Szabad Földműves, 1982. július-december (33. évfolyam, 26-52. szám)

1982-08-21 / 33. szám

A következő leveszöldség receptet elsősorban a bérházakban lakó házi­asszonyoknak ajánlom, akiknek — hűvös pince hiányában — nem áll módjukban zöldségfé­léket tárolni. Másfél kiló petrezselyemgyö­keret, 1 kiló sárgarépát, külön-Ф E Hűvös pince hiányában külön 0,25 kiló zellergyökeret, karalábét, karfiolt és kelká­posztát, valamint 0,5 kiló fehér zöldpaprikát és csomó petre­zselyem zöldjét, összesen tehát 4 kilányi zöldségfélét megtisz­títva, vékonyra szeletelve hús­darálón ledarálunk. Ehhez a négykilónyi masszához negyed­­résznyi, azaz 1 kiló sót te­szünk, összekeverjük, egy na­pig állni hagyjuk, s befőttes üvegekbe tömörítjük. Két evő­kanálnyi kell a levesbe — fő­zéskor fehér vászonzacskóba kötve, így nem tapad a hús­hoz. E mennyiség egész télre elegendő egy 4 személyes csa­ládnak, s nincs gond a zöld­ségvásárlásra. Ugyanígy paradicsompaprikát is darálhatunk a pörkölthöz. Egy kiló paprikához 25 deka sót teszünk, s üvegekbe rak­juk. Ezzel tetszés szerint ízesít­hetjük az ételünket. így már csak kevés só kell kiegészíté­sül a leveshez vagy a pörkölt­höz. Jó munkát és jó étvágyat kívánok! B. Gy. A víz a rostokra merőlege­sen ejtett vágási felületeken keresztül szívódik fel leggyor­sabban és legmélyebbre a fá­ban. Az Ilyen vágási felület nyitott sebnek tekinthető, te­hát ennek megfelelően kell ke­zelni, ha azt akarjuk, hogy a fából készült oszlopok — le­gyenek gömbölyűek vagy szög­letesek — hosszú élettartamúak legyenek. Mindenekelőtt arra kell töre­kednünk, hogy az oszlop teteje ne legyen vízszintes, lapos, in­kább ferde vagy csúcsban vég­ződő, hogy az esővíz, illetve a hőié a lehető leggyorsabban lecsurogjon róla. Persze, a fer­de lap kiképzése még r ímagá­­ban nem megoldás.. Az oszlop végét alaposan be kell engedni valamilyen impregnáló anyag­gal, amely a fát vízhatlanná teszi. A vízhatlanító készítményből annyit kell felhordani a fára, amennyit az képes fölszívni. A művelet elvégzéséhez a meleg, nyári idő a legalkalmasabb. A rendelkezésre álló készítmé­nyek közül is inkább a meleg impregnáló anyagokat válasz­­szűk, mert azok gyorsabban fölszívódnak. Eleink nagy előszeretettel al­kalmazták a vékony deszkából vagy lécből készült, tetősze­­rűen kiképzett védőburkolatot. Igaz, akkor még jóval olcsóbb volt a fa, mint napjainkban, de az is lehet, hogy ez a megol­dás már divatjamúlt. Aki mégis ilyet szeretne, a deszka fedő­lapot úgy készítse, hogy körül­belül két centiméterrel túlér­jen a védelemre szoruló osz­loprészen. Az impregnálást, persze, ilyenkor sem ajánlatos mellőzni. Sőt! Az jár el helye­sen, aki nem csupán az oszlop végét itatja át a készítménnyel, hanem a fedőlapnak használt deszkát is, mégpedig mind a két oldaláról. Az így előkészí­tett deszkalapot rozsdamentes szegekkel rögzítjük. Valaha . szokás volt bádogból kalapot- készíteni az oszlopok­ra. A pontosan méretre vágott 0,4—0,6 mm vastag horgany­vagy rézlemezt az ossloora he­lyezték, a sarkaknál bevágták, majd az oldalakat lehajlították, végül horganyzott vagy rézszö­gekkel rögzítették. Bádog helyett ma aszfaltle­mezt használhatunk, amit a bá­doghoz hasonlóan kell fölhe­lyezni és rögzíteni (lehetősség szerint horganyzott, speciális szögekkel-). Persze, ha az utób­bi módszereket választjuk az oszlop védelmére, a vegyszeres impregnálást akkor se mulasz­­szuk el. Az építmény élettar­tamának meghosszabbítása min­denképpen megéri a fáradozást és a költséget. (Mešfan R„ Zahrádkáf) Dinnyehéjből — csemege Finom téli csemegét készíthetünk a dinnye héjából, ha rajta 10—15 mm-es húst hagyunk. A dinnyehéjat hideg vízben mossuk meg, majd