Szabad Földműves, 1982. január-június (33. évfolyam, 1-25. szám)
1982-03-13 / 10. szám
Ä meggyfa bármely más gyümölcsfánál több metszést igényel. A beavatkozás célja, hogy megalapozzuk az oldalágakat, megteremtsük arányos fejlődésük feltételeit, s elejét vegyük a korona besűrásödésének. A meggyfa törzsmagassága 60—110 cm legyen, a törzsön az oldalágak ritkán, emeletszerűen helyezkedjenek el. A 3—7 fő oldalágat olykor megrövidítjük, — mégpedig az alárendeltség szabályainak betartásával (a magasabban elhelyezkedő ágak ne legyenek hoszabbak az alsóktól). A vezérág 15—20 omlel legyen magasabban az oldalágak végétől (emeletes sudár koronaforma). A meggyet korán tavasszal kell metszeni, mert az erősen rügyes állapot idején végzett metszés következtében vesszők, gallyak száradhatnak el. Fiatal fák esetében a korona belseje felé törő valamennyi fölösleges hajtást ággyűrűre kell vágni. Viszont nem kurtítA gyümölcsfák metszése OBJ A szilva és a ringló metszése Az európai szllvafajták zöme kétéves vesszőn terem. A korona kialakításával csupán addig kell törődni, amig kialakul a korona alapja és befolyásolni kell az alárendeltségi arány alakulását. Kezdetben minimális metszést végzünk, ügyelve arra, hogy ne sűrűsödjön be a korona. A termő fa minimális hajtásnövekedést visszametszéssel ellensúlyozzuk. A 40 cm-es hajtásnövekedés még normálisnak számít, ilyenkor csupán átvilágító metszésre van szükség. Ennél kisebb hajtásnövekedés esetén részleges vagy teljes ifjításhoz folyamodunk. Az oldalágakat fiatal hajtásokra vágjuk vissza. Amikor a hajtásnövekedés már szinte teljesen leállt, sort keríthetünk a régi értelemben vett, ün. háznyes a metszésre és a koronaalakításra. A házikertekben ma is a katlankorona honos. Ezt figy kellene alakítani, hogy a közepe is ki legyen használva, és minimális beavatkozásra legyen szükség. A faiskolában vásárolt oltvány rendszerint 4—5 oldalágból állő koronával rendelkezik (katlankorona esetén vezérág nélkül). A telepítés évében az ágakat 1—2 fejlett, külső rügyre visszavágjuk. Így már az első évben fejlett hajtásokat kapnnk. Ezeket év közben válogatjuk, ritkítjuk, a korona belseje felé törőkét tőből eltávolítják. A következő 3—4 évben (tavasszal) rendszeresen visszavágjuk az oldalágakat, mégpedig figy, hogy az oldalágakon csak' mintegy 50—60 cm felismerhető évi gyarapodás legyen. A másod- és harmadrendű hajtások megfelelő elo&ztásjuk meg az oldalágaknak a kifelé törő gallyait. Koronaalakítás Idején nem szabad visszavágást végezni, mert az erős visszavágás sok áj hajtást eredményez, s ezeket a hajtásokat később rendszeresen vissza kell vágni. Viszont ha a fa befejezi a növekedést, erős visszavágásokkal igyekszünk helyreállítani a növekedési szakaszt. A serkentő visszavágást mindig olyan helyen kell végezni, ahol még új hajtások törhetnek elő. Ezek a törvényszerűségek a bokor alakú fákra Is érvényesek. A cseresznyefáknál többnyire természetes koronaforma kialakítására törekszünk. A villa-alakú komától óvakodjunk. Elég, ha addig formáljuk a fát, amíg kialakul az első ágcsoport 3—4 oldalága és a vezérág. Termőre fordulás után minimumra csökkentjük a metszést (száraz gallyak eltávolítása), hiszen a cseresznye karbantartó metszés nélkül is jól terem. Erős ifjítú metszésre sincsen szükség, elég az oldalágakat egy egy, megfelelő Irányban fejlődő, fiatal hajtásra visszavágni. A metszést szüret utón, de legkésőbb szeptemberben ajánlatos elvégezni, és a sebeket le kell zárni (olajfesték, Santar M). A nálunk honos fajták korán termőre fordulnak, bőtermők s nem nevelnek sűrű koronát, ebhez Igazítottuk a metszési útmutatást. tetőszerű ifjításra. A fentebb elmondottak a nem valódi szilvákra és a ringlókra is vonatkozik. Itt karbantartó metszést végzünk, eltávolítjuk a fölösleges hajtásokat s ügyelünk a korona alakjára. Ha a fák apróbb gyümölcsöt teremnek vagy kezdenek elszáradni a gallyak, ifjítunk (az oldalágakat 0,5—1 méterrel megrövidítjük). A szilvafáknál a metszést rendszerint mézgásodás követi, ezért Újítás helyett nitrogénműtrágyázással próbálkozunk. Az őszibarack metszése Az őszibarack különösen igában legyenek, s a nyári métszéskor (július, augusztus) ezeket is válogatjuk és kurtítjuk. Immár megállapítást nyert, hogy a gutaütést (Apoplexia) okozó gombák kártételének elsősorban azzal tudunk gátat vetni .hogy mellőzzük a nyugalmi időben végzett metszést. A tenyészidőben a fában keringő nedvek tartalmaznak hatásos ellenanyagokat, melyek védik a fát a megbetegedéstől. Tehát a tavaszi metszést legfeljebb két héttel rügyfakadás előtt tanácsos elvégezni. Júliusra marad a hajtásválogatás, augusztusra pedig a meghagyott hajtások visszacsípése (40—50 cm). A beérett, cernzavastagságfi hajtások a jövő év szempontjából termőknek tekinthetők. Ezekből kell a fa nagyságának és termőképességének megfelelően annyit meghagyni, hogy elégedettek legyünk a hozammal. Egy hajtás átlagában 0,5 kg gyümölcsöt számíthatunk. A korábban használatos hajtára metszést, amikor a fejletlen hajtásokat egy-két szemre kurtítottuk, hogy később termőket hozzanak, immár egyre ritkábban alkalmazzuk, hiszen a fa a rejtett rügyekből elegendő hajtást nevel. Viszont a felkopaszodásra ügyelni kell. A fa élete során (10—15 év) egy vagy két alkalommal lecseréljük az oldalágak végét, melyek a termőrészek zömét nevelik. A metszéskor ejtett sebeket mindig le kell zárni olajfestékkel. A kajszibarack esetében olyan természetes koronaformát tartunk legmegfelelőbbnek, melynél a sudár meghagyásával kialakítjuk az első ágcsoportot, s a fölötte elhelyezkedő oldalágakat már nem szabályos elrendezésben neveljük. A törzs 90—110 cm magas legyen. Koronaalakításkor legfeljebb arra kell ügyelni, hogy a vezért ne nyomják el az oldalágak. Az első ágcsoport három-négy oldalágból álljon, melyekte telepítás után 2—3 rügyre kell bekurtitani, a második évben felére, a harmadikban pedig harmadával rövidíteni. A vezárhajtást ugyanígy metsszük, csak 20 cm-rel hosszabbra. A koronaalakító metszésre legkorábban két héttel teljes rügyfakadás előtt tanácsos sort keríteni (Apoplexia). Termőrefordulás után minimálisra csökkentjük a beavatkozást, hagyjuk, hogy a fa a fajtára jellemző koronát neveljen. A kajszinál bevált a nyári metszés. Az egyéb metszéseket, a vesszők kurtítását május végén, június elején végezzük (az éves hajtások harmadával való rövidítése). A nyári metszéssel kedvezően befolyásolhatjuk a hajtásnövekedést, a terméshozamot, a fejlődő koronát és a berakédást. Nem ritkaság, hogy a 3—5 éves kajszi méteres vagy ennél is hosszabb éves hajtást nevel. Éppen ezért célszerű a júniusi beavatkozás, mert elejét vesszük a fölöslegesen hosszú hajtások nevelésének, Inkább a gyümölcs táplálására kényszerítjük a fát. A júniusi metszéskor jól válasszuk meg, hogy hol vágjuk vissza az oldalágat. Ugyanis: ha a tavaszi időszakban fejlődött rész végén vágjuk vissza, akkor egyetlen erőteljes hajtást kapunk. Viszont ba a nyár folyamán fejlődött rész elején vágjuk el a hajtást, az ág végén (körkörösen) több hajtás fejlődik. A karbantartó metszésre szüret után (augusztus) kell sort keríteni. Átvilágító metszésre 2—3 évenként tart igényt a kajszi, ifjításra pedig egyáltalán nincsen szükség. TRUBAČ VLADIMÍR agrármérnök, a mezőgazdasági tudományok kandidátusa A juhok élettani sajátosságai A juhtenyésztésnek hazánkban gazdag hagyománya van. Az emberek már a múltban felfigyeltek a juhok viszonylagos igénytelenségére, és nagyra értékelték, hogy az állatok a kevésbé értékes tömegtakarmányokat is jól hasznosítják. Persze azt is tudatosították, hogy az állattartás csakis akkor eredményes és jövedelmező, ha az állomány egészségi állapota kifogástalan. Számtalan hiteles adat és hagyomány igazolja, hogy ez a kérdés állandóan foglalkoztatta a tenyésztőket. A háború utáni években fellendült a juhtenyésztés, újabb ismeretekkel gazdagodott az állategészségügy. jelentős szemléleti változásokkal találkozhatunk az anyagcserével kapcsolatban, és egyre inkább megvilágítottak az ásványi anyagok szerepét. Több fertőző és élős ködők okozta betegség felszámolására kínálkozott lehetőség, s mindez eredményesebbé tette a betegségek gyógyítására, illetve megelőzésére irányuló törekvéseinket. A háztáji tenyésztők munkáját segítendő, induló sorozatunk néhány írásában a juhok fontosabb és leggyakrabban előforduló fertőző, illetve élősködők okozta betegségeivel és anyagcsere-zavaraival fogunk foglalkozni. Abból indulunk ki, bogy ezek az ismeretek nélkü lözhetetlenek, annál is inkább, mert számos betegséget csak céltudatos munkával, következetességgel lehet megelőzni. Sok szervi és anyagcserével kapcsolatos megbetegedés érthetőbbé válik, ha figyelembe vesszük a juhok sajátos élettani tulajdonságait. Kevesen tudják, hogy a többi háziállattal szemben, éppen a juhnak van leghosszabb emésztőrendszere. A szarvasmarha esetében a belek hossza az állat testbosszának tízszerese. A sertésnél ez az arány 1:15, a kutyánál 1:5, viszont a juhok és a kecskék esetében a bélhosszúság a testhossz huszonötszöröse. Kétségtelen ,hogy ez a felépítés lehetővé teszi a kevésbé értékes takarmányok hasznosítását; persze csak akkor, ha az állat közben teljes értékű eledelt is fogyaszthat. Lehet, hogy éppen erer utal a régi mondás: szalmás birkának, korpás kutyának, hiába várod, hasznát nem látod. A Imsszú emésztőrendszerben természetesen lényegesen lassúbb az emésztés folyamata. Amíg például a szarvasmarha az elfogyasztott takarmány utolsó részeit tizennégy nap múlva üríti, a birka csak huszonegy ÁIMTIGI$ZÍICV6V auácsadc nap után. Ráadásul a juhok bendőjében az emésztés erjedéses és fermentációs folyamatként megy végbe, míg a gyomorban inkább az enzimek hatása érvényesül, .mintsem az emésztősavaké. Az elmondottakból következik, hogy a juhok sokkal védtelenebbek a penészes vagy egyéb oknál fogva káros takarmányokkal szemben, amelyek bélgyuliadást, sőt, mérgezést okozhatnak. Ugyanis a jnh az emésztés során a rothadt, penészes takarmányból, ecetsavas szilázsból származó, mérgező anyagokat sokkal lassabban képes semlegesíteni, mint más kérődzők. Fiatal állatok esetében ilyen takarmányok fogyasztása katasztrófával járhat. A hosszú bélrendszerben zavart okoz a napi adag hirtelen vagy gyakori változtatása is. A legnagyobb óvatosságra tavasszal van szükség, amikor a zömmel száraz takarmányokat friss, nedvdűs eleséggel helyettesít-1 jük. Általánosságban elmondhatjuk, hogy minél rövidebb azj állatfajta emésztőrendszere, an-j nál intenzívebb az emésztősavak hatása és rövidebb az emésztés időtartama. Például a juhok mégakkor is nagyon jól hasznosítják a takarmányt, ha az adag 75 százalék ballasztanyagot, és csupán 25 százalék emészthető részt tartalmaz. Sőt! Ha a napi eleség fele könnyen emészthető, a jnhoknál felfúvódás veszélye fenyeget. Most nézzük például a sertést. Ha elejét akarjuk venni a székrekedésnek (főleg a kocák számára veszélyes), akkor a napi eleség 75 százalékának könnyen emészthetőnek kell lennie, s csak 25 százalék lehet ballasztanyag. További sajátosságként említhetjük a jnhoknak a kénvegyületekkel és a konyhasóval szembeni igényét. Ezekre az anyagokra nem csupán a gyapjú növekedéséhez van szükség, de az emésztésben is fontos szerepet játszanak. A juhok tulajdonképpen a kénvegyületekkel és a konyhasóval ellensúlyoz zák a terimés takarmányok túlzott káliumtartalmát. Igen fontos szerepe van a másznék és a foszfornak, szűkebb értelemben e két elem kölcsönös (2:1 vagy ennél kisebb) arányának. A juhok számára szükséges nyomelemeket a nyitrai Bioveta által gyártott „Liz pre ovce“ készítmény adagolásával lehet biztosítani. A nyomelem-készítmény — szelénnel kiegészítve — préselt formában kerül forgalomba, növeli az állatoknak a kedvezőtlen külső tényezőkkel szembeni ellenállóképességét, s mint kiegészítő, a med dőség elleni harcban is a segítségünkre van. Egyébként itt is érvényes a szabály — könynyebb megelőzni, mint gyógyítani. Külön fejezetet érdemelnének a tenyésztői munka eredményességét döntően befolyásoló egyéb tényezők. Például az állatok elszállásolásával kapcsolatos követelmények. Közismert, hogy a juhok jól tűrik az időjárás viszontagságait. Viszont a szálláshellyel szemben bizonyos igényeket támasztanak. A háztájiban épített istállók, ólak zöme sajnos tökéletesen zárt létesítmény, melynek párás levegője mintegy vizes borogatássá változtatja az egyébként kitűnő hőszigetelő tulajdonsággal rendelkező gyapjút. így hiába van meleg az istállóban, mégis megfáznak az állatok. Dr. KÖRÖSI RUDOLF állatorvos ZZEKKESZJÉ! шавш В. I.-nek V-be: Kételkedve olvastuk sorait, "hiszen levelében lapunk rendszeres olvasójának nevezi magút, ugyanakkor — az 1981. december 12-én megjelent számunk szakrovatának cikkére hivatkozva — nehezményezi, hogy csupán a nutria leölésével és leprémézésével foglalkozunk, az alapvető tenyésztői tudnivalókról viszont mélyen hallgatunk. Ha valóban rendszeresen olvasná lapunkét, akkor bizonyára felfigyelt volna arra a cikksorozatra (szerzője Točka Imrich agrármérnök, a mezőgazdasági tudományok kandidátusa volt), melyet március 21. és május 9. között megjelentettünk. E sorozatban, melynek indulását előre jeleztük, minden fontos kérdésre kitértünk, 'beleértve a nutriatartás jövedelmezőségét is. Tudjuk, újabban nagyon sokan kedvet kaptak a nutriatenyésztéshez, de hasonló sorozat újbóli megjelentésére nem keríthetünk sort, hiszen szakrovatunknak ettől sokkal szélesebbkörű a küldetése. A régi lapokat megküldeni nem tudjuk, —* próbálja más tenyésztőkkel vagy kertészkedőktől kölcsönözni. Szakkönyvek dolgában nem sok mindent tudunk ajánlani. Üj kiadványok nincsenek, a régieket szétkapkodták. A népkönyvtárakban elvétve előfordul még Maar és munkaközösségének „Kisállattenyésztők kézikönyve“, vagy Zabral „Hogyan készítsünk nyúlketrecet, baromfiólat, galambdúcot és egyéb állatszállást“ című könyve. Ha módjában áll, próbálja beszerezni Virčíková munkaközösségének „Živočíšna výroba (Chov malých hospodárskych zvierat)“ címen a Príroda n. v. által 1977-ben megjelentetett kiadványát (tankönyv a mezőgazdasági műszaki középiskolák részére). * Már elfogyott a tökmag. Lapunk február 0 án megjelent számának szakrovatéban — a Keresik — kínálják fejléc alatt — pár sorban hírül adtuk, hogy Vehovsky Pál párkányi (Štúrovo) kertésztárs már évek éta termel egy különleges, héj nélküli magot adó tökfajtát s némi vetőmaggal is rendelkezik. Érdeklődőkben nem volt hiány, így Vehovsky kertésztárs készlete egykettőre kimerült. Most elnézést kér a levélíróktól, akik későn fogtak tollat. Aki március derekáig nem kapja meg a magot, ne várja a küldeményt. De a levelek nem kerülnek a kosárba; Vehovsky kertésztárs ígéri, hogy ősszel minden hozzá fordulónak megküldi a kért magot. (kr) A megfelelő szálláson tartott, szakszerűen takarmányozott állomány szépen fejlődik, kielégítő hasznot nyújt. Erről a keszőcési (Kyselica) Varga Istvánék példája is tanúskodik: évente hétezer koronát kapnak az eladott gyapjúért. Fotó: -bor
