Szabad Földműves, 1982. január-június (33. évfolyam, 1-25. szám)
1982-03-13 / 10. szám
AZ SZSZK MEZŐGAZDASÁGI ÉS ÉLELMEZÉSÜGYI MINISZTÉRIUMÁNAK HETILAPJA ' ____:___I________ 1982. MÁRCIUS 13. * 10. szám * XXXIII. évfolyam * Ära 1,— Kčs ACSKP Központi Bizottsága 4. illésének határozataiból kiindulva megállapíthatjuk, hogy ma már nemcsak a mezőgazdasági-élelmiszeripari komplexum dolgozói, hanem egész társadalmunk Is Ismeri azokat az okokat, amelyek szükségessé tették a mezőgazdaság 1967 óta érvényes tervszerű irányítási rendszerének tökéletesíté*ét. Elsősorban a külső feltételekkel kapcsolatosak azok a problémák, amelyeket nem lehetett már megoldani csupán ésszbrűsltési Intézkedésekkel. Ezért fokozatosan megfelelő változásokat kell eszközölni a szövetkezetek és állami gazdaságok termelési színvonalában és szerkezetében. Ezért az árakat és az egyéb gazdasági szabályzókat úgy kellett rendezni, hogy azok maximális gazdaságosságra ösztönözzék a termelőket, hogy minden ár termőföldről, minden gazdasági állattól, a beruházásokra és a bérekre fordított minden koronából, minden kilogramm műtrágyából és a felhasznált energia minden egységéből minél több kiváló minőségű terméket állítsanak elő. Az anyagi források más területein le érvényesíteni kellett a maximális gazdaságosság elvét, a tudományosműszaki haladás anyag- és energiatakarékos Irányzatait, s biztosítani az adott termelési-műszaki alap maximális kihasználását és annak hatékony korszerűsítését. Erre a korábban Is hangoztatott Irányzatra azonban nem lehetett áttérni a régi rendszer feltételei között. Ezért meg kellett teremteni az összhangot a tervezés, a gazdasági szabályozók, a bér- és káderpolitika, valamint az új követelmények, főleg s lényegesen igényesebb külső és belső feltételek között. Változások a tervezésben Az öj intézkedések értelmében a tervezés szakaszán kerül sor a legjelentősebb változásokra. Már régebben is bírálat tárgyát képezte az a gyakorlat, amikor a 'mezőgazdasági nagyüzemek többé-kevésbé direktfv módon Írtak elő jelentős számú termelési mutatót. Az egységes, földművesszövetkezetek és az állami gazdaságok csekély mértékben vettek részt a terv kidolgozásában, ami gyengítette a kezdeményezésüket, valamint a termelési feltételek, források és tartalékok ésszerű kihasználásáért viselt felelősségüket. Ezért a tervezés tökéletesített rendszere a mezőgazdasági-élelmiszeripari komplexumban azzal számol, hogy a mezőgazdasági üzemek sokkal aktívabban vesznek részt a 7. ötéves terv kidolgozásában. Javaslataikat kezdeményező tervek formájában veszik figyelembe, mégpedig a felvásárló szervezetekkel való szoros együttműködésben, amelyek a mezőgazdasági nagyüzemekkel hosszú távú szerződéseket kötnek a termékek szállítására. Az 1982-es évtől kezdődően és az egész 7. ötéves tervidőszakban az állami terv csak a gabonafélék és a vágóállatok felvásárlását határozza meg kötelező formában az irányítás minden szintje számára. A járási mezőgazdasági igazgatóságok azonban az új alapelvek értelmében még további három mutatót is megállapíthatnak a mezőgazdasági nagyüzemek számára, amelyek a termelés és a termékfelvásárlás legfontosabb ■ feladataira vonatkoznak. A többi terméknél csupán értesítik a szövetkezeteket és az állami gazdaságokat, hogy milyen objektív Igények vannak az állami alapokba történő felvásárlás területén, s ezeket a feladatokat a mezőgazdasági nagyüzemek a felvásárló szervezetekkel való szoros együttműködésben biztosítják. A tervezés tökéletesítésének további alapvető irányzata az, hogy szorosabbra fűzi a mezőgazdasági és élelmiszeripari termelésben részt vevő reszortok érdekeit és kötelességeit, valaűiint a tervek egységes kidolgozását. Ezáltal szorosabb összefüggésbe kerül a mezőgazdasági termelés az anyagi-műszaki ellátással, olyan feltételek között, amikor a termelés anyagi befektetéseinek mintegy 70 száazléka a népgazdaság más ágazataiból származik , Az üj intézkedések feltételezik, hogy a jövő évtől kezdve már a tervbizottságok szintjén fogják összeállítani a tervet, mégpedig a mezőgazdasági termelés anyagi-műszaki ellátásában részt vevő összes reszort javaslatai alapján. A tervjavaslatot a szövetségi kormány és a nemzeti kormányok hagyják jóvá, s annak teljesítését az egyes reszortokban, a tervező szervekben és a kormányüléseken ellenőrzik. Ezek az intézkedések döntő mértékben elősegíhetik azoknak a hiányosságoknak a felszámolását, amelyek a reszortizmusből és a terv nem kielégítő mérlégegyensúlyáből származnak. Ugyancsak jelentős változásokra kerül sor az állőalapok újratermelésének tervezésében. A mezőgazdasági nagyüzemek szempontjából elsősorban a beruházások új kategórizálásának van jelentősége. Az ötmillió koronáig terjedő beruházásokra ugyanis nem vonatkoznak a központilag meghatározott keretek, ami lehetővé teszi az állattenyésztést telepek, a raktárak, tárolók stb. hatékony felújítását és átépítését. Nem a „mazsolát“ kell kiszedni Az előbbiekből is látható, hogy lényeges változásokról van szó, amelyek a mezőgazdasági nagyüzemek jogkörét is kiszélesttik az irányítás és a tervezés folyamatában. Ez tulajdonképpen a demokrácia elmélyítését jelenti a terv kidolgozásában és megvalósításában. Nagyon káros és helytelen lenne azonban, ha a tervezésnek ezeket a jól megfontolt és távlatilag ható elemeit a szövetkezetében és az állami gazdaságokban úgy értelmeznék, hogy minden üzem csak azokat a feladatokat fogja kiválogatni, amelyek számára a legelőnyösebbek. Képletesen mondva, ha a közös kalácsból csak a mazsolát csipegetnék ki, s a tefllönfrözó okokból nem eléggé vonzó, de a társadalom számára fontos termékek előállítását kikerülnék, hogy azok termelését vállalja „valaki más“. Az új szabályozási rendszerről nem ez volt az elképzelés, s az ilyen jelenségeket csirájában kell elfojtani. Tudjuk, hogy minden demokráciának, igv a mi Szocialista demokráciánknak is két oldala van. A dolgok egyik oldala az, hogy az efsz-ek vagy az állami gazdaságok szabadon, saját termelési feltételeik tökéletes Ismerete alapján tehetnek javaslatot a termelés és az áruértékesítés szerkezetére; a demokrácia másik oldala pedig abban rejlik, hogy az üzemi és csoportérdekeket minden gazdaságban összhangba kell hozni az egész szocialista társadalom érdekeivel. Más szavakkal mondva: öntudatosan kell viszonyulni az állami tervben kifejezett társadalmi megrendeléshez. Ez a viszonyulás azonban sokkal nagyobb igényeket támaszt a tervfeladatok előkészítésével, az adásvételi szerződések megkötésével szemben. Ezek az igények egyaránt vonatkoznak a tervezési folyamat minden résztvevőjére, vagyis a termelőkre, a járási mezőgazdasági igazgatóságra, de elsősorban a felvásárlókra. Ugyanis a jövőben nem várhatják ölbe tett kézzel, mint korábban, hogy a mezőgazdasági nagyüzemek beszállítják a terményt egészen az átvevőhelyre, sőt még válogatni.Is fognak abban. A felvásárlóknak az'új feltételek között integráló szervekként kell gondoskodniuk a termelési feladatok teljesítéséről, a mezőgazdasági nagyüzemekbe, törődniük kell a termékek megfelelő minőségével és a választékkal, a betakarítás és a felvásárlás ütemtervének kidolgozásával az egész év folyamán. Ezért az új intézkedések lényeges mértékben megerősítik a hosszú távú szerződések jelentőségét, amelyekben meg kellene oldani minden problémát. Az integráló szervezet ennek értelmében integrációs alappal is rendelkezni fog, hogy a. gazdasági ösztönzők megfelelő hatást gyakoroljanak az adásvételi kapcsolatokra. Érdekeltségek az eredményekben Az irányítás gazdasági szabálvoióí Is jelentős mértékben változnak. El-i ' ) sösorban a népgazdaság többi ágazatához hasonlóan — kifejezően megnövekszik a nyereség szerepe: a mezőgazdaság állami szektorában a nyereség! terv teljesítésének cseltélv mértékű elmaradása is csaknem ötödrésznyi arányban csökkenti a felhasználható béralapot. A nyereségtől — habár kisebb mértékben, mint az állami gazdaságokban — a szövetkezeti tagok javadalmazása is függ. A mezőgazdaságban a népgazdaság többi ágazatától eltérően az anyagi érdekeltség továbbra is öszszefügésben marad az árutermeléssel, illetve a bevételek teljes terjedelmével. Ráadásul ez a függőség meg is erősödik a bevételi növekményprémiumok bevezetésével. Továbbra is számításba jönnek a beruházásokat és a termelést elősegítő pénzügyi juttatások. Ezeket azonban csak egyes kiválasztott nagyüzemek kapják gazdaságuk megerősítéséhez. A mezőgazdasági nagyüzemek körülbelül hárpmnegyed részében azonban a dolgozók javadalmazását saját gazdálkodási eredményeikből kell biztosítani. Ezekből az új szabályzatokból az évi tervek jóváhagyásának jelenlegi időszakában, s a gazdasági tevékenységre vonatkozó minden intézkedéssel kapcsolatban minden gazdaságban le kell vonni a szükséges követ-, keztetéseket, annál is inkább, mert a mezőgazdasági termelés fejlesztéséről korlátozott anyagi alapok mellett kell gondoskodni. Az önállóság együtt jár a felelősséggel Irta: JÄN JANOVIC mérnök, aa SZSZK mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztere A Trnavai Körzeti Vetőmagtisztító Állomás évente több mint nyolcezer tonna vetőmagot készít elő. Ebből közel hatezret tesz ki a gabona- és a kukoricavetőmag. Az állomás feladata nemcsak a tisztítás, hanem a szárítás, csávázás és a szállítás is. Az idei tavaszi idényre már kiszállítottak 300 tonna árpát, s szállításra készen áll 2600 tonna kukoricavetőmag is Fotó: CSTK Mit jelent ez a gyakorlatban? Elsősorban azon kell elgondolkodni, hogy milyen előnyök származhatnak a bevételi növekményprémiumokból a gazdálkodás számára. Említsünk meg néhány adatot: az árutermelés évi három százalékos növekedése esetében a prémium egy mezőgazdasági dolgozóra számítva átlagosan 1100 korona tiszta jövedelmet eredményez, melynek 30 százalékát a dolgozók közvetlen jutalmazására lehet felhasználni, a többit pedig a bővített újratermelés kiadásainak fedezésére lehet fordítani. Ejz az új gazdasági szabályzó elsősorban a termőtalaj jobb kihasználását követeli, meg. Hiszen minden hektár eddig kihasználatlan földterület megművelése a bevételeken kívül 2700 korona tiszta jövedelmet hoz a növekményprémiumból a szövetkezet vagy az állami gazdaság pénztárába. Aki elhanyagolja a termőföld megművelését, az saját magát károsítja meg. Hasonló a helyzet a veszteségek ellen folytatott harcban. Aki például a betakarítás után még összegyűjt két tonna répát egy hektárról, az nemcsak 650 korona árbevételhez, hanem 200 korona bevételi növekményprémiumhoz is jut. Ebből a szempontból kell elbírálni a termelést szerkezetet Is. Az ipart növények termesztése nagy bevételeket eredményez egy hektárról. Akt tehát — a társadalom szükségleteivel összhangban — kiszélesíti az ipari növények termesztését, az saját gazdasági helyzetét is javítja. Előtérben a jó minőség Tudjuk, hogy nem könnyű feladat minden apró földterület megművelése a határban, ugyancsak nem könynyű a rétek és legelők maradéktalan kihasználása, a cukorrépa, a burgonya, a takarmánynövények és a len betakarítási veszteségeinek a csökkentése, valamint az ipari növények termőterületének a kiszélesítése. Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy a tervben biztosított eszközökkel lényegesen jobb eredmények is elérhetők. 1 A mezőgazdasági- élelmiszeripari komplexum.tökéletesített tervezési és irányítási rendszere azonban nemcsak a termelés mennyiségi növelését ösztönzi, hanem a hatékonyság növelését és a termelési költségek csökkentését is szorgalmazza, mégpedig két okból: ■ A termelés biztosításához az egyes termelőeszközökből, a központi takarmányforrásokból, a műtrágyákból és a növényvédelmi vegyszerekből, gépekből, gázolajból és tüzelőanyagból, beruházási keretekből és az anyagi-műszaki ellátás egyéb tartozékaiból csak az adott és korlátozott terjedelmű alapokkal rendelkezünk. . (Folytatás a 2. oldalonJ
