Szabad Földműves, 1982. július-december (33. évfolyam, 26-52. szám)
1982-12-18 / 50. szám
megfelelően szétomlanak, ezért ősszel nincs szükség a barázdaormok elsimításra. A talajfelszín finom elsimítása káros hatású, mivel a szél a havat könyebben elfújja, a talaj tavaszszal később érik be és .hajlamosabb a talajikéreg képzésére. A vetés előtti talajelőkészítés célja a parcella egyengetése, a rögök szétszúzása, a talajnedvesség megóvása és a magágy előkészítése a gomolyok szemenkénti vetésére. Ezek a tényezők a vetőmag csíraképességével egyetemben nagyban befolyásolják a ikelési százalékot. A jelenlegi termelési technoló giáknak nem felel meg a kultivátorokkal végzett mély talajlazítás. A vetés előtti talajelőkészítést a lehető legkevesebb munkaművelettel és sekélyen, csak 30—50 mm mélyen keil elvégezni. A tulajdonképpeni vetés előtt talajporhanyósításnál a legnagyobb kelési százalékot a ikombinátor biztosítja, amely boronákból és pálcás hengerekből áll. A kultivátorozás megfelelő minősége a nagyobb óránkénti, 9—12 km-es munkasebesség, valamint a parcella egész területén egyenletes mélységű porhanyósítás biztosításával érhető el. Az egyenlőtlen porhanyósltás esetén a répagomoly a porhanyó talajrétegben helyezkedik el, ahol rosszabb a vízellátása, mint a szilárd magágyon elhelyezkedő gomoly.oké, és ennek következtében lassabban Is csíráziik. A vetés ezután egyenlőtlenül sorol. A ke lési százalékot — a kultivátor alkalmazása esetén — az előző munkaműveletek száma határozza meg. Ha több mint kétszeri talajsimítás és boronálás utón végzünk kombinátorozást, akkor a kelési százalék az ismételt boronálás színvonalára csökken. Az erősen kötött és ülepedett talajok művelésekor célszerű a simítózás előtt nehéz boronát alkalmazni, főként enyhe tél után, amikor a barázda kompakt marad. Az erősen porhanyós talajokon a vetés előtti talajelőkészítésbe ajánlatos besorolni a hengerelést is. A talajkéreg képzésére hajlamos talajokon és a széleróziótól fenyegetett lejtőkön a hengerelésit könnyű boronákkal végzett boronálással kell összekapcsolni. A talajelőkészítés után azonnal el kell végezni a vetést. A talajelőkészítést és a répavetést 10 napon belül el kelll végezni. TRÄGYÄZÄS A cukorrépa-termelés trágyázást rendszerének alapja az istállótrágya, amelynek megfelelő mennyisége elegendő humuszt biztosít a talajban. A cukorrépa alá hektáronként 30— 35 tonna istállótrágyát adagolunk. Az ennél nagyobb trágyaadagok a hozamokat nem befolyásolják. A trágyát rendszerint már a tarlóra teregetik, vagy az idejében végzett őszi szántással juttatják a talajba. Az istállótrágyát a tarlóhántás, középszántás vagy sekély szántás előtt kiszórt műtrágyával is beszánthatjuk. A késő ősszel végzett istállótrágyázás helytelen, mivel csökkenti a répagomolyok kelési százalékát. A trágyát helyettesíthetjük a tőzegből, városi hulladékanyagokból, hígtrágyából stb. készített Ipari komposztokkal. Istállótrágyahiány esetén a cukorrépa alá zöldtrágyázást is alkalmazhatunk. Erre a célra a lóhere felel meg a legjobban, de hüvelyeseket és más, elegendő zöldtömeget termelő gazdasági növényt is felhasználhatunk. A zöldtrágyázást önállóan, vagy kisebb műtrágyaadagokkal együtt juttatjuk a talajba. A cukorrépa alá a szalmát is a talajba keverhetjük, ám be kell tartani bizonyos szabályokat ahhoz, hogy — mint az a szalma önálló alkalmazása esetén gyakran előfordul — ne csökkenjen a hozam. A kedvezőtlen C:N arányt nitrogén mű trágyák hozzáadásával módosítjuk: 100 kg szalmához 0,7—1,4 kg nitrogént adagolunk. A nitrogén kiegyenlítő adagját a felszecskázott szalmára szórjuk, és vele együtt a talajba forgatjuk. A kiegyenlítő nitrogéntrágyázást csak a könnyű talajokon előnyösebb tavasszal végezni, mivel itt fennáll a nitrogén kimosódásának a veszélye. A szalmát igen előnyös a zöldtrágyával, az almozás nélküli állattartás esetén pedig a hígtrágyával egyidejűleg a talajba juttatni. A talaj tápanyag-ellátottságának jelenlegi helyzete, a nagyobb hozamok elérésére Irányuló belterjes tápanyagellátás követelménye, valamint a talaj felszíni rétegében a sók koncentrálódásának a veszélye megváltoztatta a műtrágyázásra vonatkazó nézeteket. A cukorrépa jelenlegi és távlati termesztési technológiájának szempontjából — az egycsírájú vetőmagvak szemenkénti vetésének elterjedésével — nyilvánvalóvá vált a nagy műtrágyaadagok egyszeri alkalmazásának a negatív hatása is. Ez főként a kelési százalék kedvezőtlen alakulásában nyilvánult meg, ami az egyedszám, a hozamok nagyságának és a minőség leromlásához vezetett. A cukorrépa műtrágyázását a termőhelyi- adottságok és a gazdasági növények sorrendje szerint megkülönböztetett módon kell irányítani. Fokozott figyelmet kell szentelni a műtrágyázásnak akkor, amikor a cukorrépát a termékeny földeken két évvel a lucerna termesztése után soroltuk be a vetésforgóba. A nagyobb nitrogénadagok ebben az esetben hatástalanok, vagy depresszív hatással vannak a gyökértermésre. Mivel a nagyobb nitrogénadagok a gyökér cukortartóimét csökkentik, csökken a területegységen termelt finomított cukor mennyisége is. A nagyobb nitrogénadagokat a lucerna vagy lóhere nélküli vetésforgókban alkalmazhatjuk, ahol kissé csökkenti ugyan a cukortartalmat, de a gyökértermée növekedésével párhuzamosan növekszik az egy hektárról nyert cukor menynyisége Is. A mély termőrétegű, megfelelő tápanyagtartalmú, kedvező kémhatású, elegendő humusztartalmú vályogos vagy agyagos talajok, valamint az évi átlagban 500 mm-nél nagyobb csapadékmennyiség esetén, közepes hatóanyag-mennyiségnek tart,uk a 80—120 kilogramm nitrogénadagokat. A szárazabb körzetedben — ahol az átlagos évi csapadékmennyiség 500 mm-nel kevesebb — a 120—160 kg nitrogénhatóanyagot tekinthetjük optimálisnak. A kevésbé megfelelő, homokos, barna- és podzolos, sekély szántórétegü és gyengébb termőképességú ta,ajokon a nitrogénműtrágyából csapadékosabb vidékeken 140— 180, a szárazabb vidékeken pedig 180—200 kilogramm hatóanyagot juttatunk a talajba. A többi műtrágyákból — hatóanyagban számítva — 40—55' kg foszfort, 83—116 kg káliumot és 18—30 kg mangánt alkalmazunk. A foszfor- és káliumtrágyázás esetén figyelembe vesszük a talaj tápanyagkészlctét. Ezeket a műtrágyákat teljes adagban ősszel, az istállótrágyával együtt szántjuk a talajba. Kötött talajokon érvényesíthetjük az ún. ingás trágyázást is, amikor a gabonafélék alá káliumműtrágyát, ugyanakkor cukorrépa alá foszforműtrágyát alkalmazunk. A cukorrépa kiegyensúlyozott tápanyageilátásához