Szabad Földműves, 1982. július-december (33. évfolyam, 26-52. szám)

1982-10-09 / 40. szám

SZABAD FÖLDMŰVES 1S82. október 9. A növényvédelem távlatai A népesedés rohamos növekedésével párhuzamosan egyre kevesebb termőföld áll az emberiség rendelkezé­sére, holott hosszú távlatokban a Jövőben Is egyik leg­fontosabb termelőeszközünk marad. Hiszen az élelmi­szerek Java részének, de több közhasználati cikknek a nyersanyagát is mezőgazdasági termeléssel nyerjük. A szüntelenül növekvő Igényeket csakis belterjes ter­melési módszerek segítségével elégíthetjük ki. Olyan tu­dományosan megalapozott eljárások, olyan korszerű műszaki eszközök bevetésével, amelyek lehetővé te­szik a növények energetikai potenciáljának maximális kihasználását, elsősorban a napjainkban még Jelentős veszteségek csökkentésével. dás történt az üvegházi hajtatott zöldségfélék növényvédelmében is. A gyapottermesztésben a növényvéde­lem a tökéletes előrejelzésen és a kártevők gócainak idejében történő vegyszeres kezelésén alapszik. A gya­pot növényzete minimális vegyszere­zés mellett is egészséges és nagy ho­zamokat biztosit. Az üvegházakban a biolőgial növényvédelmi módszereket alkalmazzák a gyárilag előállított pa­raziták segítségével. ф Hol tartunk mi az integrált nö­vényvédelem fejlesztésében ? Hazánkban az ötvenes évek kez­detétől a tudományos és kutató bá­zis fokozatos fejlesztésével egyidejű­leg jöttek létre a feltételek az Integ­rált növényvédelem egyes részkérdé­seinek megoldására. Kutatásokat vé­geztünk a növénykórokozók ökológiai A belterjesltő tényezők között ki­emelkedő helyen szerepel a növény­­védelem. Azonban a vegyszeres nö­vényvédelem eddigi gyakorlatával kapcsolatban számtalan nyitott kér­déssel állnak szemben a növényter­mesztők. A növényvédelemre fordí­tott tetemes költségek nem minden esetben hozták meg a várt ered­ményt. A betegségeknek, a kártevők­nek vagy a gyomnövényeknek nagy­méretű fellépése gyakran meghiúsí­totta az őstermelők törekvéseit. Több kártevő és gyomnövényfaj rezisztens­­sé vált a vegyszerekkel szemben. A környezetvédők pedig a nagyarányú vegyszerezés leállítását sürgetik. Növényvédelem nélkül veszélyben van a termés, s ezáltal a lakos­ság zavarmentes élelmiszerellátása, a vegyszerezés további fokozásával pe­dig az egész életkörnyezetünk. Mi­lyen legyen hát a kompromisszumos megoldás? Milyen irányban halad a tudomány, a kutatás a hatékony, de környezetvédelmi szempontból kevés­bé káros növényvédelmi módszerek kimunkálásában? Milyen eszközökkel rendelkezik az emberiség a kártevők, a betegségek, a gyomnövények ellen vívott ádáz küzdelemben? E sokakat érintő problémakörrel kapcsolatban a legilletékesebbhez, Ľudovít Weismann docenshez, a Szlo­vák Tudományos Akadémia Biológiai és ökológiai Kísérleti Intézetének Igazgatójához fordultunk néhány kér­déssel. ф Bár a kártevők ősidők óta meg­tizedelték a földművelők termését, mégis úgy tűnik, hogy az utóbbi év­tizedekben egyes fajok elszaporodása nagy méreteket öltött, és az ellenük bevetett védekezési eszközök is sok­szor kudarcot vallottak. Mi ennek az oka, s hogyan védekezhetünk el­lenük? A kultúrnövények céltudatos, nagyüzemi termesztésének hatására egyes növény- és állatfajok kiszorul­tak, egyesek pedig elterjedtek, s kár­tevőkké, parazitákká váltak. A kul­túrnövények ugyanis lényegesen ked­vezőbb ökológiai feltételeket, bizton­ságosabb és