Szabad Földműves, 1982. január-június (33. évfolyam, 1-25. szám)

1982-01-09 / 1. szám

1982. Január S. .SZABAD FÖLDMŰVES. .11 Takarékosan az energiahordozók felhasználósában A CSKP KB 5. ülése a legutóbbi pártkongresszuson elfogadott doku­mentumok szellemében elemezte ha­zánk gazdasági fejlődésének eredmé­nyeit és problémáit. Megtárgyalta és jóváhagyta a jövő évre szóló népgaz­daság- és szociális fejlesztési terv főbb irányzatait. Aki tehát figyelemmel kísérte a pártpiénumok fő beszámolóit, annak az sem kerülhette el a figyelmét, hogy a soron levő feladatok megva­lósítása során még körültekintőbben, célravezetőbben kell cselekednünk, mint eddig. A tervfeladatok megvaló­sításakor szem előtt kell tartanunk egyebek közt a költségek csökkenté­sét, s a hatékonyság növekedését mind a mezőgazdaságban, mind az iparban. A takarékosság kiterjed az energiahordozókra, az importból szár­mazó nyersanyagokra, de az erőta­karmányokra is. Miért szükségszerű az ésszerű ta­karékosság? Azért, mert az energia­­hordozók és a nyersanyagok túlzott Igénybevétele miatt sokszor a feldol­gozáshoz felhasznált nyersanyagok ára sem térül meg. Különösen fontos a kőolaj alapanyagokból gyártott energiahordozók ésszerű, takarékos felhasználása. Ezeket ugyanis teljes mennyiségben külföldi behozatalból fedezzük. Ez arra figyelmeztet min­ket, hogy az előirányzott tervek meg­valósítása során az eddiginél jobban törekedjünk a hazai alapanyagokból nyert energiahordozók felhasználásá­ra, s ugyanúgy minden iparág export­feladatának a teljesítésére. A villamosenergia, a folyékony üzem- és fűtőanyagok ésszerű, taka­rékos felhasználása minden munka­­szakaszon az ellenőrzés szigorítását teszi szükségessé. Ez azt jelenti, hogy a vállalatvezetőknek, s ugyanúgy az ellenőrzést végző személyeknek az ütőéren kell tartani kezüket. Csak a helyzet tökéletes ismeretében történ­het hatékony beavatkozás. A népgazdaságfejlesztési tervek lebontásakor korábban sok helyen a globális elméletet érvényesítették. A tervek egyenlősdi szerinti lebontása egyesek részére kényelmesnek tűnt. Az új irányítási rendszer azonban ki­rekeszti az egyenlősdi megoldást. Eddig is voltak vállalatok, gazda­sági egységek és egyének, ahol és akik az igényes feladatokat feszített tervek alapján is sikeresen megvaló­sították, viszont olyanok is akadtak, amelyek azonos feltételek mellett a laza terveket sem valósították meg. Ogy tűnik, hogy az értékelési normák és normatívák nem felelnek meg a kor követelményeinek. Nem tévedünk, ha azt mondjuk, hogy gátlói az em­beri képességek optimális kibontako­zásának. Ebben a tekintetben az első lépéseket persze a tervezőknek, a gazdászoknak és más arra illetékes szakembereknek kell megtenni. Nekik kell kimunkálni az értékelés új nor­máit és normatíváit, amelyek végül jó támpontot nyújthatnak egy-egy szakasz értékeléséhez, vagyis a hely­zet megbízható elemzéséhez. Évekkel ezelőtt szinte divattá vált a rendkívül költségigényes új beru­házások létrehozása. Ugyanakkor hát­térbe szorult a rendelkezésre álló kapacitások felújítása. Az eszközök takarékos felhasználása kevésbé volt fontos. Nem nagyon számított, hogy egyes létesítmények milyen összegbe kerülnek, és az sem számított, hogy a létesítmény üzembehelyezése után milyen lesz az energiahordozók szük­séglete. Ma azonban ez már nagyon is lényeges. Az energiahordozók ta­karékos felhasználásától, a hatékony­ság növekedésétől függ mindnyájunk életszínvonalának a megtartása és további emelkedése. Szükséges tehát, hogy mind az iparágakban, mind a mezőgazdaságban a rendelkezésre álló termelőalapok korszerűsítésére, s az energiahordozók szükségletének csökkentésére törekedve növeljék a termelés hatékonyságát- A korábbinál szűkreszabottabb beruházási kerete­ket pedig a hazai energiaforrások bővítésére kell felhasználni, hogy csökkenthessük az energiahordozók importját. A népgazdaság minden ágazatában szabad teret kell engedni az új tech­nika vívmányainak. Olyan termelési módszereknek is, melyek bevezetésé­vel csökken a költségigényesség, és növekedik a gazdaságosság. Mezőgazdaságunk az erőtakarmá­­nyok korlátozott készlete miatt nap­jainkban nem kis problémákkal küszködik. Emiatt csökkenteni kell a sertéshús termelését és forgalmazá­sát. Ha azonban figyelembe vesszük azt, hogy az utóbbi húsz esztendőben a húsfogyasztás jelentős mértékben növekedett, de az erőtakarmányok mennyisége maradt a régi szinten, esetleg csak kissé növekedett, akkor azt is tudnunk kell, hogy a hiányzó erőtakarmányt drága pénzért import­ból kellett beszereznünk. Tudjuk azt is, hogy a szemestermények világ­piaci ára rendkívül magasra szökött, tehát ugyanazért az összegért keve­sebbet hozhatunk be. Ha tehát többet akarunk fogyasztani, akkor ehhez az alapokat önmagunknak kell megte­remteni. Mezőgazdaságunk és élelmiszer­iparunk soron levő feladata, hogy az ésszerűség határain belül kielégítse a fogyasztók igényeit. Elegendő mennyiségű olyan kész, vagy félkész­árut juttasson a piacra, amely mér­sékeli az aránytalanul nagy húsfo­gyasztást. Minden élelmezési -cikkből annyit kell a piacra juttatni, ameny­­nyi fedezi a szükségletet. A mező­­gazdaság és az élelmiszeripar tehát nem azért termel, hogy az élelmisze­rek egy része a szemétbe kerüljön. Valaki azt mondhatná, hogy pénzéi ki-ki úgy használja fel, ahogyan neki tetszik. Igen ám, de társadalmunk minden kiló forgalmazott húshoz je­lentős összeggel járul hozzá, s ez a hozzájárulás, mondjuk, a sonka ese­tében meghatványozódik. Aki tehát pazarol, az nagy kárt tesz önmagá­nak, de a társadalomnak is. Az új irányítási rendszer megvaló­sítása a minden oldalról biztosított tervek kimunkálásának a függvénye. Szükséges hozzá a partneri viszonyok szorosabbra fűzése, s ugyanúgy a munka javadalmazása szocialista el­veinek érvényesítése is. Ehhez pedig jó alapot nyújthat az önelszámolási rendszer. Ennek keretében a dolgo­zók alkotó kezdeményezőkészsége el­érheti az optimumot. Ma tehát már nem azon van a hangsúly, hogy bizonyos ágazatokban plusz ráfordításokkal lényegesen töb­bet termeljünk, hanem azon, hogy az adott tervfeladatok megvalósítása során mennyi energiát vagy alapvető nyersanyagot takaríthatunk meg tár­sadalmunk számára. A termelés és a takarékosság tehát a terveknek tör­vényesen megszabott mutatója. Ezek­nek a megvalósítása tehát nem tet­szés szerinti, hanem kötelező. (hoksza) Az utánuzhatatlanui szép természet TERMÉSZET kicsiben és NAGYBAN JEGYZETEK EGY KIÄLLÍTÄSRÔL Az utóbbi évtizedek pozitív vál­tozásokat hoztak a komáromi (Komárno) járás életében. A korábban mezőgazdasági jellegű já­rásban egyre fejlődik az ipar. Am mezőgazdasági jellege is megmaradt, ez azonban már magas szintű, kor­szerű, szocialista mezőgazdaság, mely országszerte jó hírnévre tett szert. A fejlődés során a járás ipara mel­lett a mezőgazdaság is nagy energia­­fogyasztóvá vált. A mezőgazdasági üzemekben évről évre nagyobb je­lentősége van az ésszerű energiagaz­dálkodásnak. „A megállapítás teljes mértékben vonatkozik a villamos energia fogyasztására is“ — jegyezte meg nemrégiben a Nyugat-szlovákiai Energetikai Müvek komáromi részle­­részlegének igazgatója, Harsányi Ist­ván. — „Sőt, mondhatnám, hogy a mezőgazdasági üzemek a legnagyobb villamos energia fogyasztókká váltak a járásban.“ Az energia fogyasztására vonatko­zó intézkedéseknek ma világszerte kulcsfontosságú jelentősége van. Párt- és állami szerveink is rendszeresen napirendre tűzik e kérdést, fokozott figyelemmel kísérik az intézkedések megvalósítását. A Nyugat-szlovákiai Energetikai Művek komáromi üzemé­nek dolgozói rendszeresen ellenőrzik, hogy partnereik mennyire tartják be a takarékosság rendszabályait. A lá­togatások alkalmával gyakran feltár­nak olyan tartalékokat, amelyek le­hetőséget kínálnak további energia­­források megtakarítására. Ilyen tar-Ésszerűen, gazdaságosan talékok feltárásáról az Igazgató így nyilatkozott: „Sok a rejtett tartalék az energia megtakarítás terén mező­­gazdaságunkban, a vállalatokban, persze az iparban is. A melegvíz tá­rolókra (bpjlerokra) gondolok első­sorban. Az előírások értelmében a víztárolókat az éjjeli órákban — este 22.00-tól, reggel 6.00 óráig kellene bekapcsolni. Ebben az időszakban energiatöbblet van a hálózatban. Éj­jeli üzemeltetéssel felmelegszik az egész napi vízszükséglet. Sajnos, sok üzemben az előírást nem tartják be, mert a melegvíz tárolókat nappal Is üzemben tartják. Nem elfogadható az olyan érvelés, miszerint az éjjeli árammal felmelegített vízmennyiség nem fedezi * a szükségletet. Ha ez mégis előfordul, a megoldást a me­legvíz-tárolók számának növelésében látnánk ésszerűbbnek. Ez az üzem de a népgazdaság szempontjából is hasz­nosabb lenne. Amint már említettem, a takaré­kossági intézkedésekre, az ésszerű fogyasztásra azért van szükség, mert évről évre több energiát Igényel a rohamosan fejlődő járás. Az utóbbi tíz évben például még a takarékos­­sági intézkedések mellett is évente 10 százalékkal növekedett az ener­giafogyasztás. A járási csúcsfogyasz­tás eléri a 38 megawattot. Harsányi István igazgató azt is említette, hogy az energiával való gazdálkodáshoz a lakosok is nagyban hozzájárulhatnak, ha a háztartásban egy-egy 100-as égővel nem világíta­nának, ez 4 ezer 300 kilowatt vll­­lanyenergia megtakarítást tenné le­hetővé. Ez járási szinten a megterhe­lés 10 százalékát teszi ki. Ogy vélem, ezen valamennyien elgondolkodhat­nánk. KOLOZSI ERNŐ Gyenge volt a szőlőtermés Ez tűnik ki abból a beszélgetésből, amelyet a napok­ban Gálffy Lászlóval, a somorjai (Šamorín) 500 vagon kapacitású szőlőfeldolgozó kombinát vezetőjével foly­­tattnuk. Elmondotta, hogy idén a dunaszerdahelyi já­rásban 1015 hektár termőterületről 780 vagon szőlő felvásárlását és feldolgozását tervezték, a kedvezőtlen időjárás okozta terméskiesés miatt azonban a terme­lőktől csak 470 vagon szőlő érkezett az üzembe, s így a kombinát tervét csak 60,3 százalékra sikerült teljesí­teni. Jozef Kubulák pincemester viszont arról tájékoz­tatott, hogy a termés minőségileg jobb volt a ko­rábbi évekénél, ezt bizonyítja az átlagos 18,5 cukorfok Is, ennélfogva „jobb nedű“ készülhet belőle. Az alacso­nyabb savtartalom miatt azonban az új borok a szoká­sosnál szakszerűbb és gondosabb kezelést igényelnek, amire nagy súlyt helyeznek. Azt is elmondották, hogy idén a 18 termelő gazdaság­ban betartották a szőlő szállítási ütemtervét, s így a feldolgozó üzemben nem volt fennakadás a folyamata* átvételben. A legnagyobb szállítók között a Gombai (Hubice), a Bősi (Gabčíkovo) és a Uunatőkési (Dun. Klátov) Állami Gazdaságot említették, mig a kisebbek közül a Nagy­megyeri (Galovo) és az Ekecsi (Okoč) Efsz érdemel említést. A borkombinát bővítésével kapcsolatban megtudtuk, hogy egyrészt a termőterületek gyarapodásával, más­részt pedig a terméseredmények fokozott emelkedésére számítva mind nagyobb szükség van a borkombinát je­lenlegi kapacitásának bővítésére. Ezért már 1982-ben megkezdik a 35 vagonos tartályokkal rendelkező 500 vagon kapacitású tároló, valamint a hozzátartozó prés­­hás építését, amelyben hét darab nagy teljesítményű prést helyeznek el. E munkálatokat egyébként 1983 nyara végére kívánják befejezni. Már ott fogják elkez­deni a vörös borszőlők feldolgozását. Ezzel még nem fejeződik be a felújítás, hiszen a táv­lati tervek szerint újabb beruházásokra kerül sor, s ha az elképzelések megvalósulnak, akkor 1985 végére 1800 vagon szőlő feldolgozására lesz alkalmas a somorjai borkombinát, s ezzel remélhetőleg megszűnik a jelen­legi áldatlan állapot. A feladatokról szólva megjegyezték, hogy az őszi időjárás kedvezett a szőlővesszők beérésének, Így remélhetőleg az utóbbi három gyenge év után már jó termésre lesz kilátás, amelyre a borászati üzemnek az eddigieknél hatékonyabb szervezési intézkedésekkel kell felkészülni, hogy az átvétel és a feldolgozás területen ne legyen különösebb fennakadás. Aki járt már a rozsnyőí [Rožňava) /ázásban, bizonyára megragadta fi­gyelmét a vadregényes táj, a képze­letet, érzelmeket egyaránt inspiráló természet. Ha akár kicsit Is beleme­rülünk a szemlélődésbe, az erdők, mezők titkainak a megfejtésébe, a bőség zavarával találkozunk; érzék­szerveink, értelmünk nem tud betelni a látvánnyal. A színek, hangok, illa­tok kavalkádja elbűvölő mesevilág. A hegyrendszerek geológiai felépítése rendkívül bonyolult, ahol óriási tö­megben fordulnak elő az ókori kőze­tek. A Gömör—Szepest-érchegységben a geológiai fejlődés valamennyi sza­kaszát nyomon követhetjük. A geo­­morfolöglallag nyolc tájegységre ta­golt vidék földtörténeti korszakainak fejlődése látványos természeti alak­zatokként tárul elénk... Völgykatla­nokkal, szurdokvölgyekkel fura és krétakört képződmények, felszínt bá­nyákkal, földszint alatti karszt-aldk­­zatokkal, csodás barlangrendszerek­kel birkózik ismeretéhségünk .és sze­münk, ha bebarangoljuk e néhány­­száz négyzetkilométernyi terepet. Ötünk során az állat- és növényvilág gazdag kirakata sok-sok élményt és ezernyi meglepetést rejteget... , A Fortuna bőségszarujában ■ útika­lauz nélkül bizony ettévedhetünk, ha nem tudatosítjuk a természet egysé­gét, az összefüggések és rendszerek szép ősi rendje vagy éppenséggel díszharmóniája is rejtve marad a szem és az értelem előtt, ha erre valaki nem hívja fel a figyelmünket. De szerencsére akad egy, minden­ben eligazító útikalauz, nem más, mint a Rozsnyói [Rožňava) Termé­szetvédelmi Múzeum gyönyörű állan­dó tárlata, amelyre bátran mondhat­juk, hogy a valóság, illetve a „Nagy Termsézeť kicsinyített mása. A ki­állítás a maga nemében párját ritkítja egész Szlovákiában. Eddig már több mint négyezer látogató tekintette meg, az iskoláknak pedig kedvenc „kirándulóhelye“ lett. A gazdag anyag hoszsú évek fárad­ságos gyűjtőmunkájának a beérett gyümölcse. A kiállítás fö szervezője és rendezője dr. Edita Urvtchiarová botanikus, Gajdos József geológusnak pedig a gyűjtemény előteremtésében van nagy érdeme. Milan Makula íz­lését dicséri a tárlat esztétikai ren­dezése. A természettel való ismerkedés ér­tékes ásvány- és közét rendszergyűf­­teménnyel indul. Szemléltető térkié­­рек, szövegmagyarázatok és fényké­pek érthetően tárják elénk a járás geológiai felépítését. Az első- és má­sodkori képződmények ritka leletei közé tartoznak a sekély- és a mély­tengerekben élő állatok megkövese­dett maradványai. A másodkor egyik legértékesebb leletének, a mastodon­­пак teljes épségben felszínre került csontvázából is láthatunk néhány ki. állított darabot. A kiállítáterem része úgy van ki­képezve és elrendezve, hogy egy-egy tájegység hatalmas fényképének elő­terében nyert elhelyezését a vidék Jellegzetes növény- és állatvilága. Méri István Így ismerkedhetünk meg fokozatosan a Murányi- és a Szilicei-fennsíkkal, a Szlovák-paradicsommal, a Gömör—' Tornai-karszttal, a Szádellőt-völggyel, s ezek flórájával, faunájával. A kitömött állatok élethűsége, s a diapozitívok á természetben tett valós séta illúzióját keltik a látogatóban. E „kirándulás“ során találkozha­tunk a görgői halastóban fürdő vízi­­tyúkkal, az elővigyázatos vetési Iád­dal, a szürke gémmel és a búbos vöcsöggel. A tornai vároldalon tanyázik a bal­káni gerle, a fogoly. A várrom egye­düli lakója a gyöngybagoly. A kerti állatok tablójáról megne­vezem a csonttollú madarat, a védett aranymálinkot, az értékes bundájú hermelint és az ürgevicset. A karsztképzódményeken otthonom san él a fülesbagoly, a nyaktekercs, a búbos banka, 'a vadmacska és a zöld gyík, a növények közül pedig a védett somfa és a nőszirom. Az erdő­ben hiúzzal, borzzal is találkozha­tunk, s ha felfelé tekintünk, talán szerencsénk lesz és meglátjuk a ha­talmas héját és az egerészö ölyvöt, a csuszkát, az örvös galambot. Az avaron tucatnyi féle rovar csoszog, a réteken több mint húszféle lepke vitorlázik. A járás területén közel ezer vadonélő növényfajta díszíti a természetet, amelyek közül néhány fajta csak itt található az egész vilá­gon. Például a tornai-vértőfü, a mu­­rányi-boroszlán és a kakasmandikó. A tájegységek legszebbike a vad­regényes Szádellői-völgy, a Szlovák­­karszt leggyönyörűbb képződménye, Közép-Európa legnagyobb kanyonja. Négy kilométer hosszú, meredek szik­lafalakkal határolt s az alja néhol tíz méter csupán. A sziklafalak ma­­gasásga eléri a 300 méte.rt. Ebben a paradicsomi környezetben tanyázik a szirtisas, a huhu-bagoly, a mérges kígyókkal táplálkozó gyíkász és az ölyv, valamint a természet higiéniku­sa a holló. Itt pompázik a kövirózsa, a gímpájrány, és itt nö a tiszafa, amelyet fö ha ismerünk, mert a gyö­kere, levele halálosan mérgező, ér­dekes módon a gyümölcse nem. Amikor végeztünk a felszín látvá­nyosságaival, a földalatti barlang­­rendszerek sokaságába invitálnak a színes diaképek, amelyeket a barlan­gokban talált őskori leletek tesznek még csábítóbbá. A kiállítás anyagának megtekinté­sét befejeztük... De én újrakezdem a „túrát“, a természettel való ismer­kedést. Tobzódó színek, új, érdekes ismeretek varázsa, ostroma alatt ál­lok. Minél tovább szemlélem a ki­állítási termekbe zsúfolt természetet, annál nagyobb bennem a vágy, hogy mindezt nagyban, a valóságban is megismerjem, indulok is... Remélem írásommal felkeltettem az olvasók érdeklődését a kiállítás megtekintése iránt, s abban is bízom, hogy ez másokat is a természet eme szép birodalmának megismerésére és védelmére buzdít. KORCSMAROS LÄSZLÖ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom