Szabad Földműves, 1982. július-december (33. évfolyam, 26-52. szám)
1982-07-17 / 28. szám
1982. július 17. SZABAD FflmMÜVE« 3 40 éve Fordulópont a Ä történelem döntő fordulópontként örökítette meg a második világháború, Illetve a szovjet nép Nagy Honvédő Háborúja kimenetelének szempontjából a legendás sztálingrádi csatát, melynek harcai éppen negyven évvel ezelőtt, 1942. július 17-én kezdődtek. A náci ellenség nem okult a Moszkvánál elszenvedett vereségéből: Irányt vett délre, a Kaukázus vidékének meghódítására, hogy döntö fontosságú erőforrások birtokába jusson, és szilárdan megvetve lábát, fokozatosan felmorzsolja a szovjet hadsereget, harapófogóba zárja tetemes részelt. A nyugati világ, a Szovjetunió akkori szövetségeseinek a sajtója akkoriban vigasztalan képet festett a keleti front alakulásáról, a Szovjetunió hadihelyzetéről. A Newsweek című ismert amerikai lap 1942. november 16-án, amikor még Javában folyt a sztálingrádi csata, a következőképpen vélekedett: „Az oroszok nem számíthatnak jelentős sikerre mindaddig, amíg a német erőket nem törik meg, s meg nem nyílik Európában a második Front“. A sztálingrádi csata kezdetekor 269 ellenséges hadosztály, azaz tíz és fél millió főnyi hadsereg harcolt az ötezer km hosszú szovjet—német arcvonalon. történt győzelem felé A nácik tisztában voltak Sztálingrád jelentőségével, s ennek megfelelően propaganda gépezetük igyekezett megdolgozni a legénységet, terjesztve azt az állítást, hogy a 62. szovjet hadsereget páncélosokkal teljesen bekerítették. Sztálingrád hős védőinek magatartására azonban jellemző volt az, amit a Legfelső Katonai Tanács parancsában így fogalmazott meg: Harmadik lehetőség nincsl Vagy megvédeni a várost, vagy meghalni. Egy tapodtat sem lehet hátrálni, as ellenséget szét kell zúzni. A város védői a hősiesség példátlan tanújelét adták, miközben utcáról utcára, házról házra folytak a védelmi harcok. így születtek az olyan elnevezések, mint „Pavlov őrmester háza“, „ZabolotniJ hadnagy háza“, a „17 hős tengerész haditette“, amellyel az ellenség hat rohamát verték vissza. Az ellenség nyolc páncélost és 300 halottat vesztett. Sztálingrádnál egész Szovjet-Oroszországot védelmezték a Vörös Hadsereg katonái, s ezzel mindnyájan tisztában voltak. A nácik nem jutottak el a Mamájev kurgánra, Sztálingrád legmagasabb pontjára, ahonnan uralni lehetett az egész környéket. A hosszú és sok áldozatot követelő harcokban megtört a nácik harci szelleme. Dörr német haditörténész jegyezte meg erről: „A makacs ntcai harcok meglepetésként hatottak a német katonákra. A súlyos veszteségek sem voltak arányban a négyzetméterekben számolható térhódításban Az egész világ fellélegzett és ujjongott, amikor 1943. február 2-án Sztálingrád náci ostromlói megadták magukat a hős védőknek. Mintegy 300 ezer német katona esett hadi* fogságba. A United States News and World Report című neves amerikai lap akkor sokatmondóan megállapította: „A hitleristák ereje már soha többé nem lesz olyan, mint korábban volt“. VI. György angol király elismerése jeléül díszkardot adományozott Sztálingrád „acélkemény védőinek“. Ha a sztálingrádi csata kezdetén a fasiszták „Ruszki add meg magad“ jelszóval támadtak, a csata kimenetele minden kétséget kizáróan bizonyította, hogy a fasiszták egy minden téren legyőzhetetlen ellenféllel álltak szemben. A világ méltán tartotta a háború fordulópontjának a sztálingrádi győzelmet. Ennek kihatását találóan jellemezte a már említett Dörr: „Oroszország Poltavánál kiverekedte, hogy az európai nagyhatalmak közé kerüljön. A Volgánál kezdett felemelkedni a két világhatalom egyikévé“. Az egykori Carlcin, a második világháborús Sztlálngrád, a mai Volgográd a nagy volgai csata után újjáépült és roppant nagy fejlődésnek Indult. Szinte a poraiból újjáéledt. Ezzel a legyőzhetetlen békeszerető szovjet nép szimbóluma, örök megtestesítője lett. L. L. A televízió képernyőjén nemcsak a torkolattüzeket figyelheti meg a néző; robbanó foszforos lövedékek fénye világítja be az éjszakai Bejrútot. Az egykor Közel-Kelet Svájcának nyilvánított Libanon fővárosa drámai napokat él. A Beginkormány szinte a bibliai mitikus gyűlölettel csapott le a libanoni palesztin táborokra — a katonai táborokra és a menekültek településeire egyaránt, s már hetek óta ostromolja Bejrútot, illetve annak nyugati részit, ahol a palesztin erők tömörülnek. A helyzet drámaiságát pedig csak fokozza, hogy az arab világ gyakorlatilag tétlenül szemléli a libanoni tragédiát, a diplomaták között pedig talán Philip Habibj .Reagan elnök közel-keleti, ingázó megbízottja fejti ki a legaktívabb tevékenységét. Egy dolog világos: Washington politikájának célja a libanoni válság nemzetközivé tétele, internacionalizálása, s a benne vállalt szerepet a Közel-Keleten követett amerikai nagyhatalmi érdekek elérésére kívánja messzemenően kihasználni. joggal állítjuk, hogy Ismétlődik a múlt, mert a libanoni dráma számos* hasonlatosságot mutat a több mint három és fél évtizede lejátszódott Palesztina! tragédiával. Az 1948-ig brit mandátumterületként szereplő Palesztina földjén egy 1947. november 29-én kelt ENSZ-határozat értelmében két államnak kellett volna alakulnia végső megoldásként — egy zsidó és egy palesztin arab államnak. A cionista mozgalom gyakorlati szervezői azonban eleve olyan feltételeket alakítottak ki, hogy ne kerülhessen sor a palesztin állam megalakulására. A Hagana terrorszervezet rohamosztagosal (aktív szerepet játszott köztük Begin jelenlegi kormányfő is) mindent megtettek a területszerzésért. A legdurvább terrorral elűzték az érdekövezetükbe eső földekről az arab parasztokat és vékenységére még valami jellemző: bibliai területek emlegetése mellett Nágy-Izrael tervük igen zavaróan hat a szomszéd államokra, mert Izraelnek nincsenek pontosan kijelölt határai: a kormány képzeletében az Eufrátesztől a Nílusig terjedhetnek képzeletben. A libanoni tragédiának még nincs vége: a statisztikai adatok eddig 15 ezer halottról, 50 ezer sebesültről és egymillió hontalan száműzöttről számolnak be. Az Izraeli kormány most nagyon megmakacsolta magát, s nyílt szándéka a Palesztina! Felszabadítás! Szervezet és ( harcosai, valamint a Ismétlődik a történelem? pásztorokat. Robbantottak, gyilkoltak. Dalr Jaszin palesztin falu, melynek több száz lakosságát gyerekestül lemészárolták, az ottani Udice hírében áll mindmáig. Izrael állam alapítóinak megjegyzései szerint a szervezett terror megkönnyítette és „leegyszerűsítette“ az államalapítással kapcsolatos gondokat. Virágzó gazdaságokat dúltak fel az újkori „honfoglalás“ során, a későbbi ktbucok nem a semmiből jöttek létre. Természetesen, nem vádolható a zsidóság mint olyan a cionisták gaztetteiért. A hárommilliós Izraelben tekintélyes erők léteznek, melyek átlátnak a szitán, ellenzéki szerepet képviselnek a kormánypolitikával szemben és az arabokkal való megbékélés hívei. Hangjuk azonban elerőtlenedik a felkorbácsolt szenvedélyek légkörében, a minden ízében konzervatív Begln-kormány által keltett erős hangzavarban. A Begln-kormány képviselte erők céljaira és te-Uncle Sam vágyálma A NATO-tanács bonni ülése, Reagan elnök kijelentései bizonyítják, hogy Washington nem hajlandó feladni olyan káros elméleteket, mint a „korlátozott“ atomháború vagy az „első csapás“. Az óceánon túli stratégák igazi célja, hogy háború esetén megőrizzék az Egyesült Államok területének érintetlenségét, s evégett az egész európai földrészt, népeit, civilizációjukat és kultúrájukat feláldozzák. (A bonni Vorwärts karikatúrája) menekültek kiűzése Libanonból. Tel Aviv megjátszhatja a hajthatatlant: nem most, évtizedek óta maga mellett érezheti az amerikai kormány támogatását, mely a politikai segítségtől (vétó alkalmazása a Biztonsági Tanács Izraelt elmarasztaló határozati javaslatainak megszavazásakor) a fegyverszállításig minden eszközt felhasznál közel-keleti szövetségese gyámolítására. ÄReagan-kormány most azonban határozott lépésre szánta magát: felajánlotta közreműködését a palesztin fegyveresek leszerelésében és elszállításában, továbbá a lakosság elmenekítésében. Sőt, az emlegetett ütközőzóna fenntartásában amerikai tengerészgyalogosok Is közreműködnének. Reagan részéről nagyfokú cinizmus volt annak a 6. amerikai flottának a felajánlása, melynek védelme alatt folyik a jelenlegi izraeli agresszió. Reagan kormányzata tisztában van vele, hogy a palesztin erők mellett a libanoni baloldalt Is csapás érné, ha akadálytalanul megvalósulnának Te] Aviv tervei. Am az arab tábor Nyugat-Bejrút megmentése kérdésében sem egységes Dzsumblatt, a libanoni haladó erők vezetője az amerikai erőket Is felölelő nemzetközi alakulatoktól várna védelmet, Illetve remélné a város pusztulásának megakadályozását, a palesztinok viszont — érthetően, megannyi rossz tapasztalat után i— hallani sem akarnak az amerikai erőkről. A TASZSZ állásfoglalásában rávilágított az amerikai tervek céljára: Az amerikai elnök a libanoni belügyekbe való beavatkozás és a PFSZ szétzúzásában való közvetlen amerikai részvétel terveit azzal kívánja leplezni, hogy az amerikai csapatok az úgynevezett soknemzetiségű erők részét alkotnák. Mindezt azzal a képmutató állítással, hogy „megmentsék Nyugat-Bejrútot, és helyreállítsák a közel-keleti békét“. Milyen békéről lehet szó a Közel-Keleten, amikor az Egyesült Államok törvényesíteni szeretné az izraeli agressziót és Libanon feldarabolását, amikor el szeretné érni, hogy Izrael megtarthassa az elfoglalt libanoni területeket? Erre mutatott rá Reagan elnökhöz intézett személyes levelében Leonyid Brezsnyev elvtárs Is, amikor kifejezetten hangsúlyozta, hogy ha az elnök nem állna el kifejtett szándékától, a szovjet fél ezt a tényt szem előtt tartaná minden politikája alakításában. LÚRINCZ LÁSZLÓ Nagy I2ÖI fjet hadvezérek V. D. Szokolovszkij Júliusban töltené be 85. életévét VASZILIJ DANYILOVICS SZOKOLOVSZKIJ marsall, a Szojvetunió hőse. 1897. július 21-én született szegényparaszti családban, s katonai pályafutását 1918-ban a Vörös Hadsereg önkénteseként kezdte. A polgárháborúban a caricini fronton harcolt Gyenyikin ellenforradalmi hadserege ellen, majd a kaukázusi frontra került. 1935-ben a Volga-menti katonai körzet helyettes törzsparancsnoka, majd 1938-tól a moszkvai katonai körzet törzsparancsnoka volt. 1941 júliusában a Nagy Honvédé Háború kitörése után Szokolovszkij tábornokot a nyugati front vezérkari főnökévé nevezték ki. Katonái a háború első időszakában a legfontosabb és legveszélyesebb hadászati szakaszt fedezték. A moszkvai csatában való részvételéért Lenin-renddel tüntették ki Szokolovszkijt, aki rövid ideig a vezérkari főnök első helyettesének tisztségét töltötte be, majd vezérezredesi rangban kiment a frontra. 1943 februárjában megerősítették a nyugati front csapatai parancsnokának tisztségében, az ő vezényletével hajtották végre a fasiszta hadsereg-csoportosulás rzsevszki—vjazmai hídfője elleni eredményes támadó hadműveletet. Szokolovszkij 1944 nyarának elején az I. ukrán front parancsnokaként részt vett a Ívovi—sandomiri hadművelet előkészítésében és végrehajtásában. Megfontoltan irányította a törzs és a csapatok tevékenységét, bejárta a bonyolult frontszakaszokat. A hadművelet sikeres lefolyásáért a Kutuzov Rend I. fokozatával tüntették ki. 1945 telén a szomszéd frontok szoros együtthatásával tervezték és szervezték a nagy Visztulái és Oderái offenzívát. A berlini hadművelet során teljes mértékben kibontakozott Szokolovszkij tábornok hadvezéri művészete. A történelem legnagyobb hadművelete volt ez, mely az ellenséges csoportosulás teljes szétzúzásával, a fasiszta Németország vereségével végződött. Méltó betetőzése volt a szovjet hadsereg óriási győzelmének a Nagy Honvédő Háborúban, a szovjet hadművészet diadalát jelentette. Szokolovszkijt 1946 márciusában a németországi szovjet megszálló csapatok Közép csoportja főparancsnokává, a szovjet katonai igazgatás legfelső vezetőjévé nevezték ki. 1949- ben a szovjet honvédelmi miniszter első helyettese, 1952-ben a szovjet hadsereg vezérkari főnöke lett. Hőstetteiért a Szovjetunió Hőse címmel tüntették ki. Nyolc Lenin-rend, három I. fokú Kutuzov-rend és számos külföldi, köztük csehszlovák katonai kitüntetés tulajdonosa volt. Súlyos betegség következtében 1988. május Hl-én Moszkvában baft meg. J. M. * Hatvan éves a Szovjetunió Szocialista autonómia — a népek szilárd eavséae Jóval a forradalom előtt, amely létrehozta a munkások és parasztok első történelmi, soknemzetiségű államát, Lenin nemegyszer vlssza-vlsszetért ahhoz a gondolathoz, milyen helyet foglalnak majcí'r уду "ť “ el az ú] társada' lomban az egyest f 1 .lltT, Г . nagy vagy kis nem zetek, fejlett vagy elmaradott, telepes vagy nomád élet-| módot folytatói nemzetek, évszáza dókra visszatekintői gazdag kultúrájú,1 vagy saját írás- __ beliséggel nem rendelkező nemzete Lenin fejtegetései később kifejezést nyertek a fiatal szovjet állam törvényhozásában, a szovjet alkotmányban és a szövetségi és autonóm köztársaságok alaptörvényeiben. A lenini nemzetiségi politika sokszintű. 1921 márciusában az OK(b)P X. kongresszusa Lenin tanácsára Így fogalmazta meg a fő tennivalót: „A nem-nagyorosz nemzetek tömegeinek segíteni kell, hogy utolérjék a haladd központi Oroszországot.“ Erről a lenini segítségről sokat mesélhetnének például a csuvasok. A csuvasok a forradalom előtti években két Oroszországot ismertek. Egyrészt az önkényuralom és elnyomás, a lelketlen hivatalnokok és elnyomók Oroszországát, a másik oldalon pedig a demokraták, felvilágosultak és szabadgondolkodók Oroszországát. A múlt század végén az egyik csuvas körzetben agronómiái, marhatenyjsztésl és egészségügyi brosúrákat akartak kinyomtatni csuvas nyelven. A cári tisztviselők kijelentették, hogy csuvas irodalom nem volt és nem is lesz. Hol