Szabad Földműves, 1982. január-június (33. évfolyam, 1-25. szám)

1982-05-22 / 20. szám

1982. május 22. SZABAD FÖLDMŰVES .11 Tanulságok a porciózott hús körül A terményfelvásárló és ellátó vál­lalatok, üzemegységek létezése és munkája szorosan összefügg szocia­lista mezőgazdaságunk dinamikus fejlődésével. Pártunk irányelvei konk­rétan meghatározták ennek a szol­gáltató szervezetnek társadalmunk­ban betöltött szerepét, vagyis azt a felelősséget, mely a kenyér és a ta­karmánygabona felvásárlása, minősé­gi tárolása során a munkaközösséget terheli. A sokéves gyakorlat mutatja, hogy a kenyérnekvaló és a takarmányga­bona felvásárlására s minőségi táro­lására alaposan kell felkészülni. Bár­mennyire is furcsa, a reményt keltő új termés befogadásának, elhelyezé­sének az előkészületét minden év januárjában ütemterv elkészítése előzi meg, s annak a gyakorlatban való betartását pontosan ellenőrzik. Vágó Ferenc agrármérnök, a Nyu­gat-szlovákiai Kerületi Terményfelvá­sárló és Ellátó Vállalat igazgatója felelősségteljesen irányítja ezt a, tár­sadalmi szempontból rendkívül fon­tos szervezetet. Tőle tudjuk, hogy kerületi viszonylatban a társadalmi alapokba az idén mintegy 800 ezer tonna gabonát kell felvásárolni, ami­ig A VÍTKOVICE siló tornyok nemcsak a sztlázs, hanem a gabona betárolásá ra is alkalmasak nak felszerelve, tehát nem kell tar tani attól, hogy romlik a betárolt termény sütőipari beltartalmi minő­sége. Jelentős probléma viszont a kellő mennyiségű sörárpa felvásárlá­sa és elhelyezése, mert jónéhány mezőgazdasági üzemben nem tartják be a termelési technológia írott és íratlan szabályait, és nem okos do­log, hogy a felvásárlóknak átadott gyenge minőség miatt a biológiai anyagot marasztalják el, viszont el­hallgatják a szubjektív természetű fogyatékosságokat. A sörárpa beltartalmi minőségét az indokolatlan nitrogéntrágyázás ront­ja le. Emiatt alig kerül a tárházak­t i -f ; -; , Ш1 i Шшй'Ш * JJ > j Korszerű gabunasiiókban biztonságos a termény tárolása re alaposan készülni kell. Ezen túl­menően a takarmányalapra körülbe­lül 250 ezer tonna szemes terményt vesznek át a partnerektől. Amennyiben aratásig az új kapa­citások elkészülnek, akkor kerületi méretben több mint egymillió tonna gabona minőségi betárolása lehetsé­ges. A felvásárló szervezet mindent megtesz azért, hogy' bővüljön a táro­lókapacitás. Napirendi feladatnak számít az át­vett termény betárolás előtti kezelé­sének a megszervezése, ezen kapaci­tások rugalmas karbantartása, a szá­rító, a tisztító és az osztályozó be­rendezések időbeni elkészítése. Az idén például aratásig öt új nagy tel­jesítményű szárítót adnak át, hogy szükség esetén kezelhessék a gabo,­­nát ugyanakkor kerületi méretben ötvenezer-nyolcszáz tonna befogadó­­képességgel gyarapodik a tárházak kapacitása. További nagykapacitású gabonatá­rolók átadására az idén már nincs kilátás. Jövőre viszont elkészül a kö­bölkúti (Gbelce), az ivánkai és az alistáli (Hroboűovo) tároló, s így további 70 ezer tonna gabona elhe­lyezésére van kilátás. A sörárpa be­tárolására az idén kisebb kapacitású tárházakat adnak át a topoföanyi és más járásokban. A kerületben kenyérnekvaló gabo­nából az idén 580 ezer tonna felvá sárlásával számoltak, ám a mezőgaz dasági üzemekkel kötött gazdaság szerződések alapján 610 ezer tonná vesznek át malomipari feldolgozás ra. Csak természetes, hogy a kenyér nekvalót külön tárházakban raktá rozzák. Olyan mezőgazdasági üzemekben, amelyek nem rendelkeznek speciális műszaki berendezésekkel, elvállalták a gabona tisztítását és szükség sze­rinti szárítását is. A felvásárló vál­lalat üzemegységei a kenyérgaboná nak mintegy harminc százalékát elő zetes kezelés után tárolják be, meri csak így biztonságos a jó minőség megtartása. A gabonaszárító berendezések — egy kivételével — hőcserélővel van­ba első minőségi osztályba tartozó sörárpa. Úgyszólván a teljes meny­­nyiség a második osztályba nyert besorolást. A mezőgazdasági üzemekben a szemes kukorica begyűjtése alkalmá­val az úgynevezett osztott módszert alkalmazzák. A magyarországi CCM rendszert csehszlovákiai viszonyokra alkalmazva valósítják meg. Az idén a vetésterület tíz-tizenkét százaléká­ról a terményt 40—48 százalékos nedvesésgtartalommal mintegy száz­­húsz-százötvenezer tonna mennyiség­ben a tuskóval együtt zúzott állapot­ban tárolják a silótornyokban. Kísér­letet tesznek továbbá a silókukorica bizonyos hányadának hasonló betá­rolására és erőtakarmányként való hasznosítására is. A szárrészt viszont a répaszelettel keverve tömegtakar­mányként fogják elvermelni és hasz­nosítani. A nedvesen betárolt kukoricazúza­léknak a takarmánytápokban való hasznosítására a vállalat jól felké­szült. A zúzalék dúsítására bizonyos kiegészítő anyagokat fejlesztettek ki, amelyeket hozzákevernek a tápok­hoz. Hüvelyesekből a kerületben 35 ezer tonna összterméssel számolnak. E- zeknek az utókezelése mind közélel­mezési, mind takarmányipari szem­pontból rendkívül fontos. Érthető, hogy a felvásárlók erre is jól fel­készülnek. Hüvelyeseket és olajnövé­nyeket a kerületben tekintélyes mennyiségben termelnek, tehát nem kis gonddal jár a készlet minőségi betárolása, hiszen a gabona össz­­mennyiségének így legfeljebb a fele fér el az állami tárházakban. A ter­més másik fele tehát a mezőgazda­­sági üzemekben nem a legjobb fel­tételek közepette kerül elhelyezésre. Ez sürgőssé teszi, hogy a fokozatos­ság elvének a betartásával az összes gabona minőségi tárolásáról gondos­kodjunk. Fontos feltétele ez az ön­ellátásnak, hiszen a minőségi tárolás tulajdonképpen takarékosság a kész­letekkel. A hetedik ötéves tervidőszak évei­ben kerületi méretben több mint 300 ezer tonna új tárolókapacitás építé­sét kezdik meg. Ez viszont csak bi­zonyos hányada a szükségletnek. He­lyes lenne, ha az állami és a szövet­kezeti szektor vállalatai, s üzemei az integrációs viszonyok keretében összpontosított beruházási keretből újabb tárolókapacitásokat hoznának létre. Ez főleg azokban a körzetek­ben lenne időszerű, amelyekben nem rendelkeznek elegendő tárházzal. A Terményfelvásárló és Ellátó Vál­lalat igazgatósága kész felszabadíta­ni erre a célra bizonyos összeget, ugyanakkor a mezőgazdasági üze­meknek építőkapacitásról kellene gondoskodniuk. Az idén például ilyen alapon az ábrahámi és más szövet­kezetek közreműködésével építenek gabonatárházat, tehát lehetőség van erre más körzetekben is, csak élni kellene vele. Ahol tehát rendelkez­nek önsegélyes építőcsoportokkal és szűkiben vannak a tárolókapacitás­nak, ott nagyon előnyös lenne az építőcsoportok erre a célra történő felhasználása is. A nyugat-szlovákiai vállalati igaz­gatóság mindig arra ösztönözte üzemegységeinek a vezetőit, hogy a fő feladatok minőségi teljesítése mellett a telepeken levő szabad te­rületek gazdaságos kihasználására is törekedjenek. Tán mondani sem kell, hogy a járásokban élnek ezzel a lehetőséggel. Ma a felvásárló köz­pontok telephelyeit nem lepi el a gyom. Szép gyümölcsfák, kertészeti növények, különféle tömegtakarmá­nyok vagy éppen cserjék és fák dí­szítik az életkörnyezetet. A dolgozók a szabadidőt szívesen feláldozzák a szabad területek gazdaságos kihasz­nálására. Ez pozitív eredmény és jó példa más szervezetek okulására is. HOKSZA ISTVÁN Véleményem szerint szolgáltató Iparunk és hálózatunk nagy hiányt szenved ötletben, eredetiségben, vál­lalkozó szellemben és minőségi ér­­tékmutatókban. Alacsony szinten van az igényfelkeltő reklám-propaganda is. Legalább azt tudnánk fejleszteni, felkínálni és eladni, amivel már ren­delkezünk. Ragadjunk ki a sok közül egy példát. Látogassunk el a Rimaszom­bati (Rimavská Sobota) Húskombi­nátba és kérdezzük meg, mit tesz­nek a porciózott hús forgalmazásá­nak növelése érdekében? A válasz tömören összefoglalva a következő: Öt évvel ezelőtt kezdték meg a húsféleségek porciózását egy HOLMAT1C gépsoron. Tavaly ötszáz tonna ilyen árut hoztak forgalomba. Az idén pedig közel a felére apadt az igény. Havonta alig több mint húsz tonnát készítenek belőle. Ha a vásárlók jobban igényelnék ezt az áruféleséget, a csomagológép három­műszakos üzemeltetésével akár öt tonnára is növelhetnék a napi ka­pacitást ... Az üzemrészleg dolgozói szerint főjeg a hús árának az emelése apasztotta a vásárlók érdeklődését. — Határozottan gyenge a propagan­da — mondották, és az üzletvezetők is idegenkednek az ilyen árutól, amelynek „névjegykártyáján“ fel van tüntetve a pontos súly és az ár. Az eladók ki nem mondott tartózkodá­sának az oka nyilvánvaló: ezen nem lehet nyerni, vagy még pontosabban: ezzel nem lehet kicselezni a vásárlót. A húskombinát dolgozói a napi megrendelés alapján porciózzák a húsfeleslegeket, az olcsó árutól a speciálisan elkészítettig. Szerintük az olcsóbb húsok iránt, mint például a sertésoldalas, most nagyobb az ér­deklődés, tavaly viszont a színhúsok­ra kaptak nagyobb megrendeléseket. Három-négy hentesüzletbe naponta szállítják az árut. Legtöbb húst a ZDROJ 701-09-es számú rimaszombati boltjában érté­kesítenek, ahol kimondottan csoma­golt húst forgalmaznak. A téma bő­vebb kifejtése és tapasztalatszerzés céljából ide is ellátogattam. Bevásár lókosarammal elvegyültem a vevők között. Figyeltem a porciózott húst tároló hűtőpult körül sürgölődőket. Az egyik vevőt — aki elégedetlenül s hosszú ideig válogatott a csoma­golt áru között — megszólítottam, és kikértem a véleményét. — Dreschman Gusztávné vagyok, rimaszombati lakos.. Mindig ebben a boltban vásárolok, mert itt nem kell sorban állni, és mindig friss az áru. Igaz, „zsákbamacska“ a csomagocs­ka, mert nem látjuk, hogy mi van benne, de én még nem csalódtam. Hogy miért vásárolnak ebből arány­lag kevesen? Lesz még ennek na­gyobb keletje is, hiszen a csomagolt baromfival is így voltunk; kezdetben idegenkedtünk tőle, aztán megked­veltük. Kialakult iránta a bizalmunk. A lényeg, hogy minőségi legyen az áru, ha ránézek, a szemem is kíván­ja. Szerintem a választékot is bővít­­hetnénk. Most például sertéslapockát keresek, de nincsen. Hiányoznak a soeciális készítmények is. Remélem idővel a húsokon hagyott zsiradék és faggyúréteg csökkenni fog. A pénzünkért kifogástalan minőségű árut igénylünk. Megszólítottam Éva Lindisová üz­letvezető-helyettest is. — Napi átlagban 500 kiló porció­­zot húst rendelünk. Legtöbb esetben nem azt kapjuk — vagy legalább is nem elegendőt —, amit kérünk. Néz­ze meg az utóbbi napok rendelését: Marhahúst nem kaptunk, speciálisan elkészített sertéscombot sem küldtek. Helyette lapockát és oldalast szállí­tottak; a speciális szeletelt karajt, főleg az idősebb vevők kedvelik, s ez is hiánycikk. A minőségről... Az elárusító előt­tem válogatja a készletet. A szaksze­rűtlen szállítás miatt szakadozott a fóliaborítás.. A „sérült“ porciók már nem találnak vevőre. A csomagolá­son is volna javítanivaló. Az állami szabványokat sem minden esetben tartják be; a karéj zsíros, túl sok a faggyú a marhacombon stb. Sok árut az átvételkor visszaküldenek. Csök­kenti az áru kelendőségét a csoma­gokon levő víz. Ez behomályosítja a fóliát, láthatatlanná és gusztusta­lanná teszi a. csomagok tartalmát. — Hogy a porciózott búst miért nem propagáljuk jobban? Itt mit sem ér a rábeszélés — tapint a lé­nyegre a boltvezető. — Ha szép a hús, akkor önmagát kínálja. S ha a vevő hosszú időn át nem csalódik az áru minőségében, továbbra is meg­veszi azt. Ennyi tájékoztató és „első kézből“ származó értesülés alapján meglehe­tősen könnyű’ véleményt alkotni és leszűrni a tanulságot. Nem kifejezetten az olcsó áru Iránti kereslet a nagy. A vevők nö­vekvő vásárlóereje minőségi követel­ményt támaszt a gyártóval, de a for­galmazóval szemben Is. Tehát nem a reklám színvonalával, hanem a mi­nőség javításával növelhetjük a por­ciózott húsáru forgalmazását. Korcsmáros László Hangár rendszerű tárház Szocialista társadalmunk különös figyelmet szentel a lakosság igényei minél teljesebb kielégítésének. Ter­mészetes tehát, hogy a kereskedelem szintén keresi a lehetőséget a vásár­lók minél jobb ellátására. Ennek gyakorlati eredménye például a por­ciózott hús forgalmazása. Hogy mi­lyen eredményeket és tapasztalatokat szereztek e téren, arra a Közép­szlovákiai Húsipari Vállalat losonci (Lučenec) üzemében kerestem vá­laszt. — A porciózott hús forgalmazá­sával az ellátás korábbi fogyatékos­ságait akarjuk kiküszöbölni — tájé­koztatott Jozef Kováčik mérnök, igaz­gató. — Ennek a módszernek a hi­giéniai követelmények megtartása mellett más előnyei is vannak. A vásárló kiválaszthatja a gondosan elkészített porciókat, tehát nem kap melléje értéktelenebb húsokat. Ugyan­akkor a mérleg nyelvét sem kell figyelnie, mert a porciózott árut nagy teljesítményű gép készíti, vagy­is méri, csomagolja, s feltünteti raj­ta a hús fajtáját, súlyát, árát és a porciózás idejét. A vásárló így min­den lényeges tájékoztatást megkap, nincs oka a bizalmatlanságra. Persze mint legtöbbször, a vásárlók az újat csak bizonyos idő után szokják meg. Tény, hogy a húsboltok vezetői is többet tehetnének ennek érdekében, bár úgy tűnik, hogy ez nem érde­kük. • Mennyi porciózott húst forgal­maznak? — kérdeztem Milan Koška termelésvezetőt. Az első negyedévben 421 tonna árut szállítottunk az üzletekbe. Eb­ből 92 tonna, tehát az összmennyi­­ség 21,8 százaléka porciózva került forgalomba. A fenti mennyiségnek 5,4 százaléka speciális húsféleség volt. A jövőben viszont oldalasból is nagyobb mennyiséget porciózunk, hogy a vásárlóközönség az olcsóbb húsárut Is megvehesse. Porciózó gé­pünk nyolc óra alatt 4 tonna telje­sítményt ér el. ф Van érdeklődés a porciúzott áru iránt? — fordultam Jozef Čupká­hoz, a forgalmazás irányítójához. — A tapasztalatok azt mutatják, hogy a vásárlók többsége továbbra is a hagyományos módszerhez ra­gaszkodva veszi meg a részére szük­séges húsmennyiséget. Ez érthető, hiszen a porciózott árut nem reklá­moztuk. Nem mindenhol vannak le­hetőségek forgalmazására. A porció­zás igényes munka, hiszen az árut naponta kell szállítani. A porciózott hús szavatossági ideje a kiszállítás­tól számítva 48 óra. Jelenleg még jelentős mennyiséget hozunk vissza és dolgozunk fel húsipari termékké. Mégis bízunk benne, hogy a háziasz­­szonyok bizonyos időn belül meg­kedvelik a kilós és félkilós porció­kat, egyre nagyobb lesz a kereslet. A porciózott húsnak a forgalmazó és vásárló szempontjából is van elő-, nye. Megszabadul a vásárló a hús­bolt pultja előtti hosszadalmas vára­kozástól. A vevő biztos lehet benne, hogy valóban a feltüntetett minősé­get és mennyiséget kapja. Szüksé­ges, hogy a ZDROf és a JEDNOTA Fogyasztási Szövetkezet vezetői min­denhol kedvező feltételeket-hozzanak létre a porciózott áru megkedvelte­­tésére, kezelésére, forgalmazására, így a legkisebb községből sem kell egy ebédrevaló húsért a szomszédos településre vagy a városba utazni. A losonci húsfeldolgozó üzem mun­kaközössége kiváló eredményeivel a múlt évben elnyerte a vállalat igaz­gatójának és az SZFM vállalati veze­tőségének vándorzászlaját, s mindent elkövet a vásárlók igényeinek kielé­gítése, tőkehússal való folyamatos ellátása érdekében. Amennyiben ezt az igyekezetei a húsipar és a for­galmazó szervezetek dolgozói segí­tik, akkor egyre kevesebb panasz lesz az ellátásra. Böjtös János

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom