Szabad Földműves, 1982. január-június (33. évfolyam, 1-25. szám)

1982-01-16 / 2. szám

A gyümölcsfák metszése (I.)

A metszés jelentés agrotechnikai beavatkozás, melynek sorén a termelő dönt minden ág sorsáról. Arról, hogy milyen szerepet szán neki vagy meghagyja-e egyáltalán? Régóta vitatott kérdés, hogy kell-e metszeni a gyümölcsfákat? A több száz éves gyakorlat és a tudományos ismeretek igazolják, hogy a metszés a fák gondozásának csupán egy, ámde semmilyen más agrotechnikai beavatkozással nem helyettesíthető mozzanata.

A METSZÉS CÉLJA

A metszésnek a fa élettartama alatt mindig más célja van.

Koronaalakító metszésről kiültetéstől a negyedik évig beszélünk. Célja a fa szilárd vázágainak kialakítása olyan formában, hogy az oldalágak egyenletesen helyezkedjenek el, lehetővé téve a korona belső megvilágítását, illetve a korai termőrefordulást.

A ritkító vagy termőre metszés a korona kialakítása után, rendszerint a negyedik-ötödik évben veszi kezdetét. Feladata biztosítani a fák rendszeres és nagy termőképességét, megteremteni a termőrészek újraképződésének feltételeit s elnyújtani a növekedési időszakot.

Ifjító metszést olyan fáknál alkalmazunk, amelyek már veszítettek növekedési képességükből. Általában akkor Rezd-A cél mindig a fa korának, növekedésének, fejlődésének, a valós tápanyagfelvételnek, illetve az adott környezeti-termőhelyi feltételeknek megfelelően változik. A beavotkozás elsődleges célja, hogy a fa szilárd koronát neveljen, s egyenletesen legyen elosztva az ágrendszere, elsősorban a korona egyenletes megvilágítása végett. További cél, hogy egész életre föntartsuk a növekedés és termőképesség kedvező fiziológiai arányát, s ami talán a legfontosabb: biztosítsuk az optimális hozamot, mennyiség és minőség tekintetében egyaránt.

A METSZÉS MÓDJA

Attól függően, hogy milyen idős fáról van szó és milyen célt követünk a beavatkozással, a metszést felosztjuk koronaalakító, ritkító [termőre metszés) és ifjító metszésre.

jük alkalmazni, amikor az évi hajtásnövekedés nem éri el a 20—30 cm-t.

A mindennapi gyakorlatban — az esetek többségében — tulajdonképpen mind a három metszési módot egyszerre alkalmazzuk. A gyümölcsfát mindig úgy kell metszeni, hogy egyszerre alakítsuk a koronát, serkentsük a termőképletek újratermelését, illetve ifjítsuk а ко róna nagyobb részét.

A beavatkozás időpontja sze rint téli és nyári metszésről beszélünk. Megkülönböztetünk még átvilágító metszést, amikor gallyakat, ágakat vagy csupán ágrészeket távolítunk el, hogy a nap tökéletesen bevilágítsa az egész koronát. Visszametszésről akkor van szó, amikor eltávolítjuk a gally vagy ág csúcsi részét. Ilyen pl. a kikönyököltető metszés az almafáknál (lásd az 1. ábrát).

A növekedést és a termőképességet a hajtás helyzetének

.......'.'’'.".V.'llVV'.-'.’.V.’.'Ü

megváltoztatásával is szabá- kenthetjük a koronamagasságot

lyozhatjuk. A felfelé ívelő, füg- (3. ábra).

gőleges helyzet inkább a nővekedésnek kedvez, viszcnt a víz- ^

szintes meghajlás mérsékeli a METSZÉS ÉS KORONAALAKITÄS

növekedést, fokozza a termőké- SÜRÜ ÜLTETVÉNYEKBEN

pességet (2. ábra). ___^тт^шш^^-тттшттшт

MILYEN KORONAALAKOKAT ISMERÜNK?

Először is természetes és mesterséges koronaalakról beszélünk. A természetes koronaalakok nagyon különbözőek, kezdve a sudaras koronával és befejezve a katlankoronával. Ugyanakkor a mesterséges korona lehet füzér, sövény, alakfa vagy szárnyas.

A törzsmagasság szerint megkülönböztetünk magastörzsű (150 cm-nél magasabb), középtörzsű [110—150 cm), negyedtörzsű (80—110 cm), alacsonytörzsű (60—80 cm) és bokorfákat (40 cm). Tagadhatatlan előnyeikre való tekintettel (pl. könnyebb szedés, metszés, növényvédelem), elsősorban az alacsonytörzsű fák telepítését tudjuk javasolni. Gyakorlati tapasztalatok igazolják, hogy a 2,5—3 méteres koronamagasság a legmegfelelőbb. Ha a fa ennél magasabbra nő, a sudár kivágásával (2,0—2,5 m) csök-Űjabban a belterjes nagyüzemi gyümölcsösökben, de a házit kertekben is a sűrű (iker-, illetve háromsoros vagy háromszöt ges) telepítés alkalmazását jat vasoljuk. Alapkövetelmény, hogy sűrű telepítésre csakis lassú növekedésű alanyra oltott csemetéket használjunk. Mennél kisebb a fák közötti távolság, annál kevesebb oldalágat nevelünk. A 7X3,5 méteres térállásnál (400 fa/ha) egy fán 8—10 oldalágat nevelhetünk. Ugyanakkor hármas kötés esetén (1200 fa egy hektáron) mindössze 3—4 oldalágat hagyhatunk meg egy fán. Közülük az alsó kettő egymáshoz közel lehet, a harmadik 40—60 cm-rel magasabban, a negyedik pedig legalább 30—40 cm-rel a harmadik fölött helyezkedjen el.

Sűrű telepítésnél a sorok iránya is nagy jelentőséggel bír. Legjobb az észak-déli tájolás, mert a korona belsejének megvilágítása szempontjából ez a legkedvezőbb.

Truba'ő Vladimír agrármérnök, a mezőgazdasági tudományok kandidátusa

2

A nutriahús ízletes és egészséges

Az utóbbi időben hazánkban ts terjed a nutrlatenyésztés, sőt, a melléktermékként jelentkező hús értékesítése céljából az élő óllatok felvásárlását is megoldották, tehát az értéltes gereznák mellett a húshozam is egyre nagyobb figyelmet érdemel. A kistenyésztők bizonyára tudják, viszont általánosságban kevésbé ismeretes, hogy a nutriának nagyon ízletes és egészséges a húsa. ízletes, mint a fiatal sertés húsa, zamatos, mint a borjúhús. Mellékíze nincs, és ha levágáskor rendesen kivéreztetik az állatot, akkor a nyert hűs színe alig különbözik a csirkehúsétól. Ha az izomzatról is leszedjük a kövérjét, akkor a nutriahús zsírtartalma nem éri el a négy százalékot. Ebből következik, hogy világszerte a legegészségesebb diétás húsok közé sorolják.

A nntria húshozama tekintélyes. Gereznaérettség idején (II—9 hónapos korban) a nőstények St-hat, a bakok hat-hét kilogrammosak, tehát a darabonkénti tiszta húshozam 2,5— 3,5, illetve 3,5—4,5 kilogramm. Az irodalom szerint az eddigi legnagyobb nntria húsz kilós volt. Az én tenyészetemben még csak egyszer fordult elő tizenegy kilós nőstény, azt is vemhes korában mértem.

A belső részek közül a máj (8—20 dkg) a legértékesebb. Ize és formája a libamájhoz hasonlít, tenyésztői körökben Ínyencfalatnak számít.

Jómagam hatéves tenyésztői tapasztalattal rendelkezem. Ennyi idő alatt a család körülbelül ötszáz kiló nutriahúst fogyasztott. Az elkészítés számos módját kipróbáltuk. Szerzett tapasztaltainkról szólnék az alábbiakban.

RÁNTOTT SZELET: a húst (elsősorban combot) tetszés szerinti szeletekre vágjuk, besözznk, tojásban, lisztben és zsemlyemorzsában megforgatjuk, s olajban vagy zsírban kisütjük.

SÜLT SZELET: a húst megtisztítjuk a hártyáktól, fölszeleteljük, besózznk s tepsibe vagy tűzálló tálba rakjuk. Köményt, vöröshagymát, fokhagymát és kevés borsot adunk hozzá (ha nem diétázunk, akkor szallonnával spékeljük) és megsütjük. Kiránduláson vagy a hétvégi kertben nélkülözhetjük a tepsit: a fűszerezett hússzeleteket szalonnával és szeletekre vágott burgonyával alufóliába (alobal) csomagoljuk, úgy sütjük meg. Ilyenkor azonban a fokhagymát mellózni kell.

A NUTRIAT EGÉSZBEN IS MEGSÜTHETJÜK. Megtűzdeljük

szalonnával, beborsozzuk, besózzuk, befokhagymázzuk, tepsibe téve leöntjük olajjal vafy zsírral, kevés vizet öntünk alá és pnhára sütjük. Megtévesztően hasonlít a sült kacsához.

VADAS SAVANYU NUTRIA: a gerincet egészben hagyjak, a többi részét feldaraboljuk, alaposan megtűzdeljük szalonnával, megsózzuk és kevés zsiron mindkét oldalát enyhén megpirítjuk. Leszűrjük a zsírt, egy közepes fej vöröshagymát, 20 dkg vegyes zöldséget megpirítunk benne, majd visszarakjukű bele a hüst. Sóval, kevés törött borssal, kanálnyi paradicsompürével és babérlevéllel ízesítve, puhára pároljuk. Utána kiszedjük a zöldséget, cukrot, ecetet (esetleg csipkelekvárt) adnnk hozzá, és kb. 5 dkg liszttel elkeverjük, majd az egészet átpasszírozzuk, fölengedjük tejföllel és külön edényben fölforraljuk. Közben kevés karamellt készítünk, feleresztjük vízzel, s ezzel színezzük a mártást. Belerakjuk a húst, és tálalásig melegen tartjuk. Keltgombóccal kínáljuk.

FASlROZOTT: egy kiló húshoz négy zsemlyét tejben áztatunk, kicsavarjuk, és a hússal együtt ledaráljuk. Hozzáadjuk a vagdalt, bő zsírban párolt hagymát, megsózzuk, borsozzuk, hozzáadunk két tojást, összekeverjük, a masszából tetszés szerinti formákat készítünk, megforgatjuk zsemlyemorzsában, meglocsoljuk olajjal vagy zsírral, és pirosra sütjük.

KOLBÁSZ (10 kg vegyes húsból): megdarálunk hat kilő nntriahúst és négy kilő sertésoldalast, hozzáadunk 20 dkg édes- és 10 dkg csípős pirospaprikát, 22 dkg sót, 5 dkg köményt, 2 dkg törött feketeborsot, 2 dkg fokhagymát és 1 liter vizet. Hosssk keverés (összedolgozás) után a masszát hideg helyen négy napig állni hagyjuk, közben kétszer alaposan megkeverjük. Bélbetöltéskor tűszúrásokkal segítjük a levegő távozását. A kolbászt egy napig pihentetjük, utána lassú, majd rövid ideig pirító füstön fölfüstöljük.

A nutriahúsról hazánkban sokan előítélettel beszélnek. Elsősorban azért, mert más, ugyancsak hosszú farkú, a nutriához hasonló állatokra gondolnak, melyekkel a nutria még csak rokonságban sincsen. Nálunk már sokan fogyasztottak nntriahúst; volt, aki tudta, de volt, aki nem is sejtette, mi van a tányérján, milyen húsból készült az étel, melyet olyan áradozva dicsért. Állítom, hogy a nutriahús finom és egészséges. Aki nem hiszi, győződjék meg róla!

TARR GYULA

mi.......................................................

иаапи-НЙЛВЯШИК

Kérdés:

A múltkoriban olvastam в szakrovatban, hogy a szakboltokban ismét kapható a Mykoprodukta által szaporított gombacsíra. Régóta tervezem, hogy egyszer kísérletet teszek a sampinyon-termesztéssel, de nem tudom, hogyan kezdjek hozzá?

Sz. E., D.

Válaszunk:

A sampinyon gombacsíra legalább is Bratislavában : valóban kapható, literje harmincöt korona.

'A gombatermesztéssel kapcsolatos tudnivalókról — a szaporító vállalat útmutatása szerint — röviden ennyit tudunk mondani:

A sampinyon-termesztéshez friss lótrágyára van szükség. Lehetőleg olyan istállóból kell beszerezni, ahol az állatokat száraz eleséggel etetik, s eredeti — tehát nem aprított — búza- vagy rozsszalmával almoznak. Egy négyzetméternyi termőfelület létrehozásához körülbelül kilencven kiló trágya

szükséges. A trágyát legfeljebb két méter széles és másfél méter magas rakványokba halmozva erjeszteni kell. Ha a trágya túl száraz, kissé locsolja meg vízzel, de ne annyira, hogy csurogjon belőle a víz. Az erjesztés akkor eredményes, ha a kupacba rakott trágya kellően fölmelegszik (65—70 C-fok). A rakványt öt-hat napi erjesztés után átlapátoljuk, a trágyát jól szétrázzuk, majd Ismét kupacba rakjuk, lehetőleg úgy, hogy ami eddig a rakvány szélén volt, most a halom közepére kerüljön. Ha szükséges, ismét nedvesíteni kell. Az átlapátolást négy-öt nap múlva megismételjük. Az erjedő anyagot újabb öt nap elteltével megkeverjük, két-három napig állni hagyjuk, s máris kész a szaporítéfelület létrehozásához szükséges, kellemes erdei Illatú anyag. Akkor jó, ha csokoládébarna színű, nem túl nedves, de nem is száraz, és a szalmaszálak kömnyen elszakadnak. Ha valóban minőségi termőközeget akar, akkor az erjesztés során műtrágyát Is keverjen a trágyához átlapátoláskor. Tíz tonna friss trágyához rakványkészítéskor hét kiló kénsavas amménlumot, első átlapátoláskor 15—26 kiló őrölt mészkövet, második forgatás Idején négy— hét kilé szuperfoszfátot és 15—26 kiló gipszet keverhet.

Ha minőségi trágyához jut, elég gipszet adni hozzá.

Gombatermesztésre minden jól szellőztethető helyiség (pl. pince) megfelel, ahol állandósítani lehet a 12—16 C-fokos hőmérsékletet és a 75—90 százalékos páratartalmat. Az erjesztéssel előkészített trágyából 18—25 cm vastag termőréteget képezve, kialakítjuk az „ágyasokat". A rendelkezésre álló terület ésszerű kihasználása érdekében polcos megoldást javasolunk (75 cm-re egymás fölött). Ha nem akar sokat költeni a polcos termesztő berendezés kiépítésére, hulladék deszkából készítsen kisebb ládákat, s azokat sakktáblaszérűén egymás fölé rakva, helyezze szét őket a helyiségben.

A gombacsírát akkor kell ültetni, amikor az előkészített termőréteg belső hőmérséklete még nem haladja meg a 25 C- fokot. A fészkes ültetés munkaigényes, ezért inkább szabadon szórja ki a csírát, majd terítsen rá vékony réteg (2—3 cm) erjesztett trágyát. Az ágyasokat finom permetezéssel óvja a kiszáradástól. Körülbelül két hét múlva, amikor a gombacsíra már tökéletesen átszőtte a beoltott anyagot, az ágyásokat

2—3 cm vastagon hintse be takarófölddel. Ezt a földet legalább egy méter mély gödörből

kell megszedni (holt réteg), alaposan át kell rostálni, majd takarásra alkalmas keveréket (80 % föld, 10 % tőzeg, 10 % száraz oltott mész) kell belőle készíteni. Ezt a földréteget már permetezés helyett locsolhatja is.

Az első gombát öt-hat héttel az ágyások betelepítése után szüretelheti. Óvatos, csavaró mozdulattal vegye ki őket a földből, s a helyüket szórja be takarófölddel. Ügyeljen arra, hogy az ágyások felülete soha ne száradjon ki. A helyiséget rendszeresen szellőztesse, de ne csináljon huzatot. Ha helyesen jár el, a beoltott föld akár négy hónapig Is teremhet. Ha utána folytatni akarja a termelést, a letermett földet hordja ki, a helyiséget alaposan takarítsa kt és fertőtlenítse (Formalin, Kuprikol, rézgálic, mész) s ha közben előkészítette az erjesztett lótrágyát, máris kezdheti a betelepítést.

Végezetül annyit, hogy a forgalmazott gombacsíra literje négy négyzetméter termőfelület beoltására, beültetésére elegendő. (kr)