egészen vékonyan hámozzuk le a külső zöld részét. Recés késsel vágjuk 50—60 mm hosszú, 15—20 mm széles szeletekre. Gyengén ecetes vízben abáljuk (10—15 percig forral­juk), majd öblítsük le hideg vízzel és leszűr­ve mély porcelántálba tegyük. (Sohase fém­­edénybe!) Készítsünk sűrű szirupot: 1 kg dlny­­nyehéjhoz 3/i kg cukorból és 1 liter vízből. Miután besürűsödött, hagyjuk a szirupot ki­hűlni és csak azután öntsük a dinnyére. Hagy­juk állni 1—2 órán át, majd a szirupot le­öntve, 4—5 dkg cukor felhasználásával újra sűrítsük, hűtsük, majd ismét öntsük a dinnyé­re, s hagyjuk állni. Ezt követi az utolsó, a harmadik besűrítés, újabb 4—5 dkg cukor fel­használásával. Végezetül két citrom levét csavarjuk о szirupba, és hűtsük langyosra. A dinnyeszeleteket kis üvegekbe tegyük, s önt-­­sük le a sziruppal úgy, hogy teljesen ellepje. Néhány citromkarikával gazdagíthatjuk az ízét. Végül kössük le az üvegeket. —t— Hogyan mérjük ki? A növényvédő és gyomirtó vegyi készítmények tagadhatat­lanul nagy segítséget jelente­nek a háztájiban is, de a gond­jainkat is szaporítják. Ugyánis egyelőre kevés növényvédő szert forgalmaznak kimért, hét­­tíz-tizenöt-húsz liter permedé elkészítéséhez elegendő port tartalmazó csomagolásban. így néha hígabb, máskor meg tö­ményebb az cédát, egyszer a kártevők mosolyognak, máskor meg mi bosszankodunk. Postai levélmérleget nem vehet min­denki, a patikai mérleg Ilyen célra drága, a gyakran aján­lott házi mértékegysége« (kés­hegynyi, kiskanálnyl s b.) nem pontosak, hiszen a szerek faj­súlya változó. Magam Is sokat töprengtem, hogyan oldjam meg a problé­mát. Végül a következő mód­szert választottam: egy régi, évek óta az udvar szegletében porosodó kerékpárról leszerel­tem a hajtókart, a taposó pe­dállal együtt, és az egészet a falra erősítettem. A pedálon áthúztam egy szorosan illesz­kedő, körülbelül 50 cm-es lé­cet. A léc két végére — szög és drót segítségével — serpe­nyő gyanánt egy-egy konzer­­ves dobozt függesztettem. A pedál végére — a lécre merő­legesen — bicikliküllőt vagy hurkapálcikát lehet erősíteni, ez lesz a mérleg nyelve. Ha a hajtókart letakarjuk fokbeosztá- Sú kartonlappal, amolyan való­di, házilag készített patikai mérleget kapunk. No és a leg­fontosabb — a súlyok. Ez is egyszerű: az ötös csavarénva 1 grammos, a hatos 2 gram­mos, a nyolcas'pedig 5 gram­mot nyom. Igaz, nem hiteles, de én jó ideje így használom, s eddig még nem származott bajom belőle. Majoros Győző, Gömör (Gemeri тлиииимк EGYMÁSTÓL 12 BESZÉLGETÉS ezúttal a laskagomba-termesztésrol (Folytatás az 1. oldalról) szedheti. Ha a kertben vagy a kerítés tövében van a tuskó, akkor vásárolt csírával is ér­demes termésre késztetni. A tuskóba néhány háromszög ala­kú éket vágunk, a vágási felü­letet bedörzsöljük oltóanyag­gal, majd visszahelyezzük, és szöggel rögzítjük az éket. A tüsköt betakarjuk fóliával, föl­det dobunk rá, és- két-három hónapon át locsolgatjuk. ösz­­szel kitakarjuk, meglocsoljuk, és várjuk, hogy megjelenjenek a gombák. • Ez az eljárás vonzónak tűnik. Kis ráfordítással, egysze­rű eszközökkel lehet gombát teremteni az asztalra. Csak­hogy ilyen gombatelep nem te­remhet valami sokat, azonkívül az időjárás is befolyásolja az eredményességet. — Igen, a farönkön való gombatermesztés viszonylag ol­csó, de éppen a külterjessége miatt — elég sok bizonytalan­ságot rejt magában. Aki na­gyobb mennyiséget akar ter­melni, esetleg jövedelem-kiegé­szítő árutermelési céllal indul, az Intenzív termelési eljárást válasszon. Ennek során a lágy szárú mezőgazdasági növények hulladékát hasznosítjuk. A me­zőgazdasági növényi maradvá­nyokon a laskagomba gyorsab­ban növekszik, és jóval hama­rább hoz termést, mint termé­szetes tápanyagán, a fán. Itt a beoltástól a termés leszedéséig terjedő idő kilenc hétre rövi­dül. 0 Az intenzív termelési el­járás során milyen alapanya­gok jöhetnek számításba? 0 A háztájiban mindenek­előtt a lomblevelű fák földolgo­zásakor nyert fűrészport, to­vábbá a szalmát, a pelyvát, a kukoricaszárat és a csutkát le­het hasznosítani. Lehetőleg mindig friss alapanyaggal dol­gozzunk, amely kevés termé­szetes csírát tartalmaz. Sajnos, olykor a tapasztalt termelők Is kudarcot vallanak, mert el­hanyagolják az előkészítést, és engedik, hogy elszaporodjanak a penészgombák. # Akkor most beszéljünk az alapanyag előkészítéséről. — A szalmát, kórót vagy csutkát 1 cm-nél kisebb dara­bokra kell zúzni (kalapácsos daráló), majd fertőtleníteni kell. Az előkészített anyagot (így a fűrészport Is) nagy edényben vízbe tesszük, egy órán át főzzük, betakarva 24 órán át állni hagyjuk, majd a folyamatot háromszor megismé­teljük. A harmadik főzés után az anyagot szűrőkanállal kime­­regetjük, lecsöpögtetjük, s a­­zonnal fóliazsákba rakjuk. A zsákot úgy kötjük be, hogy a szájába háromszázalékos chlo­­ramin-oldatba mártott rongy­dugót helyezünk. A zsák kihű­lés közben levegőt szív be, de a gombacsírákat a fertőtlenítő dugó elpusztítja. Akinek van katlanja, gyorsan végez a fer­tőtlenítéssel. Aki kisebb edé­nyekkel dolgozik (pl. kifőző fazék), az körülbelül tizenöt nap alatt tud megtölteni egy zsákot. Persze, most ért véget az aratás, faluhelyen már akad friss szalma, s ezt — akárcsak a friss fűrészport — elég egy­szer kifőzni. 0 Tegyük föl, hogy már tele a zsák. Most mi a további teendő? — Ha megtelik a zsák, egy napig állni hagyjuk, majd elő­készítjük a gumikesztyűt, az asztal műanyag lapját letöröljük 3 százalékos chloramin-oldat­­tal, s kezünk ügyébe (az asz­talra) készítjük a beosztáshoz szükséges farudat (pl. seprő­nyelet), amit denaturált szesz­szel fertőtlenítünk. A zsákot csak annyira nyitjuk meg, hogy beleszórhassuk a gombacsírát, (1 liter csíra 50 liter alap­anyag beoltására elegendő), és a bottal jól belenyomkodhas­suk az oltóanyagot a termőkö­zegbe. Ha ezzel készen va­gyunk, Visszahelyezzük a ste­ril dugót, a zsákot bekötjük, alul néhány helyen kilyukaszt­juk, majd 3—4 napig állni hagyjuk. Utána következik az átszövés. 0 A rönköket a kertben kellett elásni. A zsákolt alap­anyagra milyen sors vár? — Ha van kertünk, a termŐ- közeggel teli zsákot is eláshat­juk. Ha nincsen kert, akkor a zsákokat a kamrában, pincé­ben vagy az erkélyen is elhe­lyezhetjük, de ruhával alapo­san be kell takargatni, mert az anyag átszövetéséhez sötét­ségre van szükség. A takarót néha meglocsoljuk, amivel nem csupán a nedves környezetet biztosítjuk, de a hőmérsékletet is szabályozzuk. Legideálisabb a 20—27 °C. Az átszövetés fű­részpornál 2—3 hónap, szalmá­nál, kórónál és csutkánál négy­hat hét. Alacsonyabb hőmér­sékleten az átszövés! idő hosz­­szabb, magasabb hőmérsékleten a gombafonalak nem fejlőd­nek. # Hogyan állapíthatjuk meg, hogy kellően átszőtte-e már a gombafonálzat a termőközeget? — Egyszerű szemrevételezés­sel. Ha az alapanyagban jel­legzetes fehér szövedék képző­dik (ezt a zsák megbontása nélkül is megállapíthatjuk), jó munkát végeztünk. A fűrész­poros zsákot ajánlatos megbon­tással ellenőrizni, mert itt nem fehér a szövedék. Ha a fonál­­zat már tökéletesen átszőtte az anyagot, a zsákokat nedves, vi­lágos környezetbe (a kert vagy udvar árnyékos szegletébe, iz­zóval megvilágított helyiségbe) telepítjük, ahol 16 C fokosnál hidegebb hőmérséklet uralko­dik. Késő ősszel a megürese­dett fóliaházat is betelepíthet­jük, de a jelentkező termőies­­teket naponta meg kell perme­tezni friss vízzel. Az