Szabad Földműves, 1982. július-december (33. évfolyam, 26-52. szám)

1982-07-17 / 28. szám

AZ SZSZK M EZÖGAZDASÄGI ÉS ÉLELMEZÉSÜGYI MINISZTÉRIUMÁNAK hetilapja 1382. július 17. 3fjC 28. szám * XXXIII. évfolyam $ Ara t- Kčs Reális utak az Mtis programjának tetjesttéseben A Pravda szerkesztősége beszélgetésre leérte fel Ján Janovlcot, az SZSZK mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterét az ágazat Időszerű teendőivel kaposolatban. Az interjút lapunk rövidítve közli. • A OS KP Központi Bizottságának 4. ülése értékelte, hogy miként telje­sítjük a XVI. pértkongresszns felada­tait A gazdálkodási feltételek válto­zása miatt Igényesebb Irányvonalat tűztünk ki. Miben és mennyire új­szerűén kell értelmeznünk e megter­melhető élelmiszer-alapanyagokból a fokozatos önellétés elérésére kitűzött feladatokat? ев A CSKP KB 4. ülése és а XVI. pártkongresszus utáni Időszakban mezőgazdaságunk további fejleszté­sének útjait és módjait azok a fel­tételek határozzák meg, amelyek egász népgazdaságunkra érvényesek* Ez a hatékonyság növelésének, a nö­vekedés valamennyi tényezője haté­konyság növelésének, a növekedés valamennyi tényezője hatékonyabb ki­használásának szilárd irányvonala. Ez, kétségtelenül, döntő Irányvonal mezőgazdaságunk számára Is, amely­ben a múltban az extenzlv tejlesztés volt a jellemző, s ugyanez vonatko­zik az élelmiszeriparra Is. A múlt­ban például nagyon gyors növeke­dést értünk el a vágóállat-termelés­ben, de ezzel szinte egyenes arány­ban növekedett az abraktakarmény­­alap is. Ma más a feladat: továbbra is biztosítani kell a vágóállat-terme­lés növekedését, de főleg úgy, hogy csökken az 1 kg-os súlygyarapodás­hoz szükséges abraktakarmány-lgény, S az Így megtakarított takarmánybői több húst, tejet és tojást állítunk elő. .Vitathatatlan, hogy a mezőgazdaság­ban a termelőeszközök hatékonyabb kihasználásának még számos kiakná­zatlan tartaléka van. Ezekre kell Irá­nyítani, úgymond átirányítani min­den mezőgazdasági dolgozó figyelmét, Igyekezetét. Nagyon leegyszerűsítenénk viszont az egész problémakört, ha e tartalé­kok kiaknázásának lehetőségeit ahogy ezt a külső szemlélők közül sokan látják — csak a szubjektív tényezők mozgósításában, vagy st ahogy erre a mezőgazdaság néhány dolgozója tekint ев a mezőgazdasági befektetések növelésében látnánk* Az igazság valahol a középúton van, ős a megoldást csak a mezőgazdasági­­élelmiszeripart komplexum összes al­kotóelemének koordinált működésé­vel tudjuk elérni. A 7. ötéves tervidőszakban annyi mezőgazdasági terméket kell előállí­tani a lakosság és a feldolgozóipar szükségleteinek kielégítésére, hogy közben növekedjék az önellátás mér­téke. Azoknak a mezőgazdasági ter­mékeknek a vonatkozásában kell nö­velnünk az önellátás mértékét, ame­lyek termelés! feltételeink között elő állíthatók. 1980-ban 89,5 szávaiék volt a CSSZSZK mezőgazdasági-élelmiszer­ipari termékekből való önellátásénak mértéke, és ezt az arányt 1985-ig 90,1 százalékra kívánjuk növelni. Ami a mezőgazdasági termelés te­rületi megosztását Illeti, arra törek­szünk, hogy fokozódjék a kerületek és járások önellátásának mértéke egyes szállításigény es termékek vo­natkozásában. Arről van itt szó pél­dául, hogy növekedjék a közép- és a kelet-szlovákiai kerület tejből és vágóállatokból való önellátásának mértéke. A zöldségfélékből való fo­kozott önellátást úgy képzeljük el, hogy Járásonként fokozatosam bizto­sítjuk az adott területeken termelhe­tő zöldség termesztését. További fontos és gyorsan végre­hajtandó feladat, hogy minden efsz és állami gazdaság vállon önellátóvá tömegtakarményokból, Illetve megha­tározott mértékben szemes takar­mányból Minden egyes vállalat állít­son elő elegendő szerves trágyát és törekedjék az abrakszükséglet na­gyobb arányú kielégítésére és egyes vetőmagok >— például a herevetőmag в saját gazdaságban történő meg­termelésére. Természetes, hogy ezzel nem adjuk fel szakosítási törekvé­seinket. Az önellátás növelésére irá­nyuló feladatok végrehajtása során aknázzuk ki a mezőgazdasági nagy­üzemek kooperációs társulásaiban rejlő lehetőségeket is, főleg ami az állatállomány-reprodukcióban aló ön­ellátást illeti. • A reszort milyen ebi intézke­déseket hozott a CSKP KB 4. ütése után, miként sikerült ezeket meg­­valósftani és milyen problémák me­rülnek fel a feladatok végrehajtása közben? ев A mezőgazdasági termelés és végső soron az egész élelmezésügy kulcsproblémája: a tömegtakarmány­­termelés fellendítése. Feltételezéseink szerint a megtermelt tömegtakar­mány betakarítási és tárolási veszte­ségének aránya 30 százalék. Meg­vannak hozzá a reális feltételek, hogy ezen arányt 15-*b20 százalékra csökkentsük, ami azt Jelenti, hogy ennek eredményeként 400—600 ezer tonna (szénaértékben számított) ta­karmányt nyerünk. Ugyanakkor a többi tekarmányféle betakarítása és tárolása során is je­lentős veszteségek jelentkeznek. Ezért a jövőben nagy gondot kell fordíta­nunk a technológiai fegyelem szilár­dítására, a dolgozók anyagi ösztön­zésére, a társadalmi munka célszerű megszervezésére. Mindez azonban még együttvéve sem elegendő. Sllők és szenázstárolők, szénapajták építé­sére körülbelül 1,7 milliárd koronát kell fordítanunk. Még bonyolultabb a helyzet a hegyvidéki és hegyaljai területeken megtermett tömegtakar­­mány betakarítása körül, Itt lényege­sen több és jobb gépre, berendezésre lenne szükség. Számos káros tényező kiküszöbölé­sével csökkenthetők a mezőgazdasági termelés veszteséget. Ilyen tényező például a gyom, amely ellen eredmé­nyesen lehet küzdeni növényvédő sze­rekkel. Számításaink szerint 1 korona értékű növényvédő szer alkalmazásá­val 8 koronával növekszik a megter­melt gabona értéke. Persze, a nö­vényvédő szereket, Jórészt Importál­juk. Ennek ellenére a szövetségi kor­mány úgy döntött, hogy 1982-ben és a 7. ötéves tervidőszak további évei­ben növeljük a növényvédő szerekre fordítható eszközöket, miközben In­tézkedéseket teszünk s hazai карч­­citások, pl. a Duslo II. és Hl. gyor­sított építésére. (Folytatás a 4. oldalon j A nyárasdl (Topolníky) Fehér Gyula bácsi — nyugalmazott cukrászmester létére — a kertészke­désben leli örömét. Nyolcáras kertjét önellátási és árutermelési törekvéseinek megfelelően telepí­tette be, és hajtatással Is foglalkozik Kádek Gábor felvétele Meddig lesz gond az értékesítés? (Mostová) Vörös Csillag Efsx elnöke hangoztatja. A Járás legnagyobb zöldségtermelője kétszáznyolc hek­tárról 4200 tonna zöldségeladását tervezi. Elsősorban paradicsomot, paprikát, káposztát, hagymát, zöld­borsót és dinnyét termelnek; így már érthető az elnök nyugalma s-в őket egyelőre nem érinti közelebbről az imént kézbesített sürgöny szövege. и Bosszantó, hogy annyi energiát áldozunk a meghirdetett önellátott­sági szint elérését feltételező anyagi javak megtermelésére, de a fölvásár-' lást és az elosztást egyszerűen kép­telenek vagyunk megoldani. Ha a termelő, legyen az nagyüzem vagv kiskertész, kész árut kínál, tízből hét esetben a fölvásárló azt mondja, nem kell. A paprika, paradicsom, tök még csak most kezd igazán teremni, viszont a fölvásárlás máris akadozik. Ki hiszi el, hogy immár túltelített a placľl Vendéglátóm még egy problémára fölhívta a figyelmet. Tudniillik arra, hogy a Zelenina fölvásárlói általában megszegik az érvényes előírásokat. Átveszik az árut, de erről semmi­lyen — mennyiségi vagy minőségi vonatkozású — bizonylatot nem haj­landók kiállítani. A szövetkezet az elszámolási bizonylatot két-három nap múlva postán kapja meg, de le­het, hogy ennél Is később; attól füg­gően, hogy a Zelenina mikor, hol és mennyiért tudja elhelyezni az árut. A zöldség közben raktáron pihen, udvaron fonnyad, átázik, mindezt я termelő felelősségére és kárára. Mert a minősítést tulajdonképpen a végső megrendelő végzi el. Lehet, hogy ezért kényelmes a fölvásárlő? KINEK KELL 120 MAZSA PAPRIKA? Őszintén szólva elámultam, amikor beléptem a Szlovákiai Kertészkedők Szövetsége nádszegi (Trstice) alap­szervezetének fölvásárlő telepére. Látott már a kedves olvasó egy ha­lomban ezerötszáz láda paprikát? Megvallom, eddig nekem sem volt hasonló látványban részem. —■ Ugye szép áru? «-в kérdezték a fölvásárlők és az alapszervezet elnö­ke* s« Sajnos, második napja hiába várjuk, hogy elszállítsák* e* KI á termeltető?, i—i Természetesen a Zelenina, vele kötöttünk szerződést. h- Ha Itt nem kell az áru, miért István, a hidaskürti nem kínálják másnak?; június végéo a bratislavai zöldség­boltokban legyúrták egymás cipőjét a sárgarépáért, hagymáért, papriká­ért és paradicsomért sorakozók, vi­szont július első napján a galántai járásban karbatett kézzel álldogáltak a fölvásárlők. Nem mintha nem lett volna mit átvenni a termelőktől, csak hát tele voltak a raktárak, és a kerület állítólag nem talált piacot a fölhalmozott készletnek. KI FIGYEL ODA? A felsőszeli (Horné Saliby) CSSZB Efsz alelnöke. Szabó Dániel agrár­mérnök kifakad: —t Évek őta negyvenöt hektáron termelünk zöldséget, ötven hektáron pedig korai burgonyát* Termelünk? Inkább csak termelgetünk, mert hasznunk alig van belőle. Ha raj­tunk múlna, azt hiszem azonnal vé­get vetnénk ennek a kínlódásnak. De más dolog a csoportérdek, és megint más a társadalmi érdek. Persze, örömmel fogadnánk, ha végre a mi gondjainkra, problémáinkra is felfi­gyelne valaki! A szövetkezet paprikát, paradicso­mot, káposztát, kelt és zellert ter­mel, de kora tavasszal kínált némi salátát és karalábét Is. Vankő László kertész a káposzta miatt dühös: » Nem értem, miért kell a terme­lőket arra ösztönözni, hogy néhány nap alatt levágják, betakarítsák és értékesítsék a korai káposztát? Hogy gyorsan csökkenteni lenessen a föl­vásárlást árat vagy még nagyobb legyen a dömplng? Ha volna egy idényen át érvényes, jő átlagár, sen­ki nem kapkodna, folyamatos lehet­ne a fölvásárlás és az ellátás Is. Vagy tényleg úgy vagyunk, hogy mindig azt kell enni, ami éppen van: tavasszal három hétig salátát, utána karalábét, megint három hétig ubor­kát vagy káposztát.t. Az érvényes árpolitikával a fogyasztót nem lehet időzített zöldségevésre kényszeríteni, legfeljebb a fölvásárlást bonyolítjuk, és a termelőt bosszantjuk. Mert ml a helyzet tulajdonképpen? A fölvá­sárlő központban egyik nap azt mondják, szedjétek a zöldséget, más­nap meg küldik a sürgönyt; ne hoz­zatok semmit, mert nem vesszük át. Mondja, hová vigyük, hová vihetjük, ha nekik nem kell? ÉN A PIACKUTATÁST, AZ El TISZTÁST HIBÁZTATOM Ezl Horváth s- Gondoltunk rá, de nem tehet­jük, ide köt a szerződés. Annyi már bizonyos, jövőre vagy partnert cseré­lünk vagy mérsékeljük a termelést. Minek hajtsunk, ha a végén nem kell a termés?. f=B Más zöldség sem kell, vagy csak a paprikával van baj?, ►— A sárgarépa fölvásárlását régen leállították, az uborkát és paprikát tegnap óta nem veszik át. De nem kell a paradicsom se, és tököt Is hiába kínálunk. A termeltető megbí­zásából dolgozunk, tehát legalább időben szólhatnának, hogy ne vegyük át az árut. Most is fonnyad tizenkét tonna paprika, hét tonna uborka, és mindenki csak a vállát vonogatja. A galántaiaknak hiába telefonálgatunk, ők a kerületre hivatkoznak: azonnal útnak indíthatnának négy vagon pap­rikát, de a kerület mindössze Ötven mázsára kerített piacot. A háromszáz fős alapszervezet ta­valy 3,5 millió korona értékű zöld­séget adott a népgazdaságnak. Az energiatakarékossági elvárásokat tel­jesítők zöme most, július elsején szállított volna első Ízben paprikát. Én tudom, miért szorul el ilyenkor a férfiak torka, s miért járnak lesü­tött szemmel az asszonyok. » A LEVESKARFIOL NEM ZÖLDSÉG? Sándor Gábor, a nádszegi szövet­kezet fökertésze ts bosszúsan fogad. A szokásos negyvenhárom hektárról 1600 tonna zöldséget kell értékesí­tenie, mégpedig lehetőleg úgy, hogy a pénzügyi tervet ls teljesítse. Igen ám, de hogyan, amikor az Időjárás késlelteti, a fölvásárlő meg bosszant­ja a termelőt? A karfiol kétszer megfázott, már annak is örültek, ho y csupán ötven tonna volt a termés­kiesés. Persze, másként alakul a helyzet, ha átveszik tőlük a leves­karfiolt. Körülbelül százezer darabot kínáltak, s már őtven fillérért is ad­ták volna, de nem kellett senkinek, tehát leszántották. Lehet, hogy újab­ban nem divat a zöldségleves? Az uborka az idén kimondottan gazdagon terem, de a termelőnek eb­ből körülbelül csak annyi haszna lesz, hogy a gyakorlatban ellenőriz­heti a „baj, ha kevés, de még na­gyobb, ha sok“ állítás Igazságát. A nádszeglek naponta öt tonna saláta­­uborkát tudnának szállítani, és tököt ls kínálnak, de vajon kell-e még va­lakinek? Tudom, délen nehéz piacot találni, de az északi országrészek, a bánya- és iparvárosok Igényelt már kielégítettük volna?! KADEK GABOR

Next

/
Oldalképek
Tartalom