Szabad Földműves, 1982. július-december (33. évfolyam, 26-52. szám)
1982-08-07 / 31. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 6 1982. augusztus 7« ABLAK A VILÁGMINDENSÉGRE Világnézetet formáló élmény a planetáriumban rm Körülbelül négyéves lehettem, amikor egy este apám játékszekérrel a vállán állított haza. A pirosra festett, meseszép szekér gyakran viszszatért álmaimban, amikor a Nagy Göncölön utazott képzeletem. Tíztizenöt évesen gulyát őriztem apám mai a Felsöhegyen. A hosszúra nyúló napok után néha kinn háltunk a kalyibában. Lefekvés előtt kiültem a küszöbre; arcomon éreztem a nyári éjszakában sejtelmesen futó szellőt, hallgattam a baglyok kísérteties huhogását, és nem tudtam mit kezdeni a ragyogó, sziporkázó csillagokkal. ♦ ★ ★ Kinn verőfényes délelőtti napsütés. Ä kör alakú, tágas helyiségbe belépve a félhomály szinte sötétségnek tűnik, de szemem gyorsan megszokja. Elhelyezkedem a kényelmes bőrfotelek egyikében. Szokatlan gyorsasággal sötétedni kezd, és fejem fölött sorra megjelennek az ismeri csillagképek, ott, ahol néhány nerccel ezelőtt csupán egy kígyózöld ku polát láttam. A jénai Zeiss művek ZKP-1 típusú, egycsillaggömbös műszere által keltett illúzió tökéletes. Ez az optikai és elektromos elemekből felépített vetítőberendezés jeleníti meg a félgömb alakú, hat méter átmérőjű kupola belső felületén a szabad szemmel látható éjszakai égboltot, a bolygók, a Hold, valamint a Nap látszólagos égi mozgását. * ★ * ^ ízlelgetem a végtelent; tekintetem elmerül a világmindenség irdatlan mélységeiben. Már nem is érzékelem a teret és az időt: végtelenségének és határtalanságának valószínűtlen világába értem. Északon, a Kis Göncöl rűdfa végéről sok száz fényévnyi távolságból hunyorog rám a Sarkcsillag. Mellette a Proxima Centauri kettős csillaga szikrázik. A fényes cslllagpár fölött az Androméda-köd dereng, mint fátyolon átszűrt halvány gyertyaláng. Rám borul a mérhetetlen tér: szinte érzem végtelen távolságait. Nézem a mozdulatlan csillagokat, és lassan megáll velem az idő... A sziporkáközben szüntelenül változna felettem a csillagos ég. Csakhamar elém tárulnak a déli félgömb éjszakáinak számunkra ismeretlen csillagképei. Aztán, mint egy varázsszóra, kihunynak a csillagok. Olyan volt, mint a természet trónfosztása. Még hosszú percekig ültem kábultan, a valóság illúziójával szegényebben, de egy mély élménnyel gazdagabban. Ügy éreztem, mintha egy darab idő esett volna le az égboltról... Süttő András sorai jutnak az eszembe: „Idő, idő, ebből fonják sejtjeinkben az életeit ...“ Fénybe borul a terem: csillagkalauzunk, Soňa Halászová meggyújtotta a lámpákat. * ★ * formájában, amely gyakorlatilag egy életre rögzül az emlékezetben. így érthető meg igazán a materialista világnézet formálásában betöltött pótolhatatlan szerepe. Bár világszerte a mai napig is csupán a nagyobb városokban működnek planetáriumok, mégis elmondható, hogy általánosan hozzáférhetőek. Ezt bizonyítja az a tény, hogy pl. az 1929-ben megnyitott moszkvai planetáriumnak eddig mintegy ötven millió látogatója volt. A kassal „mesterséges égbolt“ 1976-től működik. Szlovákiában az egyetlen ilyen létesítmény, ezért különösen fontos, hogy kellően tudatosítsuk közművelődési, közoktatási szerepét és jelentőségét. A számok ennek igazát bizonyítják. A planetárium látogatottsága eléri az évi tízezer főt, és hat év alatt a város sajátos jellegű, nagy tömegeket vonzó intézményévé nőtte ki magát. Eddig kereken 110 ezer látogatója volt. A tudományos világnézet formálásában betöltött óriási szerepe ismeretében külön öröm, hogy látogatóinak 70 százaléka a tanulóifjúság soraiból került ki. Tavaly ezenkívül öt ven ha zai és külföldi turistacsoport is meg látogatta. Nagy az érdeklődés az is-Közös harcunk emléke Az ifjú nemzedék szocialista hazafiságra és proletár nemzetköziségre való nevelésének egyik hatékony eszköze, hogy közel hozzuk számukra forradalmi és mozgalmi múltunk j'elentűs eseményeit és állomásait. Közvetlenül érzékelhetővé válik ezáltal számukra az a történelmi út, amelyet be kellett járnunk ahhoz, hogy eljussunk a fejlett szocialista társadalom, építésének jelenlegi szárászáig. E nemes, hagyományápoló munka negköveteli, hogy az idősebb nem;edék, az egykori résztvevők ne engedjék feledésbe merülni a küzdelmes múltat. Elengedhetetlenül szükséges, hogy a szocializmushoz vezető át legjelentősebb mérföldköveinek emlékét kőbe, márványba faragjuk, bronzba öntsük. Az emlékművek hatékony társadalmi-politikai nevelő erővel bírnak azáltal, hogy felidézik a harcos múlt egy-egy állomását. A planetárium NDK gyártmányú vetítőberendezése, az ún. csillaggömb Az első planetárium — pontosabban az első kettő — 1926-ban keze’ s meg működését, Lipcsében és Jénában. Azóta már a világ mintegy ötezer városában bűvöli el az embereket a planetáriumok tökéletesen éiethű mesterséges égboltja. A csillagos égbolt képét megelevenítő vetítőrendszer tulajdonképpen a legszéleseb tömegek számára is hoz záférhető kitűnően szemléltetett természettudományos nevelést tesz lehetővé. A csillagászati földrajzon beAz előcsarnokban berendezett fotókiállítás egy részlete A szerző felvételei zó fénypontok ekkor hirtelen megiramodnak láthatatlan oályáikon. A csillagos ég látszólagos mozgásának felgyorsításával nyomon követhetem a planéták és holdjaik Nap körüli mozgását. Ojabb meglepetés következik: mint ha elfordulna felem fölött az égbolt. Mintha egy szédítően gyors utazás lül az úgynevezett „égi mechanika“ szemléltető oktatása és megértése ma már el sem képzelhető planetáriumok nélkül. Ebben a szerepében a planetárium rendkívül magas színvonalú ismeretterjesztő intézmény, amelynek Jelentősége egyre nagyobb lesz. Világkép-formáló ablakot tár az Univerzumra, olyan vizuális élmény kólák és az intézmények mellett működő csillagászati és ateista körök, valamint — szervezett tanulmányutak formájában — a szocialista brigádok részéről is. * ★ * Befejezésül még egyszer bátran merem hangsúlyozni: rendkívül fontos és semmivel nem pótolható a planetáriumok szerepe a materialista világnézet formálásában. Az oktatás egyik legáltalánosabban ismert alapelve, hogy az ismeretek tartós rögzítésé csak úgy lehetséges, ha elsajátításuk minél több érzékszerv bevonásával történik. A vizuális szemléltetésről pedig már Komenský megállapította, hogy az oktatás leghatékonyabb formája. A csillagászati földrajz, mint tudomány, gyakorlatilag a tudományos világnézet alapjait je'enti, ám oktatása minden tudományág között talán a legnehezebben szemléltethető. A planetárium viszont, mint szemléltető eszköze, minden túlzás nélkül tökéletesnek nevezhető. Az égitestek mozgástörvényei, a Naprendszer felépítése, a bolygók mozgása, az évszakok "váltakozásának okai a Földön a leglaikusabb néző számára, is tökéletes érthetőséggel szemléltethetők. Az a negyvenöt perces műsor tehát, amelyet a Kassai Planetárium, egyszerre negyven néző számára immár hatodik éve rendszeresen bemutat, nagymértékben