erkélyen tartott Zsákot ősszel egysze­rűen kitakarjuk, néha meglo­csoljuk, de szükség szerint ár­nyékoljuk, és várjuk a termést. Ha pincében vagy más helyi­ségben termelünk, akkor érde­mes a zsákokat egymásra he­lyezve, amolyan termőfalat ki­alakítani. A zsákok oldalán, főleg ott, ahol már jelentkez­nek a termőtestek, bevágáso­kat ejtünk. Ez főleg a vasta­gabb fóliából készült zsákok esetében fontos. • Az elmondottakon Elvül mit kell még tudnia a terme­lőnek? — A kezdőknek figyelmébe ajánlom, hogy a szalma és a kukoricacsutka közvetlenül ter­­mőrefordulás előtt néha 30 C- fokosnál melegebbre is fölhe­­vül, ami a gombafonálzat pusz­tulásához vezethet. Ennek meg­előzésére a zsákba ajánlatos lyukat fúrni és hőmérővel el­lenőrizni a termőközeg hőmér­sékletét. Ha a hőmérő 27 C- fokot mutat, hidegvizes locso­lással mérsékeljük a fölmele-* gedést. Jó tudni, hogy a fűrész­­por lassan fordul termőre, de hosszabb ideig terem. A szal­ma korábban ad termést, és egyszerre többet terem. Sze­déskor legjobb egy-egy gomba­­csokrot éles késsel egészben levágni. Zárt helyen számolni kell vele, hogy a levegő sok spórát tartalmaz, s ez az érzé­keny szervezetű embereknél légzési nehézséget okoz. Ezért, főleg szedéskor, légárammal kell szellőztetni vagy ruha­anyagból készült védőmaszkot kell viselni. S végezetül: a fia­tal laskagombát úgy hasznost­­hatjuk, mint a baromfi- vagy borjúhúst, a fejlett gombát pe­dig a marhahús elkészítési re­ceptjei szerint értékesíthetjük a konyhán. Lejegyezte- KÄDEK 3ÄB0R ш 9 Análunk termesztett sár­gadinnyék érettségét na­gyon egyszerűen, kfiny­­nyen, biztonsággal megállapít­hatjuk. Az érett sárgadinnye héja világosabb, a kehely felöli oldala megpuhul és kellemes illata már messziről érezhető. A sárgadinnye teljes íz és illat harmóniáját csak tövön érlelve fejleszti ki. A hosszabb szállításra szedett dinnyét a­­zonban 70—80 százalékos éreti ségben szedik le és az a meg vásárlás időpontjában válik fo gyaszthatővá. Az érés utolsó négy napjában fejlődnek ki leginkább az íz- és zamatanya gok, és a házikerti termesz tésben éppen ezt az--érettsége! érdemes bevárni. A sárgadiny­­nye a virág megtermékenyüle sétől számítva 30—33 nap múlva fejlődik ki fogyasztlia tóvá. Sokan úgy vélik, hogy я sárgadinnyét nem kell leszed ni, amikor megérik, a termés leválik magától is a kocsány­­ról. Ez igaz, csak a leváló tér-Mikor érett a dinnye? raések már túlértek. Ez pedig tot az érés megállapítása nem kívánatos, mert az alko- igényli. A görögdinnye érésé­­holos erjedés gyorsan megin- nek jelei nem annyira egyér­­dul bennük és veszítenek élve- telműek, mint a sárgadinnyéé, zeti értékükből. Utóérlelése sem lehetséges! Az A görögdinnye termesztése idő előtt leszedett görögdinnye során a legnagyobb gyakorta- színtelen, íztelen. A túlérett termés pedig sokat veszít üdí­tő ízéből, zamatából. A tapasztalt termesztők több tulajdonság alapján állapítják meg az érettséget. Kopogtatás­ra az érett dinnye mélyebb, kongó hangot ad, héja -öté­­tebb, fényesebb, a hasi — ta­lajjal érintkező — részén sár­ga folt jelenik meg. Az érett dinnyén a hajnali harmatlecsa­pódás nagyobb, a termés mel­letti kacs elszárad. A nővirág termékenyülésétől eltelt 30—55 nap múlva várható a lenes érettség. A felemelt és tenye­rünkre helyezett dinnyét a kés nyelével ütögetve „rengést“ ér­zünk. A sárga- és a görögdinnyét lehetőleg a reggeli órákban szedjük. A termést késsel vág­juk le a hajtásról, s 3—5 cen­timéteres kocsányrészt hagy­junk rajta. A kellő érettségben, szakszerűen szedett dinnye fa­gyasztása tovább növeli e ked­velt zöldségfaj élvezeti érté­keit. I NAGY J. Kertészet és Szőlészet)

Next

/
Oldalképek
Tartalom