Szabad Földműves, 1982. január-június (33. évfolyam, 1-25. szám)
1982-02-13 / 6. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1982. feb'rnár 13. Honvédelmi nevelés a követelmények mérlegén Á haza védelme minden állampolgár kötelessége — mondja ki hazánk alkotmánya, s ennek alapján a honvédelmi törvény, amely tartalmazza a honvédelmi kötelességeket is. A honvédelmi nevelés egységes rendszerével összhangban a mezőgazdasági üzemekben is fontos szerepet tölt be a honvédelfni nevelés, mely fontos segítője a fiatalok áldozatkészségre, a haza iránti kötelességtudatra nevelésének, s ezek az ismeretek egyúttal előkészítik a fiatalokat, a leendő sorkatonákat későbbi feladataikra, hogy magabiztosan, a szükséges ismeretek birtokában lépjék át a kaszárnyák kapuit. Az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériuma a honvédelmi nevelés feladatainak meghatározásánál a párthatározatokat vette figyelembe. A pártdokumentumok, valamint a Honvédelmi Szövetség Központi Bizottságának irányelvei alapján az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériuma, tavaly, az alábbi igényes feladatok megvalósítását tűzte ki célul: ■ Javítani kell az irányító munkát. Ezen a téren a mezőgazdasági üzemek feladata nem könnyű: Az egyes Járásokban és gazdaságokban ugyanis *— a hasonló feltételek ellenére — gyakran nagy a színvonalbeli különbség, a tevékenység és az elért eredmények között. A Honvédelmi Szövetség járási bizottságaira hárul tehát az a feladat, hogy a honvédelmi nevelés terén kullogó gazdaságokat buzdítsa, serkentse a megfelelő színvonal elérése érdekében. ■ A kidolgozott központi tervek alapján, a kerületekben és járásokban, valamint a regionális területeknek számító gazdaságukban egységesíteni kell a honvédelmi nevelés követelményeit, nagyobb gondot kell fordítani az eszmei-politikai nevelésre, a honvédelmi nevelés irányítására és a szakköri honvédelmi tevékenységre vonatkozó politikai-szervezési intézkedések megvalósítására. ■ Javítani kell a honvédelmi gyakorlatok anyagi-műszaki bázisát, s ezeket a gyakorlatokat átgondoltabb szervezéssel, tartalmasabbá kell tenni. A gyakorlatok színvonalának emelése érdekében a mezőgazdasági üzemeknek szorosabban együtt kell működniük a néphadsereg védnökségi alakulataival, a nemzeti bizottságokkal ős a társadalmi szervezetekkel. ■ A honvédelmi nevelés feladatainak teljesítését az előre meghatározott kritériumok szerint kell értékelni. Ismereteink szerint a fentiekben vázolt feladatok minden mezőgazdasági üzem vezetősége előtt ismertek, realizálásuk érdekében azonban az eltelt közel egy év alatt a gazdaságok nagyon keveset tettek. A mezőgazdasági dolgozók — főleg az ifjúság — honvédelmi felkészítése valahogy megrekedt az évente egyszer rendezett sport- és honvédelmi napok, valamint a szövetkezetek elnökei által felajánlott kupa elnyeréséért folytatott versenyek állóvizében. A tartalmas és igényes munkatervek hiányában — az úgynevezett pedagógiai elvek: öntudatosság, szemléletesség, rendszeresség, célszerűség, tartósság mellőzésével — az ötletszerűen rendezett honvédelmi vetélkedők és versenyek sajnos továbbra is csak a céllövészetre, a mezei futásra és a gránátdobásra korlátozódnak. A honvédelmi nevelés tartalmát és módszertanát tartalmazó munkatervek hiányában kevés figyelmet öszpontosítunk az olyan fontos tényezőkre, mint a tömegpusztító fegyverek elleni védekezés. Ennek a munkaformának pedig magában kellene foglalnia mindazt a tevékenységet, amelyet a rádioaktív anyagokkal, a vegyi fegyverekkel és a harci biolégiai eszközökkel fertőzött telepen kell kifejteni. A járási szervek által szervezett bemutató jellegű gyakorlatok csak modellt szolgáltatnak MÉM által kiadott irányelvek realizálására, a tömegjelleget nélkülözve viszont nem tudják biztosítani a hatékonyság alapkövetelményeit. A mezőgazdasági dolgozók honvédelmi felkészítésének másik hiányosságát abban látjuk, hogy gyakran csak az elméletre korlátozódik. A gyakorlatban többet kellene foglalkoznunk olyan fontos honvédelmi elemek elsajátításával, mint a védőeszközök gyors és hosszan tartó használata, a fertőzött térségben kialakított életrezsim és viselkedés elsajátítása, a fertőzés következményeinek megismerése, a romok alóli mentés, elsősegélynyújtás, az anyagi javak meptése, a karantén kialakítása, járványügyi szükségkörházak létesítése stb. A mezőgazdaságunkra jellemző iparszerű termelés, a termelésirányítás- és szervezés színvonalának emelkedése a gyorsabb ütemű tűzmegelőzés fejlesztésének lehetőségeit is megteremtette. A közös gazdaságok egy része azonban nem él eléggé a lehetőségekkel. Az állami gazdaságokban a tűzbiztonság fejlődése megközelíti az iparban tapasztaltat, a termelőszövetkezeteké azonban eltér a gazdasági lehetőségektől. Nem kielégítő a riasztási lehetőség, kevésbé szakszerű a tűzveszélyes gépek kezelése és karbantartása, elavult a tűzoltó technika, több gazdaságban pedig a tűzoltótestiiletek tagjainak korátlaga csökkenti az akciöképességet. „A testnevelés fejlesztésének elvei“ című dokumentum többek között feladatul tűzte ki, hogy a sport és a testnevelés a falusi ifjúság életének szerves részévé váljék és megfeleljen a sokoldalú testi és szellemi fejlődés követelményeinek. A spártakiádokon, a sport és honvédelmi versenyeken elért eredmények értékelése mellett sajnos olyan problémákkal is foglalkoznunk kell, melyek komoly problémát jelentenek a tömegsport kibontakoztatása és a honvédelmi nevelés egységes rendszerének megvalósítása szempontjából. A falusi sportpályák többsége csak a labdarúgást szolgálja, s több szövetkezetben a vezetőség többet törődik a felsőbb osztályban szereplő labdarúgók menedzselésével, mint a tömegsportot szolgáló lehetőségek kihasználásával. A falvainlcon dívó futballcentrikus szemlélet következményeiről legtöbbet talán a katonaorvosok tudnának mondani. A sorozásokon egyre több az elhízott falusi fiatal, s a sorköteles fiatalok bizonyos hányada edzettség hiányában csak nehezen tud eleget tenni a katonai szolgálattal járó fizikai megterhelésnek. A tömegsport terén nemcsak a mennyiségi, hanem a minőségi szemléletváltoztatás is fontos. A tömegsportmozgalom problémáit felidéző szkeptikus megnyilatkozásokkal a szűkös anyagi és tárgyi feltételekre való hivatkozásokkal a jövőben sem megyünk sokra. A megszokottól eltérő formák, újszerű rendezvények, a tömegpolitikai sport- és kulturális programok kapcsolása, a kampányszerű felfogás mellőzése, a tömegsportcélokat szolgáló létesítmények ésszerűbb kihasználása, a rekreációs szakosztályok létesítése stb. hozhat csak újat. Tevékenységünket e tekintetben az határozza meg, hogy a falusi tömegsport fellendítését a párttól kaptuk feladatul. Igényesebbé kell tenni a politikai nevelőmunkával szemben támasztott követelményeket is. A politikai nevelőmunka legfontosabb feladata, melyet szervesen egybe kell kapcsolni a párt és a szocialista állam gyakorlati tevékenységével, az, hogy felelősségteljes viszonyt alakítsunk ki a szocialista haza védelme iránt. A dolgozók' — főképpen az Ifjúság — öntudatosságának, politikai fejlettségének fokozása, erkölcsi megszilárdítása nélkül elképzelhetetlen pártunk katonapolitikájának megértése, s nehezen szemléltethető az az elkötelezett szerep, melyet a Varsói Szerződés tagállamaként a szocialista