Szabad Földműves, 1982. január-június (33. évfolyam, 1-25. szám)

1982-03-06 / 9. szám

I 1982. március В. SZABAD FÖLDMŰVES 7 Példás könyvtár Lédec (Ladice) 1046 lakosú kisköz­ség; a nyltrai (Nitra) járásban, a gí­­mesi várrom közelében fekszik. Lako­sainak túlnyomó része magyar anya­nyelvű. A lakosság többsége mező­­gazdasági dolgozó, a többi ipari munkás és értelmiségi: hivatalnok, pedagógus, egészségügyi dolgozó. A faluban szlovák és magyar anyanyel­vű alapfokú iskola működik. És van egy kultúrház, melyben helyet kapott a népkönyvtár. Vezetője Latika Te­réz, az óvoda igazgatónője. Kedves, barátságos, intelligens asszony. A Csallóközből került ide, egészen vé­letlenül. A pedagógiai középiskola befejezése után Lédecre helyezték tantíani. Ennek már több mint húsz éve. Azóta sok minden megváltozott életében. Például 1961-ben férjhez ment, s ma már három gyermek édesanyja. Munkája, családja mellett egy percre sem feledte a falu kultu­rális életének fellendítését. Érdem­leges tette, hogy 258 kötettel létre­hozott egy könyvtárat, azzal a szán­dékkal, hogy a falu lakói olvassanak, ne csak rádiót hallgasasnak, tévét nézzenek. Latika Teréz ennek tudatában nagy lelkesedéssel végezte munkáját. S fá­radozása nem volt hiábavaló: ma már a népkönyvtár olyan könyvállo­mányai és olyan olvasótáborral ren­delkezik, hogy neve országos vi­szonylatban is ismert. A sok kitünte­tés és elismerő oklevél mellett a lé­deci könyvtár 1972-ben megkapta a Szlovák Szocialista Köztársaság Mű­velődési Minisztériumának legmaga­sabb kitüntetését, a „példás könyv­tár“ címet. Ez a cím azóta is a bir­tokukban van. Ezek után arra voltam kíváncsi, milyen egy példás könyvtár. A veze­tőnő kíséretében alkalmam volt meg­tekinteni a könyvtár helyiségeit, a könyvek birodalmát. A népkönyvtár, mint már említet­tem, a kultúrház első emeletének he­lyiségeit foglalja el. Az első helyi­ségben a falitáblán az új könyvek borítólapjainak ügyesen kivágott fi­gurái, címei keltik fel az olvasó fi­gyelmét. A másik kisebb táblán me­­sekönyv-illusztrációk a gyermekek érdeklődését hivatottak felkelteni. Ebben a helyiségben található a szlo­vák és magyar nyelvű gyermek- és Ifjúsági irodalom. Amikor teheti, itt dolgozik Latika Teréz: rendezi a könyveket, írja a jegyzéket, a cím­kéket; egyszóval itt látja el könyv­tári teendőit. A másik helyiségben van a szlovák, a harmadikban pedig a magyar nyelvű szépirodalom. Emel­lett a polcokon helyet kapott a szak­irodalom, és egyéb társadalmi témá­jú könyvek, összesen 6089 könyv. Ennyi az állomány. A lapok, illetve a folyóiratok száma 38. A hazai saj­tótermékek vannak túlsúlyban. Ezen­kívül van egy lemezjátszó, 280 darab lemezzel. Nézelődés közben egy ilyen megjegyzést is találtam: „A könyvek­re jobban vigyázaznak!“ — A gyerekek bizony nem kímélik a könyvet — jegyezte meg Latika elvtársnő. — Keresgélnek a könyvek között, leszedik a polcról, de vissza­tenni már elfelejtik. Alig győzök rendet teremteni. De ez csekélység, annak örülök, hogy eljönnek és ol­vasnak. A könyvállománnyal, a könyvellá­tással elégedett vagyok. Ki-ki meg­találhatja az ízlésének megfelelő ol­vasmányokat. Amint megtudtam, az olvasott írók közül még mindig jó­­kai, Mikszáth Móricz Zsigmond viszi a pálmát. De azért a mai magyar írók és a csehszlovákiai magyar írók művei is népszerűek. A könyvespol­cokon megtalálhatók Németh László, Tersánszky J. Jenő, Déry Tibor, Fejes Endre, a csehszlovákiai magyar írók közül Egri Viktor, Duba Gyula, Lovi­­csek Béla, Mács József, Ordódy Kata­lin művei és természetesen az ifjú­sági írók — Verne Gyula, May Ká­roly stb. — kalandregényei is. A nagy költők között ott találjuk Pető­fit, Aranyt, Adyt, Vörösmartyt és Illyés Gyulát. De vannak olvasók, akik a szépirodalmon kívül az úti­rajzokat, a detektív-regényeket, a szakirodalmat vagy az egészségvé­delemmel és a gyermekneveléssel foglalkozó könyveket is böngészik. És ami a lényeg, hogy olvasnivaló' bőven akad. — Meg olvasó is — mondta a könyvtárosnő. — Van olyan nap, a­­mikor egy alkalommal kétszáz köny­vet kölcsönzők ki. Igyekszem minden évben új könyveket vásárolni, habár a bevásárlás, a könyvek rendelése és egyáltalán a könyvtári munka sok utánjárást igényel. Emellett én taka­rítok, és ha kell, fűtök is. Az ered­mények fölülmúlják azokét, akik mindezt pénzért csinálják. Én mind­ezt 1958 óta anyagi támogatás nél­kül végzem. Pedig most nagyon jól jönne egy kis anyagi segítség, mert három felnőtt gyermekem van, akik tanulnak. Az erkölcsi elismerés nem mindig elegendő. De azért így is szí­vesen vagyok a könyvek között, örü­lök, hogy az emberek olvasnak. Per­sze ennek érdekében sok olyan ak­ciót szerveztem, ami a könyv meg­­szeretettetésére irányul. Családokat szerveztem be az olvasásba. Ennek eredményeként a falu lakosságának olvasottsága túllépte az országos át­lagot, amiért a legmagasabb kitünte­tést kaptuk. Az utóbbi években az olvasók száma valamelyest csökkent: míg például 1971-ben 420 olvasót tartottunk nyilván, addig tavaly 315-öt. 1981-ben 6535 volt a könyv­kölcsönzések száma és ötezer új könyvet vásároltunk. — Milyen formában szervezik az olvasást?. — Amint látja, itt egyrészt hely­szűke miatt, másrészt a rossz fűtési lehetőség miatt nem tudunk olvasó­termet nyitni. Ezért a könyveket minden pénteken kikölcsönözzük. A legidősebb olvasónk a nyolcvanéves Varga Mária néni, a legrégibb \jedig Fazekas Józsi bácsi volt (tavaly meg­halt), ő, míg élt, tucatjával vitte tő­lünk a könyveket. Továbbá Balázs István bácsit is meg kell dicsérnünk az olvasás szeretetéért, mert míg bírt, rendszeresen kölcsönzött köny­vet. A régiek közül még mindig aktív olvasónk a 81 esztendős Hajdú Ist­ván. Valamikor a feleségével együtt jártak a könyvtárba. A múló évek során a felesége látása úgy megrom­lott, hogy már nem lát olvasni, de a férje hangosan olvas fel neki. Az olvasás másik formája az olva­sókörön belül történik. A Nőszövet­ség helyi szervezete mellett működik három csoport: két magyar és egy szlovák nyelvű. Az első csoportot Jókai Mária, a másodikat én, a har­madikat pedig Vargová Valéria, a szlovák alapiskola igazgatónője ve­zeti. Az olvasókör tagjait a közép­korú nők képviselik, de vannak fia­talok is. Az olvasókörben vannak igen aktív tagok, mint például Baráth Mária, Dubay Erzsébet, Betkó Erzsébet, Pú­chovský Júlia, Székely Erzsébet, Var­ga Rozália. Ök azok, akik a könyve­ket elolvassák, tartalmából jegyzetet készítenek s időközönként, amikor összejön a csoport, elemzik a köny­vet. Egy-egy ilyen összejövetelen élénk beszélgetések, viták folynak, s egy-egy könyv kézről kézre jár. A passzív hallgatók azok, akik sokat olvasnak, de a könyvről véleményt mondani nem mernek, nincs bátorsá­guk, de itt végülis bátorságot kapnak és bekapcsolódnak a beszélgetésbe. A falu lakóinak olvasottsága a kul­turális életben is megmutatkozik. Ápolják a népi hagyományokat. A nyitrai járás büszkesége a százhúsz tagú Párta együttes, mely rangos fel­lépéseivel országos hírnevet szerzett a Zoboraljának. Műsoráról ez év má­jusában nagylemez jelenik meg. Az együttes kilenc falu — köztük Lédec — lakodalmi szokásait mutatta be a Tavaszi szél... országos versenyen, nagy sikerrel. Ebben a kultúrmunká­­ban nagy érdeme van Latika Teréz­­nek, Jókai Máriának és mindazok­nak, akik együtt élnek a néppel, s a falu kulturális életének további fellendítésén fáradoznak. S hogy egy faluban milyen az ol­vasottság, az a könyvtáros ráter­mettségén, lelkiismeretes munkáján, könyvszeretetén múlik elsősorban. Mert nem elég csak megszerezni a jó könyvet, az olvasókat meg is kell tartani. Lédecen Latika Teréz könyv­tárosnő vezetésével érvényt kap az írott szó, a könyv. NAGY TERÉZ S mégis ebben a gyönyörű jelenetben történt vele egy kis baki. Az agyon­­kízott Nyilas Misi sírva kiáltja oda a jelenet végén az igazgatónak: „Igazgató úr, én nem csináltam sem­mit!“ S zokogva tenyerébe rejti az arcát. Nos az egyik előadáson Anni­ka kissé modernebbül szólította meg felettesét, imigyen: „Igazgató elvtárs, én nem csináltam semmit!“. S ami­kor sírva leborult, csodák-csodájára a közönség nem nevetett. Mi is csak mosolyogtunk, vagy talán csak meg­rándult az ajkunk. Petrécs Anna Az idősebb színészgenerációhoz tar­tozik, bár maga még fiatal. Hisz csak 1946-ban született Órsújfalun (Nová Stráž). Közgazdasági középiskolát végzett Tornaiján (Šafárikovo), s min­den adottsága, tehetsége megvolt ah­hoz, hogy Jó üzemgazdász váljék be­lőle. Nos, nem így történt, mert elra­gadta őt a szlnészélet utáni vágy, s tanulmányai befejezése után a szín házhoz jelentkezett. Ez 1964-ben volt, amikor a színház Móricz Zsigmond Kismadár című színművének bemuta­tására készült. Petrécs Anna mindjárt nagyobb szerepet kapott; ő játszotta Lencit, a „kismadár“ húgát. Olyan kedvesség­gel, olyan kislányos bájjal játszotta, hogy utána már a Lőcsei fehér asz szonyban újabb szereppel bízták meg, mégpedig a szerencsétlen kislány szerepével, akit vaskalitkába zárnak, ártatlanul. Ez már igényes drámai szerep volt Utána az Őri muri kis­­cselédjében találkoztam vele, ahol egy veszett táncot jártunk el kettes­ben. Még az asztalon is táncoltunk. Neki könnyű volt, hisz fiatal volt és csak 50 kilós. De én mindkettőben a duplája. Annuska kitűnő táncos volt. Tánc­tudását később a Bölcs kádi című mesejátékban is megcsillogtatta, ahol az egyik Bajadér volt. Mozgásából keleti báj, titokzatosság és erotika sugárzott. Aztán, talán fiatalsága miatt egymás után három „nadrágos“ szerepet kapott, ö volt például Emil a Vi’ég négy sarkában, szépen ját­szotta el a légitámadáskor tragiku­san meghalt kisfiú szerepét. Ahogy a hordágyon haldoklott előttem, bú­csúkönnyei valóban végig folytak maszatos arcán. Higyjék el, vele sír­tam, hisz a háborúban magam is sok ilyen haldokló gyereket láttam. A Légy jó mindhaláligban — bár be­ugrással — de eljátszhatta a világ­­irodalom legszebb kisfiűszerepét, a Nyilas Misit. Nagyon jól játszott, különösen a kihallgatási jelenetben. Harmadik fiúszerepe a Lúdas Ma­tyiben volt, ahol későbbi férjével,' Boráros Imrével két rakoncátlan fa­lusi kölyköt alakítanak. A Bernarda házában már komoly tragika! képes­ségéről ad számot, majd következik az Anna Karenina Dollyja, ami már nagy szerepe. Érett asszonyt kell megformálnia. Még utána is két szép asszonyt kell eljátszania, egyiket az Időzített boldogságban, másikat pe­dig a Diplomásokban. Ebben ragyo­góan szép volt és undokul léha, ami­lyenek a szépasszonyok unalmukban csak lenni tudnak. A Vágyak tornya ban ismét lányszerepet kap, s utána ő kapja meg a színház, talán legna gyobb sikerrel játszott darabjának, e Szalmakalapnak egyik főszerepét. Ű Helénke, a menyasszony, akit végig hurcolnak Párizson, s akit a sok hányattatás közben a süket Nagybá esi mindig megkérdez: „Ugy-e, bol­dog vagy, Helénke?“. Soloviő darab jában, az Ez aztán a meglepetésben megint fiatal lányt játszik. Kassai vendégszereplése, majd az anyasági szabadság után ismét színpadra lép, eljátszhatja a Szent Péter esernyő­je. legmulatságosabb, színésznyelven mondva, ziccerszerepét, a Madamot, a nevelőnűt. Ebben a szerepében olyan édesen affektál, keverve a franciát a magyarral, hogy nyíltszíni tapssal jutalmazza a közönség. Szinte próba nélkül ugrott be a Peti kalandjai Nagymama szerepébe, utolsó közös darabunkba, ahol rá­adásul bajuszos férfit játszott- siker­rel. Mert Petrécs Anna nem egy kis színész. SIPOSS ÉRNŰ / CSOKONAI VITÉZ MIKÄLY kz alvó Lilla felett Kis Zefir! mejjére Csendesen borúit, Féltedéit csecsére Gyenge szárnynyal fújt, Nyűgöd) csendességgel Itten, szép Nimfái Ládd, melly büszkeséggel Féd e’ bódog Fa; Vágyva árnyékozza Téjszín kebledet, Melly duplán bóltozza Márvány szivedet. Két szemed’ héjjában Eltern 's hóltom áll. Csendes árnyékában Álom, ’s Ámor hál, Sőt, ha tudsz, leikébe Bú)) egészen bé, ’S tudd meg, hogy fektébe‘ Rólam álmod-é? Nem! — Magam vizsgálom. Mit gondol most ott. Vonj szemére, ÁlomI Dupla kárpitot, Mind kettő szemedre Rózsalántzot fűz. Nyűgödj csak kedvedre; NyűgödI drága Szűz! Szép Virágszálocska, Mind terűit alá! Híves árnyékocska, Szállj lebegve rá! fátszodtasd alfába’ Kedves képekkel, Vidd I dáliáb a, Hogy ne keljen fel. Mennyi ösvényemben A’ tövtsk ’s haraszti Maid ropog mentemben. Ámor! szedd fel azt Édesítsd nyugalmát, Tiszta Cserqeteg! Jóiietek: jutalmát Vénus adja meg. Ah, melly édes ízzel Alszik Kintsem itt! — x.Pivty, pacsirta, csízzel... Majd felserken ... Csitt!! RADNÓTI MIKLÓS Az asszonyom pipacsot lát és fiittyent nekem az úton át s hogy visszafüttyentek, lehajol. Két ujja végtgesűszik a szár szőrén s a fű közt megáll. Es már kezében lángol a lenge virág. Újra füttyentek; fütyömbe boldog madár füttye vág s ő mosolyog: Pipacspirossal zendüljön a világ! PAUL GÉRALDY: Vallomás Dühös vagyok, követelő, mogorva, elégedetlen, féltékeny, bolondos, boldogtalan, házsártos is, gyakorta. Nagyon szeretlek s így lettem nagyon rossz. űzlek. Gyötörlek. S-zidlak is örökkön. Beh boldogabb, beh szeretettebb lennél, ha nem te volnál mindenem a, földön s ha volna más, mi nékem szentebb ennél. PAUL VERLAINE Nyár lesz tehát Nyár lesz tehát, tündöklő és meleg: örömöm édes cinkosa, a roppant napfény, a selymek közt még szabadabban kiemeli drága szépségedet; a kék ég, a hullámzó, büszke sátör, alásuhog és csókjaival ér homlokunkra, mely forró lesz s fehér a boldogságtól és várakozástól; s ha jön az este, langyos szél susog, fátylaid játékosan megsuhognak, s baráti mosolyát a csillagoknak együtt nézzük majd, ifjú házasok. Szabó Lőrincz fordítása

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom