Szabad Földműves, 1982. január-június (33. évfolyam, 1-25. szám)

1982-05-08 / 18. szám

SZABAD FÖLDMŰVES 1982. május 8. Nemzeti bizottságok feladata a fejlett szocialista társadalom építésében ÜLÉSEZETT AZ SZLKP KÖZPONTI BIZOTTSÁGA 2_____________________________________________________ AZ SZLKP KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK HATÁROZATA Szlovákia Kommunista Pártja Köz­ponti Bizottságának ülése, a CSKP Központi Bizottsága 6. ülésének ha­tározatából kiindulva vitatta meg a szlovákiai nemzeti bizottságok tevé­kenységét, s munkájuk további tö­kéletesítését. Az ülést jozef Lenárt elvtárs, a CSKP Központi Bizottsága Elnöksé­gének tagja, az SZLKP Központi Bi­zottságának első titkára nyitotta meg. Az ülés bizottságainak megvá­lasztása után ján janik elvtárs, az SZLKP Központi Bizottsága Elnöksé­gének tagja, a KB titkára előter­jesztette az SZLKP Központi Bizott­sága Elnökségének a nemzeti bizott­ságokra háruló feladatokról szóló beszámolóját. A beszámoló bevezető részében ki­emelte, hogy a szocialista államha­talom és az igazgatás alapvető lánc­szemei és legnagyobb tömegeket megmozgató intézményei hazánkban a nemzeti bizottságok, melyekre a fejlett szocialista társadalom építé­sének időszakában jelentős szerep hárul a néphatalom szilárdításában. A CSKP XVI. kongresszusa és az SZLKP kongresszusa által kitűzött igényes feladatok végrehajtása meg­követeli, hogy tegyék színvonalasab­bá a nemzeti bizottságok, a nemzeti bizottsági képviselők, aktívák és ap­parátusok gazdasági szervező és po­litikai nevelő tevékenységét. A CSKP Központi Bizottsága 6. ülésének ha­tározatával összhangban lényegesen növekednie kell a nemzeti bizottsá­gok szerepének az egyes területi egységek komplex gazdasági és szo­ciális fejlesztésében, a városok és falvak építésében, a lakossági szol­gáltatások tökéletesítésében. Igényes feladatokat teljesítenek a nemzeti bizottságok az áruellátás, a lakás­kérdés megoldása, a termőföldvéde­lem, a vízgazdálkodás, a közúti köz­lekedés, az egészségügy, a szociális gondoskodás, az iskolaügy és a kul­túra, valamint a munkaerő-gazdál­kodás terén. E feladatok sikeres végrehajtása megköveteli, hogy növekedjen a vá­laszon szervek és képviselők tekin­télye, elmélyüljön a nemzeti bizott­ságok jogköre és felelőssége, s erő­teljesebben bontakozzon ki a Nem­zeti Front társadalmi szervezeteivel való együttműködés. Állandóan Időszerű és nagyon fon­tos kötelessége a nemzeti bizottsá­goknak a termőföld védelme és ki­használása. Ügyelniük kell arra, hogy következetesen teljesítsék a termőföld védelmével és hasznosítá­sával kapcsolatos törvényes Intézke­déseket, s hogy a törvények meg­szegői ellen megfelelő eljárást indít­sanak. Sürgető feladat, hogy a nagy­üzemi módon megművelhetetlen föld­területeket rugalmasabban osszák szét a kertbarátok és a kisállatte­nyésztők között. Az erőforrások és tartalékok hatékonyabb hasznosítása A XVI. pártkongresszus határoza­taiból kiindulva a nemzeti bizottsá­gok tevékenységének arra kell irá­nyulnia, hogy határozottabban moz­gósítsanak minden erőt munkánk bé­kefeltételeinek megvédésére, s to­vábbra is törekedniük kell az elért életszínvonal megőrzésére és fejlesz­tésére. A társadalmunk gazdasági és szociális fejlesztéséből adódó felada­tok végrehajtása megköveteli, hogy hatékonyabban fejlődjön a nemzeti bizottságok gazdasági szervező funk­ciója. Számolnunk kell azzal, hogy a nemzeti bizottságoknak kevesebb erőforrás áll majd rendelkezésre gazdasági feladataik végrehajtásához. Ez nemcsak a tüzelőanyagra és az energiára, hanem számos nyers­anyagra, termékre, az állóeszközök­re és a munkaerő-forrásokra is vo­natkozik. A nemzeti bizottságok gaz­dálkodásában a beruházások terje­delme a 6. ötéves tervidőszakhoz viszonyítva szinte semmit sem vál­tozik, lényegesen csökken viszont az újonnan megkezdett építkezések szá­ma. A nemzeti bizottságokban mű­ködő kommunistákra vár tehát az a feladat, hogy a korlátozott beruhá­zási keretek ellenére a 7. ötéves tervidőszakban maximális mértékben használják ki a lehetőségeket a la­kásgazdálkodási nehézségek enyhíté­sére, s optimálisan hasznosítsák a hőtermelési és melegvíz-szolgáltató objektumokat és a közműhálózatot. A lakossági szolgáltatások színvonalának javítása A nemzeti bizottságok jelentős részt vállalnak a párt gazdaság­­politikájának megvalósításából, még­pedig olyan fontos területen, mint a lakosságnak nyújtott szolgáltatás há­lózata. Az elmúlt években ezen a téren jó eredményeket értünk el. Ennek ellenére a gyakorlat azt mu­tatja, hogy a szolgáltatások minősé­ge nem kielégítő. Komoly fogyaté­kosságok vannak az autójavítási szolgáltatások, a villamos fogyasztók, a cipők és a ruházati cikkek javítá­sa terén. A lakosság gyakran kifo­gásolja a szolgáltató részlegek nem megfelelő nyitvatartási idejét, az el­végzett munka minőségét és a dol­gozók magatartását. Ennek oka a gazdasági vezetés, a nemzeti bizott­ságok és a központi szervek által végzett irányítás és ellenőrzés ala­csony színvonalában keresendő. A szolgáltatások és a helyi Ipari vállalatok további fejlesztése érde­kében a nemzeti bizottságoknak na-Az elnökség beszámolóját' ján janik elvtárs terjesztette elő gyobb figyelmet kell szentelniük az anyagi-műszaki alap fejlesztésének. A lakossági szolgáltatásokat tovább­ra Is a szocialista vállalatok útján fejlesztjük, miközben jóval nagyobb gondot fordítunk a Szolgáltatások ki­egészítő formáira, jobban kell tá­maszkodnunk a nemzeti bizottságok kisebb szolgáltatóüzemeire, s külön be kell vonni a vállalatok kisüze­meit a szolgéltatómunkába. A meg­szabott kalkulációk és a kisüzemek bérbevétele alapján, ezekben a bérlő saját számlájára fog dolgozni a vál­lalat nevében, s bizonyos összeget átad a vállalatnak. Rugalmasabb szolgáltatásokat vá­runk el attól az intézkedéstől, hogy újfajta munkaviszonyt vezetnek be a helyi termelő- és szolgáltató válla­latok a csökkent munkaképességű személyekkel, és azokkal a nyugdí­jasokkal, akik képesek kisebb szol­gáltatások elvégzésére. Lakossági szolgáltatásokat a föld­­müvesszövetkezetek, az ipari, az épí­tőipari és más szervezetek is nyújt­hatnak, főként szállítással, anyag­fölöslegük eladásával vagy építő­ipari gépek kölcsönzésével. Az emberek számos bíráló észre­vétele figyelmeztet az üzlethálózat megoszlásának, az áruválasztéknak, a nyitvatartási időnek és a kiszolgá­lás színvonalának fogyatékosságaira. Szükséges tehát, hogy a nemzeti bi­zottságok ezen a téren is sokkal ha­tékonyabban és szigorúbban éljenek törvényadta jogaikkal, s teljesítsék az új belkereskedelmi törvényből eredő kötelességeiket. Nagyobb jogkör — fokozott felelősség A CSKP XVI. és az SZLKP leg­utóbbi kongresszusának dokumentu­mai kiemelik, hogy el kell mélyíteni a nemzeti bizottságok komplex ha­táskörét, az általuk Irányított terü­leteken, s meg kell oldani több kér­dést szerkezetük tökéletesítésével kapcsolatban, különösen az alapszin­ten. A nemzeti bizottságok lakosság­gal szembeni hatalmi és közigazga­tási szerepének betöltése során fel kell használni a megelőzés, a neve­lés eszközeit, a meggyőződésnek, a jogi rendelkezések, a nemzeti bizott­sági döntések és határozatok meg­magyarázásának helyes módszereit, el kell mélyíteni és fejleszteni kell a hatékony politikai nevelő munkát és a jogi propagandát. A székhelyközségek nemzeti bi­zottságainak fokozatos fejlesztése hosszú távú folyamat, amelyet sem­mi esetre sem szabad mechanikusan meggyorsítani. Jogkörük kiszélesíté­sével kapcsolatban meg kell állapí­tanunk, hogy nem célunk a kis köz­ségekben élő emberek életének hát­térbe szorítása, hiszen a községek továbbra Is a települési viszonyok szerkezeti összetevői maradnak. A városokban és a székhelyközsé­gekben különösen nagy gondot kell fordítani a polgári bizottságok mun­kájára. A képviselőkkel, a lakóbi­zottságokkal és a lakőbizalmiakkal együttműködve a bizottságok több javaslatot adhatnának olyan kérdé­sek megoldásáról, mint a közrend fenntartása, a lakótelepek tisztasá­gának, szép környezetének megőrzé­se, vagy az emberek lakással, szol­gáltatásokkal és szakköri tevékeny­ségével összefüggő további gondok. A kulturális és a népművelő mun­ka egységes terveit a jövőben úgy kell kidolgozni, hogy a meglevő kul­turális intézmények jobban szolgál­ják céljukat, széleskörűen használja őket a lakosság, különösképpen az ifjúság. A nemzeti bizottságokra hárul az egészségügyi szolgáltatások és a szociális ellátás szervezésének döntő része is. Az egészségügyi szolgálta­tások javulása ellenére még léteznek olyan problémák, melyek az egész­ségvédelem gyorsabb ütemű javítá­sát, s az egészségügyi szolgáltatások fejlődését gátolják. A nemzeti bizottságoknak a szo­cialista demokrácia fejlesztése terén betöltött szerepéből adódik annak szükségessége, hogy tovább mélyül­jön és bővüljön választott szerveink együttműködése a Nemzeti Front szerveivel és szervezeteivel. Alkotób­ban kell fejleszteni az együttműkö­dést főként a szakszervezetekkel, a SZISZ-szel, a Szlovákiai Nőszövet­séggel és a Csehszlovák Testnevelési Szövetséggel. A nemzeti bizottságok tevékenysé­gében a CSKP vezető szerepének ér­vényesítése terén döntő szerepet töl­tenek be a területi párts^rvek és szervezetek. Az SZLKP Központi Bi­zottsága elvárja, hogy a nemzeti bi­zottságokban dolgozó kommunisták élen járjanak a munka minőségének javítására és hatékonyságának növe­lésére tett erőfeszítésekben. A nem­zeti bizottságokban dolgozó kommu­nistáktól alkotó kezdeményezőkész­séget, határozottságot, elkötelezett­séget és pártos harcosságot várunk feladataik teljesítése során. Szükségszerű, hogy a nemzett bi­zottságok a következő időszak mun­káját azon feladatok tudatában vég­zik, amelyek a fejlett szocialista társadalom építése terén várnak reá­juk. Gazdag gyakorlati és politika) tapasztalataik, forradalmi hagyomá­nyaik és az a következetesség, a­­mellyel a párt Irányvonalát lebont­ják és megvalósítják, megteremtik a feltételeket ahhoz, hogy sikeresen teljesítsék a CSKP Központi Bizott­ságának 6. ülésén és az SZLKP Köz­ponti Bizottságának ülésén hozott határozatokat. Forradalmi évfordulókban gazdag év az idei. Száz éve, hogy 1882 áp­rilisában Duchov vidékén hatalmas méretű bányászsztrájk tört ki. Az elviselhetetlen életfeltételek kény­szerítették a bányászokat arra, hogy letegyék a lapátot és követeljék jo­gaik érvényesítését, az emberibb éle­tet. Akkoriban kibontakozóban volt a szervezett munkásmozgalom. Cseh­­szláv Szociáldemokrata Párt már 1878-ban létezett, a szakszervezetek is élénk tevékenységet fejtettek ki, de az öntudatos szervezett bányá­szoknak még sok helyütt az anar­chizmus megnyilvánulásai ellen Is küzdeniük kellett, ötven évvel ké­sőbb a Most vidéki bányászok éltek a sztrájk fegyverével — megválto­zott viszonyok között — az osztály­ellenség, a modern szénbárők ellen, és a burzsoá köztársaság viszonyai között szembe kellett nézniük a „masarykl demokrácia“ karhatalmá­nak fegyvereivel. E két Időszakra jellemző volt a munkásosztály öntudatosodása. Ko­rántsem csak gazdasági követelése­kért folyt a harc. A gazdasági küz­delmet politikai küzdelemmel kap­csolták össze. Míg száz évvel ez-> előtt az anarchisták befolyása ellen Is küzdeniük kellett, ötven évvel ez­előtt harcukkal a párt bolsevlzálődá-* sának Irányvonalát követték a meg­alkuvó szocláldemokratlzmussal szem­ben. A harcban a kommunista párt és a vörös szakszervezetek mutatták a követendő utat. Az osztályharc-* nak ez a szakasza, melyet öntuda­tosodás és gazdasági tömegharc Jel­lemzett, a dél-szlovákiai parasztság életében is megnyilvánult. Radikallzálódás jellemezte a töme­gek hangulatát. Az 1931-es nemeskosúti (Košúty) Az SZLKP Központi Bizottsága a CSKP KB 6. ülésének eredményeiből kiindulva értékelte a nemzeti bizott­ságok hozzájárulását a fejlett szo­cialista társadalom építéséhez, vala­mint a CSKP XVI. kongresszusa programjának és az SZLKP legutóbbi kongresszusa határozatának megva­lósításához. Nagyra értékeli, hogy a szlovákiai területi pártszervek szüntelenül nagy gondot fordítanak a nemzeti bizott­ságok munkájára annak tudatában, hogy e szervek a szociaiista állam hatalomnak és -igazgatásnak, a tö­megpolitikai mnnka fejlesztésének, valamint a párt és a nép egysége szilárdításának fontos eszközei. A nemzeti bizottságok a szocializ­mus építésének minden szakaszában politikai rendszerünk szilárd lánc­szemei, a kommunista párt megbíz­ható és hatékony segítői voltak. Je­lenleg fontos politikai szerepet töl­tenek be a szocialista államiság to­vábbi fejlesztése és erősítése, az em­berek közügyek intézésében való részvételének bővítése, valamint a szocialista demokrácia fejlesztése terén. A nemzeti bizottságok társadalmi és állami tevékenységének további fejlesztése megköveteli gazdaság­szervező, kulturális nevelő és állam­hatalmi-közigazgatási szerepük javí­tását. A gazdasági élet áttérése az inten­­zifikációs tényezők jobb hasznosítá­sára, valamint stratégiai irányvona­luk megvalósítása, a munka haté­konyságának növelése és minőségé­nek javítása nagy igényeket támaszt a nemzeti bizottságok irányító mun­kájával szemben. Mindenekelőtt ész­szerűbben és hatékonyabban kell teljesíteni a beruházási és különösen a komplex lakásépítési feladatokat, a területegységekben sokoldalúan fejleszteni kell a lakossági szolgál­tatásokat, javítani kell a lakásállo­mánnyal való gazdálkodást, rugal­masabban keli megoldani az ellátás és a közlekedés kérdéseit, követke­zetesebben kell alakitani és védel­mezni a környezetet. Ugyancsak igé­nyes feladatok hárulnak a nemzeti bizottságokra a munkaerő-elosztás és felhasználás, az emberek egész­ségvédelme és szociális szükségle­teik kielégítése, a művelődés és a kultúra fejlesztése terén. E feladatok megvalósítása érdeké­ben tovább kell fejleszteni az em­berek kezdeményezését, céltudato­sabban kell felhasználni a társadal­mi és az érdekképvselatl szervezetek együttműködését a Nemzeti Front választási programjainak teljesítésé­vérfürdő felrázta a dolgozók öntu­datát. Rádöbbentek arra, hogy az a rendszer küldte ellenük rendőreit és csendőreit, érezve a maga gyenge­ségét, amely képtelen volt munkát és kenyeret adni a dolgozóknak, s amelynek szolgálatában hét „szo­cialista“ miniszter Is állott. Az 1931-es események a következő évben Is éreztették hatásukat. Gya­koriak voltak a mezőgazdasági la­kosság éhségmenetei, a végrehajtók elűzése, a földmunkásoknak a kis­­parasztokkal közösen szervezett ak­ciói, ami új elemet jelentett a moz­galomban. 1932 első hónapjaiban a paraszti tömegek Is felismerték, hogy a tőkés gazdasági válság nem átmeneti jelenség. A forradalmi hely­zet erősödött, kibontakozódott, s jel­lemzője volt, hogy egész területe­ken, különböző rétegektől támogatva terjedt és hatalmasodott. A városi ipari munkásság Is támogatta a föld­munkások akcióit. A most! bányász­sztrájk forradalmasltóan hatott. A dél-szlováklal földmunkások átvették jelszavukat: „Egység »—< sztrájk i— győzelem“. A nagybirtokosok a tavaszi mun­kák kezdetén nem voltak hajlandók felfogadni előző évi bért követelő idénymunkásokat. A földmunkások szörnyű helyzetbe kerültek, eladó­sodtak. A kormány szorgalmazta munkaszerződések kötését az Idény­munkásokkal, mert tisztában volt vele, hogy a csendőrszuronyok sem nyújthatnak biztos védelmet a föld­birtokosoknak. Bratlslavában 1932. február 15-én kötötték meg az első ilyen szerződést a nagybirtokok ál­landó és idénymunkásaival, ám a tárgyalásokból kizárták a vörös szakszervezeteket, csak az opportu­nista szakszervezetek képviselői le-A nemzeti bizottságok munkája hatékonyságának elmélyítése megkb" veteli a választott szervek és a kép­viselők aktivitásának növelését, az apparátus munkájának javítását, e tevékenység kulturáltságának és er­kölcsi színvonalának emelését, bele­értve az emberekhez való viszonyu­lást, valamint a szocialista törvé­nyesség következetes megtartását. A legfelsőbb pártszervek által jó­váhagyott dokumentumokkal össz­hangban minden feltételt meg kell teremteni különösen a községekben és a városokban működő nemzeti bizottságok munkájának javításához. Hogy a nemzeti bizottságok még sikeresebben teljesítsék igényes fel­adataikat, a szlovák kormánynak el kell mélyítenie a nemzeti bizottsá­gok körében végzett irányító mun­káját, intenzívebbé kell tenni az érintett minisztériumok és különö­sen a Szlovák Belügyminisztérium kapcsolatait úgy, hogy gondoskodni tudjanak a nemzeti bizottságok ak­tivitásának és kezdeményezésének teljes kibontakozásáról, egyszers­mind az államigazgatás egységes gyakorlásáról. Az SZLKP Központi Bizottsága kö­telezi az SZLKP összes szervét és szervezetét, a központi állami szer­vekben és a nemzeti bizottságokban, a gazdasági és a társadalmi szerve­zeteknél dolgozó kommunistákat ar­ra, hogy hajtsák végre a nemzeti bi­zottságok tevékenységének tökélete­sítésével kapcsolatban elfogadott in­tézkedéseket, s ehhez teremtsék meg a kellő politikai szervező és káder­feltételeket. II. Az SZLKP Központi Bizottsága 1. jóváhagyja: a) az SZLKP KB Elnökségének je­lentését a nemzeti bizottságok feladatairól a CSKP XVI. és az SZLKP legutóbbi kongresszusa, valamint a CSKP KB 8. ülése 'után; b) az SZLKP KB Elnöksége, Titkár­sága és bizottságai által az SZLKP KB 1981. december 14-én megtar­tott ülése óta kifejtett tevékeny­ségről szóló jelentést; 2. jóváhagyólag tudomásul veszi: a) a szlovákiai párttagállomány ösz­­szetételének tavalyi helyzetéről és javításáról szóló jelentést; b) az 1982 elején megtartott szlová­kiai pártalapszervezeti taggyűlé­sek előkészületeiről, lezajlásáról és eredményeiről szúló jelentést; C) a CSKP KB 6. és az SZLKP KB áprilisi ülésén elfogadott határo­zatok teljesítésére tett politikai és szervezési intézkedéseket. hettek jelen. Az állandó földmunká­sok bérét 8—10 százalékkal csökken­tették, az Idénymunkásokét egyelőre az előző évi szinten hagyták, mert szem előtt tartották az előző évt megmozdulásokat. Nyilvánvaló volt, hogy a munkaszerződések nem vál­toztatnak az alapvető helyezem E- zért a vörös szakszervezetek dolgoz­tak ki okkal méltányosabb és igaz­ságosabb mintatervezetet, melyet já­rási tárgyalásokon kellett volna konkretizálni. Helyi kisebb sztrájkok törtek ki a földbirtokos munkálta­tók önkényeskedése ellen, majd az érsekújvári (Nové Zámky) pártterü­let szervezetei és a vörös szakszer­vezetek megkezdték egy dél-szlová­­klaí mezőgazdasági tőmegsztrájk szervezését. A sztrájkot az egyes birtokokon lezajlott tanácskozások után készí­tették elő. Harci cél volt a mező­­gazdasági dolgozók valamennyi ka­tegóriája béreinek lényeges emelése. Mivel a munkaadók a reformista szakszervezetekben bízva elutasítot­ták a földmunkások követeléseinek azonnali teljesítését, azok küldöttsé­ge a galántai járási hivatalhoz for­dult, hogy hívjon össze tárgyaláso­kat az általuk javasolt kollektív szerződésről. Egyidejűleg, május li­án, beszüntették a munkát a diósze­gi (Sládkovičovo) cukorgyár birto­kain. Másnap már a szered! (Sered) cukorgyár birtokainak dolgozói Is csatlakoztak a sztrájkolőkhoz. A sztrájk fokozatosan terjedt és május 18-án jelentőségével már túl­lépte Dél-Szlovákia kereteit. Május 18-án, a trnaval cukorgyár 150 föld­munkása szüntette be a munkát és a sztrájktörők sem voltak hajlandók munkába állni. így aztán május 22-én eredményt ért el a mezőgaz­dasági tömegsztrájk, melyhez százak csatlakoztak. A bérek általában 25 százalékkal emelkedtek, s a nagy­birtokosok kötelezték magukat, hogy egyetlen munkást sem bocsátanak el. Győzött az egység, a kitartás, a proletár szolidaritás. L. L. ÖTVEN ÉVE TÖRTÉNT A harcban a párt mutatta az utat

Next

/
Oldalképek
Tartalom