rendszeresebb táplálko­zási forrást teremtettek számukra, mint a vadon élő növények, ami vég­ső soron nagyarányú elterjedésükhöz vezetett. Továbbá az eredeti növény­­társulások fennmaradt egyedei, mint gyomnövények veszélyes vetélytársá­­vá váltak a kultúrnövényeknek, s közvetett módon csökkentik hozamu­kat. A növénykórokozók általában húsz százalékon felült termésveszte­séget is előidézhetnek. Napjainkban a növénykórokozók ál­tal előidézett veszteségeket hagyomá­nyos vegyszeres növényvédelemmel, vagyis pesztícldek segítségével igyek­szünk mérsékelni. Alkalmazásuk lehe­tővé tette a veszélyes, járványszerűen fellépő kártevők és betegségek vlsz­­szaszorítását és több káros gyomnö­vény kiirtását. ф A növényvédő szerek alkalmazá­sának sályos következményei is le­hetnek. Példa erre a DDT. Napjaink­ban tanúi lehetünk annak, hogy a mezőgazdaságban évről évre nagyobb mennyiségű növényvédő szert alkal­maznak. Vajon jogosak-e a környezet védelmezőinek a nagyarányú vegy­szerezéssel kapcsolatos aggodalmai, és ha igen, miben látják a tudomány berkeiben a kompromisszumos meg­oldást? Tehát ebből a szemszögből ítélve, a peszticidek fejlesztése és alkalmazá­sa felbecsülhetetlen előrehaladást je­lentett az emberiség számára. A má­sik oldalon viszont a szakemberek túlértékelték a növényvédő szerek jelentőségét. Helytelen feltevésnek bizonyult, hogy a kultúrnövények preventív kezelésével a növénykór­okozók teljes mértékben, kockázat­­mentesen kiirthatók. Sajnos ez a tév­hit ma is gyakran előfordul. A pesz­­ticidekkel való visszaélés sokszor tra­gikus hibákhoz vezetett. Tudatosítani kell, hogy a növényvédő szereknek többsége erős méreg, s helytelen vagy túlméretezett alkalmazásuk a biológiai egyensúly felbomlásához ve­zethet. A szermaradványok , felhal­mozódása pedig előre nem látható következményekkel járhat. Nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a fontos tényezőt sem, hogy a peszticidek többségével szemben a növénykórokozók ellenállóvá válnak. Ezért növelni kell a hatóanyag meny­­nyiségét, s ennek következtében a növényvédő szerek negatív hatása hatványozódlk. Toxikus hatásuknak objektív felmérése szinte lehetetlen, mivel ez évtizedek múltán Jelentkez­het. Toxikológiai és higiéniai szem­pontból előnyös lenne minél keve­sebb pesztlcidet alkalmazni, és ezeket a növényvédelemben természetesebb módszerekkel helyettesíteni. Az em­lített követelményeknek az Integrált növényvédelem felel meg a legjob­ban, mert egyaránt figyelembe veszi a termelő és a fogyasztó igényeit. # Mit értünk az integrált növény­­védelem fogalma alatt, s miben rej­lik e módszer lényege? <— A FAO szakembereinek fogalma­zása alapján az integrált növényvé­delem a növénykórokozók nemzedé­kének szabályozó rendszerét jelenti az adott feltételeknek legmegfelelőbb módszerek segítségével. Az egyes módszereket úgy kell kiválasztani és csoportosítani, hogy lehetőleg a ter­mészetes szabályozók kerüljenek elő­térbe. Ehhez természetesen Ismerni kell a fitopatogén szervezetek termé­szetben végbemenő szabályozásának törvényszerűségeit. A szaporodás sza­bályozásának lehetőségei mellett ta­nulmányozni kell az adott közösség­ben élő szervezetek kölcsönhatását a célszerű beavatkozások érdekében. Továbbá Ismerni kell a gazdanövény és a patogének vagy a paraziták eto­lógiái (viselkedési) és fiziológiai (élettani) tulajdonságait, valamint a növénykórokozók kártételének gazda­sági vonatkozású határpontját. Ugyan­is az integrált növényvédelemnek nem célja teljes mértékben kiirtani a kártevőket, csupán korlátozni előfor­dulási számukat a kártételük gazda­sági határpontja alá, mivel korláto­zott számban hasznos szerepet tölte­nek be a biológiai egyensúly meg­tartásában. Természetesen az integ­rált növényvédelem sem zárja ki a peszticidek alkalmazását, de csakis minimális mennyiségben engedélye­zik. E tekintetben kiemelkedő szere­pet tölt be a növénykőrokozók fellé­pésének megbízható előrejelzése. Az integrált növényvédelem szem­pontjából igen fontosak az agrotech­nikai intézkedések, a mechanikai és a biológiai növényvédelmi módszerek, valamint a kultúrnövények genetikai tulajdonságának irányítása, főleg az ellenállóképesség növelése tekinteté­ben. vonatkozású kérdései, valamint az el­lenük alkalmazható paraziták feltárá­sára. Tanulmányoztuk a vírusos és a gombabetegségek elleni rezisztencia lényegét. Tökéletesítettük az előrejeb zés módszereit. Több pozitív ered­mény született az ellenállóképesség növelésére irányuló nemesítő mun­kában, a biopreparátumok fejlesztésé ben és a növényvédelmi szempontból jelentős agrotechnikai intézkedések kimunkálásában. Tömören fogalmaz­va: a kutatás területén olyan ered­ményeket értünk el, amelyek lehetővé teszik a hagyományos vegyszeres nö­vényvédelem fokozatos felváltását az integrált növényvédelem módszerei­vel. E program megvalósítása azon­ban a tudomány, a kutatás és a gya­korlat összehangoltabb együttműködé­sét teszi szükségessé. Az- Integrált növényvédelem mi­előbbi gyakorlati alkalmazását az a tény is sürgeti, hogy hazánkban ro­hamosan növekedett a peszticidek al­kalmazása. Tavaly a növényvédő sze­rekre országos viszonylatban kétmil­liárd koronát fordítottunk, ami gya­korlatilag 14 ezer tonna növényvédő szernek felel meg. Az integrált - nö­vényvédelmet széles körű kutatóbázis és több tudományos Intézet bevoná­sával akarjuk átültetni a gyakorlat­ba, egy jóváhagyott célprogram kere­tében. A program végső célja az, hogy a vegyszeres növényvédelem az agro­technikai és a biológiai módszerek mellett kiegészítő eszközként szere­peljen ott, ahol ezek a módszerek nem bizonyulnak eléggé hatásosnak. A célprogramot 1990-ig valósítjuk meg a KGST-országokkal való együtt­­mül»ödésben. A 7. ötéves tervidőszakra kitűzött célprogram feladatai három témacso­portra tagolódnak. Az első feladatkör műszaki jellegű kérdések megoldására irányul. Elsősorban a szintetikus fe­­romonok és biopreparátumok ipari gyártására, szállítására és nagyüzemi alkalmazására a kártevő rovarok, va­lamint a répa és a búza gyökérbeteg­ségei ellen. Továbbá a vizuális csap­dák, valamint a biológiai növényvéde­lem céljaira alkalmas paraziták tö­meges előállítására. A második fel­adatkor a legújabb tudományos isme­retek alapján az egyes kijelölt nö­vénykórokozók elleni védelem rész­letes technológiai eljárásának ki­munkálására hivatott. A harmadik feladatkör keretében a mezőgazda­­sági gyakorlat számára az integrált növényvédelem módszertani rendsze­rét akarjuk kidolgozni, egyszerű elő­rejelzési módszerek, agrotechnikai el­járások és a fitopatogén szervezetek számának szabályozása segítségével. Végezetül hadd Jegyezzem meg, hogy az integrált növényvédelem módszerei nem lehetnek sablonosak. Az egyes eljárásokat az adott hely­zettől függően rugalmasan kell mó­dosítani. Természetesen az integrált i— Elöljáróban el kell mondanom, hogy hiteles felmérések alapján ter­mészeti adottságaink között a nö­vényvédő szerek alkalmazása nélkül burgonyából, cukorrépából, gyümölcs­­félékből, komlóból harminc százalék­kal, gabonafélékből 33 százalékkal, szőlőből pedig negyven százalékkal kisebb termést érhettünk volna el. # Akadnak-e konkrét példák az integrált növényvédelem alkalmazásá­val kapcsolatban? í— Természetesen. A Szovjetunióban például ^részletesen kimunkálták a gyapot termesztésének integrált nö­vényvédelmét és jelentős előrehala­növényvédelem eredményessége sok­ban múlik az agronómusok szakmai felkészültségén. Ezért fokozott figyel­met kell fordítani a szakmai tovább­képzés megoldására is. Beszélgetett: KLAMARCSIK MÄRIA ван m a a а а в a a a в a A brigád tagjai. Baloldalt Pobori János tOlteuesItik a tervet? A mezőgazdasági üzemek állatte­nyésztésének egyik fokmérője a tej­termelés. Eredményességét több té­nyező határozza meg. Ezek legfonto­sabbika a nagy hasznossági! állo­mány, de nem kisebb a jelentősége a kiváló minőségű takarmánynak sem. A harmadik — de nem utolsó tényező —■ az ember; az állatgon­dozó és a fejő, akinek szakmai is­merete, állatszereteNo és a munkához való viszonya döntő meghatározója az eredmények alakulásának. Az ipoiynyéki (Vinica) Béke Efsz a nagy kürtösi (Veľký Krtíš) járás legeredményesebben működő mező­­gazdasági üzemeinek egyike. Allate­­nyésztésének jó hírét főleg korszerű baromfitenyésztése alapozza meg, de az utóbbi években egyre figyelemre­méltóbb eredményeket érnek el a szarvasmarha-tenyésztésben is. Különösen a tejtermelés ugrás­szerű növekedése dicséretes, hiszen az 1980. évi a 2930 literes tehenen­ként évi tejtermelési átlagot egy év alatt 3270 literre növelték. Az idei év első felében a tehenek fejési átla­gát tovább javították, aminek ered­ményeképpen a tervezett 1 millió 2&4 ezer liter te] helyett 1 millió 358 ezer litert fejtek, vagyis az évi tervük 60,8 százalékát már kitermelték. A jelen­legi napi tíz liter körüli fejési átlag alapján Jogosan bizakodnak, hogy évi tervüket mintegy tízezer literrel túl is teljesítik. Az eredmények kedvező alakulása szorosan összefügg az új állattenyész­tési főrtgazatvezető, Selský Ján agrár­mérnök személyével, akinek „megje­lenése“ óta nagyot változott a tejter­melés színvonala. Irányításával a te­hénállomány 28 százalékát kiselejtez­ték, helyükbe fiatal vemhesüszőket állítottak. Részben saját nevelésű, részben vásárolt egyedeket, melyek lényegesen Jobb tejhasznossággal ren­delkeztek. Beszélgetésünk so­rán Selský Ján ki­emelte az állatte­nyésztési dolgozó­kat is, hiszen lel­kiismeretes munká­juk nélkül aligha lehetett volna Ilyen eredményt elé. Annak ellenére hogy kevés közöt tűk a fiatal, mind annyian töreked nek szakmai Isme reteik gyarapításé ra; a szövetkezeti munkaiskola kere tében kivétel nél­kül megszerezték az „állatgondozó“ képesítést. Nagy szerepe van az eredmények kedvező alakulásá­ban a szocialista munkaversenynek is. Az állattenyész- Kezdődik a fejés tésben három szo­cialista brigád tevékenykedik, mind­három brigád tagjai megszerezték már az ezüstfokozatot. A tehénállomány három telepen — az lpolynyékin, a csallin (Celovce)és a magasmajtényin (Hrušov) — van elhelyezve. A legjobb fejési átlagot az első félévben — egyedenkénti átlag­ban 1980 litert i— az ipoiynyéki 1. számú központ dolgozói érték el. Kö­zöttük is a Porobi János vezetésével dolgozó nyolctagú kollektíva segíti legjobban a tervfeladatok teljesítését. Balík János, Cseri István, Tóth László állatgondozó, Balík Istvánné, Kiss J6- nosná, Petényi Károlyné és Pobori Jánosné fejő 2040 literes fejési átla­got ért el tehenenként. Sokoldalú vál­lalásuk egyik pontja, hogy az első félévre tervezett 175 ezer liter tejet 10 ezer literrel megtetézik. Felajánlá­sukat túl is teljesítették, hiszen 188 ezer liter tejet termeltek összesen, s ennek több mint nyolcvan százaléka első minőségi osztályú volt. Természetesen a siker adta örö­mön és az erkölcsi elismerésen túl anyagi ösztönzők is segítik a még eredményesebb munkára való törek­vést. A tejtermelés szakaszán a meny­­nyiség és természetesen a minőség után részesülnek jutalomban, de a leborjazott tehén negyven napon belüli vemhessé válásáért Is kapnak száz koronát, a 65 napon belüliért már csupán ötven koronát. XXX Az elért eredmények megtartásá­nak, illetve továbbfejlesztésének egyik alapfeltétele a nagy tápértékű tömeg­takarmány. Ezen a téren bizony nin­csenek gond nélkül az állattenyész­tők, hiszen a növénytermesztési ága­zat dolgozói a legjobb igyekezet mel­lett sem tudták az idei kedvezőtlen feltételek mellett biztosítani a télire szükséges takarmánymennyiséget. A rendkívüli szárazság következtében a termés messze elmaradt a tervezet­től, így kevesebb szénát és szenázst sikerült készíteniük. A közel 8 ezer 800 tonna — szénában számított — takarmánymennyiségnek csupán nyolcvan százalékát sikerült biztosíta­niuk, pedig a háztáji földeken ter­melőktől is felvásároltak száz tonna szénát. Természetesen az ősz folya­mán még gyarapodik majd a takar­mánykészlet, amelynek ésszerű fel­­használása kizárhatja a tavaszi ta­karmánygondokat. XXX A szarvasmarha-tenyésztésnek akad „árnyoldala“ is, mégpedig a borjú­­nevelés. Az egyes központokon nagy­méretű az elhullás; szövetkezeti mé­retben ►— az első félévben — 11,2 százalékot tett kil Ebben a nem kívá­natos jelenségben a csalll központ „Jár az élen“, ahol a rostos, hideg istállókban igen gyakori a születés utáni elhullás. Ezzel ellentétben az ipoiynyéki hagyományos istállókban hat százalékos az elhullás, de a hely­zet még így is jelentős és sürgős in­tézkedésekéi követel a gazdaság ve­zetősége és dolgozói részéről. A jövőben a gazdaság a tehénállo­mány utánpótlását saját erejéből szán­dékozik megoldani. Erre a célra épí­tik az 1200 férőhelyes telepeket, ahol üszőneveléssel foglalkoznak majd. A bikaborjakat a terbegecl (Trebu­­šovce) neveidébe adják, helyükbe üszőket vásárolnak, melyeket részben saját célra nevelnek, részben pedig — évente mintegy ötszáz vemhes üszőt a Járás mezőgazdasági üzemei­nek adnak majd el. A szövetkezet vezetősége tervszerű munkával igyekszik fejleszteni szar­vasmarha-tenyészetét, ennek érdeké­ben nagyméretű korszerűsítési mun­kák folynak mindenütt. Az eredmé­nyesebb termelésre való törekvés el­engedhetetlen feltétele a dolgozók tu­dásszintjének növelése is, mely a kö­zősben állandó feladat. Ha ezekhez a tényezőkhöz hozzászámítjuk a dol­gozókról való gondoskodást és a meggyőző munkával párosuló anyagi ösztönzők pozitív hatását, a tejterme­lés további Javulása természetesnek tűnik a Jövőben. BÜJTÜS JÄNOS (A szerző felvételei)

Next

/
Oldalképek
Tartalom