Szabad Földműves, 1982. július-december (33. évfolyam, 26-52. szám)

1982-08-07 / 31. szám

SZABAD FÖLDMŰVES 6 1982. augusztus 7« ABLAK A VILÁGMINDENSÉGRE Világnézetet formáló élmény a planetáriumban rm Körülbelül négyéves lehettem, amikor egy este apám játékszekérrel a vállán állított haza. A pirosra fes­tett, meseszép szekér gyakran visz­­szatért álmaimban, amikor a Nagy Göncölön utazott képzeletem. Tíz­tizenöt évesen gulyát őriztem apám mai a Felsöhegyen. A hosszúra nyúló napok után néha kinn háltunk a ka­lyibában. Lefekvés előtt kiültem a küszöbre; arcomon éreztem a nyári éjszakában sejtelmesen futó szellőt, hallgattam a baglyok kísérteties hu­hogását, és nem tudtam mit kezdeni a ragyogó, sziporkázó csillagokkal. ♦ ★ ★ Kinn verőfényes délelőtti napsütés. Ä kör alakú, tágas helyiségbe belép­ve a félhomály szinte sötétségnek tűnik, de szemem gyorsan megszok­ja. Elhelyezkedem a kényelmes bőr­fotelek egyikében. Szokatlan gyorsa­sággal sötétedni kezd, és fejem fö­lött sorra megjelennek az ismeri csillagképek, ott, ahol néhány nerc­cel ezelőtt csupán egy kígyózöld ku polát láttam. A jénai Zeiss művek ZKP-1 típusú, egycsillaggömbös mű­szere által keltett illúzió tökéletes. Ez az optikai és elektromos elemek­ből felépített vetítőberendezés jelení­ti meg a félgömb alakú, hat méter átmérőjű kupola belső felületén a szabad szemmel látható éjszakai ég­boltot, a bolygók, a Hold, valamint a Nap látszólagos égi mozgását. * ★ * ^ ízlelgetem a végtelent; tekintetem elmerül a világmindenség irdatlan mélységeiben. Már nem is érzékelem a teret és az időt: végtelenségének és határtalanságának valószínűtlen világába értem. Északon, a Kis Gön­cöl rűdfa végéről sok száz fényévnyi távolságból hunyorog rám a Sark­csillag. Mellette a Proxima Centauri kettős csillaga szikrázik. A fényes cslllagpár fölött az Androméda-köd dereng, mint fátyolon átszűrt hal­vány gyertyaláng. Rám borul a mérhetetlen tér: szin­te érzem végtelen távolságait. Nézem a mozdulatlan csillagokat, és lassan megáll velem az idő... A sziporká­közben szüntelenül változna felettem a csillagos ég. Csakhamar elém tá­rulnak a déli félgömb éjszakáinak számunkra ismeretlen csillagképei. Aztán, mint egy varázsszóra, ki­hunynak a csillagok. Olyan volt, mint a természet trónfosztása. Még hosszú percekig ültem kábultan, a valóság illúziójával szegényebben, de egy mély élménnyel gazdagabban. Ügy éreztem, mintha egy darab idő esett volna le az égboltról... Süttő And­rás sorai jutnak az eszembe: „Idő, idő, ebből fonják sejtjeinkben az éle­teit ...“ Fénybe borul a terem: csil­lagkalauzunk, Soňa Halászová meg­­gyújtotta a lámpákat. * ★ * formájában, amely gyakorlatilag egy életre rögzül az emlékezetben. így érthető meg igazán a materialista világnézet formálásában betöltött pó­tolhatatlan szerepe. Bár világszerte a mai napig is csupán a nagyobb vá­rosokban működnek planetáriumok, mégis elmondható, hogy általánosan hozzáférhetőek. Ezt bizonyítja az a tény, hogy pl. az 1929-ben megnyi­tott moszkvai planetáriumnak eddig mintegy ötven millió látogatója volt. A kassal „mesterséges égbolt“ 1976-től működik. Szlovákiában az egyetlen ilyen létesítmény, ezért kü­lönösen fontos, hogy kellően tudato­sítsuk közművelődési, közoktatási szerepét és jelentőségét. A számok ennek igazát bizonyítják. A planetá­rium látogatottsága eléri az évi tíz­ezer főt, és hat év alatt a város sa­játos jellegű, nagy tömegeket vonzó intézményévé nőtte ki magát. Eddig kereken 110 ezer látogatója volt. A tudományos világnézet formálásában betöltött óriási szerepe ismeretében külön öröm, hogy látogatóinak 70 százaléka a tanulóifjúság soraiból került ki. Tavaly ezenkívül öt ven ha zai és külföldi turistacsoport is meg látogatta. Nagy az érdeklődés az is-Közös harcunk emléke Az ifjú nemzedék szocialista haza­­fiságra és proletár nemzetköziségre való nevelésének egyik hatékony eszköze, hogy közel hozzuk számuk­ra forradalmi és mozgalmi múltunk j'elentűs eseményeit és állomásait. Közvetlenül érzékelhetővé válik ezál­tal számukra az a történelmi út, amelyet be kellett járnunk ahhoz, hogy eljussunk a fejlett szocialista társadalom, építésének jelenlegi szá­rászáig. E nemes, hagyományápoló munka negköveteli, hogy az idősebb nem­­;edék, az egykori résztvevők ne en­gedjék feledésbe merülni a küzdel­mes múltat. Elengedhetetlenül szük­séges, hogy a szocializmushoz vezető át legjelentősebb mérföldköveinek emlékét kőbe, márványba faragjuk, bronzba öntsük. Az emlékművek ha­tékony társadalmi-politikai nevelő erővel bírnak azáltal, hogy felidézik a harcos múlt egy-egy állomását. A planetárium NDK gyártmányú vetítőberendezése, az ún. csillaggömb Az első planetárium — pontosab­ban az első kettő — 1926-ban keze’ s meg működését, Lipcsében és Jéná­ban. Azóta már a világ mintegy öt­ezer városában bűvöli el az embere­ket a planetáriumok tökéletesen éiet­­hű mesterséges égboltja. A csillagos égbolt képét megeleve­nítő vetítőrendszer tulajdonképpen a legszéleseb tömegek számára is hoz záférhető kitűnően szemléltetett ter­mészettudományos nevelést tesz le­hetővé. A csillagászati földrajzon be­Az előcsarnokban berendezett fotókiállítás egy részlete A szerző felvételei zó fénypontok ekkor hirtelen meg­iramodnak láthatatlan oályáikon. A csillagos ég látszólagos mozgásának felgyorsításával nyomon követhetem a planéták és holdjaik Nap körüli mozgását. Ojabb meglepetés következik: mint ha elfordulna felem fölött az égbolt. Mintha egy szédítően gyors utazás lül az úgynevezett „égi mechanika“ szemléltető oktatása és megértése ma már el sem képzelhető planetá­riumok nélkül. Ebben a szerepében a planetárium rendkívül magas szín­vonalú ismeretterjesztő intézmény, a­­melynek Jelentősége egyre nagyobb lesz. Világkép-formáló ablakot tár az Univerzumra, olyan vizuális élmény kólák és az intézmények mellett mű­ködő csillagászati és ateista körök, valamint — szervezett tanulmányutak formájában — a szocialista brigádok részéről is. * ★ * Befejezésül még egyszer bátran merem hangsúlyozni: rendkívül fon­tos és semmivel nem pótolható a planetáriumok szerepe a materialista világnézet formálásában. Az oktatás egyik legáltalánosabban ismert alap­elve, hogy az ismeretek tartós rögzí­tésé csak úgy lehetséges, ha elsajá­tításuk minél több érzékszerv bevo­násával történik. A vizuális szemlél­tetésről pedig már Komenský megál­lapította, hogy az oktatás leghatéko­nyabb formája. A csillagászati föld­rajz, mint tudomány, gyakorlatilag a tudományos világnézet alapjait je­­'enti, ám oktatása minden tudomány­ág között talán a legnehezebben szemléltethető. A planetárium viszont, mint szemléltető eszköze, minden túlzás nélkül tökéletesnek nevezhető. Az égitestek mozgástörvényei, a Nap­rendszer felépítése, a bolygók moz­gása, az évszakok "váltakozásának okai a Földön a leglaikusabb néző számára, is tökéletes érthetőséggel szemléltethetők. Az a negyvenöt per­ces műsor tehát, amelyet a Kassai Planetárium, egyszerre negyven néző számára immár hatodik éve rendsze­resen bemutat, nagymértékben hozzá­járul elsősorban az ifjú nemzedék tudományos világnézetének formálá­sához és materialista gondolkodás­­módjának elmélyítéséhez. KORCSMAROS LASZLŰ Az Oroszországi Föderációban több mint száz nemzetség és népességi csoport él. Minden egyes autonóm köztársaságnak és körzetnek, megyének és járásnak megvan a maga hivatásos és amatőr folklóregyüttese. Olyan nagy jelentő­ségű társulat azonban, amely egy­maga képes lenne e hatalmas szövet­ségi köztársaság sokszínű kultúráját egyetlen műsorban reprezentálni, a legutóbbi időkig nem létezett. Jó negyven éve annak, hogy Igor Mojszejev megalakította ma már vi­lágszerte ismert együttesét. E nagy tehetségű kollektíva azt a célt tűzte maga elé, hogy a nézők mind széle­sebb táborával megismertesse a Szov­jetunió és a világ népeinek nemzeti táncait. A Mojszejev-együttes és a nyomdokaiba lépő tánccsoportok e műfajt a művészi tökély olyan fokára emelték, hogy úgy tűnt, már semmi újat nem lehet produkálni. Mégis SIKERES EGYÜTTES Megalakulása után rövid ideig a CSEMADOK helyi szervezetének ét sze alatt működött a nagycsalomijai (Vefká Calomija) citeraegyüttes. Ké­sőbb gazdát cseréltek a nagycsalomi­jai citerások és évek óta a Szlovák­gyarmati (Slovenské Darmoty) Mag­termesztő Állami Gazdaság kultúr­­csoportjaként szerepelnek és érnek el országos méretben is jó eredmé­nyeket. A kerületi és szlovákiai folklór rendezvények rendszeres résztvevői közé tartoznak. Idén például a det­­vai kerületi és a prievidzai országos folklórversenyen kiemelkedő sikeri értek el. Számos elismerő oklevél ér emlékérem fémjelzi sikeres tényke désüket. A Szlovákgyarmati Magtér mesztő Állami Gazdaság nagycsalo mijai részlegén dolgozó citerások több alkalommal szerepeltek már a televízióban és a rádióban is. Kép és szöveg: Bodzsár Gyula akadt valaki, aki friss gondolatok­kal, eredeti elképzelésekkel állt elő. A bátor kezdeményező Tamara Luk­­janova koreográfus, az Oroszországi Föderáció érdemes művésze. A Szov­jetunió Nagy Színháza táncművészeti szakiskolájának egykori növendéke jól ismerte a nagy múltú iskola mód­szereit. Egy egész végzős évfolya­mot megnyert terveinek. Rábeszélésé­re a fiatalok ahelyett, hogy külön­böző neves tánccsoportokhoz szerződ­tek volna, együtt maradtak. Ebből a lelkes gárdából alakúit az „Oroszor­szági Táncegyüttes“. Az ország híres hivatásos együtte­sei mögött komoly alkotói múlt áll. Nagy utat jártak be, míg mai művé­szi arculatuk kikristályosodott. Több­nyire valamennyien amatőr csoport­ként kezdték pályájukat, így sajátí­tották el az alapokat, majd évek, év­tizedek kemény munkájával, lépésről lépésre tökéletesítették technikáju­kat, gazdagították repertoárjukat, ér­lelték stílusukat, fokról-fokra jutot­tak káprázatos tudásuk birtokába. Az Oroszországi Táncegyüttesnél mindez egyszerre, szinte a megalaku­lás pillanatában ment végbe. A tán­cosok éppen hogy hozzákezdtek moz­dulataik csiszolásához, a zenészek még csak próbálgatták hangszereiken varázslatos műsorukat, amikor a ar­­rodákban már javában folyt a ruha­próba, a műhelyekben készültek a színpadi kellékek, és szorgos kezek dolgoztak a díszleteken. A feszített tempó egyetlen percnyi lazítást sem engedélyezett. A fiatalo'--nem égi­szén egy év alatt kellett betanulniuk a hataímas, kétrészes műsor virtuóz technikát igénylő, bonyolultabbnál bonyolultabb táncdarabjait.. rm Először is, nevet adtunk az ■gyiittasnek — emlékszik vissza a í-'-'чта“ Tamara Lukjanova. » Ez Egy ilyen emlékművet találhatunk a Kassa-vidéki (Košice-vidiek) járás területén levő Dargói (Dargovj hágó­nál. A monumentális alkotás a Sza­badság nevet viseli; a szovjet és a csehszlovák nép közös fasisztaellenes harcának állít maradandó enjlékei. A jelentős évfordulók alkalmával koszo­rúzások és ünnepi összejövetelek szín­helye. A legfiatalabb nemzedék szá­mára felejthetetlen emlék marad az itt letett ünnepélyes szikra- vagy pionírfogadalom, de rendszeresek a munkásőrök és a közbiztonsági testü­let tagjainak ünnepélyes eskütételei is. A felvételen a közelmúlt egyik je­lentős eseménye a Szabadság emlék­műnél: a Barátság Vonata szovjet résztvevői róják le kegyeletüket a második világháborúban elesett hő­sük jelképes sírja előtt. Kép és szöveg: IVÄN SÁNDOR, Kassa (Košice] nem okozott sok fejtörést. Annál több gondot jelentett az egyéni hang meg­találása. Az útkeresés kínjai után következett a legnehezebb időszak, az aprólékos, keserves gyakorlás. A fiataloknak el kellett sajátítaniuk azt a képességet, hogy könnyedén, a né­ző számára észrevétlenül váltsanak át egyik táncstílusról a másikra. — A szakiskolában kezdettől fogva orosz népi táncosnak készültem — mondja az együttes szólistája, Marina Grigorjeva. — itt, a mi tánccsopor­tunkban pedig hirtelen egyszerre húszféle nemzeti koreográfia elemei­vel kellett foglalkoznom. Nem lehet specializálódnunk, hiszen mindösr.je ötvenen vagyunk. (A Mojszejev-együt­tes több mint kétszáz tagot szám­lál — A szerk.) Természetesnek tart­juk, hogy otthonosan kell mozognunk a legkülönbözőbb népek folklórvilá­gában, igaz ugyan, hogy eleinte ke­servesen birkóztunk meg a számunk­ra sokszor meglehetősen idegen anyaggal. Emlékszem, hogy amikor először próbáltam a Hajnal a Polana fölött című korjak táncot, úgy érez­tem, képtelen .vagyok megoldani a feladatot. Nem tudtam ráhangolódni a szokatlan mozdulatvilágra, az isme­retlen ritmusokra. Aztán egyszer, vé­letlenül láttam a televízióban egy északi amatőr együttest. Műsoruk olyan egyéni volt, zenéjük, táncuk annyira különleges, az eddig ismert­hez nem hasonlítható, hogy valóság­gal extázisba estem. E varázslat s művészet hatása alatt új erővel és hittel láttam másnap a munkához. A hit és a lelkesedés különben vala­mennyiünkre jellemző, minden fellé­pésünkre és új programunkra a leg­teljesebb odaadással készülünk. Nem volt könnyű dolguk a zené­szeknek sem. Ismeretlen hangzás­­világgal barátkoztak, furcsa egzoti­kus hangszereken kellett megtanul­niuk játszani. Az Oroszországi Táncegyüttes mű­sorainak magvát a folklór ké :zi. A féltő gonddal őrzött és ápolt ha­gyományos elemeket, ősi nemzeti mo­tívumokat azonban át, meg átszövi és új életre kelti a koreográfusi fan­tázia, amely' finoman rajzolt kontú­rok közé szorítja az elemi erőt, egy­séges kompozícióba fogja, és l-MS-i­­zott dramaturgiai szálra fűzi fel a különböző táncokat. A fiatal együttes újítása abban áll, hogy a néptánc jelzésszerű jellemábrázolását elmélyí­ti, a jelenetek szereplőit egyéni, sa­játos vonásokkal gazdagítja. Az Oroszországi Táncegyüttes pro­dukcióit az eleven színészi játék, az érze'mek szuggesztív ereie, a fia­talos hév és életöröm hatja át. Ta­mara Lukjanova az egyes nemzeti táncok színpadra állításához bátran hív meg kezdőket is. A műsorok ko­reográfiáját gyakran tervezik frissen végzett növendékek, aki az О z­­országi Föderáció legkülönbözőbb autonóm területeiről érkeztek a mű­vészeti Intézményekbe. Tapasztalatuk kevés, lelkesedésük azonban annál több. Újoncok nemcsak a kora 0.-:"ч­­sok és a táncosok között var,”- ':. Az együttes jelmeztervezője, Vr Szuhomenyuk is pályakezdő. J. K.

Next

/
Oldalképek
Tartalom