Szabad Földműves, 1982. január-június (33. évfolyam, 1-25. szám)

1982-02-06 / 5. szám

SZABAD FÖLDMŰVES 1982. február 6 8 Gazdagon terített asztal Nagykéren (Milanovce) az ötvenes évek végén és a hatvanas évek ele­jén a falu csendjét disznóvisítás za­varta meg. Ezekben az években csaknem minden háznál hizlaltak és öltek sertést. A nagykériek nem is­mertek ízletesebb falatot a pirosbar­nára sült pecsenyénél. Hogy történt mindez? Vegyük sorra! * A szél ellenében ráhintették a le­ölt, szabad helyre hozott disznóra a szalmát, hogy a lángja végig fusson azon. A perzselés után bevitték az udvarra, s ott létrán, vagy — aki közelebb lakott a Nyitra folyóhoz — a folyó partján tiszta szalmán bon­tották fel. Először kikerekítették mind a négy lábát. A csánktól az el­ső forgóig levágott részt topnak, ha egyben hagyták az egészet, akkor sonkának nevezték. 'Azután kivették az orját és a belső részeket, ügyel­tek arra, hogy valami fel ne fakad­jon. Régebben nem csináltak sem vé­res-, sem tüdős-, sem májashurkát, hanem csak megfőzték a tüdőt, má­jat levesnek és úgy fogyasztották el krumplival. Pompás eledel lehetettl A szalonnát sem olvasztották ki haj­dan, hanem kivágták és beletették a kifeszftett háj közepébe, majd bevár­ták a „hájkerítőbe“ és a hájtartófára helyezve felakasztották a füstre. Igen kedves falusi esemény volt a disznótoros vacsora is. Omlós, hájas pogácsát készített a gazdasszony, fi­nom pecsenyét hurkával és kolbász­­szal, no meg az elmaradhatatlan disznótoros káposztával. A bor már a gazda gondja volt. Vacsora köz­ben vidáman tréfálkoztak, mulatoztak a vendégek. Fekete álarcos, kormos képű alakok cifra menyecskét kísér­tek be az ajtón. Vezetőjük átnyúj­totta a levelet, melyben adományt kértek a kosárba: „Adjon Isten jó estét, Hoztunk egy szép menyecskét, Nagyon messziről jöttünk, Igen meg is éheztünk. Tiszteljük a gazdasszonyt, Neveljen szép menyasszonyt, Ne sajnáljon meg tőlünk. Pecsenyét, hurkát, bort, meg pogácsát." Persze mindmáig vannak más szö­vegek is. Van olyan is, amit ki sem adott a kezéből a gazda. Azonban minden házban megjutalmazták őket, és sehol sem maradhatott el táncol­tatásuk sem. Zene híján a vendégek éneke mellett táncoltak a „néma Lucák“. Rendszerint ezen kedves régi magyar dalt énekelték nekik: „Zöld asztalon ég a gyertya, barna kislány gyújtogatja, Tra-la-la. Hol meggyújtja, hol eloltja, Csak a szívem szomorltja, Tra-la-la.“ Éjfél előtt jött az éjjeliőr, aki égy­­ben kanász is volt régebben. Szép verset mondott az ajtóban, majd a házigazda barátságos szóval betessé­kelte a szobába. Megvendégelésében valósággal versenyeztek. Be is cso­magoltak neki, pedig az igazi „kül­dözgetés“ csak másnap következik. A gyermekek tányéron, sávolyos kenyér­ruhával átkötve, hordták a kóstolót. A rokonok és a szomszédok kivétel nélkül részesültek benne. Nagykéren ma is élő hagyomány, hogy disznóöléskor a gazda megven­dégeli a rokonságot. A közeli hozzá­tartozók és a jó ismerősök gazdagon terített asztalok mellé ülnek és in­­cselkedéssel, vidám történetek elbe­szélésével töltik el az időt. „Komédiá­sok“, lányoknak öltözött fiúk, legé­nyeknek öltözött lányok és asszonyok táncaikkal, vidám mondókáikkal szó­rakoztatják a vendégeket. Ilyenkor sógor, koma, após, anyós dúdolgatva hagyja el a házigazda hajlékát. Száraz Pál A farsang a vízkereszttől (január 6-tól) hamvazószerdáig terjedő idő. A századfordulón vagy az első világ­háború előtt sokkal többet jelentett, mint ma. Régen a farsangnak olyan külön­leges íze volt, amit más időszakban sohasem élvezett az ember. Ilyenkor, főleg faluhelyen, megcsappant a munka. A zimankós tél beparancsolt a melegre. A nép szórakozott. A szó­rakozás egyik legkönnyebben elérhe­tő módja a kacaj, a derű, a vidám­ság, melynek barátságos cimborája az ital, és kedves barátja az étel volt. A folytatás azután már magától értetődött. „Ej, haj, igyunk rája, úgy­is elnyel a sír szája.“ A farsang hetei nem olyanok-e, mint a tél töbi napja? Egyáltalán be­szélhetünk-e farsangi ártalmakról? Sajnos igen! Mert manapság ts elő­fordul a farsangi lazaság. Az, hogy a megrövidült nappal valósággal be­csapja az embert, mert azt hiszi, hogy rövidebbek az órák is, pedig csak a világosság lett kurtább és a hasznos tennivaló az esti félhomály­ban vagy a hosszabb éjszaka sötétjé­ben fárasztóbb, unalmasabb. Jöhet a farsangi derű, a tréfa, a kacaj, a bo­londság is, de csak mértékkel, hogy ne emelkedjen az egészségkárosodás szintje. Bánjunk óvatosan az étellel és ital­lal. Az előirt óvatosságot ilyenkor se dobjuk a hátunk mögé. Visszaemlé­kezve falusi gyógyító orvosi szolgá­­latomra, nyugodtan állíthatom, hogy Két deka cukorral édesítünk egy a táplálkozási és italozási ártalmak deci tejet, meglangyosítjuk, és meg­­következménye az egész évi statisz- futtatunk banne három deka élesztőt, tikal adatok között a legelső helyen Összedolgozzuk egy fél kiló langyos áll rétesliszttel, négy csipet sóval, egy Van még egy harmadik ártalom, csomag vaníliás cukorral meg annyi A fűtött helyiségben különösen fel- langyos tejjel, hogy közepesen ke­­melegítl a szervezetet a mozgás. Pél- mény kelttésztát kapjunk. Ha már dáuí a tánc. Ilyenkor jólesik a .hű- alaposan bedagasztottuk, beledolgo­­vös, de vigyázzunk, hogy meg ne zunk 10 deka olvasztott vajat vagy fázzunk. Mert megfázáskor a legyen- Hera margarint is. Langyos helyen gült szervezet a rendszerint mindig duplájára kelesztjük, majd lisztezett jelenlevő kórokozók támadását már deszkára borítva, ujjnyi vastagra ki­nem tudja ellensúlyozni. Ezért nö- nyújtjuk. Fánkszaggatóval vagy nagy, vekszik meg a felsőlégúti ártalmak- széles szájú pohárral kiszúrjuk, és kai küzdők, a tüdőgyulladásosak és tiszta konyharuhával letakarva, még a reumatikus panaszokkal bajlódók 10 percig kelesztjük. Megforrósított száma. olajba rakjuk a fánkokat alsó felük­, , kel felfelé, ujjunkkal közepüket be-Senki sem ellensége a farsangi ka- nyomva, és első felüket fedő alatt, cagásnak, vidámságnak, derűnek, kel- mérsékelt tűzön sütjük, majd a fedőt lemes, tréfás mulatozásnak, de igen |Bvgve a fánkokat megfordítva, tel­is, ellenségei vagyunk - és velünk jes ]ángnn a raásodjk felüket, így együtt minden józan ember a |esz SZgp „szallagos". Itatóspapírra könnyelműségnek, a jó,zan esz el- S7edjiik a И8йи fánkokat, és forró vesztésének. A farsang öröm, a be- vaníliás porcukorral megszór­tegség szomorúság. A kettő között a va adjuk italra. Vízzel hígított, józan embernek választania kell. megforrósított, rummal ízesített ba- BUGA doktor rackíz a legjobb hozzá. A jó konyha titkaiból ' ' ' '' ' "X~ IMI ' FARSANGI FÄNK: SZÍNHÁZ, ESTÉLY, BÁL Hirtelen kap egy meghívást vagy egy színházjegyet. Valójában kedve lenne elmenni, de nincs mit felven­nie, nem tud választani ruhái közül- Ebben nem lehet mutatkozni, dönti el, és otthon marad. De egész este, még másnap is rosszkedvű, mert bántja, hogy elmulasztott egy kelle­mes hangulatú estét, egy kedves társáságot, egy kulturális élményt, amelyről ismerősei beszélnek majd, ön pedig nem tud hozzászólni. A bánat elkerülése érdekében mutat­juk be ezt az egyszerű ruhát, mely minden alkalomra megfelel-Halhatatlanok a szerelemről A szerelem apróságokból születik, apróságokból él, és apróságok miatt hal meg. . Byron Szeretni annyit ]élent, mint annak az életét élni, akit szeretünk. La Rochefoucauld Vannak érzések, amelyeket nem lehet másként kifejezni, csak hallgatás-* sál. Petrarca A ^zerető, aki nem jelent mindent, nem jelent semmit. Honoré de Balzac Ha szerelmesünk szeret bennünket, megbocsátja hibáinkat is, ha pedig nem szeret, erényeinket sem bocsátja meg. Montesquieu Gyakran épp az jelenti számunkra a legkevesebbe», akinek számára ml a legtöbbet jelentjük. F o n t e n e 11 e Minél kevesebbet adunk a szerelemben, annál többet kapunk és fordítva. Pascal Aki sohasem vágyott meghalni, sohasem volt szerelmes. Longfellow A szerelem pokol és menny, de mindenekelőtt múlandóság. Tolsztoj ÉERftZTREJTTÉIIY ЯМННММ A szép pillangó (AFRIKAI MESE) A dűlőn a hegyoldalban, egy virág fölött lebegett a pillangó. Lebegett, libegett, táncolt és a virágharmatban tükrözte magát. Csodaszép volt. A közeli ágról egy hernyó pottyant le és a virág előtt mászott el. „Menj el, te csúnya jószág, tűnj el!" — kiáltotta a pillangó. „Elfelejtetted talán, hogy nemrég ugyanolyan voltál, mint én?" — kér­dezte a hernyó. „En, aki mint a fuvallat az éghez közeledem? Én a hozzád hasonlók közül való volnék?“ Több tekintetet már nem ts vetett a porban műszóra. Büszkén tárta szét pompásan csillogó szárnyait és elrepült. Még hogy 6 is hernyó lett volna!? Hihetetlennek, sértőnek tűnt a Szép­nek ez a gondolat. Jaj, de nagyon ostoba volt. Zoltán Aranka fordítása — Tréfás vers Szedte-vette teremtettel Hová bújt el ez a Bence! Itt sincs, ott sincs, sehol sincs. Szedte-vette fakllíncs. Aki estig megtalálja, derelyét kap vacsorára. Zsadányi Lajos & KÜLÖNLEGES FA látható a képen, amely valamiben eltér a világ összes gyümölcsfájától. Mi az eltérés? (•UBqpSpilA eszpjuej e zezt? — ‘jji st^eso ‘gje inp -joj шэи loqspui zs :ui0j9} аркщ sg вице upj длэ] uozlea e :sg}[ejS3w) EGY OSI NÉV rejtőzik ezen a képen, — az embe­riség eredetmondójának kellékeivel együtt. (Kígyó, alma, kert.) Melyik név az? (елд :s9i[ajS9fy) VÍZSZINTES: 1. Elődök. 4, Magyar Államvasutak. 7. Finom borfajta.il. Szeszes ital. 12. Törlő gumi- 13. A mongol királyi hercegek címe. 14. Latin kötőszó. 16. Fogával szétmor­zsol. 18. Fedd. 19. Tornaszer. 21. A A légnyomás egy­sége. 23. Az első bárkaépítő. 24. Mu­tatószó. 25. Étel­ízesítő. 26. Irány. 27. Talál. 30. Pa­­szuly. 31. Mely személy. 3. Szél­mentes oldal a ha jőzásban (ang.). 35. Péter Nándor. 38. Svájci kanton. 37. Balatoni üdü­lőhely. 38, Szín. ék. hiba). 39. Iga vonó. 41. Azono­sak. 43. Asszony­­név-végződés. 44. Gyümölcs. 46. Rés. 48. ... társ, ma­gyar rejtvényüjság . 49. Földrész. 5U. Azon a helyen. 51. Oszlásban van! 53. Könyörög. 55. Talmi. 57. Segélykérő jel. 60. Tett közepe. 61. jövendőmon­dó. 62. Nagyobb szoba. 64. Három csehül. 65. Szemével észlel. 66. Segí­tő k. FÜGGŐLEGES: 1. A rejtvény első része. 2. Nem egészen sötét. 3. Fel­ügyelő. 4. Harap. .5. Az első férfi. 6. Színház Budapesten. 8. Saját kezűleg. 9. Csuk. 10. A rejtvény 3. része. 15. Tantál vegyjele. 17. Bratislavai autók jelzése. 19. A hangerősség egysége. 20. Káposztaféleség. 21. Sporteszköz. 22. Fogoly. 28. Igekötő. 29. A rejt­vény. 2. része. 32. Mikszáth Kálmán Is az volt. 33. Albán pénzegység. 34. Lengyel város. 35. Toll angolul. 40. Állóvíz. 42. Nedv. 44. Folyó a Dunán­túlon. 45. Zománc. 46. Házikó'. 47. Ékezettel betegség. 52. Igen olaszul. 54. Véredény. 56. A Lengyel Légifor­galmi Társaság neve. 57. Játszma (a teniszben). 58. O. R. 59. Tiltószó. 60. Energia. 62. Morze-jel. 63. Menet ele­je. -64. A múlt idő jele. Beküldendő a függőleges 1., 20. és 10. számú sorok megfejtése. MEGFEJTÉS — NYERTESEK A lapunk 2. számában közölt ke­resztrejtvény helyes megfejtése: „Le­gyünk mindig a békeharc élvonalá­ban!“ Nyertesek: Tóth Lajos, Komárom ÍKomárno), Román Jánnsné, Galánta (Galante), Csókás Lászlőné, Kőhíd­­gyarmat (Kamenín).

Next

/
Oldalképek
Tartalom