Szabad Földműves, 1982. január-június (33. évfolyam, 1-25. szám)

1982-05-08 / 18. szám

1982. május 8.

SZABAD FÖLDMŰVES,

3

Világszerte megemlékeztek a munkásszolidaritás ünnepéről

if PRÄGA: fővárosi vállalatok és üzemek dolgozói, munkások, technikusok, nők és fiatalok örömteli hangulatban köszöntötték május elsejét.

A dlszemelvényen helyet foglaltak a párt és az állam vezető képviselői, köztük Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára, köztársasági elnök, s Ľubomír Štrougal, a CSSZSZK miniszterelnöke.

Az ünnepélyt Antonin Kapek, a CSKP KB Elnökségének tagja, a prágai városi pártbizottság vezető titkára nyitotta meg. Üdvözlő szavait követően Gustáv Husák elvtárs mondott beszédet. Szavait — az egyetértés jeleként — a kétszázezres tömeg gyakran kísérte ütemes tapssal.

if BRATISLAVA: Gejza Šlapka, az SZLKP KB Elnökségének tagja, a bratislavai városi pártbizottság vezető titkára nyitotta meg a felvonulást, ünnepi beszédet Jozef Lenárt, a CSKP KB Elnökségének tagja, az SZLKP KB első titkára mondott.

Az Internacionálé elhangzása után megkezdődött a felvonulás, melynek élén fiatalok vitték a vörös lobogókat, a csehszlovák nemzeti zászlót és a többi szocialista ország zászlaját, kifejezve az együvétartozást és a közös célokért folytatott harcot.

Optimizmus, az előttünk álló feladatok teljesítésének és a kitűzött célok elérésének közös gondolata tükröződött a bratislavai dolgozók idei felvonulásában.

if MOSZKVA: Ünnepi köntösbe öltözött a szovjet főváros dolgozóinak hagyományos manifesztációs színtere, a Vörös tér. A Lenin-mauzóleum díszemelvényén elfoglalták helyüket az SZKP és az szovjet állam vezetői, élükön Leonyld Brezsnyevvel, az SZKP főtitkárával, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnökével.

Az idei májns elseje is bizonyította a szovjetek országának szolidaritását a társadalmi haladás erőivel. Arról tanúskodott, hogy a Szovjetunió következetesen síkraszáll minden konfliktus igazságos politikai rendezéséért, a béke megőrzéséért és a leszerelésért.

if BERLIN: az NDK fővárosában a berlini vállalatok dolgozói és a főváros lakossága köszöntötte a párt és az állam vezetőit, élükön Erich Honeckerrel, az NSZEP KB főtitkárával.

A berlini dolgozók menetében újra és újra feltűnt a jelszó: „Korunk legfontosabb feladata a béke megőrzése“.

if BUDAPEST: negyedmillió budapesti lakos vett részt a május elsejei felvonuláson. Kifejezte hűségét a proletárt internacionalizmus, a szocializmus és a béke eszméi iránt. A díszemelvényen helyet foglalt Kádár János, Losonczi Pál, Lázár György, valamint a Magyar Népköztársaság párt- és állami szerveinek további vezetői.

if VARSÖ: más városokat leszámítva, csak Varsóban több mint százezren vettek részt a május elsejei ünnepségen, amelynek komoly, de nyugodt és reményteljes volt a lefolyása. Az ünnepségen Wojciech Jaruzelski hadseregtábornok, a LEMP KB első titkára, a Nemzeti Megmentés Katonai Tanácsának elnöke, a Minisztertanács elnöke mondott beszédet. Hangsúlyozta, hogy a lengyel munkásosztálynak és az ország valamennyi dolgozójának azonos az érdeke: a szocializmus építése és megvédése.

ir KABUL: az Afgán Köztársaság fővárosában is tízezrek vonultak fel. Jelszavaik kifejezésre juttatták az ország politikájának támogatását, a világ dolgozóival való szolidaritást, éltették a Szovjetunióval való szövetséget és elmarasztalták a nemzetközi reakció militarista törekvéseit.