a magnézium adagolása Is hozzátartozik. Mennyisége a talaj magnézium-tartalmától függ. A magnéziumhiányt talajjavító trágyázás formájában dolomitos mésszel pótoljuk, miközben figyelembe vesszük a mészszükségletet is. A cukorrépa megfelelő gazdasági növény a magnézium-készlet trágyázás megvalósítására is, a magnéziumot kieserit formájában 3—4 évenként adagoljuk. A veszteségek elkerülése végett a hatóanyag mennyisége nem haladhatja meg a 75 kilogrammot hektáronként. A tápanyagban gazdag talajokon, kisebb magnéziumszükséglet esetén a magnéziumot kombinált műtrágyákban alkalmazhatjuk. Az akut magnéziumhiányt — fejtrágya formájában juttatott — kieserit segítségével (hektáronként 35—70 kilogramm) orvosolhatjuk. Nagyobb mennyiségű nitrogéntrágyázás esetén az erősen kötött talajokon a nitrogén hatóanyagának egyharmadát ammóniumszulfát vagy karbamid formájában ősszel kell a talajba juttatni. Ez főként az aszályos években előnyös. Szilárd nitrogéntrágyák alkalmazása esetén a nitrogénadagot két részre oszthatjuk — körülbelül a felét ammőniumszulfát formájában vetés előtt, a hátralévő mennyiséget pedig salétrom formájában egyelés után alkalmazzuk. A cukorrépa műtrágyázásában vetés előtt egyszeri adagolásban a karbamid is alkalmazható. A nagyobb tőtávolságra — szemenként — vetett cukorrépa nitrogéntrágyázását egyenletesen kell elvégezni, mert ez nagyobb mennyiségben 'kedvezőtlenül befolyásolhatja a kelést. A cukorrépa egyszeri nitrogéntrágyázására vízmentes karbamidot használunk, amelyet az erősen kötött talajokon az őszi szántással, a tenyészídő folyamán pedig a sorok közé juttatjuk a talajba. Mivel a cukorrépa sekély vetés előtti talajelőkészítést igényel, a karbamidos trágyázást a vetés előtti talajelőkészítéssel egyidejűleg nem ajánlatos elvégezni. A trágyázásnak fő célja az legyen, hogy az irányított tápanyagellátás módszereinek segítségével a cukorrépának optimális hatóanyagmennyiséget biztosítson. A talajmin! tst évente kétszer végezzük, s a talajminták elemzése alapján határozzuk meg a cukorrépa optimális tápanyagszükségletét. TERMESZTÉSI TECHNOLÓGIA Napjaink négy alapvető cukorrépa-termesztési tchnológiát alkalmazunk: 1. Cukorrépa-termesztés csökkentett kézi munkaráfordítással A koptatott répavetőmagot helyrevető gépekkel 60 mm-es tőtávolségra vetjük és vele egyidejűleg a gyomirtó szereket is alkalmazzuk a vetőgépre szerelt permetező adapterrel, vagy önálló, nagy munkaszélességű permetezőgéppel. A tenyészidő folyamán kézi munkával csupán két munkaműveletet, az egyelést és a kapálást kell elvégezni. Ennek a technológiának a kézi munkaráfordítása 110—120 ó/ha. Ezt a technológiát ielenleg a vetésterület 20 százalékán alkalmazzák és csökkenő Irányzatot mutat. 2. Cukorrépa-termesztés minimális kézi munkával A koptatott répavetőmagot helyrevető géppel a gyomirtó szerek egyidejű kipermtezésével 60—80 mm-es tőtávolságra vetjük. A gyomirtó szereket a vetőgépre szerelt permetezőadapterrel, vagy nagy munkaszélességű permetezőgéppel juttatjuk ki. A tenyészidő folyamán kézzel csupán egyetlen munkaműveletet, a kapálással egybekötött egyelést kell elvégezni. E technológia kézi munkaerő-szükséglete 45—65 ó/ha. Ezt a technológiát Jelenleg a vetésterület 60 százalékán érvényesítik. 