Szabad Földműves, 1982. július-december (33. évfolyam, 26-52. szám)

1982-08-07 / 31. szám

1982. augusztus 7. SZABAD FÖLDMŰVES 3 KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK Kísért a múlt? Nguyen Со Thach, a Vietnami Szocialista Köztársaság külügyminisz­tere délkelet-ázsiai körúton tartózko­dik. Sorra látogatja a délkelet-ázsiai országok tömörülése, az ASEAN tag­országait, s a térség egyes más álla­maiba is ellátogat, hogy eszmecserét folytasson a délkelet-ázsiai feszültség felszámolása, a térség békéjének, stabilitásának, népei barátságának és együttműködésének megteremtése ér­dekében. Mi adott Indítékot a mi­niszter utazására? Kétségtelenül politikai Jellegű útról van szó. A három indokínai állam — Vietnam, Laosz és Kambodzsa ve­zetői a közelmúltban fontos tanács­kozásokat folytattak a térség helyze­téről, s tárgyalásaik eredményeit nyolcpontos nyilatkozatban foglalták össze. Ez tartalmazza azt a tényt, hogy a helyzet alakulása, a népi Kambodzsa rendszerének megalaku­lása folytán a VSZK elhatározta, hogy csapatainak egy részét kivonja Kambodzsából. A mintegy 30 ezer fő­nyi kivonandó csapategység első ré­sze a múlt héten már haza is érke­zett. A három Indokínai ország egy­idejűleg felszólította az ASEAN-álla­­mokat, továbbá más érdekelt dél­kelet-ázsiai országokat, hogy rendez­zenek nemzetközi értekezletet a tér­ség jövőjéről. Az egyetlen feltétel a főként Thaiföldön állomásozó Pol- Pot-lsta csapatok feloszlatása vagy kiutasítása az országból. A Javaslat hosszabb távra vonatkozóan a három indokínai állam, az öt ASEAN-ország (Malaysia, Szingapúr, a Fülöp-szige­­tek, Thaiföld és Indonézia, a semleges Burma), továbbá a Biztonsági Tanács öt állandó tagja (a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Nagy-Brltannia, Franciaország és Kína) részvételét helyezi kilátásba. Ezt megelőzően történt valami, anii az érintett indokínai országokat kez­deményezésre késztette, általában a térség országainak pedig figyelmez­tetésül szolgált Kuala Lumpurban, a nagymaláj államszövetség fővárosá­ban Időnek előtte találkozott a kam­bodzsai emigránsok három csoportja, és különféle bonyodalmak után létre­hozta — papíron — a „Demokratikus Kambodzsa koalíciós kormányát“. Mind a három erő képviselői külön­böző helyekről jöttek, és oda Is tér­tek vissza. Nem Kambodzsába, bár állítólag a közeljövőben Norodom Szihanuk illegális „hazalátogatására“ számítanak. Kikből is áll ez a Phnom Penh-i rendszerrel szembenálló kambodzsai „ellenkormány“ Hivatalos megnevezé­sében szinte vicces a „demokratikus“ és a „koalíciós“ jelző. Az egyik erőt Khieu Samphan, a népirtó rendszer egykori vezető személyisége, a „vö­rös khmerek“ vezéralakja képviseli, aki a „Kambodzsai Kommunista Párt“ nevű terrorszervezet feloszlatása és Pol-Pot taktikai kibuktatása után a megdöntött rendszer hivatalos veze­tője lett. Son Sann mérsékelt irány­zatú politikai réteget képvisel, de sohasem volt olyan befolyása, mint az előbbi csoportnak. A kambodzsai emigráns csoportok között sohasem volt meg az egység, vetélkedtek egy­mással, ezért összefogó erőként 1 jól Jött nekik a múltban nagy tekintély­nek örvendett Norodom Szihanuk herceg személye. Ö töltené be egy bábrendszer államfői szerepét, Son Sann lenne a miniszterelnök, de a tényleges hatalom Khieu Samphan kezében lenne. Mire volt Jó a Kuala Lumpur-i komédia? Kambodzsa és a térség szempont­jából fontos tény, hogy az utóbbi néhány évben a Vietnami Szocialista Köztársaság segítségével megerősö­dött a kambodzsai népi rendszer. Fi­gyelemre méltó sikereket értek