Szabad Földműves, 1982. július-december (33. évfolyam, 26-52. szám)
1982-11-20 / 46. szám
1982. november 20. SZABAD FÖLDMŰVES 13 A boldogabb jövő feltétele: ÖNELLÁTÁS Ügy adódott, hogy az ősz folyamán i— hivatalos kiküldetésben, toliforgatóként — pár napot Romániában tölthettem. Gondolom, az ország természeti szépségett nem kell ecsetelnem, az öt évvel ezelőtti földrengés óta talán még rohamosabban fejlődő városokat és üdülőközpontokat nem kell bemutatnom az olvasónak, hiszen a több millió külföldi turista között rendszerint szép számban akadnak csehszlovákiai kirándulók Is. Amikor turistaként jártam az országot, idegenvezetőnk a történelemről mesélt, megpróbáltatásokat és hagyományokat említett, ősi templomokat és ú] városnegyedeket mutatott, s már száguldhattunk is tovább. Az országnak kenyeret adó földművesek szorgalmára legfeljebb a robogó gépkocsi ablakából látottak alapján következtethettem. Ezzel szemben most, barátaink jóvoltából, kimondottan a föld népének örömeivel és gondjaival, az ország mezőgazdaságának eredményeivel, fejlesztési célkitűzéseivel és problémáival ismerkedhettem. Éppen ezért — az olvasó szíves engedőimével — félreteszem az általánosságokat, a lexikonok és Ismeretterjesztő kézikönyvek bárki számára hozzáférhető adathalmazát, s Inkább mezőgazdászként próbálom összefoglalni, tolmácsolni a látottakat és hallottakat. CSÜCSHOZAMOKRÖl, országos gondok Árnyékában Miközben hazánk népe a zólyomi (Zvolen) központi temetőben — a Román Szocialista Köztársaság hadseregének napja alkalmából — kegyelettel megemlékezett arról a több mint tizenegyezer román katonáról, akik életüket áldozták Csehszlovákia fölszabadításáért, én Bukarestben az RSZK Mezőgazdasági és Élelmiszer- Ipari Minisztériumában Marin Iliescu okleveles agrármérnökkel és dr. Mircea Curas elvtárssal a román mezőgazdaság jelenéről, múltjáról és jövőbeli feladatairól beszélgettem. Vendéglátóim elmondták, hogy hazájukban negyvennyolcban vette kezdetét a mezőgazdaság szocialista átépítése. A két évtizedre tervezett feladatot már hatvankettőben befejezték. Azóta a rendelkezésre álló 15 millió hektáros mezőgazdasági földterületnek mintegy kilencven százalékán szocialista nagyüzemi termelés folyik. A terület hatvanhét százalékán mezőgazdasági termelőszövetkezetek, a többin pedig állami gazdaságok tevékenykednek. Magángazdálkodás már csaknem kizárólag a hegyi és hegyaljai körzetekben létezik, ahol az emberek állattartással igyekeznek kihasználni a jórészt silány és hozzáférhetetlen legelőket. Az ország szántóterülete tízmillió hektáros. Ennek nagyobb hányadát a 3378 mezőgazdasági termelőszövetkezet birtokolja. A 407 állami gazdaság a szántóterületből mindössze 16,7 százalék erejéig részesedik. Az Igazgató, Marin Iliescu elmondta, hogy a román mezőgazdaság csúcshozamokkal ünnepli a szocialista termelésre való áttérés befejezésének huszadik évfordulóját. Elsősorban a három tonnás hektáronkénti búzahozamnak köszönhetik, hogy több mint kilenc millió tonna gabonájuk termett. Az idén végre a kukorica is beváltotta a hozzá fűzött reményeket, így hozzávetőlegesen 20 millió tonna szemest nyertek, s bátran gondolhatnak az exportfeladatokra. Viszont sok gondot okoz az állattenyésztés tervszerű fejlesztése, és a növénytermesztésben Is sok még a kihasználatlan lehetőség. A gilnisztérium dolgozói nyíltan beszéltek az országos gondokról. Elismerték, hogy a fogyasztói igények színvonalas kielégítése érdekében jelentősen növelniük kell az élelmiszertermelést. Sajnos, lépéshátrányban vannak, hiszen .