Szabad Földműves, 1981. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)

1981-08-01 / 31. szám

1981. augusztus 1. SZABAD FÖLDMŰVES Gyakran mondjuk, hogy aratáskor dől el az ország kenyerének a sorsa. A gabonaterület nagysága, a termés mennyisége és minősége, a betakarí­tás jó megszervezése és a legkisebb veszteségre törekvés ennek fő meg­határozója. S nemkülönben az Is, mennyire tartják szem előtt a mező­­gazdasági üzemek felelős vezetői a csoportérdeken kívül a társadalmi érdeket. A leleszi (Leles) Május Elseje Efsz-ben a gabonatáblákon irdatlan hosszúra nyúlnak már a szalmaren­dek. A Deáki-dülőben hat kombájn arat­ja a búzát. Egy-egy gabonakombáj­non ketten dolgoznak: Dobos György, Hornyák Béla, Bodnár Zoltán, Molnár István, Ruzsinszky László, Csupík Ró­bert, Horváth Gyula, Bódi Béla, An­­daházi Tamás, Papp Ferenc, Szabó Ferenc és Cap Sándor. Van valami felemelő érzés mind­­annyiuk közös erőfeszítésében. Jó­részt itt nőttek fel, itt szereztek többéves gyakorlatot. A föld termés­­csatájának megfeszített ütközeteiben edződtek. Hiába vannak ketten a kombájnon, percnyi nyugtuk sincs; űzi, hajtja őket a közös cél mielőbbi elérése: minél hamarabb learatni­­csépelni, elszállítani azt, ami meg­termett 787 hektáron, a hüvelyeseket is beleértve. A kombájnok roppant sáskateste csupaszítja a gabonaföldeket. Itt az aszfaltúton lovasszekér, raj­ta szalma. Dajka Elek pattintgatja az ostort. . — Amióta az egészségem megrom­lott, nem aratok. Kijöttünk alomszal­máért, kell a marhák alá. Meg látni akartam, hogyan haladnak a kom­bájnok, gépek. Már-már a portól rekedt hangú kombájnosokhoz mentem volna, ami­kor egy nyúlánk, egyenes tartású ember termett a tarlón, s felém in­dult. Megállt. Figyelte a könnyedén forduló kombájnt, aztán odajött hoz­zám. — Adám Imre vagyok — mutatko­­kozott be. — Tarlófelelős. — Annak meg mi a dolga? — Vigyázni, hogy a fordulóknál se hagyjanak el álló gabonát. — Ehhez külön ember kell? ... >—< Tudja, agronómus vagyok. A szemveszteség ellenőrzése is reám tartozik, meg a segítőtársaimra: Csámpai Benedekre, aki a Nyitrai (Nitra) Mezőgazdasági Főiskoláról jött; meg Pandi Évára, erre a csinos bácskai (Barka) kislányra — mutat az éppen veszteséget ellenőrző lány­ra. — Milyen a szemveszteség-arány? — kérdezem Csámpait. >— Úgy két és fél százalék körül mutatkozik — mdndja, majd hozzá­teszi: — Veszteségmentes betakarítás nincs. Optimális körülmények között a pergési és a vágószerkezet okozta veszteség 1,5—2 százalékra tehető. Mi 2—3 százalékos betakarítási vesz­teséggel számolunk . A Dobos György által irányított kombájn ürít. Szót váltóik a kombáj­­nossal. — Meleg van — mutatok poros testére, melyen apró izzadságpatakok csordogálnak. — Az aratáshoz meleg kell, hogy a gabona száraz legyen ... — Jól működik a masinája? — Nagyon jól. A teljesítménye is nagy. Egyszerre 3,3 tonnát ürítek. Naponta mintegy tizenöt hektárnyit aratok-csépelek vele. — Kevés vagy sok? — Hát tavaly nyáron előfordult, hogy a napi teljesítményem 24 hek­tár is volt. A hozam viszont annál gyöngébb ... Most viszont teltek a kalászok, így a hozamátlag is jónak mondható. Ha a száz hektár termését veszem alapul, akkor a hozamátlag 4,7 tonnát mutat. Ha továbbra is ilyen jól fizet a búza, akkor az idén rekordot dönthetünk. Dobos György kombájnos tavaly nyáron a nagyon megtisztelő II. he­lyet érte el a kerületi versenyben, amiért miniszteri kitüntetést kapott. — Az idén milyen helyezésre szá­mít? — Szeretném a tavalyi sikert meg­ismételni. — Ügy tudom, ideiglenes pártcso­portok működnek, s az egyiknek ön a vezetője. Mi a kommunisták fel­adata? — Hát az élen járás, a példamuta­tás, a hibák gyors elhárítása, illetve azok megelőzése. S természetesen a politikai nevelő-felvilágosító munka. — Ki gondoskodik az aratók ellá­tásáról? — Az ellátásért (étel, hűsítő ital, pótalkatrész) Világi László a felelős. Kiürült a magtartály. Dobos kom­bájnos ismét nekivághatott a gabo­natengernek ... Alighogy feibúgott a gép, megérkezett Iván András, a kö­zös gazdaság elnöke. Utánanézett a kombájnnak, hogy milyen tarlót hagy, majd dícséróen szólt: „Ez, igen ...“ Andaházi Tamás és Papp Ferenc már nyolc éve együtt aratnak. Bács­kaiak. De nem szövetkezeti tagok! Az ágcsernői (Cierná nad Tisou) át­rakóállomás dolgozóiként segítenek. Andaházi odaáll a kombájnnal a traktoros pótkocsi mellé, s máris zú­dítja a magot... Aztán átadja a gé­pet Papp Ferencnek. — Napi teljesítménye? — Jól kell igyekezni, hogy a har­minc tonna meglegyen. . Üdülésre van-e kilátás? — Mehettem volna a családdal a tengerpartra üdülni, mint ahogyan azt mások teszik, de segítséget kért a szövetkezet, hát szívesen jöttünk. Üdülni lehet később is, majd ha be­fejeztük az aratást... Iván elnök elégedett a kombájno­­sok teljesítményével, örül neki. Hogy­ne örülne, hiszen a jó időjárás ked­vez a gabonatermés betakarításának. Az aratással egyidejűleg jó ütem­ben halad a szalma letakarítása, a tarlőhántás. A terv szerint mintegy kétszáz hektárnyi tarlókeveréket ve­tettek. A learatott táblákon már a talajelőkészítést végzik. — Segít-e a helyi nemzeti bizott­ság? — érdeklődöm az efsz-elnöktől. — Igazán jó a kapcsolatunk. A nemzeti bizottság naponta mintegy 25—30 önkéntes társadalmi munkást irányít hozzánk, akik a gabonát tisz­títják, a szalmahordásnál segítenek. Gyorsan, szervezetten, kevés veszte­séggel! — ez a jelszavunk a gabona­betakarítás döntő hetében — mon­dotta befejezésül a közös gazdaság elnöke. Illés Bertalan Harmatszáradastői harmatszáfStášg Ru sňák Pavol viszafojtott léleg­zettel kémlelte az eget. Türelmetle­nül leste, mikor szakadozik fel a felhőzet. Kisüt-e a nap? Folytathat­ja-e a múlt heti sikersorozatot? Szerencsére feltámadt a szél, s el­kergette az esőfelhőket. Felszikkadt a gabonatábla. Kis késéssel újra in­dulhattak az arató-cséplőgépek a vásárréti (Trhovište) határba. Érthető a fiatal kombájnos türel­metlensége, Hiszen, az idei nyárop rekordot szeretne dönteni. Varga Mihály agronómus így vé­lekedik róla és a többi kombá/nos­­ról: — Ügyes srácl Lelkiismeretes gép­javító. De a többiek is képzett szak­emberek. A felületes munkának itt nyomát nemigen lelheti. ]ó munkál végeznek. — Mióta arat? — érdeklődöm a kombájnostól, aki jó megjelenésű fia­talember. — Kezdő vagyok a szakmában. Csupán harmadik nyáron aratok ön­állóan. — Jól működik a gép? — mutatok a kékre festett monstrumra. — Bizony jól. Magam tettem rend­be. A gépszemlén jól megfelelt a mű­szaki, a tűzbiztonsági és a baleset­védelmi követelményeknek. — Mennyire közügy az aratás? — Ez abból is kitűnik, hogy min­denki reánk figyel, eredményeik fe­löl érdeklődik. Ügy is mondhatnám: jóformán az egész ország rajta tartja a szemét a gabonabetakarítókon. — Mennyi a szövetkezet összes aratnivalója? — Közel kétezer hektár. — Elég sok. — Bárcsak több lenne — mondja határozottan. — Mi, kombájnosok, vállaltuk, hogy vasárnap is aratunk. Nincs ennél sürgősebb dolog, mint az ország kenyerének mielőbbi fedél alá juttatása. Naponta 12—13 órát is dol­gozunk. Harmatszáradástól harmat­szálltáig. — Nem sok? — Nem. Már csak azért sem, mert bekapcsolódtam a gabonabetakarítás járási versenyébe, s szeretnék szép helyezést elérni. — Fennakadás? — Az nincs. Pontosan kapjuk az ebédet, hűsítőről is gondoskodnak. A maghordók érkeztével sincs baj. A vezetők az aratás részletes menet­rendje szerint szervezik a munkát. Mindenki tudja, hol a helye, mi a tennivalója. — Hozamátlag? — A mostanáig learatott gabona jó közepes hozamátlagot mutat: 4—> 4$ tonnát. A vásárréti (Kelet-Szlovákia) szö­vetkezetben harmatszáradástól har­­matszálltáig aratnak. A kombájnok, s a szállító járművek gyorsan térül­nek-fordulnak. Egészen estig, amíg újra megtelnek a kalászok az éjsza­ka hús könnyeivel. (ILLÉS.) Csupaszív ember A nemzeti bizottságok felhívá­sára országszerte sok tízezren kapcsolódtak be a szénabegyüjtés­­be. Szorgos kezük nyomán igen számottevő széna — tonnák tízez­re — gyűlt boglyákba, kazlakba. Az ezen szorgoskodák közé tar­tozik a gecsői (KeőOvo), 73 éves Garaj Béla bácsi is, aki jelentős mennyiségű szénát gyűjtött össze, s adott át a hosszúszói (Dlhá Ves) szövetkezetnek. — Volt olyan zsombékos terület — meséli Béla bácsi —, amelyre azt mondták az emberek: „No, Béla ebbe beletörik a bicskád...!“ S nem tört bele még a kaszám se. Kétéves volt, amikor az apja kiment Amerikába. Sosem jött vissza. Korán belekóstolt a derék­­fájdító, inszakajtó munkába. Rá­csodálkozott a kezére, s megörült annak, hogy azzal mindent el tud végezni. — A két karom, az akaratom, no meg a dacosságom segített át minden bajon. Bármiféle munka végzését megtanultam, és el is vé­geztem, pedig félannyi az erőm, mint másoknak. Az akarat! Annál erősebb... Volt egyéni gazda, cséplőgépke­zelő, mész- és szénégető, favágó, majd újra földműves, mégpedig szövetkezeti, s most nyugdíjas, se­gítője a közösnek. — Amihez hozzáfogtam — foly­tatja beszélgetését a veterán —, minden sikerült. Persze, nagy bá­torságom volt, ma sem félek sem­mitől. Az erdészetnél a főnököm úgy méltatott, hogy „az öreg Ga­raj két ember“. A faluban meg azt suttogják a hátam mögött: „Itt megy a kaszálógép...“ Hát ilyen ember vagyok én, kérem. Naponta fél hektár füvet is leka­száltam. De hajnali háromkor már talpon voltam, s csak szalonnát meg aludttejet ettem. Tavaly egy, tavalyelőtt pedig két tonna borókát gyűjtött össze, s adott át a Jednotának. Elnézem ezt a csupaszív embert. Fürge, mozgékony, őszinte. Beszé­de nyílt. Szereti a tréfát. Mégjob­­ban: a gyermekeit. — öt van belőlük; mindig an­nak segítek, akinek a legnagyobb szüksége van rám. A felesége, Ilon néni hatvanhat éves. Hűséges segítőtársa. Nehéz sors van mögötte. Sok éven át a szövetkezet fejőjeként dolgozott. — Nyáron serénykedik, Béla bá­csi, de mivel tölti a telet? — kér­dem, s tisztelettel gondolok meg­élt évtizedeire. — Van ötszáz szőlőtőkém. Sze­retem a „hégy levét“, amiért meg is dolgozom... — mondja huncu­tul. íme a titok megfejtett. Ami egy életen át eredményes munkára serkentette Béla bácsit, az a két keze, esze, akaratereje, vállalkozó szelleme, s a mai napig tartó jó egészsége. (korcsmáros) A legjobbak között A rimaszombati (Rimavská Sobota) Járás mezőgazdasági üzemei közül tavaly a rimaszécsi (Rimavská Seč) és a lénártfalvi (Lenártovce) szövet­kezet teljesítette legpéldásabban zöldségtermesztési tervfeladatait. Az alábbiakban az utóbbiról szólunk. Varga Géza kertész így beszél eredményeikről, az idei és jövő ter­veikről: — Nálunk már hagyományos a zöldségtermesztés, amit 1957-ben kezdtünk.. Csupán két éve kerültem a kertészet élére, ám tapasztalataim bizonyítják: egyes zöldségfélékből bő termés érhető el. Ezért a jelenlegi 108 hektárnyi kertészetet a jövő év­ben tovább bővítjük. A lénártfalvi közös gazdaság az idén a 40 hektárnyi zöldborsó- és a 10 hektárnyi zöldbabtermést a rima­­szombati konzervgyárba szállította, illetve szállítja. — Étpaprikából a PCR, a Jubilant­ka és a Soroksári hajtatott fajtákat termesztjük fólia alatt három hek­tárnyi területen. Jövőre további két hektárral bővítjük a fóliás étpaprika­­termesztést, mivel a zöldségfélék kö­zül ennek a termesztése a legjöve­delmezőbb. Mivel a fóliasátrak alatt napközben szinte kibírhatatlan a hő­ség, a paprikát a reggeli és a késő délutáni órákban szüreteljük. í— Van-e elegendő munkáskéz? — Télen. Akkor biztosított a mun­kaerő-szükséglet. Ugyanerre az év­szakra 8—10 dolgozónak nyújt mun­kalehetőséget a káposztasavanyító kisüzemünk. Nyáron és ősszel, ha két-háromszorosa lenne munkaerőből, talán az is kevésnek bizonyulna. Ta­valy például az őszi káposzta begyűj­tésébe a szövetkezetnek csaknem minden tagja bekapcsolódott..« — így lesz- ez az Idén is? — Ilyenformán képzeljük el, mert az idén 25 hektárról kell majd a ká­posztát leszüretelni. A korai káposz­tánk mintegy két hetet késett; szü­retelését hat hektárnyi területről, jú­lius derekán kezdtük. Bár a júniusi gyakori esőzések miatt a második kapálást nem tudtuk idejében elvé­gezni, reméljük a tervfeladatunkat néhány vagonnal túlteljesítjük. — Egyébből milyen a terméskilá­tás? — A kelkáposztánk és a karfiolunk a tavalyihoz hasonlóan az idén sem mn-ď*4 ■ Az üvegházban ... ,és a fóliasátorban (A szerző felvételei) sikerült. A kiültetés után megfázott, s termést nem hozott. Bizonytalan még a paradicsomtermésünk ... Bur­gonyapenészhez hasonló betegség tá­madta meg; sem a rendszeres perme­tezés, sem a Pirimorral való füstölés nem használt. — Teljesül az idei termelési terve a kertészetnek? — Remélem, globálisan teljesül. — Miként hasznosulnak az üveg­­házak a palántaelőnevelést köve­tően ...? — Elég nagy mennyiségben ter­mesztünk egy- és kétnyári virágokat, sajnos, a fűtés kiesése miatt a szeg­fűtermesztés nem sikerült. Árvácská­ból és százszorszépből 13 ezer darabot értékesítettünk a Rimaszombati Mű­szaki Szolgáltató Vállalaton keresz­tül. — Készülődnek a jövő idényre? — Hogynel Takarítunk, fertőtlení­tünk. Ez a munka is arra a 40 em­berre hárul, akiket a kertészetben foglalkoztatunk. Beszélgetésünk végén még benéz­tünk néhány fóliasátorba, ahol ügyes­kezű, szorgos nők szüretelték a pap­rikát. Véleményem: a gazdasági év lejártával ismét a járás legjobb zöld­ség- és vírágtermesztői között emle­getik majd a lénártfalvi kertészetet, s szorgalmas, igyekvő dolgozóit. Garai Ferenc M ^ |J п и ^ ^

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom