Szabad Földműves, 1982. július-december (33. évfolyam, 26-52. szám)
1982-07-17 / 28. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1982. július 17, 4 * Reális utak az önellátás programjának teljesítésében (Befejezés az 1. oldalról) A sertés- és baromfitenyésztésben, elsősorban a fajlagos szemes takarmány fogyasztásának csökkentésében rendkívül fontos a szubjektív tényező. A takarmánykeverékek minőségét, öszetételük állandóságát főleg azzal szavatolhatjuk, hogy jő minőségű nyersanyagot szállítunk mezőgazdasági és egyéb hazai erőforrásinkból a takarmánykeverő üzemekbe. A burgonya raktározása is jelentős veszteségekkel jár, és e termény fogyasztásra történő előlészítése során is komoly károk keletkeznek. E téren sem mindig aknázzuk ki a lehetőségeket. Ugyanakkor az élelmiszeripari hulladék hosznosításában is vannak még bizonyos, igaz az elképzeltnél kisebb, lehetőségek. A 7. ötéves tervidőszakban előnyben részesítjük az ilyen tartalékok kiaknázására irányuló beruházásokat, hogy minden takarmányként felhasználható anyag az állatok elé kerüljön. Az önellátás mértékének növelésével kapcsolatban azonban a termőfölddel való gazdálkodásban vannak a legnagyobb tartalékok, és a legnagyobb feladatokat is itt kell végrehajtanunk. Ez különösen Szlovákiára nézve érvényes, ahol az egy főre eső szántóföld területe már kisebb mint a CSSZK- ban. Ha figyelembe vesszük, hogy Szlovákiában az országos átlagnál gyorsabban növekszik a lakosság lélekszáma, a probléma megoldásának jelentőségét nem kell külön hangsúlyozni. Az SZSZK-ban — a legújabb felmérések szerint — 43,3 százalékot tesz ki az alacsony termőképességű termőföld részaránya. A víz eróziós hatásának kitett termőföld részaránya pedig 45,6 százaik. Még távolról sem használják ki teljes mértékben a kiváló minőségű, de öntözésre szoruló földek termőképességét. A legtermékenyebb területeken elsőrendű jelentősége van az öntözésnek. Az SZSZK-ban eddig 220 ezer hektárt tettünk öntözhetővé, de összesen több mint 800 ezer hektár szorulna öntözésre. A 7. ötéves tervidőszakban 80 ezer hektárt, a 8. ötéves tervidőszakban pedig legalább 100—120 ezer hektárt teszünk öntözhetővé, illetve készítünk elő öntözésre. Az SZSZK-ban az 5. és 8. ötéves tervidőszakban több mint 300 ezer hektárt csapoltak le, de további kb. 250 ezer hektár még lecsapolásra vár. A 7. ötéves tervidőszakban 80—90 ezer hektár lecsapolására kerítünk sort, és a lecsapolási programot a 9. ötéves tervidőszakban kellene befejezni. Az utóbbi tíz esztendőben rekultivációval szlovákiai viszonylatban több mint 700 ezer hektárnyi termőföldet tettünk termőbbé. A 7. ötéves tervidőszakban további 260 ezer hektár szántóföld rekultivációjára kerítünk sort (ez egyharmada a távlati programnak) és 1417 ezer hektáros gyepterületet rekultiválunk (ez a távlati program 37 százaléka). Ezenkívül számolunk vele, hogy gyümölcsösöket, szőlőskerteket hozunk létre újonan termővé tett területeken is. A 7. ötéves tervvel kapcsolatos kormányhatározat alapján már hozzáláttunk annak a programnak a megvalósításához, amelynek értelmében csökkentjük a veszteségeket, javítjuk a mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek minőségét és hasznosíthatóságát. ф A termelőeszközök gyártői is felismerték, hogy a mezőgazdasági termelés stratégiai tényező? — Már rámutattam arra, hogy a mezőgazdaság