évtizedeken át az iparosításra összpontosult az ország figyelme, és ez napjainkban könyörtelenül érezteti a hatását. Románia külkereskedelmében igen fontos szerepet játszanak a mezőgazdasági termékek, főleg a belföldi piac«ellátásában Is nélkülözhetetlen élelmiszerek. Ezt az ország vezetése főleg az utóbbi időben tudatosítja, mivel a tőkés nagyhatalmak nagyon is céltudatos spekulációja következtében, az élelmiszer a külgazdasági kapcsolatokban egyre inkább a stratégiai fegyver szerepét tölti be. Ha az ország nem akarja fölborítani a külkereskedelmi mérleget, meg akarja tartani a hitelképességét, eleget kell tennie korábbi partnerei igényeinek, Ebből következik, hogy a korábbinál lényegesen nagyobb figyelmet kell szentelnie a mezőgazdaság fejlesztésének, különben elmélyülnek a fogyasztói igények kielégítésében máris jelentkező problémák. Az RKP XII. kongresszusa, Illetve az időközben megtartott párttanácskozások egyértelműen feladatul adják a mezőgazdasági termelés hatékonyabbá tételét. A határozatok kimondják, hogy meg kell gyorsítani a tala jjavftásl munkálatokat, többet kell áldozni az öntözéses gazdálkodás feltételeinek megteremtésére, több gépet és műtrágyát kell adni a mezőgazdaságnak, nagyobb teret az új, bőtermő fajtáknak és a haladást segítő, tudományos ismereteknek. A meghirdetett agrárforradalom központi jelszava az önellátottságra törekvést szorgalmazza. A cél megvalósításában Igen komoly szerepet kapott a háztáji termelés. A kezdeményező kistermelőket az állam és a mezőgazdasági üzemek Is támogatják. Országos cél, hogy a vidéki lakosság az alapvető élelmiszerekből önellátó legyen, fölös termékeivel pedig hozyájáruljop az államháztartási gondok enyhítéséhez. A mezőgazdasági üzemeknek is olyan termelési szerkezet mellett kell dönteniük, hogy a helyi hagyományok és adottságok maximális kihasználásával a lehető legnagyobb részt vállalják a helyi, a megyei, illetve az országos igények kielégítéséből, s egyúttal csökkentsék a szállítással és elosztással szemben támasztott igényeket. „HARC“ A FIATALOKÉRT A gondenyhítő elképzelések megvalósítása, a mezőgazdasági termelés eredményesebbé tétele sok helyütt problémába ütközik. Vendéglátóink első helyen a munkaerőhiányt említették. Akárcsak nálunk, Romániában is vannak jómódú gazdaságok, de vannak igen gyengék is. A gazdaságilag megizmosodott szövetkezetek általában lényegesen többet fizetnek, mint az ipari üzemek, így ők nem tudják, mi a munkaerőhiány . De a gyengébbektől bizony elszippantja a város, az ipar a munkásokat, főleg a fiatalokat. Magam is láttam, sok helyütt még ma is kézzel törik a kukoricát, szedik a répát, s a földeken hatalmas kupacokba gyűjtött termény pótkocsira rakásához эет áll rendelkezésükre gépi eszköz. A fiatalok Igényt tartanak a szolgáltatásokra, szórakozási lehetőségekre, de a kisebb települések zömében Ilyesmiről legfeljebb csak álmodni lehet. Csoda-e, hogy több mezőgazdasági üzemben már csak az öregek meg a nők tartják a lelket? A tarthatatlan helyzeten barátaink mielőbb változtatni szeretnének. A fiatalok megnyerése céljából fokozzák a termelés gépesítését, kezdetét vette az üzemi szakemberképzés, a mezőgazdasági üzemek