3. Cukorrépa-termesztés meghatározott tőtávolságra Ez a termesztési technológia a vetőmag kelése szempontjából csak kedvező talaj- és éghajlati adottságú körzetekben jöhet számításba, ahol a kelési százalék elért a 70 százalékot. Ilyen kedvező feltételek között hazánkban a cukorrépát termőterületének 50 százalékán termesztik. A genetikailag egycsírájú répavetőmagot helyrevető géppel 110—150 mm-es tőtávolságra vetjük. Egyidejűleg a vetőgépre szerelt sávos permetezővel, ritkábban önálló, nagy munkaszélességű permetezőgéppel a gyomirtó szereket is alkalmazzuk. A jövőben a szemcsézett növényvédő szerek vetőgépre szerelt adapterrel történő alkalmazásával is számolunk, amelyek a soroló cukorrépának hosszú távon védelmet nyújtanak a betegségekkel és kártevőkkel szemben. Ez a termesztési technológia kézi munkát nem igényel. A növényápolást csak mecaanikus sorközi műveléssel végezzük. A védősávok gyomirtását a tenyészidő folyamán szükség szerint vegyszerekkel végezzük. Erre a célra elsősorban magajáró répavetőgépek és kultivátorok felelnek meg. Magas gyomnövényzet előfordulása esetén ezt kézzel kell eltávolítani, adli 5—30 6/ha kézi munkaráfordítást igényel. Ezt a technológiát jelenleg a vetésterület 25 százalékán érvényesítik, amennyiben ezt a vetőmag minősége, a terület elgyomosodásának mértéke és a többi feltételek lehetővé teszik. 4. Cukorrépa-termesztés gépesített utőegyeléssel gépekkel rakják a szállítóeszközökre. Az egymenetes betakarltógépek némelyike a gyökértesteket a tartályába gyűjti, majd a parcella szélén kiborítja. Ezzel megtakarítja a betakarítógép mellett haladó szállítóeszköz munkáját és kiküszöböli a szállítóeszköz kerekei által okozott taposási károkat. 2. Kétmenetes betakarítási technológia Ennél a betakarítási módszernél két gép önállóan dolgozik. A répafejező az első menetben a talajban levő répát lefejezi és a leveles répafejet a mellette haladó szállítóeszközre továbbítja. Am kupacokba Is rakhatja, hogy a levelek megszikkadjanak. A második menetben a répaszedő gép a lefejezett répatesteket kiszántja, részben megtisztítja és a mellette haladó szállítóeszközre továbbítja. Mind a két gép egyidejűleg, egymás után dolgozik, hogy a betakarított anyagot szállító eszközök csak az adott parcella letakarított területén közlekedjenek. 3. Hárommenetes betakarítási technológia A kedvezőtlenebb adottságú területeken, ahol a kellő egyedszám biztosítása szempontjából kockázatos a meghatározott távolságra történő vetés, a vetőmagot sűrűbbre kell vetni és sorolás után szükség szerint — önműködő egyelőgéppel —: el kell távolítani a fölösleges növényegyedóket. A vetőmagot helyrevető géppel 80—100 mm-es tőtávolságra vetjük. Egycsírájú vagy szegmentált és bevont vetőmagot használunk. A vetéssel egyidejűleg kipermetezzük a gyomírtószereket is, a vetőgépre szerelt adapter, esetleg a nagy munkaszélességű permetezőgép segítségével. A jövőben ennek a technológiának a keretében is érvényesítjük a vetőgépre szerelt adapter segítségével a szemcsézett növényvédő szerek kijuttatását, amennyiben a soroló cukorrépa védelmét a vetőmag bevonatát képező anyagcuk nem biztosítják. Sűrűbb vetéssel biztosítjuk a megfelelő növénysfirüséget és csak a sorolás után távolltjuk