Szabad Földműves, 1982. január-június (33. évfolyam, 1-25. szám)

1982-02-13 / 6. szám

A háztáji termelés fejlesztését szorgalmazzák Irta: BÁLLÁ LASZLÖ, a CSKP KB Pártánk XVI. kongresszusának ha­tározata nyomatékosan hangsúlyozta, hogy a mezőgazdasági termelés terv­szerű fejlesztése érdekében, hatéko­nyabban ki kelt használni a háztáji állattartásban és kertészkedésben rejtő lehetőségeket és tartalékokat. Ennek a határozatnak a szellemében a Szövetségi Mezőgazdasági és Élel­mezésügyi Minisztérium a szövetségi kormáey elnökségében 1981. októbe­rében előterjesztette „A kistenyész­­tők és kertészkedők termelési lehe­tőségeinek tökéletesebb kihasználását segítő intézkedések“ javaslatát. A tervezetet a CSKP KB Elnöksége is megvitatta és jóváhagyta. A jóváhagyott intézkedések külde­tésének és céljának helyes értelme­zését, illetve tökéletes megértését elősegítendő, röviden ismertetjük a terebélyesedő mozgalom eddigi ered­ményeit és a természetbeni fogyasz­tás alakulását, majd vázoljuk a kis­termelési lehetőségek tökéletesebb kihasználásának elősegítésére hozott kormányhatározatot. A TERMÉSZETBEN* FOGYASZTÁS ALAKULÄSA A kistermelők eddigi munkájának elemzése arra utal, hogy a lakosság körében nagy az érdeklődés az állat­tartás és a kertészkedés iránt. Az emberek egyre nagyobb számban tu­datosítják, hogy a kedvtelésből űzött hasznos foglalkozás hozzájárul a szabadidő ésszerű kitöltéséhez, a szerzett ismeretek és tapasztalatok kamatoztatásához, az emberi önmeg­valósításhoz, a család szükségletei­nek kielégítéséhez, s nem utolsó sor­ban a piaci választék gazdagításé­hoz. Az élelmiszer fogyasztás állandó és eránylag gyors ütemű növekedése következtében, növekvő gondot jelent a lakosság igényeinek kielégítése, a piac alapvető élelmiszerekkel való egyenletes ellátása. E tekintetben to­vábbra is fontos szerepet játszik a természetbeni fogyasztás, más szóval a családok önellátása. Tény, hogy a lakosság önellátottságának szintje az utóbbi tfz évben csökkent, s ez ked­vezőtlenül hatott a közellátásra Ez leginkább a húsellátásban érzékel­hető, hiszen napjainkban a falusiak zöme is a boltban vásárolja a húst. Tagadhatatlan, hogy a természet­beni fogyasztás alakulása szorosan összefügg a mezőgazdasági termelés szocialista átépítésével. Módosult a mezőgazdasági földhasználat, csök­kent a magángazdák, a háztáji föl­dön gazdálkodók, illetve az egyéb földhasználók állatállománya, tehát csökkent a családok önellátottsága és esetleges árukínálata is. Ez alól talán csak a tojás képez kivételt, hiszen tyúkokat ma is tartanak vidé­ken. Némi javulás 1980-ban volt ta­pasztalható, amikor a szerződéses állattartási lehetőség meghirdetése nyomán nőtt a háztájiból fölvásárolt vágóállatok és a fogyasztási tojás mennyisége, s javult a lakosság ön­ellátottsága is. Ami a növénytermesztést Illeti, 1970 és 1980 között lényegesen csök­kent a kistermelők által kínált gabo­nafélék, a burgonya ós cukorrépa dolgozója mennyisége, viszont a kistermelők egyre több zöldséget és gyümölcsű! kínálnak a központi alapok feltolté séhez. Más lapra tartozik, hogy köz­ben csökkenő irányzatot mutatott a lakosság önellátása. A kistermelés és a természetbeni fogyasztás alakulását objektív és szubjektív tényezők befolyásolták. Nagyon kedvezőtlenül hatott, hogy nem értékeltük kellőképpen az em­berek — főleg a szövetkezeti tagok és más szocialista mezőgazdasági szervezetek dolgozóinak — tenyész­tői és termelői tevékenységét, nem szorgalmaztuk eléggé a rendelkezés­re álló földterület tökéletes kihasz nálását, az elfekvő területek műve­lésbe vételét stb. Az is hátráltatta a szárnyait bontogató kezdeményezés érvényesülését, hogy nem teremtet­tük meg a háztáji tevékenység anya­gi föltételeit, nem tisztáztuk a mező­­gazdasági termények szabad árusítá­sának módját és adóztatási vonatko­zásait, inkább az állattartó és kister­melői tevékenység társadalmi elő­nyösségét vitattuk. KITEKINTÉS Ha körülnézünk a baráti szocia­lista országokban, mindenütt azt ta­pasztaljuk, hogy a párt- és állami szervek hatékonyan támogatják a kistermelést. Például az NDK-ban, ahol a fölté­telek megközelítőleg hasonlóak, mint hazánkban .a szövetségbe tömörülő ketrészkedők, kerttelepesek és kis­állattenyésztők jelentős részt vállal­nak a lakosság ellátásából. Az or­szág össztermelésének nagy hánya­dát ők adják. A kistermelőktől szár­mazik a gyümölcsfélék 60, a zöldség 27,4, a méz 97,7, a tojás 46,3, a vá gósertések 15,3, a vágóbaromfi 19,2 százaléka, és a forgalmazott pecse­­nyenyulak csaknem kivétel nélkül a háztájiban nevelkednek (1980. évi adat). Magyarországon, ahol immár ha­gyománynak számit, hogy a kister­melés több mint harminc százalékkal részesedik az ország állattenyésztési és növénytermesztési árutermelésé­ből, továbbra is azon fáradoznak, hogy ezt a színvonalat tartani tud­ják. Hasonló ,a helyzet a Szovjetunió­ban, ahol immár egy éve az SZKP Központi Bizottságának és a Szovjet­unió Minisztertanácsának határozata támogatja a háztáji mezőgazdasági termelés tervszerű fejlesztését. MIT TETTÜNK EDDIG? Sajátos helyzetünk értékelése és a lakosság részéről megnyilvánuló kez­deményezés méltányolása után a szö­vetségi kormány elnöksége 1978. no­vemberében jóváhagyta a háztáji szerződéses állattartás megszervezé­sének alapelveit. Az intézkedésnek elsősorban az a célja, hogy fölele­venítse a régi hagyományokat, önel­látó és árutermelő állattartásra ösz­tönözze a lakosságot, ezzel is előse­gítve a tartalékok feltárásit, a gépek számára hozzáférhetetlen területek fűtermésének és a háztartási hulla­dékoknak a hasznosítását, végső so­­(Folytatás a 9. oldalon) Keszócésen (Kysellca) egyedül Varga Istvánék tartanak juho­kat. Évente hétezer koronát kapnak gyapjúért Kádek Gábor felvétele Kertészkedők neveimébe! Lapunk Kertészet és Kisállat­­tenyésztés szakrovata hetente több ízben levelét kap. Olva­sóink többsége a vegyszeres növényvédelemmel kapcsolatos tudnivalók felől érdeklődik. Annak ellenére, hogy ilyen idő- és munkaigényes levelezésre nem vagyunk berendezkedve, minden feltett kérdésre igvek szünk választ adni — kinek levélben, kinek a szakrovat ha­sábjain. Az általános érdeklő­désre való tekintettel indítot­tuk be a múlt év végén a „Nö­vényvédelem mindenkinek“ cí­mű cikksorozatot is, amely — a szóban vagy Írásban tolmá­csolt véleményekből ítélve — fölkeltette olvasóink ügyeimét. Sajnos, gyakran kapunk olyan levelet, melyben a kertészke­dők lapunk valamely korábbi számának utólagos megküldé­sét kérik, a szakrovatban meg jelent írás fontosságára, illetve arra hivatkozva, hogy a lapot az újságárusnál nem tndják be­szerezni, mert a kertészkedők pillanatok alatt szétkapkodták. Hangsúlyozzuk, ilyen kérést nem áll módunkban teljesíteni! Éppen ezért előre fölhívjuk a kertészedők figyelmét, hogy sokak kérésének eleget téve, lapunk jövő heti számúnak szakrovatában áttekinthető, szí­nes táblázatot közlünk az el­­terjedten használt növényvédő szerek keverhetőségéről. A szerkesztőség A CSKP Központi Bizottságának 4. ülése behatóan foglalkozott a termelés hatékonyságának fokozásával és a munka minőségé­nek javításával. Jelenlegi életszínvo­nalunk megtartásának legfontosabb alapfeltétele a lelkiismeretesen vég­zett mindennapi munka. E követel­mény társadalmi szükségszerűséget alátámasztja az a tény is, hogy a szocializmus a munka társadalma, amelyben a munka kényszerűségből fokról-fokra belső ■ szükségletté, az önkifejezés eszközévé és a közösség­hez tartozás alapvető megnyilvánulá­sává válik. A szocializmust lényege szerint az alkotó és hatékony munka jellemzi, amelytói elválaszthatatlan a munka öröme, s élvezete. Társadalmunkban — ezen belül a mezőgazdaságban is — a dolgozó nemcsak végzi a mun­kát, hanem bele Is szól annak mi­kéntjébe, szocialista brigádokat, ala­kítva megválasztja brigádvezetőjét, s részt vesz a brigád, illetve az ága­zat termelési értkezletein, s mindin­kább él azzal a jogával, hogy a mun­kahelyi demokrácia alapján beleszól­jon a termelés szervezésébe, a mező­gazdasági üzem élétébe. Tudatában kell lennünk annak, hogy társadalmunkban a munka a nép, szűkebb értelemben pedig a dol­gozó érdekeit szolgálja. A nagy kezdeményezés című müvé­ben Lenin ezt írta: „A kommunizmus a kapitalizmussal szemben az önkén­tes. a tudatos, az egyesült, a modern technikát felhasználó munkások ma­gasabb fokú munkatermelékenységét jelenti... A kommunizmus ott kezdő­dik, amikor a munkás önfeláidozóan, nehéz munkával megbirkózva kezd gondolkodni a munka termelékeny­ségének fokozásáról.. .* Lenin az ön­kéntesen, az öntudatosan éš a kflz­­deményezően végzett munkát helyezi előtérbe, amely a dolgozó életszük­ségletévé válik. A lelkiismeretesen végzett munka tehát nem más, mint- a közösségért végzett felelős cselekvés, amelyben közös a cél és a végrehajtás, az el­határozás és a. tett, a közösségi és az egyéni érdek érvényesülése. A munkával és a közösséggel való azonosulás dialektikusán összefügg a cselekvő felelősség kibontakoztatásá­val. Az egyik aranyérmes szocialista brigád vezetője például így összegez­te az ide vonatkozó tapasztalatait: a munkájukkal elégedett bri­gádtagok a felelősséget és az öntu­datot a munka varázsaként emlege­tik.“ Az alkotó munka kibontakoztatásá­nak egyik alapfeltétele a jó munka­helyi légkör, melyet csak a jól vég­zett munka erkölcsi megbecsülésével alakíthatunk ki. Hogy ez mindenütt így legyen, erről a mezőgazdasági üzemek vezetőinek, az üzemi párt­­szervezeteknek kell gondoskodniuk, mégpedig nem rutinszerűen, hanem alkotó módon, fejlesztve a szövetke­zeti demokráciát, erősítve a felelős­ségtudatot és a munkafegyelmet. Szocialista társadalmunkban a jól végzett munka elemi kötelesség, egy« ben általánosan elismert érték. A ha« nyagul végzett munka nem más, mint a munkaszervezés és az irányítás hiányosságainak kemény kritikája, a­­mely egyúttal a helytelenül értelme­zett ösztönzésről Is tanúskodik. Nagy jelentőségűvé válik tehát az új köz­­gazdasági szemlélet meghonosítása, s az „Intézkedések“ szellemében kell, hogy a gyakorlatban is realizálódja­nak az anyagi érdekeltség és ösztön­zés új formái. Minden mezőgazdasági üzemben teremtsük meg tehát mindazokat a feltételeket, amelyek a munkát a szocialista társadalom legnagyobb er­kölcsi értékévé, a teremteni akarás­ból fakadö alapvető életszükségletté teszik. CSIBA LÄSZLÖ A munka rangja és becsülete ■ „Rokkant embertár­saink érdekében“ című írásában — lapunk 4. ol­dalán — a szerző vázolja azokat az intézkedéseket, amelyeket a Szövetkezeti Földművesek Szövetségé­nek alapszervezetei tettek, rokkantságuknál fogva hátrányos helyzetben levő embertársaink segítése, s gondjaik orvoslása érde­kében. ■ Lapunk munkatársa interjút készített Gerstner István festőművésszel. A beszélgetés témája egy­részt a' festő színvonalas — januárban Bratislavá­­ban rendezett — kiállítá­sára irányul, másrészt a tájképfestészet terén nagy sikereket elért művész al­kotói látásmódjával foglal­kozik. Az írást lapunk 6 oldalán közöljük. ............... I ■■■Í..I.S II Teszi ezt . hogv e hagyományal­­egyenek folytatói. Шкi ■ „Igényesen a célki­tűzések megvalósításában“ című írásunk — a 13. ol­dalon — bemutatja a já­rási feladatokat betöltő érsekújvári (Nové Zámky) agrokémiai vállalatot, arra keresve a magyarázatot, hogy a munkaközösség mit tett és tesz az ésszerű üzemanyaggazdálkodás, s a vele összefüggő takaré­kosság érdekében.

Next

/
Oldalképek
Tartalom