hozzájárulásával óvodák, bölcsődék és szövetkezeti étkezdék épülnek, a falvakon Is bővítik a lakossági szolgáltatásokat, néhol szociális létesítmények kivitelezésébe kezdtek, és a gazdaságok zömében már a téli foglalkoztatást is igyekeznek megoldani. A fiatalokat segítik az építkezésben, így állandóan változik a falvak arculata. Egyelőre lassan, de már csökken a hányaveti módon fehérre meszelt deszkakerítések száma, és a csinos portákról helyi értelemben vett jómódról tanúskodó családi házak villogtatják ablakszemüket a kíváncsiskodóra. Félreértés ne essék, nem öt-hat szobás villákról beszélek, csupán két-, esetleg háromszobás házacskákról. Viszont állítom, hogy ezekben is terem annyi boldogság, mint mástitt a palotákban. ÖSZTÖNÖZNI, DE ÉSSZERŰEN Külön említést érdemel, hogy május óta — a mezőgazdasági üzemek anyagi helyzetének javítása érdekében — az üzemek és dolgozóik anyagi érdekeltségének megszilárdítása is a legfontosabb tennivalók között szerepel Romániában. A bökkenő csupán az, hogy ehhez nem a legcélravezetőbb módszert választották. Azok a gazdaságok részesültek juttatásban, amelyek túlteljesítették eladási kötelezettségeiket. Az eredmény? Kevesebb természetbenit kaptak a dolgozók, csökkent a háztáji állattartás, felszökött a piacról élők száma. A hibából okulva, ezentúl az anyagi ösztönzés a termelési eredmények javítását, a helyi adottságok tökéletesebb kihasználását fogja szorgalmazni. Egyebek között azt, hogy a mezőgazdasági üzemek nagyobb gondot fordítsanak a tudományos ismeretek gyakorlati kamatoztatására, a termőföld és a rendelkezésre álló biológiai anyag képességeinek kihasználására. Mert bizony e tekintetben is sok még a tennivaló. A gabonafélék és Ipari növények termelésfejlesztési kérdéseivel foglalkozó funduleai kutatóintézetben Sin Gheorghe főnemesítő olyan távlatokról beszélt, amilyenekről sok üzemben talán még álmodni sem mernek. Az intézet hét-nyolc tonna átlaghozamot nyújtó, hazai nemesítésü gabonafajtákat, kilenc-tizenhét tonnás hektárhozammal jeleskedő kukoricahibrideket, világviszonylatban elismert napraforgó- és szójavetőmagot kínál az őstermelésnek, s a termőhelyi adottságokat szem előtt tartó, egyetemes termelési technológiákat bocsát a termelés rendelkezésére. A kutatók bosszankodva mondják, hogy a mezőgazdasági üzemek jelentős hányadában gyerekcipőben Jár az agrotechnikai fegyelem. Például dr. Pirvu Nicolae vezető nemesítő azt nehezményezi, hogy a nemzetközi versenyben igen jól helytálló fajták birtokában sem tudnak komoly fejlődést elérni a napraforgótermelésben. Az intézetben kinemesített hibridek 4,5—5 tonnás teljesítményre képesek, viszont az üzemek országos átlagban 1,7 tonnás eredményről beszélnek. Romániában 500 ezer hektáron terem napraforgó, ďe az üzemek a termőterületnek csupán negyed részén alkalmaznak helyes tápanyagpótlást, Illetve alig negyven százalékán tökéletes a vegyszerezés. Ha az üzemek megtartanák az agrotechnikai előírásokat, az ország legalább 2,5—3 tonnás napraforgóhozamról beszélhetne. Ami ennél is szomorúbb, hasonló okok miatt kell *z idén a háromtonnás hektáronkénti büzahozamot soha nem tapasztalt, országos rekordteljesítmény gyanánt elkönyvelniük. Lehet, hogy az anyagi érdekeltség elmélyítését szorgalmazó rendelkezés végre meghozza a várt sikert? KÄDEK GÄBOR A román mezőgazdászok legnagyobb gondja, az állattenyésztés tervszerű ejlődésének biztosítása Fotó: ^-bor Az almozás nélküli istállókból kitermelt trágyalé minősége piegfelelő kezelés esetében felülmúlja az istállótrágyáét Fotó: CSTK Napjainkban szüntelenül hangoztatjuk, hogy a növénytermesztési szakágazatnak teljes mértékben ki kall elégítenie az állattenyésztés igényeit. Sajnos kevésbé erélyesen lépünk fel akkor, amikor az állattenyésztésnek a növénytermesztéssel szembeni kötelezettségét kellene teljesítenie egyenlő arányban. Vagyis azt, hogy az állattenyésztés szakaszán is teremtsenek rendet a trágya kérdésének megoldásában, legyen szá akár az almozásos, akár az almozás nélküli tartástechnológiáról. A szerves trágyázás javítása szempontjából — amely nélkülözhetetlen a talajerőpótláshoz, valamint a műtrágyázás hatékonyságának növeléséhez — nem is annyira a tartástechnológia, mint inkább az emberi tevékenység a döntő tényező. A növénytermesztés és a környezetvédelem szempontjából ennek a tényezőnek — az istállók elhelyezésétől, a tartósra szánt állatcsoportok kijelölésétől, az istállőtrágya vagy a trágyáié termelésétől, kezelésétől és alkalmazásától függően — negatív vagy pozitív értelemben véve egyaránt kiemelkedő szerepe van. Az előforduló üzemeltetési zavarokért, az altalajvíz szennyezéséért, vagy a talaj termőképességének leromlásáért csakis a tartástechnológia módszerét indokolatlanul okolni, vitában helyt nem álló alibizmusnak a jele. Ezért érthetetlennek tűnik az az irányzat, amely a világviszonylatban folytatott fejlesztéssel ellentétben az almozás nélküli tartástechnológiáról az almozásos tartási módszerre való átállást szorgalmazza. Üjabb beruházások árán is. Ahelyett, hogy minden egyes almozás nélküli istálló esetében igyekeznének megoldani a kudarc okait, nem pedig következményeit. Ügy, hogy a növénytermesztés és a környezetvédelem szempontjából — elsősorban a hígtrágya terhelése tekintetében — műkndésileg megbízható termelést biztosítsanak, amely megfelel az almozás nélküli tartástechnológia jelentőségének a mezőgazdasági termelés keretében. Az áj istállók építése az alinozásos tartási módszerek alkalmazására irányul. Holott szalmából nem áll elegendő mennyiség a gazdaságok rendelkezésére. A szalma beszántása is tilos. Eközben ezen értékes nyersanyag tetemes hányada a begyűjtés és tartósítás során, de főleg a ki nem használt szalmakazlakban kárba vész. A mezőgazdasági gyakorlatban napjainkban sem értékelik kellőképpen a trágyalé jelentőségét, amelynek trágyázási hatása a legnagyobb, s jelentősen növeli a műtrágyázás hatékonyságát is. Az előnyben részesített istállótrágya minősége általában igen gyenge. Vizsgálataink szerint az elemzett istállótrágya mintáinak több mint a fele a harmadik minősítési fokot érte ei — azaz igen gyenge minőségű volt. Ezzel szemben a meg nem becsűit trágyalé minősége lényegesen kedvezőbbnek bizonyult. Igaz, a sertésistállókból nyert trágyalé minősége kedvezőtlen volt. Ezért a növénytermesztési dolgozóknak és a környezetvédelem képviselőinek erélyesen kell síkra szállniuk annak érdekében, hogy a sertéstartó telepeken a trágyalé szárazanyag-tartalmát a szabványnak megfelelően növeljék. Ha a jó minőségű trágyalét önmagában vagy szalmával együtt, esetleg zöldtrágyázással kombinálva évente beszántjuk, ezzel a három évenként végzett szerves trágyázást helyettesíthetjük. Hatékonysága egyenlő vagy jobb a hasonló hatóanyagösszetételű műtrágyáéval. A nagy kapacitású állattartó telepek esetében a trágyáiéval történő trágyázással jelentős mennyiségű műtrágya takarítható meg. Az almozás nélküli tartástechnológia esetében gyakori bírálat tárgyát képezi az állatállomány nagy sűrűsége a trágyalével trágyázott területhez viszunyítva. Azonban a vizsgált gazdaságokban egy hektárnyi szántóterületre átlagosan 1,2, kivételes esetben pedig 1.6 számosállat jutott. Az NSZK-ban például a szabvány engedélyezi egy hektárnyi terület hígtrűgyázását 3—4 számusállatiól. A hibát tehát másutt kell keresni. Elsősorban a helytelenül elhelyezett istállókban, a nem megfelelő állatcsoport kiválasztásában, az adottságokhoz mérten aránytalan állatsűrüségben, a trágya nem megfelelő kezelésében, a hiányos tárolókapacitásokban, a gépi eszközök hiányában. Ha a növénytermesztés és a környezetvédelem szempontjából az almozás nélküli tartástechnológia mellett és ellene szóló összes érveket összevetjük, megállapíthatjuk, hogy: — az almozás nélküli tartást nem állíthatjuk szembe az almozásos tar tástechnológiával. Az első esetben csakis hátrányai!, a másodikban pedig csak előnyeit kiemelve; — mindkét tartástechnológia esetében rendet kell teremteni a trágya hatékony kihasználása és a környezetvédelem szempontjából; — a niezőgazadsági termelésben mindkét technológia egyenlő értékű. Az állatcsoportok és a kapacitás szempontjából úgy kell a két technológiát kölcsönösen megosztani, hogy vegyék figyelembe a szerves trágyázás lS30-ig kidolgozott programjának alapelveit; — az altnozás nélküli tartástechnológiával megtakarított szalmamenynyiséget vagy ennek egy bizonyos részét trágyázásl célokra kell hasznosítani, főleg a homokos talajokon, vagy ott, ahol a vetésforgóban az évelő takarmánynövények csak kis arányban részesednek; — a beszántott szalma növeli a trágyalé hatásfokát és a talaj termőképességét, csökkenti a nitrogén kimusődását a trágyából, főleg a homokos talajokon; — a beszántott szalma növeli a trágyalé hatásiokát ás a talaj termőképességét, csökkenti a nitrogén kimosódását a trágyából, főleg a homokos talajokon; — a szalma beszántása esetén a tarlón maradt szerves anyagok összmennyisége a talajba kerül, s hasznosul. Ezzel szemben az istállótrágya legtökéletesebb raktározásánál is kárba vész a szerves anyagok 30—35 százaléka. A trágyalé minőségének javítása az állattenyésztés elsőrendű feladata a növénytermesztés igényeinek kielégítése szempontjából. Ha például a trágyalé szárazanyag-tartalmát 3 százalékról 5,5 százalékra sikerül növelni, akkor a kitermelt trágyalé menynyisége 46 százalékkal csökken, ez pedig üzemanyagmegtakaritással éa a trágyázásra fordított költségek csökkentésével jár. Minden egyes technológia sajátus rendszert követel. Vonatkozik ez az almozás nélküli és az almozásos tartási technológiára egyaránt. Az alapelvek be nem tartása esetén a legjobb technológia is kudarchoz vezet. Az összes termelési mutatók javítása, de elsősorban a trágya megfelelő hasznosítása, a talajerő stabilizálása, a bektárhozamok növelése, a műtrágyák megtakarítása érdekében joggal követelhetjük azt, hogy az állattenyésztési szakágazat is teljes mértékben feleljen a trágya mennyiségéért és minőségéért, éppen úgy, mint a növénytermesztési ágazat a takarmányalap előteremtéséért. (Zemédélské Noviny) Almozással vagy anélkül?
