Szabad Földműves, 1982. január-június (33. évfolyam, 1-25. szám)

1982-05-22 / 20. szám

SZABAD FÖLDMŰVES 1982. május 22. A LELKESEDÉS EREDMÉNYE Ismét a Jókai napokon A lévai (Levice) kulturális élet eredményes formálója a CSEMADOK helyi szervezete keretében működő színjátszó csoport, mely az elmúit évtizedben gazdag tevékenységet tej­tett ki, szép sikereket ért el. A szín­játszó csoport rendezője Cúth László legutóbb Sarkadi Imre Elveszett pa­radicsom című drámáját vitte színre. A kiváló rendezés és a jól szereplő gárda teljesítményének eredménye: részvétel az idei Jókai-napokon. A jelentős siker elérése után néhány kérdést tettem fel a siker kovácsá­nak, Cútb Lászlónak. — Hogyan került kapcsolatba a színjátszással? Mióta tevékenykedik mint rendező? Elég régen, még középiskolás koromban Szepsiben (Moldava nad Bodvou) kezdtem foglalkozni kisebb esztrádműsorok rendezésével. Akkor paródiákat is írtam, sőt elő is adtam azokat. Egész estét betöltő esztrád­­rfiűsorokat tanítottam be Bajkán és- Boriban Is. Első színdarabom Tóth Miklós Ku­tyaszorítójának bemutatója 1970-ben volt. Az akkori siker további dara­bok rendezésére ösztönzött. így ke­rült sorra Ján SoloviC Kolduskomé­dia, Gyárfás Miklós Kisasszonyok a magasban, Sípos jenő Majomszeretet című darabja. Később Lovicsek Béla Kék szilvafák c. művének ősbemuta­tója következett, majd SoloviC Ez aztán a meglepetés című darabja, Idén pedig Sarkadi Imre Elveszett paradicsoma. — Valóban sikerekben gazdag évek voltak ezek, melyekben szer­zők, témák egymást váltogatták. Van-e közöttük, amelyik közelebb áll a rendezőhöz. tűm —, és talán ezek a kényszerítő körülmények vezetnek a modern da­rabok felé. — Az eddig rendezett színművek közül melyekre emlékszik vissza leg­szívesebben? — Mindenekelőtt azokra, amelyek­kel eljutottunk a Jókai-napokra. 1971-ben a Kutyaszorító hozott si­kert: megosztva elnyertük a fesztivál nagydíját, valamint a zsűri diját. A következő év is eredményes volt: a Kolduskomédiával a legjobb darab­választás díját érdemeltük ki. Ezek olyan elismerések, amelyek azt bizo­nyítják, hogy jó úton járunk, és eredményes munkát végzünk a kul­túra ápolása terén. Emellett nagy sikernek tartom azt, ha idős, tapasz­talt kollégáim elismerik eredményei­met, és jószándékkal segítik további munkámat. Ügy érzem, ez annak igazolása, hogy eredményesen folyta­tom megkezdett munkájukat. — Van-e érdeklődés a műkedvelő színjátszás iránt, nem okoz-e gondot a szereposztás? — Jelenleg húsz tagú együttessel dolgozom, beleértve a technikai dol­gozókat is. Eddig minden szerepre sikerült megfelelő szereplőt találni. A mostani együttesből kiemelném: Nagy Jolánt, Slavichek Mária Kata­lint, Béres Gizit, Balogh Rozáliát, Búzás Annamáriát és VasllovClk Évát, valamint Füri Ferencet, ld. és ifj. Stehlík Lázsiót, Csáky Pált, For­gács Miklóst és Szabó Imrét, akik a cél érdekében önfeláldozó munkát végeznek. Persze a színjátszás kol­lektív művészet, szükséges tehát, hogy egységes akarat és lelkesedés Jelenet az Elveszett paradicsom című színműből — Nem igen tudnék olyan szerzőt megnevezni, akinek a színművét ke­resem. Mindig azokat a színműveket kedveltem, melyek hűen ábrázolják a kort, melyben a cselekmény ját­szódik, melyeknek egészséges humo­ruk vagy drámai hatásuk van. Ter­mészetesen igen fontc^ tényező a mondanivaló és a nevelőhatás. Ed­digi választásomnak talán ellent­mond, de közelebb állnak hozzám a klasszikus darabok. Sajnos színrevi­­telük elég-költséges — díszlet, kosz­fűtsön mindenkit. Akiben ez nincs meg, az előbb-utóbb megválik tőlünk. — Eredményes munkát csak meg­felelő anyagi támogatás mellett lehet elérni. Van-e pártfogója a csoport­nak? *— Az utóbbi években igen jó kap­csolat alakult ki a városi népműve­lési ház és a CSEMADOK helyi szer­vezete között, így természetesen színjátszó csoportunk is jó pártfogó­ra