Szabad Földműves, 1982. január-június (33. évfolyam, 1-25. szám)

1982-02-06 / 5. szám

Д gazdaságos háztáji tojás­­termelésnek a jérceállo­­mány az alapja. Az állomány minősége a származástól és a felneveléstől függ. A szárma­zás, a fajtaazonosság szavatolt, viszont az állomány fölnevelé­se a tenyésztő gondja. Az álla­tok létszámát a rendelkezésre álló szálláshely nagyságához kell igazítani. Ha az állatok ki­járhatnak a szabadba (udvar, kifutó), akkor egy nézetméter­re 5—1>, egy nyílt tojófészekre négy, a csapófészekre pedig három tyükot számíthatunk. A tojóházban ajánlatos világító­­testet fölszerelni, mert a nap­palok mesterséges meghosszab­bításával serkenteni lehet a to­jástermelést. A megvilágítási programot mindenkor pontosan be kell tartani (villanyórás automata, esetleg mechanikai ki- és bekapcsolás), mert a ba romfi szervezete óra módjára alkalmazkodik az alkalmazott módszerhez. Az észlelt eltoló dásokra, a rendszertelenségre a tyúk — főleg télen — na­gyon érzékenyen reagál, vedle­ni kezd, és vége a gazdaságos termelésnek. A tojóházban télen almozni kell, így melegebb az állat­szállás. Alomnak egészséges, aprított búzaszalmát, gyalufor­­gácsot, tépett kukoricaszárat vagy apróra (1—2 cm) zúzott kukoricacsutkát használhatunk. A 8—10 cm vastag almot időn­ként föllazítjuk, havonta új ré­teget szórunk rá mindaddig, amíg el nem éri a 25 cm-es vastagságot. Az alom foglalkoz­tatja az állományt, fölszívja a nedvességet, meg a káros gá­zokat, és megkönnyíti a takarí­tást. Ha módunkban áll, kész tojó­tápot etessünk. Ha nincsen, ak­kor házilag kell keverélftakar­­mányt készítenünk, szem előtt tartva, hogy a tyúknak nem csupán gabonafélékre van szük­sége, de fehérjére, vitaminokra és ásványi anyagokra is. Ház­tájiban a leggazdaságosabb és legegészségesebb fehérjeforrás a fölözöt tej. Vitamin-forrásul — a tej mellett — a napfény, a minőségi hereszéna és a mu­­rokrépa szolgál. Az ásványi anyagok közül elsősorban a mész, foszfor és konyhasó nél­külözhetetlen. .Nagyon egyszerű meggyőződ­ni arról, hogy pl. a tej fokozza a tojásrakást. Ha két csoportba osztjuk a tyúkokat, s az egyik csoportnak víz helyett tejet adunk inni, a kísérleti csoport­ban 50—60 darabbal nagyobb lesz az évi és tyúkonkénti to­­jáshozam. Egy tojás előállítá­sához kb. 4 dl vízre (folyadék­ra) van szükség. Ha üres az itató vagy befagy benne a víz, az állatok hamarább befejezik a tojásrakást, mintha éheztet­­nénk őket. Télen a gabonafélék 30—40 százalékát főtt burgonyával he­lyettesíthetjük. Ha külön etető­ben kagylótörmeléket és emész­tést segítő kavicsot is kínálunk az állatoknak, valóban mindent meglettünk a jó termelőképes­ség megtartásáért. A háztájiban kis csoportban tartott lúd háremszerü, ponto­sabban egygúnáros családban él. A tenyésztojások minőségét elsősorban a juttatott takarmá­nyok mennyisége és minősége, továbbá az állományon belüli ivararány, és a tojáskezelés be­folyásolja. A keltetési tojások termelésére már decemberben felkészültünk, január óta ki­­adósabban etetjük az állatokat. Ha a ludak decemberben föl­híztak 2—3 kilót, minden bi­zonnyal kibírják a megterhe lést, sokat fognak tojni s nem merülnek ki idő előtt. Ennek érdekében most folyamatosan növelni kell a tojótáp-adagot úgy, hogy márciustól már kizá­lete 15—17 dkg. Este és reggel szemest, délben lágyeleséget, vagy reggel és délben a lágyat és este a szemest