Szabad Földműves, 1982. január-június (33. évfolyam, 1-25. szám)

1982-02-13 / 6. szám

1982. február 13. SZABAD FÖLDMŰVES Csattog a metszőolló Tél van. A helyenként ugyancsak vékony, ámde a zord hideg ellen mégiscsak védelmet nyújtó hótakaró alatt békésen szunnyad a természet. De nem így az emberek. A szögyéni JSvodínj BARÁTSÁG Efsz szőlészeti ágazatának dolgozói most is serény­kednek. — A fiatal ültetvényeket is bele­értve, összesen kétszázhuszonhárom hektár szőlőnk van — említette ja­nuár végi találkozásunk alkalmával Jónás Boldizsár ágazatvezető. — Та valy mostoha volt hozzánk az időjá rás, nem tudtuk megismételni a korábbi évek sike reit. Most azon fá radozunk, hogy az idei ősz több örö­möt hozzon. — Mennyire vannak a metszés­sel? — A betelepített területből a tér­­mőszölő kis híján kétszáz hektárt foglal el. Ennek ötven százalékán már befejeztük a metszést. Nem erőltetjük a mun kát, a gyorsaság helyett inkább a minőségre ügye lünk. A metszésre legalkalmasabb időt, persze, töké letesen kihasznál­juk. Közben gon-. dőlünk az oltás­hoz szükséges sze- Simonka Erzsébet тек nyerésére al- naponta húszezer kalmas vesszők gyűjtésére is. fis ha végleg „begororpbul" az időjárás, akkor asztalhoz ülünk, s folytatjuk az oltványkészítést. ♦ ♦ ♦ A szövetkezet hármas számú sző­­lőskertjében P ét er f i Terézii he­lyettes csoportvezető irányításával dolgoztak az asszonyok. A napi met­szési feladatot teljesítették, így már a szemnyeréshez szükséges vesszőket szedegették. Süvített a szél, mindun­talan az arcunkba vágta a havat, de a mezei munkához szokott asszonyo­kat ez csöppet sem zavarta. SőtI Még élcelődni is volt kedvük. — Jó, hogy jön, fiatalember — mondta egyikük nagy komolyan. — Legalább lefényképezi ezt a lyukas kesztyűt. A tenyerét mutatta, s köz­ben a szeme sarkából az ágazatveze­tőre sandított. Jónás Boldizsár nem késett a vá­lasszal: — Ismeri a régi mondást a néma gyerekről meg az anyjáról? Ha teg­nap szólt volna, ma már új kesztyű­ben dolgozhatna. — Tudom — moTjdta a néni —, csak azért szóltam, mert, ugye,'hol­nap megint metszeni kell. Hát intéz­kedj ... — Nem könnyű munka a metszés — fordult felém az ágazatvezető —, főleg asszonyoknak nem. Márpedig nálunk a gyengébb nem termeli a bornak valót. Egész nap szorítani az ollót, markolni a fűrészt, tépni az összekuszálódott hajtásokat — bele­fárad a kéz, elrongyolódik a kesztyű. De hiszen ezen is segítünk. Megren­deltük a gépet, lehet, hogy jövőre már pneumatikus ollókkal dolgozunk. Könnyebb lesz a munka, kevesebb a panasz. ♦ ♦ ♦ A Simonka Erzsébet vezette harminc fős szőlészeti szocialista bri­gád tagjait szintén nagy munkában találtuk. Alany- és szemzővesszőkkel megpakolt asztalok fölé görnyedve, szőlőoltványokat készítettek. — Évente mintegy félmillió olt­ványt készítünk — tájékoztatott Si­monka István csoportvezető. — Ez másfél, esetleg két hónapos elfoglalt­ságot jelent, attól függően, milyen az időjárás. Mert melegebb napokon mi is a metszőollót csattogtatjuk. 30 fős szocialista bigadja szőlőoltvánjt készít (A szerző felvételei) — Géppel könnyebben, gyorsabban menne a munka. — Egy ollógépünk már van, azt két műszakban üzeméltetjük. Napi feljesítménye ötezer darab oltvány. Az egész harminc fős csoporté pedig húszezer darab. Tehát géppel gyor­sabban dolgozhatnánk. Viszont a mi­nőség a kézi oltás mellett szól. Ta­lán a hagyományos módszernek kö-4 's/: ч A szögyéni asszonyok egyelőre hagyományosan metszik a szőlőt, de talán jövőre már pneumatikus ollókkal dolgozhatnak szűnhető, hogy 50—55 százalékos eredési tudunk elérni az oltványter­melésben. Persze, oltógépeket azért rendeltünk, Egyet ígérnek, de csak március végére. Annak már csak jö­vőre vesszük a hasznát. — Milyen fajtákat szaporítanak? — Az oltványtermelést a kereslet­hez igazítottuk. Az utóbbi időben ro­hamosan növekszik a vörösborszőlő­­fajták iránti kereslet, és csemegesző­lőt is egyre többen szeretnének tele­píteni. Ennek megfelelően az olt­ványtermelést hetven százalékban vörösborszőlő-fajtákra állítottuk be. Az idén mintegy 200 ezer oltványt készítünk a Szentlőrinci fajtából, to­vábbá André és Kékfrankos oltványo­kat is termelünk. Szaporítunk még Zöld veltelinit, Rizlinget, Rizling-szil­­vánit {Müller-Thurgau), Fehér bur­gundit, Sauvignont és a csemegesző­lők közül Irsai Olivért, Pannónia kin­csét meg — kisebb mennyiségben — néhány újdonságot. — Gondolom, a nagyüzemek mel­lett a háztáji termelők is bekopog­tatnak pár szál gyökeres oltványért. Tudnak-e kínálni, adni nekik vala­mit? — Az oltványtermeltetö vállalat nem lelkesedik érte, mégis adunk a kistermelőknek oltványt. Évente •40— 50 ezer darabot. Ha azt akarjuk, hogy valóban fellendüljön a háztáji termelés, valahonnan oltványt is kell szereznie a kertészkedőnek. Már búcsúznék, amikor Jónás Bol­dizsár figyelmezteti a csoportvezetőt: — Az oltószemekről megfeledkez­télI — Persze, az oltószemek. Az olt­ványtermelő nagyüzemeknek évente körülbelül két és fél millió oltósze­met adunk. Nem nagy üzlet, de azért csak hoz valamit a közös kasszába, pénzt; ha a szemnyerésre alkalmas vesszőket nem gyűjtenénk össze, ezt is csak elégetnénk, mint a többit, vagy jobbik esetben fölaprítanánk és bedolgoznánk a földbe, humuszpótló­nak. ♦ ♦ ♦ Még egy kézfogás, és ismét kint vagyunk a télben. Valahol a szőlős­kertben hangosan csattognak metsző­ollók, itt az oltóhelyiségben pedig fürge kezek vágják, hasítják, illeszt­­geti kegymásba a vesszőket. Kell e szorgalom, hiszen kevés az oltvány, s nagyok a feladatok. KÄDEK GÄBOR A juhásznak jól megy dolga... A málnapataki (Málinec) hegyek lankáiról indult Cerina Pavel, a jobb megélhetést, a boldogulás lehetősé­geit keresve. Mintegy félszáz kilomé­terrel lejjebb, a bússal (Bušince) szövetkezetben meg is találta... Ju­hászként, eredményes munkája méltó elismeréséül „A Mezőgazdaság Érde­mes Dolgozója“ kitüntetésben része­sült. Tízéves volt, a­­mikor apja juhokat vásárolt. Ogy gon­dolta, hogy a mál­napataki dombo­kon kifizetődő a juhászat. Jól szá­mított, mert juh­­türóra, sajtra, gyapjúra mindig, a 30-évek nagy gazdasági válsága idején is akadt ve­vő. — Apámtól meg­tanultam a juhte­­tenyésztés csínját­­bínját, s megsze­rettem ezt a szak­mát. Igaz, ehhez hozzájárult a nap­fényes dombolda­lak varázsa, no meg a szülőföld romantikája is. 0 Mégis, hogyan tudott elszakad­ni a szülőföldtől, s gyökeret verni itt, ebben az Ipoly menti szövetke­zetben? — Az késztetett indulásra, hogy a vidék szűkös megélhetési lehetőséget nyújtott. Köztudott, hogy a romanti­kából nem lehet megélni. Szétszóród­tunk: testvéreim észak felé vették 0 Jövedelmező-e a juhtenyésztés? — Most már igenl De amikor ide jöttem, bizony rengeteg problémával küszködtek: nagy volt az elhullás, az állatok egy része lesántult. Nem egy­szer kellett vitatkoznom, hogy a ki­tűzött tervfeladatok valóra váljanak. Saját magam készítettem például fertőtlenítőgödröt betonból, melybe A juhász — és kolompjai útjukat, jómagam meg délnek. 1956- ban a Rieőky-i Állami Gazdaságban juhokat és sertéseket gondoztam. Bár jól kerestem, mégis továbbmentem innét a Patacskai (Potôčok) Állami Gazdaságba. Sajnos, itt kevésbé vol­tak jó feltételek a juhtenyésztésre; a tervezett 700 helyett csupán 200 juhot tartott a gazdaság, ami a ke­resetemre kedvezőtlenül hatott. On­nét kerültem ide; a szövetkezethez tartozó Kiszellőben (Maié Zlievce) építettünk házat. A gyermekek már szétfutottak, mint az őrizetlen nyáj: Az egyik gépkocsivezető, a négy lá­nyom közül kettő egészségügyi nő­vér, egy tanítónő, egyet pedig visz­­szahúzott a szülőföld: csiszoló a zlatnói üveggyárban. A legifjabb fiam vonzódott csupán a mezőgazda­sági szakmához: 6 zootechnikus. A Cerina házaspár rendszeresen beletereltük a Juhokat. ’Rövidesen mégszűnt a büdös sánta« ság. Lényegesen csökkent az elhul« lási arány, s javultak az eredmények. 0 Teljesül-e a terv? — Örömmel mondhatom, eredmé* nyeink jobbak a tervezettnél:'tavaly például 2 tonna sajt helyett 3,3 ton­nát, gyapjúból 1,2 tonna helyett 1,3 tonnát adtunk el. A tervezett 245 bá­rány helyett 320-at választottunk el és sorolhattunk az állományba. ® Tennivaló akad mindig a juhok körül, de azért van „nehezebb“ idő­szak is__ — Az év első hónapja könnyebb, amolyan üdülés-féle, de az utána kö­vetkező hónapokban már annál több a munka. Jön az ellések időszaka, aztán a kisbárányok gondozása, a fejés és a többi. Ekkor már a fele­ségem is segít. 0 Legeltetésig elegendő lesz a ta­karmány? — Gondosan beosztjuk a készletet. Egyébként a juh jó hulladékhaszno­sító, Most répát, szilázst és szalmát etetünk, az abrakot az ellések ide­jére tartogatjuk. 0 Mivel tölti szabadidejét? — A háztáji ad elfoglaltságot: van 25 család méhem. Persze, csak ama­tőr-méhész vagyok... Télidőben rend­­beteszem a juhállomány gondozásá­hoz szükséges szerszámokat, eszkö­zöket. Rengeteg kolompot és csengőt gyűjtöttem össze, azokat készítgetem a tavaszi induláshoz. Mielőbb jöhet­ne már a tavasz, mert az első kihaj­táskor még a szívem is másképp ver... Nagyszerű érzés, amikor a nyáj indul a napsütötte legelőre. Ak­kor érzi csak igazán az ember: mily szép élet a juhászé ... I Szerintem sincs ennél szebb. Kép és szöveg: (böjtös) A gépek műszaki állapota a kassai (Košice) járásban üzemenként változó. Tény: a gaz­daságok gépeinek egyharmada vagy feie amortizálódó"«, elavult. Bár az utóbbi években több új traktort, kombájnt vásároltak, nagy erő­feszítéseket tettek a gépállomány fokozatos fel­újítására, ez azonban kevés. Valamelyest javultak a gépjavítás feltételei több szövetkezetben, mint például a perényiben (Perín) is, ahol új műhelyeket, gépszíneket épí­tettek. Ez egyben azt is Jelenti, hogy változóban a gépekhez való viszony: jobban előtérbe került az élettartam meghosszabbítása, a gépek jobb megbecsülése, üzemképessége. Elmondható: a gépjavítók nem ismernek lehe­tetlent. Leieménysségükre, ügyességükre vall: a telefon- és villanyhuzalok a főid alatt helyezked­nek el. Az eredetileg nyitott oldalú fészereket garázsokká, szerelőcsarnokokká alakították át, s a világítás, fűtés is megoldott. A félszáz trak­torból negyven fedél alatt, s tíz tehergépkocsi hasonlóképp. Sőt, több más erő- és munkagépet is óvnak a tél viszontagságaitól. Hirtelenében az áramtakarékosságra terelődik a szó. Filip János műszaki főágazatvezető többek között elújságolja: . „Évente egymillió kWó vil­lanyáramot fogyasztunk. Bírságot eddig nem fi­zettünk árampazarlásért, mert ilyesmi nem fordult elő. Mindezt annak is köszönhetjük, hogy a gép­javítók szigorúan betartják a takarékossági elő­írásokat. Ha a fővezetéken megszakad az áram­szolgáltatás, 30 másodpercen belül automatikusan bekapcsol a saját áramfejlesztőnk. így a fejés, a tejhűtés, a vízszolgáltatás, a baromfinevelde fű­tése zavartalan. A műhelyben 10 évvel ezelőtt alakult a 11 tagú brigád, s Bárány Balázs a vezetőjük. — Van-e emberformálő ereje a brigádnak? — érdeklődöm Filip elvtárstól. — Már hogyne lenne! S miben nyilvánult meg mindjárt kezdetben? Abban, hogy eltűntek a csel­lengők a brigádból, azok, akik nem nagyon „tép­ték az istrángot“, hamar felzárkóztak. Egy per­cig sem hagyták szó nélkül az indokolatlan lázi-ARANYÉRMESEK tásokat. Közös a cél , és a vesződség, a gond, de közös a dicsőség is. A gépjavításon kívül tár­sadalmi munkát is végzünk: ezt diktálja a szí­vünk és józan eszünk. Többet dolgozunk, persze kedvvel. Ezért egy kicsit jobban meg van bélelve a boríték — mondja derűs ’mosollyal a brigád­vezető. — A nagyobb hajtás nem megy a minőség ro­vására? — Erre idejében gondoltunk... — kapcsoló­dott a beszélgetésbe Böőr János. — A kiküszö­bölt hibáknak nem szabad megismétlődnie, kü­lönben megrövidül a rossz munka végzője. Sze­rencsére ilyesmi nemigen fordul elő. Akarva-akaratlanul az újítások kerülnek szóba. A Colmann-szárítón végzett néhány újítás Vu­­kusics János nevéhez fűződik. Ezek által a fűtés­nél évente 35 ezer korona értékű fűtőanyag meg­takarítható. Goleňa Jozef a Skoda—180-as traktor légszűrő­jét tökéletesítette; évi 10 ezer korona haszna származik ebből a közös gazdaságnak. Kapalo Géza egy rakodógép emelőszerkezetét hidraulikusra változtatta. Az eredmény: 10 ezer korona évente,— üzemanyag- és munkaerő-meg­takarítással. A cukorrépakombájnon végzett mó­dosításával a földtartalom 15 százalékról 5 száza­lékra csökkenthető. Ez igen jelentős, mert a 3500 tonna cukorrépa szállításakor kevesebb a szállít­mány ,a föld ott marad — a fejezőre szerelt sep­rűszerkezet közreműködésével — a helyén. Ezzel a megoldással az üzemanyag is csökkenthető. Vagy itt van például a takarmánykészítő gép­sor, amely nem újítás, hanem találmány ... Hát ennyit az emberi ész, tudás és alkotókészség hasznosításáról. Dezső István is a beszélgetőkhöz csatlakozik. Ö a gépjavítás rendszeibe foglalását dicsőíti: — A gépjavítás folyamatossá tételével kizárjuk a hajrá-megoldásokat: egész évben végezzük a főjavítást. Ezt tartjuk helyénvalónak. Megtoldja Bodnár Sándor brigádtag: — Ez a gépjavftási forma lehetővé teszi a mun­kaidő jobb hasznosítását, s a minőségi elvárások teljesítését. Márpedig, ha a gépjavító hatéko­nyabb és jobb munkát végez, üzemképesebb a gép, s időre elkészülhet. Ily módon a gépjavító fizetsége is több. Hadd tegyem hozzá: ezzel a programozással egyszerre annyi gép kerül javításra, amennyinek a hiányát nem sínyli meg a mezei munka. Szólni lehetne még arról is, hogy ez az arany« érmes szocialista brigád (valamennyi tagja arany­érmes!) teljesíti-e a közösségi és társadalmi el­várásokat. Igen! Példásan. Egységesek a napi munkában, a tanulásban, a társadalmi munkában. Kirándulni, szórakozni együtt járnak. S nemcsak a munkahelyen, a magánéletben is segítik egy­mást. ILLÉS BERTALAN *1* *1* *1* *»* ♦♦♦ ♦♦♦ ♦«* ♦♦♦ ♦♦♦ *♦* *♦* *5* *♦* 4* ♦♦♦ ♦♦♦ *4* ♦♦♦ *•* <0* *** ♦♦♦ 4* *»* ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ *1* ♦♦♦ ♦♦♦ «2* *1* *J vezette

Next

/
Oldalképek
Tartalom