Szabad Földműves, 1982. január-június (33. évfolyam, 1-25. szám)
1982-06-26 / 25. szám
1982. június 26. SZABAD FÖLDMŰVES 7 XXVII. ORSZÁGOS NÉPMŰVÉSZETI FESZTIVÁL ZSELIZ ’82 FELRÖPPENT A PÁVA ... hogy gyöngyházfényű, ékes tolláit megvillogtassa a tűző napfényben, ámulatba ejtve a zselizi (Želiezovce) Schubert-parkban egybegyűlt kavargó tömeget. Megállt az jdö, kívülrekedtek a napi gondok... Nincs Malvin-válság, meg közelkeleti harcok — csak sziporkázó muzsika, meg förgeteges tánc van, az életöröm s a békevágy spontán megnyilvánulása. A tarka szőttesek, libbenő rokolyák, piros topánok, sarkantyüscslzmák, vakítóan fehér gyolcsingek és vászongatyák, gyöngyökkel ékesített főkötők színes kavalkádjában megelevenedik a múlt, letűnt korok emberének érzésvilága, dolgos hétköznapjai és ünnepi szertartásai, örömének és bánatának kifejezésformái.- * -Mielőtt ázonban belevegyülnénk a színpompás forgatagba, tegyünk egy kis kitérőt a lévai (Levice) Barátság Művelődési Központba, ahol a nemzetiségi táncmozgalmunkat képviselő legismertebb együttesek mérték össze alkotó és művészt képességeiket a népi hagyományok feltárása és színpadravitele terén. Nem nehéz odatalálni. A patinás kultúrpalota előtt ostort csattogtató csikósok, bőgatyás Juhászlegények, kanászok lézengnek, a tágas előcsarnokban meg a társalgóban csoportokban vitatkozó néprajzosok, koreográfusok, újságírók és tájak szerint különböző népviseletbe öltözött fiatalok. A színházteremből jól hallatszik a friss csárdás és a pergő ritmusnak időnként nyomatékot kölcsönző dobbantások. A színpadon levonulóban a nagyidat (Vefká Ida) Ilosval Népi Együttes, helyét csakhamar a Királyhelmecről (Kráľovský Chlmec) jött Bodrogközi Táncegyüttes foglalja el. A Bodrogközi együttes cigánytáncát harmonizáló díszletek és viselet mellett eredeti, eddig nem hallott cigánydalok kísérték; kár, hogy a táncosok mozgása nem tükrözte a temperamentumos ritmust. A nagykaposi (Veiké Kapušany] Komocsa szép, effektiv éneklésével, a színál (Seňa) Rozmaring a viselet tisztaságával szerzett Jópontot, az utóbbi teljes joggal kapta a legjobb színpadi viselet diját. A Galántal (Galanta) Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium tánccsoportjának előadásában csallóközi polgári táncokat láttunk, melyeknek a harmonika stílus- és hangulatteremtő tartozéka; sajnos beletévedt a verbunk és a kanásztánc zenéjébe is. Egyébként külön élvezet volt hallgatni a diákzenekar árnyalt, szép muzsikáját. A Csallóközi Dal- és Táncegyüttes egyveleget mutatott be a régi Csallóközben élő különböző társadalmi rétegek szórakozásaiból, táncaiból, változó sikerrel. A Fülekpüspökiről (Filakovské Biskupice) érkezett Palóc Táncegyüttes szereplése nagyon kedves színfoltja volt a seregszemlének. Az Ilosvaihoz hasonlóan táncosteljesítményéért a zsűri elismerő oklevéllel jutalmazta. A legjobb menettánc díját ugyancsak a Palóc együttes érdemelte ki. Szólóénekese, Somoskői Ágnes pedig a népdal leghűbb tolmácsolásáért járó díjat mondhatja magáénak. A jelekből ítélve ígéretes jövőnek néz elébe e lelkes táncosokból álló fiatal gárda. Az a feltevésünk, vagy, merjük kimondani, meggyőződésünk, bogv amatőr művészeti mozgalmunk életképes, tud és van miből merítenie, csak a nagydíjasok fellépésével nyert igazán hitelt. Ezek egyike a diószegi (Sládkovičovo) Cj Hajtás, mely a somorjai (Samorín) Csalló Népművészeti Együttessel megosztva kapta a XXVII. Országos Népművészeti Fesztivál egyik nagydiját. Az Oj Hajtás által előadott kompozíciók tájhü táncanyaga szerves egységet alkotott a legjellegzetesebb népi hangszereken megszólaltatott kristálytiszta zenével. A Csalló együttes Czingel László Csallóközi legényavatás című hagyományfeldolgozását tolmácsolta, melyre a gondos szerkesztés, a világos koncepció és a stílustisztaság volt jellemző. Soraiban néhány kifinomult mozgáskultúrával táncoló fiatalt ismerhettünk meg, akik nemcsak előadták, hanem élték a táncot. Közülük Is a legtehetségesebb Kaluž Arpád, a legjobb szólótáncos díjának méltó tulajdonosa. A közönség kivárta az utolsóként színpadra lépő komáromt (Komárno) Hajós Táncegyüttes bemutatkozását — és érdemes volt. Lenyűgözően könnyed és természetes táncával művészi élményt nyújtott a szemlélőnek. Kiugró teljesítményével kiérdemelte a XXVII. Országos Népművészeti Fesztivál osztatlan nagydíját. A siker részben Katona István koreográfus, az együttes vezetője gondos néprajzi gyűjtőmunkájának köszönhető, akit az értékelő bizottság a legjobb néprajzi feltárás díjával tüntetett ki. Íme, így Is lehet, így érdemes dolgozni. összegzésképpen elmondható, hogy a két év után megrendezett népltánc-verseny kapcsán jelentős színvonalbeli előrelépés, néhány valóban figyelemreméltó teljesítménytől eltekintve, ugyan nem könyvelhető el, de a műkedvelő fiatalok körében örvendetes igyekezet és lelkesedés tapasztalható. Talán, ha több gonddfcl kezeljük a koreográfiát, jobban ügyelünk a tánc jellege, az öltözék és a zene, az éneklés összhangjára, tisztaságára, ha a táncosok kitartó gyakorlással fejlesztik mozgáskultúrájukat, kifejezőbben táncolnak, a következő seregszemlén túlsúlyba kerülnek az átlagosnál jobb és sokkal Jobb együttesek. Lapszéli jegyzetként még annyit: táncversenynek otthont adó Intézmény vezetőségének már jóelőre Illik gondoskodnia a technika, azaz a mikrofonok zavartalan működéséről, mellesleg a tánc csak parketten igazán tánc, nem pedig környöskörül felkunkorodó padlőszőnyegen. Délután a Zselizre érkezőt a narrátor (Dráfl Mátyás) kedélyesen invitáló hangja fogadta, aki köszöntötte az egybegyűlteket, valamint Ismertette a szépnek ígérkező két nap gazdag programját. Kitartóan perzselt a nyári nap, így hát eleinte csak kevesen merészkedtek a szinte izzó lelátóra, inkább a park ódon fáinak oázisszérfl árnyékából figyelték a látnivalót. Mások a butikok körül nézelődtek, ahol könyvárusok és ügyeskezű népművészek kínálták áruikat. A rendezőség dicséretére szóljon, hogy a giccsárusok az Idén kiszorultak az országos rendezvény területéről. Ugyancsak az 6 előrelátásukat és következetességüket igazolja, hogy frissítőkből kifogástalan volt az ellátás. Sikerült hát igazi fesztiválhangulatot teremteni... Amint a hanyatló nap sugarai egyre fáradtabban bujkáltak a lombok között, lassanként betelt a nézőtér, s a műsort többezres közönség követte figyelemmel. Az idei Országos Népművészeti Fesztivált a tartalmi gazdaság és változatosság jellemezte, egyrészt az együttesek műsorösszeállítását tekintve, de újdonság volt a népművészeti kiállítás megnyitása is. A galántai járás népi kultúrájának töredékét bemutató kiállításon Szanyi Mária, a Galántai Honismereti Múzeum munkatársa kalauzolta a látogatókat. Közszemlére kerültek a múlt században készült és használt aratási és kenyérsütési eszközök, mechanikus köpülö, kefefúró, len meg kender feldolgozására szolgiáló munkaeszközök. Egy-egy kiállított példány kapcsán gondolkodóba ejt a parasztember meglepő találékonysága, aki szakkönyvek és műszaki alapismeretek nélkül képes volt bonyolult működésű szerkentyűket kiagyalni és megszerkeszteni. A nép öltözködési, valamint étkezési szokásait tükröző tárgyakon, a paraszti munka megkönnyítésére szolgáló eszközökön, bizonyos tekintetben lemérhető a fejlődés üteme. A kiállított női ruhák például elárulták, hogy ezen a vidéken a viselet hamar polgárosult, így színekben Is szegényebb lett. Minderről teljesebb képet nyerünk, ha megtekintjük a Galántai Honismereti Múzeumot és a Sellyéi (Sala) Tájházat. A galántai járás ez alkalommal más téren is bemutatkozott, éspedig a Mátyusföld népi hagyományaiból, szokásaiból készült keresztmetszettel. Az összeállításban népszerű szólóénekesek és hagyományőrző csoportok léptek fel, mint Varga Piroska peredi (Tešedlkovo) szólóénekes és a Csillag citerazenekar, a farkasdi (Vlčany) gyermekcsoport és Kratkúci Katalin citerás, a kosúti női éneklő csoport stb. A farkasdi folklórcsoportnak például a farsangi tőkehúzás bohózatba illő figuráival sikerült megkacagtatnia a közönséget. Végül pedig a jónevű jókai (Jelka) hagyományőrző tánccsoport müsorábau gyönyörködhettek a Jelenlevők. A legfiatalabb nemzedék képviseletében versenygyőztes gyermekcsoportok, a gimesi (Jelenec) Villő, a szepsi (Moldava nad Bodvou) Fehér Liliomszál, valamint az ekell (Okoličná na Ostr.) Tátika önfeledt táncát és gyermekjátékait csodálhattuk meg. A kép megnyugtató: megvan az előfeltétele annak, hogy népművészeti hagyományainkat sikerül átmenteni a jövő számára. Vasárnap délelőtt Ismét a népltánc-verseny résztvevői vették birtokukba a színpadot, hogy a nagyobb nyilvánosság előtt is bizonyítsanak, de helyet kapott a nyitragerencséri (Nitr. Hrnčiarovce) lakodalmas és más társulatok által bemutatott hagyományfeldolgozások is. A leginkább színpadra készült, élvezhető műsort a CSEMADOK ipolynyéki (Vinica) helyi szervezete hagyományőrző csoportjának előadásában láttuk; rászolgált tehát az SZSZK Kulturális Minisztériumának fesztiváldíjára. Többé-kevésbé sikeres volt a Virágba szőtt álmok című összeállítás, melyben bemutatásra került a gabona hagyományos termelése és feldolgozása a vetéstől egészen a kenyérsütésig. Több folklórcsoport <— Bény (Bíűa), Szalka, Naszvad (Nesvady), Hetény (Chotín), Felsőkirályi (Horná Kráfova), Alsóbodok (Dolné Obdokovce), Lédec stb. — közreműködése nyomán életre keltek a paraszti élet gondokkal teli, dolgos hétköznapjai, apró örömei. Megismerkedhettünk az egyes munkafolyamatokkal és a hozzájuk kapcsolódó munkaeszközökkel és viselettel. Gyönyörű népdalokat, munkadalokat hallottunk; a hátukon batyukat és gyermekeket cipelő summások fájdalmas éneke, a gyermekét a tarlón összetákolt hintában ringató anya búgó altatódala megindítóan szép volt. — A tökéletes hatáshoz mégis hiányzott valami. A műsor Igényesebb színpadi feldolgozást, gondosabb rendezést kívánt volna. A szereplők tömege szervezetlenül hatott. Talán a tipizálás, a tömörítés áttekinthetőbbé, világosabbá tenné az egyébként figyelemreméltó témát. Reméljük, hogy tökéletesebb formaválasztás és alaposabbb szerkesztés eredményeképpen hamarosan sikerül sallangmentes, élvezetes műsort színpadra vinniük. >-*A zselizi népművészeti fesztivál kétségkívül hazánk magyar ajkú lakossága hagyományőrző együtteseinek fóruma, és az idelátogatót is elsősorban ezirányú érdeklődése vezérli, mégis mindenki kíváncsian és nagy érdeklődéssel várta a vendégegyüttesek fellépését a gálaműsorban. A Magyar Népköztársaságból érkezett martonvásári Százszorszép Ifjúsági Együttest vastapssal marasztalta a közönség. Nem csoda, hiszen látványos koreográfiával, gyönyörködtető színpadi viselettel, pontos, egyöntetű, árnyalt mozgással párosuló tüzes ritmusú tánccal mutatkozott be. A Terchovái Művelődési Otthon szintén vendégként szereplő Terchovan folklórcsoportja csodálatosan szép szlovák népdalokat szólaltatott meg, tánca hegyi tisztásokat, sebes folyású, kristályvizü patakokat idézett, s a nép tiszta érzelemvilágát tükrözte. Az est fénypontja két neves kórus, a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara és az annak vendégeként hazánkban turnézó Bolgár Népköztársaságbeli Rogyina Énekkar fellépése volt, amely ugyancsak emelte a rendezvény színvonalát. — * -Amatőr művészeti mozgalmunk Idei seregszemléje arra enged következtetni, hogy jó úton Járunk. Együtteseink guzdag, szerteágazó tevékenységről adtak számot. Igényes, mondhatni, merész vállalkozásoknak is tanúi voltunk, ám ezek csak elmélyültebb néprajzi feltárással, átgondoltabb rendszerező munkával vihetők sikerre. Ehhez azonban nem nélkülözik a szaktanácsadói és módszertani irányító munkát, amiről a CSEMADOK Illetékes bizottságainak, valamint a Népművelési Intézet nemzetiségi osztályának kell majd összehangoltabb szervező munkával gondoskodnia. Zsellzen nemzedékek találkoztak egyazon küldetésben. Közös céljuk: átmenteni a nép körében rejlő felbecsülhetetlen értékeket, megőrizni a „tiszta forrást“, melyből gazdagon virágzó szocialista kultúránk mind a mai napig merít, ápolni azt az ősi talajt, amely a jövő modern művészetét is táplálni fogja. GYEPES ARANKA Hal, VtllO.., Játékukkal derült eget varázsolnak — Ok a Csillag.. Fotó: Prandl Sándor Perdül a szoknya, dobban a csizma „Nem színpadra készült, én még ezzel vágtam a rendet"