vannak már ezek a hamis próféták? Csuvas irodalom viszont létezik. A köztársaságban évente kétmillió példányszámban Jelennek meg könyvek. Négy irodalmi-művészeti és társadalmi-politikai folyóirat jelenik meg csuvas nyelven, egy lrodr’ni gyűjtemény pedig oroszul. Fiúk és lányok ezrei tanulnak az Hja Nyikolajevics Uljanov Állami Egyetemen, az Iván Jakovlevtcs Jakovlev Pedagógiai Intézetben s másutt. A csebokszarl Lenin Múzeumban ma is őrzik Lenin táviratait, melyekben Jakovlev tanfelügyelő sorsa fel&l érdeklődött. „Jakovlev ötven éven át küzdött a csuvasok nemzetiségi felemelkedéséért és a cárizmus idején számos megaláztatásban volt része,“ — frtaä A Csuvas Autonóm Terület népgazdasági tanácsának beszámolója megállapítja, hogy 1920 szeptemberétől 1921 áprilisig félmillió darab zsákot, 700 ezer pár faháncscipőt, 140 szénateregető villát, 240 gereblyét, 2260 boronafogazatot, 2093 vödört s egyebet gyártottaki Май adatokat lehetetlen felsorolni, meít összehasonlíthatatlanok. Van itt acélgyártás és orsó nélküli szövőgépek előállítása, traktorok és különleges aeélautók, vasúti teherkocsik, Ílektromos rakodógépek, kábelek, aplr, zongora, mosógépek, különféle egyiparl és könnyűipari cikkek gyártása. A köztársaság óriási térképén kigyulladó fények, melyek körvonalaikkal hatalmas tölgyfalevélre emlékeztetnek, szemléltetően bizonyítják a eiuvas földnek a szovjethatalom több int hat évtizedes fennállása Idején történt átalakulását. ■ Hja Prokopjevvel, a területi pártbizottság első titkáréval egy szombati napon találkoztunk, amikor kevesebb tennivalója akadt. Éppen a távlati költségvetések ellenőrzésével volt elfoglalva. Mint közgazdászt mindig érdekelték a reális életképet adó számok. — Hogyon képzelem el az autonómia jelentőségét? Miért vagyunk büszkék autonómnak nevezett köztársaságunkra? — ismétli kérdéseimet. — Kétségtelenül sok pontos meghatározása van e fogalomnak. Mint eey Igazi autonómiát élvező nemzet fiai tapasztalataim alapján beszélek. Az autonómia lenini gondolatát így értelmezzük: „A csuvasok földjén, mely a gazdasági és társadalmi fejlődés nagyon alacsony fokán állott (nem volt ipara sem Iskolái), olyan feltételeket kellett teremteni, hogy elérje az egész szovjet állam életszínvonalát. Tekintetbe kell venni, hogy a cári rendszerben minden irányban megkülönböztették a csuvasokat. Az autonómiát elsősorban agy emelökarként képzelem el, amely lehetővé teszi e népnek, hogy próbára tegye belsó erőit.“ Nagyon helyes meglátás. Aki elolvassa a csuvas köztársaság építésének feladataival foglalkozó első kongresszusok Jegyzőkönyveit, megérti az akkori félig írástudatlan emberek minden iránti lelkesedését, azokét, akik tudatosították, hogy maguk döntenek a hatalom jellegéről, maguk tűzik ki, állítják össze és maguk Is hajtják végre merész terveiket, amelyekről régebben még csak nem is álmodhattak. ~ Ügy vélem, a kis nemzetek autonómiája lenini magközelítésének ereje abban van, hogy igyekeznek megszabadítani őket belső gátlásaiktól és szabaddá tenni számukra a kezdeményezés terét. Természetesen, párhuzamosan építeni kell az anyagi bázist, óriási anyagi segítséget kell nyújtani nekik és törekedni kell az emberek szellemi felemelkedésére. Élvezzük a sok nemzet családtagjának ôssžes előnyeit. Van azonban saját köztársaságunk, és sok feladatot saját belátásunk szerint, saját erőinkkel oldunk meg — hangoztatta Prokopjev elvtárs. BORISZ PISCSIK (Novoje vremja)
