Szabad Földműves, 1982. július-december (33. évfolyam, 26-52. szám)
1982-10-02 / 39. szám
A SZÜLŐBEN Októberben beérnek a középkései és kései szőlőfajták, Így ez a hónap már igazi szüreti hangulatot ígér. És persze jókedvet, hiszen az ideihez hasonló hozamra általában évekig kell várni. Az érett fürtök leszedése könnyű és egyszerű munka, bárki elvégezheti. Csakhogy a szüret nem kizárólag a fürtök összegyűjtéséből áll. Szakszerűen meg kell határozni a szedés optimális időpontját, a szőlő földolgozásának hogyanját, a must erjesztését és a kapcsolódó tennivalókat. A termés értékét elsősorban a cukortartalom határozza meg. A szőlőbogyó akkor legnehezebb, ha a termés eléri a teljes érettséget. Ekkor befejeződik a cukortartalom növekedése, a gyümölcs savtartalma kellően lecsökken s a szőlő már nem savanyú. Azt sem árt szem előtt tartani, hogy a teljes érésben lévő szőlő adja a legtöbb és legjobb minőségű mustot, tehát ebben az Időszakban legcélszerűbb szüretelni. A szüretelés optimális időpontjának meghatározására többféle módszert dolgoztak ki. Közülük legismertebb a próbaszüret. Ennek során különböző helyekről, több tőkéről annyi szőlőt szedünk, hogy a kipréselt must mérhető legyen. A kisajtolt levet vászondarabon átszűrjük, mérőhengerbe töltjük, majd beletesszük a fokolót. Annyi mustra van szükségünk, hogy benne a fokoló szabadon mozoghasson. Ha a fokoló megállapodott, leolvassuk a cukorfokot. A hazai mustfokoló 15 C-fokos hőmérsékletű mustban mutat valós adatot, tehát ajánlatos hőmérőt használni, s a must hőmérsékletét beállítani. A próbaszüretet többször megismételjük, s akkor kezdjük a sziüretelést, ha a cukortartalom már nem változik. A szőlő cukortartalmának gyorsab meghatározására kifejlesztettek egy műszert, melyet refraktométernek neveztek el. Használatának előnye, hogy nem kell próbaszüretelést végezni, elég, ha a kiszemelt tőkéről lecsípünk néhány bogyót, kisajtolt levükből egy-két cseppet a prizmára csöppen tünk, a készüléket a fény felé fordítjuk és leolvassuk a mért értéket. Ahol a sötétebb és a világosabb látómező találkozik leolvashatjuk a must súlyszá zalékban megadot cukortartalmát. A refraktométerhez mellé kelt táblázat segítségével pilla natok alatt megtudjuk, milyen a valós cukortartalom. Ezt a mé rést szintén addig kell ismé telni, amíg a cukortartalom nö vekedőben van. Más a helyzet, ha rothadás, tartós esőzés vagy egyéb körül mények veszélyeztetik a tér mést. Ilyenkor nem érdemevárakozni, meg kell kezdeni a szüretelést. Ez a kényszerszü rét. Ha korai őszi fagy érte a szőlőt, szintén nem érdemes tovább halogatni a szüreteiéit. A fagykárosult levelek elszáradnak, a cukorképződésnek vége szakad. Igazán jellegzetes bort akkor nyerünk, ha a leszüretelt szőlő a legnagyobb mennyiségben tartalmazza a fajtajelieget biztosító szín-, illat- és zamatanyagokat. Az illatos, aromatlkus fajtákat [Muskotály, Irsal Olivér, Tramini) valamivel teljes érés előtt szüreteljük, mert Ilyenkor a leggazdagabbak Illa tanyagokban. A feldolgozás legfontosabb tudnivalóit szeptember elején összegeztük. Most a tisztaság, pontosság és gyorsaság követelményét szeretnénk ismételten hangsúlyozni. Persze a fehér fajták vonatkozásában. Másként kell eljárni a vörös bort adó fajtákkal. A vörös borok színüket, illatukat, jellegzetes csersavaikat és zamatanyagaikat a bogyó