Szabad Földműves, 1982. január-június (33. évfolyam, 1-25. szám)

1982-01-09 / 1. szám

.SZABAD FÖLDMŰVES 198S. Január §. 12 iMiarailó gazdasagok reflektorfénvhen A mezőgazdasági termelés 7. ötéves tervidőszakra elő­irányzott fejlesztési programja szükségessé teszi mind­azon tartalékok feltárását, amelyek a termelés intenzí­vebbé tételét célozzák. Közülük igen fontos, de egyben bonyolult feladat a lemaradó mezőgazdasági üzemek ter­melési és gazdálkodási színvonalának emelése és stabi­lizálása. Ennek szükségességét a CSKP XVI. kongresszu­sa hangsúlyozta, s kimondta, hogy az irányító szervek nem lehetnek közömbösek a hasonló feltételek között gazdálkodó mezőgazdasági üzemek eredményeiben ta­pasztalt jelentős eltérésekkel szemben. E problémakör mielőbbi megoldása mindenkit a leghatékonyabb intéz­kedések és módszerek érvényesítésére kötelez. De nézzük meg közelebbről milyen potenciális tartalékok feltárásáról van szó. Ha a huzamosan lemaradó gazdaságok olyan eredményeket ér­nének el, mint a hasonló feltételek között gazdálkodó élenjáró mezőgaz­dasági üzemek, akkor Szlovákia vi­szonylatában növelni lehetne 99 ezer tonnával a gabona, 59 ezer tonnával a cukorrépa, 40 ezer tonnával a bur­gonya, 80 ezer tonnával az évelő ta­karmányok, 41 millió literrel a tej, 5 ezer 760 tonnával pedig a húster­melést. Ä lemaradó gazdaságok ökonómiai jellegű vonatkozásai külön figyelmet érdemelnek. A termelési folyamat intenzivebbé tételére fordított befek­tetések eltérő színvonala, valamint kihasználásuk alacsonyabb hatékony­sága törvényszerűen visszahat a bel­­üzemi gazdálkodás színvonalára is. A lemaradó gazdaságok kedvezőtlen jö­vedelmezősége <— amely a termelés alacsony hatékonyságának a követ­kezménye m hátráltatőan hat a mun­ka minőségére, az emberek kezdemé­nyezésére — főleg az irányításban.—, s a lemaradás további elmélyüléséhez vezet. 'Az SZL'KP KB Elnöksége, valamint й szlovák kormány múlt év Júniusá­ban behatóan foglalkozott az átlagon aluli eredményeket elérő gazdaságok helyzetével. Az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériuma a ha­tározatok nyomán utasításokat adott ki a termelés intenzifikálási program­jának megoldását elősegítő komplex Intézkedések megvalósítására. Az in­tézkedések fő célja az, hogy a 7. öt­éves terv időszakában valamennyi Irányítási szinten fogjanak hozzá a termelés intenzifikálási programjának komplex megvalósításához, gyors ütemben teremtsék meg az ehhez szükséges feltételeket, szüntessék meg az egyes gazdaságok között a termelésben és a gazdálkodásban fel­merülő indokolatlan aránytalanságo­kat, s szilárdítsák meg a lemaradó gazdaságok termelési színvonalát, S ökonómiai helyzetét. ÍH Nitrai Járási Mezőgazdasági Igaz­gatóság vezetői minden feltételt meg­teremtettek ez igényes feladatok sike­res megvalósítására. A lemaradó gaz­daságok csoportjába öt mezőgazda­­sági üzem —i mégpedig a nevericei, a pohranicei, a Tesárské Mlynany-i, a topolóiankyi és a verebélyi (Vráble) szövetkezet : besorolását javasolták. A szövetkezetek vezetőivel ismertet­ték az intézkedésekből eredő felada­tokat. A termelés intenzifikálási program­jának alapját a járás mezőgazdasági termelésének fejlesztési modellje ké­pezi, s a program céljait globálisan a 7. ötéves tervben, valamint lebont­va az évi végrehajtási tervekbe rög­zítik. A hatékony segítségnyújtás ér­dekében a lemaradó gazdaságok szá­mára a járási mezőgazdasági igazga­tóság, a tudományos-kutató intézetek és a szolgáltató vállalatok szakembe­reiből álló csoportokat hoztak létre. Á termelés intenzifikálási program­jának kidolgozását a kijelölt lemara­dó gazdaságokban végzett részletes elemzés előzte meg. Ennek során fel­tárták a lemaradás okát, s a megha­tározott mutatók szerint értékelték a termelés és a gazdálkodás színvona­lát, a hasonló feltételek között gaz­dálkodó üzemek eredményeihez, illet­ve a járási átlaghoz mérten. Az egyes mutatók közül elsősorban az állatok hasznosságát és az erőtakar­mányok felhasználását vették figye­lembe. Az elemzés alapján minden gazda­ságban kidolgozták a termelés inten­zifikálási programját és a megvalósí­tásához szükséges komplex Intézke­déseket az egyes termelési részlegek­re lebontották. A növénytermesztés szakaszán elő­térbe került: az agrotechnikai eljárá­sok, a tápanyagutánpótlás és a nö­vényvédelem javítása, a vetésszerke­zetben a belterjes kultúrnövények részarányának növelése, a hektárho­­zamok növelése és stabilizálása, vala­­mint az állattenyésztés szükségleté­nek összehangolása a tömegtakarmá­nyok termelésével. Az állattenyésztésben a gazdasági állatok létszámának és hasznosságá­nak növelését, a reprodukciós folya­mat javítását, a tenyésztői munka és az állatgondozás színvonalának növe­léséi, az állatok elhullásának mér­séklését és az egységnyi termék ki­termelésére fordított erőtakarmány­­fogyasztás csökkentését tűzték ki célul. A beruházások és a gépesítés terén a figyelem homlokterébe került a be­ruházások ütemének összehangolása a termelés intenzifikálási programjá­nak követelményeivel, elsősorban az olcsóbb létesítmények építése, a régi istállók korszerűsítése, továbbá a kooperációs körzetek keretén belült és a belüzeml összpontosítás és sza­kosítás. A nem mezőgazdasági jellegű tevé­kenységben bővíteni akarják a cél­szerű melléküzemági termelést, a megfelelő munkalehetőségek biztosí­tása és a gazdaságok ökonómiai sta­bilizálása érdekében. A káder- és a szociális fejlesztés­ben biztosítják, hogy a vezető beosz­tásokba szakképzett emberek kerül­jenek- A fiatalok megnyerését szor­galmazzák, s kedvező munka- és szo­ciális feltételeket teremtenek a mun­kaerő stabilizálására. A közgazdaságban a munka terme­lékenységének és minőségének javí­tása, az anyagi befektetések, vala­mint az össztermelés ökonómiai ha­tékonyságának növelése, az önelszá­moló rendszer elveinek érvényesítése >—i az egyes belüzeml részlegek sze­rint i és az anyagi érdekeltség fel­tételeinek megalapozása kerül elő­térbe. A termelés Intenzifikálási program­jának megvalósítására irányuló intéz­kedések konkrétak, névreszólóak és határidőhöz kötöttek. Teljesítésüket üzemi és járási szinten egyaránt rendszeresen értékelik. Az előirány­zott program értelmében 1985-ig ren­dezni és stabilizálni kell a lemaradó gazdaságok termelési és ökonómiai helyzetét. A program megvalósítása feltételezi a gazdaságok jövedelmé­nek 9,7—13 százalékos növekedését, amely 1980-ban 3,8—10 százalék kö­zött ingadozott. Az igényes feladatok megvalósítá­sában a szolgáltató vállalatok — el­sősorban az agrokémiai vállalat, a járási állategészségügyi szolgálat, a mezőgazdasági terményfelvásárló és ellátó vállalat, valamint a gép- ős traktorállomások és az Agrotechnika járási kirendeltsége — Is érdekeltek. Elvárjuk tőlük, hogy aktív tevékeny­ségükkel hozzájáruljanak a lemaradó gazdaságok termelési és gazdasági eredményeinek javításához és stabili­zálásához. JOZEF LUKÄC mérnök, a járási mezőgazdasági Igazgatóság dolgozója Aszex-feromon csapdák üzeme­lésének eddigi tapasztalatairól többször beszámoltunk lapunk hasábjain. Ismertettük a csapdatípus­sal, a rögzítési magassággal kapcso­latos kísérleti eredményeket, gyakor­lati alkalmazásuk lehetőségét. Most a kísérletek 4. évi tapasztalatairól szá­molunk be. A kísérletek ellenére a szex-fero­­mon csapdák gyakorlati alkalmazásá­val kapcsolatban több nyitott kérdés maradt. Egyik az, hogy a feromon hiánya miatt nem végezhettük el a tarka és a nyerges szőlőmoly előfor­dulásának feltérképezését. Ennek következtében helyenkénti előfordu­lásukat és egymás közti arányukat sem ismertük. További kísérleteket folytattunk, hogy megtudjuk szüksé­­ges-e a jövőben mindenütt mindkét szőlőmotyfajtát vonzó csapdákat üze­meltetni, vagy elegendő-e lesz csak a tarka vagy a nyerges szőlőmolyokat vonzó csapdákat alkalmazni. Tavaly a kérdés tisztázására a modrai kutatóállomáson üzemelő csapdák mellett a nyugat-szlovőkiai kerület hat járásának húsz szőlőül­tetvényében figyeltük mindkét szőlő­moly repülésének gyakoriságát. A feromoncsapdák fogáseredményei alapján megállapítottuk, hogy az elő­ző évekkel szemben, amikor túlsály­­ban volt a tarka szőlőmolyok előfor­dulási aránya, az idén a nyerges sző­lőmolyok nemzedékének sűrűsége emelkedett. A feromoncsapdák fo­gáseredményeiben mind a tarka, mind pedig a nyerges szőlőmoiy esetében jelentős ertérések voltak. Míg például Dercsikán (Jurová) — dunaszerdahe­­lyi járás — és Senkvicén — Bratisla­­va-vidéke járás — egy-egy csapda átlagéban 2 ezer 994, illetve 2 ezer 12B tarka szőlőmolyt találtak, addig egy modrai megfigyelőhelyen csupán ötvenhatot. A nyerges szőlőmolyokat vonzó csapdákban általában kisebb egyedszámot észleltek. Legtöbb nyer­gespillét — 730-at — Budmericén (Bratislava-vidéke járás) fogták. Ez­zel szemben Bősön (Gabélkovo), Der­csikán és Nagymegyeren (Galovo) a szőlőültetvényekben elhelyezett csap­dákban aránylag kevés nyerges sző­lőmolyt észleltek. Akadtak azonban olyan megfigyelőhelyek is — főleg a Kis-Kárpátok lejtőin >—, ahol a nyer­ges szőlőmolyok létszáma meghalad­ta a tarka szőlőmolyét. A feromoncsapdák tavalyi fogás­­eredményei alapján a nyugat-szlová­kiai kerület szőlőültetvényeiben a tarka, de párhuzamosan a nyerges szőlőmolyok rajzását is figyelni kell. Kivételt csupán a csallóközi szőlő­ültetvények képeznének, ahol elegen­dő lesz csak a nyerges szőiőmolyt vonzó csapdát alkalmazni. A további kísérletek arra irányul­nak, hogy megállapítsuk, mennyiben befolyásolja az alkalmazott csapda­­típus a fogóseredményeket. Kétéves eredményei; alapján megállapítottuk, hogy a „több tengelyes“ csapdatípus­­ban (Montedison), — tehát abban a típusban, melyen keresztül a szél minden irányból áthatolhat — majd­nem mindig több pillét találtunk, mint az „egytengelyes“ ((Stuttgart Etokap) típusú csapdákban. Az „egy­tengelyes“ csapdák használata esetén ezért célszerű, ha a drót irányában és a drótra merőlegesen rögzítjük ezeket. A harmadik kérdés, melynek tisztá­zására folytak a kísérletek, a csap­HK " -e A többtengelyes — Montedison — sex-feromon csapda Szex-feromn csapdik a szfiiészetben dák elhelyezési magasságát illette. Az 188-as év esős, hideg és szeles időjárási viszonyai általában nem kedveztek a szőlőmolyok repülésé­nek. Ennek következtében a föld kö­zelében — 40—50 cm magasságban — elhelyezett egytengelyű csapdák sokkal több pillét fogtak, mint a ma­gasabban — 120—150 cm magasság­ban — rögzített csapdák. Tavaly, a­­mikor hozzávetőlegesen május 10-tőI a repülés feltételei az előző évnél sokkal kedvezőbben alakultak, a 120—150 centiméteres magasságban rögzített csapdákban a szőlőmolyok előfordulási aránya nagyobb volt. A második lepkenemzedék megfigyelé­sére — mindkét évben — egyértel­műen a magasabban elhelyezett csap­dák jobban érvényesültek. A „több­­tengelyes“ csapdák esetében mindkét évben a magasabban elhelyezett csapdákban több pillét észleltek. Mivel az időjárási viszonyokat nem lehet előre megjósolni, mindkét lehe­tőséggel számolni kell. Tehát az első nemzedék repülésének idején az egy­tengelyű csapdák egy részét a föld közelében, másik részét pedig maga­sabban rögzítve kell üzemeltetni. A fogáseredmények kiértékelésével kapcsolatban meg kelt jegyezni, hogy a feromnn-csapdák fogáseredményei nem tükrözik teljes mértékben a természetben végbemenő tényleges repülést, mert csak a himnemű pillé­ket vonzzák és fogják, amelyek a nőstényekkel szemben 2—3 nappal ko­rábban repülnek. A feromon-csapda fogáskulmináciőja nem jelenti a tény­leges rajzási csúcsot, amely a való­ságban a csapdák rajzási csúcsa után 2—3 nappal később következik be. Hangsúlyozni szükséges, hogy a szex-feromon csapdák gyakorlati kö­rülmények között a szőlőmolyok raj­zásának a követésére, s csupán a vé­dekezési időpont meghatározására szolgálnak. A feromon csapdák fogás­eredményeiből nem lehet előre meg­határozni a szőlő károsodásának mór* tékát. Azt tudjnk, bogy ha a szőlő­­molyok csak kis számban fordulnak elő a csapdákban, akkor is nagy ká­rok keletkezhetnek, s ellenkezőleg a nagy számú pillefogást nem mindig követte számottevő kár. A kutatók a feromonok biológiai védekezésre való felhasználási lehe­tőségével is foglalkoznak. Ezeknek egyike az úgynevezett konfúziós mód­szer. Lényege az, hogy a szőlőültet­vényt annyira telítik a hímeket vonzó feroinon-illattal, hogy ezek elvesztik tájékozódókápességüket és nem talál­ják meg a nőstényeket. Elmarad a párzás és ennek következtében a megtermékenyítés és a peterakás. A feromon két vékony kb. fél cm szé­les akryl szalag közé elhelyezett po­­rózns masszába van beágyazva. A csalogató szalagot a szőlő támberen­­dezésére függesztik ki. A módszer üzemi viszonyok közt egyelőre nem alkalmazható. A szex-feromon csapdák használa­tának gazdaságossága, ma már nem képezi vita tárgyát. Hat feromon­­csapda beszerzési és üzemelési költ­sége — 50—60 hektár síkterületfi, sző­lőültetvényre számítva — nem kerül többe egy mázsa szőlő értékesítést éránál. A befektetés tehát a töredé­két sem jelenti annak a termésveez­­teségnek, melyet az idejében el nem végzett védekezés akozhat. Az opti­mális védekezési időpont meghatáro­zása emellett módot nyújt a vegysze­res védekezések számának csökken­tésére is, sőt esetenként — ha a csapdák nem jelzik a szőlőmoly elő­fordulását — mellőzésére is. A szex­­feromon csapdát ma a szőlőmolyok elleni védekezés legkisebb befekte­tést igénylő, de a legjobban kama­tozható intézkedésének tekinthetjük. RENCSÉS VÍLM0S, e Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet Modrai Kntatóállomáeának dolgozója A tőgygyulladás megelőzése és gyógyítása A tehenészetben egyik legelterjedtebb és legtöbb gazdasági kárt okozó megbetegedés a „mastitis“, vagy ahogyan a gyakorlatban nevezik, a tejmirtgyek gyulla­dásos megbetegedése. Kialakulását mindazon tényezők Idézik elő, amelyek a tőgyben kárt okoznak, gyengítik annak a fertőzések­kel szembeni yédekezőképességét, vagy terjesztik a fer­tőző baktériumokat. A legyakoribb hajlamosító ténye­zők: hibás fejőberendezés, rossz fejéstechnika, kedve­zőtlen tartáskörülmények, valamint takarmányozást hi­bák. A betegséget közvetlenül mikroszervezetek > főleg baktériumok — okozzák, melyek a tejcsatornán keresz­tül a sérült tőgynegyedbe hatolnak, s ott elszaporodva anyagcseretermékeikkel helyi vagy általános betegség­tüneteket váltanak ki. A mastitis lefolyása, következ­ményei, a védekezés és a győgykzelés módja a fertőzés fokától, és a betegséget előidéző kórokozóktól függően változik. A helyes gyógymód a kórokozó meghatározása után alakítható ki. így például ha Staphylococcusok a kórokozók, a betegség antibiotikumokkal gyógyítható. Amennyiben a betegséget erjedés idézi elő, az antibioti­kumos kezelés hatástalan, sőt káros hatású is lehet. A tőgygyulladásnak a gyakorlatban akut, krónikus és szubklinikai formáit különböztetik meg. Az akut tőgy­gyulladás tünetei szembetűnőek: pelyhes, véres tej, gyulladt kemény tőgy. Súlyosabb fertőzés esetén az állat étvágytalan, lázas. Gyakori fellépése tartási vagy fejéstechnolőgiai hibára enged következtetni. A tünetek észlelésekor azonnali eljárásként a következőket kell alkalmazni: a tőgyet többször kíméletesen, de alaposan ki Is kell fejni. Ezzel a baktériumok által termelt „toxikus anyagokat“ és bomlástermékeket el lehat tá­volítani a mirigyszövetekből. A tőgynegyeűekből tejmin» tát kell venni a bakteriológiai vizsgálathoz. A bakteriológiai vizsgálat során meghatározzák a kórokozókat, s az egyes gyógyszerekre való érzékeny­ségüket. A tejmintavétel előtt a tőgybimbók végét 80 százalékos alkohollal fertőtleníteni kell. Ezután lehet a tejmintát steril pórbaüvegbe fejni, majd haladéktalanul laboratóriumba küldeni. A beteg tehenek tejét külön kell kezelni. A további fertőzés megakadályozása érde­kében a beteg állatot külön fejőgéppel vagy kézzel kell fejni. A krónikus tőgygyulladás a nem kigyőgyftott akut vagy szubklinikai megbetegedésből alakulhat ki. A tőgy­ben gyulladásos csomók, keményedések találhatók, a tejtermelés csökken. A tej összetétele általában nem változik. A krónikus tögygyulladásban szenvedő állatok állandó fertőzési veszélyt jelentenek az egész állo­mányra. A gyógyítást ebben az esetben is a tejminta bakteorolőgiai vizsgálatának kell megelőznie. A gyógy­szeres kezelés után annak eredményességéről ismétel­ten meg kell győződni, mert a gyulladásos csomók gyakran megakadályozzák, hogy a gyógyszer minden­hová eljusson, így fertőzőképes kórokozók maradhat­nak a mirigyszövetben. A tőgygyulladás szubklinikai formája 20—40-szer gya­koribb a klinikai formánál. Hatására a tejtermelés csök­ken, de a betegség csak a tej mikrobiológiai vizsgála­tával mutatható ki. A kezelés elmaradása állandó ve­szélyt jelent az állomány tőgyének egészségére, mert akut- vagy krónikus tőgygyulladássá alakulhat át. Leg­eredményesebben a szárazonállás ideje alatt lehet győgyjjjejelni tartós hatású antibiotikummal. Dg, LÄSZLÖ LÄSZLÖ

Next

/
Oldalképek
Tartalom