Szabad Földműves, 1981. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)
1981-07-25 / 30. szám
t 1981. július 25. .SZABAD FÖLDMŰVES. .11 A szolgáltatásokról reflektorfényben A társadalomban legnagyobb érték az ember. Ű az előteremtője, létrehozója minden értéknek. Hajtómotorja az egyre feljebb Ívelő fejlődésnek. Az csak természetes, hogy az életszínvonal szüntelen javulásának a termelés, s azon belül a munkatermelékenység arányos növekedése az alapja. Nem vitás, hogy ezen a téren az embernek még sok tennivalója van. Az utóbbi években a spirálisan felfelé ívelő fejlődés eredményeként kialakult az új, egyrészt a termelés fellendítését, másrészt pedig az embermilliók kényelmét szolgálni, vagyis kielégíteni hivatott ágazat, a terciális szféra. A színvonalas szolgáltatások jelentős mértékben befolyásolják az ember életkörülményeit, és nagyban hozzájárulnak mindennapi igényeinek a kielégítéséhez, a szabadidő ésszerű eltöltéséhez. Ennek hatása pedig a termelésben tükröződik vissza. A közelmúltban Pavel Sýkora, az SZSZK Belügyminisztériuma helyi gazdálkodási igazgatója arról tájékoztatta a sajtó képviselőit, hogy a kommunális vállalatok, illetve a helyi gazdálkodási üzemek milyen sikereket értek el a társadalmi feladatok megvalósításában. Természetesen arra is rámutatott, hogy mely szakaszokon esedékes a fogyatékosságok felszámolása, tehát az emberek igényeinek kielégítését sürgető szolgáltató tevékenység javítása és bővítése. Tagadhatatlan, hogy az ismert pótalkatrészhiánytól eltekintve, a lakosság által használatos gépjárművek, a villamos energiára üzemelő közszükségleti cikkek, a tévé- és rádiókészülékek karbantartásának és javításának színvonala rendkívüli módon fellendült. Szlovákiai méretekben például a gépkocsi gumiabroncsok újrafutózása mintegy 80 százalékkal növekedett, s a virágok kiskereskedelmi forgalma 41 százalékkal javult, ám a fogyasztók igényeinek Időben és bő választékban történő kielégítése nem mindig járt a várt sikerrel. Javulásnak minősíthető az épületkarbantartás 38 százalékos növekedése, azonban °.z apróbb karbantartási munkák tekintetében még mindig hátrálékban vagyunk. Emiatt a lakosság jogosan méltatlankodott. A legnagyobb fogyatékosságokat a dolgozó nők otthoni munkáját segíteni hivatott szolgáltatások gyenge színvonalában« észlelték. Közte említhető a mosás, a fehérneművasalás, e textíliák vegytisztltása, a takarító- és a cipő javító szolgáltatás hoszszadalmassága stb. Egyes vállalatok és üzemek vezetői a fogyatékosságok okát objektív tényezőkbe szeretnék burkolni, ám' ezen a téren számtalan szubjektív jelenség is közreműködött. A hibák gyökere főleg a vállalatok és az üzemek nehézkes szerkezeti rendszerében rejlik. Nehezen idomulnak a változó körülményekhez. Ez szükségessé tenné, hogy a szolgáltató üzemek irányításáért felelős nemzeti bizottságok esetenként elemzéssel felmérjék a helyzetet, és konkrét intézkedésekkel számolják fel az áldatlan állapotokat. A nemzeti bizottságok a közelmúltban értékelték a választási program megvalósítását. Nagy pozitívumként emelhető ki, hogy járásonként bővítették a szolgáltatások hálózatát, több községben új és hasznos létesítménnyel segíthetik a lakosság igényeinek teljes mértékű vagy részbeni kielégítését. Ez persze nem jelenti azt, hogy elégedettek lehetünk a szolgáltatások hálózatának területi elhelyezésével. Ha figyelembe veszszflk, hogy szlovákiai méretben az egy lakosra jutó fizetett szolgáltatások terén a múlt évben 475 koronás forgalmat értünk el, akkor az sem kerülheti el a figyelmünket', hogy például a közép-szlovákiai kerületben — ahol legnagyobb volt a fejlődés dinamikája — az egy lakosra jutó bevételek tekintetében jócskán a szlovákiai átlag alatt vannak. Akadnak azonban járások, amelyekben 500—700 koronán felüli forgalmat mutattak ki egy-egy lakos átlagában. Köztük említhető a žilinai, a martini, a kassai (Košice), a prešovi, a komáromi (Komárno) és a dunaszerdahelyi (Dun. Streda) járás, továbbá az SZSZK fővárosa, Bratislava. A fejlődés üteme, vagyis a lakosság növekvő igénye megkövetelné, hogy a kerületi nemzeti bizottságok a tervfeladatok lebontásával jelentős segftséget nyújtsanak a színvonalbeli különbségek megszüntetésére, mégpedig az anyagi-műszaki alapok jobb elosztásával. Az előző ötéves tervidőszakban a helyi gazdálkodási üzemek anyagi-műszaki alapjának a bővítésére társadalmunk másfélmilliárd koronát irányzott elő. örvendetes, hogy üzembe helyeztek 34 új nagy létesítményt. A tervfeladatot azonban mégsem teljesítették elvárt módon. Legkevesebb beruházás létesült a középszlovákiai kerületben, s tulajdonképpen ez a fő oka a szolgáltatások ottani lemaradásának. Ez azért is aggasztó, mert a hetedik ötéves tervidőszakban — az ismert okok miatt i—i a szolgáltatásokra fordítható beruházási keret lényegesen csökkent. A tervidőszak éveiben összesen huszonhat befejezetlen beruházást kell elkészíteni. Ebből kilencet még az előző ötéves tervidőszakban kellett volna átadni! Ezek közül több a sokmilliót felemésztő létesítmény, melyek elkészítésének elodázása nagy népgazdasági károkat okozott. Ez év első negyedében négy új szolgáltató létesítményt kellett volna átadni rendeltetésének. Sajnos, ezek közül egy sem készült el határidőre. Közéjük sorolható a raslavicei radiátorgyártó üzem (Kovo Bardejov), a stroCíni mosoda és vegytisztító vízrendszere, a pezinoki Helyi Szolgáltatás Háza és a púchovi autójavító üzem. A fenti létesítmények közül kettő, vagyis a raslavicéi és a stroCíni csak az év végére készül el, a másik kettő pedig a következő évben kerülhet átadásra. Az elodázás fő okát az építőkapacitás társadalmilag fontosabb létesítményekre való átcsoportosításában kereshetjük. A szolgáltató szféra tevékenysége két területre terjed ki. Az egyik területen valóban szolgáltató tevékenységgel (gépjavítás, tévé- és rádiókészülék Javítása, mosás, vegytisztltás), a másikon pedig a hiánycikknek számító közszükségleti iparcikkeik gyártásával Járul hozzá a fogyasztók igényeinek a kielégítéséhez. Az utóbbi tevékenységet színvonalas helyi gazdálkodási kutatóbázis támogatja. Közreműködésével Szlovákia belkereskedelmének árukészlete lényegesen bővült. Ebben az évben például — a múlt év valóságához képest — a helyi gazdálkodási üzemek 2,9 százalékkal bővítik a belkereskedelem árubőségét. Ezen belül bútorokból háromszázalékos gyarapodással számíthatunk. Nem a véletlen műve, hogy a helyi gazdálkodási üzemek a közszükségleti cikkek brnói vásárán bemutatott termékei számtalan aranyéremmel gazdagították gyártóik készletét. Ez jól bizonyítja, hogy a kis szériában gyártott árucikkek készítői a szakma becsületének a megőrzésére, s egyben a fogyasztók igényeinek a kielégítésére törekedtek. A jövőben persze törekedniük kell a nyersanyagok takarékosabb felhasználására, de arra is, hogy a hiánycikknek számító gyártmányokkal bővítsék a kereskedelem választékát, beleértve a megkülönböztethető termékek bővülését, a gyártmányok fejlesztését, reprezentatív, új iparcikkek forgalmazását stb. A CSKP XVI. kongresszusán Gustáv Husák elvtárs főtitkári beszámolójában nyomatékosan hangsúlyozta, hogy: „Rendkívüli figyelmet kell szentelni a kiváló minőségű szolgáltatásoknak. Ezen a szakaszon minden dolgozónak tudatosítania kell, hogy ez nem csupán gazdasági, hanem egyben politikai feladat is. Az emberek a velük szemben tanúsított viszonyulásból ítélik meg — helyesen vagy helytelenül — társadalmi rendszerünket...“ Ennek Ismeretében időszerű, hogy a nemzeti bizottságok és az általuk irányított helyi gazdálkodási üzemek vezetői gondoskodjanak a szolgáltatások színvonalas javításáról és a helyenként előforduló szubjektív jellegű fogyatékosságok rugalmas felszámolásáról. A nemzeti bizottságok, továbbá a helyi gazdálkodási üzemek főleg a termelési jellegű feladatok gyors ütemű megoldására törekedjenek. Olyan termelési feladatok megoldására, amelyek azonnal hasznosíthatók, de egyben olyanokra is, amelyek fokozatosan kerülhetnek bevezetésre. Sýkora elvtárs azt is megjegyezte, hogy lényegesen kell javítani a helyi gazdálkodási üzemek termelőhelyein dolgozók munkaidejének körülményeit. Ezen a téren is a nagy közönség érdekeit kell szem előtt tartani, nem pedig egyes üzemek munkahelyeinek az érdekeit. Ugyanakkor a lakosságnak nyújtott szolgáltatásokat t— főleg a víz- és gázvezetékek javítása, a tévéjavítás — az esti órákra, sőt szombatokra is ki kell terjeszteni. A lakásgazdasági szervezetekben a múltban például olyan helytelen gyakorlat érvényesült, hogy csupán az általuk megjelölt napokon szálltak ki a lakásokban előforduló műszaki hibák kijavítására. Tán mondanunk sem kell, hogy ez a gyakorlat sértette a lakásbérlők jogait. Ezért szükséges, hogy az illetékesek gondoskodjanak a helytelen, bürokratikus gyakorlat felszámolásáról. A lakásokban keletkezett műszaki hibákat ne az üzem által megszabott napokon, hanem a bejelentés után azonnal számolják fel. Csak ez a megoldás lehet ésszerű, és a lakosság számára elfogadható. A nemzeti bizottságoknak arra kell törekedniük, hogy az érdekek összehangolásával segítsék, ne pedig bonyolítsák a szolgáltatások bővülését és konkretizálását. Előfordult ugyanis, hogy az egyes üzemek részére rendkívül nagy bevételeket irányoztak elő, de egyben megkövetelték tőlük a szolgáltatások sokrétű bővítését is. Emiatt ellentmondás keletkezett a nemzeti bizottság által támasztott bevételi követelmények és a lakosság érdekeit szolgáló szolgáltatásbővítés között. Érthető, hogy a szolgáltató üzemek a jövedelmezőséget legjobban biztosító tevékenységet részesítették előnyben, a többi feladatot pedig elodázták... Szükségszerű az is, hogy az üzemek vezetői gondoskodjanak a szolgáltatások kulturáltságának fokozásáról. A partnerekkel, vagyis a lakossággal folytatott kapcsolatokból kiszűrjék a bürokratikus adminisztratív módszereket. Ez legjobban a lakásgazdasági szervezetekben esedékes, ahol nagyon is sürgető a panaszok azonnali orvoslása, abban a törekvésben, hogy előnyben részesítsék a partnerek érdekelt. Egyben arra is törekedni kell, hogy rugalmasan elintéződjenek a lakásgazdasági szervek és a lakosság közötti vitás kérdések, ami főleg az eltelt idény tüzelőanyag-elszámolásának késedelme, vagy ha úgy tetszik, a szolgáltatók hanyag magatartása miatt keletkezett. Esedékes tehát, hogy a szolgáltató szférában minden téren minőségi javulás álljon be. Hibának számít az is, hogy a lakosság nem eléggé tájékozott a szolgáltatások választékáról. Sokan nem tudják, hogy bizonyos kérdésekben kihez forduljanak. Ez azt követelné, hogy az üzemek, esetleg a nemzeti bizottságok konkretizálják a tájékoztatás tevékenységét. A követelmények tehát minden tekintetben nagyok. Egyes szakmák erőteljesebb káderutánpótlást igényelnének, csak hát kicsi irántuk az érdeklődés. Jozef Jurášek, a bratislavai VKUS vállalat igazgatója említette, hogy évente mintegy 350 ezer pár cipőt javítanak ki a főváros lakosságának. Ezen a szakaszon azonban csupa idős és rokkant szakember dolgozik. Alig akad egy-egy fiatal, aki vállalkozna a cipész szakismeretek elsajátításéra, hogy elfoglalhassa az idős emberek helyét. Ha tehát 1990-ig ezen a szakaszon, a szakmunkásképzésben nem javul a helyzet, akkor Bratislavában legalább 300 ezer pár cipővel kevesebbet javítanak meg, mint jelenleg. Ez azt jelenti, hogy mintegy húszmillió korona értékű új cipőtöbbletet kell biztosítania a kereskedelemnek a lakosság igényeinek a kielégítésére. A pozitívumok és a negatívumok ismertek. Az a feladat hárul az illetékesekre, hogy sürgős szemléletváltással, rugalmas intézkedésekkel felszámolják a fogyatékosságokat és minőségi szolgáltatással mindjobban kielégítsék a lakosság növekvő igényelt. HOKSZA ISTVÁN A gépállomás kombájnosai: (balról) Ladislav Maröek, Pavel Golian, Tóth József és Hajnár László (A szerző felvétele) Sokoldalú segítség A szocialista mezőgazdaság létrejötte óta a gép- és traktorállomások elsőszámú segítői voltak a közös útra lépett földműveseknek. Különösen az indulás időszakában jelentett felmérhetetlen segítséget a gépi erő, amikor még igásállatokkal: lovakkal, ökrökkel, a nagyüzemi gazdálkodáshoz korántsem megfelelő eszközökkel igyekeztek a haladó gondolkodású földművelők létrehozni a mezőgazdaság újabb, hatékonyabb formáját. A három évtizede indult mezőgazdasági üzemeink ma már „felnőtt korban“ vannak, meg tudnak állni a saját lábukon. Buktatókkal teli rögös úton haladva, korszerű nagyüzemeikké fejlődtek, gazdag gépparkkal, nagy tudású szakemberekkel, közös célért küzdeni tudó dolgozókkal rendelkeznek. Am mindezek ellenére régi „harcostársaik“, a gtá-k sokoldalú segítségét most is igénylik. A nagykürtös! [Velký Krtlš) járás mezőgazdasági üzemeinek a járási székhelyen működő gtá nyújt egész éven át hathatós segítséget. Munkáját eredményesen végzi, amit legmeggyőzőbben az bizonyít, hogy az elmúlt évben már július 30-án teljesítették évi tervüket, így öt hónappal korábban végezték el a 8. ötéves tervidőszakra kitűzött feladataikat Js. Ondrej Gáltktól, a vállalat igazgatójától arról érdeklődtem, hogy milyen segítséget tudnak nyújtani a mezőgazdasági üzemeknek. — Az általunk nyújtott segítséget két csoportba sorolnám .Az egyik a közvetett, amikor az üzemek gépeit javítjuk, a másik pedig közvetlenül a termelésben nyújtott segítség. Vállalatunk az előbbi keretén belül igen sokrétű munkát végez: erőgépeket javítunk, ml „generálozzuk“ a lánctalpas traktorokat egész Szlovákia részére. Az E—512-es kombájnok javítása szintén komoly munkát igényel, hiszen Közép-Szlovákia minden mezőgazdasági üzeme részére mi újítjuk fel azokat. A vállalaton kívüli munkáink között szerepel a gabonatisztító és szárító berendezések felszerelése. De sokoldalú segftséget nyújtunk az állattenyésztésnek is: istállóberendezéseket gyártunk és szerelünk fel, ellenőrizzük, kijavítjuk, korszerűsítjük a mezőgazdasági épületek villanyhálózatát. Ez ezért is szükséges, mivel a mezőgazdaság szocializálása kezdetén épített gazdasági épületek az elmúlt három évtized alatt jelentősen elhasználódtak, ellenőrzésük, javításuk komoly munkát igényel. A növénytermesztők milyen közvetlen segítséget igényelhetnek a gtá-tól? —i Maga az a tény, hpgy gépeink az év minden szakéban megtalálhatók a mezőgazdasági üzemekben, alátámasztja a gtá-k szükségességét is. Szinte kivétel nélkül végzühk minden munkát: gyümölcsfákat permetezünk, vegyszeres gyomirtást végzünk, műtrágyát szórunk, részt veszünk a gabonabetakarításban. De talajjavító munkákat is végzünk, többféle nehézgéppel segítjük a mezőgazdasági üzemeket. Ogy is mondhatnám: riem is segítői, de munkatársai vagyunk a mezőgazdászoknak. I-OJúlius elsején már kivonultak a Nagykürtös! GTÄ kombájnjai a gabonaföldeikre. Mennyiben segítik az aratást, milyen feladatok várnak a gtá gépeire, dolgozóira a gabonabetakarításnál? — kérdeztem Pavel Gašparin mérnököt, a gtá igazgatóhelyettesét. — Az aratásban — mint minden évben — hét E—512-es és egy E—i 516-os kombájnunk kapcsolódott be. Kombájnosaink régi aratók, teljesítményük, munkájuk minősége nyomán számos elismerést kaptak már. Minden évben bekapcsolódnak a vállalataink közötti versenybe is, melyben tavaly Pavel Golian és Jaroslav Maulík az öt legjobb között végzett, és ez 500 hektár fölöttieknek kijáró „Arany Kombájn“ kitüntetés tulajdonosai lettek. De szorosan a nyomukban járnak társaik is: Bojtos Vince, Fonod László, Tóth József, Rusnák Ján, Hajnár László. Idén először Középpalojta (Stredné Plachtince) határában kezdték meg a 675 hektár őszi árpa aratását. Később a bússal (BuÉlnce) és a zsélyi (Zelovce) szövetkezetben segítenek majd. Az aratás a járási aratási bizottság irányítása mellett folyik, de a gtá aratásban részit vevő dolgozóit a vállalatunk keretében készítettük fel az aratási munkákra. Ismertettük a szocialista munkaverseny feltételeit, a munka- és tűzbiztonsági intézkedések betartásának fontosságét, valamint az egyéb szükséges tudnivalókat. Érdekesség nálunk, hogy az első heti kiértékelés és a jutalom átadása a gabonáföldön történik ünnepélyes keretek között. Ez további ösztönzésül is szolgál a feladatok sikeres végzéséhez. A kombájnokon kívül két szalmaprés és egy tehergépkocsi is segít az aratásban. De ide sorolom azt a három szervizkocsit is, melyekkel Jozef Budáé—Mária Budáčová, Milan TurCan—Pavel Öurkov és Celeng Pál—Petényi Vince kettősök kísérik a kombájnokat, és ha közvetlenül nem is kapcsolódnak be a gabona aratásába, jelentősen elősegítik annak mielőbbi betakarítását azzal, hogy a meghibásodott gépeket időveszteség nélkül a helyszínen javítják ki. — A gtá gépel a járáson kívül is aratnak majd? — Természetesen, ha nálunk befejeződik az aratás, a szerződés alapján továbbvonulnak kombájnosaink a martini Járásba. Az együttműködés keretében onnan is érkezett hozzánk négy E— 512-es, hogy segítsen a részünkre meghatározott 2000 hektár gabona betakarításában. Kell ez a segítség, hiszen a veszteségmentes betakarítás egyik alapfeltétele az aratás gyors elvégzése.-o-Aratnivaló van bőven a nagykürtös! járásban, összesen 15 ezer hektárról kell a termést betakarítani, melyből 13 ezer hektár a gabona. A mezőgazdasági dolgozók bíznak abban, hogy kedvez majd az időjárás és a járás 115 kombájnja, a közép-szlovákiai kerület más járásaiból érkező 47, valamint a Magyar Népköztársaságból segíteni jövő 60 kombájn sikeresen végzi el az idei aratást. Böjtűs János t