héjából és magjából nyerik. Éppen ezért a vörösbor-szőlőket héjon kell erjeszteni. Ezeknél a fajtáknál fontos elvégezni a bogyózáit, mert a kocsányban lévő csersavtól borunk fanyar, kellemetlen ízűvé válik.' Itt is fontos a cefre kénezése, amivel megakadályozhatjuk a káros gombák és baktériumok elszaporodását, másrészt így jobban kioldódik a vörös színanyag. Hektoliterenként 10—20 gramm borként adagolhatunk Darálás után a keletkező törkölykalapot gyakran keverjük meg, nyomkodjuk bele a mustba. Igaz, aránylag fárasztó munka és sok időt igényel, de nem ajánlatos elhanyagolni. Persze könynyíthetühk a dolgon: kerítsünk az erjesztőkád nagyságának megfelelő méretű, lyukacsos vagy hézagos deszkalapot, s ezt valamilyen nehezék segítségével úgy szorítsuk le a kádban, hogy a törkölykalapot legalább 15—20 cm-es mustréteg fedje. Ezzel elejét vehetjük annak, hogy a levegővel érintkező törkölyréteg a nem kívánatos baktériumok tenyésztelepévé váljon. Aki slllerbort szeretne készíteni, a mustot 2—3 napig héjon erjessze, majd a zajos erjedés megindulásakor fejtse le és préseljen. A vörös bort készítők 5—6 napos héjon erjesztés után fejtsenek és préseljenek, amikor a zajos erjedés már befejeződött. Így Igazán szép rubinvörös, savban gazdag, fajtára jellemző bort kapnak. Legismertebb vörös bort adó fajtáink: Kékfrankos, Kékburgundi, Oportó, Cabernet, Szentlőrinci, Kékzweigelt, André stb. Az említettek mustját legalább 23 cukorfokosra kell feljavítani, mert számolni kell bizonyos erjedés közbeni alkohol-veszteséggel. Nagyon fontos, hogy az erjesztés optimális hőfokon történjen. Legmegfelelőbb a 15—> 18 C-fokos pincehömérséklet. Erjedés közben a must fölmelegszik, és ha a hőmérséklete meghaladja a 28 C-fokot, úgynevezett tejsavas erjedés léphet föl. Az optimális hőfokot szellőztetéssel, átfejtéssel lehet állandósítani. Legyünk elővigyázatosak, mert a mustgáz életveszélyes. Ha a pincében vagy más, rosszul szellőző helyiségben erjed a must, csak magunk elé tartott égő gyertyával lépjünk a pincébe. Ha a gyertya elalszik, azonnal forduljunk vissza s csak alapos szellőztetés után induljunk az erjedő must ellenőrzésére. Aki szereti a szőlőt, télire Is tárolhat belőle. A tárolást szolgáló helyiséget alaposan ki kell takarítani, le kell meszelni, majd kénezéssel fertőtleníteni. Téli eltartásra legalkalmasabbak a vastag húsú, kemény bogyójú, kései fajták (Cegléd 0 0 uram tennivalók szépe, Itália, Hamburgi muskotály, Erzsébet királyné, Téli muskotály, Afuz-Ali, Guzalj-Kara stb.). Téli tárolásra a szebb, egészséges, közepes méretű, lazább fürtöket válogassuk ki, s a sérült, beteg bogyókat már szüreteléskor szedjük le. A tároló ablakait zárjuk be és ■'ötétítsük el. Nagyobb fölmele"9- dés esetén kora reggeli vagy esti szellőztetéssel szabályozzuk a helyiség hőmérsékletét. Varga |6zsef A GYÜMÖLCSÖSBEN Szeptemberben a sokéves átlagnál melegebb volt, csapadékból pedig kevesebb hullott. Ennek főleg a nagyüzemi gyümölcsészek örültek, hiszen sok száz mázsa gyümölcsöt kell aránylag rövid időn belül és jó minőségben begyűjteniük. Persze a jó idő és a rendszeres növényvédelem ellenére is sok gyümölcs lehullik, amit valamilyen módon meg kell menteni. Raktározni nem érdemes, mert a hullott gyümölcs gyorsan romlik, nagy a veszteség. Korábban javasoltuk, hogy az ilyen gyümölcsből a háziaszszonyok készítsenek kompótot, lekvárt, gyümölcslét, rétesreszeléket stb. Most a szárítást, aszalást szeretnénk figyelmükbe ajánlani. Hogy a napenergiát is hasznosíthassuk, következőképpen készítsünk házi gyümölcsaszalót. Az ábrán látható segédeszközök méretei 100X40X100 cm. A keret fából vagy fémből készül, a polcok lyukacsos fémlemezből valók, s az egész aszalót szúnyoghálóval borítjuk, hogy jól szellőzőn, de a rovarok ne férjenek hozzá a gyümölcshöz. Az egyik oldalon természetesen nyitható szúnyoghálós keretet kell fölerősíteni, hogy könnyen kezelhető legyen az aszaló, fölül pedig két fület kell föl-.ősíteni a hordozás megkönnyítésére. Az októberi napsütés még segítségünkre lehet, sőt, éjszakára fóliasátorba vagy üvegházba vihetjük az aszalót. Ha szükséges, az utószárítást sütőben végezhetjük. Ha kezdettől fogva sütőben aszalunk, akkor a következők szerint kell eljárni. A megmosott, tetszés szerint darabolt gyümölcsöt 4—8 órán át 50—65 C-fokos hőmérsékleten előszárítjuk, 10—12 órán át 70—85 C-fokon aszaljuk, majd 60 C-fokon utószárltjuk. Október a nagytakarítás hónapja. Az előző hónapokban levágott nyesedéket, fölhalmozott gyomokat komposztálni kell vagy elégetni, az emberi fogyasztásra alkalmatlan gyümölcsöt pedig föletetjük az állatokkal. Elérkezett a trágyázás, szántás-ásás ideje. Istállótcágyát 3—4 évenként használjunk, komposztot vagy tőzeget 2—3 évenként adhatunk. A műtrágyát őszi és tavaszi adagra osztva Jutassuk ki. A szerves trágyák esetében nem kell arra törekedni, hogy a fák többet kapjanak, mint a környékük, hiszen a tápanyagokat hasznosító gyökérzet nagyjából háromszor hosszabb, mint a tennivalók lombozat. Egy árnyi gyümölcsösre 4—6 mázsa istállótrágyát, valamivel kevesebb komposztot számíthatunk, kombinált műtrágyából pedig 6—10 kilogrammot kell juttatni. A szerves és műtrágyát egyszerre juttatjuk a földbe (ásás). Most kell sort keríteni a telespítésre, a hiányzó fák pótlására is. 0) gyümölcsös létesítése előtt 60—70 cm mély taösszel — őszibarack kivételével — bármilyen gyümölcsfát telepíthetünk. Ültetéskor csak a gyökereket vágjuk vissza, a korona metszését tavaszra halasztjuk. Most már a kései dió is beérett, ideje lerázni a fáról. A még ma is sok helyütt alkalmazott dióveréstől óvakodjunk, mert kárt teszünk a fában. Itt az ideje, hogy a háztá jiban is megkezdjük a szü retelést, de azért ne kapkodjuk el a munkát. Az előkészített kitakarított, fertőtlenített tárolók tói igyekezzünk távoltartani a rágcsálókat. Amíg nappal melajforgatást kell végezni, de elégséges, ha a leendő fa-, vagy szőlősor helyét így műveljük meg; legalább 1 méteres szélességben, 70—100 cm mélyen kell jól megforgatni a földet (pl. markolóval). Egy-egy különálló fa telepítéséhez kézileg készítjük elő a földet. Ehhez már most megáshatjuk az 1X1 méter széles és 70 cm mély gödröt, melynek aljára érett trágyát vagy komposztot tehetünk. Ültetéskor a gyökérzónába is juttathatunk trágyát, de ügyeljünk rá, hogy a gyökerek közvetlenül ne érintkezzenek vele. 40—50 cm-es mélységbe kombinált műtrágyát vagy szuperfoszfátból és kálísóból készült keveréket adagolhatunk. Tiszta nitrogén műtrágyát még véletlenül se adagoljunk. legek vannak, éjszaka szellőztessünk, nappal tartsuk zárva a tárolót. Ha módunkban áll, Igyekezzünk kereszthuzatot teremtve szellőztetni, mert ilyen környezetben nehezebben telepednek meg a gombák. Belacz János agrármérnök, a mezőgazdasági tudoraányok kandidátusa A ZOLDSÉGESKERTBEN Az ősz a zöldségtermesztésben is elsősorban a betakarítás időszaka. A nyári és a másodveteményként termelt káposztaféléknél ne várjuk meg, hogy túl kemény fejet neveljenek, mert az ilyen termény kevésbé tárolható. Szárazság esetén a hosszú tenyészidejű karfiolt és karalábét meglocsolhatjuk (5—6 mm), viszont a többi zöldség öntözésétől óvakodjunk. A kései öntözés, főleg a gyökérzöldségnél, rossz hatással van a tárolhatóságra. A még nem píacérett karfiol rózsájára nagyobb fagyok esetén törjünk rá néhány levelet, ezzel elejét vehetjük a fagykárnak. Aki később Is szeretne saját termésből származó, friss karfiolt enni, a most még fejletlen rózsájú növényeket gyökerestől szedje föl, távolítsa el róluk az alsó beteg vagy sérült leveleket, majd a növényeket árnyékos helyen egymás mellé állítva vermelje el. Itt a rózsák tovább növekednek s a fagytól takarással védhetők (pl. süllyesztett melegágy). Fölszedhetjük, elraktározhatjuk a gyökérzöldséget. A betakarításra lehetőség szerint száraz, napos Időt válasc-ink, mert a nedvesen, sárosán fölszedett gyökerek igen hajlamosak a tárolási betegségekre. A betakarítást óvatosan végezzük, hogy ne sérüljenek meg a gyökerek. A termést válogassuk ét s csak az egészséges gyökereket hagyjuk meg téli tárolásra. A sárgarépát általában prizmázva tároljuk. Hetven centiméter széles és 4—5 cm vastag homokágyat készítünk, erre sorban vagy ömlesztve 20—25 cm-es rétegben sárgarépát teszünk, utána 2—3 cm-es homokréteg, majd Ismét sárgarépa következik. A prizma mindig fölfelé keskenyedik, az utolsó sor répát 5—6 cm-es homokréteg takarja, amire 20— 25 cm-nyi szalma kerül. Mihelyt a prizma hőmérséklete 2—3 C-fokosra csökken, újabb 20 cm homokot dobunk rá. így elejét vehetjük a fagykárnak. A petrezselymet és zellert másként tároljuk. Az egészséges növényekről eltávolítjuk az alsó beteg leveleket, de a többi zöldet meghagyjuk. Árkot ásunk, a gyökereket szorosan egymás mellé állítjuk, rétegezzük, majd, az egészet jól betakarjuk szalmával. A száraz időben fölszedett, hosszú tenyészidejű fejes- és kelkáposztát gyökerestől is tárolhatjuk. Ügyeljünk arra, hogy a fejek ne sérüljenek meg. Az alsó leveleket eltávolítjuk, viszont 3—4 fedőlevelet meghagyunk, majd éles késsel elvágjuk a torzsát. A káposztát hűvös, szellős helyen lazán összerakva szárítjuk, majd pincében vagy prizmában tároljuk. A gyökerestől tárolt növényeket 15—20 cm-es árokba helyezzük (gyökérrel fölfelé), és betakarjuk földdel. A tárolásra alkalmatlan termést inkább savanyítsuk. Még a betakarítással bajlódunk, de már most kell'gondolnunk a jövőre is. A fertőzött, beteg növényi maradványokat gyűjtsük össze és semmisítsük meg. A nyár folyamán készített komposztot fertőtlenítsük és takarjuk be trágyával. A termelési elképzelésnek megfelelően az egyes ágyásoket istállótrágyázzuk és ássuk fel vagy szántsuk meg. Aki tavasszal melegágyat szeretne létesíteni, a helyét már most megáshatja és a gödröt telerakhatja szalmás trágyával. Hogy jövőre korán legyen friss zöldségünk, már most vethetünk sárgarépát, petrezselymet, duggathatunk hagymát és ültethetünk áttelelő fejes salátát, valamint kelkáposztát. Dórák Alajos Az illusztrációs felvételeket Kádek Gábor készítette
