Szabad Földműves, 1981. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)
1981-11-28 / 48. szám
nalában ez még nem jut kifejezésre. Pedig jő lenne, 'iia legalább az alapszervezetek hozzájuthatnának a legfontosabb erö- és munkagépekhez. NÖVEKSZIK A TERMELŐI KEDV Zsemle Béla, a kertészkedők helyi szervezetének elnöke is felsorolta, mi mindenre lenne szükség a háztáji zöldségtermesztés fejlesztéséhez, eredményesebbé, vonzóbbá tételéhez. Viszont azt sem hallgatta el, hogy javulóban van a vetőmagvakkal és ültetőanyagokkal való ellátás, s hogy rendszeresen megkapják az igényelt műtrágyát. A májusban megrendelt ültetőburgonyát már október közepén szétoszthatták a kertészkedők közöt. — Öt éve vagyok a kertészkedők bakai szervezetének elnöke — említette Zsemle elvtárs. — Kezdetben sok gondot okozott a kertészedők igényeinek kielégítése, főleg az értékesítési problémák megoldása. Az utóbbi években gyökeresen megváltozott a helyzet. Tulajdonképpen mindent elő tudunk ügyért előzetes felmérés szerint jövőre mintegy negyven százalékkal több áru forgalmazására kötünk szerződést. Az igényeknek megfelelően, elsősorban szamócából tervezünk többet termelni. — Hány tagja van a szervezetnek? — Az alapszervezet tagjainak száma — ai siker láttán — az utóbbi két évben csaknem megkétszereződött, így százharminc fővel dolgozunk. Ez ránk, vezetőkre is egyre több feladatot ró. Feltétlenül fontos, hogy ezentúl nagyabb gondot fordltsnnk a tagság szakmai nevelésére. Több előadásból álló sorozat megszervezését tervezzük, melynek keretében szó lesz a korszerű gyümölcs- és zöldségtermesztésről, a szakszerű tápanyagpótlásról és növényvédelemről, a hajtatásról stb. Igyekszünk rávezetni az embereket a szakirodalom rendszeres tannlmányozásának nélkülözhetetlenségére. Szerintem sokat jelent, hogy időnként tanulmányi kiránduláson veszünk részt, kiállításokat látogatunk, és magunk is bemutatjuk termékeinket a rangos seregszemléken. Néhány kertészkedőnk az országos kiállításokon is eredményesen szerepelt, érmet vagy oklevelet nyert termékeivel — Százhárma a közös Krascsenits István termékeit több kiállításon — többek közöt az Agrokomplex országos mezőgazdasági seregszemlén is — érmekkel jutalmazták (A szerző felv.) teremteni, amire kertészkedőinknek az eredményes munkához szükségük van, és az értékesítést is megoldottuk. Igaz, hogy partnercserével, de megoldottuk. Korábban a jednota Fogyasztási Szövetkezettel álltunk kapcsolatban, és bizony rengeteg volt a panasz. Újabban a Zeleninával kötünk szerződést. A partnercsere jobbnlást hozott, termékeinket időben átvették, s ez hozzájárult a termelőkcdv növekedéséhez. Az hozzájárulva a község, illetve a járás kertbarátmozgalma jó hírnevének öregbítéséhez. Egy szó, mint száz: úgy érzem, jő úton haladunk és a társadalmi elismerés és támogatás tudatában, képesek vagyunk az eddigieknél jobb, a közös ügyet hatékonyabban szolgáló eredmények felmutatására. Tóth Dezső Megalapozottan lehet csak előbbre lépni Szlovákia egyes vidékein, így például Mátyusföldön és a Csallóközben immár sok-évtizedes, fölöttébb gazdag a nyúltenyésztés hagyománya. Ennek története van, amely a rég letűnt kapitalista társadalmi rendszert juttatja eszünkbe. Akkoriban ugyanis létfenntartó szerepet töltött be, szavatolva a szegényebb néprétegek hússzükségletének részbeni kielégítését. Hétvégekeni Mert hát akkortájt a hús nem volt — s nem is lehetett — mindennapi étek, mint manapság, amikor a szocialista rendszer jóvoltából 85 kiló jut évente egy személyre. Node, maradjunk csak a nyúlhúsnál! Elődeink, majd jómagunk is felismertük, hogy kiváló e hús emészthetősége, ami kétségkívül elősegíti közkedveltségét. További előnye: aránylag alacsony az előállítási költsége. A házinyúl jól hasznosítja a háztáji, illetve kerti hulladékanyagokat. ... Bár a felszabadulás utáni évtizedekben — az életszínvonal emelkedésével párhuzamosan — vesztett népszerűségéből a házinyúl-tenyésztés, a nyúlbarátok száma megcsappant, de azért sokan hűek maradtak a tapsifülesekhez. Utánpótlás jobbára a fiatalokból töltődött fel, mint jelenleg is... * járom ezt a mátyusföldi nagyközséget, hogy megleljem az állatbarát-szervezet titkárát. Egy vállalkozókedvű ifjonc ül be a gördülő alkalmatosságba, hogy Cibulka Ján portáját megmutassa. Már az udvarban tájékozódom, amikor a hűséges házőrző álljt parancsol, s a csaho'ásra előkerül egy éltesebb nő, karján kicsivel, s erélyesen tudakolja: kit keresek? Rögvest megtudom, nincs más hátra, mint a sarkonfordulás, mert a titkár éppen szolgálatos a vasútnál. Mivel az elnök is már hosszabb ideje Tardoskeddtől (Tvrdosovce) távolabb dolgozik, az alelnököt kerstem fel. Ruzsicska György, a községgazdálkodási üzem asztalosa, no meg a kisállattenyésztő szervezet raktárosa, vezetőségi tagja, elnökhelyettese. Az említettek távollétében 6 a legilletékesebb, hogy mondjon egyetmást a szervezet működéséről, eredményeiről s személyes tapasztalatairól, ami a nyúltenyésztést illeti, mert ő is szenvedélyes nyúlbarát. — Mikor és hányán kezdték? — Mikor? 1953-ban. Lehettünk akkor mintegy tizenöt— húszán. Ügy gondoltuk: szervezetten többre visszük. Akkor mindenfélét, azazhogy postanyulaknak, csakis száraz állapotban. Kis mértékben adok árpát, zabot, takarmányrépát, és természetesen nyúltápot. Nagyon fontosnak tartom az itatást: nyáron például kétszer itatok. Tapasztalatom: a frissen húzott, hideg víztől óvni kell a nyúlállományt. Ha mégis ilyen vizet kap, ez könnyen gyomorhurutot okozhat. Ilyenkor elvizesedik az állat orra, náthás lesz. Szerintem az elgyomrosodott nyúl nem egészséges. — Mi a véleménye, ami a nyúltenyésztés továbbfejlesztését illeti? — Szerintem a népgazdaságnak szüksége van a nyúltenyésztés továbbfejlesztésére, mert évente koronák millióival, tízmillióival gyarapíthatja az államháztartást. Az e téren rendelkezésre álló lehetőségeinket — kistermelői szinten — távolról sem hasznosítjuk úgy, ahogy azt kimeríthetnénk. Ügy hiszem, ezzel tökéletesen egyetérthetünk. * Mire alapozom ezen igenlésemet? Egy magyarországi tanulmányút tanulságaira. Volt szerencsém jól körülnézni a'dunavarsányi „Petőfi“ Mgtsz-ben, ahol nagyüzemi nyúltenyésztés szolgál — termelési rendszerként — alapul, világszínvonalon. A nyúltenyésztő kistermelők szoros kapcsolatban állnak ezzel a nagyüzemmel. S hol található a nyúltenyésztés tudományos bázisa? Gödöllőn. S nem a véletlen műve, hogy a Magyar Népköztársaság államháztartása — csupán nyúltenyésztésből eredően — ötven millió forinttal gyarapszik évente. Hát ezért nem hagy nyugton a hazai nyúltenyésztésünk jelenlegi helyzete! Tegyünk tehát az eddigieknél sokkal többet a háztáji termelés jobb megalapozottsága és fellendítése érdekében — fent is, lent is —, élve a CSKP KB. 4. ülésének határozata nyújtotta lehetőségek maximális hasznosításával. (kovács) galambot, csibét, kacsát, kecskét stb. tenyésztettünk. Eredményesen. — jelenleg mennyi a szervezet taglétszáma? — Hetvenen vagyunk. Anynyian, mint 1978-ban. De hogy pontos legyek, az ifjú állatbarátok száma 15—20 fő, akik az általános iskola diákjai. — Dicséretre méltói — nyilvánítom véleményemet. — így legalább biztosított, hogy lesz jó utánpótlás. A gyerekek már ifjú korukban megkedvelik az állatokat, ami jó dolog. £s ön, mikor vált állatbaráttá? — Elsőosztályos voltam, amikor elköteleztem magam a nyűltenyésztésnek... Azóta is híve vagyok. — Az ifjú állatbarátok is nyúlások? — ök többnyire az egzotikus madarakat kedvelik. De azért a házinyulat sem vetik nieg ... — Miként jellemezné a felnőtt tagokat? — A tagság mintegy 90 százaléka tenyészt házinyulat. Persze ez dominál, de egyéb kisállatok tenyésztését is űzik, csak kisebb arányban. •— Mikortól számítható a nyúltenyésztés fellendülése? — Amióta a nyitrai (Nitra) BRANKO vállalat nemcsak szorgalmazza, hanem fel is vásárolja a házinyulat. Három éve. — ön szerint, járási méretben melyik kisállattenyésztő szervezet az, ahonnét a legtöbb házinyulat vásárolják fel és szállítják Nyitrára? — Talán nem veszi szerénytelenségnek, ha azt válaszolom: a járási ranglétrán mi szerepelünk az első helyen. Van úgy, hogy egyszerre három teherautó is jön a leadásra érett tapsifülesekért. — Kiket tudna megnevezni azok közül, akik évente a legtöbb nyulat adják el a felvásárló-szervnek? — Hát például Szabó Pált, Buják Józsefet, Bédi Jánost, akik 350—400 darabot is eladnak egyetlen évben. De sorolhatnák többet is . .. Egy-egy eladott nyúl alapsúlyának 2,40 kilogrammnak kell lennie. Am az átlagsúly eléri a 3 kilót. Ezek után már nem nehéz kiszámítani, mennyi pénz üti évente egy-egy példás nyúltenyésztő markát, kilónként 18 koronát számolva. — Mi' okoz gondot, kavarodást, problémát? — Az, ha értesítés, hívás nélkül jönnek a felvásárlók ... Ilyenkor felkészületlenül nem könnyű mondjuk félezer nyulat összehozni egy halomba ... — Mennyi a legkevesebb, amit egy-egy tag házinyúlból évente értékesít? — Körülbelül ötven darab. — Milyen fajta dominál? — Az új-zélandi. Ebből az arány mintegy 70 százalék. A többi kaliforniai és belga óriás — Miért az új-zélandi a slá ger? — Mert ennél a fajtánál a fialási szaporulat a legtöbb, ! amellett az új-zélandi igen jé fiókanevelő. Előnye még az is hogy ennek a nyúlfajtának a gereznája értékesebb, jóval drágább. — Eladásra nem-tagok is fel ajánlanak nyulat? ■— Előfordul ilyen eset, de nem jellemző. Közülük mái vagy négyen bejelentették: hajlandók tagjaink sorába lépni Meg szerintem saját érdekük is, hogy taggá váljanak, hiszer minden eladott egy kiló tiszte nyúlhús esetében két kilő ta karmány vásárlására jogosul tak, megszabott áron. — Nyúltenyésztési tapaszta latai? — Tudja, érteni kell ehhez is, mint bármihez. A nevelési és takarmányozási ismeretekei nem lehet az ujjból kiszopni azokat el kell sajátítani. A szak ismeret gyarapításhoz nagy se gítséget nyújt a speciális szak irodalom, a mezőgazdasági szaksajtó, a különböző szinti kiállítások, a céltudatos, jó szervezett szakelőadások, tanul mányutak. Ezeket helyi szerve zetünk lehetővé teszi tagja számára. — Milyen fontosságot tulaj donit a nyulak szakszerű ete tésének és itatásának? •— Jómagam például zöld lu cérnát frissen sosem adok < Oj almafajta A Nagy-Britanniában kinemesített új almafajta a Mailing Greensleeves nevet kapta. A James Grieve és a Golden Delicious fajták keresztezésével hozták létre, s a legújabb engedélyezett fajtaként ismeretes. A Mailing Greensleeves minőségi zöld alma. Szeptember derekán lehet szüretelni, piaci forgalmazása november derekától lehetséges. Gyönyörű sárgászöld gyümölcseinek több mint kilencven százaléka meghaladja a 85 mm-es átmérőt, s a termésnek mintegy 97 százaléka piaci minőségben értékesíthető. Az új fajta féltörpe fákra jellemző, kedvező alakú koronát nevel, tehát kimondottan ideálisnak ígérkezik a belterjes gyümölcsösök részére. Korán termőre fordul és bőven terem. Virágzása körülbelül egy héttel korábban csúcsosodik ki, mint a Cox renet fajtáé. Viszont aránylag hosszú ideig virágzik, és virágai viszonylag fagyállóak. Legjobb porzófajtái a Cox renet és az Idared. (zch) Krascsenits István mintegy másfél évtizede kezdett kertészkedni. Foglalkozása kőműves, a Hydrostav nemzeti vállalat egyik szocialista brigádjának ezüstérmes tagja. A bratislavai Slovnaftban dolgozik, naponta közel száz kilométert ingázik. A gyár előtt van egy kis piac, ahol főleg az üzem dolgozói vásárolnak — a tízórai mellé — paprikát, paradicsomot, retket, zöldhagymát, gyümölcsöt, de a kínált virág is mindig elfogy a „kofák“ asztaláról. Egy ideig Krascsenits István a rendszeres vásárlók közé tartozott. Később, amikor látta, hogy érdemes kertészkedni, az 6 kertjéből is kiszorult a kukorica — gyümölcsfákat meg szőlőt telepített és zöldséget kezdett termelni. Nemsokára asztalt bérelt, s a néhai vásárlóból eladó lett. Illetve a felségéből, hiszen ő kínálja a kertben termett javakat. Krascsenits István az SZKSZ bakai alapszervezetének alapító tagja. Sőt! Már elnöke is volt a szervezetnek, tehát jól ismeri a múlt problémáit, elsősorban az értékesítési gondokat. Tulajdonképpen ezért vállalta a több fáradsággal járó piacozást. Ennek a helybeni értékesítéssel szemben egyebek között olyan hátránya is van, hogy nem lehet szakosítani a termelést: aki a piacon forgalmat akar csinálni, annak a minőségen kívül a választékbőségre is gondolnia kell. — Aki eredményesen szeretne dolgozni, annak értenie kell a kertészkedéshez — mondta a lelkes kertésztárs. — Nem feltétlenül szükséges a szakiskola, viszont rendszeresen lapozgatni kell a szakkönyveket és a folyóiratokat. Sajnos a munkacsúcs idején bizony kevés idő jut az ilyesmire. így néha a saját kárán tanulja meg az ember, amit mások közreadott tapasztalatai vagy szaktanácsa ismeretében másként, jobban is csinálhatott volna. Télen valamivel több időt szentelhetünk az ismeretgyarapításnak, bár Ilyenkor is bőven akad tennivaló. Mi nem restelltünk másodszor is fóliát húzni a paprika fölé, így novemberben gyümölcsön kívül paprikát is kínáltunk a vásárlóknak. Azután itt a talajelőkészítés, a tápanyagpótlás, és persze a beszerzés (vetőmag, vegyszer) ideje, januárban pedig kezdetét veszi a palántanevelés. Üvegházunk nincsen, így a koraiak palántáját a szobában kell előnevelnünk. — Mit a legérdemesebb termeszteni? — Biztonság szempontjából a paprikát és a paradicsomot említeném, persze azzal a kitétellel, hogy jövedelmezőség tekintetében elhamarkodott lépés lenne e két növényre alapozni. Üjabban dinnyével kísérletezünk. A sárga- és a görögdinnye a piacon egyaránt keresett, tehát érdemes a termesztésével foglalkozni. Augusztusban telepítettem csemegeuborkát, és nem bántam meg. Nagyon sok apró, eltenni való uborkát eladtunk. Persze vállalni kell a kockázatot. Két éve kudarcot vallottunk' a salátával, de a viszonylag nagy területen termelt karfiolból is csak keveset tudtunk értékesíteni. Viszont az idén a korai saláta és a karfiol is jól fizetett. Csakhogy mi — a korábbi kudarc miatt — korlátozott mennyiséget termeltünk. A kertészkedés már csak ilyen: az ember nem tudja előre, minek lesz nagyobb keletje. — Gondolom, azért mégiscsak jövedelmező a kertészkedés? — Egy szóval sem állítottam az ellenkezőjét. Csakhogy nagy kockázattal jár, és persze munkaigényes. Ha jól körülnéz, a kertészedők zöme. idős, gyakran nyugdíjas. És hatvan körül bizony már nehezen hajlik a derék. Márpedig a kertészkedőnek sokszor le kell hajolnia egy-egy növénykéhez, amíg értékesíthető termést szüretelhet róla. Mégis, de sok az irigykedő! Falun mindenkinek van lehetősége a termelésre, lásson munkához, — majd meglátja, mennyit kell dolgozni azért a pluszjövedelemért. Igaz, támogatják az igyekezetünket, de a kisgép- és kellékellátás színvo-Zsemle Béla, a bakai kertészkedők szerveztének elnöke