Az emberszerefet szolgalatéban

Május 8-án évente megrendezik a Vöröskereszt Szervezet egészségügyi világnapját. Május 8. a szervezet megalapítójának, a svájci Henri Dunant-nak a születésnapja. A jómódú és jótékonyságáról ismert családból származó Dunant-t a solferinói csatamezó véres eseményei rázták fel. Európa kormányaihoz fordult és nemzeti bizottságok létrehozását szorgalmazta, hogy humanitárius alapon segélyt nyújtsanak a hadban álló felek katonáinak. 1864-bén meg is született az erre vonatkozó Genfi Egyezmény, melynek betartása bizony sokszor vitatott.

A Vöröskereszt Szervezet első nemzeti társaságai 1863 után kezdtek alakulni. 1919-ben megalakult a Vöröskereszt Társaságok Ligája. Státusa azóta is többször módosult, legutóbb 1977-ben.

A Vöröskeresztes Ligának 125 nemzeti szervezete van. Szocialista hazánkban a Csehszlovák Vöröskereszt fontos társadalmi szervezetként tevékenyen vesz részt államunk család- és gyermekvédelmi gondoskodásában, az öregek és betegek ellátásában, a társadalmilag nehezen adaptálódó személyek, az elmaradott cigányság gondozásában, valamint egyéb, az állami szervek felé problémákat jelző tevékenységben. A szervezet önkéntes aktívái különösen nagy szolgálatot tesznek az Idősek és magatehetetlenek ápolásában, a párt szociális programjának megvalósításában. Szerepük igen kidomborodik az idei évben, mely az ENSZ elvei értelmében az idősebb nemzedék és az öregek éve, s amelynek szociális vonatkozásait nemrégen a X. országos szakszervezeti kongresszuson elhangzott beszámoló is hangsúlyozta.

A Vöröskereszt szakosított csoportjai nagy szolgálatot végeznek továbbá a betegség-megelőzésben, a járványos betegségek elleni küzdelemben, az egészségügyi felvilágosító munkában, nem utolsó sorban a gépjárművezetők kiképzésében, a polgári védelem feladatainak ellátásában stb. Tevékenységüket dicséri, hogy évente mind többen jelentkeznek a vérátömlesztő állomásokon és ajánlják fel életadó vérüket veszélybe kerültek megmentésére. (L)

A BŐSÉG ZAVARA

(Dluhopolszky László rajza)

Már 37 év telt el a dicső szovjet hadseregnek a hitleri Németországon aratott történelmi győzelme óta. 1945. május 9-én elhallgattak a fegyverek. A haladás és a béke erői diadalmaskodtak a világreakció sötét erői fölött

A győzelem dicső napja, hazánk államünnepe örökre beíródott népeink és az egész emberiség történelmébe. Ezzel kezdődik újkori történelmünk új szakasza. A hitleri

fasizmus vereségét követően helyreállt a csehszlovák állam önállósága. Az új államban a munkásosztály lett a fő politikai erő, amely az antifasiszta harcban döntő szerepet játszott. Létrejöttek a feltételek a nemzeti és demokratikus forradalom végső győzelmére és a szocializmusba való fokozatos átmenetre.

Az 1945. évi felszabadulás, a nemzeti és demokratikus forradalommal kapcsolatos forradalmi átalakulások és 1948 Febrnuárja, amikor minden hatalom végleg a CSKP vezette munkásosztály kezébe került, újkori történelmünk legfőbb határkövei.

A munkásosztály és a dolgozó nép 1948 februári győzelme utat nyitott hazánk szocialista építésére. Népünk a szocialista iparosítással, a mezőgazdaság szövetkezetesítésével és a kulturális forradalommal történelmileg rövid idő alatt lerakta a szocializmus alapjait.

Külpolitikai orientációnk, melynek tengelye a Szovjetunió és a többi szocialista ország szövetsége és barátsága, szilárdan szavatolja a forradalom eredményeit és szocialista építésünk vívmányait. Ez a szövetség gazdasági téren a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsában nyer kifejezést.

Valamennyi nép iránti külpolitikai kapcsolataink alapját a proletár internacionalizmus alapelvei alkotják. Biztonságunk és forradalmi vívmányaink fő szavatolója a testvéri Szovjetunió szilárd szövetsége. Népeink nehéz pillanataiban csak a Szovjetunió maradt hű Csehszlovákia iránti szövetségesi kötelezettségeihez, s múlhatatlan érdeme van abban, hogy 37 évvel ezelőtt felszabadultunk a fasizmus alól, és dolgozó népünk kezébe vehette a haza ügyeinek igazgatását. A Szovjetuió külpolitikájának köszönhető, hogy több mint három évtizede békében élhetünk, a szocialista építésnek szentelve erőinket.

Az 1943. december 12-én Moszkvában megkötött csehszlovák—szovjet barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés és az 1970. május 6-án Prágábal aláírt új szerződés leküzdhetetlen gátfalat alkotott, melyen meghiúsulnak a szabadságunkat és biztonságunkat veszélyeztető kísérletek. Az új szerződ dés tekintetbe veszi az előző időszakban megtett utat, a mai korszak osztályszellemű megközelítésére, marxista-leninista értékelésére támaszkodik. Történelmi jelentősége abban rejlik, hogy egyöntetűen rögzíti a szocialista közösséghez tartozásunkat, a marxista-leninista tanításra és a proletár internacionalizmus elveire épülő külpolitikánk szocialista jellegét.

Az új szerződés népünk félszázados küzdelmének a kulminálása, amelyet a szabadabb, boldogabb életért vívott, s amely mindenkor elválaszthatatlanul összeforrott a Szovjetunió barátságáért és szövetségéért

folytatott küzdelemmel. Ez a doku* mentum rögzíti Csehszlovákia népének történelmileg igazolt tapasztalatát, hogy csakis a Szovjetunió szövetsége biztosítja szocialista hazánk békés jövőjét.

Az elmúlt 37 év nagy és győzelmes történelmi szakasz, melyben a kommunisták és a dolgozók milliói áldozatos munkájukkal megteremtették az új szocialista jelent.

Európa 37 évi békéje igazolta a létező szocializmus külpolitikai koncepcióit. Főként az SZKP XXIV. és XXV. kongresszusa után a létező szocializmus békekezdeményezései folytán civilizációnk a béke és haladás irányában kibontakozó pozitív fejlődésének meghatározó tényezője lett. Manapság az ideológiai gátfal túlsó oldalán, a kommunizmust viszszautasítők is tudatosítják, hogy egyedül a szocialista közösség képes szembeszállni az imperializmussal.

Ezt az SZKP XXVI. kongresszusa

is hangsúlyozta. Az ENSZ fórumán és számos más helyen elhangzott több mint száz szovjet javaslat, s ezeknek a változó feltételek szerint állandó módosítása mindenütt, ahol a leszerelésről és a háborús veszély csökkentéséről tárgyalnak, olyan hadállásokba szorítja vissza az Imperialistákat, amelyeket egyszer fel kell adniuk. Erre fogja kényszeríteni őket a közvélemény az élet és a béke nevében, hiszen Európa történelmében első ízben éppen a második világháború után élvezi oly , hosszú időn át a béke áldásait.

JÄN MlCATEK

rr-r. •' 1 * m щтт- ?*чтг'л

A haladás útján

Négy éve tört ki Afganisztánban a forradalom, amely lehetőséget teremtett az ország népe számára, hogy a szó igazi értelmében belépjen a XX. századba. Afganisztán társadalma a múlt kövületének számított. Száz-kétszáz évvel ezelőtti viszonyokat őrzött. Négy esztendeje tört ki a forradalom, és ez a rövid időszak hatalmas változásokat hozott. 1978 áprilisa csak a lehetőségét teremtette meg az egészséges irányú fejlődésnek. De a lelkes indulás után előbb a fiatal forradalmakra jellemző sietség, majd olyan erők hatalomra kerülése — Amin terrorja —, amelyek eltávolodtak az eredeti céloktól, veszélybe sodorták magát az országot is. Most, amikor az áprilisi

forradalomra emlékezünk, az 1979 decemberi vátozást is ünnepeljük. Az Afganisztáni Népi Demokratikus Párt egészséges erői ekkor vették át a hatalmat, ekkor vált lehetővé az, hogy az áprilisi célok megvalósuljanak.

A Szovjetunió katonai segítsége elszigetelte az ellenforradalmi, az imperialista erőket. A munka oroszlánrésze, az országépítés, az előrelépés, a társadalmi haladás biztositása azonban az ország haladó erőinek Jutott és jut. Külföldről támogatott ellenforradalmár csoportok ellen folyik még a harc Afganisztán területén. De az előrelépést mutatja, hogy már nem a fegyveres küzdelem az elsődleges feladat. Az elmúlt időszakban a Babrak Karmai vezette erők következetes és ugyanakkor türelmes politikája kiszélesítette a forradalmi építés tömegbázisát. Megszaporodtak az 1978 áprilisában kitűzött célokért küzdő szervezetek. A belső konszolidáció az élet minden területén érezhető.

Sajnos a külső fenyegetés nem szűnt még meg. Afganisztán kormánya számos javaslattal közeledett szomszédaihoz: a kölcsönös be nem avatkozás elvét tiszteletben tartva tárgyaljanak. Az Afganisztán körüli rendezés — a nemzetközi imperializmus céljaival ellentétes folyamat — az ázsiai béke és biztonság jelentős tényezője lehetne. Afganisztán önálló utat járó forradalmi népe az elmúlt négy esztendő alatt számos új barátot szerzett világszerte. Népünk is igaz barátként köszönti Ázsiának ezt a haladó úton járó, demokratikus, el nem kötelezett államát.

KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK

Egyiptomban nemzeti ünneppé, Izraelben a nemzeti gyász napjává nyilvánították a Sínai-félszigei kiürítését. Kairó örömét növelte, hogy végre megszabadult az utolsó napokig tartó zsarolás, fenyegetés, bizonytalanság feszültségétől, Tel-Aviv gyászát viszont fokozta, hogy „felbecsülhetetlen áldozatot“ hozott a bizonytalan békéért. Túlságosan is nyilvánvaló azonban, hogy az egyiptomi—izraeli kűlönbéke nem béke a szó igazi értelmében.

Egyiptom ugyan visszakapta — mert nagy árat fizetett érte — a Sfnai-félszigetet, ahol egymillió munkát, megélhetést kereső állampolgárát telepítheti le. A sínai olajmezők termelése, a Szuezi-csatorna forgalma, a fellendült turizmus újra az egyiptomi államkassza bevételeit gyarapítja. Ennek az arab földnek a visszanyerését bizonyos áttételeken keresztül még azok az arabok is eredménynek tekintik, akik elítélték és elítélik Szadat árulását, a testvérnépek rovására kötött különbékét. A sínai zászlőlevonás és zászlófelvonás áráról most még keveset beszélnek.

Arról például, hogy a Sínai-félszigeten visszanyert egyiptomi szuverenitás korántsem teljes. Az Izraellel határos övezetben például főként amerikai katonákból álló nemzetközi erők helyezkednek el. A következő zónában csupán négyezer egyiptomi határőr tartózkodhat. A Szuezi-csatorna mentén húzódó harmadik sávban is csak egyetlen egyiptomi hadosztály rendezkedhet be, szigorúan korlátozott fegyverzettel. „Izrael 24 órán belül visszafoglalja a Sínai-félszigetet, ha Egyiptom megsérti a demiiitarizációs előírásokat“ — fenyegetőzött Ariel Sáron hadügyminiszter.

Az izraeli csapatkivonást megelőző hetekben Begin zsaroló taktikája arra irányult, hogy politikailag is korlátozza Egyiptom szuverenitását, Camp David kényszerzubbonyába préselte Szadat utódát. Arra kívánta kötelezni Hoszni Mubarakot, hogy mondjon le a palesztin önrendelkezés, a továbbiakban a palesztin állam igényéről, ne vegye fel a kapcsolatot a Palesztinái Felszabadítási Szervezetttel, és ne szorgalmazza a PFSZ amerikai—izraeli elismerését,’ azaz ne akarjon többet a ciszjordániai és gázai palesztinok számára az Izrael által felkínált „nagylelkű" autonómiánál.

Begin egy pillanatig sem rejtette véka alá, hogy egyszerű üzleti alkuként fogja fel a Camp David-i megállapodásokat. Egyfelől visszaadja a Sínai-félszigetet Egyiptomnak, másfelől bekebelezi Kelet-Jeruzsálemet, a szfrial Golán-fennsíkot, Ciszjordániát és a Gázai övezetet. Egyfelől békében hagyja a katonailag semlegesített Egyiptomot, másfelől szabad kezet kap többi szomszédjával, Libanonnal, a palesztin ellenállási mozgalommal, Szíriával és Jordániával szemben, A tények önmagukért beszélnek: Izrael örökös fővárosává nyilvánították az agreszió útján egyesített Jeruzsálemet, kiterjesztette a saját törvényeit a Golán-fennsíkra, fokozta a Libanon elleni agressziót és lebombázta az iraki atomreaktort.

Az Egyiptomnak tett engedmény, mint látható, mérhetetlenül megnövelte Begin étvágyát. Az izraeli kormány tehát még mindig ott tart, hogy szerinte a terjeszkedés összeegyeztethető a békével, hogy a legerősebb arab ellenfél, Egyiptom kiiktatása után, a Washingtonban garantált katonai fölény révén megvalósíthatja Nagy-Izrael tervét. De miként a ciszjordániai felkelés, a goláni arabok sztrájkja, a jeruzsálemi mecsetek lépcsőjén száradó vér tanúsítja, a megszállt területek bekebelezése — akár autonómiának, akár annexiónak nevezik — csupán erőszakos úton lehetséges.

Camp David legfőbb haszonélvezője az Egyesült Államok. Szadat jeruzsálemi kezdeményezése lehetőséget kínált Amerikának arra, hogy „teljes jogú partnerként“ kiterjessze politikai-katonai befolyását a térségben. Washington további honoráriuma, hogy a Sínai-félszigeten felállított soknemzetiségű haderő keretében újabb közel-keleti támaszponthoz jutott, amelynek nagy hasznát veszi a külföldi beavatkozásra szervezett gyorshadtest.

Washington mereven ellenez minden olyan kezdeményezést, amely — mint például Leonyid Brezsnyevé — nemzetközi fórummal váltaná fel a Camp David-i kereteket, és átfogó rendezéssel az izraeli—amerikai célokat szolgáló különalkut. Bár Camp Dávidról rég bebizonyosodott már, hogy nem eszköze, hanem akadálya az igazságos és tartós békének, Washington ragaszkodik hozzá, mert csak így őrizheti meg pillanatnyi kiváltságos szerepét.

Az amerikai—izraeli stratégiai együttműködési egyezmény elárulja, hogy a közel-keleti hegemóniára törő Washington nem bízik teljesen a Szadat utáni Egyiptom hűségében, ezért fokozottabban épít egyetlen megbízható szövetségesére, a térség katonailag legerősebb hatalmává fejlesztett Izraelre. Az amerikai politikával is szembe kell fordulnia annak, aki megálljt akar parancsolni az izraeli expanziónak. N. SZ.