből tavaly a termelési és műszaki alap bővítése révén a brnói Agrozet jött létre, amely a szakosított mezőgazdsági gépipari termelési-gazdasági egységeket tömörítetté magába. Az eddigi tröszt irányítási és szervezési szerkezete az idei év január elsejétől kezdve lényegesen módosult. A CSSZSZK Általános Gépipari Minisztériumának határozata értelmében a vállalatokat egyesítő tröszt, Agrozet Mezőgazdasági Gépipari Konszernné alakult át. A változás összhangban van a CSKP Központi Bizottságának, valamint a CSSZSZK kormánya elnökségének azzal a határozatával, amely a népgazdaság tervszerű irányításának tökéletesített rendszerével kapcsolatos, s amely arra hivatott, hogy az Agrozet termelési-gazdasági egységei számára kedvező feltételeket biztosítson a hazai mezőgazdasági termelés igényeinek kielégítésére, a termelés hatékonyságának növelésére, valamint az exportfeladatok teljesítésére. A konszernszerű irányítás elemeit — amelyek a vezérigazgatóság működéskörének szilárdítását célozták —, az elmúlt évben kezdték érvényesíteni az Argozet egyes tevékenységi területein. A módosítás lényege abban rejlik, hogy a konszern keretén belül egységes módon irányítják a dolgozók politikai és szakmai továbbképzését, az egyes termelési-gazdasági egységek káder- és szociális fejlesztését. Egységes rendszerbe fogják össze a tervezést, az irányítást, a szakosítást, és az együttműködést, valamint a kohászati félkészáruk gyártását. Továbbá egységes módon irányítják a kereskedelmi — elsősorban a mezőgazdasági gépi eszközök belföldi forgalmazása terén —, valamint a pénzügyi és gazdasági tevékenységet. A konszern megalakulásával nagyobb lehetőség nyílik az Agrozet termelésigazdasági egységei irányítási rendszerének megszilárdítására, amely összhangban van a népgazdaságunk egész irányítási rendszerében létrejött változásokkal. Az Agrozet konszernbe az illetékes nemzeti vállalatok a tröszt eddigi szervezeteivel társulnak. Ezek január 1-től kezdve egységes Agrozet Konszernvállalat néven szerepelnek. A konszern az alábbi szervezeti egységeket tömöríti: Az Agrozet Zetor (a múltban a Zetor nemzeti vállalat), az Agrozet Prostéjov (AGROSTROJ n. v.), az Agrozet Pelhrimov (AGROSTROJ n. v.), az Agrozet Jiéín (AGROSTROJ n. v.), az Agrozet Roudnice (Roudnicei Öntöde és Géőpipari n. v.J, az Agrozet Letovice (Letostroj n. v.j, az Agrozet Hunipolec (Humpoleci Gépipari n. v.), az Agrozet Brno (BRNHSMALT n v.) és az Agrozet Svratka (MARS n. v.j