adjuk. A lágyeleség répából, szilázsból, káposztából és lehetőleg vala­milyen tejtermékből készüljön. A kacsáknak kínáljunk apró kavicsot, s az etetőt az itatók közelében helyezzük el, mert állataink evés közben állan­dóan isznak. Az eleséget ne szórjuk a földre; a kacsa nem csipegeti föl, mint a tyúk. Ha az ólban etetünk, az itatót te­gyük léces vízgyűjtő tálcákra, hogy az alom ne legyen ned­ves. Az almot egyébként is gyakran kell cserélni, mert ha átnedvesedik, megbetegedést okoz, és természetesen szeny­­nyezi a tojást. A kacsa szereti a friss leve­iwsra rólag ilyen tápot etessünk. A jó kondíció megtartása nagyon fontos, hiszen egy-egy lúd négy­­hat hónap alatt 6—8 kg tojást termel. Jó tudni: ha a napi adaghoz 8 százalék luceivialisz­­tet keverünk vagy lehetővé tesszük az állatoknak, hogy tet­szés szerinti mennyiségű lucer­­naszénát fogyasszanak, akkor intenzívebb lesz a termelés, na­gyobbak, súlyosabbak lesznek a tojások, és természetesén a kikelő pipék is. Nagyon fontos, hogy a ter­melő lúd kellő mennyiségű vi­zet ihasson és emésztést segítő homokot is találjon egy kiilön edénykében. A lúdtojás kénye­sebb, mint a tyúktojás, ezért a fészekben mindig sok tiszta szalma vagy gyaluforgács le­gyen. A tojásokat rendszeresen szedjük össze, s csap alatt, szi­vaccsal mossuk le róluk a tisz­­tátalanságot. A tojásokat szel­­lős, hűvös (kb. 10 C-fokos, 75 százalékos páratartalmú) helyi­ségben, fektetve tároljuk. Meg­figyelések szerint a 150—200 grammos tojások nyújtják a leg­jobb keltetési eredményt. Ha kotló híddal keltetünk, ne feledjük, hogy az állatnak na­gyon sok energiára van szük­sége. Ezért szénhidrátban gaz­dag takarmányokat (búza, ár­pa, kukorica) kell adagolni. Az első ellenőrzést (lámpázás) a tizenharmadik, a másodikat a huszonkettedik napon végez­zük. A kivált tojásokat ne dob­juk el: főzzük meg és etessük föl a tyúkokkal. t A kacsa hamar megéhezik, nem bírja a koplalást, tehát, gyakran eszik, még éjszaka is. Ha történetesen vízre járnak az állatok, akkor is naponta há­romszor kell etetni. A tenyész­­kacsák napi takarmányszükség­gőt; ha száraz az alom, a hi­degnek is jobban ellenáll. A. kacsa általában vízben pár­zik, itt eredményesebb a ter­mékenyítés. Egy gácsérral öt­nyolc tojót tarthatunk. A tojás­­dermelés idején a napi adag 20 százalékkal több fehérjét tar­talmazzon, s kiegészítők for­májában A- és Dä-vitamint is adagoljunk, hogy jobb legyen a keltetési eredmény, életképe­sebb pipákét nyerjünk. A kacsa a tojásoknak mintegy 30—40 százalékát a téli hónapokban rakja, vagyis már januárban kezdetét veszi a termelés. A kacsa általában délelőtt tíz óráig megtojik, tehát csak azo­kat engedjük ki, amelyek már megtojtak (ezt a hasfal meg tapintásával könnyen megába píthatjuk), különben kereshet­jük a tojást. A gyöngytyók télen nem to jik, így napi 10—12 dkg takar­mánnyal is beéri. Nyáron az élelem 00—80 százalékát a jó legelőn megszerzi, télen ma­gunknak kell gondoskodnunk róla. Reggel és este szemest, délben lágyeleséget adjunk. A gyöngyös háremszerűen él, egy kakashoz 3—5 tojót lehet be­osztani. Szállásigénye — vad természeténél fogva — minimá­lis. Általában a magasabb he­lyeket (óipadlás, ülőrúd, fák) kedveli. A pulyka kifejezetten külter­jes baromfi. Amióta megállapí­tották, hogy a baromfihúsok közül a pulykamell tartalmaz legtöbb fehérjét (24,5 %), az­óta a háztájiban is egyre töb­ben tartják. Igénytelen állat, elszállásolására a tyúkól is megfelel. A száraz hideget jól viseli, viszont a ködös, párás éghajlatot nein bírja. Az ólnál csupán az fontos, liogy száraz, levegős, de huzatmentes legyen. A pulyka télen is szeret kapar­ni, ezért legalább egy darabka, száraz homokkal fedett terüle­tet biztosítsunk számára. Az ól­ban az ülőrudak 1—1,5 méter magasan, a faltól 70—80 cm-re legyenek. Mivel a pulyka az évi tojás­­hozamnak mintegy 70 »zúzalé­kül júninsig lerakja, az állatut már januártól készítsük elő a termelési időszakra. A jó tojás­termelő állat sok tiszta és friss vizet kíván. Az emésztést segí­tő kavicskészlet 3—4 mm es darabokból álljon. A legeltetési időszakban állataink v akár­csak a gyöngyösök — a napi élelem nagyobb hányadát bo­­garászéssal és legeléssel össze­gyűjtik. Télen naponta három­szor etetünk, általában házilag készített kevrékkel (kukorica, árpa, zab, búzaocsú), illetve lágyeleséggel (korpa, árpadara, lucernaliszt, szárított élesztő, zabdara, borsódara, takarmány­mész, konyhasó, hús- és vér­liszt, répa, burgonya). A fehérjés takarmányokat hántolatlan napraforgóval, tú­róval, aludttejjel pótoljuk. Eb­ben az időszakban a pulyka naponta 20—25 dkg eleséget igényel. A nyíllak takarmányozását té­len különféle gazdasági takar­mányokra, melléktermékekre és hulladékokra alapozzuk. Terjed a nyúltáp etetése; ebben, kellő mennyiségű lucernaliszt és kor­pa van, fgy külön szénát vagy zöldet nem fontos adagolni. Az anyákat úgy kell ellátni, hogy tetszés szerinti mennyiséget fo­gyaszthassanak, hiszen gyakor­latilag állandóan vagy vemhe­sek, vagy szoptatnak. Ne feled­jük, hogy a vemhes és szopta­tós anyák, a bakok és a nö­vendékek is sok fehérjét igé­nyelnek. A fehérjében gazdag takarmány (árpa, zab, búza, ku­korica) igen fontos, viszont drága. A szálasok közül a here­széna és a rétiszéna nélkülöz­hetetlen. Szemeseket reggel ad­junk, herét és szénát pedig délben és este. Lédús eleség­­ként télen cukor- vagy takar­mányrépát, burgonyát és sárga­répát etethetünk. Még ma is sokan vallják, hogy a répát vagy burgonyát fagyasztó nyálnak nem szüksé­ges vizet adni. Márpedig a rendszeres Itatás télen fonto­sabb, mint nyáron, hiszen ré­pával vagy burgonyával koránt­sem lehet olyan kedvezően ki­elégíteni a nyúl vízigényét, mint a friss zöldtakarmánnyal. Persze, ne jéghideg vizet te­gyünk az állatok elé, és főleg ne hagyjuk előttük órákon át, mert megfagy, s a jeges víz (vagy a jég) nyaiogatása he­te őségét okoz. Kovács László agrármérnök 19B2. február 6. Kert éxzet-----­®Ki8áHqttenyésztéf A Szlovákiai Kertészkedők ** Szövetsége „Kertészeti Szolgáltatások“ néven közis­mert — kereskedelmi tevékeny­séget folytató — vállalatának érsekúfvári (Nové Zámky) ki­­rendeltsége összesen hat járás, ban fejt ki érdemdús tevékeny­séget. A vállalat terményfelvá­­sárlói a múlt év folyamán 24 millió koronát meghaladó ér­tékben vettek át háztájiban megtermelt zöldséget és gyű mölcsöt a szövetség tagjaitól. zésében, az értékesítési gondok enyhítésében. q Terményfelvásárlóik tavaly 24 millió korunás forgalmai bo­nyolítottak le. Ez mennyiség és választék tekintetében mit je­lent? — Szövetségünk tagjai össze­sen 1100 tonna gyümölcsöt, il­letve 27ö4 tonna zöldséget szál­lítottak a háztájiból, elsősorban az érsekújvári konzervgyár ré termelési biztonság szilárdítása, és nem utolsó sorban a fölvá sárlási ár módosítása megtPtte a magáét. Az uborkatermelés egyszerre tért hódított. Tavaly 840 tonna konzervuborkára kö­töttünk szerződést, s a végén mintegy ezérötszáz tonnányit tudtunk szállftatni a földolgozó iparnak. Lehet, liogy nemsoká­ra fékeznünk kell az uborka­­termelőket? Persze, más zöld­séget is termeltetünk a kon­zervipar részére. Például cse-A koz Javát szolgálják Mégpedig kizárólag ipari föl­dolgozásra szánt terményeket, melyek iránt a tartósító ipar részéről a legnagyobb a keres­let. •— Kirendeltségünk fölvásárló tevékenysége, a társadalmi él­­vásárosnak megfelelően, kizá­rólag konzervipari nyersanya­gok átvételére és továbbítására szakosodott — hangsúlyozta minapi beszélgetésünk alkalniá val Procházková Mária, a vál­lalat érsekújvári üzemének he­lyettes vezetője. —. A friss fo­gyasztásra szánt zöldséget és gyümölcsöt a hatáskörünkbe tartozó járásokban is a Zeleni­na nemzeti vállalat, illetve a Jednota Fogyasztási Szövetkezet vásárolja fel és forgalmazza, te­hát nem fölösleges vetélytárs­­ként jelentkezünk, hanem segí­tünk a háztáji termelés szerve­szére. Gyümölcsfélékből átlagon aluli volt a kínálat — ezt a 4 millió 818 ezer koronás forga­lom is jelzi —, hiszem a kései fagyok a hatáskörünkbe tartozó járásokban is tetemes kárt okoztak a háztáji gyümölcsö­sökben. Kajsziból és szilvából bizony keveset kínáltak a ter­melők. A zöldségfelvásárlási tervünket viszont lényegesen túlteljesítettük. q Milyen zöldségféléket kér, Illetve kap a szövetség tagjai­tól a konzervipar? — Legjelentősebb igény az eltenni való uborka iránt mu­tatkozik. Néhány évvel ezelőtt gondban voltunk, hiszen alig akadt vállalkozó, aki hajlandó lett volna uborkával beültetni a kertet. De a népszerűsítés, a resznyeparikát, zöld és piros paprikát, paradicsomot. Meg vö röshagymát, amit földolgozásra előkészítve (tisztítva) szállí­tunk az iparnak. q A terményfelvásárlás nem könnyű feladat, viszont — szol­gáltató vállalatról- lévén szó — munkájuk korántsem ilyen egy­síkú. Szakboltjaik révén részt vállalnak a háztáji kertészke­dők vetőmagvakkal, ültetöanya­­gokkal, vegyi készítményekkel és különféle kellékekkel való ellátásából is. Ezen a területen milyen eredményt tndnak föl mutatni? — Kirendeltségünk a hat já rásban eddig tíz szakboltot nyi­tott, ezek közül kettőben a sző vétség tagjai által termelt zöld­séget és gyümölcsöt forgalmaz­zuk. A köznyelven vetőmagbolt­ként emlegetett szakbolt fáink bizonyos mértékben hozzájárul­nak a beszerzési gondok enyhí­téséhez, hiszen a kimutatott évi 10 millió 802 ezer koronás for­galom nem csekélység. Ugyan­akkor igazat kell adnunk azok­nak, akik birálóiin szólnak a boltjainkról. Tudjuk, hogy egy kertészeti szakboltnak lényege­sen gazdagabb árukészlettel és választékkal kellene fogadnia a vásárlókat, de a boltok ellátá­sa nem a mi hatáskörünkbe tartozik. A központi szervek a kertbarátok és háztáji termelők mozgalmának hatékonyabb tá­mogatását ígérik. Reméljük, liogy ez rövidesen szakbolt­jaink áruellátásában is kifeje­zésre jut. Az idén mindenesetre közel másfél millió koronás forgalom-növekedéssel számo­lunk. Tervbe vettük a boltháló­zat bővílését, és korszerűsítés­re is sor kerül. Šurany új szak­boltot kap, a párkányit (Štúro­vo) pedig nagyobb, korszerűbb épületben helyezzük el, hiszen jelentős forgalmat bonyolít le. q Bármilyen jó a termelők és termeltetők kapcsolata, min­den terméket mégsem lehet ér­tékesíteni. Mit tesznek azért, begy ez a mennyiség se vesz­­szen kárba? — Van két szeszfőzdénk, a harmadik most épül, tehát bi­zonyos lehetőség kínálkozik a fölös termés hasznosítására. Aszalónk viszont nincsen, de Пуда szolgáltatást körzetünk kertószkedői egyelőre nem igé­nyelnek. (kódok) 1 Д gyapjúért tartott angóra­­nyúl nyáron semmivel sem igényesebb, mint más nyűlfaj­­ták, viszont télen körültekin­tőbb gondoskodást igényel, hi­szen télen is nyírjuk, követke zésképen könnyen megfázhat. Az aiigőranyulat évente négy­­szer-ötször nyírjuk (10 —12 he­tenként), tehát egy nyirás min­denképen a téli időszakra esik. Ügy kell intézni, hogy legké­sőbb november végén, majd a következő évben február végén kerüljön sor a nyírásra. A nyert gyapjú hossza csak az első és a második osztályú árunál ját­szik szerepet. Többen úgy vé­lekednek, gazdaságosabb éven­te ötször nyírni az állatokat, miközben gyengébb minőségű (rövidebb) gyapjút kapunk, vi­szont így kisebb a szőrzet szennyeződésének lehetősége. Persze, a téli nyírást így sem lehet elkerülni (február). A gyapjas angóra a meleg ben, a nyírott viszont a hideg környezetben érzi rosszat ma­gát. Az udvaron felállított ket­recekben tartott állatok nyírás után is jól elviselik akár a mí­nusz 5 C-fokos hideget is, de a nyírást követő első éjszakán bekövetkező hirtelen lehűlés kárt tehet az állományban. A szabadban tartott állatok álta­lában edzettebbek, viszont a sünkre áll, szigetelésre az üveg­­betét is megfelnl. Ilyenkor al­mozni kell, mégpedig kiadósán és akkor is, ha történetesen rostos padozatú ketreceink vannak. A ketrec tisztogatását későbbre halászijuk. Három­­négy hét múlva, amikor a nyit­lak szőrzete részben ismét ki­Az anyóraoyűi télen huzatos ólat, a közvetlen nap­fényt ők sem szeretik. A nyi­tott ketrectömböt lehetőleg homlokzattal déli vagy délke­leti irányba kell betájolni, és gondoskodni keil a mérsékelt árnyékolásról (kinyúló tető, lombos fa stb.). Télen, ha megnyírtuk a nyu­­lakat, a ketrecek ajtajára (az időjárástól függően, de legfel­jebb egy hétre) zsákanyagot, pokrócot stb. kell erősíteni, fő­leg éjszakára. Ha reudelkezé­fejlődött, visszatérhetünk a megszokott tenyésztői módsze­reinkhez. Egyes tenyésztők nyúlistálló­­kat építenek az angóráknak. Állítom, hogy kár a beruházá­sért, hiszen az ilyen létesítmé­nyekben az állatok elkcnyel­­mesednek, — érzékenyebbekké válnak, nehezebben viselik el a környezetváltozást, fogéko­nyabbak a betegségekkel szent­ben (nátha, künnyezés). Az ol­­csóuak éppen nem nondbatú létesítmények egyetlen előnye, hogy nem okoz gombit a téli nyírás. Nyirás után növelni kell az állatok napi takarmányadagját, s a minőségre is jobban kell ügyelni. Kiegészitőként olajos magvakat (napraforgó, lenmag stb.) kell adagolni. A nyírott angóra rendszerint többet iszik, ezért nagy gondot kell fordíta­ni az itatásra (mérsékelten só­zott víz. különféle főzetek). A rendszeres itatás serkenti a szőrképződést. A szaporítási tervet úgy kell kidolgozni, hogy vemhesség ide­jén vagy közvetlenül fialás után ne kelljen nyírni. Nem árt tudni, hogy az angóra három­négy héttel nyírás után párzik be legkönyebben. A nyírásról csupán annyit: soha ne igyekezzünk bőrig nyírni s az esetleges egyenet­lenségeket ne korrigáljuk. A t! ilpakon és a fejen legalább ágy centiméter hosszá szőrzetet kbit hagyni. t*íí

Next

/
Oldalképek
Tartalom