világrendszer és a világbéke megőrzésében betölt. Az üzemi pártszervezetek, az ifjúsági szervezetek, s nem utolsósorban a művelődési otthonok feladata az ifjúság politikai képzése. A szervezési keretek, az anyagi, személyi feltételek adottak. Következzék tehát a munka tartalmi színvonalának emelése, a politikai képzés hatásfokának növelése. Az SZSZK Mezőgazdasági és Élel'mezésügyi Minisztériuma által kiadott irányelvek igényes, de realizálható feladatok megvalósítását tűzték ki célul. A problémák megoldása érdekében a CSKP KB 15. plenáris ülésének határozatai alapján kell felmérni a jelenlegi helyzetet és konkrét, hatékony intézkedéseket kell hozni már most, az év elején. CSIBA LÄSZLÖ Értékes, a huszadik század „túlcivilizált“ világában nagyon is aktuális témájú kiállítást láthatott januárban a bratislavai nagyközönség: GERSTNER ISTVÁN festőművész állította ki a Cyprián Majerníkteremben sajátos megfogalmazású, nagy érzelmi töltöttségű tájképeit. — Készültem erre a kiállításra — mondta beszélgetésünk alkalmával a festő, ami jelezte: hosszú évek kemény munkájának gyümölcse ez a bemutató, melyet több önálló kiállítás előzött meg. 1970-ben Praha, 1973-ban és 1979-ben Bratislava, Nitra, Dunaszerdahely (Dunajská Streda), Érsekújvár (Nové Zámky) adott otthont Gerstner István önálló kiállításainak, melyet számos csoportkiállítás is kísért. A legújabb bemutatója alkalmából beszélgettünk el Gerstner Istvánnal művészi látásmódjáról, terveiről. ф Egyik, nagy feltűnést keltő nyilatkozatéban Picasso kifejtette: „A távolság az, melyben egy művész a leginkább mérhető.“ Mély, többdimenziós gondolatot rejt ezt a szerénynek tűnő mondatocska, ami akkor jutott eszembe, amikor az 1979-es és a mostani kiállítása között „mértem a távolságot“. Elemzés helyett — erről — ennyit: jelenlegi kiállítása — újat hozott. — Az 1979-es bratislavai bemutatkozásomat „vízválasztónak“ is nevezhetném. Ugyanis Prágában és Moszkvában való tartózkodásom után további fejlődésem érdekében szükségét éreztem az otthoni „megmérettetésnek“. A kritika elfogadott, a művészeteket kedvelők véleménye biztató volt. Persze nem álltam meg, sokat dolgoztam ... ® Érzésem szerint a jelenlegi kiállítás képei már koncentráltabbak, a dolgok lényege nagyobb felületen nyer megjelenítést. — Igen, azt hiszem a döntő változás a kérdésben megfogalmazódott. A táj összevonása anyagibbá való Gerstner István: „Változó tájban élünk...“ Tártatlatogatás után sze segítségére lenni, támogatni őt, már nehezebb. Ugyanis a nesztori szerepkör sok-sok élettapasztalatod emberséget, a művészetek tiszteletét kívánja. • A színpszichológia nagy mágusai, Dürer és Delacroix csakis a világ biológiai mivoltának ismerete, s nagy nagy elméleti tudásuk révén mozoghattak otthonosan a színek világában. Ün szerint milyen erőt képviselnek egy művész tudástárában a színpszichológiai ismeretek? — Merem állítani, hogy maga a tájképfestészet nem létezhet komolyabb színismeret nélkül. Ismét egy példát, említenék: a naiv festők tájképeit nem egy esetben a színek rombolják szét, így teljesen elveszik a máskülönben parádés technikai megoldások mellett készült kép vonzóereje, művészi értéke. ф Tárlatlátogatásom alkalmával megfigyeltem, hogy némelyik festmélített, Virágzás című festményem fő érzelmi mozgatóeleme a fehér szín, a nagy, egyszínű felület. A nézőben — persze ez csak egy feltételezés —< emlékeket, nosztalgiát, jóérzést válthat ki. $ A Garamvölgye és a Tél című festménye realisztikus alkotás, a díszítést a hatásvadászatot mély művészi mondanivalóval kerülte el. Ezeknél az alkotásoknál éreztem leginkább, hogy az alkotó merített a szovjet képzőművészet hatalmas eszköztárából is. Moszkvában töltött tanulmányi évei alatt — ahol művészetelmélettel foglalkozott — bizonyára behatóbban megismerkedett a szovjet festészettel. — Nem túlzók, ha . azt mondom, maga a Szovjetunió a művészetek paradicsoma. Itt az érdeklődő hozzájuthat minden kor művészetéhez, ennek különböző stílusaihoz, s gyönyörködhet a mai szovjet festészet sokszínűségében is. Szovjet tanáraimat — Polevoj és Nyedosivin teoretikusok személyében — pályám alakulásának főszereplőjeként említhetem, itt a pedagógusok valóban megtanítják a diákjainkat a művész állásfoglalására, az igazságkeresésre, a lényeg előtérbe helyezésére, s amit nagyon szigorúan vesznek, magára a „piktor-szakma“ technikai követelményeire. Csodálatot váltott ki bennem az, hogy mennyire tisztelik a művészeteket a Szovjetunióban. Itt — bizonyos szintű szakmabeli ismeretek mellett — mindenki teret kap, minden művész, műkedvelő számára adott a bemutatkozási lehetőség. A szovjet vezetés- valóban nemzetivé tette az Itt kialakult, nagyon sokszínű művészetet, amit én csakis kedvező folyamatnak neveznék. Én úgy látom, mi is behatódban tanulmányozhatnánk a kultúra efféle szervezését. Ф Visszatérve a mához: tervei...? — Egyelőre még mindig a kiállítás köt le, ugyanis a Majerník-teremben kiállított anyag Érsekújvárba „vándorolt“, jelenleg itt tekinthetik meg az érdeklődők festményeimet. Ezután jelentősebb kiállítást a közeljövőben nem tervezek, visszavonulok a festőállványhoz, s amennyiben más munkám és elfoglaltságom időt és teret ad, igyekszem mindig jobban „szót érteni“ a dél-szlovákiai tájjal, ennek szépségeivel, változásaival. Köszönöm a beszélgetést, egyben a Szabad Földműves szerkesztőségi munkaközösségének nevében' további alkotói sikereket kívánok. KALITA GABOR AZ IPOLY PARTJÁN (olaj) rögzítése — a mai világ parancsa. Hadd éljek egy példával. Míg régebben a nadrágszíjparcellák, a szinte érintetlen természet révén színesebb, osztottabb volt a táj, ma a felületek tágasabbak. 9 Ezek szerint a táj — megszürkült? — A tájfestő szfve szerint mondhatná azt Is, — szürkébb lett. Persze az igazság — más. Oj dimenzióban, új szocialista társadalmi rendben jelenik meg a táj a maga gabonatáblás, betonerdős mivoltában, ezt a változást el kell fogadni, s ezt a folyamatot nem szabad megállítani. Persze én sem szeretném, ha a zöld szín lekerülne a palettámról. Az okos, a szükséges „tájmásítást“ elfogadom, a vandalizmust, a meggondolatlan természetirtást elvetem. # Bánsági-Steinacher műtermének légköre, a Nitrai Pedagógiai Főiskola Képzőművészeti szakán végzett tanulmányai bizonyára nagy hatással voltak sajátos látásmódjának kifejlesztésére. A jelzett időkből mit mentett át a mának? — Mindenekelőtt magát a mesterséget, a festés technikáját, s egy nagy adag biztatást. Bánsági-Steinacher Vince nemcsak művészi, de pedagógiai érzékkel is rendelkezett. Sem ő, s később a tanszék tanárai sem igyekeztek letéríteni arról az útról, amelyiken elindultam. Én személy szerint ezt fontosnak tartom: egy induló képzőművész szobrát például aránylag könnyű ledönteni. Pernye előtt valósággal „leragadtak“ az emberek. Például az Olvadás és a Virágzás című képei esetében azt hiszem a tökéletes színösszhang válthatta ezt ki. — Az alkotó a témaválasztás során érzelmi szempontok szerint cselekszik. így megtörténik az is, hogy — képletesen szólva — „nem jön össze a táj“ tehát nem születik alkotás. A másik lehetőség az abszolút érzelmi kötődés „egybeolvadás a tájjal“, ami eredményt hoz, ami később a mű szemlélőjében is az alkotóéhoz hasonló érzéseket válthat ki. Az em-ЩШ, РмшРЯ ттШжт< naipi j?A Virágzás című festmény előtt I
