Szabad Földműves, 1982. január-június (33. évfolyam, 1-25. szám)
1982-06-12 / 23. szám
1982. június 12. SZABAD FÖLDMŰVES 7 SIKERREL ZÁRULT A JÚKAI-NAPOK XIX. ÉVFOLYAMA Immár tizenkilencedszer rendezték meg Komáromban (Komárno) a Jókai-napokat, az amatőr színjátszócsoportok, vers- és prózamondók központi versenyét, nemzetiségi kultúránk egyik rangos rendezvényét. Az egy hétig tartó rendezvénysorozaton nemcsak az előadások és a fellépések élménytára gazdagította a közönséget, hanem a szereplők, valamint az érdeklődők, a nyilvános értékelések, szakmai előadások folyamán behatóbban Is megismerkedhettek a szép szó varázsával, műkedvelő színjátszómozgalmunk helyzetével. Ez az eseménysorozat Is hűen tükrözte párt- és állami szerveink átgondolt, helyes nemzetiségi- és kultúrpolitikáját. bizottság elismerő oklevéllel jutalmazta. A pozsonyeperjesi (Jahodná) művelődési otthon színjátszó csoportja íőleg azért érdemel dicséretet, mert évek óta tartani tudja azt a színvonalat, mely a csoportot a hazai magyar műkedvelő színjátszás élvonalába emelte. A csoport Romanovics Lívia rendezésében Ardi Líives Az emlékmű című művét adta elő. Az észt szerző groteszk játéka, melyben a helyzet komikumán túlnő a hivatali személyek paródiája az eperjesiek előadásában közönségsikert aratott. Bírálatként megemlíthető, hogy a darabot lineáris vígjátéki szinten adták elő, ami színvonal tekintetében a groteszk műfaj mögé szorul. A fenti hiányosság következtében szorultak a 2. helyre. A CSEMADOK komáromi helyi szervezete és a szakszervezetek házának színjátszó csoportja Dávid Rózsa Könnyű a nőknek című vígjátékét vitte színre. A jól megírt darabot egy érett gárda adta elő^ Tarics János rendezésében. A komedíázásban és humorban gazdag vígjáték figuráinak megszemélyesítése nem minden esetben sikerült. A szereplők közül Sztrecskó Rudolf alakítása érdemel dicséretet, aki színészi teljesítményével elnyerte a legj'obb férfialakítás diját, a csoport pedig a harmadik helyen végzett. A kisszínpadi előadások színvonala nem sokban különbözött a tavalyi „középszinttől“^ A műértó közönség hiába várta, hogy a kassai Szép Szó Ifjúsági Színpad mellé több, — de legalábbis egy-két — csoport felzárkózik. Nem így történt. A színvonalkülönbség sajnos jelentős. A Komáromi Magyar Tannyelvű Gimnázium Irodalmi színpadának tagjai Páskándi Géza Az eb olykor emeli lábát című összeállítását adták elő. Ennél a csoportnál pozitívumként emelhető ki, hogy Gáspár Tibor rendező, új formációkat keresett munkája folyamán. Ezt a próbálkozását a jövőben bizonyára siker koronázza majd. A CSEMADOK hetényi (Chotín) helyi szervezetének kisszínpada a Túszszedők című összeállításban *— melyet Kiss Péntek József rendezett >— aktuális, mai problémákat boncolgatott sikerrel, az egyes részletekben kísebb-nagyobb melléfogásokkal. A hetényi csoport fejlődőképes gárda, mely kitartó munkával a Jövőben még sok szép estét szerezhet az igényes közönségnek. A színjátszó csoportok szereplése azt igazolta, hogy a tavalyi színvonalhoz viszonyítva javulás történt, melyet a következők Is bizonyítanak: a bíráló bizottság tavaly nem, az idén viszont kiosztotta az első díjat. Néhány csoport előadására a részletek jobb kidolgozása, fiatal tehetséges szereplők felvonultatása, a színpadi kép esztétikai tisztasága volt a jellemző. Sorrendben elsőként a CSEMADOK lévai (Levice) helyi szervezete és a városi művelődési otthon színjátszócsoportja lépett fel, Sarkadi Imre Elveszett paradicsom című kétrészes drámájával, Cúth László rendezésében. Bár az előadásnak voltak művészien kidolgozott