Szabad Földműves, 1982. július-december (33. évfolyam, 26-52. szám)

1982-10-02 / 39. szám

1982. október 2. SZABAD FÖLDMŰVES 11 ÉSSZERŰ, GAZDASÁGOS, JÖVEDELMEZŐ Idén az AGROKOMPLEX Országos Mezőgazdasági Kiállításon Müller Lászlóval, az MNK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériuma osztály­­vezetőjével a tehénállomány Igényel­nek legjobban megfelelő fal nélküli, azaz szabadtartásos lstállótlpusok épí­tésének nép- és üzemgazdasági elő­nyeiről beszélgettünk. Müller elvtárs megemlítette, hogy alig 10 esztendő­vel ezelőtt egy-egy tehénférőhely el­készítése az MNK-ban Is rendkívül nagy összegbe került. Ez viszont ar­ra ösztönözte őket, hogy takaréko­sabb módszerek megoldását szorgal­mazzák. Adva volt az úgynevezett szabadtar­tásos, fal nélküli istállók építésének a lehetősége. Ezeknek az eleje telje­sen nyitott, de a két oldaluk és a hátuljuk hullámlemezből elkészíthető. *— Hogyan érezheti magát a tehén télen egy Ilyen „lenge“ istállóban? kérdeztem Müller elvtársat. t— Hasznossági eredményeink, tej­termelést rekordjaink meggyőzően bi­zonyítják, hogy a szóban forgó lstál­­lótlpus minden korábbi típusnál Job­ban megfelel az állat természetének. Tudatosítani kellett főleg azt, hogy a korábbinál lényegesen olcsóbb Istál­lótípusok építésével gazdaságosabbá, vagyis eredményesebbé kell tenni a tejtermelést. Erre jónak ígérkezett az említett rendszerű Istálló. Ehhez vi­szont szorosan kapcsolódnia kellett a biológiai anyagnak, vagyis a faj­taválasztéknak, a takarmányozási technológiának, de egyebeknek Is. Megbízható adatanyagot ehhez csak a számítástechnika, tehát a tudomá­nyosan kimunkált megoldások egész sorának az Igénybevétele, tudatos al­kalmazása nyújthat. Ez teszi csak le­hetővé a gazdaságos, tehát a Jöve­delmező termelési szint elérését. A fentieknek egyoldalú értelmezése tehát nem tette volna lehetővé a cél­kitűzések elérését. Szemléletváltás kellett ahhoz, hogy megtalálják a megoldás valódi kulcsát. Mivel a tej­termelés szüntelen növelése s az egy­ségnyi termékre Jutó költségek csök­kentése döntő fontosásggal bír, az Is szükségszerűvé vált, hogy a legké­nyesebb probléma, az utódnevelés Is érdemben megoldódjék. Tán mondani sem kell, hogy ebben a kérdésben Is az említett tartástechnológiához folyamodtak. Az állatokat a szabad­ban, egyszerűen fából készített, hul­lámpalával fedett ketrecekben helyez­ték el, s ezekben nevelik őket egész évben — még télen is — kitűnő eredménnyel. A korábbi tartástechno­lógiához viszonyítva az állományból úgyszólván teljesen száműzték a be­tegségeket, a járványos tüdőgyulla­dást és egyebeket. Bebizonyosodott ugyanis, hogy a költségesen épített lstállótlpusok és tehenészeti telepek tulajdonképpen melegágyai a beteg­ségeknek és a Járványoknak, tehát fé­kezik a gazdaságos, Jövedelmező ter­melést. Ez arra figyelmeztette őket, hogy átértékeljék a korszerűség fo­galmát, s erre sor Is került. Akkor ébredtek rá, hogy nem feltétlenül az a korszerű, ami tele van csillogás­sal, hanem sokkal Inkább az, ami meghozza a várt hasznot, még ha nem Is annyira csillogó. További lépésnek számított a mar­hahústermelés kérdésének az ésszerű megoldása. Manapság az MNK-ban 300—400-as csoportokban télen és nyáron Istállózás nélkül a legelőn hizlalják meg a vágómarhát, s te­gyük hozzá, hogy kitűnő eredmény­nyel. Az állatok a tudományos ala­pokra támaszkodó takarmánykiosztás mellett télen nagyon Jól elviselik a szabad levegőt. A hízómarhák részé­re csupán az etetőhelyet fedik be. En­nek négy oldala viszont teljesen sza­bad. Korábban egyesek úgy vélték, hogy a hízómarha a tél folyamán a szabad ég alatt a takarmány Jelentős hányadát testének fűtésére használja majd fel. Ezek alaposan tévedtek. Tu­domásul kellett venniük ennek az el­lenkezőjét, vagyis a hasznosság lé­nyeges növekedését ■— Az persze Igaz — jegyzi meg Müller elvtárs —, hogy a szabadban tartott hlzómarha napi takarmányfo­gyasztása átlagosan 4—5 százalékkal nagyobb a korábbinál. Ez azonban nem veszteség, mert a többletfogyasz­tás többlethúsban térül meg. Ez azzal magyarázható, hogy a sza­badban tartott állatoknak a friss le­vegő, az egészséges környezet hatá­sára a korábbinál erőteljesebb a vér­keringése; Jobb az étvágya, a takar­mánytöbblet viszont arányban van a gyarapodással. Nem a véletlen műve tehát, hogy az MNK-ban a szarvasmarha-tartás vázolt módozata már nagy általános­ságban Is tért hódított. Azóta lénye­gesen javult a termékegységre jutó jövedelmezőség. Nem csoda tehát, hogy a módszert a sertéstartásban Is honosítani szándékoznak. A gazdasá­gok túlnyomó többsége visszatért az állatok hagyományos almozására, és a szabad tartástechnológiát részesíti előnyben. A felmérések és a tudományos elemzések során bebizonyították, hogy az almozásos állattartás, ha valóban a nagyüzemi módszert alkalmazzák, megfelelő gépeket iktatnak közbe, nem munkaigényes. A szóban forgó tartástechnológiával rendkívül jó ered ményeket érnek el, hiszen az állatok biológiai tűrőképessége lényegesen jobb, mint korábban a zárt istállók­ban. Megfelelő takarmányozással, munkaszervezéssel, s egyebekkel sok minden elérhető, tudni kell viszont, hogy egy állat mit bír el, és mit nem. Nem viseli el például a huzatot, jól bírja viszont a hideget. Ezt tudnia kell az állattartónak, és ehhez kell igazodnia. Müller elvtárs arról Is említést tett, hogy a Komáromi Állami Gaz­daság nagyon jó eredménnyel alkal­mazza a fal nélküli, szabad tartásos technológiát. Ez adta az Indítékot, hogy a gazdaság szakembereivel Is beszélgessek. Góra Mihály telepvezető és Willer­­ding György tájékoztatója alapján 1977-ben a MÉM közreműködésével kísérleti tehenészeti telepet hoztak létre. Az 1326 férőhelyes telepen tisz­ta vérvonalból származó holsteln-fríz és az ezektől felnevelt keresztezett leányutódokat helyezték el. A sza­­badtartásos Istállókba összesen 1200 tehén került. A vázolt tartástechnológiára jellem­ző, hogy a ketrecekben hasznossági azonosság szerint általában 80 darab tehén került. A csoportokat napi öt literes tejátlag eltéréssel alakították ki. Minden csoport állományát ha­vonta ellenőrzik, s újra csoportosít­ják a hasznosság szerint. A szabad­­tartásos istállózás, a jó takarmányo­zás, az állatokról történő fokozott komplex gondoskodás eredménye, hogy a múlt évben a holsteln-fríz tej henek tejátlaga 6500 (4,4 százalék zsírtartalom), a telepi átlag a kérész - tezettek 5100 literes hasznosságából eredően pedig 5800 liter lett. A telep egy-egy dolgozójára átlag­ban számítva (ide értve a szakmai irányítást és az állategészségügyi dol­gozót is) 50—80 tehén gondozása jut. A fejő naponta szigorúan ledol­gozza a nyolc órát. Ugyanez vonat­kozik a telep többi alkalmazottjára is. Ez befolyásolja a kimagasló hasz­nosságot, tehát a mi szövetkezeteink és állami gazdaságaink vezetői is okulhatnának belőle. Az sem lényegtelen, hogy mind­össze két ember látja el táplálékkal az 1200 tehenet. Az eleség felrakása és kiosztása természetesen gépesített. A tehenek mindegyike fémvázas boxban fogyasztja el táplálékát Az istállókat, kifutókat szalmával almoz­belseje box rendszerrel Kil'utóK, háttérben a szabadtartásos, fal nélküli istállókkal • V zák. A boxokba a gondozók kézi erő­vel szórják be a szalmát. Az állatok a boxokban nem ürítkezhetnek, mert a fém korlátok csak egy állat szé­­lességűek, s nem teszik lehetővé az oldalra fordulást. így a géppel ki­almozható szabad térségbe hull íz ürülék. A könnyű elemekből készített sza­badtartásos istállók — az MNK vi­szonylatában — 60 százalékkal ol­csóbbak, mint például a régi, bekö­­téses rendszerű Istállók,’ s 45 száza­lékkal olcsóbbak a tömbösített elren­dezésű farmok építményeinél, ami nem elhanyagolható. A szabadtartá­sos módszer nagy előnye, hogy az állatot a napi kétszeri fejés kivéte­lével tulajdonképpen senki és semmi nem zavarja. A fejést 2 X20-as hal­­szálkás elrendezésű Alfa-Laval fejő­állásokon végzik. A tehenek fő tápláléka az erjesz­tett takarmány, vagyis a, silókukorica meg az energiát pótló, csövesen sl­­lózott nedves, kukoricazúzalék. A te­henek kapnak ezenkívül kitűnő minő­ségű lucernálisztet is. A fehérje-ki­egészítőt a szója, a napraforgó és a repcepogácsa biztosítja részükre. Kapnak a tehenek még búzadarát vagy korpát Is hasznosság szerint, mintegy 10—15 százalék erejéig. A búzadarát persze Jól helyettesítheti az árpadara Is. A napi táplálékhoz nyáron 10 kiló zöldlucernát, 3—4 kiló sárgarépát és csövesen silózott kukoricazúzalékot kapnak a tehenek. Ez tulajdonképpen nem más, mint energiatakarékos meg­oldás, mert a takarmányt nem kell költséges ráfordítással megszárítani, tehát az állatok a tartósított takar­mányt, de a frisset is eredményesen hasznosítják. Még az Is említést érdemel, hogy a Komáromi Állami Gazdaság Jelen­leg mintegy 2300 üszőborjat nevel továbbtartásra, utánpótlásnak. Ezek­nek körülbelül 20 százalékát vemhes állapotban más gazdaságoknak adják el. A tenyészanyag értékesítését két formában Is végzik. Az egyik vál­tozat szerint vemhes üszőket szállí­tanak megrendelésre a partnernek, a másik módszer alapján viszont a vem­hes üszőkkel együtt a tartástechnoló­giát is szállítják, illetve felszerelik a szabadtartásos istállókat, s azokat be­népesítik. Sok olyan .gazdaság van az MNK-ban, amely a tartástechnológiá­val együtt a vemhesüszők százait ve­szt át, mert ezt előnyösnek tartja. A beruházott összeg Így biztonságo­san, s aránylag hamar megtérül. A technológia és a biológiai anyag szál­lítója viszont szavatolja a Jó ered­mény elérését. Megköveteli persze, hogy a szóban forgó gazdaság veze­tősége betartsa a technológiai folya­mat tudományosan kimunkált módo­zatait. Tény, hogy a szabadtartásos mód­szer nem újdonság. Ami új benne, az a szemléletváltás, tehát a tudc 1- nyos felismerés eredménye. Ehhez, mint már szó volt róla, tökéletesen meg kell ismerni az állatok tűrőké­pességét, s a gyakorlatban konkrét eredményekkel bizonyítani azt, hogy a biológiai anyag a természetes kör­nyezetben nagyon Jól érzi magát, nagyobb teljesítményre képes, mint a hajmeresztő költséggel épült, palotá­nak is beillő, csecsebecsékkel körül­aggatott, egyesek által korszerűnek hitt farmokon. Amellett, hogy az ál­lat a szabadban Jobban* érzi magát, s a módszer komplex alkalmazásával többre képes, mint korábban, a be­rendezések, Illetve az istállózás költ­sége is kedvezőbben alakult, mint régebben. Ez már gazdaságos, és fő­leg jövedelmező megoldás, ezért van a gyakorlatban létjogosultsága. Időszerű tehát, hogy az istállók ki­vitelezése, az állattartó technológia alkalmassága tekintetében nálunk is tért hódítson a gazdaságossági és a Jövedelmezési szempontokat előnyben részesítő, tudományos alapokra tá­maszkodó szemlélet, mert a rendkívül költséges hígtrágyás rendszerekkel tulajdonképpen semmit sem oldunk meg, az ezzel összefüggő problémák viszont egyre tornyosulnak. HOKSZA ISTVÁN (нами -A szovjet vállalatok csupa újdonságot mutattak be A Brnői Nemzetközi Gépipari Vásáron ax Idán a Szovjet­unióból húsznál tübb külkereskedelmi szervezet több mint 70 vállalat és termelési társnlás gyártmányait sorakoztatták tel. A gépek, berendezések és tárgyak 80 százaléka újdonságként került a vásárra. A kiállítók között világhírnévnek Örvendő szovjet vállalatok túlnyomó többsége rendszeres kiállítója a Brnói Nemzetközi Vásárnak is. Közöttük említhető például Moszkvából a Vörös Proletár, a Moszkvics termelési társnlás, Krasznodarból az elektrotechnikai mérőberendezések termelési társulás, Tallinból a Volta vállalat és sok egyéb szovjet nagy­­vállalat. A Szovjet Tudományos Akadémia külön tálalásban, „Új anyagok a tudomány és a technika számára“ jelszó alatt so­rakoztatta fel az alapanyagokat Vezérfonalként vezetett végig a vásáron a Szovjetunió és a CSSZSZK kölcsönös előnyökre alapozott kereskedelmi együtt­működésének sok-sok dokumentuma, a szocialista nemzetközi együttműködés gyümölcsöző elmélyülését bizonyító gyártmá­nyok felsorakoztatása. Az Is kidomborodott a vásáron, hogy az utóbbi tíz eszten­dőben hazánk és a Szovjetunió külkereskedelmi forgalma több mint a háromszorosára nőtt. A Szovjetunióból nagy mennyiségű gázolajat, földgázt, kőszenet, nyersvasat, vasércet, színesfémet, műtrágyát, gyapotot, vagyis döntő fontossággal bíró feldolgozó ipari nyersanyagot, valamint fémmegmunkáló gépeket, építőipari berendezéseket és sok más felszerelést ka­punk, amelyek nélkül népgazdaságunk nem valósíthatná meg a dolgozó nép életszínvonalát egyensúlyban tartó kitűzött célokat. A szocialista nemzetközi együttműködés keretében a Szov­jetunióból kaptuk egyebek között a Jaslnvské Bohunice-i atom­erőmű 800 ezer KW-os komplex berendezését, amely évi átlag­ban 6,7 milliárT. kWó villamosenergiát juttat a hálózatba. Csak természetes, bogy a tudomány és a műszaki fejlesztés tekintetében is elmélyülnek, vagyis bővülnek kapcsolataink a Szovjetunióval, ami főleg részünkre e!őnvös. Naníainkbnn nél-A 25 lóerős Vlagyiinirec kerekes traktor kevés üzemanyagot fogyaszt, ezért főleg a belüzemi szállításban hasznosítható. Fotó: =rhaÍT* dául hazánk és a Szovjetunió tudósai 30 alapfontosságú tudo­mányos tematika — komplex megoldásán munkálkodnak. A szovjet külkereskedelmi szervezetek által felsorakoztatott gyártmányok között láthattuk például az AVTOEXPORT válla­lat színpompás választékát is. Ez a vállalat a világ 81 orszá­gával tart fenn kereskedelmi kapcsolatot. Hazánkban például jól ismerik az általa szállított Moszkvics és Lada gépkocsikat. A brnói vásáron viszont újdonságokat is felsorakoztatott, amelyek elnyerték a kereskedelmi szakértők tetszését. A MEDEXPORT és több más külkereskedelmi szervezet szám­talan újdonságnak számító közegészségügyi gyártmányt mu­tatott be a vásáron. Ide tartozott például a „SKALPEL-1“ lé­zersugaras sebészeti berendezés és az UZT-101 lézersugaras szemsebészeti berendezés stb. A TRAKTOREXPORT külkereskedelmi társulás rendkívül hasznos mezőgépekkel tarkította a vásár választékát. A sok berendezés és erőgép között láthattuk például а Т-150 К traktort és a KSK-100 önjáró herebegyöjtő kombájnt is. A szakavatottak ezeket rendkívüli érdeklődéssel szemlélték. Például a Szovjetunió а Т-150 К traktorral több nemzet­közi vásáron már öt aranyérmet szerzett. Ezeket ma már a világ harminc országának a mezőgazdaságban több tízezres nagyságrendben szép sikerrel hasznosítják. A szovjet gép­­szerkesztők viszont már az új Т-200 К traktor elkészítését szorgalmazzák, azonban más új erőgépek kivitelezésén is mun­kálkodnak. A KSK-100 önjáró herebegyűjtő kombájn például a Brüsszeli' Világkiállításon a Grand Prix elismerést, hazánkban és az NDK-ban pedig aranyérmet kapott. A kombájn nagy élőn éré válik sokrétű hasznosításának a lehetősége. Az olyan gazda­ság, amelynek ilyen kombájnja van, több egyéb gépet és be­rendezést leállíthat, s ezzel költségmegtakarítást érhet el. A TRAKTOREXPORT külkereskedelmi társulást a közelmúlt­ban az expnrtfeladatok példás megvalósításáért az Arany Merkúr és több más nemzetközi szintű díjjal tüntették ki. —hai—

Next

/
Oldalképek
Tartalom