Szabad Földműves, 1982. január-június (33. évfolyam, 1-25. szám)

1982-03-06 / 9. szám

SZABAD FÖLDMŰVES 1982. márcine 8. 8 Az esti műszak kezdetekor ér­keztem az ipolynyéki (Vinica) Béke földművesszövetkezet te­lepére, hogy Morvái Lászléné fe­jőnővel beszélgessek. Nagy volt a sürgés-forgás: az etetők hordták a takarmányt, a fejők az edényeket ké­szítették elő a fejőshez. Nem lehetett őt kiszakítani a közösségből, de meg­beszéltük, hogy este a lakásán talál­kozunk. XXX — Sokat lehetne mesélni az éle­temről, az elmúlt 58 évről — kezdte a beszélgetést, amint helyet foglal­tunk. — Eseményekben gazdag évti­zedek —, de a jóra bizony sokáig kellett várni. Hatan voltunk testvé­rek, ekkora családnak a múltban nem volt könnyű előteremteni a meg­élhetéshez szükséges anyagiakat. Szü­leim pásztorok voltak, mi gyerekek tavasztól őszig kint voltunk a határ­ban, tereltük a juhokat. Még nem voltam tizenhárom éves, s, '-'-Вщ. к-' amikor édesapám az első világhábo­rúban szerzett betegségébe belehalt, Így a pásztorélet véget ért, magunk­nak kellett kereset után nézni. Én a faluban levő parkettgyárban segéd­munkásként dolgoztam a körfűrész mellett. Nem volt könnyű a munka, de igyekeztem becsületesen dolgozni, nehogy elküldjenek. Később, főleg a Jobb kereset végett, többen, lányok, Pestre mentünk munkát keresni, de mivel nem találtunk, gyalog jöttünk haza. — Itthon mihez kezdett? — Alkalmi munkából éltem: nap­számba jártam, nyáron pedig aratni. Hajnaltól késő estig kint voltunk a mezőn, a tűző napon, szinte megál­lás nélkül ment a munka. Akkor nem is éreztem annyira a fáradtságot, de amikor megpihentem vagy reggel, a­­mikor felkeltem, bizony éreztem a derekamat. Húszéves voltam, amikor férjhez mentem. Ezután már otthon marad­tam, mert egyre szaporodott a család. Hat gyermekem született: három fiú és három lány. Ma már mindannyian önálló emberek, megnősültek, férjhez mentek, jól megy a soruk, dolgoznak, pénzt keresnek. Margit itt a szövet­kezet állattenyésztésében dolgozik, a nemzeti bizottság képviselője, párt­tag. Férje hegesztő, az aranyfokozatú szocialista brigád vezetője. Vince Ipolyságra került, Jancsi Zólyomban kőműves. Ö nagy állatbarát, hobbija a solymászat. Rózsiék a férjével együtt itthon laknak, velem. Ök is a szövetkezetben dolgoznak. A többi gyerekem meg itthagyott örökre, el­ment fiatalon, Erzsit tizennégy éves korában tüdővész vitte el, Lacit a méhek csípték össze, attól halt meg huszonnyolcéves korában. — A szövetkezetben mióta dolgo­zik? — A férjem halála után, 1973-ban léptem be a szövetkezetbe, azóta itt vagyok. Huszonöt tehenet fejek, havi 1500 koronát keresek. Korábban egv idős asszony gondozását is elvállal­tam, sőt az autóbusz várótermét és környékét is rendben tartottam. So­kan szóvá is tették, hogy minek kell nekem ennyit dolgozni. Két éve nyugdíjba mentem, élhetnék nyűgöd tan. De nekem hiányzik a munka, nem tudok otthon tétlenül ülni. Bár már kétszer is megoperáltak, ráadá­sul nemrégiben a kezem is eltört. — Munkabaleset érte? — A, dehogy, képzelje el, ötvenkét éves koromban tanultam meg bicik­lizni. Vettem egy kerékpárt, azt a „kiskerekűt“, aztán próbálkoztam. Az udvarban volt egy szénrakás, mindig az állított meg, mert nem tudtam megállni. De ma már úgy megy, mint a karikacsapás, igaz ára is van, mert akkor törött el a karom, jó dolog a jármű, sok fárasztó lépést meg lehet vele takarítani. A gyerekeknek autó­juk van, nekem kerékpárom. Kép és szöveg: Böjtög János Otthonukat maguk apitették Kétrészes, négygombos kiskosz­tüm, derékig érő kabátkával A pamutvászonra vagy a most el­terjedt szintetikát is tartalmazó szö­vetre hímzett térítőkét, függönyöket, horgolásokat ajánlatos előáztatni lan­gyos vízben, majd semleges, szinteti­kus mosószeres oldatban, $ csak ezt kövesse a mosás 60 foknál nem me­legebb vízben. Az öblítést mindig a mosóoldattal azonos hőmérsékletű vízzel kezdjük, s a továbbiakban csökkentsük szoba­hőmérsékletűre. Többszöri öblítővíz­­csere után a textíliát kinyomkodjuk vagy centrifugáljuk. Az utolsó öblí­tővízbe néhány csepp ecetet is tehe­tünk, ez a hímzőfonál színeit élén­kíti. A kézimunkát legjobb akkor va­salni, amikor még kissé nyirkos, ha viszont megszáradt, permetező ned­vesítés szükséges. Hogyan szerezte nevét a nyúl? ■ gy nyári napnyugta után, mi­kor az első harmatcseppek gyönggyé gömbölyödtek a lab­da levelén, a nyúl meg a róka az árokparton ücsörgött nagy unatko­zásban. Szótlanul bámulták a semmit, pedig nagyon szép volt körülöttük a világ. Végül is a nyűi törte meg a nyomasztó csendet. — Jó neked — mondta a rókának. i— Téged mindenki ismer és csodál. Meséket találnak ki rólad, meg fur­csa történeteket. — Bizony, — bólintott a róka, s közben nagyokat ásított. — Vörös róka, vörös ló, vörös em­ber egy se jó ... — gajdolta a nyúl szomszédjára sandítva. — Micsoda? — kapta jel a róka a fejét. — Mi nem jó? — A vörös ember nyilván, be ez csak amolyan szójáték, hogy a neve­det versbe foglalhassák. Bezzeg ve­lem senki sem törődik. Csak tudnám, hogy miért? — Miért, miért. Mert nincs rajtad semmi különös. Egyszerű szürke négylábú vagy, akár a többi. Kicsi a füled, rövid a farkad, a szőrméd még csak jóindulattal nevezhető bun­dának. Bezzeg az enyém! Két kézzel kapnak utána a szűcsök. Lábastól, farkastól terítgetik nyakukba az asz­­szonyok> és ha tudnád, hogy milyen drága pénzt adnak érte. — Oh! — jajdult fel keserűen a nyúl. Ha nekem legalább jele olyan szép farkincám lehetne, mint a tiéd, én lennék a legboldogabb rágcsáló e végtelen szántóföldeken. Áruld el, mitől olyan fényes a szőrzeted! — Mikor kicsi voltam, a mamám szüntelen ezt simogatta és drága ke­nőcsökkel kenegette. A nyúl keserves sírásra fakadt. — Most meg mi bajod? — Nekem mostoha mamám volt sosem simogatta a bundámat, és nem kenegette drága kenőcsökkel. — 0, te szegény — sajnálkozott szemét forgatva a ravaszdi. — Hogy is tudnék rajtad segíteni? — S úgy tett, mintha erősen töprengene. Az­tán hirtelen a homlokához kapott. — Akadt egy jó ötletem. — Igazán? — lelkendezett a nyúl. — Mi lenne, ha esténként meghu­zigálnám a füledet, biztosan sikerül : ne egy kicsit kinyújtanom. — komolyan gondolod? — nyitotté , tágra a szemét a nyúl. i Halálos komolyan. : — Te vagy az én leges-legjobb ba rátom — borult a róka nyakába. Fájt bizony a nyúlnak a kegyetler, tortúra, de úgy gondolta a mulya . hogy a szépségért meg kell szenved ni. A róka meg csak mondogatta ma gában kajánul: Vörös róka, vörös ló? ' majd meglátjuk kt fog ezután gúnyo ládni. A hetedik napon fújt egy nagyot c róka, és azt mondta: — Kész. Lát szott rajta, hogy meg van elégedve a munkájával. , A nyúl meg azt hitte, most már i ' is híres lesz, akár a róka. De bezzet elszállt minden jókedve, mikor meg pillantotta magát a réti forrás tűk ’ rében. A füléhez kapott, de hiábi . akarta visszanyomogatni, nem let , az kisebb egy szalmabütyöknyit sem . A nagy lifegői nyiklettek. nyaklottak . Mit tehetett volna egyebet bánatában mint megintcsak rázendített a brühü j hűre. Meghallotta ezt a szajkó, a gonosz csúfolődő, s ahelyett, hogy vigasztal­ta volna a szegény tapsifülest, ka­cagva összecsapta a szárnyait és azt rikácsolta mindenkinek: lit a nyúj­­tottfülű, itt a parittyafülűI A nyúl ettől még jobban megré­mült, s elkezdett szaladni ki tudja, hová. — Hát te meg miért rohansz ilyen eszeveszettül? — kérdezte tőle egy öreg őzbak. — Kicsúfolt a szajkó. Azt kiabálta fűnek, fának, hogy nyúltfülű vagyok. — No és aztán? Emiatt kell kiro­hanni a világból? Bár, ami igaz, az igaz, amióta utoljára láttalak, jócs­kán megnyúltak a füleid, de nem tesz semmit. Egy kis szépséghiba, ettől még boldog lehet egy magad­­fajta mezei gyerek. Majdnem elfelejtettem, hogy mind­ez akkor történt, mikor még az álla­toknak nevük sem volt. Azaz, hogy volt, csak éppen az ember nem tar­totta számon. A mezőőrök feladata lett összeírni őket. — Én a nyúltfülű vagyok — mö­­työgte szégyenlősen a nyúl. — Micsoda? — mordult rá a csősz. — Nyúltfülű? Ilyen cifra nevet be nem írok a nagykönyvbe. Legyél te csak egyszerűen nyúl! — s azzal gyorsan be is firkantotta. Hát így történt. Nem hiszitek? Jár­jatok utána! CSICSAY ALAJOS Az érsekújvári (Nové Zámky) járás egyik székhelyközsége Kürt (Stre­kov), lakóinak száma mintegy 2700, Vannak a járásban négy-, öt-, sőt hatezer lelket számláló községek is, akad azonban valami, amelyben a kürtiek sok, náluk jóval nagyobb községet is felülmúlnak. Ez pedig — a SZISZ helyi szervezetének működé­se, és ami emögött van: a^fiatalok lelkesedése, tennlakarása, kezdemé­nyezőkészsége. A SZISZ munkájH iránt érdeklődő látogatót könnyű útbaigazítani. Min­denki tudja, merre van az ifjúsági klub. A korszerű, új épület már messziről szembetűnik, homlokzatán kivilágítható, kétnyelvű felirat: Klub mládeže — Ifjúsági klub. A bejárati folyosón változatos témájú faliújsá­gok: aktuális évfordulók, környezet­védelem, sport, képek az ifjúsági szervezet életéből. És egy tábla, a­­mely, mint később láthattam, a klub összes helyiségében megtalálható: „TILOS A DOHÁNYZÁS!“ Az alapszervezet elnökét, SZITAr KÄROLYT dolgozószobájában talál­tam. Az első körülpillantás a helyi­ségben csak megerősíti eddigi jó be­nyomásaimat. Ízléses berendezés, a falon elismerő oklevelek és emlékér­mek sorakoznak a kultúra és a sport különböző területeiről. Helyet fogla­lunk és beszélgetni kezdünk. Mindenekelőtt ennek a szép épü­letnek a megszületéséről, felépítésé­nek körülményeiről szerettem volna hallani. Szitár Károly készségesen kezdi a történetet, és szavai nyomán egyre érzékletesebben rajzolódik ki az a lelkesedés, tenniakarás, amely­­lyel annak idején elhatározták: ott­hont teremtenek maguknak. A klub épülete valamikor öltöző volt a régi labdarúgópálya mellett. Az új sportlétesítmény elkészültével a régi pálya elárvult, csak a gyere­kek focizgattak még rajta néhanap­ján. Az öltöző épületén Is megkezdte munkáját az idő vasfoga, amíg né­hány fiatal fejében meg nem szüle­tett az ötlet: építsük újjá, rendezzük be, legyen a miénkl A munkába be­kapcsolódott a falu egész fiatalsága. Bár természetesen a szövetkezet Is segítette őket, a kürti fiatalok mégis teljes joggal elmondhatják, hogy ott­honukat a saját kezükkel építették fel. Az ünnepélyes átadás 1976-ban volt, tavaly novemberben pedig han­gulatos műsorral tették emlékezetes­sé az ötödik „születésnapot“. Az alapszervezet FÁKLYA című, saját szerkesztésű negyedévi folyóirata eb­ből az alkalomból különkiadással je­lentkezett. Az eltelt öt esztendő nem volt ki­­használatlan. Miután Igazi otthonuk lett, vezetők és tagság lelkes együtt­működésének, ötletgazdaságának e­­redményeként olyan sokrétű, színvo­nalas tevékenység alakult ki a SZISZ kürti alapszervezetében, amelyről sok község fiataljai példát vehetnének. A hagyományos klubdélutánok és tea­estek, egyszóval a szórakozás mellett nagy figyelmet szentelnek az eszmei­politikai nevelésnek, a fiatalok idő­szerű problémáinak és a pionírokkal való együttműködésnek. Tavaly pél­dául hat részből álló előadássoroza­tot rendeztek, amelynek témája az ateista nevelés volt, és szintén ta­valy, novemberben kezdtek hasonló formában egy újabb sorozatot a szexuális nevelésről. Előadónak egy szakorvost kértek fel. Rendszeresek a jelentős évfordulókhoz kapcsolódó politikai előadások Is. Erre a való­ban sokszínű tevékenységre a SZISZ járási bizottságán is felfigyeltek: ju­talomként, munkájuk elismeréseként rendezhették meg a kürtiek tavaly a X. járási Ifjúsági találkozót. A há­­romnapos rendezvénysorozat zökke* nőmentes lebonyolítása komoly erík próba volt, de sikeresen helytálltak. A helyi alapiskola pionírcsapatá­­val való együttműködés külön feje­zetet érdemel, összesen 12 SZISZ-tag működik rajvezetőként vagy instruk­torként. A pionírokat minden péntek délután várja a klub, ahol nemcsak teadélutánokra, diszkóra, előadásokra kerül sor, hanem olyan időszerű té­mák is napirenden szerepelnek, mint a társasági viselkedés szabályai. Mintegy kéthetenként filmvetítés la van a klubban. Ez a tény azonban Inkább szomorúságra ad okot, mint örömre; a közel háromezres község­ben idestova másfél évtizede nincs mozi. Beszélgetésünk Szitár Károllyal a vége felé közeledik. Búcsúzáskor még egyszer megnézem a falon függő ok­leveleket. Most már többet monda­nak; tudom, ml van mögöttük, he* gyan érték el ezeket az eredménye­ket. A legdíszesebb közülük, vastag aranykeretben, a Szocialista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottságának el­ismerő oklevele, 1981-es keltezéssel. VASS GYULA NEMZETKÖZI NŐNAP VÍZSZINTES: 1. A rejtvény első része, zárt betűk ny, d, ér, 1, 1, а, к ló. Szlovák vonat 11. Figyel-e. 12 Hőemelkedés. 13 Teremt. 15. Muzsi ka. 17. Félig zene 18. Latin „és“. 20 Japán táncosnő 22. Hamis. 24. Há rom olaszul. 25 Táplálék. 27. Gön gyöleg. 29. Csurgó 31. Papagájnév. 32 Zenei kifejezés. 34 Régi űrmérték. 36 Indok. 37. Nagyobb település. 39. Zu han. 41. Bécsi to jás. 42. Féldrága kő. 44.........Kare­nina. 46. Római négyszázötven. 48. A könyvben sok van belőle. 50. Fü zet, ék. hiba. 52, Szeszes ital. 54. Aki 55. Nem sok, lem kevés. 56. Tar talmatlan. 58. Érd lakosa. 60. Vissza A dohányos igéje. Hangtalan tan. 66. Becézett nagyszülő. eladási értéke. 61. 63. Szélhárfát. 65. Kemény tárgy. 68. . 70. Napszak. FÜGGŐLEGES: 1. Mindenség ném. (ALL). 2. Férfikabát. 3. Régi űrmér­ték. 4. Szovjet repülőgép jelzés. 5. Kötszer. 6. A rejtvény 3. része. 7. Mu­zsikál. 8. Rangjelző. 9. Légszesz. 10. A rejtvény 2. része, zárt betűk: r,a, v, 6, é, t, a, r, a. 14........tere. 16. Zu­hansz. 19. Becézett Teréz. 21. Gyógy- és dísznövény. 23. Dromedár, ék. hi­ba. 26. Ide. 28. Kukoricaszár népiesen. 30. Receptben van! 33. Borszívő. 35. Egy németül. 38. Sellve mai neve, ék. hiba. 40. Térd, ném. (KNIE). 43. Adél betűi. 45. Barlangban van. 47. RégeD-bi építészeti stílus. 49. Svájci folyó. 51. Könyörgött. 53. Dolog lat. 57. Ma­gyar-szlovák határállomás. 59. Olasz névelő. 62. Lám. 64. Fogadási összeg. 67. Strázsa. 69. Izomszalag. 71. Egy­formák. Beküldendő a vízszintes 1., a füg­gőleges 10. és 6. számú sorok meg­fejtése. MEGFEJTÉS — NYERTESEK A lapunk 6. számában közölt ke­resztrejtvény helyes megfejtése: „Jól dolgozni csak egyetértésben lehet.“ Nyertesek: Majoros Jácint, Tornaija (Šafárikovo); Varga Imre, Lédec (Ladice); Izsák Zoltán, Kürt (Stre­kov). (

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom