Szabad Földműves, 1981. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)
1981-10-31 / 44. szám
NoLEKTMHYBEN Két hónap van már csak hátra az ér n tot Rá napjáig. Am sikeresen be kell fejezni az őszi munkát: a kint levőt is, a bentit is! Az egyiket azért, hogy nagyon jó időjárást már semmiképp se várhatunk. A másik: a termés szakszerű tárolása is nagyon fontos, nehogy a tárolási vesztésiig sűjtsa-röviditae azt, amiből az idén nem nagyon bővelkedünk... Az idei tervezett gabona-hozamátlagot csak kevés helyütt sikerült elérni. Ez a tény a pénzügyi terv teljesítésére is kedvezőtlenül hatott. Egyes mezőgazdasági üzemekben, ily módon a koronák százezreinek, sőt millióinak hiányát könyvelhették el. Vérmes reményeket fűztek a kukoricához. Node, az sem oly bő terméssel fizet, hogy „ami elveszett a réven, bejönne a vámon...“ Ez a kényszerhelyzet sok gazdaságvezetőt, üzemgazdászt késztet ésszerűbb gondolkodásra, sőt cselekvésre. A féléves, sőt már a háromnegyedéves gazdálkodás eredményességének — vagy eredménytelenségének 1— körvonalai kirajzolódtak. Mire építhetnek csupán? A növénytermesztésre már semmiképpen. Marad az állattenyésztés: a haszontöbblet még valamit hozhat a közös gazdaság, a mezőgazdasági nagyüzem „kasszájába“. Ez azonban sovány vigasz__ A melléküzemág kiegészítő jövedelmével sem számolhatnak mindenütt. Marad: a még következetesebb takarékoskodás, ami egyébként Is valamennyi mezőgazdasági üzemre egyaránt kötelező. Merthogy ezen a téren van még mit tenni, annyi biztosi ... Es itt az e pont, ahol meg kell állni, kissé elidőzni. Elengedhetetlen a szemléletmód-változtatás. Ami- tegnap még jónak bizonyult, nem biztos, hogy ma megfelel a közösségi és a társadalmi elvárásoknak. Mert a mi népgazdaságunk sem sebezhetetlen. Alkalmazkodnia kell bizonyos mértékben, a külső kényszerítő körülményekhez, kivédeni azokat a kedvezőtlen hatásokat, amelyeket a tőkés országok egyre mélyülő gazdasági válsága idéz elő. Utalnék itt az emelkedő energiaárakra. Vagy említhetném a nehezen beszerezhető, fontos állati fehérjéket, vegyszereket, vető- és ültetőanyagokat stb. Szóval: a költségek nagyitó alatti vizsgálata lép előtérbe. S itt jut minden eddiginél nagyobb szerep az üzemgazdászoknak. Ok a mezőgazdasági üzemek „pénzügyminiszterei“, elsősorban nekik kell új, a mai fejlődést előbbre segítő szemléletet meghonosítani. Aztán a vezetésnek kell ezzel azonosulni, majd pedig a tagságnak, a dolgozóknak. Mert ahogy a vezetés gondolkodik, olyan a gazdálkodás szintje, eredményessége. Vagyis: ha a vezetés magáévá teszi a költségek „megfogását“, jól sáfárkodik a reá hízott anyagi javakkal, s a szellemieket is jól kiaknázza, amelyek jobbára az emberekben, no meg a tudományos ismeretekben rejlenek legfőképp, akkor nehezebb, de előbbre vivő, járható utat választ. Kellő ráhatással, türelmes felvilágosftó munkával elérhető, hogy a tagság is megérti: ésszerűbben, takarékosabban kell gazdálkodni, mint eddig bármikor. Eljött a hányavetiségnek, a munkaidő, a gépkapacitás kinemhasznáitsága felszámolásának, a jobb anyag-, energia- és munkaerőgazdálkodásnak az ideje. Méginkább az öntudatos, fegyelmezett, hozzáértő munkavégzés kerüljön előtérbe — és a közösségi gondolkodás, az összefogás erejére való fokozottabb támaszkodás. Mennyi kihasználatlan tartalék van