el az ország megújhodásában, a Pol-Pot­­ista rendszer ütötte sebek behegesz­­tésében, a népirtás következményei­nek mérséklésében. A Phnom Penh-i rendszer olyan erős lett, hogy nél­külözni tudja a vietnami segítség egy részét. Természetesen, ami Jó a kambodzsai népnek, nem jó a saját soraiból származó, kínai zsoldban álló ellenségeinek. Ezért került sor az emigránsok külföldi szervezkedé­sére, a „koalíciós kormány“ megala­kítására. Szó sincs arról, hogy ez a botcsinálta kormány valaha is vissza­térhetne Kambodzsába. Peking is más fondorlatokon töri a fejét, mint a nyílt katonai támadáson, mely egy­szer már meghiúsult, a jövőben pe­dig további, Peking számára is kel­­lemelten bonyodalmakat idézhetne elő. A „koalíciós kormány“ egysze­rűen „kell“, akár papíron is, hogy különösen az el nem kötelezett or­szágok csoportjába tartozó félreveze­tett államokat további cselszövésekre használják fel. Konkrétan az ENSZ- közgyűlés szeptemberben kezdődő ülésszakán, miután ismét napirenden szerepel a Kambodzsai Népköztársa­ság törvényes rendszerének elisme­rése, a szavazásnál ismét oda hassa­nak, hogy a senkit sem képviselő PoI-Pot-istákat erősítsék meg a kam­bodzsai nép hivatalos képviselőiként. A Jelenlegi törvényes kambodzsai vezetés elismerésének megakadályo­zására volt hivatott a Kuala Lumpur-i cselszövés. Világos, hogy a vietnami külügyminiszter körútja bizonyos fel­­világosító kampányként értelmezhető. Kitudódott, hogy az egykori monar­chista rendszert képviselő Norodom Szihanuk csak hosszas unszolásra, majd határozott pekingi utasításra volt hajlandó lepaktálni a Pol-Pot­­istákkal és szerepet vállalni „népem gyilkosainak“ kormányában. Más ér­dekelt országok közül csak Thaiföld és Szingapúr határozott támogatója a „vörös khmereknek“ (táboraikat Thaiföld nem hajlandó felszámolni). A többi ország, a pekingi terjeszke­déstől tartva, csendet és megbéké­lést szeretne, s ezért arra számít, hogy az indokínai javaslatok folytán valamilyen bizalmi övezet alakul ki a térségben és választja el őket Kí­nától. Egyszóval: nem akarnak Kína árnyékában maradni. Ez annak a jele, hogy kezdenek ráeszmélni hely­zetük veszélyességére. Ez jó Jel, de kellene, hogy hatása feltétlenül meg­mutatkozzék a világszervezet őszi ülésszakán. LÖR1NCZ LÄSZLÖ П9нпмяннянм1я!мтммишвяш1шнп Uncle Sam és híí közel-keleti bábja iKukrinyikszi rajza) m- -Var/——, ■nikKi A KGST-országok nagy családjában AZ EGYÜTTMŰKÖDÉS HATÄSOSSÄGA Kelet-Magyarország az ukrajnai sztyeppékre emlékeztet. Sok­sok ezer négyzetkilométeren terül el a Hortobágy pusztaság, a­­mely évszázadokkal ezelőtt keletke­zett, amikor a török janicsárok fel­perzselték és a földdel egyenlővé tették az itteni falvakat. E földet később felszabadították és hasznosí­tották. A Tisza völgyében dús füvet legelésztek a ménesek meg a nyájak. Nagy marhafarmjaik csak a gazdag földbirtokosoknak voltak, a cselédek a szó szoros értelmében nyomorban sínylődtek, kényszerviskókban ten­gődtek. A tüdőbaj és más betegségek emberéletek ezreit követelték áldo­zatul. Az utóbbi évtizedekben megválto­zott a Hortobágy arculata. Megma­radtak ugyan a végtelen délibábos térségek, de takaros falusi települé­sek jelentek meg, melyek inkább kis­városokra hasonlítanak. Az egyikre el is látogattunk. Hajdúszoboszló csak 30 ezer lakosú, de melegvízfor­rásai, kiváló szanatóriumai és szál­lodái híressé tették. Magyar geoló­gusok a húszas és harmincas évek­ben olajat és földgázt kerestek itt, így találtak termálvízforrásokra. A hortobágyi puszta egyébként ter­mészeti rezervátum is, ahol a termé­szetvédelem ésszerű gazdálkodással párosul. A turisták ezrei vetődnek el ide. Mintegy száz kilométerre van in­nen a szovjet határ, ahonnan a B a r á t s á g-gázvezeiéken át áramlik az orenburgi földgáz. Feldolgozására négy üzem létesült. Hajdúszoboszlón megtekintettünk egy modern vállala­tot, amelyben csak mintegy 15 em­ber dolgozik. Ugyanis minden folya­matot teljesen automatizáltak. A gázt különleges berendezésben cseppfo­lyósítják, és óriási föld alatti tartá­lyokban tárolják. A hajdúszqboszlói művek Magyarország gázfogysztásá­­nak mintegy ötödrészét fedezik. TERMÉKENY FÖLD A gázmüvektől nem messzire emel­kedik a Kalász termelőszövetke­zet silója. Nagy gazdaság — pilla­natnyilag 42 ezer darab állatot be­fogadó új sertésistálló van épülőben. A komplexumhoz kocaszállások és malachizlaldák tartoznak, melyek 70 ezer sertés tenyésztését teszik majd lehetővé évente. Valamivel több mint ezren dolgoznak a szövetkezetben, s évi 300 millió forint értéket ter­melnek. Különösen érdekes az építkezés megszervezése. A szövetkezeti dolgo­zók önállóan építik az óriási állat­­tenyésztési komplexumot, s nemc-sak községükben, hanem a szomszéd fal­vakban is házakat építenek. A hortobágyi pusztán évekkel ez­előtt állami gazdaság létesült. Ma nemcsak egész Magyarországon, ha­nem közép-európai méretben is ez a legnagyobb gazdaság. Fő ágazata az állattenyésztés, ezen belül a baromfi­­tenyésztés. Az állattenyésztési terme­lésben teljes ciklust vezettek be, így aztán a jó hírnévnek örvendő gyap­jút is itt dolgozzák fel. A gazdaság vezetőinél érdeklődtünk, hogyan szer­vezik meg a termelést és a dolgo­zók üdültetését, hogyan fest a mun­kaerő-hullámzás. Megtudjuk, a kere­setek nem rosszabbak, mint bármely iparvállalatban, s nem is kisebbek, mint a szomszéd szövetkezetben. Az állami gazdaság dolgozóinak még háztáji gazdaságai is vannak, sőt, malacokat, borjakat, takarmányt biz­tosítanak nekik. (Egyesek 30—40 malacot is tartanak.) Az állami gaz­daság felvásárolja a hízott állatokat. Minden házhoz kisebb föld és mar­haistálló is tartozik. Vagy tíz évvel ezelőtt a fiatalság elvándorolt a városokba. Az életkö­rülmények javultával megszűnt ez az irányzat. A háztáji gazdálkodásról sokat beszélt nekünk Szűcs Lajos kérges kezű szövetkezeti tag. Har­minc-negyven malacot, juhot és tyú­kokat tart. A felesége a szövetke­zetben dolgozik, de anyjával és a gyermekekkel együtt ellátja a házi­állatokat. A gyermekek így szoknak hozzá a parasztmunkához, elvégzik az első munkaiskolát. A háztáji gaz­daság ténylegesen integrálódott a szövetkezettel, mintha annak szerves részét alkotná. INTEGRÁCIÓ Magyarországon az állattenyésztési termékeknek mintegy a fele háztá­jikból és más kisgazdaságokból ered, melyek kooperálnak a mezőgazdasági nagyüzemekkel. A szövetkezet vagy állami gazdaság köteles nemcsak ta­karmányai ellátni őket, hanem nö­­veudékmarhát is rendelkezésükre bo­csátani, hogy kiegészíthessék az ál­latállományt, és biztosítani az állat­orvosi ellátást, meg az ültetőanya­got. A termékértékesítést is közpon­tosították. Budapesten egy magyar vezető hangsúlyozta, hogy rátaláltak a sike­res formákra, melyek a háztájiban végzett munkát a közösben végzettel kombinálják. Ügyelnek azonban arra, hogy az arányokat betartsák, hogy az egyéni érdek ne ártson a társa­dalmi ügynek. Magyarországon a fa­lu szövetkezetesítése a hatvanas évek elején elég kedvező feltételek között fejeződött be, amikor az állam kellő technikát és műtrágyát adhatott a szövetkezeteknek. Fontos, hogy bár a falusi lakosság száma csökkent, a mezőgazdasági termelés nőtt. Mind­ez a mezőgazdaság anyagi-műszaki bázisa bővülésének és korszerűsödé­sének, új szervezési formák alkal­mazásának az eredménve volt, s gyor­san emelte a termelés színvonalát és megmutatta a szocialista mező­­gazdaság előnyeit. Az utóbbi két évtizedben mintegy kétharmadával nőtt Magyarország mezőgazdasági termelése. Búzából át­lag 40, kukoricából 50 mázsás hek­­tárhnzamokat takarítanak be. Nagyon ésszerűen szervezik meg a hal-ló tapasztalatok cseréjét. Az elmaradó szövetkezetekből csoportok látogat­nak a virágzó szövetkezetekbe, hogy bizonyos ideig ott dolgozzanak és is­merkedőnek munkamódszereikkel. Belülről ismerik meg a jól gazdál­kodók munkaszervezését. A Mező­­gazdasági Minisztérium keretében egy intézet elemzi és általánosíts a gyakorlatot. Külön közleményben részletesen leíriák más szocialista országok tapasztalatait. EGYÜTTMŰKÖDÉS ÉS TAPASZTALATCSERE Az állattenyésztési termelés a me­zőgazdasági termelés volumenének a felét teszi ki. Mintegy 9 millió ser­tést tenyésztenek. A sertések vágó­­súlya nagyon megnőtt, mert haszno­sabb. keresztezett fajtákat tenyészte­nek. A baromfihús és tojás egy la­kosra számított termelésében Ma­gyarország ma világméretben a má­sodik helyen áll. A baromfitenyész­tésben ipari módszerek érvényesül­nek, ebben a bábolnai üzem vezet, mely berendezésekkel látta el az OSZSZSZK nagyüzemi baromfitelepeit. A magyar szövetkezetek ugyanak­kor eredményesen meghonosítják a szovjet cukorrépa-, napraforgó- és rizsfajtákat és termesztési technoló­giát, a Szovjetunióban kifejlesztett sertés- és juhfajtákat alkalmaznak. Nagymértékben alkalmaznak szovjet mezőgazdasági technikát és műtrá­gyát. Szovjet és magyar konstruktőrök közösen fejlesztenek új mezőgazda­­sági gépeket. Például az Ukrán Me­zőgazdasági Gépesítési és Villamosí­tási Intézet együttműködik a moson­magyaróvári rokonjellegű intézettel a kukoricatermesztési és betakarítási technológia tökéletesítésén, a legkor­szerűbb követelményeknek megfelelő technikát fejleszt ki. Más kollektívák — a moldáviai Dnyeszter tudomá­nyos-termelési egyesülés és a kecs­keméti Zöldségtermesztési Kutatóin­tézet együttesen paradicsomkombáj­nokat, valamint zöldségtermesztési vető- és egyéb gépeket fejleszt és próbál ki. A magyar—szovjet mezőgazdasági kooperációban bizonyos munkameg­osztás is érvényesül. A Szovjetunió például traktorok, gabonakombájnok és burgonya-betakarító gépek gyár­tásával foglalkozik, Magyarország vi­szont zöldségtermesztésre, kertészet­re és szőlőtermesztésre, valamint ve­gyi növényvédő szerek kikísérletezé­sére szakosul. Nagyon sokat tudnak beszélni a szovjet—magyar kapcsolatokról Deb­recenben, ahol 1944-ben az ideigle­nes népi kormány megalakult. Sajá­tos építészeti jellegű, nagyon szép város. A város és vidéke baráti kap­csolatokat ápol egész Litvániával. Bővül a debreceni golyóscsapágy­­gyár, melynek közössége szoros kap­csolatban áll az Első Moszkvai Go­­lyóscsapágygyár dolgozóival. Igazga­tójukat, A. Gromovot, a szocialista munka hősét Debrecen díszpolgárává választották. Ilyen baráti kapcsola­tokat 19 magyar megye és. 15 nagy­város ápol szovjetuoióbeli területek­kel és városokkal. Elsősorban a pártszervezetek vették fel a szoros kapcsolatokat, kicserélik a pártmun­kában, a pártoktatásban és a tömeg­szervezetek pártirányításában szer­zett tapasztalataikat. Lvovi építők, akik Pécsett modern negyedek építésében vettek részt, el­sajátították a gépi falvakolást és ha­tékony kárpitozó gépezetek kezelé­sét. A gazdaság fejlődését az is bizo­nyítja, hogy 1981 és 1985 között a két ország árncsereforgalma mintegy a felével nő, és eléri a 34 milliárd rubelt. Szovjet és magyar tudósok és mérnökök nagy erőfeszítést tettek a nukleáris energetika és a vele kapcsolatos gépgyártás terén is. Ez a paksi erőműtervben is megnyilvá­nult. A szocialista országok igyekeznek meggyorsítani a tudományos-műszaki haladást és biztosítani a KGST-tag­­országok kiegyensúlyozott népgazda­sági fejlődését, hogy minél jobban kivédjék a tőkés világgazdaság ked­vezőtlen hatásait. A szocialista országok a szociális, gazdasági és kulturális együttműkö­dés valamennyi területén óriási ta­pasztalatokat halmoztak fel és még halmoznak fel. Ez a tőke a világ­­szocializmus kincseihez tartozik. A szocialista közösség országai a gaz­dasági mechanizmus semmilyen mo­delljét sem kényszerítik egymásra, hanem a kölcsönös tapasztalatok alapján igyekeznek alkotó szellemű, nem szokványos megoldásokat talál­ni, a lehető leghatékonyabb megol­dásokat alkalmazni. Ezek az élő konkrét tapasztalatok és rendszeres tanulmányozásuk segítségére van mindazoknak, akiknek érdeke a vi­lágszocializmus sikereinek és objek­tív nehézségeinek a megismerése. LEV NYIKOLAJEV (Novoje Vremja, rövidített szöveg) A.VASLADrÉSA VASUTASOK Ezt követően egymillió egészség­­ügyi dolgozó lépett sztrájkba, 12 szá­zalékos fizetésemelést követelve. Albionban gyorsan elszállt a Falk­­land-mámor. A Malvin-szigetek kö­rüli viszály alkalmával a „vaslady“, Margaret Thatcher miniszterelnök asszony megnyergelte a felkorbácsolt nacionalizmus paripáját, amely azon­ban egyszeriben „kiadta szusszát“. A gazdasági problémák terhei alatt ösz­­szeroskadt. A győzelmi mámort a ki­józanodás napjai követték. A vasutasok kétszer is borsot tör­tek Thatcher asszony orra alá. A NUR vasutas szakszervezet kezdemé­nyezésére június végén béremelési sztrájkot rendeztek a brit vasutasok, mert az Illetékes helyek elutasították 10 százalékos béremelési követelésü­ket, csak ötszázalékos béremelést ígértek szeptember 1-től. Igaz, a sztrájk két nap múlva megszűnt, mert a szakszervezet kilátástalannak tartotta, mivel a TUC legnagyobb szakszervezeti központ nem Járult hozzá. A vasutasok újabb megleptést tar­togattak a kormányak Július elején, amikor a mozdonyvezetőket tömörítő ASLEF szakszervezet Irányításával az ún. „rugalmas munkaidő“ bevezetése ellen léptek sztrájkba. Ez úgy sza­bályozta volna a vonatvezetők mun­kaidejét, hogy 7—9 napos szolgála­tot teljesítenének. Ez egy 1919-es szerződés megszegésével a vasutasok nagyobb fokú kizsákmányolását idéz­te volna elő, a feltételezett megtaka­rítás az állampénztárnak pedig csak 1 millió 700 ezer fontot eredménye­zett volna. A sztrájk két hétig tar­tott, és a TUC szakszervezeti központ megalkuvása miatt kompromisszumos megegyezéssel fejeződött be. A sztrájkok milliós károkat okoz­tak a kormányzatnak, s további sztrájkok vannak a láthatáron. Pél­dául a bányászok Is munkabeszünte­téssel fenyegetőznek. A Jelek szerint a „vasladyt“ nem lepik meg a sztrájkok. Ürügyként kí­vánja felhasználni őket politikai el­lenfegyver bevetésére. Thatcher asz­­szony egyrészt az 1984-ben esedékes választások előbbre hozását latolgat­ja, és természetesen a törvényhozás reformját, mely kemény gazdaságpo­litikáját támogatná. Rossz befolyás­sal vannak a miniszterelnök asszony­ra gazdasági tanácsadói, akik leg­alább ötmillió munkanélküli létezé­sét tartják szükségesnek a jelenlegi kormány gazdasági programjának megvalósításához, mint ezt a Journal of Economic Affairs fejtegeti.

Next

/
Oldalképek
Tartalom