eredményeit ma már nagyobb részt a termelő eszközök gyártói befolyásolják. A mezőgazdasági termelés összértéke 60—65 százalékban külső szállítók tevékenységével függ össze, és a termelési értéknek csak egyharmada jön létre a mezőgazdasági dolgozók munkája eredményeként. E tényre már irányítási rendszerünk is reagált, így a fejlesztési tervben a termelőeszközgyártókat is érdekeltté tette. ф Es hogyan alakult a befektetések és az eredmények aránya? — E kérdésre első ízben próbáltunk komplex módon válaszolni. Felmerültek itt bizonyos módszertani problémák, és nehészég'ek jelentkeztek az ágazatközi kapcsolatok magasabb színvonalon való megteremtésében. Másrészt figyelembe kell vennünk, hogy az ágazatközi népgazdasági kapcsolatok rendszerével összefüggő kérdéseket bizonyos feszültségek és meghatározott tényezők érvényesülése közepette kellett megoldani. Nyilvánvaló, hogy mindez a munka konkrét eredményeire is rányomta bélyegét. A 7. ötéves terv kidolgozása során a szállítók nem akceptálták a mezőgazdasági és az élelmiszeripar összes igényét. Egyes problémákat fokozatosan, a 7. ötéves tervidőszak folyamán kell majd megoldani. Nagyra értékeljük azonban, hogy mind a központi tervezésben, mind a szállító partnereknél nagyobb megértést tapasztaltunk, mint a korábbi Időszakban. Mezőgazdaságunk alapproblémája: a gépesítés. A gépekkel való ellátottság fogyatékosságai főleg a tömegtakarmánytermelésben, az alapvető talajművelésben, a zöldség- és gyümölcstermesztésben és az élelmiszeripar több szakágazatában okoznak gondot. A Jelenlegi helyzet alapján arra következtetünk, hogy a fogyatékosságok a 7. ötéves tervidőszak folyamán sem küszöbölhetők ki mindenütt. Nagyobb aktivitásra van szükség az állattenyésztésben alkalmazott biopreparátumok és stimulációs anyagok gyártásában. Energikusabban kellene megoldani az élelmiszeripari göngyölegek gyártásával kapcsolatos kérdéseket. Elvárjuk, hogy az építőipar is jobban hozzájárul a sajátos mezőgazdasági építőelemek fejlesztésével, illetve gyártásával az ágazatban folyó építkezések olcsóbbá tételéhez. összességében megállapíthatjuk, hogy már megtettük az első lépést a mezőgazdasági-élelmiszeripari komplexum belső arányainak javításához vezető úton. Sok függ majd attól, hogy miként váltjuk valóra ezeket az elképzeléseket. Én úgy vélem, hogy a CSSZSZK mezőgazdasága fejlesztésére fordított befektetések a leghatékonyabbak. Egyáltalán nem arról van szó, hogy mi valamilyen reszortelőnyökre tartunk igényt, de kétségtelen, hogy igényeink népgazdasági szempontból nagyon is megalapozottak. Reméljük, hogy ezeket a dolgokat a központi tervező szervek és a szállító partnerek is így, komplex módon értékelik. Minden felelős vezetőnek meg kell értenie, hogy ebben a szférában is rendkívül fontos szerepe van a komplex szemlélet érvényesítésének. Szlovákiában például már minden egyes kultúrnövény számára kidolgoztuk a termelési rendszert, és ezt fokozatosan a gyakorlatban is érvényesíteni akarjuk. Tény azonban, hogy a rendszerek meghonosítására csak korlátozott mértékben keríthetünk sort, mert egész termőterületen történő komplex bevezetésükhöz még nem rendelkezünk megfelelő feltételekkel. Hazánkban is ki akarjuk ezért dolgozni az élelmezésügy komplex távlati fejlesztési programját, ahogy ezt a közelmúltban a Szovjetunióban is tették. A két