Szabad Földműves, 1982. január-június (33. évfolyam, 1-25. szám)
1982-01-09 / 1. szám
1982. Január 9. SZABAD FÖLDMŰVES 13 Saráti országok termelési tapasztalata Szakemberek és termelési rendszerek ■ magyar mezőgazdaságban A mezőgazdaság Iparszerei fejlődésével Magyarországon Is gyökeresen megváltozott az emberi termelőerők összetétele. Az összes mezőgazdasági dolgozónak ma már csupán egyhatoda (pontosan 10,5 százaléka) képzettség nélküli segédmunkás. Az állami gazdaságokban 180 hektár, a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben pedig 290 hektár mezőgazdasági területre jut egy felsőfokú végzettségű szakember, akiknek az összlétszáma 25 ezer fő. A magyar mezőgazdaság teljesítményeinek fokozásában és a termelőerők gyarapításában egyre nagyobb szerepet töltenek be az iparszerü termelési rendszerek. Számuk a szántóföldi növénytermesztésben 22, a kertészetben 34 , az állattenyésztésben pedig 24. Ma már lparszerfl rendszerekben szervezett termelést találunk a nagyüzemi vetésterület túlnyomó részén: a kukoricánál 85, a napraforgónál 82, a búzánál és a cukorrépánál 74 %-os arányban. A termelési rendszerek foglalkoztatják a magyar agrár szakembergárda mintegy 18 %-át, a felsőfokú végzettségűeknek pedig 18 %-át a rendszerközpontokban és a vonzáskörzetükhöz tartozó gazdaságokban. Magukban a rendszerközpontokban több mint 900 felsőfokú végzettségű szakembert foglalkoztatnak. A termelési rendszerek központjainak kapcsolatai az országhatárokon i* túlterjednek. A Bajai Kukoricatermelési Rendszer a Szovjetunióban és Bulgáriában, a Bábolnai Iparszerű Kukoricatermelési Rendszer pedig a Szovjetunióban és Csehszlovákiában szervez rendszerszerű termelést. Bővülő nemzetközi kapcsolatokkal rendelkezik a Kukorica- ás Iparinövény Termelési (Nádndvardi) Egyesülés, a Kukoricatermelés Szekszárdi Egyesülése ás a HUNNIA HIBRID is. A munka és az emberi termelőerő új jellemzői Az iparosodó magyar mezőgazdaságban alapjaiban változott meg a tudomány és a termelőtevékenység viszonya, valamint a szakmai felkészültség és a gyakorlati tapasztalatok érvényességének időtartama. A szellemi és a fizikai munka minőségi viszonya és menyiségi aránya szintén gyökeresen alakul ét. A korábban tanulatlan, univerzális jellegű agrártermelő tevékenység szakmává, szakosított munkává vált. Egyidejűleg erősödött a több szakmát átfogó jellegű ismeretek alkalmazásának szükségessége. Átalakulóban van a jártasságnak (az adott munka végzési időtartamának és begyakorlottságának) tartalma és kapcsolata a munkaváltoztatásra való rugalmassággal, az új munkamódszerek iránti befogadóképességgel. A munka óriási üzemi keretekben megy végbe. Személyes alkotó jellegének fontossága a technikai felszereltség növekedésével nem csökken, mert jelentős részben természeti-technológiai, biológiai sajátosságok miatt a dolgozó ember egyre nagyobb anyagi értékekkel termel és a végső értékprodukció is jelentős részben személyes képességeken, valamint az ugyancsak humán faktorhoz sorolható szervezettségen múlik. A munka és a gazdálkodás a szocialista gazdaságban is az árutermelés közgazdasági viszonyai között szerveződik. A munka végső eredményét a tervgazdaság piacának társadalmi mércéjével is lemérik. Az iparszerű agrártermelési rendszerekben Magyarországon a gazdálkodó egységek vállalatként tevékenykednek és a rendszerközpontok munkamegosztásában működnek együtt a partnergazdaságokkal; ez az együttműködés is vállalatszerű tevékenységi szervezetben történik. Növekszik a vállalati oktatás, mely a rendszerközpontokban koncentrálódik. Megjelenik a munkaidő és a szabadidő határmezsgyéjén a tanulási-oktatási Idő. A tanulási idő részben társadalmilag vagy vállalatilag szervezett, részben pedig a szabadidőből való egyéni időfelhasználás. Az emberi termelőerő minőségileg új, magasabbrendü sajátosságai kifejezésre Jutnak a munkatermelékenység, a hatékonyság színvonalában és fontos dimenzióját képezik a dolgozó egýén és a termelő-gazdálkodó kollektívák sokoldalú fejlődésének. Az egész újratermelési feladatot átható tudományos-műszaki haladás a mezőgazdasági munka és a mezőgazdasági termelőerők alkotóelemében lényeges változást idéz elő. Megnövekedtek a munka minőségével szemben támasztott Igények; több és magasabb színvonalon képzett szellemi munkaerőre, kevesebb fizikai munkaerő-kifejtésre van szükség, miközben a fizikai dolgozók szellemi igénybevétele is növekszik. A mezőgazdaság technikai és technológiai fejlődését az a tény is mutatja, hogy a szakképzett dolgozók számának növekedési ütemét meghaladja a szakképzetlen dolgozók számának csökkenési üteme. A szakképzettséget szerző új generációnak — elődeikhez képest — a mezőgazdaságban is más, növekvő színvonalú ismeretanyagot kell elsajátítaniuk. A gyakorlat változó Igényei miatt az oktatási intézményekben megszerezhető ismeretek mindig kiegészítésre szorulnak. E feladatok egy részét rendszeres önképzéssel és szakirodalmi tájékozódással az igényes szakember maga is megoldja, de napjaink felgyorsult fejlődésében már elengedhetetlenül szükséges az intézményes továbbképzés. Különös hangsúlyt kap a képzés és a továbbképzés azon vállalatok dolgozóinál, amelyek a technika korszerű eredményeinek alkalmazásában élenjárnak. A mezőgazdaságban a termelőerők fejlettsége szempontjából kimagasló helyet foglalnak el a termelési rendszerek, ezen belül is a Bábolnai Iparszerű Kukoricatermelési Rendszer. E vállalat munkaerőállománya összetételének és továbbképzési formáinak, tartalmának elemzése olyan tanulságul szolgálhat más mezőgazdasági termelő egységek számára, amely meggyorsíthatja a korszerű technika bevezetését és az emberi munka termelékenységének lendületes növekedését. A szellemi „tőke“ vizsgálata a Bábolnai Iparszerű Kukoricatermelési Rendszerben A Bábolnai Iparszerű Kukoricatermelési Rendszer (IKR), az Agrárgazdasági Kutató Intézet és a „Szocialista Vállalat“ kutatási főirány képviseletében a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem megállapodása szerint kérdőíves felmérést végeztünk az IKR Közös Vállalata személyi nyilvántartásra kötelezett dolgozói körében. E felmérés eredményeként általános érdeklődésre Is számot tartó következtetések születtek. Az elsajátított ismeretek hasznosítása és gyarapítása szempontjából kedvezőnek minősíthető az IKR felsőfokú végzettségű szakembergárdájának viszonylag alacsony életkora (32,0 év). A 30 és 40 év közötti életkor a legproduktlvabb időszak az új iránti fogékonyság, valamint az adaptációs és az innovációs képesség kibontakoztatására. A tudomány és a technika legújabb eredményeinek hasznosításhoz az új ismeretek integrált jellegű, önálló, alkotó alkalmazása szükséges. Az IKR-ben a vezetői beosztásba kerülés nem a munkaviszonyban vagy más munkahelyen, vezető beosztásban eltöltött idő függvénye, hanem az újszerű vállalati viszonyokhoz való rugalmas alkalmazkodó képességé és szaktudásé. A vezetők nagy hányadát az IKR-ben „kinevelt“ szakembergárda alkotja. A 31—40 évesek között nagyobb a vezetők aránya, mint a többi korcsoportban. A gyakorlati munkában és közvetlenül az IKR tevékenységeiben szerzett jártasságnak a pozitív szerepe jól kitűnik a vizsgálat eredményeiből. A felsőfokú végzettségű dolgozók nagy része tehát jól Ismeri a vállalat múltját, fejlődését és távlatokban látja az időszerű feladatokat, a jövőbeni célokat. A felsőfokú végzettségű szakemberek munkában töltött gyakorlati idejének átlagos hossza 9 év. Ez idő alatt elegendő lehetőség nyílott az iskolákban szerzett ismeretek és a munkahelyi gyakorlat igényeinek öszszevetésére. Ugyanakkor többé-kevésbé kialakult a szőkébb szakosodás iránti igény is. E kétfajta igény határozza meg a továbbképzésbe való bekapcsolódás irányát. Az IKR továbbtanuló felsőfokú képzettségű szakembereinek nagy többsége (75%-a) 31 és 40 év közötti életkorú. A tanulmányaik befejezése után néhány éves gyakorlattal kapcsolódtak be az lntzményes továbbképzésbe. A munkahelyi követelményekkel és az egyéni érdeklődéssel összhangban kerülhet tehát sor a megfelelő szakirányú, egyetem (főiskola) elvégzése utáni tanulmányokra. Az ilyen oktatásban korábban résztvevő dolgozóknál és a jelenleg továbbtanulóknál is a 31—40 éves korcsoportban a legerősebb az igény a továbbképzésre. Posztgraduális tanulmányokat az IKR-be való belépésük előtt négyen végeztek, most pedig tízen folytatnak. Jól felismert feladat az IKR-Ьев á nyelvtanulás iránti igény fokozásai amely a nemzetközi ismeretáramlás, a tudományos, a műszaki, és az áruforgalmi kapcsolatok bővítésének egyaránt feltétele. Az IKR összes állományi létszámának idegen nyelv ismerete 1973. óta sokat fejlődött. Az állami nyelvvizsgával rendelkezők száma 1978-ra megháromszorozódott, de még így is csak 12 %-át teszi ki a felsőfokú végzettségű szakembergárdának. A már említett munkaerő-jellemzők, szellemi „tőke“ sajátosságok mint objektív adottságok és lehetőségek, a dolgozók véleményében is tükröződnek. A kérdőívre adott válaszok mutatják, hogy a tudós megszerzésére irányuló igény az alkotóvá váló munkához kapcsolódó érdeklődés és a sokoldalúan fejlett embereszmény mind jobb megközelítése önmagában is a tudás gyarapítására ösztönözhet anélkül, hogy ez közvetlen anyagi előnyökhöz kötődne. A szakmai képzésre és a továbbképzésre a felsőfokú végzettségű dolgozókat közvetlen személyes igényük mellett a vállalatuk céljaival való azonosulás is ösztönzi. Elfogadják és értékelik a vállalati vezetők törekvését a termelés bővítésére, a munkatermelékenység növelésére és az élenjáró technika kiterjedt alkalmazására. Ezért vélekednek úgy, hogy a szaktudás gyarapítása nemcsak egyénileg kedvező számukra, hanem a vállalati kollektíva érdekeit is szolgálja és a vállalat eredményességét mozdítja elő. A kérdésekre adott válaszokból kiolvasható, hogy az IKR dolgozói tisztában vannak a munkatermelékenység szerepének és a hatékonyság növelésének fontosságával, valamint a szakképzésnek a termelékenység alakulásában mutatkozó hatásával is. A dolgozók megítélése szerint a továbbképzési igény érvényesülésében teljesen összhangban van a vállalati és az egyéni érdek. Ez abban fejeződik ki, hogy a vállalatvezptés az anyagi elismerésen túlmenően az erkölcsi elismerés hangsúlyozásával Is felkelti a teremtő, alkotó munka örömét Az IKR-ben mint kutatási-fejlesztési eredmények adaptálására és terjesztésére épülő vállalatban, a szakismeretek elavulásának ideje minden bizonnyal egy évtizednél sokkal rövidebb. Erre utal az is, hogy legtöbben az 5—8 éves diplomával rendelkezők közül tartották nagyon fontosnak szakismereteik elavulásának megelőzését. A kérdőívre adott válaszok szerint a nagyobb kereset ős a magasabb beosztásba kerülés lehetősége a dolgozóknak csupán igen kis hányadánál jelent motivációt a szakképzettség növelésére. Dr. DAUBNER KATALIN egyetemi adjunktu« УМ „tőbe” az iparszeré agrártermelési rendszerekben Hazánk juhtenyésztése régi hagyományokra tekint vissza. Ma az állattenyésztés egyik fontos ágazata, amelynek népgazdasági jelentősége főleg az utóbbi években nagymértékben fokozódott. A juhtenyésztés fejlesztését nagyüzemi és kistermelői szinten egyaránt szorgalmazzák. Szlovákiában — főleg déli részein legelterjedtebb fajta a fésűs merínó. A cigaja és a nemesített racka (valaška) fajta tenyésztésével kevesen foglalkoznak. Az utóbbi években a keletfríz juhfajta kezd elterjedni. Tenyésztésével leginkább a kisállattenyésztők foglalkoznak. A kistermelőknél tenyésztett törzsállományokat a mezőgazdasági nagyüzemekben haszonkeresztezésre alkalmazzák. Az elmúlt tíz év alatt a juhtenyésztés jelentős változáson ment keresztül. Azelőtt a merinó fajtát gyapjú, bárány és juhsajt előállítására tenyésztették. Napjainkban a gyapjú- és a pecsenyebárány-termelés került előtérbe. A termelési igények is nagymértékben növekedtek. Míg azelőtt megelégedtünk — évi és egyedenkénti átlagban — a 3,5 kilogrammos gyapjútermeléssel, ma már megköveteljük legalább az öt kilogrammos gyapjúhozam elérését, s minél nagyobb mennyiségű bárány felnevelését. Vagyis egy-egy anyaállattól két év alatt legalább négy bárányt kell elválasztani. Ez szükségessé teszi az anyajuhok háromszori fedeztetését két év leforgása alatt. A juhok szaporodó-képességét illetően kiváló eredmények érhetők el a keletfríz fajta tenyésztésével, amelytől egyedenként — kétévi átlagban — legalább hat bárány nevelhető fel. Ennél a fajtánál az ikerbárányok ellése gyakori, de a hármasikrek ellése sem ritkaság. A juhtenyésztésben is — úgy, mint az állattenyésztés többi ágazatában — a jó eredmények eléréséhez meg kell teremteni a kedvező tartási feltételeket, a szakszerű gondozást, de ami a legfontosabb a kellő mennyiségű és jó minőségű takarmányalapot. A juhok téli gondozása és takarmányozása A juhok takarmányozásában a leg- rossz takarmány vetélést idézhet elő. fontosabb a megfelelően gondozott Egy-egy anyajuh napi szénaszükség- és kezelt legelő. Előnyös, ha a juh- lete 1—1,2 kilogramm. Ez jó minőállomány minél hosszabb ideig a le- ségű szalmával is pótolható legalább gelőn tartózkodik. Természetesen a két kilogrammos mennyiségben, legeltetésnek csak addig van értei- A juhok jól hasznosítják a roszme, amíg az állatoknak kellő meny- szabbul emészthető, nagyobb rosttarnyiségü és megfelelő minőségű szálas talmú takarmányféléket is. Ezért tatakarmány áll rendelkezésére, s az karmányozásukra az elöregedett széídőjárási viszonyok nem hatnak ked- na és a szalma is alkalmas. Azonban vezőtlenül az állatok egészségére, penészes, dohos, rothadt takarmány- Hogy a juhállomány meddig tartóz- nyal ne etessük a juhokat, mert a kodhat kint a legelőn, azt a juhász- romlott takarmány bélgyulladást, nak a tenyésztőnek kell eldöntenie, mérgezést vagy vetélést okozhat. Ha Tudjuk, hogy az őszi termények a széna minősége nem felel meg a betakarítása után aránylag sok nö- követelményeknek, akkor inkább jó vényi eredetű hulladék marad még a minőségű szalmával takarmányozzuk földeken. Ezek a juhok által hasz- az állatokat. Takarmányozásra legnosíthatók. Ügyelni kell azonban ar- alkalmasabb a búzaszalma, ra, hogy ne rossz minőségű — meg- A nedvdús takarmányok közül a jó fagyott, szennyezett, penészes stb. — minőségű szilázs, a takarmányrépa, takarmányt etessünk az állatokkal, a murokrépa, kisebb mennyiségben Amikor a rétek és a legelők keve- pedig a répaszelet, a cukorrépa és a sebb és gyengébb minőségű takarmányt nyújtanak, az állatoknak póttakarmányozás szükséges. Kedvező időjárás esetén az ürük és a meddő juhok egész télen a legelőn tartózkodhatnak. Az eredményes juhtenyésztés egyik alapvető feltétele a teleltetés. A téli időszakban az állatokat istállóba kell elhelyezni, s megfelelő takarmányozásukról kell gondoskodni. A juhok átteleltetése nem okoz gondot ott, ahol kellő mennyiségű és jó minőségű szálas takarmányról — elsősorban jó minőségű réti szénáról gondoskodtak, amely a téli takarmányadag alapja. A takarmányadag szilázzsal, abrakkal egészíthető ki. Az anyajuhok gondozására és takarmányozására fokozott figyelmet kell fordítani. Ugyanis a vemhes juhok különösen érzékenyek a takarmányok minőségére és a kedvezőtlen külső hatásokra. A megszokott élet- Az egészséges, életképes juhállomány kialakításának fontos feltétele körülmények hirtelen változása és a • bárányok megfelelő szállásolása ás takarmányozása Fotó; CSTK burgonya is alkalmas a juhok takarmányalapjának kiegészítésére. A répaszeletet korpával vagy darával keverve célszerű adagolni. Az említett kiegészítő takarmányfélékből egyedenként két-három kilót adagolhatunk naponta. A tömegtakarmányok napi adagját abrakkal is ki kell egészíteni, főleg a szoptatás idején, mert kedvezően befolyásolja az anyaállatok tejelékenységét, s az emészthető fehérje és a keményítőegység arányának kiegyenlítését szolgálja. A juhok ásványanyag-szükséglete — más gazdasági állatokhoz viszonyítva — jóval nagyobb. Ezért fokozott figyelmet kell szentelni biztosításukra részben a takarmányadagba keverve, részben pedig a nyalósó formájában. Fontos szerepet játszik a juhok rendszeres itatása is. Ugyanis háromszor annyi vizet fogyasztanak mint szárazanyagot. Télen amennyiben nem áll a víz állandóan az állatok rendelkezésére, szükséges a napi kétszeri itatás. Ügyelni kell a víz tisztaságára is. Előnyös ha a víz hőmérséklete plusz 10—15 Celsius fok között ingadozik. A juhok nehezen viselik el a aért, ístállós tartást. Ezért a szállás le« gyen világos, szellős és tágas. Egy« egy juh számára elegendő egy négy« zetméternyi terület. Az anyajuhok esetében számítani kell a szaporulat elhelyezésére is. Gondoskodni kell arról, hogy az istálló hőmérséklete elérje a plusz 10—12, a bárányozás idején pedig a plusz 18—18 Celsius fokot és a levegő páratartalma ne lépje túl a 75 százalékot. Az ellést követő harmadik napon a bárányok részére külön rekeszt kell kialakíts« ni úgy, hogy onnan bármikor a lécek közötti résen átjuthassanak az anyajuhokhoz. A bárányokat 3—4 hónapos korban kell elválasztani, a« mikor elérték a 25 kilogrammos élő. súlyt. A téli gondozás fontos része az állatok szüntelen megfigyelése és a beteg egyedek elkülönítése, s azonnali kezelése. Fontos követelmény az istálló tisztántartása, az almozás, továbbá az, hogy a takarmányt jászol« ból, illetve ún. szénarácsból etessük, A szénarácsot úgy kell elhelyezni, hogy a takarmány törmeléke ne hulljon az állatokra. A sár sok bajt okozhat, mert a körmök közé szárad és sántaságot idézhet elő. Ezért cél« szerű a kifutókat szilárdítani. Szükség esetén a kifutó is almozható ta« karmányozásra nem alkalmas szál« mával vagy egyéb erre a célra megfelelő anyaggal. A juhok jó egészségi állapotát a leghatásosabban a betegségek megelőzésével biztosíthatjuk. Ezért igen fontos az akol rendszeres fertőtlenítése. A juhtenyésztésben még jelentős tartalékok vannak. Kihasználásuk fontos feltétele a juhtenyésztés további fejlesztésének, a termelés hatékonyabbá tételének. BALÁZS FERENC 'I