például az emberekben? Leleményességük, jó meglátásuk, hasznosítható javaslatuk hány, de hányszor talál süket fülekre? Sajnos mindmáig nagyon sokszor...! ШШШШШ Vagy: itt van például egy mésik kérdés. Egyetlen mezőgazdasági nagyüzemen belül nagyon lényeges különbségek vannak a termelési ágazatok között vagy azokon belül is. Évről évre ismétlődnek az olyan fogyatékosságok, mint az állatelhullás (tehén, borjú, malac); tudva tudja a vezetőség (tisztelet a kivételnek!), hogy ebben „ludas“ jócskán az állatgondozó, vagy a munkaközösség, de a szakirányító is, mégsem keresi a gyökeres megoldás lehteőségeit, holott a személycsere vagy szakkáder-elmozdltás segítene. Ahoz, hogy a hiba halmozódik, nemegyszer a segítő szándékú bírálat is hozzájárulhatna, de a „Ne szólj szám, nem fáj fejem ... 1“ hibás szemléletmód az erősebb, ami, felülkerekedvén, árt a közösségnek. De árt a hibaelkövetőknek, elsősorban, akik tévhitben ringatják magukat: „Ha a vezetőségnek így jó, hát nekünk miért lenne káros...?“ Holott, sok esetben bebizonyosodott: ahol nem tétováztak a probléma megoldásával, vállalva a népszerűtlen mankóval járó felelősséget, ott rend bejöttek a dolgok; m állatelhulllás a minimumra csökkent. Persze, nem enyinyire egyszerű a problémamegoldás: bonyolítja nemegyszer a helyzetet az összetettség — a vezetés vagy az állategészségügyi szakember sem tett meg mindent az állatelhullás megfékezése érdekében. Tehát, sosem egyoldalúan mondjuk ítéletet, vizsgáljuk meg tüzetesebben, összefüggéseiben az esetet, s aztán nyugodt lelkiismerettel állhatunk majd a tagság elé, mondván: megtettük a magunkén Csupán egyetlen problémát említettünk a sok kőiül: az áUatelhullást. De éppúgy előhozakodhattunk volna más, a gazdaságosságot fékező problémával, mondjuk ■ növénytermesztés szakaszáról. Mert itt sem minden „fenékig tejfel“; jobb minőségű terményt vagy terméket is adhatnánk az illetékes felvásárló szerveknek, he... Igen. ha az anyagi érdekeltség — a premizálás, jntalom — méginkább a minőségi elvárások irányában hatna. (Ügy, mint az a tejtermelés szakaszán érvényesül!) Nagyon jól tudjuk például, hogy egyre ketaautrófálisabb a helyzet a gyomosodást illetően. Évről évre mind több az ebből eredő népgazdasági kár. Mégis hagyjuk, hogy díszelegjen, magot érleljen a gyom. Azelőtt csupán kasza, kapa, sareboló, sarló volt, de az ember kíméletlenül irtotta a gyomot. Sőt, a kezét sem kímélte, e tekintetben... Most? Nem akarjuk tudomásul venni: gépi gyomirtás Is van a világon. A vegyszer-" használat túlzottan elkényeztetett bennünket. Márpedig ennek a kényeztetettségnek a mezőgazdaság látja a legtöbb kárát. Ezt ismerték fel — talán szlovákiai méretben a legkomolyabban! — a rimaszombati (Rimavská Sobota) járás illetékesei, ahol már az idén példás, szervezett harc folyt a hozamdézsmáló gyom ellen. ]ön a téti időszaki Más járások mezőgazdasági Irányító szervei is többet tehetnének ezen a téren, hogy a szervező-felvilágosítő munka mielőbb megindulhasson, s tavasszal már jól felkészülten üzenhessenek hadat a népgazdaság-károsító gyomosodásnak. Ezen a téren sok. helyes, ésszerű kezdeményezés születhet, ha még a tél folyamán kihasználják a kínálkozó lehetőségeket. Csupán néhány fontosabb tényt, fogyatékosságot állítottunk reflektorfénybe, hogy necsak elgondolkoztasson, hanem