hozzájárul elsősorban az ifjú nemzedék tudományos világnézetének formálásához és materialista gondolkodásmódjának elmélyítéséhez. KORCSMAROS LASZLŰ Az Oroszországi Föderációban több mint száz nemzetség és népességi csoport él. Minden egyes autonóm köztársaságnak és körzetnek, megyének és járásnak megvan a maga hivatásos és amatőr folklóregyüttese. Olyan nagy jelentőségű társulat azonban, amely egymaga képes lenne e hatalmas szövetségi köztársaság sokszínű kultúráját egyetlen műsorban reprezentálni, a legutóbbi időkig nem létezett. Jó negyven éve annak, hogy Igor Mojszejev megalakította ma már világszerte ismert együttesét. E nagy tehetségű kollektíva azt a célt tűzte maga elé, hogy a nézők mind szélesebb táborával megismertesse a Szovjetunió és a világ népeinek nemzeti táncait. A Mojszejev-együttes és a nyomdokaiba lépő tánccsoportok e műfajt a művészi tökély olyan fokára emelték, hogy úgy tűnt, már semmi újat nem lehet produkálni. Mégis SIKERES EGYÜTTES Megalakulása után rövid ideig a CSEMADOK helyi szervezetének ét sze alatt működött a nagycsalomijai (Vefká Calomija) citeraegyüttes. Később gazdát cseréltek a nagycsalomijai citerások és évek óta a Szlovákgyarmati (Slovenské Darmoty) Magtermesztő Állami Gazdaság kultúrcsoportjaként szerepelnek és érnek el országos méretben is jó eredményeket. A kerületi és szlovákiai folklór rendezvények rendszeres résztvevői közé tartoznak. Idén például a detvai kerületi és a prievidzai országos folklórversenyen kiemelkedő sikeri értek el. Számos elismerő oklevél ér emlékérem fémjelzi sikeres tényke désüket. A Szlovákgyarmati Magtér mesztő Állami Gazdaság nagycsalo mijai részlegén dolgozó citerások több alkalommal szerepeltek már a televízióban és a rádióban is. Kép és szöveg: Bodzsár Gyula akadt valaki, aki friss gondolatokkal, eredeti elképzelésekkel állt elő. A bátor kezdeményező Tamara Lukjanova koreográfus, az Oroszországi Föderáció érdemes művésze. A Szovjetunió Nagy Színháza táncművészeti szakiskolájának egykori növendéke jól ismerte a nagy múltú iskola módszereit. Egy egész végzős évfolyamot megnyert terveinek. Rábeszélésére a fiatalok ahelyett, hogy különböző neves tánccsoportokhoz szerződtek volna, együtt maradtak. Ebből a lelkes gárdából alakúit az „Oroszországi Táncegyüttes“. Az ország híres hivatásos együttesei mögött komoly alkotói múlt áll. Nagy utat jártak be, míg mai művészi arculatuk kikristályosodott. Többnyire valamennyien amatőr csoportként kezdték pályájukat, így sajátították el az alapokat, majd évek, évtizedek kemény munkájával, lépésről lépésre tökéletesítették technikájukat, gazdagították repertoárjukat, érlelték stílusukat, fokról-fokra jutottak káprázatos tudásuk birtokába. Az Oroszországi Táncegyüttesnél mindez egyszerre, szinte a megalakulás pillanatában ment végbe. A táncosok éppen hogy hozzákezdtek mozdulataik csiszolásához, a zenészek még csak próbálgatták hangszereiken varázslatos műsorukat, amikor a arrodákban már javában folyt a ruhapróba, a műhelyekben készültek a színpadi kellékek, és szorgos kezek dolgoztak a díszleteken. A feszített tempó egyetlen percnyi lazítást sem engedélyezett. A fiatalo'--nem égiszén egy év alatt kellett betanulniuk a hataímas, kétrészes műsor virtuóz technikát igénylő, bonyolultabbnál bonyolultabb táncdarabjait.. rm Először is, nevet adtunk az ■gyiittasnek — emlékszik vissza a í-'-'чта“ Tamara Lukjanova. » Ez Egy ilyen emlékművet találhatunk a Kassa-vidéki (Košice-vidiek) járás területén levő Dargói (Dargovj hágónál. A monumentális alkotás a Szabadság nevet viseli; a szovjet és a csehszlovák nép közös fasisztaellenes harcának állít maradandó enjlékei. A jelentős évfordulók alkalmával koszorúzások és ünnepi összejövetelek színhelye. A legfiatalabb nemzedék számára felejthetetlen emlék marad az itt letett ünnepélyes szikra- vagy pionírfogadalom, de rendszeresek a munkásőrök és a közbiztonsági testület tagjainak ünnepélyes eskütételei is. A felvételen a közelmúlt egyik jelentős eseménye a Szabadság emlékműnél: a Barátság Vonata szovjet résztvevői róják le kegyeletüket a második világháborúban elesett hősük jelképes sírja előtt. Kép és szöveg: IVÄN SÁNDOR, Kassa (Košice] nem okozott sok fejtörést. Annál több gondot jelentett az egyéni hang megtalálása. Az útkeresés kínjai után következett a legnehezebb időszak, az aprólékos, keserves gyakorlás. A fiataloknak el kellett sajátítaniuk azt a képességet, hogy könnyedén, a néző számára észrevétlenül váltsanak át egyik táncstílusról a másikra. — A szakiskolában kezdettől fogva orosz népi táncosnak készültem — mondja az együttes szólistája, Marina Grigorjeva. — itt, a mi tánccsoportunkban pedig hirtelen egyszerre húszféle nemzeti koreográfia elemeivel kellett foglalkoznom. Nem lehet specializálódnunk, hiszen mindösr.je ötvenen vagyunk. (A Mojszejev-együttes több mint kétszáz tagot számlál — A szerk.) Természetesnek tartjuk, hogy otthonosan kell mozognunk a legkülönbözőbb népek folklórvilágában, igaz ugyan, hogy eleinte keservesen birkóztunk meg a számunkra sokszor meglehetősen idegen anyaggal. Emlékszem, hogy amikor először próbáltam a Hajnal a Polana fölött című korjak táncot, úgy éreztem, képtelen .vagyok megoldani a feladatot. Nem tudtam ráhangolódni a szokatlan mozdulatvilágra, az ismeretlen ritmusokra. Aztán egyszer, véletlenül láttam a televízióban egy északi amatőr együttest. Műsoruk olyan egyéni volt, zenéjük, táncuk annyira különleges, az eddig ismerthez nem hasonlítható, hogy valósággal extázisba estem. E varázslat s művészet hatása alatt új erővel és hittel láttam másnap a munkához. A hit és a lelkesedés különben valamennyiünkre jellemző, minden fellépésünkre és új programunkra a legteljesebb odaadással készülünk. Nem volt könnyű dolguk a zenészeknek sem. Ismeretlen hangzásvilággal barátkoztak, furcsa egzotikus hangszereken kellett megtanulniuk játszani. Az Oroszországi Táncegyüttes műsorainak magvát a folklór ké :zi. A féltő gonddal őrzött és ápolt hagyományos elemeket, ősi nemzeti motívumokat azonban át, meg átszövi és új életre kelti a koreográfusi fantázia, amely' finoman rajzolt kontúrok közé szorítja az elemi erőt, egységes kompozícióba fogja, és l-MS-izott dramaturgiai szálra fűzi fel a különböző táncokat. A fiatal együttes újítása abban áll, hogy a néptánc jelzésszerű jellemábrázolását elmélyíti, a jelenetek szereplőit egyéni, sajátos vonásokkal gazdagítja. Az Oroszországi Táncegyüttes produkcióit az eleven színészi játék, az érze'mek szuggesztív ereie, a fiatalos hév és életöröm hatja át. Tamara Lukjanova az egyes nemzeti táncok színpadra állításához bátran hív meg kezdőket is. A műsorok koreográfiáját gyakran tervezik frissen végzett növendékek, aki az О zországi Föderáció legkülönbözőbb autonóm területeiről érkeztek a művészeti Intézményekbe. Tapasztalatuk kevés, lelkesedésük azonban annál több. Újoncok nemcsak a kora 0.-:"чsok és a táncosok között var,”- ':. Az együttes jelmeztervezője, Vr Szuhomenyuk is pályakezdő. J. K.