nemzeti mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztérium a szövetségi minisztériummal együtt javaslatokat dolgozott ki a termelők, tehát a mezőgazdasági és élejmtszeriparl üzemek exportérdekeltségének hatékonyabb növelésére. Ml most arra törekszünk, hogy az illetékes főrumokon minél rövidebb Időn belül meg is vitassák ezeket a Javaslatokat, majd sort kerítsenek jóváhagyásukra. ф A 7. ötéves tervidőszak igényes feladatainak teljesítésében egyre jobban növekszik a szubjektív tényező szerepe. Milyen programja van a minisztériumnak ebben az irányban? — Alapjában véve elegendő szakképzett emberünk van. Csak az a kérdés, hogy miként bontakozik ki a kezdeményezésük, hogyan tesszük őket érdekeltekké a termelés intenzív és hatékony fejlesztésében, a nyers- és az alapanyagok takarékos felhasználásában. A termelésben az emberek rendszerint úgy végzik a munkájukat, ahogy vezetik őket. Ezért az igényesség követelményét elsősorban a vállalati igazgatókkal, az efsz-elnökökkel, a technológiai folyamatokat irányító agronómusokkal, zootechnikusokkal, gépesítőkkel, s az üzemgazdászokkal szemben érvényesítjük. Az Igényes feladatok ezért megkövetelik, hogy felülvizsgáljuk a termelés mozgató erőit mind a mezőgazdaságban, mind az élelmiszeriparban, s ahol ez szükségesnek mutatkozik, ott személyi változásokhoz kell folyamodni. Fiatalabb, művelt és tettrekész szakembereket kell az élre állítani, akik nem az irodában üldögélnek, hanem minden erejüket és idejüket latba vetik a jó hozamok, a nagyobb termelékenység eléréséért, s a nyersanyagok jobb hasznosításáért. A technológiai folyamatok irányítása a mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban ma már elképzelhetetlen a laboratóriumi elemzések eredményeinek kihasználása nélkül. Sajnos, nem mindenhol élnek ezzel a lehetőséggel. A jövőben ezért nagyon szigorúan fogjuk bírálni a nem kielégítő minőségű munkát. Az előbbiekkel szorosan összefügg a dolgozók anyagi érdekeltsége. Ezen a területen az illetékes szervekkel központi szinten akarunk megoldani néhány problémát, hogy rugalmasabbá váljék az -anyagi érdekeltség egész rendszere. Nem kellene húzódozni attól, hogy kiszélesítsük az érdekeltség formáit, még akkor sem, ha ez esetleg a keresetek, vagy a természetbeni juttatás nagyobb növekedéséhez vezetne, ha megfelelő teljesítménnyel és termeléssel van alátámaszva. ' Számos Intézkedést tettünk a bérrendszer hatékonyabb kihasználására, s az anyagi érdekeltség új irányítására. Ezek hatásával azonbaft nem lehetünk elégedettek. Az alapvefő problémát a munka- és a technológiai fegyelem gyakori megsértésében látjuk. ф Milyen eredményeket hozott, s milyen irányban fejlődik tovább a tudományos-műszaki haladás a mezőgazdasági és az élelmiszeripari termelés intenzitásának ás hatékonyságának növelésében? — A háború utáni időszakban a mezőgazdasági termelés gyors fejlődésnek indult. A gépesítéssel összefüggésben megnövekedett hektárhozamok lehetővé tették, hogy amíg 1948- ban egy mezőgazdasági dolgozó .3,8 lakost látott el élelmiszerekkel, 1980-ban ez a szám 14,6 lakosra növekedjen. A legdinamikusabban a gabonatermesztés fejlődött. Amíg 1948-ban 1,13 millió hektáron 1,55 millió tonna gabona termett, 1980-ban 832 ezer hektárról 3,72 millió tonna gabonát takarítottunk be. Az állattenyésztésben a háború utáni Időszakban a szarvasmarha nemesítését tűztük célul, melynek eredményeként a tehenek termelékenysége jó takarmányozás mellett 3600—4000 liter tejet érhet el. E felső határ túlszárnyalása érdekében körülbelül tíz évvel ezelőtt elkezdtük a hazai szarvasmarha átnemesítését külföldi tej- és hústípusú fajták felhasználásával, arra törekedve, hogy az új fajták hozzászokjanak a mi feltételeinkhez. Ahol ez az átnemesítés már befejeződött, ott 500—1000 literrel növekedett az átlagos tejhozam. A sertéstenyésztésben a hlbridizálás útját választottuk, amely öt százalékkal növeli a húsarányt, csökkenti a zsír hányadát, ami összhangban van a fogyasztói igényekkel. A hibridsertések 115 kg-os vágósúlyig történő hizlalásával egy sertésre számítva1 30 kilogrammal csökkent a takarmányfogyasztás. A baromfitartásban a hibridizációs hatás 50 tojással növelte a tojók átlagos hozamát, az 1,5 kg-os vágósüly eléréséhez szükséges idő 42 napra csökkent, 2,1 kg-os takarmányfogyasztás mellett, ami a korábbiakhoz viszonyítva 30 százalékos javulást jelent. Mindez világosan tükrözi a hazai és a külföldi tudomány eredményeinek sikeres felhasználását. i Természetesen nem meríthetünk csupán az elért eredményekből, hanem tovább kell mennünk. Ezért a tudománytól elsősorban azt várjuk, hogy a -haladás élén Járjon, hogy a fejlesztési programok, a hazai és a külföldi kutatás tudományos eredményeiből induljanak ki, s meggyorsuljon ezek gyakorlati hasznosítása. A tudománynak a mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban nemcsak az élelmiszer-termelés kifejező mértékű növelését kell elősegítenie, hanem azt Is, hogy csökkenjen a termelés energia-, alapanyag- és munkaerő-igényessége. A Iktatók figyelmét a Jövőben elsősorban a termőtalajra és a szarvasmarha-tenyésztésre kell összpontosítani. A termőtalaj bioenergetikai potenciálját legalább 15 százalékkal kell növelni, elsősorban az új ismeretek felhasználásával, s meg kell akadályozni a földalap további csökkenését. A kutatás másik fontos területe az új mikrobiológiai és biokémiai technológiai eljárások fejlesztése. A hazai és a külföldi előrejelzések szerint a biotechnológiának az évezred végén döntő szerepe lesz a mezőgazdasági és az élelmiszeripari termelésben. Az üzemanyag-fogyasztás korlátozása további fontos feladatot állít a kutatás elé: olyan mezőgazdasági és élelmiszeripari technológiai eljárások kidolgozását, amelyek kevesebb eneargiabefektetést igényelnek. A kutatási eredményektől több haszon is származhatna, ha azokat az eddiginél gyorsabban valósítanák meg a gyakorlatban.1 Ezért szorosabbra fűzzük a kapcsolatokat a kutatás és a fejlesztési szervezetek (szolgáltatások) között. Létrehoztunk már több tudományos egyesülést, ezek számát tovább fogjuk bővíteni, s tökéletesíteni fogjuk a munkájukat. A központi és a szakosított Intézményeket nemesítő részlegekkel és fejlesztési műhelyekkel látjuk el, hogy a kutatás eredményei konkrét formákat nyerjenek, s végleg felszámoljuk a csak írásos dokumentálás gyakorlatát. A kutatásban új fajtákat, új géptípusokat, új technológiai berendezéseket és új termékeket kell létrehozni. A központi és a szakosított intézetekhez közvetlenül fognak kapcsolódni a tájjellegű termelési körzetekben működő komplex területi állomások, amelyek földet és állattenyésztési épületeket (gazdaságokat) kapnak, hogy gyakorlatilag Is