Szabad Földműves, 1982. július-december (33. évfolyam, 26-52. szám)

1982-11-20 / 46. szám

SZABAD r'ÖLDMÜVES 1982. november 20. 14 í#! MÉHÉSZÉT +■ MÉHÉSZET gg> MÉHČSZET » MÉHÉSZET ♦ MÉHÉSZET +. MÉHÉSZET ♦ MÉHÉSZET +■ MÉHČSZET » MÉHČSZET ♦ MÉHÉSZÉT +■ Több szem többet lát Méheimet szeptember elejére bete­leltem. Anyákat, lépőket cseréltem. Átlagban 10 kilő cukrot adtam csa­ládonként. Természetesen más mé­hésztársak is Így cselekedtek, az ete­tést viszont többen később kezdték. Azt gondolhatná a méhész, hogy ez­zel minden rendben van, s csak a méhek nyugalmáról kell gondoskod­ni. A máit évben Így történt nálam a nyugalmi időben. Egy anya sem pusz­tult el. Az idén viszont a kimerítő, jé gyűjtés után, bőven ért meglene­­tés. Az egyik ismerősöm említette, hogy Ilyen erősek még nem voltak a méh­családjai, miht az idén. Az egyik családjánál szeptember elején még üt keret fiasitás volt, s a herék sokasá­ga fogyasztotta a mézkészletet. Mé­hésztársam a megoldás lényegét az élelem kiegészítésében látta. £n vi­szont megemlítettem, hogy az anya­csere ugyancsak időszerű lenne, „ö, dehogy. Idei anya van a családban. Olyan anya, amely rajbölcsőből kelt..válaszolta. Ez nem jelenti azt, hogy az Ilyen anyák mindegyike három, esetleg öt évig is hibátlanul teljesítheti felada­tát. A rajanyák esetében sok méhész­társ a matuzsálemi kor elérésére gondol. Lehet viszont az másképpen is. Ismerősöm méheséből szeptember végére eltűntek az „erős család“ he­réi, azonban sem fiasitás, sem anya nem volt a családban. Szerencsére egy anyát tartalékolt. Azzal segítette ld a családot. Ha nem hívom fel fi­gyelmét az anyacsere fontosságára, talán nem jutott volna eszébe. Az ősz elején velem is előfordult hasonló eset. Egy idei rajanyával rendelkező családom ült ki a kaptár falára, mintha rajzani készülne. Dél­tájt, amikor meleg volt az idő, a csa­lád méhei annyira röpdöstek, mintha rajzani akarnának, vagy nászrepiilés­­re készülnének. Ez tiz napon át is­métlődött. Tíz napig nem bontottam kaptárt, ám figyeltem a méhek „játé­kát“. Azután döntöttem, mert láttam, hogy reggelenként nem a munkában elöregedett nyári méhek ülnek ki a kaptár kijárójára. Ezek ugyanis a többi családoknál már két hete el­tűntek. Az esemény „titka“ más volt. Kaptárt bontottam és láttam, hogy családom gyengébb a közepesnél. A méhek röptéből Ítélve viszont a leg­erősebbnek kellett volna lennie. Ke­lőfélben levő Hasítása csak tenyérnyi volt. A fészek közepén egy félig üres mézes lépen nyolc kirágott fedelű bölcsőt, meg egy fiatal párzatlan anyát leltem. Valóban nászrepülés akart lenni a méhek tömeges röpkö­dése, ám ez nem következhetett be, mert a családban számottevő, párzás­ra alkalmas here már nem volt. Az anyát pótbölcsőből kelt fiatal anyá­val kicseréltem. Gondoltam, ha lé nincs, szamár is jó. A pótbölcsőt nem tartom a rajbölcsővel egyenértékű­nek. Akadhat viszont kivétel. A csa­ládnak adott anya bizonyára nem tartozik a kivételesen jók közé, a ha­tás viszont jő volt. A család többé nem ült a kaptár elejére, s a nász­repülési kísérlet Is elmaradt. A másik családomnál éppen ennek az ellenkezőjét figyeltem meg. A ki­­járóban alig voltak méhek. Meleg időben sem röpködtek annyira, mint a többi családok. A kaptárbontás so­rán láttam, hogy a család eléggé erős, az anya viszont elveszett. A családnak pétbölcsőből kelt anyát ad­tam. A hatás nem maradt el. A mé­hek megélénkültek. A távolabb tar­tózkodó őrtálló méhek a kijáróban tömörültek. Véget vetettek a csendes rablásnak. A nagyon megcsappant mézkészlet rablásra utalt. Nem vagyok a gyakori kaptárbon­­tás híve. Csak akkor nyitok kaptárt, ha ennek szükségét látom. A külső je­lekből felismerem a bajt. Természetes, az okot a kaptárbontás után állapí­tom meg. Nem múlik el egy nap sem, hogy a telelő méhcsaládjaimat meg ne szem­lélném. Gyakran még télen is elsétá­lok a családok előtt vagy mögöttük, de hallgató nélkül. Nem tartom ezt szükségesnek. Még akkor sem, ha új módszernek hirdetik. Az anyátlan, vagy a párzatlan anyával küszködő család nyugtalan. Télen sokat fogyaszt. Tavaszra, rend­szerint annyira legyengül, hogy csak az egyesítés segíthet rajta. A telelő méhcsalád nagy nyugalmat Igényel. Persze nem az ember nyu­galmához hasonlót. A vasúti töltés mellett telelő méheket nem nagyon zavarja a kerekek csattogása, ha vi­szont faág, vagy egy szál kóró szün­telenül a kaptárhoz verődik, akkor a méhek nyugtalanok, idegessé válnak, a kelleténél többet fogyasztanak, s ezt a kaptárban történő ürltkezés követi. Ezeket a magam kárán tanultam meg. A cinkék szintén sokszor hábor gatták méheimet, ám ezeknek a zava rása természetszerűbb a méhek ese tében. A cinkék kopogtatása után né hány méh kibújik a nyíláson és áldó zatul esik, a többi viszont alig moz dúl meg. A téli fürt nyugodt marad Kezdő méhész koromban a péter házi tanyán telelt méhállományom nak a fele. Az erdő közelében fél órányi járásra tőlünk raktam le őket Hacsak tehettem, meglátogattam családokat. A tanya gazdája fölösle­gesnek Ítélte a gyakori látogatást, mondván 6 is megfigyelhetné őket, s ha baj van, akkor értesítik, január közepén, csípős fagyban figyelmezte­tett. Vettem a téli bundát és kiballag­tam a tanyára. Láttam amint a szélső Nagyboconádi kaptáramból kiugrott egy harkály. Igen. Nem tévedés. Ak­kora rést vágott a nyugati oldalon, hogy akár három cinke is befért vol­na rajta, üt lépen keresztül tátongott a rés. Vége mindennek, gondoltam. Édesapámtól vártam segítséget, aki akkortájt lapunk levelezője volt. ,Nem úgy eszik a forró kását, aho­gyan te gondolod fiam“ — mondta mosolyogva, mikor elbeszéltem neki az esetet. Másnap ő is velem jött a tanyára. Kényelmesen, nagy nyugalommal kát­ránypapírt erősített a kaptár hibás falára. Hatása nem maradt el. A méhcsalád szépen kitelelt. A harkály a továbbiakban nem bántotta a csa­ládot. Abban az évben a megbolyga tott méhcsalád 20 kiló mézet termelt. Azóta azt tartom, hogy a gyakori kaptárbontogatássa) több kárt oko zunk a családnak, mint amilyet el lenségei, a kártevők tesznek bennük Méhésztársaimnak szintén ez a vé leménye? Szóljanak hozzá, hiszen több szem többet lát. CSURILLA JÓZSEF Formálódó méhészutánpóflás Méhészkörökben gyakori téma a fiatalok szakoktatásának, az utánpótlás nevelésének szükségszerűsége és kérdés, hogy az alapszervezetek vezetői mennyire gondoskodnak a fiatalok megnyeréséről, s azok gyakorlati és el­méleti oktatásáról. A közelmúltban a fiatalok körében