el önműködő egyelőgép segítségével a fölösleges egyedeket. A növényzet gépi és vegyszeres ápolása hasonló, mint az előző termesztési technológia esetében. Önműködő egyelőgépekkel jelenleg a cukorrépa vetésterületének hozzávetőlegesen 5 százalékát művelik. A CUKORRÉPA TERMESZTÉSI TECHNOLÖGIÄJÄNAK CÉLJA Valamennyi termesztési technológia esetében arra törekszünk, hogy az egész vetésterületen, egyenletesen, maximálisan 30 mm eltéréssel széthelyezett megfelelő egyedszámot biztosítsunk. A kézi munkára igényes technológiák esetében jelenleg a hektáronkénti 80 ezer egyedszámot tartjuk a legmegfelelőbbnek, a kézi munkát nem igénylő technológiák esetében edig a hektáronkénti 80—100 ezer egyedet. Számolnunk kell azzal, hogy az egyedszám a tenyészidő folyamán különböző hatások miatt 10—15 százalékkal csökken. Vetéskor a gomolyokat úgy kell elhelyezni a talajban, hogy a tömörített magágyban maximálisan biztosítva legyen a kapilláris vízellátásuk és a talaj levegővel telített felső rétege takarja őket. A vetőgép megfelelő, 20—30 mm-es vetési mélységre való beállításával, a magágy tökéletes előkészítésével és a vetőmagvaknak a sorok tengelyére való elhelyezésével - biztosítjuk a gyors csírázást, a nagy kelési százalékot és a kis betakarítási veszteséget. Vetés után a kialakult talajkéreg feltörése különböző típusú — sima, csillagos és tüskés (szöges) — hengerek alkalmasaik. Felhagytunk a soroló növényzet boronálásával, mert ezáltal a növényeket kimozdíthatjuk a sorokból. A sorközi művelést a tenyészidő folyamán minden termesztési technológia esetében szükség szerint 2—4 alkalommal tányéros sarabológéppel vagy sarabolókapával végezzük. A CUKORRÉPA BETAKARÍTÁSÁNAK TECHNOLÓGIÁJA A betakarítás technológiájába soroljuk mindazokat a munkaműveleteiket, amelyek a cukorrépa betakarításának komplexumába kapcsolódnak. A tulajdonképpeni szedésről és az anyag szállítóeszközre való felrakásáról van szó. Csehszlovákiában többnyire a kétmenetes betakarítást alkalmazzuk, amely lehetővé teszi a tiszta répalevelek takarmányozási célokra való begyűjtését, és megfelel a szocialista nagyüzemi gazdálkodás feltételeinek. Külföldön olyan betakarítőgépeket használnak, amelyek küólönböző technológiával dolgoznak. Ezeket a technológiákat három alapvető csoportba oszthatjuk. 1. Egymenetes betakarítási technológia 3 Az Ide tartozó betakarftógépek a levélzetet és a gyökereket egyidejűleg takarítják be, amikor a tapogatók vagy gumlszalagok az alászántott répatest leveleit megragadják és a fejezőszerkezet a kihúzott répatestet lefejezi, vagy pedig a még talajban levő répatesteket lefejezik és csak azután szántják ki. A felszedett anyagot a párhuzamosan haladó vagy függesztett szállítóeszközre rakjáik, esetleg a betakarított termék valamelyikét sorba vagy kupacokba rakják és onnan rakodó-A cukorrépát három önállóan dolgozó gép takarítja be. Az első menetben a kétmenetes technológiához hasonlóan a leveles répafejet takarítják be. A második menetben a lefejezett répatesteket ikiszántják, részben megtisztítják és sorba rakják. Ezután jön a harmadik menetben a répaszedő rakodógép, amely tisztítóberendezéssel van ellátva, és a répatesteket a mellette haladó szállítóeszközre rakja. A CUKORRÉPA TERMESZTÉSE ÉS BETAKARÍTÁSA SORÁN HASZNÁLATOS GÉPI ESZKÖZÖK Vetőgépek Hazánkban gyártották a perforált gumiszalag elvén működű helyrevető gépeket. Ezek utolsó típusa volt a 12 SEPUZ jelű vetőgép. A vetőgép keretére függesztett vetőegység önálló alvázból és két járókerékből áll, a hátsó kerék nyomóhengerként szolgál, míg a mellső kerék a talaj felszínét követi. A vetőszerkezetet a végtelen perforált gumiszalag képezi, amelyen méretezett nyílások vannak. A vetőszalagot központilag a traktor hátsó kereke hajtja, vagy meghajtását a vetóegység mellső kereke önállóan végzi. A vetőszalag a feszítőgörgők rendszerén át halad. A vetőszerkezet alátété és a lesodró tárcsa biztosítja, hogy minden nyílásba egy mag jusson. A répamag a vetőszalagról a vetőcsoroszlya által húzott barázdába kerül. A régebbi típusú gépeknél a magot először földdel takarja, majd a nyomóhengerrel lenyomja, az újabb típusú gépek esetében a magot a nyomóhenger helyezi a barázdába, majd földdel befedi. A vetési távolságot a régi típusoknál a vetőszalag nyílásainak számával és a láncáttételek váltásával szabályozták. Az utolsó 12 SEPUZ típusú vetőgépet már négy áttételi fokozatú sebességváltóval látták el. A gépen elektromos jelzőberendezés jelzi az egyes vetőegységekben keletkező hibákat. A hazai gyártmányú cukorrépa-vetőgépek gyártását 1974-ben leállították és azóta a vetőgőpeket külföldről hozzuk be. Hazánk 1977-ben nagyobb mennyiségű Unicom jelű vetőgépet hozott be, amelynek vetőegységei központi meghajtásúnk, vagy' meghajtásukat a vetőelem talaj vezérlő kereke önállóan végzi. A gép vetőtárcsával működik, a vetőmag a tárcsa közepén jut be és a tárcsa kerületén jön ki. A tárcsa közepétől a kerületéig a görbe magvezetőcsöveken át halad. A vetőbarázdát keskeny vetőcsoroszlya mélyíti, amely előtt a talaj felszínét villás csúszócsoroszlya egyengeti. A vetőmagot kiszórása után nyomóhenger nyomja a barázda fenekére és a sorzáró csoroszlya földdel takarja. Az Unicorn és az A 697 jelű vetőgépek a legpontosabb vetést 7—8 km/6 munkasebességgel érik el, Ilyenkor hangolódik össze legjobban a munkasebesség a vetőmag kihullásának sebességével. A kelési százalék az Unicom jelű gép esetében valamivel nagyobb, és a kükéit növények szóródása Is kisebb, mivel a vetőmagot jobban helyezi a talajba. Nálunk Jelenleg nagyon elterjedt az A 697 vetőgép használata, amelyhez már több újítási javaslatot dolgoztak ki, amelyek lehetővé teszik a különböző méretű magvak vetését, a tőtávolság módosítását és a vetőmag jobb elhelyezését a talajban, hogy a kelési százalék nagyobb legyen. Az utóbbi Időben néhány RAU jelű vetőgépet is behoztunk. A kukoricatermelő körzetekben a cukorrépa vetésére a Román Szocialista Köztársaságból behozott SPC jelű kukoricavető gépet (s használják. Esetenként egyéb vetőgéptlpusokat Is behozunk, így a Módét cég által szerkesztett Pneumasen II. jelű, Jugoszláviában licencben gyártott vetőgépet, a Fühse cég Monoair, valamint a Becker cég Aeromat jelű vetőgépet. ADAPTEREK A GYOMIRTÓ SZEREK KIPERMETEZÉSÉRE A jiőínl Agrostroj n. v. által gyártott vetőgépeket a herbtcldek sávos 'kipermetezésére szolgáló adapterekkel látták el. A 12 SEXP 450 jelű vetögéphez a 12 APH jelű adaptert, a 12 SEPUZ jelühöz a 12 POAZ adaptert szerelték.
