Szabad Földműves, 1981. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)
1981-11-28 / 48. szám
Az SZI.KP KB ülésének vitájában elhangzói! felszólalások közül — mint kertészkedönek — elsősorban Anion Bla >ej elvlársnak, az SZI.KP KB tagjának, a Szlovák Műszaki Főiskola rektorának szavai ra gadták meg a figyelmemet. Még pedig azért, mert a termelés energia-igényességének, a túlhajtott keinizálás és tápanyagpótlás költségességének, a természettel, illetve az emberi egészséggel kapcsolatos, káros hatásának érintésével, az embert táplálkozás ésszerűbbé tételének szükségességéről beszélt. Hangsúlyozta, hogy az élelmiszereknek az embert táplálko zásban elsősorban energetikai funkciójuk van: szervezetünk „fűtőanyagát1* képezik, de nem csupán azt. Hazai viszonylat ban, sajnos, túl nagy jelentősé get tulajdonítunk az élelmisze rek energiatartalmának, viszont lebecsüljük a tápértékét és a minőségei. Az egy főre jutó élelmiszerfogyasztás átlagos na pi kalóriaértéke mintegy tíz— tizenöt százalékkal több, mint amennyit az egészséges táplálkozás megkövetel. A kalórtadús táplálkozás szöges ellentétben van a munkatevékenységünkkel. Egyre csökken a fizikai és nő a. szellemi munka részaránya, tehát ennek megfelelően csökkenteni kell az élelmiszerek energetikai értékét, és nagyabb figyelmet kell szentelni a szellemi tevékenységet serkentő tápértékek növelésének. Arról már nem is beszélve, hogy az élelmiszerfogyasztás szerkezetét is módosítani kell. Igaz, hogy Szlovákiában kevesebb húst fogyasztunk, mint a CSSZK ban, v'iszont a sertéshús ötvenegy százalékos részesedése bizuny túlzottnak minősíthető. Szlovákiában tejből és lejtermékekből is kevesebb fogy, így nem csoda, hogy mintegy 18 százalékkal elmaradunk az optimális fogyasztási szinttől. A zsirfogyasztás mennyiségi szempontból megfelelő lenne, csakhogy évente nem 3,2 kilogramm sertészsírt fogyasztunk — ez lenne az ideális —, hanem hetvenöt százalékkal többet. Ugyanakkor a növényi olajok fogyasztása húsz százalékkal kisebb az ajánlott adagnál. I.iszlből tizenhat, cukorból pedig harmine százalékkal fogyasztunk többet a kelleténél. S ami megdöbbentő: a zöldség fogyasztás tizenhét százalékkal marad el az egészségügyi szempontból ajánlott mennyiségtől |103 kg), a gyümölcsfogyaszlás pedig egyliarmad résszel az ajánlott hetven kilogrammtól. Az ésszerütlenség következménye, hogy táplálkozásunkban vitaminhiány mutatkozik (első Az ésszerű a választék sorban С , Вг és A-vitaminról van szó), kevés a mi nosa v hoz jut a szervezetünk, viszont túl tápláltságban, vérkeringés! zavarokban és egyéb megbetegedésektől szenvedünk. Blažej elvtárs szavait elsősorban nekünk, kertészkedők nek kell komolyan mérlegelnünk és megszívlelnünk, hiszen kedvtelésből — önellátási vagy árutermelési céllal — folytatott tevékenységünkkel, a rendelkezésünkre álló földterület körültekintő kihasználásával sokat tehetünk családunk, illetve a zöldségboltok és a városi piacok árukínálatára szoruló embertársaink táplálkozásának ésszerűbbé tételéért. Ilangsíi lyozni szeretném, hogy a hőn óhajtott minőségi változásban már nem csupán az árubőség, a mennyiségi mutató játszik fontos szerepet, hanem a szerkezeti összetétel, a választék Is. Gondoljunk csak bele: menynyi gondot és problémát okozott bizonyos zöldségfélék értékesítése az utóbbi években! Hány meg hány községben pa naszkodtak, hogy a kutyának sem kell a saláta, a karalábé, a salátaiiborka, hogy nincsen ára a paprikának, paradicsomnak?! Lehet, hogy mindez részben a rugalmatlan felvásárlás és elosztás következménye, de ugyanakkor a fogyasztói piac felvevőképességének liatároltságát, a fogyasztók választékigényét is jelzi. De erről a kér tészkedök mintha nem akarnának tudomást szerezni. Felsorolhatnék néhány községet, ahol nem is olyan régen kígyót békát kiabáltak a felvásár lókra, mert nem vették át tőlük a terven felül — szerződés nélküli kockázatvállalással — táplálkozás függvénye megtermelt .salátauborkái, és a társadalmi érdekekre hivatkoz va, követelték jogosnak mondott panaszuk orvoslását. Most, amikor a jövő évi tevékenységet kell körvonalazni, bizony sok helyütt niegintcsak az egyéni érdekek érvényre juttatásán fáradoznak a kertésztársak. Hát hiába mondjuk, hogy a háztáji termelés elsődleges feladata az önellátás, azon túlmenően pedig a nagyüzemilag nehezen megtermelhető, munkaigényes zöldség- és gyümölcsfélék választékbővítése? Hiába kérünk több korai csomózott zöldséget, habot, borsót, fokhagymát, fűszernövényt, szamócát, egrest, ribiszkét, — megint mindenki salátát, kara lábét, salátuborkát akar termelni? Arról már nem is beszélve, hogy a hazánkban kevésbé ismert zöldségféléket is illenék megbonositani. Népszerűsítő cikkeket írunk, -vetőmagot, ültetőanyagot követelünk, végre a felvásárlók ég a konzervipar is reagál a fogyasztói igényekre és hajlandóságút mutat a kevésbé ismert zöldségfélék átvételére és forgalmazására, t akkor kiderül, bogy nem akad vállalkozó a termelésre. Egyelőre csupán néhány zöld ségféléröl (patisszon, padlizsán, rebarbara, kínai kel, bimbóskel. feketegyökér, brokkolii van szó, de vajon reméihetjük-e, hogy belátható időn belül ugyanolyan természetes tartozékai lesznek a bolti választéknak, mint például a karfiol vagy a sárgarépa? Megvallom, félve teszem fül a kérdési, hiszen egyik-másik falusi kertből már nem csupán a gyű mölcsfákat szorítja ki a fólia, de a család folyamatos ellátásához szükséges zöldségféléket is. Ugyan mit nyerőnk vele, ha a kertészkedő egyidőben árutermelőként és piacról élő fogyasztóként jelentkezik? S hogy folytassam a sort: az ismertebb, de kevésbé népszerű zöldségféléken kívül néhány további, egyelőre alig ismeri zöldségfélével Imángold, endívia, metélősaláta, pasztinák, galambbegy, cikória, lestyán, spárga, zsázsa stb.) kéne gazdagítani a zöldségboltok áruválasztékát. Járjuk a falvakat, tanulmányozzuk a kertészkedők tevékenységét, bevált módszereit, s közben a jó példák mellett bizony gyakran találkozunk helytelen törekvésekkel. Tudjuk, a háztáji termelés kockázattal jár, de nyereséget is lioz. Ennek, valamint a nyilvános társadalmi elismerésnek és támogatásnak a fejében elvárjuk, hogy a kertészkedők mindenkor a társadalmi 'igényekből kiindulva folytassák a szabadidő ésszerű kitöltését, illetve a közösség növekvő szükségleteinek színvonalasabb kielégítését szolgálni elhivatott tevékenységüket. Most, a jövő évi termelői tevékenység tervezésekor, a termelői-átvevői szerződések megkötésének idején feltétlenül szem előtt kell tartani, hogy a társadalmi érdekeket szolgáló kerlbarátmuzgalomtól mór nem csupán mennyiséget várunk, de minőséget és választékot is! KADEK 0ÄBOR í* *•* *♦* »I* *:• *:• -j* *:• *:• »j» «$♦ *j* •*« ♦*» »j» «$* »*• «5» <:• «j« A szárított zöldség is finom A kertészkedők sokat bősz szánkódnak, mert a fáradságos munkával megtermelt és hagyományos módon (pince, ve: em stb.) tárolt zöldség jó egészségi állapotát legfeljebb februárig vagy márciusig tudják megőrizni. Javasoljuk, hogy tegyenek kísérletet a szárítással. A szárítva tárolt zöldség is finom, teljes értékű, nem beszélve arról, hogy a gyökérzöldséget így lehet legtovább jó minőségben eltartani. A módszernek több előnye van. A szárítás igen egyszerű, a tárolás nem helyigényes, nincs szükség pincére, és a friss zöldséget teljes mértékben helyettesítő szárítinány mindig kéznél van. Előnyként említhető még, hogy szárítás ésetén a betakarításkor mechanikai sérülést szenvedeti gyökereket is értékesíthetjük. Szárítással leggyakrabban petrezselymet, zellert és káposztaféléket tartósítunk, de hasznosíthatjuk a petrezselyemzöldet, á zeller lombját, a kaprot, spenótot stb. is. Szárítás előtt a zöldséget hagyományos módon megtisztítjuk, mintha azonnali felhasználásra (főzés) készítenénk elő. A legtöbb zöldséget szárítás előtt* rövid ideig főzni, illetve párolni kell. Az előfőzést úgy végezzük, hogy a fölaprított zöldséget rostára vagy tiszta, fehér ruhába téve, 2—5 percre forrásban levő vízbe mártjuk. A főzővizet megsózhatjuk vagy tehetünk bele kevés citromsót, hogy a zöldség megőrizze eredeti színét, de elveszítse a kellemetlen ízéi. Az előfőzött zöldség gyorsabban szárad. A káposztát és kelt 1—2 percig, a zöldborsót, babot, karalábét, sárgarépát és zellert 4—5 percig kell előfőzni. A petrezselymet, petrezselyemzöldet, pórét, hagymát, kaprot, spenótot, stb. nem szabad előfőzni, mert elveszítené a színét és ‘jellegzetes aromáját. Az előfőzött zöldséget hideg vízbe mártva kihűtjük, lecsöpögtetjük, majd azonnal szárítani kezdjük (gyorsforraló, sütő, fűtőtest stb.). A zöldségnek gyorsan meg kell száradnia, különben elveszíti az ízét, színét és aromáját. A napenergia hasznosításával csakis gyorsan száradó zöldségféléket (pl. kapor, más aromatikus növények) lehet szárítani. A szárításhoz kb. 80 C-fokos hőmérsékletre van szükség, az utószárításhoz pedig 60 C-fokos hőmérséklet is elegendő. A száradó anyagot időnként meg kell keverni vagy forgatni. Helyes szárításról akkor beszélhetünk, ha a tárolásra kész anyag hajlékony, gumiszerű, de hévül már nem nedves és nem nyers, viszont nincsen túl szárítva, tehát nem törik. A szárított zöldséget celofán- vagy vászonzacskóban, esetleg befőttes poharakban tárolhatjuk. (SI I «8» <♦ «J* *> «5* Franti&ek Pitra elvtárs, a CSKP KB titkára, pártunk központi bizottsága ez évi októberi üjésén az elnökségi beszámolóban azt is kiemelte, hogy a kisállattartók bevonása a gazdasági állatok hizlalásába szerencsés megoldásnak bizonyult. A CSSZSZK területén ugyanis ez év elejétől 12 ezer 370 tonna vágóállatot vásároltunk fel a klsállattartúktól. Rendkívül nagy eredménynek számít, hogy sikerült mozgósítani a társadalom jelentős tartalékát képező vidéki munkaerőt, meg a lakóházak körül fellelhető, korábban veszendő be menő takarmányforrásokat. Štefan Papánek elvtárs, rl Nyugat-szlovákiai Húsipari Vállalat felvásárlást osztályvezetője a napokban arról tájékoztatott, hogy a kerület egyes körzeteiben komoly sikereket értek el a gazdasági állatok szerződésqs — háztáji — hizlalása terén. Ahol társadalmi és a gazdasági Irányítás vezetői helyesen közelítették meg a gazdaság-politikai szempontból fontos kérdést, ott igen szép sikereket értek el. Marta Sochorová agrármérnök, a húsipari vállalat felvásárlást előadója számokkal is alátámasztotta a szerződéskötés eredményességét. Ezek az adatok arról tájékoztattak, hogy a kisállattartók — kerületi viszonylatban — 1979-ben kétezer százötvenhét, ez év október végéig pedig 2 ezer 324 szarvasmarhára kötöttek hizlalást szerződést. A felmérések alapján azonban az év végűig összesen 2500 szarvasmarha hizlalására kínálkozik lehetőség. A háztáji sertéshizlalásban még jobb eredmények születtek, hiszen 1979-ben mindössze 620 állatot hizlaltak szerződésre, ez év október végéig pedig 5439-et, s az év végéig nem kevesebb, mint 8 ezer sertés háztáji hizlalásával számolnak. Ha figyelembe vesszük azt a tényt, hogy a háztáji állattartók a vágómarha darabját 574, a vágósertéseket 108, a juhokat pedig 36 kilós átlagsúlyban adták a húsiparnak, akkor az adatokból azt is megállapíthatjuk, hogy a kisállattenyésztők hány tonna hússal gazdagítják a központi alapokat. — Amit ezen a termi elértünk, az korántsem az pptimum. Tapasztalatból tudom, hogy lényegesen többen érdeklődnek a háztáji állathizlalás iránt, mint amennyien vállalkoztak rá, csakhát sok háztartásban felszámolták a régi Istállókat, és nincs férőhelyük. A nemzeti bizottságok segítségével ezek részére kiutalhatnának építőanyagot, mert jónélíányan hajlandóságot mutatnak a hizlaláshoz szükséges fedett építmény önsegélyes felépítéséв Az Önökkel szerződést kötő kisállattartók milyen feltételek között kapják az erő takarmányt? — kérdeztem Papánek elvtársat. — Aki szarvasmarha vagy juh hizlalásra köt szerződést, az vágósúly-kilónként két kiló hizlalótáp vásárlására kap utalványt. Aki pedig sertéshizlalásra vállalkozik, annak 100 kiló élősúlyra 300 kiló tápot juttatunk. Partnereink a szerződés megkötésekor megvásárolhatják a tápmennyiség 50 százalékát, a további 50 százalékot akkor kaphatják meg, ha a húsiparnak átadták a vágóállatot, esetleg a hizlalás második szakaszában végzett ellenőrzés után, ha a szerződéskötéskor így állapodunk meg. ф A háztáji állathizlalás eddigi sikereit már optimumnak tartja? re. Ez azt jelenti, hogy a Községek vezetőinek rugalmasabban kellene életbe léptetni a felső irányítás rendelkezéseit, hiszen minden rendelet annyit ér, amennyit abból a gyakorlatban megvalósítanak. • Tehát Ön szerint is jövője van a szerződéses háztáji állathizlalásnak? — Természetesen. Ezen a téren sajnos még kerületünkben is csak a kezdet kezdetén tartunk. A kibontakozásra szlovákiai méretben is korlátlanok a lehetőségek. Ha ugyanis figyelembe vesszük a szerződéskötés eddigi szlovákiai eredményeit, s azt összehasonlítjuk kerületünk eddigi sikereivel, csak akkor tudatosítjuk valójában, hogy milyen tartalékaink vannak. Szeptember végéig ugyanis szlovákiai méretben az állattartók 6 ezer 129 szarvas-11 ezer 234 juh hizlalására kötöttek szerződést a húsiparral. Szeptember végéig tehát kerületünkben mindössze 1991 darab sertésre kötöttek szerződést, októberben azonban már 5 ezer 439-re, ami nagyon jó bizonyítéka a fejlődésnek. Ugyanakkor a juhhizlalás terén a közép-szlovákiai kerület van az élen. Azért hangsúlyoztam, hogy a szerződéses állathizlalás tekintetében kerületünkben is nagyok a tartalékok, mert a lehetőségeket még csak a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda), a komáromi (Komárno) és a galántai (Galante) járás egyes községeiben használják ki tökéletesen. Feltételezhető, hogy a CSKP K8 4. ülésének hatására a nemzeti bizottságok erre vonatkozó tevékenysége is felélénkül és kedvezően befolyásolja a szerződéses háztáji állathizlalás kibontakozását. v 0 A háztáji állathizlalóknál állatpusztulás is előfordul? — Szerződő feleink, vagyis a háztáji álíathizlalók lelkismeretesen gondoskodnak az állatok jó egészségi állapotáról. Rendkívül ritka eset, hogy elpusztul egy-egy állat. Ha tehát számadatokkal akarnám érzékeltetni a pusztulás százalékát, akkor csak ezrelékben jelölhetném meg. Ez mindennél jobban bizonyítja a háztáji állathizlas lók nagy szorgalmát, akik eredményesen hasznosítják a hizlalásra juttatott erőtakarmányokat. Nem mondom, sok mezőgazdasági üzem dolgozója példát vehetne a háztáji állathizlalóktól. Sikerük titka a fegyelmezett helytállással párosuló, becsületes munka. HOKSZA ISTVÁN ■I hogyan fertőtlenítsük a komposztot? Mikor, Palánlanevelébhez (zöldség, virág) több kertészkedő kompo /.tót használ. A komposzt fertőtlenítésére mielőbb sort kell keríteni, hogy felhasználásig elillanjon belőle a fertőtlenítőszer mérgező anyaga. Tudniillik hideg, fagyos időben ez a folyamat jelentősen lelassul. Ne feledjük, hogy fertőtleníteni csatk érett komposztot lehet, mivel a nyers, még kellően el nem bomlott anyagok megkötik a fertőtlenítőszer hatóanyagát, ami kora tavasszal mérgező lehet a komposztföldben nevelt növények számára. A komposzl fertőtlenítésére a forgalomban levő Nematin készítmény kitűnően megfelel. Az érett komposztot átlapátolás közben Nematin-oldattal kell megpermetezni. Gondoljunk természetesen a komposzt tápanyag-tartalmának gazdagítására is. E célból kálium- és foszfortartalmú műtrágyát szokás adagolni. Ha ilyesmire nincsen lehetőségünk, akkor kombinált hatóanyagú, NPK műtrágyát használjunk. A komposzt kezelése akkor a legegyszerűbb, ha négyen dolgoznak vele: kotten lapátolják, egy Nematin-oldattal permetez, egy pedig a műtrágyát adagolja. Tökéletes fertőtlenítést akkor érünk el, ha egy köbméternyi komposztra 2—3 liter Nematint permetezünk ki, tetszés szerinti vízmennyiségben feloldva (a víz mennyisége nem játszik szerepet). A fertőtlenítő hatás fokozása céljából a kezelt komposztot egykét hétre ajánlatos fóliával betakarni. A fertőtlenítéshez javasolt Nemattnnak gombaölő, rovarölő és gyomirtó hatása van. Szalay István, Makranc -(Mokrance)