többször népszerűsítették a méhé­szetei. Több pedagógus, akt szintén méhész, a szabadidő Ilyetén való eltöltésére ösztönözte a tanulókat, szép sikerrel, s a szünidőben fokozato­san beavatta őket a méhészeti munka titkaiba. A fiatalok sokasága méhé­szeti szakkörökbe tömörülve, megkedvelte ezt a népgazdaságig is hasznos tevékenységet. Több helyen, természetesen felügyelet mellett, a fiatalokra bízták né­hány méhcsalád gondozását, a pörgetést, a környezet megfigyelését stb. Tán mondani sem kell, hogy a kezdeményezők törekvését szép siker ko­ronázta. Ugyanilyen célt szolgáltak az Illetékes szervek által megrendezett mé­hészeti. tárgyú versenyek Is, ahol a fiatalok rendkívül jó felkészültsége, méhészeti Ismeretei kellemesen lepték meg a vizsgáztató bizottság tagjait. —hal— Milyen rendellenességek fordulhatnak elő telelés után? A rendellenességek, amelyek a méhészetben a tele­lés atán bekövetkezhetnek, eléggé közismertek, ám a helyrehozatal ismertetése ma is időszerű. A telelés ide­jén olyan rendellenesség léphet fel, hogy a család any­ja elpusztul. Az anya pusztulásának ebben az időszak­ban több oka lehet, s erre csak megközelítően követ­keztethetünk. Ha tavasszal a népesség nagyjából hasonló mint be­­teleltetéskor, előfordulhatott, hogy ősszel az utolsó ellenőrzés alkalmával a keretek ősszetolásékor a mé­hész az anyát maga pusztította el, esetleg az anya elöregedett, vagy hibái miatti pusztulása Is bekövet­kezhetett. Ha ellenőrzéskor észrevettük, hogy sok a téli hulla, s a lépek az ürítkezés miatt szennyezettek, az anya pusztulását a noszéma okozhatta. Az anyát­­lanságot a család erősebb, nyugtalan zúgáséból álla­píthatjuk meg. Olykor ajánlatos a tartalék családdal történő anyásítás. Ha egy anyátlan család erősen no­­szémás, akkor nem érdemes vele bajlódni, kénezzük le. Ha viszont úgy döntünk, hogy egészséges tartalék csa­láddal egyesítjük, akkor feltétlenül kapnia kell Fuma­­gillines gyógykezelést. Enélkül az egészséges tartalé­kot fölösleges hozzátenni. Az anyátlan család korán tavasszal, még ha kirá­gásra állítjuk Is a zárkát, a beadott anyát könnyen elfogadja. Ha viszont gyors beavatkozás szükséges a szabad anyásítás Is esedékes lehet. Már magam Is al­kalmaztam az utóbbi módszert, amennyiben az Idő elő­rehaladott volt. Olykor, amikor a rossz Idő miatt nem tudtam Idejében elvégezni az első tavaszt ellenőrzést, s a családban még nem volt álanya. Ha tehát ezt a módszert választjuk, ne engedjük el az anyát vaktá­ban. Figyeljük pár percig a méhek viselkedését. Ezt a módszert Csurilla József méhésztársam Is sikeresen alkalmazta, „Anyásftási tapasztalatok“ című Írása ezt bizonyltja. Tartalék anyáscsaládnál, ahol egy kaptárban két kis családot, illetve tartalék anyát teleltetünk, és a kaptár nincs hézagmentesen elválasztva, tehát a választó desz­ka résein a méhek összejárnak, ez az egyik tartalék anya pusztulását okozhatja. Csak a Hasítás hiánya hívhatja fel a figyelmünket a rendellenességre. Anyá­­sltani ezért csak a rések eltömése után tanácsos. Elő­fordulhat viszont, hogy a méhcsaládban álanya petézik. Az álanyás család Hasítását már minden méhész ismeri, azért ezt fölöslegesnek tartom részletesni. Hasonló a Hasítás akkor Is, ha a család terméketlen anyával telel. Ez akkor fordulhat elő, ha az anya teleléskor, vagy köz­vetlenül utána pusztult el, s a család fiatal anyát ne­velt, de az a herék hiánya, esetleg a hirtelen lehűlés miatt nem párzott be. Púpos Hasítás bepárzott anyával Is megtörténhet. A múlt tavasszal állományomban Is ez történt. Betegségem miatt később bonthattam kaptárt a kelleténél, és nem tudtam rájönni a rendellenességre. Kaptárbontás előtti megfigyeléseim arra utaltak, hogy minden a legnagyobb rendben van. A virágport minden családom szaporán hordta. Amikor meg kaptárt bontot­tam, az egyiknél, min» a többinél megpillantottam egy éves jelölt anyát. Még csak akkor kezdett petézni a kiemelt kereten, gondoltam, hogy minden rendben van, viszont a további keretek a befedett púpos Hasítás miatt csalódást okoztak. Szokatlan volt a látvány, de a fel­jegyzéseimből megállapítottam, hogy amikor ez az anya párzott, hűvös, esős idők voltak, és valószínűleg csak egyszer lehetett kint nászrepülésen, és magtartsznyája kevés hím csírasejtet tartalmazott, tehát hamar kime­rült. Ez okozhatta a korai hereflasltás előfordulását. Azonnal eltávolítottam, és másnap zárkában jól petéző anyát adtam be a családnak, amit elfogadtak. Az anyá­­sltás szempontjából tehát fontos felismerni, hogy él vagy terméketlen anyával állunk-e szemben. A termé­ketlen anya petézése szabályos, a petéket a sejt fene­kére rakja, az első keret kiemelésekor ezért nem volt feltűnő a' rendellenesség. Ilyen esetben nem ajánlom a szabad anyésltást, mert a méhek hangulata nem ked­vező erre. A kora tavaszi anyásftásnál ügyeljünk rá, hogy a zárkában beadott anya az éjjeli lehűlés miatt el ne pusztuljon. Az anyásltási siker ellenőrzése ezért koráb­ban esedékes, mint nyáron. Erre akár másnap is sor kerülhet. A család tavasszal jobban ragaszkodik az anyához, mint például nyáron. A tavaszi vizsgálatkor a méhész aggódik, ha több elpusztult méhet talál a kaptárban a szokásosnál. A természetes téli elhullás még nem csökkenti szembetűnően a betelelt létszámot. A részleges elhullás esetén viszont felére Is csökkenhet a népesség. Ennek okai a telelés alatt: a léputcák egy részéből az élelem elfogyott, a méhek többszöri vagy állandó zavarása télen (egér, harkály stb.). A zavarás miatti pusztulást belső ürltkezés is okozhatja. Az ilyen család noszémásnak is tekinthető. A két-há­­rom léputcát takaró gyenge családokkal nem érdemes bajlódni. Hl viszont az egyesítésnél döntünk, mint már említettem a fumagllltnes kezelés nélkülözhetetlen. Az említett okok miatt persze a méhcsalád teljes pusztu­lása Is bekövetkezhet Ilyen esetben a méhhullát el kell ásni vagy égetni. A noszéma miatt elpusztult méhek lépjeit ne adjuk be más családnak. A szennyezett lé­­peket ki kell olvasztani. Olyan lépek Is olvasztani va­lók, amelyek sejtjeiben sok az elpusztult méh. Az így kiürült kaptárokat zárjuk le, fertőtlenítsük, hogy a betegség tovább ne terjedhessen. Az U gyakori, hogy a lépőkben a virágpor a gom­básodás miatt megkövesedett. Ha ez nagyobb arányú, akkor a keretet ki kell venni, s a lépet kiolvasztani. Aki télre nem szűkíti a kaptárokat, s az összes keretet bent hagyja, a (észken kívül levő lépekben a földeden méz „megbuggyanhat“. Ha ezt a mézet megkóstoljuk, az gyengén erjedt. Ha kiemeljük a lépet, és lapjával a föld felé suhintjuk, akkor az erjedt méz egy része esőszerűen kicsapódik. Ilyen rendellenesség akkor je­lentkezhet, ha nagy a kaptárban a nedvességtartalom, tehát lucskos. Ilyenkor nincs kellő szellőzés, vagyis légcsere a kaptárban. Ajánlatos, hogy a méhész télen figyelje méheit és tavasszal az esetleges rendellenességeket szakszerűen távolítsa el. Így időben megakadályozhatja a méhek pusztulását. VICZÉN ISTVÁN Milan Dobrovodský az egyik maiackyi méhészeti szakkör vezetője ismerteti a fiatalokkal a mézzel telt keret leíedelezésének a módját A fiatalok bepillantanak a költőtérbe Fotó: Viola Tóthová . . . ^ I jjt..- -Miről tárgyaltak? Az SZMSZ KB 12. plenáris ülésén megemlékeztek a szenckirályfai (Krá­lové pri Senci) méhészeti oktatútelep megaiakftásának 4 évtizedes múltjá­ról, az oktatás terén elért szép sike­reiről. Jozef Driaik, az SZMSZ KB elnöke beszámolójában kiemelte, hogy a szövetség központi választmánya a telep korszerűsítésére, az intézmény felújítására bét millió koronás költ­ségvetést hagyott jővá. A munkálatok befejezése után tehát még korszerűbb módszerekkel és eszközökkel tehetik színvonalasabbá a méhészek Ismere­teinek gyarapítását. A telep fejlesztésében elért kiváló eredményekért Keszőcze Imrének, a fiatal méhészek körében végzett ál­dozatkész munkáért pedig František Zacharnak átadták az „Ezüst Méh“ szövetségi kitüntetés II. fokozatát. Mikuláš Jáni, ax SZMSZ KB titkára Ismertette az elnökség, illetve a titkár­ság munkáját körvonalazó jelentést, melyben a 11. plenáris ülés, továbbá az SZMSZ III. kongresszusa Irányel­veinek gyakorlati, tehát Időterv sze­rinti megvalósításáról nyújtott rész­letes áttekintést. Beszámolt a hlohoveci Slovakofar-ma nemzeti vállalattal kötött szerző dések teljesítéséről, kiemelve azt, hogy a méhészek pempöből lényege­sen többet, méhméregből viszont a tervezettnél jóval kevesebbet adtak Ipari feldolgozásra. Ez azt bizonyltja, hogy többen előszeretettel túlteljesí­tik a pempőforgalmazás tervét, méh­­méregből viszont, amely fontos alap­anyaga egyes gyógyszereknek, még ötven százalékos tervteljesltést sem értek el. Ez szükségessé teszi, hogy az alapszervezetek vezetőségei a jö­vőben figyelemmel kísérjék a'for­galmazási tervek választék szerinti teljesítését. A központi bizottság el­nöksége és titkársága szintén ügyel arra, hogy az arányok a pempő és a méhméreg forgalmazásában minden alapszervezetben meglegyenek. A továbbiak során Ismertették a Varroa atka elhatalmasodását gátlő intézkedések őta elért sikereket, rend­kívül hasznosnak minősítették a téli hulladék rendszeres vizsgálatát, meg­határozták a védekezés további teen­dőit, s körvonalazták a 13. plenáris ülés tárgysorozatát. A 12. plenáris ülés résztvevői egyet­értettek az SZMSZ IV. kongresszusa összehívásának javaslataival, s nagy­vonalakban körvonalazták a jövó évi januári és márciusi alapszervezeti taggyűlések megtartásának irányvo­nalát. A plénum résztvevői a vitában po­zitívan értékelték az elnökség és a titkárság munkáját, s a bíráló igé­nyesség szellemében tárgyalták a többi kérdéscsoportokat is. V. T.

Next

/
Oldalképek
Tartalom