alkalmazzák, s szemléltessék a tudományos-műszaki haladást. Kifejezően meg akarjuk változtatni a kutatási dolgozók anyagi érdekeltségét is, hogy erősebben érvényesüljön az érdemszerfiség. Javadalmazásukat nem a rangjuktól és a beosztásuktól tesszük függővé, hanem attól, hogy milyen ryakorlati eredmények származnak a munkájukból. ф Milyen eredményeket értünk el az élelmiszerfogyaszfás ésszerűsítésében a mi feltételeink között? — fii utóbbi években főleg az állati eredetű élelmiszerekből javult az ellátás. A hetvenes években az SZSZK egy lakosra jutó élelmiszerfogyasztás húsból 15,5 kilogrammal, tejből és tejtermékekből 16,9, zsírfélékből 3,9 kilogrammal, valamint 69 tojással lett nagyobb. Ezzel szemben a gabonafogyasztás lisztben számolva 10,2 kilogrammal csökkent. A gyümölcsfogyasztás 14,2, a cukorfogyasztás pedig 1,8 kilogrammal nőtt. \ Ezekben a napokban folyamatban van a 7. ötéves terv feladatainak lebontása a reszortunk szervezeteire. Egyúttal a közélelmezés előrejelzését is kidolgozzuk 1990-ig, valamint 2000-ig. Az élelmiszerek termelésében azt a célt követjük, hogy lehetőségeink szerint megközelítsük az élelmiszer- és a tápanyagfogyasztás tudományosan indokolt normáit. Az élelmiszerek szerkezeti összetételben tovább akarjuk növelni a tej és a tejtermékek, a húskészítmények, a zöldség és főleg a friss gyümölcs, valamint a burgonya részarányát. Egyúttal a liszt és a sütőipari készítmények, a nagy zsír- és cukortartalmú termékek fogyasztását az ajánlott normák szintjére akarjuk csökkenteni. Egyértelműen megállapíthatjuk, hogy nálunk az élelmiszerfogyasztás meghaladja az orvosilag ajánlott energetikai értéket, s ez tartós jelenség. Az 1980-as évben például az egy lakosra számított élelmiszerfogyasztás ajánlott energetikai értékét 4,7 százalékkal, vagyis naponta 544 kJ, illetve 130 kcal mennyiségben léptük túl. Az ajánlott adagokat 1981-ben személyenként főleg a következő élelmiszereknél léptük túl: zsírok 2,8 kg (+14 %!, gabonafélék liszt értékében 17,5 kg (+19,2 °/o), tojás 15 db (+4,9 %), cukor 7,4 kg (+26,4 %). Az említett évben az élelmiszerfogyasztás ajánlott szintjét nem értük el a húsból (—13,4 %), a te] és a tejtermékekből (—13 °/o), zöldségfélékből és gyümölcsből (-20 %). A 7. ötéves tervidőszakban az egy lakosra számított élelmiszer-termelést tejből és tejtermékekből 13,7 kilogrammal, burgonyából 21 kilogrammal, zöldségfélékből 16,6 kilogrammal, gyümölcsből pedig 6,3 kilogrammal akarjuk növelni, miközben csökkenni fog a sütőipari termékek fogyasztása. Ezzel további jelentős lépést teszünk az élelmiszerfogyasztás ajánlott normáinak érvényesítésében mind a mennyiség, mind pedig a tápanyagok összetétele szempontjából. ф Milyen kilátásaink vannak az idei termésre, s mit keli tenniük a mezőgazdasági dolgozóknak, hogy kárpótolják a kedvezőtlen időjárás okozta veszteségeket, s elegendő élelmiszerrel lássák e! a piacot? — Az eddig kifejtett igyekezetei pozitívan kell értékelni, mert az egyes munkákat korábban és jobb minőségben sikerült elvégezni, mint máskor. Az időjárás azonban az utóbbi hat-hét évben szüntelenül nagy akadályokat görclít a mezőgazdasági dolgozók munkája elé. A természet az idén is megtizedelte a termést. Az áprilisi tartós szárazság, majd pedig a későbbi hűvös és szeles időjárás következtében lassú volt a növényzet fejlődése, s a júniusi forróság is inkább ártott, mintsem használt volna. A legtöbb kár a szántóföldi takarmánynövények, valamint a cukorrépa termesztésében keletkezett, az utóbbit számos helyen újra kdllett vetni, s az őszi repcét.is napraforgóval kellett pótolni. Az időjárás főleg a laza talajokon termesztett búzának és árpának ártott, s a zöldségfélék, valamint a korai burgonya fejlődését is késleltette. Ezzel szemben nagyon jó a kukorica állománya, az ideihez hasonló egyedsűrűség eddig még nem fordult elő, s jó termés várható hüvelyesekből is, főleg borsóból. Helyenként az őszi búza állapota is bíztató. Ahol nem fagyott ki a szőlő, ott aránylag gazdag termés mutatkozik, jó eredményeket várhatunk továbbá az uborka, a paradicsom, a paprika és a dinnye termesztésében, valamint a fóliasátras zöldségtermesztésben, melynek összterülete már meghaladja a 400 hektárt. Habár a mezőkön eléggé bonyolult a helyzet, mégis vannak lehetőségek a természet okozta károk csökkentésére. Nagy gondot kell fordítani a tömegtakarmányok termelésére, Javítani kell a minőségüket, csökkenteni a veszteségeket, kezdettől fogva a téli takarmányalap biztosítását kell szorgalmazni, meg kell akadályozni a zöldtakarmánnyal való pazarlást, ki kell használni a legeltetési lehetőségeket, s növelni kell a másodvetemények területét. A szakemberek bizonyítani tudják, hogy a tömegtakarmányok betakarítási veszteségei a kaszálástól az etetésig a 30—40 százalékot is elérik. Ha ezt a veszteséget legalább egyharmad résznyi arányban csökkentenénk, ezzel szénában számítva 400—500 ezer tonna szálas takarmányt nyerhetnénk. Pontosan annyit, amennyi a takarmányozási szükségleteket teljes mértékben fedezhetné, sőt még tartalékokat is képezhetnénk. Sok tartalékunk van a takarmányok tartósításában. Az üzemek több tartósító vegyszert kapnak, s a gépesítéssel, a szénatárolók, a silózási térségek építésével tovább Javulnak a tartósítás anyagi-műszaki feltételei. Csupán a technológiai fegyelmet kellene megszilárdítani, magasabb szintre emelve az emberi tényező szerepét, amelyről az előbbiekben már szóltam. További fontos feladat az öntözőrendszerek intenzívebb kihasználása. A korábbi évekhez viszonyítva az idén eddig a legnagyobb területet, összesen 253 ezer hektárt sikerült megöntözni, de nem mindenhol tapasztalható ugyanolyan igyekezet. Már nincsenek olyan akadályok, mint korábban, állandóan rendelkezésre áll a villamos energia, s a pótalkatrészellátás és a karbantartás színvonala is javult. Csupán az embereken, főleg a vezetőkön múlik, hogy jobban kihasználják ezt az össztársadalmi beruházást. Azonban a gyomirtásról sem szabad megfeledkezni, habár a száraz időjárás következtében az idén tisztábbak a mezők mint más években. A gyomosodás veszélye azonban állandóan fennáll, s nem szabad megengedni, hogy ez is csökkentse a hozamokat. Ki kell használni minden eszközt a gyomok irtására, s ha szükséges, társadalmi munkát is kell ebből a célból szervezni. * Az elmondottak azt bizonyítják, hogy a mezőgazdasági termelésben elég sok mozgósítható tartalék rejlik, csupán aktívabban kell viszonyulni a nehézségekhez és a problémákhoz, hogy stabilizált élelmiszer-ellátásunk legyen, és sikeresen teljesítsük a CSKP irányvonalát. Ez a beszélgetés is arra szolgál, hogy felhívjuk segítőkész állampolgárainkat a közös munkában való részvételre.
