Szabad Földműves, 1982. január-június (33. évfolyam, 1-25. szám)

1982-01-16 / 2. szám

6

SZABAD FÖLDMŰVES

1982. Január 10.

A művészeti tömegmozgalom helyzete

Dr. GYÖRGY ISTVÁNNAK, a CSEMADOK KB vezető titkárának tájékoztatója

A Bodrogközi Népi Együttes

Egy táneoktató dilemmái

Több mint 550 aktív műkedvelő együttest tartunk nyilván. A CSEMADOK szervezeteinek és szerveinek tevékenysége e területen, az évi fő feladatokat szem előtt tartva, főleg az alábbi célkitűzéseket követte:

— az együttesek és csoportok tevékenységének további fejlesztése;

— a műkedvelő művészeti együttesek tagsági alapjának a bővítése, főleg az ifjúság körében és az iskolákban;

— a műkedvelő művészeti tevékenység színvonalának emelése és az együttesek nevelő tevékenységének elmélyítése;

— a műsorpolitika és az együttesek tevékenysége anyagi feltételeinek szüntelen javítása;

— az együttesek és csoportok munkája eszmei hatékonyságának és társadalmi elkötelezettségének elmélyítése.

E feladatok teljesítése érdekében a CSEMAUOK szervei és szervezetei a bevált munkaformákat, valamint az újabb munkamódszereket alkalmazták, mint pl. szakmai tanácsadás, a központi, járási tanácsadó testületek tevékenységének irányítása, szemináriumok és értekezletek szervezése az együttesek és csoportok vezetői számára, a Magyar Területi Színház szakemberei segítségének biztosítása, továbbá járási, kerületi és központi szemlék és fesztiválok szervezése. 1981-ben az említett akciók közül az alábbiakat rendeztük meg:

ELŐADÖ-MÜVÉSZET:

■— szakmai módszertani tanácsadás az élcsoportok számára a Népművelési Intézettel és a népművelési intézményekkel közösen;

— a dramaturgiai bizottság és a rendezők klubjának értekezlete;

— a járási tanácsadó testületek értekezletei valamennyi járásban;

— a szavalok, kisszínpadok és színjátszó együttesek járási, kerületi és központi versenye — a jókai-napok 1981. 5 19-töl 24-ig Komáromban —, a verseny járási és kerületi fordulóiban összesen 255 szavaló, 45 színjátszó csoport és irodalmi színpad, a központi szemlén pedig 48 szavaló, 5 színjátszó együttes és 4 irodalmi színpad vett részt. A szavalók és az együttesek fellépését több mint 1B ezer néző tekintette meg. Az egész verseny és a központi szemle (Jókainapok) eszmei, szakmai, politikai és művészeti színvonala — a magyarországi Amatőr Színház fellépésének kivételével — teljes összhangban volt az előadó-művészet elé tűzött feladatokkal;

— a gyermekszavalók, színjátszó együttesek, kisszínpadok és bábegyüttesek versenye, valamint központi szemléje — a Dunamenti Tavasz 1981. 5. 28.—31-én zajlott le Duaaszerdahelyen (Dunajská Streda). A verseny járási és kerületi fordulóiban összesen 310 szavaló, 23 színjátszó együttes, 15 kisszínpad és 12 bábegyüttes vett részt; a központi szemlén 4 színjátszó csoport, 8 kisszínpad, Б bábegyüttes és 48 szavaló — összesen 450 gyermek lépett fel. Az együttesek és a szavalók fellépését több mint 16 000 néző tekintette meg. A verseny és a központi szemle színvonala szakmai és művészeti szempontból kielégítő volt, kedvező visszhangot váltott ki a gyermekek és a szülők körében és jelentős mértékben befolyásolta a gyermekek esztétikai nevelését.

TÁNCMŰVÉSZET:

■— szakmai-mődszertani tanácsadás az élcsoportok számára a Népművelési (intézettel és a népművelési intézményekkel közösen;

— a központi tanácsadó testület értekezlete (2X);

— a járási tanácsadó testületek értekezletei — minden járásban;

— 3-napos központi értekezlet a táncegyüttesek vezetői számára;

— 5 járási munkaértekezlet a táncegyüttesek vezetői számára;

— magyar gyermek táncegyüttesek és folklórcsoportok versenye, központi fesztiválja — a Zselizi Népművészeti Fesztivál 1981. június 13—14-én. A versenyben összesen 24 együttes vett részt; a központi szemlén 12 együttes lépett fel. Az együttesek és csoportok fellépését, vagyis összesen 1038 szereplő fellépését több mint 20 ezer néző tekintette meg. A verseny és a központi szemle eszmei, politikai, szakmai és művészi színvonala megfelelő volt és nagy jelentőségű a magyar nemzetiségű dolgozúk népi hagyományainak gyűjtése, ápolása és fejlesztése szempontjából;

— a Magyar Dolgozók Kulturális Ünnepsége, amely 1981. 6. 27—28-án zajlott le Gombaszögön. Az ünnepségen a több mint 900 szereplő fellépését, csaknem 16 ezer néző tekintette meg. Az ünnepség, amely tulajdonképpen különféle műfajokhoz tartozó együttesek munkájának kicsúcsosodása, jó színvonalon valósult meg — a magyarországi vendégegyüttes fellépésének kivételével, amelynek műsora és stílusa nem éppen illett az ünnepség keretéhez —, és egyben nemzeteink és nemzetiségeink testvéri egységének a nagygyűlése volt;

— a járási dal- és táncünnepélyek (13 járásban), melyeken összesen 74 folklórcsoport, 47 énekkar, 20 zenekar (összesen 4050 szereplő) lépett fel több mint’ 35 ezer néző előtt.

ÉNEK ÉS ZENE:

— módszertani szaktanácsadás az élcsoportok számára a Népművelési Intézettel és a népművelési intézményekkel közösen;

— a központi tanácsadó testület és a karmesterek klubjának az értekezlete, valamint a járási tanácsadó testületek értekezletei;

— szeminárium és koncert, amelyen több mint 150 szakember vett részt;

— a magyar énekkarok versenye és központi szemléje — a Kodálynapok 1881. 6. 20—22-én Galántán. A versenyben 21 énekkar vett részt, a központi szemlén pedig a 14 legjobb énekkar lépett fel. A központi szemlén összesen 12 koncert került megrenedzésre (több mint 1550 kórustag szereplésével és csaknem 10 ezer néző előtt). A verseny és a központi szemle magas eszmei, szakmai, művészi színvonalon zajlott le és elkötelezett műsorával fontos kultúrpolitikai küldetést teljesített.

— A Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara eddig 5 összpontosításon vett részt és 2 körzeti vizsgát tartott. Az összejövetelek keretében В koncertet adott több mint 5 ezer néző előtt, két feljátszásra készült fel (32 perces program). Közülük legjelentősebb a Csehszlovák Zenei Aratás keretében megvalósult fellépés, amelyet a CSKP megalakulásának G0. évfordulójára terveztek. Az énekkar ezenkívül sikeresen szerepelt Bratislava Aranykoszorü versenyén, valamint a Jókai-napokon.

NÉPRAJZ:

— gyűjtés két járásban (Komárom, Galánta) az alábbi témák szerint: népviselet, szólásmondás, népdal, gyermek dalosjátékok, népi zene és népi építészet; a gyűjtés keretében elég gazdag anyagot nyertünk;

— néprajzi kiállítás a Zselizi Népművészeti Fesztivál és a gombaszögi ünnepségek alkalmából; a kiállításon a komárnói járásban felgyfijtött népviseletet, varrottasokat és szőtteseket mutatták be;

— nyári néprajzi szeminárium 25 amatőr gyűjtő részvételével; az amatőr gyűjtők a járás 32 községében vetek részt gyűjtőmunkában;

— 2 órás folklórprogram előkészítése (Csak tiszta forrásból) a komárnói járás legjellegzetesebb népi hagyományaiból;

— a „Zoboralji lakodalmas“ feljátszása, amelyben népdalénekesek, éneklő csoportok szerepelnek a nyitrai járás 10 községéből.

A magyar dolgozók körében végzett műkedvelő művészeti tevékenység keretében megrendezett egyes akciók és rendezvények, kiváltképpen a járási és a központi szemlék (melyek keretében továbbképzési akciók is megvalósultak) Csehszlovákia Kommunista Pártja megalakulása 60. évfordulójának jegyében zajlottak le a választási előkészületek szerves részeként.

A rendezvényeken szlovák, cseh és nkrán együttesek is részt vettek, ami kedvező hatással volt nemzeteink és nemzetiségeink testvéri egységének szilárdulására és internacionalista érzésének elmélyítésére.

— És mégis, mit akar Imi rólam? — kérdezi bizalmatlanul SZEBELLAI LÄSZLÔNÉ.

О Portrét — mondom, és magam elé húzom a csésze feketet. — önről, a munkájáról, egyszóval a népi táncról, a táncoktatásról.

— Bizonyára a Bodrogközi Népi Együttesre gondol.

Valóban arra gondolok, és arra, hogy Szebellainé Szivolics Rózsának rendkívül sokat köszönhetünk azért, mert elsősorban az ő érdeme, hogy Bodrogközben is van egy jó népi együtesönk. Időt, fáradságot nem sajnálva, tenniakarásban évről-évre megújulva dolgozik. A „tiszta parasztanyagot“ igyekszik útmenteni, ezeket a táncokat tanítja a fiatalokkal, immár hét éve.

—i A népdalokat, a népi táncokat szüleimtől tanultam még gyerekkoromban — vallja önmagáról. — Persze, nagy szerencsém volt, hogy alapiskolás koromban Majkrics Mária volt a tanítóm, ugyanis 6 vezette a pionírkörben a tánccsoportot. Középiskolás koromban már tudatosan foglalkoztam a népi tánccal. A kassai Üj Nemzedék táncegyüttesben szólótáncos voltam. Erős néni kiváló táncoktató volt, kár, hogy ez az együttes hamar szétesett, de^ szerencsére az „ipariban“ alakítottunk egy népi tánccsoportot. Horváth Feri bácsi volt a vezetőnk és koreográfusunk. A nemzeti kultúra ápolásának fontosságát 6 ültette szívünkbe.

О Ügy tudom, hogy az érettségi után férjhez ment Lévára.

— Valóban úgy történt, de 1972- ben viszakerültem a szülőfalumba, Bélybe (Biel), ahol pedagógus lettem, és már természetszerűen a folklór felé fordultam. Ügy emlékszem, mintha ma történt volna. Az egyik este meglátogatott Pásztor János, a CSEMADOK helyi szervezetének elnöke, s azt mondta: alakítani kellene egy tánccsoportot. Örömmel vállaltam, és még aznap este húsz fiatalt toboroztam. A borsi bemutatkozásunk jól sikerült. Majd a járási népművelési intézettől kaptam egy ajánlatot, hogy hozzunk létre egy magyar népművészeti csoportot. Hát ezt az ajánlatot elfogadtuk, és huszonhat bélyi táncossal 1975-ben már Gombaszögön is bemutatkoztunk.

Q Hallottam, hogy a néptánckultúra vonalán komoly gyűjtőmunkát végzett.

— Sokat gyűjtöttem Bodrogközben és Ung-vidékén, de bejártam a járás szlováklakta vidékeit is. A húsz anyagból tizenkilencet feldolgoztam, ami három órás műsornak felel meg. Rendkívüli szerencsémnek tartom, hogy ismerhettem Biacsko jani bácsit, falunk egykori számadó juhászát. ö a népi kultúra valóságos kincsesbányája. Gyönyörű hímzett bekecseket, csodálatosan megmunkált karikásostorokat és sok más iparművészeti tárgyat készített, s öreg kora ellenére az állami gazdaságban a lovakra most is ő javítgatja a hámot. De nemcsak a keze ilyen ügyes, a lába sem rest a táncra! Sok táncot és népdalt tanultam tőle, melyek egy egész estét betöltő műsorra elegendők. Értékes tájegységi anyagot gyűjtöttem Szirénfalván, Nagykövesden, Cékén, Pozdišovcén és még nagyon sok községben. Igaz, mindezt nem tudtam volna felfedezni, ha nem végzem el az országos koreográfus-tanfolyamot, és ha Quittner János nem segített volna olyan önzetlenül. Ma már csakis a saját gyűjtésre építve dolgozom.

Szebellainé Szivolics Rózsa egy kilencéves lány és egy hétéves fiú édesanyja. Tiszacsernőben, háromszobás lakásban lakik a Családjával. Naponta innen jár be Királyhelmecre, ahol második éve táncpedagógus a művészeti iskolában. Jelenleg 115 gyerekkel sajátíttatja el a tánctechnikát.

— Azt kellene már megírni — jön váratlanul lendületbe Szebellainé —, hogy nincs kapcsolat az amatőr művész és a zsűri között. Vagy ha van, akkor felületes ez a kapcsolat, akadozik, ami az országos fesztiválokon mindig megmutatkozik.

О Mire alapozza állítását?

— Két évtizedes tapasztalataimra. A legutolsó fesztiválon a tánccsoportoknak a saját tájegységük táncaival kellett felllépniük. Mi ennek a kritériumnak eleget tettünk, ám Zselizen tájékozatlan zsűri bírálta a versenyt. Szakmailag nem ismerték a bemutatott táncokat. Így fordult elő, hogy olyan csoportok kaptak díjakat, amelyek a versenyfeltételeknek egyáltalán nem feleltek meg.

ф Csoportjuk 1978-ban Zselizen nívódíjat kapott.

— Állítólag nagydíjat azért nem kaptunk, mert az előirányzott műsoridőnk másfél perccel rövidebb volt. A nívődíjat is Vásárhelyi Pálnak, a zsűri elnökének köszönhetjük. Most nem, akarom magam alatt vágni áfát, köztudott, hogy vannak jól felkészült csoportjaink, amelyek országos díjakat nyertek, s így sokan el is hiszik, hogy nálunk „jó a népi tánc“, hiszen a futballhoz, a színházhoz is mindenki ért, és mindenki azt hiszi magáról, hogy ért a tánchoz. Szerintem az amatőr táncművészet a népi táncot jelenti. Tisztelnünk kell tehát annak a tájegységnek, annak az embernek a gondolkodásmódját, aki táncolta és táncolja. A népi tánc — és ezt nem árt hangsúlyozni —, nem „díszlet“. Hiszen nem is olyan régen még konkrét társadalmi funkciója volt, és ma Is lehet, ha a színpadon belső mondanivalót értelmezünk, hiszen közhely, hogy a népi táncba valósággal belesűrűsödtek az élettapaszalatok. Ha a táncot nagyító alá helyezzük, úgy a mai viszonyok között, mint évszázadokkal ezelőtt, nagy emberi érzéseket, vívódásokat tükröznek.

— Közhely az is, hogy a népművészet olyan közös nyelv, ami eleve közelhozza egymáshoz az embereket. A sok közül egy emlék és ideillő példa: Egy fellépés alkalmával vidéken

voltunk. Amikor táncoltunk, ránk szegeződtek a szemek, s kialakult a titokzatos kapcsolat a táncos és a nézője között. Ezt elég nehéz megfő« galmazni, de létezik, s mindenki érzi; aki már táncolt a színpadon. Az volt a meggyőződésünk, hogy megértették, együtt éreztek velünk. A színpad így válhat szentéllyé. Akik azt mondják, hogy a népművészetnek, s ezen belül a népi táncnak nincs jövője, nem értik ennek lényegét, csak a dekora« tivitásig jutottak el. Pontosan ezért vált ketté a népi tánc útja is. Az egyik felfogás holtvágány, nincs gyökere, hiszen a siker és a látvány haj« szólása, a túlzott dekorativitás lett a cél. A másik út éppen az ellentéte. Visszanyúlni a gyökerekig, az adott tájegység „leikéig“, régi táncáig. Ez a nehezebb nyilván, sok munkával, fáradsággal jár. Én ezt csinálom. Ma már leírt táncot nem tanítok, hanem saját gyűjtésre építve dolgozom.

@ Milyen kedvelt táncai vannak?,

— Nagyon kedvelem: Bélyből hoztuk, Kövesdi friscsárdás, Cékei kari« kázó, Pozdišovcei csárdás, Hárommal járom, Kamaratánc és néhány verbunkos. Ezeket a táncokat magam gyűjtőiem és ma már mind Magyarországon, mind hazánkban táncolják. A Szirénfalvi lakodalmas is ma már országszerte közismert.

ф Milyen az utánpótlás?

— Járásunkban sok gyermek tánc« csoport van. Az Apró Bodrogközi Együtes ötven tagú, és az országos fesztiválon Is sikerrel mutatkozott be. Ennek ellenére az utánpótlással elég sok baj van. Noha hetente két« szer próbálunk, nyilvános fellépésre kevés lehetőségünk van. Kísérő zene« karunkkal is sok gondunk van. A minősítési versenyen a zenekar miatt nem kaptunk C kategóriát, viszont az egvütesünk jó értékelést kapott.

® Befejezésül mit mondana még?

— Talán azt, hogy mi koreográfusok, táncoktajók országos méretben nem ismerjük kellően egymást, nem ismerjük az adott tájegység eredeti, autentikus táncanya^át, vagy csak némileg. Én úgy érzem, hogy az eddiginél gyakrabban kellene találkoz« nunk. Befejezésül még annyit, hogy nekünk, mai táncoktatóknak, hiány« zik az értékrendünk. Nincs kellő kri« tika, de legtöbbször sajnos önkritika sincs. így saját köreiben mindenki zseniális lehet. A fejlődés érdekében mondtam el mindezt. Ha valaki megsértődik, nem értett meg.

ILLÉS BERTALAN

A csoport két lelkes tagja: Hogya Zsuzsa és Szebellai Rózsa

Fotó: Molnár