talált. Ennek eredményeképpen lehetőség nyílik igényesebb színmű­vek rendezésére Is. Problémáink per­sze akadnak, nem áll mindig meg­felelő helyiség rendelkezésünkre, a­­hol zavartalanul próbálhatnánk. Mun­kaköröm sincs összefüggésben a kultúrával — a JEDNOTA Fogyasztá­si Szövetkezet alkalmazottja vagyok —, s ez tovább növeli a gondokat. Rengeteg szabadidő árán sikerül csak megteremteni a próbákhoz szük­séges feltételeket, de szívesen csi­nálom, mert nemes ügyet szolgálok és az elért eredmények gazdagon kárpótolnak. — Mondana valamit a jelen fel­adatairól és a közeljövő terveiről? — Idén februárban mutattuk be először Sarkadi Imre Elveszett para­dicsom című drámáját. A tervezett 22 előadásból már tizet lejátszot­tunk. A még hátralévőket ebben az évben megtartjuk. Közben megkezd-1 jük egy új darab próbált, ősszel pe­dig egy zenés vígjátékot szeretnénk bemutatni a nagyközönségnek. Szor­galmas munkával igyekszünk majd munkánkat javítani, és behatóbban foglalkozni a szovjet drámairodalom­mal. «— Milyennek tartja a csehszlová­kiai magyar amatőr színjátszást, s milyen hiányosságai vannak ön szerint? *—11 Nagyszerű dolognak tartom az amatőr színjátszás seregszemléjét, mely bizonyítja, hogy, számos jó csoportunk van. Az oda való eljutás ösztönzőleg hat minden közösségre. Nem tartom viszont sikeres megol­dásnak azt, hogy egyes járásokban különböző nyelvű csoportokat közös verseny formájában értékelnek. — Végül néhány szót a közönség­ről. — Szeretem azt a közönséget, a­­melynek játszunk. Már harmadik éve a darab bemutatása előtt nyilvános főpróbákat tartunk, melyekre meg­hívjuk a szereplők hozzátartozóit, ismerőseinket és a rendező kollégá­kat. Ez eredményesen segíti mun­kánkat, mert rögtön a főpróba után közvetlen beszélgetés formájában elemezzük a látottakat, meghallgat­juk vendégeink véleményét, figye­lembe vesszük építő kritikájukat és tanácsaikat. Ezek hasznosításával to­vább tudjuk növelni munkánk szín­vonalát.-V­A lévai CSEMADOK színjátszó cso­portja sikeres, eredményekben is gazdag évtizedet hagyott maga mö­gött. Ez elsősorban Cúth László el­kötelezett hozzáállásának és sokrétű rendezői tevékenységének köszönhe­tő, melynek megvalósítását zömében tehetséges és alkotnivágyó színját­szók biztosítják. Ez és a városi művelődési házzal való együttműkö­dés további sikerek elősegítője lehet. f5 ~ 4 ЩЯЯЯВ s-'' v 1 Öröm derült az arcokon BÖJTÖS JÁNOS A zene megejtően szép, a zene el­bűvöl, a zene tavaszt idéz: üdezöld rétet, szirmát bontogató virágot, zümmögő méhet, tarka pillangót. Bű­völetében megelevenedik a szülőföld emléke, gyermekkorunk világa, ahol az anyanyelvet és az éneket tanul­tuk, ahol lüktető szívvel topogtunk nyári estén torzonborz, félszeg ka­maszra várva... És fájdalmat is sej­tet: csalódást, elválást, elmúlást... Bármely hangszer is szólaltatja meg Beethoven, Smetana vagy akár Bar­tók muzsikáját, az érzelmi ráhatás nem marad el. A legcsodálatosabb hangszer azonban mégis az emberi hang. A képzett, kultivált hanganyag­ból felépített kórus, melynek tagjait áthatja az együtténeklés gyönyörű­sége, pótolhatatlan élményt nyújt. Erről győzött meg kiváló kórusunk­nak, a Csehszlovákiai Magyar Taní­tók Énekkarának (a képen) legutób­bi sikeres szereplése. A Szlovák Filharmónia hangver­senytermében a közelmúltban lezaj­lott XIII. Kórusfesztiválon Szlovákia tizenhárom legjobb kórusa, köztük a CSMTKÉ is, csillogtatta meg művé­szetét a zenerajongó közönség nagy örömére. A tét az A kategóriás mi­nősítés megtartása és Bratislava vá­ros Aranykoszorúja volt. Kórusmoz­galmunk életképességét igazolja, hogy valamennyi részt vevő énekkar meg­tartotta megtisztelő helyét az élvo­nalbeliek csoportjában. Az Aranyko­szorút a Szlovák Műszaki Egyetem valóban művészi szinten éneklő Technik kórusa, az első helyezést pedig Bratislava Város Énekkara nyerte, szoros versenyben a CSMTKÉ- vel. Legeredményesebben működő nemzetiségi kórusunk a kötelező számot, Dezider Karduš lenyűgözően szép, de nagyon igényes kórusművét a „Zem moja rodná“-t (Szülőföldem), olyan bravúrral adta elő, hogy nem­csak a közönség tetszését, hanem a zsűri elismerését és dicséretet is ki­érdemelte. A hazaszeretetnek, a szü­lőföldhöz való hűségnek őszinte és meggyőző vallomása volt ez a dal, ez az éneklés, mellyel egyik legragyo­góbb teljesítményét nyújtotta az együttes. Ezzel az A csoport első zónájába nyert besorolást. Figyelemre méltó volt a Pavol Ho­­rov versére komponált Zemanovský­­kórusmfi (Tichá noc nad morom) interpretálása is. A békevágy átható sikolya, majd lágy dallamok váltják „Zene nélkül nincsen teljes ember“ Kodály benne egymást, melyek a képzelet szárnyán röpítenek: mint a csende­sen morajló tenger hullámait a fá­radtan lenyugvó nap, úgy simogatja a boldog gyermekek arcát a béke szelíd fénye. Meggyőződéssel vallom, hogy ez a szereplés tovább növelte az énekkar tekintélyét, amit a kor­társ szlovák kórusmuzsika népszerű­sítéséért neki ítélt küiöndíj is hite­lesít. A két karnagy, Vass Lajos Erkel­­díjas zeneszerző és Janda Iván, a CSMTKÉ művészeti vezetője elége­detten lépett a dobogóra. Mindketten érezték, hogy fáradozásuk nem hiá­bavaló, méltán őrzik és ápolják Bar­tók és Kodály örökét. Érdemük a művészi élmény nyújtásán, az öröm­szerzésen messze túlnő. Hiszen a kó­rus tagjai, általános iskolai és kö­zépiskolai tanárok hazánk különböző tájairól gyűlnek össze a két-három hetenkénti összpontosításokra; aprán­ként gyűjtik a zene, a karéneklés, a kórusvezetés titkait, hogy ki-ki saját működési területén tudását továbbad­ja: diákok vagy műkedvelő fiatalok és felnőttek soraiból saját énekkart ala­kítson, zenét értő, éneklő nemzedé­keket neveljen. Gazdag, eredményes a múltja, ígé­retes a jövője a Csehszlovákiai Ma­gyar Tanítók Énekkarának. Számta­lan nagysikerű hazai hangversenye mellett, turnéi alkalmával külföldi hangversenytermek (Magyarország, NDK, Bulgária, Írország, Ausztria, Finnország) egész sorában dobogtat­ta meg a közönség szívét. Legköze­lebb a Zselizi (Želiezovce) Országos Népművészeti Fesztiválon hallhatjuk és láthatjuk őket újra. Talán, ha városiasodó falvaink pa­zar kultúrotthonal is gyakrabban lát­nák őket vendégül, gazdagabbá, ne­mesebbé válna általa nemzetiségi tá­jaink lakossága, talán gondot űzne a dál, és egy árnyalatnyival több öröm derülne az arcokon. Fülemben cseng Kodály Zoltán Esti dala, melyet a gálahangverse­nyen nemzetiségi kórusmozgalmunk fáklyavivője oly szívhezszólóan, olyan érzelmi telítettséggel szólaltatott meg. Hallgatva a tiszta forrásból fakadt csermely csobogását, fenntar­tás nélkül vállaljuk a mester meg­győződését, hogy „a zene az élet szépségét, s ami benne érték, azt mind meghatványozza“. GYEPES ARANKA »■**■*•••*****'* initHHiiiHHmiHiHWHHiHUHmiHHHimiwwmHmiiiHWHWHHwimuinHii-iwM Az idén 20. alkalommal adtak egymásnek találkozót az irodalom kedvelői, népszerűsítői s mindazok, akik va­lamilyen módon mindennapi munkájuk során kapcso­latba kerülnek a könyvvel. A CSEMADOK Központi Bizott­sága a CSEMADOK Lévai (Levice) járási Bizottságával kar­öltve Léván a „Rozkvet“ szállóba hívta össze az irodalom­népszerűsítő aktivisták országos szemináriumát. Az idei találkozó egy jelentős Irodalmi évforduló, Arany János halálának centenáriuma jegyében folyt le. Egyénisége és költői nagysága méltó a megemlékezésre, hiszen irodalmi hagyatéka még ma is frissen hat, a mai ember számára is sok mondanivalót rejt magában. Az olvasókban tovább élve, állandóan új gondolatokat és érzelmeket teremtve, nemcsak fönnmarad, hanem egyre gazdagodik, terebényesedik. Bodnár Béla, a Csemadok Központi Bizottsága népművelési osztályá­nak osztályvezetője rövid szemináriumi megnyitója után dr. Turczel Lajos is erre hívta fel előadásában a jelenlevők fi­gyelmét. „Arany János élete és munkássága“ című értekezé­sében ismertette a költő művészi pályáját, életének és iro­dalmi tevékenységének körülményeit. Kiemelte a lírikus kor­szakos érdemeit a költői nyelv megújításában. Hangsúlyozta, hogy mennyire, milyen páratlan tudatossággal élt a magyar szókincs, a magyaros fordulatok kimeríthetetlen gazdagsá­gával. Sokat lehet és kell is tanulni tőle. A költőknek és íróknak nyelvi tisztaságot, formai gondosságot, az olvasónak pedig az irodalom igazi elmélyült élvezését. Dr. Garaj Lajos Arany János szlovákiai kapcsolatait ismer­tette. Az érdeklődő az előadásból megtudhatta, hogy a költő szlovákiai és csehországi utazásai során szerzett tapasztalatai és élményei is nyomonkövethetők néhány munkájában. Azt, Az irodalomnépszerüsítők országos szemináriuma hogy jelentősége és hatása mennyire nagy volt a szlovák irodalomra, számos szlovák fordítás is bizonyítja. Mindent összegezve elmondható, hogy a két érdekes, infor­mációdús előadás a már sok ismert tényt is új megvilágí­tásban mutatta be, ezzel hasznos, eddig kevésbé ismert ada­tokkal egészítve ki az eddigi ismereteket. A délelőtt kelle­mes színfoltja volt az a néhány vers, mellyel a helyi iskola versszerető diákjai adóztak Arany emlékének. Az első szemináriumi nap harmadik előadója Zalabai Zsig­­mond volt. Értekezése témájául egy mindannyiunkat érintő kérdést választott. Hazai irodalmunk egy mostoha, napjain­kig méltatlanul mellőzött területére, a gyermekirodalom hely­zetére világított rá. Pontos számszerű adatokkal bizonyította, hogy a felszabadulás utáni szlovákiai magyar irodalom mennyire elhanyagolta fejlődését. A 40-es évek végétől a 60-es évek derekáig túlnyomó többségben csak a kezdő írók és költők vagy az irodalomból valamilyen oknál fogva ki­szorult toliforgatók művelték. Az egész Időszak alatt csak húsz, gyermekek számára írt mű látott napvilágot. Nagyobb­részt behozatalra kényszerültünk, hoy a hiányt pótolhassuk. Bár a 70-es évektől Jelentős javulás tapasztalható ezen a téren, még sincs okunk a megelégedésre, — állapította meg Zalabai. 1970 óta nem múlt el év, hogy ne jelent volna meg gyermekirodalmi mű. Az elmúlt évtized bibliográfiája 25 mű­vet tesz ki. Jelentősen nőtt a kritikák száma is. Nem attól kell félnünk, hangsúlyozta, hogy kevés lesz gyermekeink olvasmánya, hanem, hogy színvonalatlan, középszerű. Ma is megválaszolatlan a kérdés, hogyan lehetne bekapcsolni íróink színe-javát a gyermekirodalomba. A gyermeknovella, ifjúsági regény, történelmi és ismeretterjesztő irodalom, mely hon- és önismeretre nevel, továbbra is hiánycikk. Kevés teret bizto­sítanak napi- és hetilapjaink a kritikának, recenzióknak és maguknak a gyermekirodalmi műveknek is. Az előadás után kibontakozott vitában még sok más megoldásra v*'ó prob­léma is felmerült. A jelenlevő tanítók, könyvtárosok és a többi népművelő dolgozó arra a megállapításra jutott, hogy közös gondjaink csak szívós, kitartó, céltudatos munkával oldhatók meg, és elsősorban akkor, ha íróink tudatosítják küldetésük jelentőségét és felelősségüket a fiatal generáció önismeretének és tudatának fejlődéséért. Dr. Fónod Zoltán a felszabadulás utáni szlovákiai magyar költészet útját vázolta. Megállapította, hogy a sok buktató, a sematizmus és dilettantizmus ellen folytatott kitartó harc meghozta gyümölcsét. Mai költészetünk fő vonulatában meg­felel a kor követelményeinek és így az olvasónál is vissz­hangra talál. Az időről-időre felbukkanó új tehetségek azt engedik remélni, hogy hazai költészetünk progresszív irányú fejlődése biztosított. Témáját kimerítő előadása hozzájárult nemzetiségi irodalmunk még teljesebb megismeréséhez. Ugyan­ez mondható el egészében a kétnapos szemináriumról Is.-tre-timiMHuiiHHHMuumiuiHiiiiiMiuiuiiiiiMMUM

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom