Szabad Földműves, 1982. január-június (33. évfolyam, 1-25. szám)
1982-05-08 / 18. szám
Szabad hazában Hol vannak már azok a parasztemberek, akik a havazások, a fagyos esők, a szántóföldek felett rohanó szelek és virágzó rétek szénaillatát hordták magukkal foltos kabátjaik „foszló“ szőrmegallérján. Hazánk felszabadulása után a megsarkantyúzott idő eltüntette a falu és a város közötti különbséget. A falvak gazdasági felemelkedését kézzelfogható, mérhető és a kultúrában is megnyilvánuló felemelkedés követte. A korszerű lakóházak, középületek és kultúrházak knlcsainak átadása után egyre több faluban alakult ki a kultúra, a népművelés és a haladó hagyományok ápolásának szellemi műhelye. Öröm tapasztalni, leírni, hogy a szabad hazában sokezer szlovákiai magyar munkás, szövetkezeti dolgogozó és falusi fiatal értelmesen használja ki szabadideje jelentős részét. Művelődve másokat müveinek, egyre többet merítenek kultusális életünk tárházából, népművészetünk tisztavizö forrásából, s közkinccsé teszik azokat fellépéseik, szerepléseik alkalmából. S mindezt Kodály szavait követve — a kultúrát nem lehet örökölni, meg kell tanulni, hogy építeni lehessen rája — művészi szempontból is mérhetővé teszik. A megváltozott falusi ember életében talán csak az évszakok tartották meg régi, hagyományos varázsukat: a gyümölcsöt érlelő ősz tarka szőnyegével, a pihenő rögöt takaró hó sziporkázó fényével, a tavasz rügyeket pattintó üde leheletével, s a nyár aranykalászt érlelő melegével. A tavaszi égkalap aranylabdájának köszönve nemcsak a rét virágzik, hanem kultúránk duzzadó rügyei is termést hozó virágot bontanak. A kultúránk és népművészetünk nagy fájának téli nedvkeringését biztosító népművelők százainak köszönve „a kultúra édes gyümölcsének szüretelése“, a fesztiválok időszaka kezdődik. Kádek Gábor (3) és Kontár Gyula felvételei A fesztiválok sorát május 17-én Komáromban (Komárno), Jőkal szü-' lővárosában műkedvelő színjátszóink, irodalmi színpadaink legjobbjai, s a szép magyar sző ápolói kezdik. A Dunaszerdahelyen (Dunajská Streda) megrendezésre kerülő Dunamenti Tavaszon ifjú nemzedékünk legtehetségesebb képviselői —> 37. szabad tavaszunk legszebb, legékesebb virágát, forradalmi múltunk, épülő jelenünk, megvalósuló álmaink örökösei, jövőnk kiteljesítői — adnak egymásnak a színpadon, s a paravánok mögött találkát. A vendégszerető Garam menti városkában, Zselizen (Želiezovce) legjobb felnőtt népművészeti csoportjaink a folklór csodás gyöngyszemeinek a felcsillantáséval gyönyörködtetik majd a közönséget. A felsztiválok kicsúcsosodását a csehszlovákiai magyar dolgozók országos kulturális ünnepélye jelenti. Az idén 27. alkalommal megrendezésre kerülő gombaszögi ünnepély nemcsak jelentős kulturális esemény, nemcsak a csehszlovákiai magyar dolgozók s az Ifjúság tehetségének, műkedvelő mozgalmunknak seregszemléje, hanem a béke mantfesztáclőja, a közös hazában élő nemzetek és nemzetiségek Internacionalista ünnepe is lesz. Az idei kulturális rendezvények a XVI. pártkongresszus határozatainak szellemében, s az NOSZF 85. évfordulója jegyében kerülnek megrendezésre. Ebből az alkalomból újra tudatosítjuk magunkban, hogy Lenin pártja 65 évvel ezelőtt olyan nagyszabású társadalom- és emberformá- 16 programot tűzött zászlajára, amelynek végső célját a dolgozók harmonikus életét, szellemi, kulturális és művelődési igényeinek kielégítését szabad hazában mi is megvalósítottuk. шшшяшшяшшшш ЛЯШ jelképes valami, hogy a második világ• háború európai harci zaja éppen hazánk- Jban csitult el, amely az elsők között esett áldozatul a hitleri harmadik birodalom példátlan terjeszkedési és hódítóvágyának. A háború európai záróakkordja volt a prágai lakosság felkelése a fővárost pusztulással fenyegető fasiszta merénylet megakadályozására. A Schörner vezette páncélos hadosztály eltervezett gaztettét csak K o n y e v marsall katonáinak gyors megjelenése akadályozta meg. Prága megmentése az internacionalizmus legszebb példája volt, s ez a szellem ma már a szocialista népek legsajátosabb tulajdonsága egész Európában. Nem valamilyen megszokásból említjük ezt. A háború óta nagy fejlődésen, átalakuláson ment át egész Európa. A szocialista közösség szerves részét alkotó európai szocialista országok léte természetes valóság. Ebbe bele kellett törődnie az imperializmus befolyásolta kormányoknak is. Mégis meglepő, hogy az Egyesült Államok jelenlegi elnöke, Ronald Reagan a régi dullesi hagyományok szellemében visszatért a hidegháborús politikához, a feledés fátylát borftva például a szövetséges szovjet—amerikai katonák nevezetes elbai találkozójára. A hidegháború gyakorlatát csúfos kudarc érte, maga az élet tette lehetetlenné. Az európai béke közel négy évtizedes fennállása közös felszabadítónknak, a nagy Szovjetunió békepolitikájának köszönhető, ugyanolyan igazság az is, hogy a szocialista közösség építősikerei — a nehézségek ellenére, amelyekkel' olykor szembe kellett nézniük — vonzó példát mutattak a kapitalista országok néptömegeinek, kormányaiknak pedig intelmül szolgáltak, hogy veszélyes kalandba bocsátkoznának, ha a realitásokat figyelmen kívül hagyva, a hidegháborút forró háborúvá változtatnák. A történelmi fejlődés úgy hozta, hogy a második világháború után az Egyesült Államok lett a tőkés világ vezető hatalma, mely a maga imperialista, ragadozó, önrő természetétől vezérelve kész más világrészeket, elsősorban Európát feláldozni a világimperializmus érdekeiért. Az imperialisták szándéka annál veszélyesebb, hogy hajmeresztő fegyverkezésüket a tiltakozó népek félrevezetésével, ideológiai „megdolgozásával“ párosítják, hogy ködösen lássák a valóságot, az imperialista információ-monopólium hatására könnyebben vállalják a fegyverkezési kiadásokkal járó anyagi áldozatokat. Nyugat-Európa népeivel mindenképpen el akarják hitetni a „szovjet veszély" létezését, a vélt szovjet haderőfölényt. A nyugat-európai országok kormányainak zöme ugyan az enyhülési politika folytatása mellett van, nem kér a rájuk erőszakolt amerikai védelemből, nem kíván a mintegy 600 tervezett amerikai nukleáris rakéta árnyékában élni, s hőn óhajtja a nyugat—keleti párbeszéd felvételét, ám Washington nyomása és a nagyobb Európa bakóié tömegekre is ható imperialista propaganda ingataggá teszi őket cselekvésükben. Másként reagálnak a helyzet alakulására a lelkes békeharcosok által megszervezett tömegek, melyek felvonulásokkal, tüntetésekkel próbálnak hatást gyakorolni kormányaikra, hogy rekesszék el a háborús katasztrófához vezető utat. Ebben a helyzetben igen nagy küldetés hárul az európai szocialista országokra. Nyugat-Eurúpa közvetlen szomszédságában élnek, s a rendszerek különbözőségétől függetlenül azonos létérdekek fűzik őket a lényeghez: a béke megőrzéséhez. Nem véletlen, hogy az utóbbi időben számos európai szocialista országban lezajlott szakszervezeti kongresszusok újból bitet tettek békemozgalmi elszántságuk mellett. Ilyen célú felhívással fordultak Európa és az egész világ szakszervezeteihez. A béke oszthatatlan — ez az elv vezérli hazánkat és a többi európai szocialista országot, s ezt az elvet gyakorlati politikájukban érvényesítik. A szocialista országok elszánt béketörekvése nem meddő pacifizmusra épül, hanem az emberiség jól felfogott létérdekeit szem előtt tartó szilárd, cselekvő internacionalizmusra, mely politikájuk minden területén megnyilvánul. Különösen érezhető ez abban a törekvésben, amelyet a szocialista országok különféle nemzetközi szervekben, elsősorban ENSZ-szervekben és különféle magas színtű nemzetközi értekezleten fejtenek ki a háború elhárításáért. Példaként említhetnénk hazánk és a Szovjetunió, Lengyelország és az NDK küldöttségének szereplését a bécsi közép-európai haderő- és fegyverzetcsökkentési tárgyalássorozaton, a madridi találkozón. Tárgyalási készségűkkel, taktikai hozzáállásukkal olyan helyzetbe tudják hozni a fegyverkezés ravasz üzelmekhez, részletkiragadésboz, különleges „matematikához" folyamodó, megáltalkodoft híveit, hogy valójában leleplezik önmagukat mint békerontókat és a szocializmus rágalmazóit. Természetesen a szocializmus ellenségei, a nemzetközi monopóliumok szolgálatéban őlló erők is tisztában vannak ezzel, ezért folyamodnak a fellazítás politikájához. Nem új módszer, de az antikommunizmus gyakorlatában mindinkább visszatérnek hozzá, mert tisztában vannak a kommunista pártok és a szocialista országok elvi egységének jelentőségével és erősségével. Hazánk ezen a téren is példát mutatott és mutat, például a lengyelországi válság kapcsán is. Ismét tanújelét adta szocialista internacionalizmusának, segítő kezet adott -— a többi testvérországgal együtt ■— a lengyel munkásosztálynak és hazafias erőknek. Azoknak a nyugati erőknek, amelyek üzelmekhez folyamodtak a lengyel válsággal kapcsolatban, rá kellett eszmélniük a szocialista internacionalista egység realitására. A szocialista országok ugyanígy kezüket nyújtják a béke mindazon híveinek, akik eszmei, politikai, felekezeti és egyéb különbségektől függetlenül őszintén áhítják az éltető békét. Földrészünk becsületes embereinek, a dolgozó tömegeknek egy a létérdekük: EÜRÖPA В EKÉJE! LÖRINCZ LÁSZLÓ CSIBA LÄSZLÖ