részletei, a néző kitűnő színészi teljesítményeket láthatott, a gárda *— beleértve a rendező munkáját Is — még nem nőtt fel az összetett gondolatokat rejtő Sarkadi-drámához. Ezzel indokolható a vontatottság, s az egyes jelenetek szürkesége. A jövőben a rendezőnek elsősorban jobb műsorválasztással kell feltárnia a szereplőgárdában rejlő művészi tartalékokat. A Sebőköt alakító Füry Ferencet a bíráló A CSEMADOK negyedi (Neded) helyi szervezetének színjátszó csoportját és rendezőjét külön dicséret illeti azért, hogy hazai magyar szerző bohózatát vitték színre. A sikeres szereposztást mi sem bizonyíthatja jobban, mint az, hogy a szereplők egyéniségük varázsával sok esetben áthidalták a mű hiányosságait, s az egyes jelenetek erőltetett humorát. Klimits Lajos Névtelen levél című bohózata eseményekben, fordulatokban gazdag mű, s a rendező ennek következtében — az átlagnéző által is észlelhető — hibákat követett el. (A szereplő kiszaladt a hotel folyósójának ajtaján, s később egy távolabbi szoba ajtaján lépett be a szálloda halijába.) Megállapíthatjuk, hogy ha az év elején alakult színjátszó csoport továbbra Is ilyen kedvvel dolgozik, sokat fejlődik majd a jövőben. A CSEMADOK füleki (Fifakovo) helyi szervezete és a KOVOSMALT üzemi klubjának színjátszói jelentették a Jókai-napok nagy meglepetését. A „vert“ mezőnyből az idén feljutottak a csúcsra: kiérdemelten szerezték meg az első helyezést, az SZSZK Kulturális Minisztériumának díját. Gyárfás Miklós Kényszerleszállás című vigjátéka jó alkalmat adott kitűnő színészi teljesítményekre, melyet a csoport ki Is használt: a füleki színjátszók egyike Dany! Irén, elnyerte a legjobb női alakítás díját. A sikeresen megrendezett, a hálás közönségnek és a szakembereknek sok-sok élményt nyújtó jókai-napok további méltatása helyett hadd idézzünk dr. František Karasnak, az SZSZK Kulturális Minisztériuma népművelési osztálya igazgatójának köszöntő leveléből: „A szocialista Csehszlovákia a nemzetiségek kultúrájának fejlesztésére és különösképpen az amatőr művészeti tevékenységre sokat áldoz. Elvárja, hogy ez a kultúra majd úgy fejlődjön, mint nemzeti, tartalmilag szocialista, osztály jellegű és internacionalista. Elvárja, hogy ez a kultúra hozzájáruljon Csehszlovákia népei, a nemzetek és nemzetiségek megszilárdításához. A magyar nemzetiség kultúráját a csehszlovák szocialista kultúra állandó és azt gazdagító részeként tartja számon.“ KALITA GÄBOR AAAA/WNAAAAAAA/V4AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA/* DÉNES GYÖRGY: Szakad az eső, reszket a lomb, olvad a föld, platánfák csipkés levelén harsan a zöld. U NYÁRI ESŐ Zúg a csatorna, forr a patak, hajlik az ág, tocsogó emeli fürgén habtaraját. Fehér rózsa mosdik a kertben, hamvas virág, fésüli bontja kacagva sziromhaját. Konrád József érdemes művész a MATESZ rendezője (baloldalt] a szakmai előadások • szünetében t Jelenet a CSEMADOK komáromi helyi szervezete és a szakszervezetek háza színjátszó csoportjának műsorából. Az íróasztalnál Sztrecskó Rudolf, aki elnyerte a legjobb férjialakítás díját Az ekeit (Okoličná na Ostrove] alapiskola TÁTIKA gyermekcsoportjának fellépése ň második helyezel! g ./sunyeperjesí színjátszói v port észt szerző, Ardi Líives vígjátékát vitte színre Eotó; Prandl (2), Kalita (2) Egyszerű szavakkal — ha nem a költő hangzatos szólamaival kívánjuk jellemezni a nagyszabású kulturális rendezvény hangulatát — Így fogalmazhatnánk: ' csodálatos volt. A szereplők részéről tapasztalt spontán lelkesedést a szépért, a jóért csakis a komáromihoz hasonló, jól szervezett, színvonalas rendezvényeken lehet tapasztalni, ahol talán még a maszkmesternek, a súgónak, a siker szürke eminenciásainak sem volt mindegy, mekkora szelet kenyérrel járulnak hozzá a szép szó, az anyanyelv és a kultúra terített asztalának bőségéhez. Külön kell szólni a rendezés — az események gördülékenységének — nagyszerűségéről. Az anyagi lehetőségekhez képest a szereplők jó körülmények között végezhették embert és kultúrát szolgáló munkájukat. Mielőtt kitérnénk a rendezvény szakmai értékelésére, elemzésére, említsük meg azokat a versenyen kívüli műsorszámokat, melyek színessé, mindenki számára hasznossá tették ezt a kulturális találkozót: 0 A NOSZF 63. és a Szovjetunió megalakulásának 60. évfordulója tiszteletére a budapesti Radnóti Színpad színvonalas, pártos előadással lepte meg a közönséget. 0 Az izsai (Iža) alapiskola gyermektánccsoportja nagy sikert aratott a szakszervezetek háza előtti téren. 0 Fellépett a Kassai (Košice) X Bábstúdió, bemutatkozott a Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Járási Népművelési Központ pedagógusokból álló bábcsoportja. . 0 A komáromi Duna Népiegyüttes zenekarának koncertjét szintén sok néző tekintette meg, akik értékes zenei élménnyel gazdagodtak. 0 Csendes László előadóestje főleg a szakemberek körében váltott ki elismerést. A THALIA színésze Kocsis István Bolyai János estéje című monodrámáját adta elő. Több olyan nyilvános szakmai előadáson gazdagíthatták Ismereteiket az érdeklődők, melyek bő információs anyagot, szakmai tanácsot nyújtottak, főleg az amatőr színjátszás szervezőinek, művelőinek. Dráfi Mátyás a színházi beszédről, PhDr. Platzner Tibor képzőművész a díszlettervezésről, Konrád József érdemes művész, a MATESZ rendezője pedig a ma színházáról tartott értékes előadást. A rendezők kihasználták az alkalmat könyvvásár és író-olvasó találkozók rendezésére is, ahol a szerzők dedikálták könyveiket. A színházi előadások előtt Szénássy Zoltán, Gál Sándor, Püspöki Nagy Péter, Mács József, Cseiényi László, Cúth János dedikálta legújabb kötetét. A nagyszabású rendezvény bíráló bizottsága Miklósi Péter elnökletével végezte nem könnyű — gyakran vitákkal párosuló — munkáját. A bíráló bizottság feladatául persze nemcsak az „ítélkezést“ választotta: az értékelő gyűléseken építő jellegű kritikák — az egyén vagy műkedvelő csoport fejlődése érdekében —, objektív, megalkuvást nem ismerő szakvélemények hangzottak el. Az alábbiakban a bizottság véleményezése alapján értékeljük a versenyben részt vevő vers- és prózamondók, kisszínpadok és színjátszócsoportok teljesítményét. A vers- és prózamondók versenyéről szükséges elmondani, hogy a korábbi évekhez viszonyítva nem történt különösebb színvonalemelkedés. Főleg a prózamondók versenyében tapasztalhattuk, hogy némelyik előadó lényegileg „nem érezte“ mondanivalóját, ezáltal nem kaptak hangsúlyt azok a részelemek, melvek a mű vázát képezték. A versmondők között többen voltak olyanok, akik nem a felkészültségükhöz, egyéniségükhöz és hangszínükhöz mérten választották ki a verset. A fenti bíráló hangú mondatok persze nem jelentik azt, hogy ebben a versenykategóriában nem lettek volna olyan szereplők, akik kimagasló teljesítményükkel, jó előadókészségükkel ne férkőztek volna be az irodalombarátok szlvéb^. Külön meg kell említeni Gecse Jolán főiskolai hallgató nevét, aki a felnőtt versmondók versenyében minden tekintetben jobb volt társainál, aki nemcsak puszta tolmácsolója egy-egy remekműnek: véleménye van a versről, érti, szereti a verset. .Szőke György a prózamondók kategóriájában okozott kellemes meglepetést:
