Szabad Földműves, 1982. július-december (33. évfolyam, 26-52. szám)

1982-09-04 / 35. szám

6 SZABAD FÖLDMŰVES 1932. szeptember 4 Szláv népviselet a XIX. — XX. században Ezt a nevet viseli a Lentngrádl Ál­lami Néprajzi Múzeum egyik állandó kiállítása. Anyaga, amely fokozatosan gyűlt össze az elmúlt száz esztendő során, a szláv nemzetek kapcsolatá­nak és rokonságának sajátos oldalát tárja a látogató elé. A kiállított da­rabok — mintegy 30 teljes férfi és női népviselet, dísztárgyak, különféle kiegészítő ruhák, a házi ruhakészítés­hez szükséges kellékek — átfogó ké­pet adnak az egyes szláv nemzetisé­gek etnikai sajátosságairól, történel­mi együvétartozásukból eredően sok Ünnepi női népviselet Tula környékéről (Orosz SZSZSZK) közös vonást felmutató népi hagyo­mányaikról, amelyek népviseletük ha­sonlóságában is megnyilvánulnak. A kiállítás anyaga 1975-töl nevez­hető teljesnek olyan értelemben, hogy felöleli valamennyi szláv nem­zet és nemzetiség legjellemzőbb nép­viseleti sajátosságait. Ez alatt az idő alatt több millió látogatója volt, kö­zöttük sokan olyanok, akik az eszté­tikai élményen túl szakmai ismere­teiket is gyarapíthatták megtekinté­sével: népművelő intézmények dolgo­zói, történelmei és népművészetet ta­nuló főiskolások, népművészeti cso­portok vezetői. Főleg ez utóbbi szem­pont alapján váll egyre jogosabbá oz igény, hogy anyagát a szláv népcso­porthoz tartozó más országokban Is bemutassák. Minthogy a teljes gyűj­temény utaztatása, terjedelme miatt gyakorlatilag lehetetlen, a múzeum dolgozót az egyes nemzetek történel­mének és néphagyományainak figye­lembevételével olyan válogatást állí­tottak össze, amely a tömörítés elle­nére még mindig tói áttekinthető összképet ad. Ez a válogatás aztán „utazó kiállítássá" vált: eddig Len­gyelország és fugoszlávia több váro­sában mutatták be, legutóbb pedig, közvetlenül Leningrádba való vissza­térését megelőzően hazánkban. Bra tislavában tekinthették meg az érdek lödök közel három hétig. A szlovák fővárosban a kiállítás szintén rendkívül kedvező visszhang­ra talált, a szakemberek és az átlag­nézők körében egyaránt. A látoga­tottság alapján isméi bebizonyoso­dott, hogy a szovjet etnográfusok jó érzékkel válogattak. Az egyes szláv nemzetiségek népviselete lélekszá­múknak és néphagyományaik gazdag­ságának megfelelő arányban volt képviselve. Az anyag elrendezése rendkívül szemléltető módon érzé­keltette a keleti (oroszok, fehéroro­szok, ukránok], a nyugati (lengye­lek, csehek, szlovákok] és a délszláv nemzetek (bolgárok, szerbek, horvá­­tok, szlovének, makedónokj öltözkö­désben hasonlóságai mellett az ab­ban mutatkozó tájjellegű különbsége­ket Is. A legrégebbi darabok a Bal­kánról származtak, a XIX. század ele­jéről, a kronológiai sorrend másik végén napjaink népviselete állt. A férfi és a nőt népviselet aránya alig észrevehetően az utóbbi javára billent (természetesen mennyiségi összehasonlításról van szó]. Minőségi szempontból a kiállított nőt ruhák között uralkodóak voltak a. teljes öl­tözéket alkotó népviseletek, míg az úgynevezett kiegészítő ruhadarabok­ból (sálak, párták, hímzett vállken­­dőkf viszonylag kevesebbbet láthat­tunk. A férfiak viseleténél a helyzet ennek éppen a fordítottja volt. A teljes öltözéket képviselő népvisele­tekből valóban csak a legjellemzőb­beket hozták el, annál változatosabb volt viszont a kiegészítők, illetve a használati tárgyak (kucsmák, lábbe­lik, veretes díszítésű széles derék­szíjak, pásztorsípok, faragott pálcák, ostorok stb.) listája. A bemutatott ünnepi, illetve hét­köznapi népviseletek mennyiségben összehasonlítása