Szabad Földműves, 1982. január-június (33. évfolyam, 1-25. szám)
1982-01-16 / 2. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1982. január 18, 12 A beilizemi ttnelszamolas problémai és feltételei Á beltlzemi önelszámolás a termelés hatékonyabbá tételének egyik alapvető teltétele. Ma a szocialista nagyüzemi mezőgazdaság irányításának talán a legtöbbet vitatott témaköre. Számtalan tudományos munka, kiadvány, cikk foglalkozik ezzel a kérdéssel. Ennek ellenére a belüzemi önelszámolás gyakorlati érvényesítése messzemenően elmarad azoktól a követelményektől és lehetőségektől, amelyeket alkalmazása nyújthat a gazdasági hatékonyság növelésében. Éhből a tényből kiindulva azzal a követelménnyel fordultunk a kijelölt járási pártbizottsághoz, kerületi mezőgazdasági igazgatósághoz, földmüvesszövetkezethez és állami gazdasághoz, hogy saját szemszögükből értékeljék a belüzemi önelszámolás gyakorlati érvényesülését, s javaslatokat terjeszszenek elő a felmerjülő hiányosságok áthidalására. Az alábbi közleményben — a felmérés és az SZLKP KB illetékes osztálya dolgozóinak Ismeretei alapján — igyekeztünk feltárni e témakörrel kapcsolatos problémákat, s rámutatni az önelszámolás gyakorlati alkalmazásának helyes módjára. A belüzemi önelszámolással kapcsolatban nem is annyira a célok és a feladatok várnak tisztázásra, hanem a gyakorlati alkalmazás konkrét formája és módja. Köztudott, hogy az önelszámolás nem valami különleges könyvelési vagy jutalmazási mód, hanem a szocialista nagyüzem egyetemes szervezési, irányítási és gazdasági rendszere, amely lehetővé teszi, hogy az egy üzemen belüli szervezeti egységek termelési és gazdasági feladatukat maguk tervezzék, azok teljesítését a rendelkezésükre álló termelőeszközök felhasználásával biztosítsák, s a termelés eredményeiben közvetlenül érdekelve legyenek. Az említett elvek nem újak. Az iparban és néhány népgazdasági ágazatban gyakorlati alkalmazásuk több évtizedes tapasztalatra támaszkodik. A mezőgazdaságban más a helyzet. Nagyon kevés példa akad arra, hogy teljes szélességben alkalmaznák, s ténylegesen azt eredményezné, amit az iparban. Ha figyelembe vesszük azokat az erőfeszítéseket, melyeket az elmélet és a gyakorlat e téren az elmúlt negyed század során tett, s összehasonlítjuk az elért eredményeket, inkább kudarcról, mint sikerről beszélhetünk. Miben rejlik a sikertelenség oka? Véleményünk szerint abban, hogy túl mereven ragaszkodtunk az iparban bevált módszerhez, s nem vettük figyelembe a mezőgazdaság sajátos körülményeit, vagyis a természeti és a biológiai tényezők döntő hatását. Maximalisták voltunk az elvárt hatások, de minimalisták a szükséges feltételek megteremtése tekintetében. A legtöbb hiányosság az alapvető feltételek megteremtésében mutatkozott. Az egyes szervezeti egységek részére, melyeket önelszámolási egységekké akartunk változtatni, nem biztosítottuk a szükséges termelési és gazdasági önállóságot, az ezzel kapcsolatos anyagi feltételeket, nem érvényesítettük eléggé következetesen az egyetlen felelős vezető elvét, s nem dolgoztuk ki az anyagi érdekeltség olyan rendszerét, amelyben a dolgozók értékelése közvetlen összefüggésben van a személyes vagy a kollektív eredményekkel stb. Igaz, a gazdaságok aránylag sok általános jellegű és az önelszámolás fontosságát hangsúlyozó anyagot és utasítást kaptak, sajnos annál kevesebb gyakorlati és módszertani útmutatást. A felmérés eredményeiből levont következtetéseket, s az ezekből adódó feladatokat és javaslatokat az alábbi problémakörökbe foglaljuk össze. 1. A BELÜZEMI ÖNELSZÄMOLÄS SZERKEZETI FELÉPÍTÉSE A mezőgazdasági üzemek jelenlegi körülményei között a belüzemi önelszámolás kétféle szervezeti formában érvényesül mégpedig a gazdasági és a költségközpontok révén. Az önelszámolás alapegységét a gazdasági központok alkotják, míg a költségközpontok alacsonyabb fokú szervezeti egységekként szerepelnek, s a gazdasági részlegek keretén belül Jönnek létre. Az önelszámolási központoknak tükrözniük kell a termelés konkrét szervezeti és szerkezeti felépítését, nemcsak a pontosan meghatározott horizontális és vertikális irányú naturális, anyagi-energetikai, műszaki-szervezési, káder- és hatásköri Jellegű, hanem a gazdasági, értékrendi és pénzügyi kapcsolatok révén is. Az irányítási szerkezet kialakításának kiindulópontja elsősorban a termelési, majd ezt követően a szervezési szerkezet optimalizálása. Erre kapcsolódik az önelszámolás szerkezeti felépítése. Az üzem szerkezeti felépítésének ésszerű menete alulról felfelé történik, vagyis a legalacsonyabb fokú termelési egységektől kezdve felfelé halad. Ezt a logikus menetet a termelési szerkezethez kapcsolódó szervezeti, irányítási és önelszámolási szerkezet felépítésénél is be kell tartani. Fordított esetben egy mesterségesen kialakított szerkezet Jönne létre, amely nem felel meg a rendszerszemlélet elveinek, s gyakorlati működésében a mesterségesen kialakított szerkezet — elszigetelődne a munkafolyamattól, és az anyagi eszközök beáromlásától. A gazdasági és a költségközpontok létrehozását több tényező befolyásolja. Közülük a legfontosabbak: a szervezeti szerkezet formája; a szervezeti szerkezet lépcsőzetessége és széttagoltsága; a belüzemi információk feldolgozási módja. A felsorolt tényezők elsősorban a gazdasági és költségközpontok számát határozzák meg. Minél lépcsőzetesebb egy üzem szervezeti szerkezete, s minél szétágazottabbak az egyes lépcső- < fokok, annál több gazdasági és költségközpont alakulhat az üzem keretében. Azokban a gazdaságokban, ahol az adatok számítógépes feldolgozását alakalmazzák, több gazdasági és költségközpontot lehet kialakítani, mint — hasonló feltételek mellett e hagyományos adatfeldolgozás esetében. Az önelszámolási központok számát bizonyos mértékben korlátozza az, hogy az érvényes előírások értelmében be kell tartani a gazdasági központok alábbi szerkezetét: a fő tevékenység gazdasági központja, gazdasági központok, a többi tevékenység gazdasági központjai, az irányítási tevékenységgel kapcsolatos gazdasági központok. Ezeket az előírásokat figyelembe kell venni a terv lebontásában is. Az ágazati szervezési szerkezet keretében a szövetkezetek összes tevékenységét három termelési részlegre bontják: mégpedig a növénytermesztésre, az állattenyésztésre, és a műszaki szolgáltatásokra. Gazdasági központként az egész termelési részleg vagy ennek keretén belül kialakított szervezeti egységek szerepelnek. Az esetek többségében a gazdasági központok keretében jönnek létre a költségközpontok is. A mezőgazdasági üzemek jelenlegi szerkezeti felépítése meglehetősen változatos, ami önmagában véve nem minősíthető negatív jelenségnek, hanem az egyes gazdaságok sajátos adottságainak a következménye. Jellegzetes vonásuk az, hogy. a gazdaságok önelszámolási egységeinek különböző szerkezeti lépcsőfokát, számát, a gazdasági és költségközpontok nagyságát s azok tevékenységének eltérő tartalmát tükrözik. Ez a változatosság részben a különböző természeti adottságokkal függ össze. Azonban az egyes üzemeknek a közelmúltban végbement társítása és átszervezése nem minden Irta: P0SA LAJOS közgazdasági mérnök, az SZLKP KB dolgozója esetben vezetett a termelési, szervezési és az irányítási szerkezet előre megfontolt és előkészített változásaihoz. A felmérés fényt derített arra, hogy elsősorban a nagy mezőgazdasági üzemekben az egyes gazdasági központok nem teljesítik eléggé következetesen az önelszámolási egység alapvető funkcióját akkor, ha az egész részleg vagy az egész üzem tölti be az önelszámolási egység szerepét. Az ilyen önelszámolási egységek túl nagyok — terjedelmük megfelel a 10—15 évvel azelőtti gazdaságokénak — s ennek következtében az öneiszámolás szabályait — főleg a személyi felelősséget és az érdekeltséget illetően — nem lehet eléggé következetesen betartani. Az önelszámolási egységek helyes kialakítása szükségessé teszi az üzem termelési, szervezési, irányítási és gazdasági szerkezetének előzetes részletes elemzését. Világosan meg kell határozni az önállóságra való alkalmasságot, annak tartalmát és fokét, s ennek nyomán kijelölni a szükséges termelőeszközöket, s részletesen kidolgozni a termelési és a pénzügyi tervet. Az önelszámolási egységek tevékenységének beindítása előtt tisztában kell lenni a jutalmazás és az ellenőrzés módszerével, valamint az irányítási eszközök közvetlen és közvetett rendszerével. A gyakorlati tapasztalatok igazolják, hogy a belüzemi önelszámolás eredményes működése szempontjából lényegbevágóan fontos, hogy a gazdaságok vezetősége az előkészületek során tudatosítsa lehetőségeit, s ennek megfelelően hozza létre az egyes önelszámolási egységeket. Gyakori fogyatékosság, hogy sok helyütt sematikusan alakítják ki az önelszámolási egységeket, tekintet nélkül az adott feltételekre és lehetőségekre, ami ahhoz vezet, hogy az egységek nem vagy csak részben teljesítik küldetésüket. Több üzemben a szükséges feltételek hiányából eredően a gazdasági központok célszerűtlenek. Ezekben az esetekben ésszerű, ha csupán költségközpontokat hoznak létre. Hiszen az ilyen központok is serkentik a termelést, s lehetővé teszik a költségek csökkentését. Az adatok számítógépes feldolgozásával kapcsolatban szükséges megjegyezni, hogy a kutatás vonalén ezidáig nem dolgozták ki a számítógépes adatfeldolgozás feltételeihez szabott önelszámolási egységek létrehozásának elveit. Ennek kő. vetkeztében az üzemek többségében a számítógépes adalfeldolgozás aránylag alacsony hatásfokú. 2. A FELADATOK TERVEZÉSE л belüzemi Önelszámolási egységekben A belüzemi Irányításnak egyik alapvető eszköze a terv, amelynek funkciója elsősorban: — az önelszámolási eegységek részére a tervezett termelési és gazdasági feladatok meghatározása; i egyforma ökonómiai feltételek biztosítása az egyes önelszámolási egységekben, hogy ezek tervezett feladatukat teljesíthessék; — az egyes önelszámolási egységek tevékenységének koordinálása és ellenőrzése, valamint kölcsönös kapcsolatuk szabályozása megfelelő módszerek és eszközök segítségével. A belüzemi önelszámolás eredményes működését bizonyos mértékben a külső tényezők is befolyásolják. Gyakran hiányzik a szükséges, cselekvésre ösztönző Jövedelmezőségi szint. Ennek következtében az utóbbi években minimális jövedelmezősséggel gazdálkodó mezőgazdasági üzemek száma megnövekedett. Az alacsony jövedelmezőség, vagy az egyes termékek veszteséges előállítása, önmagában véve nem lehet akadálya a belüzemi öneiszámolás elveinek érvényesítésében, de kétségtelenül lélektani szempontból kedvezőtlen hatást gyakorol. Ezen túlmenően kihat a vállalati keretek alakulására, s így közvetlen módon befolyásolja az önelszámolás elveinek betartását. A belüzemi önelszámolást kedvezőtlenül befolyásolta az Is, hogy a terv nem volt összhangban az anyagi-műszaki feltételekkel, a szállítási-átvételi kapcsolatok sem voltak zavarmentesek, ami végső soron a belüzemi szervezeti egységek kapcsolatára is negatív hatást gyakorolt. A belüzemi tervezéssel kapcsolatos kérdéseket három témakörbe csoportosítottuk: a) A TERV LEBONTÁSA ÉS A BELÜZEMI SZERVEZETI EGYSÉGEK FELADATAINAK TERVEZÉSE A gazdasági és költségközpontok feladatát a belüzemi terv határozza meg. A belüzemi terv lebontása nyomén dolgozzák ki tervüket a gazdasági központok, melyeknek feladatait az egyes költségközpontokra bontják. A belüzemi tervezés ügyviteli igényességét gyakran azzal indokolják, hogy állítólag igen szoros kapcsolat áll fenn a középfokú irányítási szervek által előírt és a gazdasági központok számára lebontott mutatók száma között. A tervezés kérdésének elemzésével kapcsolatban abból az alapelvből kell kiindulni, hogy a belüzemi szervezeti egységek feladatait teljes mértékben a terv lebontása szabja meg. Ebből a szempontból nem játszik döntő szerepet a járási mezőgazdasági igazgatóság által meghatározott tervezett mutatók száma. A tervnek, mint az irányítás centralisztíkus eszközének kell működnie, hiszen vállalati szinten nemcsak a társadalmi szükségletek, hanem a belüzemi egységek aránya és azok kapcsolata is tervszerűen biztosítható. A termelés arányosságának biztosításában a belüzemi szállítási-átvételi kapcsolatok alternatívája azzal a veszéllyel jár, hogy megbomlik a termelés és a gazdálkodás közötti optimális és ésszerű belüzerai egyensúly. Tehát a terv lebontásával az önelszámolási szervezeti egység számára mindenekelőtt választ kell adni arra a kérdésre, hogy tulajdonképpen mi is lesz a fő teendője, s ehhez a vállalat vezetősége vagy más egysége mit is nyújthat. Az önelszámolási egység keretén belül a tervezés fő feladata a transzformálási folyamat optimalizálása, vagyis a dolgozók kezdeményezésének serkentésével feltárni az adott feladatok teljesítésének legmegfelelőbb módszereit. ■ A tervezéssel mint az irányítás alapvető eszközével kapcsolatos ismereteink arra engednek következtetni, hogy a vállalatokban a tervfeladatokat csupán lebontják, azt is csak természetbeni, naturális formában. Miközben nem veszik figyelembe a termelés értékrendi oldalát, ami a belüzemi egységek önelszámolási irányításának elvét gyengítheti. A Bratislaval Mezőgazdasági Közgazdaságtani Kutatóintézet adatai alapján az értékelt mezőgazdasági üzemek kétharmadában a gazdasági központok számára olyan összetételben bontották le az összes természetbeni és ökonómiai jellegű feladatokát, ahogyan ezt a középfokú irányítási szervtől kapták. Az üzemek egyharmada a belüzemi önelszámolási egységeknek természetbeni és értékrendi formában irányozta elő a kötelező feladatokat, amelyek a gazdaság termelési és pénzügyi tervére kapcsolódtak, miközben gyakran bővítették a mutatók számát. Hasonló a helyzet a gazdasági központok tervfeladataínak a költségközpontokra való lebontásában is. Az esetek többségében csupán a természetbeni mutatókat bontották le, nem vették figyelembe a gazdasági mutatókat. A belüzemi önelszámolás eredményes működése megköveteli az operatív tervek alkalmazását is. Hiszen a belüzemi önelszámolás az operatív irányításnak alapvető módszere. Az operatív tervek és költségvetések döntő szerepet töltenek be az önelszámolási egységek tevékenységének ellenőrzésében, értékelésében és a kezdeményezőkészség kibontakoztatásában. Sajnos ezidáig az operatív tervezés kísérleti rendszerei nincsenek kellőképpen kidolgozva. A gazdasági központok saját terveit elsősorban azokban az üzemekben dolgozzák ki, ahol a gazdasági központok termelési részleg gyanánt szerepelnek. Mivel ezeknek a terveknek a kidolgozása igen munkaigényes, csak annyi gazdasági központot hoznak létre, amennyi termelési részlege van az üzemnek. Azokban az üzemekben, ahol az adatok számítógépes feldolgozását alkalmazzák, ezek a nehézségek nem merülnek fel, ezért a termelési részlegek keretében több gazdasági központban mehetne végbe a tervezés. A számítógépes adatfeldolgozás esetében az összes költségek és gazdasági eredmények a költségközpontok részére is feldolgozhatók, s alapjában véve a gazdasági és költségközpontok közötti különbségek megszűnnek- Ez pedig ahhoz vezet, hogy az üzemek gyakran előnybe részesítik a gazdasági központok létesítését olyan esetekben is, amikor a szervezeti egységek kimondottan költségközpont jellegűek. A reális tervek kimunkálásában a legnagyobb nehézségeket az élő és a gépi munkára, valamint a munka és az anyagi kötlségekre vonatkozó vállalati normáknak és normatíváknak hiánya okozza, melyeket az üzemen belül Is tovább kellene diíerenciálni. Az év folyamán csak kevés üzem módosítja a gazdasági, s még kevésbé a költségközpontok terveit, habár ez a feltételek változása esetén nélkülözhetetlen. A terv utólagos kiegészítése során a kiinduló feltételek annyira megváltozhatnak, hogy ennek következtében a terv iránynító és serkentő jellege legyengül. Az említett feltételek mellett az egyes munkacsoportoknak a tervezésben való részvétele, a tervfeladatokból eredő kötelezettségek vállalása, s azok kezdeményező és gazdaságos teljesítése — amennyiben ezt szervezik és kihasználják —i nem hozza meg a várt eredményt. b) A belüzemi GAZDASÁGI szabályzók rendszere Az önelszámolásra épülő irányítás feltételei mellett nemcsak az üzem, s ennek környezete, hanem a belüzemi önelszámolási egységek közötti kapcsolatoknak természetbeni és értékrendi formája van. Ezeket a tervnek kellene kifejezésre juttatni. Míg a terv természetbeni (naturális) kifejezése bekerül a gazdasági és a költségközpontok terveibe — bár az adott körülményekhez viszonyítva ezek sincsenek kellőképpen differenciálva — addig a pénzügyi terv ezen szervezeti egységek — főleg a költségközpontok — terveiből hiányzik. A hiányosság oka elsősorban abban rejlik, hogy az üzemek többségében — az értékelés adatai alapján — nem dolgozták ki a belüzemi gazdasági szabályzók rendszerét, s ezek alkalmazásának szabályait. Vonatkozik ez elsősorban a belüzemi árakra, a termékek, a munka és a szolgáltatások nyújtására, ezek átadásának és átvételének formájára, a minőség meghatározására, a felmerülő viszályok megoldására stb. Annak ellenére, hogy az üzemek kötelesek figyelemmel kísérni az önköltségek alakulását, ezt csak ritkán használják ki a tervezésben, a termelés hatékonyságának értékelésében, a költségvetésben, a belüzemi árak meghatározásában vagy az árpótlék, a szankciók, a dotáció és a beszolgáltatás kiszabásában. Az elemzésbe bevont mezőgazdasági üzemek különböző típusú belüzemi árak segítségével értékelték termékeiket, valamint a munka és a szolgáltatások nyújtását, — ha ugyan erre végképp sor került. Rendszerint az állandó elszámolási árakat, az önköltségek számvetése kapcsán kialakult árakat, vagy más üzemekben érvényesített árrendszereket alkalmaznak. Az árak meghatározásában a termékek, a munka és a szolgáltatások standard minőségét veszik alapul. A különbözeteket árpótlékkal, levonásokkal vagy szankciókkal kellene megoldani. Ez viszont ritkán történik, mivel az objektív értékelési lehetőségek — hiányoznak. Azokban a mezőgazdasági üzemekben, ahol a gépesítési eszközök nem tartoznak a növénytermesztési részleghez, problémák merülnek fel az árak megállapításában az elvégzett munkáért és a szolgáltatásokért, de a minőség meghatározása is gyakori vita tárgyát képezi. A belüzemi dotációt és az átutalás lehetőségét amelyek a nagy mezőgazdasági üzemekben a különböző természeti és gazdasági feltételek kiegyenlítésére szolgálhatnának — gyakorlatilag nem használják ki. Tekintettel a belüzemi gazdasági eszközök rendszerének és az alkalmazásukra vonatkozó szabályok kulcsfontosságú jelentőségére, a belüzemi önelszámolási irányításban észlelt kedvezőtlen tényállás felszámolására elméleti és gyakorlati síkon egyaránt megkülönböztetett figyelmet kell fordítani. (FolytatJukJ
