Szabad Földműves, 1981. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)
1981-12-12 / 50. szám
1981. december 12. SZABAD FÖLDMŰVES 5 Az új követehHmvektiez igazodva — Ésszerűségre es gazdaságosságra törekvő intézkedések A SZÖGYÉNI (S70DÍN) BARÁTSÁG SZÖVETKEZETBEN — (Folytatás az 1. oldalról) niek KA-HYB sertésteleppel rendelkeznek, s kiválóak az eredményeik — a napi, darabonkénti felhízási átlag a sertéseknél 613 gramm, s a hűs kilóját 3,85 kg erótakarmány felhasználásával állítják elő —, a sertéshústermelés! tervüket a jövő évben szeretnék túlteljesíteni, míg a marhahús-eladási kötelezettségüket 50 tonnával csökkenteni. A sikeres sertéstenyésztésük ^a szakszerű koca- és malacnevelésen alapszik. Az év háromnegyedében például 14,5 malacot választottak el átlagban, kocánként. Az egészséges malacállományból nemcsak a hízóállomány utánpótlása biztosított, a szövetkezeti tagoknak is jutott belőle az utóbbi napokban, összesen 400 darab, megszabott áron. Mivel az utánpótlás nem okoz gondot, viszont az erőtakarmány-fakarékoskodásról a továbbiakban sem mondhatnak le, az abrakellátás behatároltsága miatt csökkentették a sertéslétszámot, az alapállomány meghagyásával: a vágósertés-leadási súlyhatárt 115 kilogrammról 95 kilogrammra csökkentik. Ezáltal kiváló minőségű húshoz jut a közellátás. Víz, víz, víz... kellene! Aki nem ismeri eléggé a Barátságbeliek termőhelyi adottságait, honnét is tudhatná, hogy azok nem épp a legjobbak. Ezt — Puskás Lajos agrármérnök, növénytermesztési főágazatvezető szerint — csakis kiváló talajműveléssel, a talaj szakszerű és célszerű tápanyagutánpótlásával, az öntözési lehetőségek megteremtésével, a betakarítási veszteségek csökkentésével, s jó munkaszervezéssel lennének képesek ellensúlyozni. Csakhogy a jelenleginél is magasabb hozamátlagok eléréséhez öntözővíz kellene. És éppen ez nincs! A közel ötezer hektárnyi szántójukból eddig csupán 170 hektár öntözhető. Ebből 100 hektár a zöldségkertészet, s mindössze hetven a takarmány, aminek fele lucerna. Az öntözött lucernát az idén hétszer kaszálták, s hektáronként közel 10 tonna szénát takarítottak be. Node, a főnövénytermesztő szerint a nem öntözött lucerna, amely meghaladta a 600 hektárt, csak 5,5 tonnás hozamátlaggal fizetett. Igaz, a több mint kétszáz hektárnyi lucernát — magfogás miatt — csak egyszer kaszálták, ami jelentősen leszorította a hozamátlagot. Ezek után könnyen kiszámítható, mennyire fontos volna az öntözővíz. Egyelőre csak nagyon halvány a reménysugár, ami a részbeni problémamegoldást illeti. Ugyanis ha a távlati tervek szerint a Garam szabályozása befejeződik, s a vízmű is felépül, akkor a szántónak az egyharmada válhat öntözhetővé, mégpedig a közös gazdaságnak a barti (Bruty) határrésze. Addig azonban még sok víz lefolyik a Garamon, amíg ez az álom valóra válik. Ésszerűen, takarékosan A lucernatermesztéshez még anynyit: csöppet sem elégedettek a hozamátlaggal a szőgyéníek. Holott a „Pálavá“ fajtát termesztik, ami a hagyományos fajtáktól 10—12 százalékkal bőtermőbb. E lehetőségen túl, ésszerű eljárásnak bizonyult a lucerna tavaszi vetése, fedőnövény nélkül; ily módon a megszokott 20 helyett 16 kiló vetőmag elegendő, hektáronként. Meszezik a talaját, hogy semlegesítsék annak savanyúságát, s javítsák egyben a talaj pH-értékét. Az a megoldás is nagyon jónak bizonyult, hogy a foszfor- és káli-műtrágyát , a vetést megelőzően — három évi időtartamra — egyszerre szántják be. Ezáltal a tápanyagnak van bőven ideje lejutni a talaj mélyebb rétegeibe, ahonnét a hosszú gyökérzet képes azt felszívni, hasznostíani — huzamosabb időn át. Ésszerű meggondolások érvényesülnek a tavaszi, nyári és az őszi takarmánykeverékek termesztésében. Ügyelnek arra, hogy ne csak nedvdús, hanem fehérjegazdag is legyen a zöldtömeg. Ezért a bükkönyt, a lóbabot stb. társítják az egyéb takarmánynövényekkel. Tarlőnövényként a perkót, valamint kukorica-napraforgó keveréket termesztik, kisebb területen, mert öntözésre nincs lehetőség... Már az idén is, de a következő években a lucernaszárítást a napenergiára bízták, illetve bízzák; a most záruló gazdasági évben a lucernatermés felét szárították szénává, egyharmadát szenázsolták, a többit pedig zölden takarmányozták. Heston-bálázö és a CCM-program A nagy létszámú állatállomány nem csupán takarmányt, igen számottevő almozót is követel. Mivel a gabonájuk 1000, a kukoricájuk meg 1500 hektár, így a hiányzó almot kukoricaszárral kénytelenek pótolni. Evégből két olyan speciális gép beszerzésén fáradoznak, amelyek úgymond bálákba göngyölítik a kukoricaszárat, amely „szőnyegként“ kiteríthető, s almozásra alkalmas. Ily temérdek kukoricaszár betakarítása — a jelenlegi műszaki ellátottságot tekintve — szinte lehetetlen. De azért a szímői (Zemné) tapasztalatot felhasználva, SPS—420-as önjáró szecskázógépre adaptert szereltek, s így vagy másfélszáz hektárnyi kukoricaszárat répafejjel besilóztak. A répaszelet 90 százalékát szárítva kapják a cukorgyártól, ami nagy előnyt jelent, mert ilyen formában huzamosabb ideig tárolható, s az sem éppen mellékes, hogy szállítása jóval kevesebb járművet, eszközt köt le, mint a nedves répaszeleté. S azt is meg kell mondani, hogy a szóban levő szövetkezetben a jövő évben már az energiatakarékos kukoricabetakarítási és tárolási módszert (őrölt szem-csutka) részesítik előnyben. Az úgynevezett CCM-rendszerű tárolással — ötezer tonna tárolását tervezik — 175 tonna könnyű fűtőolaj megtakarítható az előzetes számítgatások, elemzések szerint. Előnye még ennek a kukoricatárolásnak az is, hogy a termény vitamin- és aminósav-tartalma nem károsodik. A hasznossági mutatója a kukorica-csutka keveréknek lényegesen magasabb, épp az előbb említett tények is emellett szólnak, s ennélfogva — egy hektár kukoricaterületre számítva — négy sertéssel több meghizlalható. Különösebb magyarázgatás ehhez aligha szükséges. Emberek és gépek Hozzávetőleges számítások szerint mintegy 35 millió korona értékű gép és gépi eszköz van bízva e mezőgazdasági nagyüzem 120 gépkezelőjére, traktorosára, kombájnosára, amit a gépüzemelési főágazat vezetője, Sümegit András mérnök irányít, teljes felelőséggel. Sok múlik ezen a százhúsz műszaki dolgozón, hiszen a növénytermesztés egésze, az ezirányú igényes feladatok teljesítése hárul rájuk. Csöppet sem mindegy, milyen a munkához, a gépekhez való viszonyuk, s szakmai felkészültségük. A gépek iránt vállalt felelősségüket fokozza, hogy jegyzőkönyvileg veszik át azt. Ehhez járul még a munkacsúcsok előtti gépszemle, amikor nemcsak a gép vizsgázik — átvitt értelemben —, hanem a kezelője ,a karbantartója, javítója is. Továbbá: létezik személyi értékelés, mégpedig havonta. Ez alkalommal úgymond „megméretik“ a gépkezelő: nemcsak eredményeit, erényeit veszik számba, hanem a fogyatékosságait is. Rendkívül fontos ez, hiszen a gépkezelő nemcsak a határt rója, meg a dülőutakat, sokszor elkerülhetetlen a közutakon járás. És ha nincs tisztában a közlekedési, forgalmi szabályokkal, könnyen hibát véthet, sőt baleset előidézőjévé válhat. Ezen ismeretek megszerzését, felfrissítését, gyarapítását szolgálja a négynapos téli Iskola, amely vizsgával zárul. A felelősségérzet fokozására hivatott a rendszeresített alkohol-szonda. Akit rajtacsípnek a szeszelésen, azt menthetetlenül hazaküldik. Az így mulasztott egy napért két szabadságnap levonandó. Ha esetleg baleset történik, munkába lép a kárbecslő-, majd pedig a bírságoló bizottság ... Vagyis: rend a lelke mindennek! Egyelőre a gépkezelő gépének karbantartója. Am ez a szervezés-forma megérett az átértékelésre. Úgy mondhatnánk: módosításra szorul. Többen úgy tartják: tökéletes és szakszerű karbantartás nem várható el attól a műszaki dolgozótól, aki a napi munkafeladatát példásan teljesíti, vagy túlteljesíti, s ráadásul még a határi munka után a gépudvaron, vagy műhelyben is megtegye a magáét. Konkrétan a gépüzemelési főágazatvezető véleménye: mentesíteni kellene ettől a munkától a traktorosokat, s a karbantartást egy telejsen önálló, szakmailag jól felkészült, hozzáértő munkacsoport végezze. így kialakulhat a kölcsönös ellenőrzés, traktorosok és karbantartók között. S ha már itt tartunk, azt is mondjuk meg, hogy a szövetkezet vezetősége gondoskodik a jó munkakörnyezet, a biztonságos munkavégzés előfeltételeinek a megteremtéséről. Az egy központi és két kisebb, részlegjavítóműhely fűtött. Ilyenkor, amikor a határi munka már befejeződött, a figyelem középpontjába az egyéb fontos tervkészítő munkán kívül a gépjavítás kerül. A gépek műszaki állapotáról látlelet; kórlap készül. A gyorsan eltávolít-1 ható meghibásodást magukon viselő gépek egynapos szervizen esnek át A másik csoportba kerülnek a tavaszi talajművelő, műtrágyázó- és vetőgépek, erőgépek, gépi és szállítóeszközök, hogy a sürgősségi szempont érvényesülhessen. Az új gazdasági év elejétől anyagileg is érdekeltté teszik a traktorosokat, gépkezelőket, hogy jól sáfárkodjanak az üzem- és kenőanyaggal, de főleg a naftával. Am a takarékoskodás nem vezethet a munkaműveletek, agrotechnikai eljárások minőségének a rosszabbodásához. Megalkuvás nélküli harcot! Úgy hisszük, a szőgyéni Barátság szövetkezetben egészséges, új, friss szemléletmód tör mindjobban utat. Persze, jócskán kell ügyelni majd arra, hogy ne állhassa útját holmi szűklátókörűségl!! Mert az újnak ellenlábasai mindig akadnak, még akkor is, ha oly gazdaságosnak bizonyul a gyakorlati alkalmazása. Semmi sem megy önmagától előre. Továbbra is nagy szükség lesz az összetartó erőre, az új követelményekhez való igazodásra, s természetesen a szellemi tőke még fokozottabb és rugalmas, ésszerű hasznosítására. A harcra nagyon jól kell nemcsak felkészülni, hanem meg is kell azt vívni győztesen. N. KOVÁCS ISTVÁN Szocialista társadalmi rendszerünk választási időszakonként koronák milliárdjatt fordítja a polgárok életkörülményeinek jobbítására; kórházak, iskolák, művelődési otthonok, szolgáltatóházak, óvodák, bölcsődék, s egyéb közintézmények, utak stb. építésére. E hatalmas összeget egészíti ki a lakosság társadalmimunka-hozzájárulása, a közjó érdekében kifejtett tevékenysége. A mostani választási időszakban az ipolynyékiek (Vinica) egyik legfontosabb feladata: a megkezdett vízvezeték-hálózat továbbépítése, majd teljes befejezése. Azt akarják elérni, hogy a nagykürtösi (Veľký Krtíš) járás egyik legnagyobb településének valamennyi lakója egészséges, vezetékes ivóvízhez jusson. A vízvezetéket a községgazdálkodási üzem végzi, más üzemek, vállalatok közreműködésével .mert hiszen Antal István és Lekýr Michal „vonalellenőrzést“ tart a 18 millió koronás beruházás kivitelezése meghaladja erejét, cselekvőkészségét. Helyíszíni szemle után elbeszélgettem Petrezsél Sándor üzemvezetővel a jelentős építkezés menetéről. — Három éve kezdtük a nagyméretű munkát — újságolja. — Ámbár, ismertük a terepet, számos probléma nehezítette az előrehaladást. Először is, villanyáramot kellett vezetni a hegyek közötti forrásvidékhez, hogy a kútfúrás lehetővé váljon. Ez azonban nem volt elég: az ember-nemjárta vidékre utat kellett építeni, hogy a gépek és az építőanyag eljuthasson a kijelölt helyre. Közben azt is megtudom, hogy a vízvezeték lefektetéséhez csak akkor foghattak hozá, amikor már a három kút elkészült, azok vízbősége megfelelőnek bizonyult.. — 10 kilométeres csővezeték árkát Csinger István és Kulifaj László ásta, géppel. Mnitegy 400 méternyi szakaszon már a gépek sem tudtak boldogulni; itt robbantással készült a vízvezetékcsövek ágya. Mindenképpen nagy segítségünkre volt Antal István építésvezetőnek a lőmesteri képesítése: az 6 irányításval sikerült ezt a nehéz és veszélyes munkát sikeresen elvégezni. — Segítség akadt? — Igen. Segített a helyi BÉKE szövetkezet, valamint a BúClNA fafeldolgozó; nekik is nagy szükségük van a vízre. Az előbbi gépeket kölÁllami támogatással, közös összefogással Vezetékes ivóvíz A vízvezeték-építő szervek képviselői — A csőszerelést, s a nyomáspróbát mely üzem végezte? — Nagyszerű munkát végzett a Galántai Gépállomás munkacsoportja, amit a nyomáspróba sikeressége is bizonyít. — Hol tart jelenleg az építkezés? i— Az építkezés első szakasza befejeződött, azáltal, hogy a vízvezeték a község közelében levő víztartályokig elkészült. Innen mintegy másfél kilométeres szakasz van még hátra a községig, melynek építése jó ütemben halad. A víz a kutakból szabadeséssel jut a tárolókba, onnét — ugyanezzel a fizikai törvényszerűséggel kerül a községi hálózatba. — A kutak teljesítménye biztosítani tudja-e majd a vízszükségletet? — A próbák során jól vizsgáztak a vízforrások. Egyébként a kutak közelében van egy természetes vízforrás is, egy hatalmas sziklarepedés, a* melyből víz tör elő. Ezen értékes víz-* forrás fölé védőépületet létesítettünk, s a vizet a hálózatba irányítottuk. A forrás érdekessége: télidőben sem fagy be. Ezt már a forrás neve „Teplica“ >— is sejtteti. csönzött; az utóbbi a betonozáshoz szükséges zsalukat biztosította és a nyomáspróbánál is segített. — És a lakosság segített? — Bár a munka jelentős részét gépekkel végeztük, a műanyagcsövek ágyát és annak betakarását a lakosok kézi erővel végezték. Erre szükség volt azért, hogy a gépek-végezte betakarás következtében történő csősérüléseket elkerüljék. De itt nemcsak a felnőttek, a helyi iskola tanulói is segítettek. Vízben tehát nem lesz hiány, ezt mutatják az eddigi eredmények. Most az a legfontosabb, hogy a vízvezték minél előbb elérjen a községbe, melynek lakói szívszorongva várják ezt az örömteljes pillanatot, illetve az egészséges ivóvizet. Mint az ipolynyéki példa is hűen tükrözi, szocialista rendszerünk gondoskodása nyomán miként válhat valóra a dolgozó nép választási programterve, megannyi jó elképzelése, társadalmi összefogással. BÖJTÖS JÁNOS (A szerző felvételei)
