Szabad Földműves, 1982. január-június (33. évfolyam, 1-25. szám)

1982-04-24 / 16. szám

SZABAD FÖLDMŰVES

1982. április 24.

4

Hodossy Bálint utódainál

A zöldtakarmányok betakarítására szolgáló gép mellett két szerelő állt. Tanácskoztak. A fő kérdéshez, — a mi lenne ha? — számos javaslat kapcsolódott, s „megszületett“ az újítás.

— Együtt könnyebb? — szóltam Egri Istvánhoz és Csáná Vilmoshoz, a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Dukla Efsz gépjavítóihoz.

— Kiegészítjük egymást — vette át a szót Egri István. —A legtöbb újítást rendszerint több szakember közreműködésével hozzuk létre. Előfordul, hogyha valaki meg is találja a megoldás kulcsát, sokat kell még „rágódnunk“, amíg az ötletből való ság lesz. Persze munkánkat nagyon segíti az a gépkezelő, aki a gyakorlatban alkalmazza az újítást. Figyelmeztet bennünket az újítás hiányosságaira, konkrét javaslatokat Is tesz.

— Tehát csak akkor kerül az újítási javaslat papírra, ha ezt már a gyakorlatban kipróbálták?

— Igen. Főleg a műszakilag bonyolult újítások esetében — szólt Csánó Vilmos. — A próba révén egyben anyagszilárdsági vizsgálatot is végzünk, amit aztán a technikai rajzokban az illetékesek már feltüntethetnek. Nem mindegy például, hogy egy rakodószerkezet karja milyen anyagból készül, itt ugyanis az anyagszilárdságot illetően a fél milliméter is jelentőséggel bír.

— Amint láttam, a gazdasági udvaron sok új nagy teljesítményű gép Is van. Az újítók Ilyen körülményük között is „találnak“ munkát?

— Hajaj..., s nem is keveset. Éppen ez a paradox az egészben, hogy az új gépek körül van a legtöbb munka — szólt nagyot sóhajtva Egri István, majd így folytatta: — Máskülönben itt, ezen a gazdasági udvaron is vannak olyan gépeink, melyekről érdemes néhány szót ejteni. A kerítés mellett parkoló, 9 tonnás pótkocsit Csánó Vilmos „gyógyította meg“, ö majd elmondja az újítás lényegét:

— Ennek a pótkocsinak a laprűgói Igen gyengék voltak, nem bírták a terhelést, nem is lehetett ezt az alkatrészt könnyen beszerezni. Ezeket a laprűgókat mással helyettesítettük, némileg módosítottuk az alvázszerkezetet. Ezzel a megoldással pótkocsijaink jóformán semmiféle javítást nem igényelnek.

— Az újítások „seregszemléjén“ egy KSZ—6-os cukorrépakombájnhoz értünk.

— A gépkezelő panaszkodott, hogv

ez a gép elég sok répát hagy mag'h után — szólt Egri István r-. tehát veszteségesen dolgozott. Tóth Zoltán mérnök rövid időn belül segített a bajon. Az ő javaslatára egy acélrudat hegesztettünk a felszedőberendezés mögé, Így az ötven százalékos veszteség öt százalékosra csökkent. Ezen a gépen persze van még egy nagyon hasznos újítás. A kíszántó korongok elég hamar kicsorbulnak, javításukra eddig nem dolgoztak ki semmilyen eljárást. Mi megoldottuk a kérdést: a korongok éleit tompára köszörültük, acélpálcákat hegesztettünk rájuk, majd ezeket szétkalapálva élesre köszörültük. Így a 12 ezer korona értékű korong-garnitúrát igen csekély összegből tudjuk javítani.

— Az E—280-as betakarltógépre készített adapter annak idején nagy port vert fel — mondta egy gépre mutatva Csánó Vilmos. — Itt a kaszákat leszereltük, helyére került egy kóróbetakarító-adapter. Habár ilyen gépet már gyárilag is fel lehet szerelni, a gazdaságnak jó szolgálatot tett ez a berendezés.

Bejárva a gépesítési részleget, a két gépjavító számos újítást mutatott be. Volt itt saját készítésű porozógép, amely a maglucerna termesztésénél tesz jó szolgálatot, „szőlőtetejező“ berendezés, a nagyüzemi szőlőtermesztésben nélkülözhetetlen, gyomirtást végző gép stb. A hodosi gépjavítók megoldották az NDK gyártmányú kombájnok fűtését, ez főleg a kukorica betakarításánál, a hűvös őszi Időszakban fontos. Somogyi mérnök egy saját gyártmányú napkollektor üzembeállításával, Tóth mérnök viszont egy szénpor tüzelésére alkalmas kazán megszerkesztésével járult hozzá az energiatakarékossági program valóraváltásához.

Hodossy Lászlót, a tizenkét tagú gépjavltóbrigád vezetőjét — hegesztőpisztollyal a kezében — munka közben találtam: — éppen most fejezem be a KSZ—6-os cukorrépabetakarítőgép korongjainak a felújítását, mert ugye alkatrész nincs, s ha magunkon nem tudunk segíteni, mástól se várjuk a segítséget.

— Hallom, hogy csoportjában nagyon sűk kiváló újító tevékenykedik.

— Igen, a csoport valóban fogékony az új iránt. Persze sokszor rákényszerülünk egyes berendezések módosítására, előállítására. De vannak olyan újításaink Is, amelyekről még szűkebb körben sem tudunk. Például egy-egy munkatárs már úgy

javít meg egy gépet, hogy egy „darab újat“ Is beiktat a szerkezetbe, ami bizony sokszor terjesztést érdemelne. De a számottevő újításainkat rendszerint feljebb terjesztjük.

— Kollégái említették, hogy aratás idején egy olyan kombájnon ül, melynek „gyomra“ egy komoly újítást rejt:

— Igen, az említett újítás annak a Hódossy Bálint gépészkovácsnak a munkája, akit korábban a Szabad Földműves is bemutatott. A 81 éves mester — egy gőzgép hajtotta cséplőgép dobkosarát alakította át, így tökéletesebb lett a cséplés, nem törött a mag. Ezt — némileg átdolgozva — alkalmaztuk az én szovjet kombájnomon, eredményesen. Azóta az illetékes gépgyárban ts tudnak Bálint bácsi újításáról.

Ha a szövetkezet újítőmozgalmáról beszélünk, Alföldy László nevét semmiképpen sem hagyhatjuk említés nélkül. Már csak azért sem, mert a főágazatvezető újításai eredményezték eddig a gazdaságban a legtöbb népgazdasági hasznot, összesen 729 ezer koronát.

Amióta szövetkezetünkben bevezettük az ágazati vezetést — említette Alföldy László — fellendült az újítómozgalom Is. Ezt nem nekem kellene mondanom, mégis szólok róla: ezt a fellendülést magával hozta az is, hogy a gazdaság vezetősége egy emberként állt az ügy mögé. Tudták ezt Tóth Zoltánék és a többiek, ez adta azt az erőt, ami ezeket az embereket munkájuk során hajtotta és hajtja. Másküönben minden gazdasági évben — a szocialista verseny keretén belül is — értékeljük, jutalmazzuk az újítók munkáját, s adott az erkölcsi elismerés Is. Maga a szövetkezet elnöke Is különös figyelmet szentel az újítómozgalomnak.

— Mit üzen azon mezőgazdasági üzemek vezetőinek, akik nem támogatják az ésszerűsítőbrigádokat, ahol nem fogékonyak az új iránt?

— Bizony nagyon sok olyan mezőgazdasági üzem van, ahol mostohán bánnak az újítókkal, ahol a korszerű helyett a „jól van ez így is“ hozzáállás kerül előtérbe. Az említett üzemek vezetőségének, dolgozóinak én csak ennyit üzennék: annak a gazdaságnak, mely előre kíván lépni, vállalnia kell az új, a próbálkozás kockázatát. Tehát hadd mondjam ki egyetlen mondatban: az okos, átgondolt kockázatvállalás ma a termelés fontos része.

KALITA GABOR

így néz ki a saját készítésű — maglucerna A

termesztésénél használatos — porozógép

Csánó Vilmos: Amióta egy újítást eszközöltünk ezen a 9 tonnás pótkocsin, a korábbi gyakori javítgatásra ma már nincs szükség (A szerző felvételei)

2ei

Konkrét vállalás

A galántai (Gaianta) járásban nincs olyan mezőgazdasági nagyüzem, amely a NOSZF 65. évfordulója tiszteletére ne vállalt volna konkrét, teljesíthető feladatokat. Az általános tervfeladatok igényesek, ezért min den gazdaságban megfontolták, mit vállalhatnak terven felül. Az elmúlt években milliós vállalások születtek, teljesítésüket azonban év közben nem igen ellenőriz ték. Az idén változott a helyzet. A járási mezőgazdasági igazgatóság és az SZFSZ járási bizottsága negyedévenként közösen ellenőrzi majd a vállalások teljesítésének menetét, s az illetékes mezőgazdasági vezetőket figyelmeztetik az esetleges lemaradásra, hiányosságokra.

Az elmúlt öt évben az Orföldi (Slovenské Pole) Állami Gazdaság kimondottan jó eredményeket ért el a termelésben. Az idei vállalásaik már szerényebbek. Összértékük 291 ezer korona.

A gazdaság az energiatakarékosságra is nagy gondot fordít: vállalták, hogy tízezer korona értékben villamos energiát takarítanak meg.

Mivel az Orföldi Állami Gazdaság dolgozóinak sem mindegy, hogy milyen környezetben dolgoznak, kötelezték magukat, hogy a munka- és életkörnyezet szépítésére négyezer munkaórát fordítanak.

Krajcsovlcs Ferdinánd

я prills van, a munkabiztonság SI hónapja. A témáról, érthetően, ** több szó esik most, mint máskor. Statisztikai adatokat hasonlítunk össze, kimutatásokat egyeztetünk, mérleget vonunk múlt és jelen v között, igyekszünk levonni a tanulságokat.

A statisztikai adatok azonban a kiértékeléssel és a puszta elemzéssel nem változtathatók meg. Bármilyen szinten történik összegezésük, annak pozitív vagy negatív eredménye attól függ, mennyit törődtek a munkabiztonsággal, mennyiben valósították meg az Idevágó intézkedéseket az egyes üzemekben. Attól, hogy mit tettek a dolgozók mindennapi munkájának biztonságossá tétele érdekében azok, akik ezért közvetlenül, első fokon felelősek.

Konkrétumokról, a munkabiztonsággal közvetlenül összefüggő intéz-A MUNKABIZTONSÁGI hönap JEGYÉBEN:

Konkrét intézkedéseikéi a ннВДшкВД

kedésekről szerettem volna tehát hallani, amikor meglátogattam a Gombai (Hubice) Állami Gazdaságot, jamrich Celestín, a gazdaság munkavédelmi felelőse készségesen állt rendelkezésemre. Szavai nyomán fokról fokra rajzolódott ki a kép: a gombaiak nem tekintik formális akciónak a munkabiztonsági hónapot, nem érik be elméleti intézkedésekkel, hanem minden lehetséges eszközzel valóban a munkabiztonságra törekednek, a szó legszorosabb értelmében.

A hosszú téli pihenő után, a tavaszi munkák beindulásakor általában megnövekszik a munkabalesetek száma. Ez érthető is, hiszen a dolgozók több hónapos szünet után ülnek újra gépekre, vetnek be olyan munkagépeket, amelyekre általában az év néhány hónapjában van csupán szükség. Egy gépet megszokni, „hozzánőni“ Ilyen körülmények között nagyon nehéz, és ez a tény már magában növelt a baleset lehetőségét. Ezért, különösen a mezőgazdaságban, valóban az április az a hónap, amelyben a legtöbb tennivaló akad a munkabiztonság terén.

A felkészülést az állami gazdaságban már a téli hónapokban megkezdték: továbbképző tanfolyamokat és szakelőadásokat tartottak a munkabiztonság témaköreiből. Az egyes előadásokat az üzem munkabiztonsági szakemberei vagy a járási mezőgazdasági igazgatóság által biztosított előadók tartották. Különösen nagy hangsúlyt fektettek a leginkább balesetveszélyes ágazatokban — az állattenyésztésben, a gépeken és a vegyszeres növényvédelemben dolgozók — a megfelelő színtű munkabiztonsági oktatásra. Az utóbbi ágazat dolgozói — szám szerint tizenöten — emellett április folyamán kötelező

orvosi ellenőrzésen is részt vettek.

Attekinhetővó és könnyen ellenőrizhetővé teszik a munkavédelmi előírások betartását az úgynevezett munkabiztonsági naplók. A gazdaság valamennyi dolgozójáról vezetnek ilyet. Minden olyan adatot tartalmaz, amely bármi módon összefügg a munkavédelemmel: a munkábalépéskor kapott előzetes biztonsági oktatás dátuma és témája, a begyakorlás menete, orvosi szakvélemény arról, alkalmas-e az illető az adott munkakör betöltésére, az egészségügyi vizsgálatok és betegségmegelőző intézkedések eredményei és adatai, részletes jegyzék a munkavédelem személyi eszközeinek — védőszemüvegek, -sisakok, kesztyűk, gumicsizmák, speciális védőruhák — kiutalásáról, új munkakörbe történt áthelyezés esetén pedig a szakmai átképzés dátuma, tárgyköre és hasonlók.

Legkézenfekvőbb intézkedés azonban a hagyományosan megrendezett áprilisi munkabiztonsági kollektív verseny. A cél — a munkabiztonság javítása — itt érvényesül a legközvetlenebbül és a leghatékonyabban. A verseny lényege tulajdonképpen az, hogy a már említett előkészítő intézkedések után a gazdaság munkavédelmi bizottsága nagyarányú felméréseket végez valamennyi termelési ágazatban.

Az ellenőrzés az ágazatvezetőknél, valamint a brigád- és a csoportvezetőknél kezdődik. Megvizsgálják, mit tettek szakaszukon a munkabalesetek megelőzése érdekében, gondot fordítottak-e arra, hogy a balesetvédelmi plakátok, röplratok ott legyenek, ahol kell, és eljussanak azokhoz, akiknek szükségük van rájuk. Ezt követi a munkabiztonsági előírások ismeretéből közvetlenül a dolgozók között végzett felmérés. A következő állomás a már ismertetett munkabiztonsági naplók alapos ellenőrzése. Ezek után már valóban az egyes munkahelyek tüzetes ellenőrzése következik: megvizsgálják a gépek védőberendezéseinek épségét, a villanyvezetékek szigetelését, az elsősegély-ládtkók tartalmát, a szociális és higiéniai berendezések állapotát, a tfizoltóberendezések akcióképességét, a munkabiztonsággal kapcsolatos figyelmeztető táblák elhelyezését, valamint a munkakörülményeket és a munkahigiéniát. Mindezeket a szempontokat flgyelembevéve értékelik ki pontozásos rendszer alapján az egyes munkacsoportokat és határozzák meg a pénzjutalomban részesülő első három helyezettet.

A verseny első helyezettje tavaly a baromfitenyésztők kollektívája lett. Mire ezek a sorok napvilágot látnak, bizonyára ishiert lesz már az idei győztes is. A verseny célkitűzéseinek, és annak a következetes munkának az ismeretében, amellyel megvalósításukra törekednek, azonban túlzás nélkül elmondható, hogy az igazi „győzelemnek“ az állami gazdaság nyolcszáz dolgozójának biztonságát tekintjük. VASS GYULA

A tűzmegelőzés mlndaníiviunk érdeke

Tavaly a rozsnyói (Rožňava) járás mezőgazdasági nagyüzemeiben négy tűzeset fordult elő, s több mint 130 ezer koronás érték vált a tűz martalékává. Az elmúlt tíz év tűzeseteinek statisztikáját vizsgálva megállapítható, hogy a járásban évről évre csökken a tüzesetek száma és a tűzkár értéke.

— Ha mindenre kiterjedő felmérést végeznénk, hogy a tűzrendészetl felügyelőséget, illetve a tűzoltóságot hány esetben riasztották — figyelembe vennénk az elhasznált üzem- és oltóanyagot, a műszaki eszközökben és a felszerelésben keletkezett kárt — lényegesen nagyobb lenne a pusztító tűz okozta kár öszszege — mondja Juhász Pál, a járási nemzeti bizottság elnöke.

— Hogyan értékeli a tűzrendészet! felügyelőség munkáját?

— Járásunkban a tüzesetek megelőzésében, a károk elhárításában az állami és a gazdasági szervek, valamint az állampolgárok közreműködése révén érvényesül a szervezett védekezés. A tűz elleni védekezés hatékonysága természetesen összefügg a gazdasági-technikai feltételekkel. Ma már minden gazdaságunkban önkéntes tűzoltótestület működik. A tűzoltók alapos gyakorlati és elméleti Ismeretekkel rendelkeznek. Az évente megtartott körzeti és járási versenyeken bizonyítják felkészültségüket.

— Ezek szerint a járásban biztosítottak a tűzmegelőzés személyi és tárgyi feltételei?

— A mezőgazdaságban az iparszerű termelés rohamos terjedése, a termelés gépesítése, az Irányítás és a szervezés színvonalának emelkedése a tűzbiztonság dinamikus fejlődését Is megteremtette. Sajnos, a közös gazdaságok egy része nem él a lehetőséggel. Nem mindenütt párosul megfelelően a fokozott tűzvédelmi felkészültség a nagyfokú műszaki fejlesztéssel. Nem kielégítő a tűzveszélyes gépek kezelése és karbantartása.

— Hogyan értékelné a tüzesetek okait?

— A tűzesetek többnyire gondatlanságból fordulnak elő. Az okozók között leggyakrabban a dohányzás, a felügyelet nélkül hagyott gyermekek és az elavult, meghibásodott villamos vezetékek szerepelnek.

A tűzmegelőzés olyan közös érdek, amely szemléletváltozást, az állampolgári felelősség felkeltését kívánja meg. A tűzbiztonsági szabályok és előírások betartása szempontjából a gazdasági vezetőkre és a munkájukat segítő tűzrendészen felügyelőségre még nagy feladat vár. Ahol jelentőségének megfelelően foglalkozik ezzel a témával a gazdasági vezetés, ahol a beszámoltatás, szükség esetén pedig a felelósségrevonás sem marad el, ott lényegesen kevesebb a szabályszegés, rangjuk van a rendelkezéseknek, és a tűzmegelőzés feltételei Is kedvezőbbek. A kitermelt értékek védelme fokozottabb gondoskodást Igényel, ami a biztonságos termelés elősegítése, az emberek és az anyagi javak óvása révén valósul meg. A termelés és a tűzbiztonság egyidejű biztosítása a vezetők, a munkát Irányító szakemberek és a tűzoltóság — beleértve az önkéntes tűzoltókat Is — közös feladata. S ha az ilyen Irányú feladatának saját területén mindenki eleget tesz, megelőzhetjük a lángok pusztítását.

ILLÉS BERTALAN