Szabad Földműves, 1981. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)

1981-08-08 / 32. szám

1981. augusztus 8. SZABAD FÖLDMŰVES » ___________________________11 Vegyiparunk fejlődése az Népgazdaságunk szerkezetében egyre növekedik a vegyipar jelentősége, mert hatékony segítője más jel­legű iparágak, valamint szocialista mezőgazdaságunk műszaki és gazdasági fejlesztésének. Mezőgazdaságunk­ban a vegyipar termelést serkentő és növényvédő ké­szítményei s egyben a korszerű gépi eszközök nagy­mértékben befolyásolják a növénytermesztés és az ál­lattenyésztés eredményességét. Hazánk vegyipara csakúgy, mint a külföld vegyipara az eltelt évtizedek alatt rendkívül nagy fejlődésen ment keresztül. Ez abból is látható, hogy a vegyipar termelése a háború előtti valósághoz viszonyítva csak­nem a harmincszorosára nőtt. A szocialista építés idő­szakában a vegyipari ágazatok egész sora jött létre, s ma érzékenyen befolyásolják hazánk úgyszólván min­den iparágának fejlődési lendületét, s egyben a szocia­lista nemzetköziség keretében is előkelő helyet foglal el. Vegyiparunk manapság a műtrágyák egész sorozatát adja mezőgazdaságunknak. Megoldotta a szintetikus kaucsuk, a műszálak, a plasztok és a népgazdaságban nélkülözhetetlen más vegyikészítmények gyártását. Eb­ben a tekintetben az ipari szempontból legfejlettebb országok termelésével is vetekedik. A műszálak gyár­tása terén az ország egy lakosára levetítve vegyiparunk megelőzte az NSZK-t, Angliát, Olaszországot, és szinte­tikus kaucsuk gyártása tekintetében is hasonló pozíció­kat foglal el. Az utóbbi évtized alatt hazánk az egy hektárra jutó mütrágyahasznos.itásban megelőzte Franciaországot, s ugyanarra a színvonalra került, mint a mezőgazda­­sági szempontból fejlett Dánia és más országok. Vegyipari termelésünk dinamizmusát jelentősen be­folyásolta a Szovjetuniótól kapott nyersolaj és földgáz. A vegyipar termelése az első ötéves tervidőszakban például csak a hazai nyersanyagbázisra — főleg a bar­naszén használatára — szorítkozott. Ennek a segítségével jött létre az alapozó vegyipar, és a tőkés importtól való fokozatos függetlenítés. Csak Így teremthettük meg a mezőgazdaság vegyszerellátásá­nak feltételeit, ami a második ötéves tervidőszaktól kezdődően a mezőgazdaságban is lehetővé tette a szer­kezetváltást, s egyben a szovjet nyersolaj vezeték meg­építését, ami a harmadik ötéves tervidőszakban meg­gyorsította a szintetikus kaucsuk, továbbá a plasztok gyártásának fejlesztését és számottevő gyártókapacitás létrehozását. Abban az időszakban épült fel a kralu­­pyi, a zálužíi vegyikombinát, Bratislavában a Slovnaft, Vágsellyén (Sala) a Duslo, a Chemko Strážskén stb. A karbamid gyártásához új alapnyagot, vagyis a föld­gázt és a nyersolajat hasznosították. Erőteljes lendüle­tet kapott a műtrágyagyártás, s a minőség illetve a ható­anyagtartalom fokozatos javulása. További lehetőség nyílott a műszálak készítésére is. A nyersolaj vegyi úton történő feldolgozása akkoriban szabad utat nyitott a plasztok (polioleflnok, a poliszt­­rén, a pollvinílchlorid) gyártására több vegyipari kom­binátban. A hatvanas években rendkívüli módon korszerűsödött vegiparunk, s nem csupán a hazai kutatás, hanem a KGST tagországok, sőt licencek vásárlásával egyes nem szocialista országok eredményeire és ismereteire is tá­maszkodhatott. Eredményesen részt vehetett a vegyé­szet nemzetközi szintű fejlesztésében. Köztudott, hogy a CSKP XIV. kongresszusa megszabta a vegyipar fejlődésének irányát, vagyis azt, hogy ter­melésével és termékeivel hódítsa meg népgazdaságunk minden területét. Nem véletlen tehát, hogy az ötödik ötéves tervidőszakban a fő hangsúly a petrokémiai bá­zis, valamint a faanyagok feldolgozására alkalmas ka­pacitás kialakítására összpontosult. Hazánk ezzel az energiahordozók készlete tekintetében is némi előnyök­re tett szert, ám a világméreteket öltő energetikai vál­ság rendkívüli módon megnehezítette a külföld ingado­zásaitól nem teljesen függetleníthető vegyiparunk alap­anyag-beszerzési lehetőségeit. Ez az iparág az adott helyzettől eltekintve továbbra Is szilárd bázisa maradt népgazdaságunknak, ami főleg a CSKP XV. kongresszu­sát követő időszakban domborodott ki. A világ energetikai válsága kedvezőtlenül hatott min­den energiaigényes Iparág fejlesztésére. Ezek között foglalt helyet a veglpar is. Emiatt ütemmódosításra ke­rült sor. Ugyanbkkor lényegesen javult a plasztok gyártókapacitása. Ebben a tekintetben jelentősen füg­getleníthettük magunkat a tőkés import áringadozásai­tól, sőt a hazai szükségletek optimális kielégítésével egyidőben exportra is jutott bőven. Például a poleszti- Tínek gyártása több mint az ötszörösére szökött, és a szintetikus műszál gyártása s a gumigyártás terén is jelentős fejlődést értünk el. egyszerűtől a bonyolultig A hatodik ötéves tervidőszak éveiben a vegyipar köz­szükségleti termékeinek gyártása, illetve a hazai piac igényeinek kielégítése az előző ötéves tervidőszak di­namikájához viszonyítva további harmincegy százalék­kal növekedett, s az utóbbi tíz évben az igények kielé­gítése a korlátozott külföldi behozatallal együtt csak­nem megduplázódott. Ez Is jól bizonyítja, hogy tekin­télyes szlvonalat értünk el a vegyipari készítmények felhasználásában. Társadalmunk a vegyipar második világháború uténi fejlesztésére több mint százharminc milliárd koronát fordított. Az utóbbi tíz évben pedig hetven milliárd ko­rona értékben adtak át beruházásokat, mégsem értük el más fejlett országok beruházásának színvonalát. Ez azzal Indokolható, hogy egyes vegyipari ágazatok fej­lesztési üteme az ismert okoknál fogva lelassult. Ezek közé tartozik a peszticidek és a gyógyszerek, valamint más készítmények gyártásának elhalasztása is. Örvendetes, hogy a korszerű vegyipar fejlesztési üte­me a szocialista nemzetközösség országaiban az utóbbi évtizedekben felgyorsult. Ennek köszönhetően a szocia­lista országok vegyipara a világ vegyipari termékének egyharmadát adja, ami nígyon szép eredmény. Ebben a tekintetben a KGST egyes tagországai szép sikereket ér­tek el, a kedvező energetikai és aiapanyaghelyzet kap­csán. A Román Szocialista Köztársaság a vegyipari ter­melés fejlesztése tekintetében például a Szovjetunió után a második helyre került, megelőzte hazánkat, a Lengyel Népköztársaságot és a Német Demokratikus Köztársaságot is. A KGST tagországok vegyiparának fejlődése kedvező hatást váltott ki a vegyi készítmények és nyersanyagok forgalmazása terén, tehát a szocialista nemzetközi munkamegosztás további elmélyítésében. Bebizonyoso­dott, hogy a minőségi vegyipari beruházás nyersanyag­­bázis és energiahordozók tekintetében nagy terheket rő némely tagországokra. Ez szükségessé tette, hogy a KGST keretében rendezzék a termékválaszték gyártását és kölcsönös előnyökre alapozott együttműködéssel sza­kosítsák a termelést. A hetvenes évek elején a KGST Vegyipari Állandó Bizottsága keretében létrehozták az INTERCHIM kül­kereskedelmi szervezetet, amely abban az időszakban az első Ilyen létesítmény volt a világon. A szervezet közreműködésével szerződésileg meghatározták, hogy a szocialista országokban milyen speciális vegyipari léte­sítményeket építsenek, de azt is meghatározták, hogy a szocialista országokban milyen legyen a termelés szakosítása. Ezt két vagy többoldali szerződésekkel tá­masztották alá. Ez nagymértékben segítette hazánk vegyipari gyártmányai külkereskedelmi mérlegének ja­vulását, főleg a nyersanyagok áremelkedése, s az ener­getikai válság kedvező ellensúlyozására. A hetedik ötéves tervidőszakban a világpiaci hely­zetnek népgazdaságunké gyakorolt hatása homloktér­be helyezte a gépipar és az energetikai bázis fejlesz­tésének szükségszerűségét, mert csak ez adhat jő len­dületet a gazdasági felemelkedéshez. Az új energetikai alapok létrehozása megköveteli a következő években, hogy ezen a területen még nagyobb erőfeszítést fejt­sünk ki. Csak Így elégíthető ki az ipar és a lakosság egyre növekvő igénye. A következő években azonban lassul a vegyipar fejlesztése, ami megköveteli, hogy az eddiginél hatékonyabban hasznosítsuk a rendelke­zésre álló alapokat, nyersanyagokat, főleg a vegyipar ma már nélkülözhetetlen nyersanyagát képező nyers­olajat és földgázt. A nyolcadik ötéves tervidőszakban — ami még a Jövő zenéje — vegyiparunknak mindennemű nyersanyag­­importot csökkentenie kell a tőkés országokból, azon­ban a rendelkezésre álló petrokémiai bázis alapanya­gainak racionálisabb kihasználásával tovább kell fej­leszteni a vegyipar termelését, és feltétlenül teljesíteni kell az exportfeladatokat. Arról sem szabad megfeled­kezni, hogy a célkitűzéseket csökkentett beruházási kerettel vagyunk kénytelenek megvalósítani. Ez szük­ségessé teszi, hogy tovább mélyítsük kapcsolatainkat a szocialista nemzetközösség országaival, főleg a Szovjet­unióval, mert csak tűlük várhatunk hatékony és önzet­len támogatást. Szükséges, hogy a KGST keretében az energetikai szempontból jelentős beruházások igényét a tagorszá­gok egyeztessék, s ezeket közös forrásokból építsék fel. Legutóbb az INCHEBA '81 nemzetközi vegyipari ki­állításon már ez a szellem uralkodott. Előtérbe került a szakosításra alapozott' gyártási szerkezet stabilitása, a szocialista nemzetközi munkamegosztás minden eddi­ginél nagyobb igénye. Ennek gyümölcsét a szocialista nemzetközösség országai szüretelik le. Hoksza István Rövidesen kivit nyit Az AGROKOMPLEX ’81 Országos Mezőgazdasági Kiállítás Nyitrán „ön­ellátás az élelmezésben — a mező­­gazdaság és az élelmiszeripar legfon­tosabb feladata a hetedik ötéves terv­időszakban“ központi jelszó alatt au­gusztus 22-én nyílik meg. A kiállítás anyaga összesen 57 hektár területen kerül bemutatásra. Ebből az A, B, C pavilonok alapterülete 7 ezer 260, a többi kisebb fedett térségek alapterü­­lete pedig 8 ezer 347 négyzetméter. A látogatók étkeztetésére a kiállítás szervező bizottsága 5 ezer 850 négy­zetméter alapterületet tart fenn. Ebben az évben Is lehetőség nyílik arra, hogy a látogatók megtekintsék a kiállítási gazdaság állattartó tele­peit, főleg a korszerű tehenészeti far­mokat, és szakavatott tájékoztatók keretében megismerjék a telepek ter­melési eredményeit, üzemszervezését, a takarmányozás módját stb. Azok, akik a gépesítés és a takar­mánygyártás korszerű módozataira kíváncsiak, ugyancsak lehetőséget kapnak rá, hogy megnézzék az erre berendezkedett központokat, továbbá a zöldség- és virágkertészetet, vala­mint a gazdaság agrokémiai központ­ját Is. Az Idei kiádllítés hasonlóan, mint a korábbiak eszmei-tömegpolitikai mondanivalójával oktató és tájékoz­tató jelleggel bír. Ezzel a törekvéssel szorosan kapcsolódik a CSKP XVT. kongresszusa gazdaságfejlesztési új irányelveire, ezzel párhuzamosan a hetedik ötéves tervidőszak éveire meghatározott programtervezetre, to­vábbá a szocialista nemzetközösség keretében meghatározott céiokra. Az egyes témakörök gazdag tála­lásban mutatják be a termelés dina­mikus fejlesztésével párosuló gazda­ságpolitikai célkitűzéseket és ezek­nek jelentőségét, előtérbe helyezve az önellátásra való törekvést, vagyis az emberről — minden érték létre­hozójáról —ч való fokozott gondosko­dást« A vlzgazdasággal foglalkozó téma­körnek a jelentősége sokrétűségénél íaeva.küJöi&s jsleníőséset nyer^Avíz ugyanis minden élőlénynek az életet jelenti, ezért gondoskodni kell állandó tisztántartásáról és ésszerű felhaszná­lásáról. A víznek nagy jelentősége van a népgazdaság minden terülném Ennek kapcsán a kiállításon a nagy' szabású horgászati-halászati bemuta­tónak is nagy jelentősége lesz. A be­mutató anyagát a horgászati és va­dászati pavilonban tekinthetik meg az érdeklődők, s ennek szerves ré­szét képezi a két pavilont övező víz­­terület is. A vízgazdaságt-halgazdasági téma­körben érzékeltetik az SZHSZ áldo­zatkész munkáját, a sporthorgászat egészséget felújító jelentőségét, a hor* gászatl létesítmények s a halgazda­ság, tehát a haltenyésztés és szapo­rítás, valamint az élővizek intenzív halasításának népgazdasági jelentőse­gét, és erre vonatkozó célkitűzésit, továbbá a halgazdálkodás korszerű eszközeit és módozatait is. -hab A napenergia hasznosítását célzó kol­lektorok, lassan bár, de tért hódíta­nak mezőgazdaságunkban is Sokak által óhajtott korszerű gépalkstás Fotó: -ha* íbaráti országok Ťermefás\ lapasžtalafcí ■ ERDŐSÍTÉSI program A Magyar Népköztársaságban az 1981—1985-ös években ötvenezer hek­tár területet erdősítenek. Déli szom­szédaink — ahol az erdők területé­nek aránya alig haladja túl az euró­pai átlag felét — rendkívüli figyel­met szentelnek az erdősítésnek. A fel­szabadulás óta az erdők területe öt százalékkal nőtt, s jelenleg az össz­terület 17 százalékát alkotja. A hegy­vidékeken tűlevelű fákat, az alfölde­ken, síkságokon pedig akác- és nyír­fákat ültettek ki. Jelenleg Magyaror­szágon hét és fél millió köbméter fát termelnek ki évente, ami kétsze­rese a háború eltöti Időszak valósá­gának. Az Idén, a hatodik ötéves tervidőszak első évében 8300 hektár területet erdősítenek. Az erdőgazda­ság, a termelőszövetkezetek és állami gazdaságok dolgozói az Idén előre­láthatólag 270 millió fát ültetnek ki. ■ ÉLELMISZERIPARI EGYÜTTMŰKÖDÉS A KGST-tagországok együttműkö­désének egyik távlati célprogramja a mezőgazdaságot és az élelmiszeripart érinti. A program rendkívüli jelentő­séget ad az élelmiszeriparban hasz­nálatos gépek és berendezések gyár­tásának kiszélesítésére, a KGST-or­­szágok közötti gyártási szakosodás adta lehetőségek hatékony és ésszerű kihasználására. A célprogram valóra váltásában a KGST-tagországok már megtették az első lépéseket. így pél­dául a cukorgyárak felszerelése az NDK-ból, a Lengyel Népközsársaság­­ból és hazánkból származik. Magyar­­ország jelentős exportőr a konzerv­gyárak berendezései tekintetében. Az NDK csokoládét gyártó gépsorokat, hazánk tejport gyártó üzemeket, sör­gyárakat szállít, és még Így sorolhat­nánk tovább. /К KGST-tagországok kö­zös erőfeszítéseket fejtenek kt az élelmiszeripari kapacitások korszerű­sítése és átépítése szakaszán is. Leg­nagyobb jelentőségű az az együttmű­ködés, amely az új, nagy biológiai tápértékű élelmiszerek gyártását szor­galmazza, s az egyes országok éghaj­lati feltételeit is figyelembe veszi. /

Next

/
Oldalképek
Tartalom