Szabad Földműves, 1982. január-június (33. évfolyam, 1-25. szám)
1982-01-16 / 2. szám
1982. január 16. .SZABAD FÖLDMŰVES. П Illenék tudomásul venni! Az Erdő- és Vizgazdasági Minisztérium képviselői a Piešfanyban megtartott — élő környezetünk problémáit tárgyaló — országos konferencia befejezése utáni napokban az e téren elért sikerekről, a felmerülő problémákról s a további teendőkről sajtóértekezleten tájékoztatták az újságírókat. Július Cigánek mérnök, miniszterhelyettes, a tények sokaságát felelevenítve tájékoztatott a vízgazdálkodás sikereiről és gondjairól. Nem egy sajtóértekezleten hallhattunk szinte ugyanazokról a problémákról. Közöttük említhető egyebek között a szennyvíztisztító állomások és berendezések elodázódó üzembehelyezése, s ezeknek velejáró következményeként az élő- és a talajvizek egyre fokozottabb szennyezettsége. Ez alól sajnos a Csallóköz törvényerejű rendelettel védett vlzvagyona sem kivétel. Az előző ötéves tervidőszakban — szlovákiai méretben — nem kevesebb mint 105 új tisztítóállomás készült el a szennyvizek derítésére. Ennek hallatára Jogosan kérdezhetné valaki, hogy milyen mértékben Javult vizeink minősége. Erre sajnos csak azt válaszolhatnánk, hogy nem Javult, hanem tovább romlott. A múlt évben például patakjainkba, és tolóinkba 119 ezer tonna szennyező anyag jutott be, tehát húsz százalékkal több, mint a hatodik ötéves tervidőszak elején. Emiatt Szlovákiában mintegy 2 ezer 700 kilométernyi folyóvíznek a minősége legfeljebb csak a harmadik, vagy a negyedik minőségi osztályzatot érhette el. Ilyen víz fogyasztása emberi célokra egészségtelen, de a növények öntözésére sem alkalmas. Hányszor hallhattuk, hogy a víz az embernek, a növénynek, de az állatnak is az életet jelenti. Nem elegendő ezt csupán hangoztatni. Tenni is kell érte valamit. Elsősorban érvényt kell szerezni a vízvédelmi törvénynek. El kell érni, hogy a vízszennyezéssel okozott károkat ne a vállalatok vagy az üzemek, hanem a károk előidézői, vagyis az egyének saját jövedelmükből térítsék. Amíg lesznek felelőtlen, nemtörődöm emberek, csak természetes, hogy a törvény szigorára is szükség lesz. Ne feledjük el, hogy a törvény mindenki érdekét védi, azokét is, akikre a szabálysértés miatt jogosan lesújt. A folyók, a tavak és a 'talajok vize nemzeti vagyon. Aki tehát a vizeket szennyezéssel hasznavehetetlenné teszi, az kárt tesz a nemzeti vagyonban, amiért büntetés jár. Az illetékes vízgazdasági szervek az előző ötéves tervidőszakban a vizek szennyezése címén több mint ezer esetben javasolták büntetések kirovását. Sajnos az egyének kibúvót találtak a büntetés alól. A kár következméyeit a társadalomra hárították át, ami logikátlan és helytelen. Az eredmény pedig nem más, mint az élővizek fokozódó szennyeződése. Ha ez így megy tovább, akkor bizony az utánunk következő nemzedékek nem dicsérnek, hanem elmarasztalnak majd . minket. Pedig a mai nemzedék a társadalom felemelkedése érdekében az eltelt néhány évtized alatt többet tett, mint például az előző évszázadokon keresztül. Ezt a vitathatatlan előnyt nem volna szabad a vízszennyeződés fokozásával elhomályosítani. Hogy kik a legnagyobb vízszennyezők? A miniszterhelyettes elvtárs a kérdésre felsorolt néhányat. A legnagyobb vízszennyezőként a Slovlik vállalat leopoldovi 03-as üzemét említette. Nem a véletlen műve tehát, hogy a Vág folyó vizébe évi átlagban több mint 50 ezer tonna szennyező anyag Jut, aminek Jelentős hányadát a szóban forgó üzem bocsátja ki. A Garem folyót ugyanakkor a dubovéi petrokémial vállaat, a Laborecet a Chemko Strážske, a Nitrát, a novákyl vegyiművek, a Dnuát pedig a Slovnaft n. v. szennyezi nagy mértékben. A Kis-Duna. vize például annyira szennyezett, hogy Felső-Csallóköz körzetében a talajvíz emberi fogyasztásra alkalmatlan. Cigánek elvtárs azt is megemlítette, hogy az 1972— 1981. években a szlovákiai vízgazdasági szervek több mint 1900 mezőgazdasági üzemben ellenőrizték a vizek szennyeződésének mértékét. Azt állapították meg, hogy az üzemek túlnyomó többsége durván megsértette a Jogszabályokat, nem tartotta be a vízvédelmi normákat. A vizsgálat során megállapították, hogy a Námestovói Alllami Gazdaság zabiedovói nagyhizlaldájából a híg ürülék, a hiányos szállítási ritmus miatt az élővizekbe Jutott. Ez persze nem egyedülálló eset. Hasonló volt a helyzet a Spišské Vlahy-i, a bierovcei, a nagymegyeri (Čalovo) Agrokomplex, a beluši és más nagyhizlaldák esetében is, mert nem építették meg az igényeknek megfelelő védőrendszert, illetve nem szerelték fel a szennyezöanyagot semlgesítő berendezéseket. A múlt évben például a humennéi járásban mintegy 24 vállalatban és üzemben végeztek ellenőrzést. Közel húsz esetben fedeztek fel szabálysértést. A hígtrágya és a trágyalé egyenesen az élővizekbe folyt el. így kárba veszett a sok értékes szerves anyag. A vízgazdasági ellenőrök megállapították továbbá, hogy a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járásban az eperjesi (Jshodná) és a dióspatonyi (Orechová Potőű) szövetkzet щ trágyáiét szippantó kocsikkal az élővizekbe szállította. A józan ész azt parancsolta volna, hogy az értékes szerves anyagot talajerőfokozásra, tehát a termésátlag növelésére használják fel. Ezzel szemben a vásárúti (Trhové Mýto), a pezlnoki és más szövetkezetekben mindent megtettek a vizek tisztaságának megőrzése érdekében. Ami tehát az egyik helyen lehetséges, az a másikon lehetetlen? A kérdést persze nem lehet oly módon megközelíteni, hogy ez a mi „asztalunk“, amaz meg a tietek. Aki ismeri a dialektika törvényszerűségeit, az tudja, hogy az egyik kérdés nem vizsgálható a másiktól elszigetelten, s ha a vizekről van szó, az a mezőgazdaságnak éppen anynylra létkérdése, mint az iparnak vagy a népgazdaság más ágazatainak. Ezt illenék tudomásul vennil Az illetékes irányító szervek 1978-ban elrendelték, hogy minden vállaaltnak, mezőgazdasági üzemnek vízgazdasági szakembert kell alkalmaznia. Betartják ezt a rendelkezést? Formálisan igen, de nincs benne köszönet. A vízgazdász munkakört betöltők sokaságának fogalma sincs róla, hogy mi a feladata, pedig az ehhez szükséges szakismeretek megszerzése nem ütközne különösebb nehézségbe. Az Állami Energetikai Felügyelőség az Erdő- és Vízgazdasági Minisztériummal karöltve a szakközépiskolát végzett egyének részére speciális felsőfokú oktatás keretében nyújt lehetőséget a vizgazdasági ismeretek megszerzésére. Szükséges tehát, hogy a járások és a gazdaságok vezetői éljenek a lehetőséggel. Kötelezzék a vizgazdasági teendőkkel megbízott egyéneket a szakképzettség megszerzésére, főleg az ezzel összefüggő normák és jogszabályok következetes érvényesítésére. A vizek védelmére vonatkozó jogszabályok megtartása fölött nemcsak az Erdő- és Vízgazdasági Minisztériumnak és a vízgazdaság alsóbb szerveinek, hanem egyben a kerületi, a járási, s a helyi nemzeti bizottságoknak, az üzemek és a vállalatok vizgazdászainak, de minden becsületes embernek őrködnie kell. Aki tehát megszegi a Jogszabályokat, az a következmnéyeket is viselje. A gyakorlat azonban mást mutat. Miért odázódnak el a büntetések és válnak hatálytalanná, s emiatt nevetségessé? Azért, mert a nemzeti bizottságok elnapolják a vízgazdasági felügyelőségek által javasolt, jogilag logikus büntetések kirovását. Nem egyszer nevetséges összegű büntetéssel sújtják a viz-' vagyon szennyezőit. Körültekintőbb, lelkiismeretesebb hozzáállással tehát még a mai feltételek között is mérsékelhetnénk az élővizek szennyeződését. Ehhez az szükséges, hogy ki-ki jobban odafigyeljen, becsületesebben végezze munkáját. Ha tehát a „szerkezet“ minden kereke pontosabban működnék, akkor rend uralkodna. Ha azonban minden kerék a maga útját járja, abból további bajok származnának. Ilyen szerkezet üzemelése ugyanis ellenőrizhetetlen. Ugyan minek nevezhető az, ha a vizek szennyeződésének 50 százaléka üzemzavarok következménye? Nem túlzunk, ha azt mondjuk, hogy ilyen helyzetek csak a rendszeres ellenőrzés elmulasztása, tehát a legnagyobb fokú felelőtlenség miatt keletkezhetnek. Ha figyelembe vesszük azt a tényt, hogy Szlovákiában jó néhány víztisztító állomásunk van, s ezek közül sok nem a műszaki paraméterek keretében üzemel, akkor az a gyanú ébred bennünk, hogy ezeknek a kezelői nem ismerik a műszaki normákat, vagyis a feladatokat. Ha pedig így van, akkor az ismeretek gyarapítása ugyancsak nagyot lendíthetne a vizek tisztántartásának a helyzetén. HOKŠZA ISTVÁN Hagymaszárítók Hazánkban kevés üzemben szárítanak hagymát. Hogy ml a hagyma szárításénak előnye? A háztartásokban persze semmi, mert a családok télre elegendő hagymát bekészítenek, és ezzel fedezik a szükségletet. Más a helyzet az üzemi konyhákon. Ott a friss hagymát nem szívesen szeletelik, meg aztán a tárolása is körülményes, ezért inkább szárított hagymát használnak. Hagymaszárítással az érsekújvári (Nové Zámky] konzervgyár páti (Patince) paprikamalma foglalkozik. A beszállított hagymát egy spemális gépsoron felszeletelik. A felaprított hagyma gumiszalagra kerül, és Valentin Jolán gereblyével egyengeti. Így kerül a szárítóba. A páti üzemegység a múlt évben nyolcvan ragon hagymát szárított, s ehhez a nyersanyagot több járás mezőgazdasági tizemétől kapta. A legjobb minőségű hagymát a deáki (Diakovce) szövetkezet szállította. Ez a szövetkezet a hagymát már évek óta tisztított állapotban juttatja el a konzervgyárba. Ezért ugyanis több pénzt kap. Meg aztán a konzervgyár is szívesebben veszi át a tisztított hagymát, mert azt azonnal feldolgozhatja. Krajcsavics Ferdinánd Nemcsak jókedvet, gondpt is... Ha a rozsnyói (Rožňava) Járásban a szakemberek és a borkedvelők a szőlőtermesztésről vagy a jő bőrről beszélnek, ezt sohasem teszik anélkül, hogy szóba ne hoznák Görgőt (Hrhov), Almást (Jablonov nad Turňou), Körtvélyest (Hrušov) és Jablonhogy az utóbbi években részben szakemberhiány, részben pedig szőlőtermesztő specialistánk érdektelensége miatt hanyatlott a szőlőtermesztés. Sokan sajnos csak élni akarnak a szőlőből anélkül, hogy tennének is érte valamit. Az áldatlan állapoton cát Mégpedig annál az egyszerű ok- az is Javítana — s ez kulcskérdése a nál fogva, hogy a járásban egyedül a Szoroskő déli lejtőjén elterülő falvakban kedvezőak a feltételek szőlőtermesztésre. Itt szinte minden családnak van kisebb-nagyobb területe a hegyoldalon, ahol a szőlők mellett általában pince és nyaraló is van. A négy község földjeit az egyesített görgőalmási szövetkezet műveli. A gyengébben termő, köves, meredek földekre szőlőt telepítettek. — A szövetkezetnek kifizetődő a szőlőtermesztés? — teszem fel a kérdést leső János agrármérnöknek, a szövetkezet elnökének. — Nem, mivel azonban ennek a kultúrának a termesztése társadalmi igényeket elégít ki, s egyben a terméketlen területek hasznosítása is megoldódik, eddig 128 hektárt telepítettünk be szőlővel. Ebből 55 hektár már termő. A következő években megduplázzuk szőlészetünk terjedelmét. — Ráfizetéses alapon? — Nézze, a helyzet olyan nálunk, Nem titok, hogy villamo* energia termelésünk növekedésével párhuzamban gyors ütemben növekedett az áramfogyasztás. Hadd említsünk — ennek kapcsán — néhány adatot: 1948-ban Szlovákiának 102 megawatnyi villamos energiára volt szüksége. Jelenleg azonban körülbelül harmincszor több villamos energiára van szükségünk, mint 1948-ban. Az energiahordozók „behozatali“ részarányának növekedése indokolt volt az elmúlt időszakban, de vajon lehet-e népgazdaságunkat a továbbiakban ezen az úton fejleszteni? A válasz egyértelmű: Nem. Ha figyelembe veszszük azt, hogy az egy főre jutó fajlagos energiafogyasztás terén Európában a második, világviszonylatban pedig a harmadik helyet foglaljak el, akkor esedékes elgondolkodnunk a dolgok állasáról. A hetvenes évek végén példán! a fogyasztás csaknem 7,5 tonna egyezményes tüzelőanyagot tett ki, míg más, iparilag fejlett országokban az arány lényegesen alacsonyabb volt. A villamos energia az iparilag fejlett országok gazdasági terveiben és költségvetésében megkülönböztetett helyet foglal el. Ez alól hazánk sem kivétel, mert az energiahordozók ára az eltelt tíz évben lényegesen növekedett. A szocialista országok, köztük hazánk is, szerves része a világgazdaságnak. Az árak persze nálunk sem fejlődhetnek ettől elszigetelten. Köztudott az is, hogy a szocialista importból — Szovjetunióból — származó energiahordozók ára a világpiaci áralakulásnál lényegesen kisebb mértékben növekedett. Ma mégis körülbelül tízszer akkora összegbe kerül az energiahordozók beszerzése, mint tíz évvel korábban. Hazánkban tehát nem a csökkent energiaellátottság okozza a problémát, hanem az energiagazdálkodás. Ez pedig az energiagazdálkodás észszerűségét teszi sürgetővé. Okosan, jó beosztással kell gazdálkodnunk a rendelkezésre álló energiaforrósok-A problémák az elkövetkezendő Időszakban csakis az állami célprogram keretében oldhatók meg. A program a hetedik ötéves tervidőszak éveiben két százalékos megtakarítást irányoz elő. Egy százalékos megtakarítás, abszolút értékben kifejezve, 1 millió tonna egyezményes fűtőanyagnak, illetve kb. 3 millió tonna barnaszénnek felel meg. A megtakarítás a fajlagos energiafogyasztás szempontjából nem túlzott követelmény. Hazánk állampolgáraitól függ, hogy ne kerüljön sor áramÉsszerűen, takarékosan kai. Nem csoda, bogy napjainkban az energiagazdálkodás a legfontosabb gazdaságpolitikai feladat, hiszen az ipar zavarmentes vérkeringését döntő mértékben éppen a villanyáram rugalmas szolgáltatása befolyásolja. Az elkövetkezendő években tehát a gazdasági növekedést nem az energiahordozók behozatalának növelésével, hanem az energiafogyasztás észszerfisltésével, a rendelkezésre álló források és lehetőségek jobb kihasználásával kell megoldani. Ezért került napirendre az energiagazdálkodás ésszerűsítése mint a 7. ötéves tervidőszak egyik jelentős feladata, állami célprogram. korlátozásra. Elsősorban a vállalatok, s az üzemek vezetőinek kötelessége, hogy betartsák az ecergiaszabályoző intézkedéseket, ésszerűen gazdálkodjanak a rendelkezésükre állő energiával. A tartalékok feltárásával csökkentsék az áramfogyasztást. Erre mér vannak pozitív példák. Persze azt is meg kell mondanunk, bogy e téren nagyok az eltérések az egyes üzemek, vállalatok között. Takarékoskodni csak úgy lehet, ha az üzemekben. vállalatokban Jobb szervezéssel csökkentik a gépek üresjáratát, ha gazdaságosabban fűtőnek, s ésszerűbben használják ki az éjjeli áramot. Az energiagazdálkodásban nagy jelentősége van a „sok kicsi sokra megy“ szemléletnek. Mindent meg kel tenni azért, hogy csökkenjen az áramfogyasztás. A mezőgazdaságban például a biogáz és a napenergia hasznosításával jelentős mennyiségű energiát lehetne megtakarítani. E téren már akadnak példamutató gazdaságok, ez azonban korántsem elegendő. A gyakorlat azt igazolta, hogy a háztartásokban is tetemes mennyiségű energiát fogyasztanak. Sok eset ben fölöslegesen fogy az áram. Ha tehát Szlovákiában a háztartásokban csak egy érával világítana kevesebbet fölöslegesen egy 60-as égő, úgy 10 ezer kilowatnyi áramot takaríthatnánk meg. Ha pedig csak egyetlen órával felejtenénk rövidebb ideig a csatlakozóban a vasaló zsinórját, úgy Szlovákiában harminc évvel ezelőtti villanyszükségletnek megfeleld áram mennyiséget takaríthatnánk meg. Ez egy villanymű teljesítményének is megfelel. Az elgondolkoztató példák azt bizonyítják hogy tartalék akad bőven, csak kezdeményezőbben, komolyabban kell venni a lehetőségek kihasználását. Tudatosítani kell, hogy a fűtőanyag- és energiafogyasztás észszerfisítésa komplex feladat, amely a nem gazdaságos fogyasztás fokozatos megszüntetésére, az energiagazdálkodás opitmalizálására Irányul. NAGY TERÉZ ❖ •> ❖ ♦> ❖ v* ♦> ❖ ❖ ♦> ❖ ❖ ❖ ❖ ♦> ❖ ❖ •> ♦> ♦>❖*>•> ❖ ❖ <*<* ♦>*> <• ❖ u* *:♦ <• ♦> ❖ * *j jövedelmező termelésnek ha az illetékesek az adott lehetőségek keretében rugalmasabban szereznék be azokat a műszaki eszközöket, amelyek hiánya miatt problémák vannak. Hozzánk azonban, mintha a világ végén lennének, ezek a gépek nem jutnak el. így kézzel kell végeznünk a metszést, a trágyázást, a karózást stb. XXX Hogy milyen az idei bor, azt Szanyi Lajos vincellértől tudom. Ö a szövetkezet borospincéjében szorgoskodott. — Szerintem jó — mondja —, de kóstolja meg — nyújtott felém egy pohárral a kedvderítő nedűbőL Kortyintottam belőle, s elismerés* sei nyugtáztam az állítását. — Ogy tudom, hogy nyugdíjas W* téré maga a görgői bor tekintélyfor* málőja. Van-e utánpótlás a szakmában? — Sajnos nincs. Az Iskolázott szőlészek előtt valahogy nincs tekintélye az évtizedes gyakorlati tapasztalatoknak. —- Mégis, kiből lehet jó vincellér? — Szerintem erre születni kell. Apám, nagyapám is vincellér volt Velük, mellettük nőttem fel a szőlőben. Belém ivódott az elődeim évszázadokon át gyűjtögetett tapasztalata, a szakma szeretete, tudománya. Ha megkérdezné, hogy meddig fogom még ezt csinálni, én azt válaszolnám: amíg élek. — Nem tudom, mióta- műveli ezt a sajátságos „vegytant“? — Huszonhat évig a Tornai Állami Gazdaskágban borászkodtam. Tíz éve ■ pedig ebben a szövetkezetben „ápo' lom“ a bort. — Ha száraz a torka, mllven borral oltja legszívesebben a szomját? — Ha hiszi, ha nem, „bornemissza* ember vagyok. A jókedv és a nóta buzdító nélkül is természetem. Ez az őszhajú bácsi valóban vidám teremtés, fiatalt,? huncut mosoly játszadozik az arcán. Kellemesen társalgó és olvasott ember. Adomákat mesél, és átélve mondja el a pincejárás egykori néphagyományát. A vidék történelmi múltjában is járatos. A szőlőtermesztéssel kapcsolatban megtudtam tőle, hogy 1870-ben a filoxéra kipusztította az összes szőlőt. A tüzes bort kortyolgatva a hóval takart szőlősorokra gondolok, ahol most a fagyos szél metszi a csupasz ágakat. Ha elérkezik a tavasz, újra kizöldül a hegyalja, és a szőlőfajták speciális szűrőhártyáin különböző ízek, zamatok, illatok szívódnak fel a fürtök nedvgyűjtő gömböcskéibe, hogy a pincék hüs levegőjű sötétjében jókedvet, mámort és vidámságot fakasztó itallá nemesedjenek. Korcsmároe László