viszont egyértelműen az előbbi javára szólt. Ez érthető is, hiszen- a csupán ünnepi alkalmakkor viselt ruhadarabokban koncentráltan vannak jelen mindazok a stílusje­gyek, amelyek a legjellemzőbben tükrözték a kor ízlését az öltözködés terén. Az időrendiség itt volt a leg­érzékletesebb: a kiállított darabok átfogó képet nyújtottak száz eszten­dő öltözködést ízlésformálódásáról — nyugodtan mondhatjuk: divatjáról — a szláv nemzeteknél. A kiállítás Bratislava után, mint ahogy már említettük, visszatér Le­ningrádba, ahol — szovjet gazdái havaival élve — „megpihen" egy ki­csit. Legközelebbi úticélja néhány év múlva Bulgária lesz. V. Gy. Riazanszk (OSZSZSZK) környéki ünnepi női népviselet a XIX. század közepéről • A szerző felvételei hagyományosnak nevezhető alapfokú zeneiskolát kell az első helyen emlí­tenünk. Látogatói elsősorban az isko­lás gyermekek közül kerülnek ki. a legkedveltebb hangszerek'a zongora, a hegedű és a harmonika. Az itt fo­lyó munka eredményességét ékesen bizonyítja az a tény, hogy a hetedi­kes Laczkó Ildikó egy járási verse­nyen az első helyen végzett. A zene­iskolát összesen harminc gyermek lá­togatja; ez a szám pontosan a két­szerese annak, mint ahányan a szabó­­varrő tanfolyamra járnak. Végezetül: a Honvédelmi Szövetség helyi szerve­zetének rendezésében motorkerékpár­­vezető-képzés folyik a községben, amelynek 35 látogatója van. ■Ar Indulásra készen a kerékpártúra résztvevői Az érsekújvári (Nové Zámky) já­rás egyik nagyközsége, Sző­­gyén (Svodín) azok közé a fal­vak közé tartozik, amelyek országos viszonylatban is magas színvonalú, gazdag kulturális tevékenységgel büszkélkedhetnek. A kulturális életet, Illetve a népművelési tevékenységet a CSEMADOK alapszervezete mellett a szövetkezeti klub hivatott irányíta­ni és összehangolni. A jó munka leg­fontosabb „műszaki“ feltétele adott: a községben négy éve adták át ren­deltetésének azt a művelődési házat, amely a mai napig párját ritkítja a járásban. A nagyterem filmvetítések­re és színmüvek előadására egyaránt alkalmas. Színpada a legnagyobb a járásban, felszereltsége pedig a leg­változatosabb díszleteket, megvilágí­tási technikát stb. igénylő darabok előadására is alkalmassá teszi. A szű­­kebb körű, illetve a nagyobb nyilvá­nosság részére szánt előadások meg­rendezésére pedig ugyanitt két — egy kisebb és egy nagy —■ ízlésesen be­rendezett, dekoratív előadóterem áll rendelkezésre. Az anyagi-műszaki feltételek tehát adottak. Ami pedig az illetékesek ak­tivitását, tettrekészségét, és általá­ban: az emberi hozzáállást illeti, a szövetkezet kultúrfelelősével, Hinzel­­lér Lászlóval folytatott beszélgeté­semnek már a legelső mondatai so­rán kitűnt, hogy ebben nincs hiány. Szavai nyomán olyan sokrétű kultu­rális és népművelő tevékenységről számolhatok most be, amely a há­romezer lakost számláló községet méltán állíthatja példaképül bármely más ,kisebb vagy nagyobb község elé Szlovákia-szerte. kört érintettek, a hallgatók száminak átlaga előadásonként 55 volt. Külön figyelmet fordítottak az ifjúság világ­nézeti és erkölcsi nevelésére. Bizo­nyítékul néhány cím a listáról: A természetvédelem napjainkban. Harc az alkoholizmus és a toxikománia ellen, A naprendszer keletkezése, va­lamint számos politikai és ideológiai témájú előadás. * A klubdélutánokat tulajdonképpen az előző fejezetben Is meg lehetett volna említepi, mivel minden ilyen alkalommal megvalósult egy-egy elő­Végül, de nem utolsósorban néhány szó a szakköri tevékenységről. Évek óta eredményesen működik a tudósí­tói kör, a fotószakkör és az úgyne­vezett hangos híradó. A legfiatalabb a Honvédelmi Szövetség, valamint a SZISZ alapszervezettel közösen létre­hozott turisztika! szakkör, amelynek 25 tagja van. Első jelentősebb akció­juknak az Ismerd meg szőkébb hazá­dat nevet adták, amelynek keretében nem kevesebb mint 250 kilométert tettek meg kerékpáron, végiglátogat­va a közeli községek nevezetességeit, természeti szépségeit. A túrán leg­nagyobb számban a helyi alapisjtola tanulói vettek részt, szívesen áldoz­va fel szünidejük egy részét. Nem bánták meg, hiszen mindannyiuk szá­mára szép élményt jelentett a baran­golás a vadregényes kéméndi (Kame­nín) Garam-szlgeten, a pihenők alatti szalonnasütés, no és persze maga a közös karikázás. A szakköri tevékenység keretében adás is. Feltétlenül szót érdemelnek azonban külön is, mivel művelődés­sel egybekötött kulturált szórakozást jelentenek elsősorban a fiatalok szá­mára. Az előadásokat általában a, té­makörhöz kapcsolódó filmvetítés teszi vonzóbbá, és bőven jut még idő mel­lettük a szórakozásra is, különféle játékok, vetélkedők formájában. Az ilyen klubdélutánokból — amelyek követendő példaként szolgálhatnak bármely község fiataljai számára — tizennégyet rendeztek az első félév folyamán, öszesen 840 résztvevővel. A járási népművelési központ által rendezett tanfolyamok közül a már egyébként összesen huszonkét akció valósult meg, közöttük olyanok, mint a fényképészeti szakkör tagjainak fotókiállítása, vagy a tudósítói kör által rendezett beszélgetés a járási lap szerkesztőivel. És hogy az össze­gezés innen se hiányozzék: a szak­körökben összesen százhúszan dol­goztak-Tömören összefoglalva ezek voltuk tehát fél év kulturális és népművelő munkájának eredményei egy három­ezer lakost számláló községben. Az elmondottak alapján bátran hozzá­tehetjük: a jobbak közül. VASS GYULA Az idei év első felében 15 nagvobb szabású kulturális rendezvény vök Szőgyénben. A hivatásos együttesek közül fellépett a MATESZ, a Szőttes, az Ifjú Szívek és a nyitrai (Nitra) bábszínház, a műkedvelők közül pe­dig a párkányi (Štúrovo), a lévai (Levice), és természetesen a helyi CSEMAOOK-szervezet színjátszó cso­portja. Nagy sikerrel mutatkozott be ezenkívül a helyi alapiskola pionir­­csapata kebelében működő tánckör, valamint a SZISZ helyi alapszerve­zetének tánccsoportja. A felsorolt rendezvényeket együttvéve közel öt ezren tekintették meg. Ide kívánkozik még, hogy az elmúlt két esztendőnö? hasonlóan az idén is Szőgyén adott otthont a járási dal- és táncünnep­ségnek, ahol a mintegy 450 fellépő tarka műsorát 1500-an tapsolták vé gtg-A népművelő munka és az ifjúság iskolán kívüli nevelésének színvonala terén határozott javulás mutatkozott a múlt évhez viszonyítva, összesen 45 előadás volt, amelyek 20 téma­-k Egy kis pihenő — szalonnasütéssel Hinzellér László felvételei ■»■д»п<ннд>а1н»»пнпанн||тш||вн||| я ligha tévedek, ha azt mondom, hogy a CSEMADOK KB Д Szőttes népművészeti csoportja nem szorul különösebb ^ bemutatásra. Hazánk magyarlakta tájainak szinte min­den zugában Ismerik őket, hiszen alig van település, ahol legalább egyszer ne léptek volna fel színesen összeállított, gazdag műsorukkal. Azt viszont csak kevesen tudják, hogy az együttes vezetőinek kezdeményezésére a közelmúltban megkezdte munkáját a jövő táncosait-dalosait, egyszóval az utánpótlást előkészíteni és kinevelni hivatott Apró Szőttes. A táncot kedvelő gyerekek itt tanulják szorgalmasan a tánc­művészet ábécéjét, a hetente rendszeresen megtartott pró­bákon. Mint minden iskolában, úgy az Apró Szőttesben ts bizonyít­­ványosztás volt a tanévzárás előtt. Azok a gyerekek, akiket tanítóik egész éven át kitartónak és szorgalmasnak láttak, júliusban egyhetes tánctábor lakói lehettek. Hogyne éltek volna a lehetőséggel? Így aztán egy héten keresztül csaknem negyven gyermek zsibongásától, játékától, éneklésétől és csa­pásolásától volt hangos a tábornak otthont adó almási (Jablonec) vadászház. A tábori élet? A legtöbb gyerek úgy van vele, hogy egy­szer vidámnak, máskor, mi tagadás, szomorúnak tartja. Ilyen szempontból ez a tábor sem volt kivétel. Ne feledjük, hogy voltak itt hat-hétéves apróságok ts, akik bizony nem egy estén szomorúan, sőt pityeregve emlegették az otthon maradt anyukát, apukát, testvéreket. Reggelre azonban, mihelyt meg­kezdődött a napi foglalkozás, már nyoma sem volt az esti búsulásnak. Hogy miért? — Mert táborozni jó és érdekes dolog — mondogatták a gyerkőcök, és ahogy teltek a napok, a legkisebbeknek is ez lett a véleménye. — És szerintetek mi a jó benne? — kérdeztem tőlük, egy sorakozó alkalmával. A táborlakók gondolkodás nélkül, egy­más szavába vágva sorolták: új barátokat találunk, kirándulni járunk, szép tájakat Ismerünk meg, új játékokat tanulunk, együtt táncolunk, énekelgetünk, — válaszolták a kisebbek. A tizenévesek már komolyabb, „felnőttes“ szemszögől nézték a tábori életet: — A szórakozás mellett ismételjük a próbateremben tanult lépéseket, gyakorlatokat, és megismerkedünk az Itteni, gömöri táncok alapjaival is — mondták. Ehhez tudni kell, hogy a tá­bor napi programjának egyik fontos része éppen a szakmai foglalkozás volt. A lakókat életkoruk szerint három csoport­ba osztották, és pontosan megszabott óraszámban táncpeda gógusok és hivatásos zenészek foglalkoztak velük, életkoruk­hoz szabott igényességgel. Persze ezenkívül nem hiányzott semmi, ami az igazi tábori élet sava-borsa. Voltak sorako­­zók, sport- és ügyességi versenyek, zászlófelvonás, reggeli torna, étterjni ügyelet, esti őrség, tisztasági verseny, fagyűj­­lés, tábortűz, táncház és kirándulás. E két utóbbiról külön Is érdemes szót ejteni. Kezdeném ■■■■■■■■■■■■■■■■■■шввававппвввввааавввяе:!31>авяввявв a csodálatos kirándulásokkal: meglátogattuk a betléri (Bet­­liar) kastélyt, a világhírű ochtinai aragonit-barlanogt, a krasz­­nahorkai (Krásna Hôrka) várat, és a mészkőfennsíkon fekvő két falut, Szilicét (Silicaj és Borzovát (Silická Brezová). A festői szépségű szádelői völgyben (Zádielska dolina) Józsa Sándor bácsi kalauzolt bennünket. Mesélt a völgy történeté­ről, a különös alakú sziklacsoportokhoz fűződő mondákat csillogó szemmel, feszült figyelemmel hallgatták a gyerekek. A táncházat az tette emlékezetessé, hogy ellátogattak a táborba az országos hírű borzovai népművészeti csoport tag­jai, hogy bemutassák a vidék jellegzetes táncait. Bizonyára minden táborlakó számára felejthetetlen élmény marad, amint az esti táncházban együtt járták a táncot a gömöriekkel, — köztük a már nyolcvanadik életéve felé közeledő Deákos Farkas Lajossal. Az utolsó napon bizony nem szívesen bújtak elő kuckóik­ból a gyerekek; ezzel is igyekeztek elodázni a hazaindulás időpontját. Végül mégiscsak összecsomagoltak, ha kissé szo­morúan is. A tízórai után, a táborparancsnok kérésére azon­ban már önfeledt vidámsággal táncolták el a búcsútáncot, így hálálva meg a szakács néniknek a sok finomságot, no meg Polgári Géza bácsinak, a vadgazdának szinte szülői gon­doskodását. Reméljük, hogy az „Aprók“ tánctábora a jövőben hagyo­mánnyá válik, lehetőséget nyújtva arra, hogy a'kis táncosok, szorgalmas munkájuk méltó jutalma mellett megismerkedhes­senek különböző tájegységeink tánckultúrájával és népdal­kincsével. BARDOS GABOR loidaai

Next

/
Oldalképek
Tartalom