cselekvésre is késztessen a jobb, jövedelmezőbb, ésszerűbb és célszerűbb gazdálkodás érdekében. A statisztikai jelentésekből tudjuk, hogy a kelet-szlovákiai és a kfleéps szlovákiai kerületben ismételten jelentkező tervteljesltési problémák eile3 nére, kielégítő eredményt értünk el az állattenyésztési termékek felvásá«* lásában. A jelentés szerint Szlovákiában kilenc hónap alatt közel 29 millió liter tejjel többet vásároltunk föl, mint a múlt év azonos időszakában, Igéietes fejlődésről elsősorban a nyugat-szlovákiai kerületben lehet beszélni, ahol az üzemek jelentősen túlteljesítették t-ermelési-értékeeltáel kötelezettségeiket. A nyugat-szlovákiai kerület példamutató tervteljesítési sikeréhez a mar guk módján a Vágfüzesi (Vŕbová nad Váhom) Efez tagjai is hozzájárt* tak. A másfélezer hektáros szántóterületet művelő szövetkezet harmtn®. egyezer literrel túlteljesítette tejeladási feladatét. A Vermes Gyula tervezővel folytatott beszélgetésem során meggyőződ tem arról, hogy a szövetkezet állattenyésztési ágazata más vonatkozáeoliy ban is eredményesen zárta a háromnegyedévet. Például marhahúsból száznegyveneit, ser-tóshásbél pedig mwitegy huszonhét tonnányi* értékestteMeü terve* felük A saOvetkeeetesek ígérik, hogy évi kötelezettségeiknek Is hiáoj rtuflenMl •leget tesznek. A tejtermelésben elért túlteljesítés! szintet tartani kívánják. sertéshúsból határidőn belül leszállítják a tervezett négyszáísnyolevarn tonná*. marhahúsból pedig körülbelül nyolcvan tonnát értékesítenek tetf vau felül. Fontos feladatnak tekintik a malacnevelési eredmények javúfáe sát, hiszen az a téren jelentkező hiányosságok következtében az idén e háztáji állattartóktól kellett választott malacokat vásárolniuk, hogy WbKP sltaná tudják a hizlalda tökéletes kihasználásét. dicsérete* érdemlő a végfUeeet aeöveíkezeteeek takarékossági ЮгекУЗНф Egv liter teje* harminc deka abrak felhasználásával termelnek, eg,y кйЙ sertéshús Wtermeléséhez 4,08 kilogramm, egy kiló marhahús előállításá' hói pedig 2;®1 kilogramm erőtakarmányra van szükségük. A téH hónát pokre sok minőségi takarmányt készítettek, így az állomány kellő terrrteb létaenységi seintet biztosító teleltetése, és a jövő igényesebb feladataiméi! teljesftéeéoe veié JeMtéeeQtée ebben a gazdaságban nem okoz különöeebb genőt*. KÄDEK GABOR AZ ÉDESANYA N. KOVÁCS ISTVÁN Amikor írásom alanyául Smah Juliannát választottam, azt hittem, egyszerű lesz a dolgom. Arra gondoltam, olyan embert szemeltem ki, aki megérdemli, hogy írjanak róla, hiszen — amint erről már korábban értesültem — a hetényi (Chotín) szövetkezet példás dolgozója. Kiváló munkájáért, s az elért jó eredményekért helyi viszonylatban többször részesült elismerésben, az idén pedig megkapta a Mezőgazdaság- és Élelmezésügyi Minisztérium Érdemes Dolgozója kitüntetést. Miután a közelmúltban felkerestem, egy ideig azon tűnődtem, hogyan mutassam be az olvasóknak: úgy-e, mint a gyermekeit egyedül nevelő és szerető édesanyát, Vagy mint példás dolgozót. Smah Júllanna a munkában élen jár, s az édesanyák legjobbika. Nap mint nap sokat dolgozik és ha munkáról van szó, soha sem fáradt. Smah Júlianna két évtizede dolgozik a sertéstenyésztésben, pontosabban az elöhlzialdában, Múlt mondotta, a mostaninál sokkal vosszaBb munkakörülmények között kezdett. Azóta a szövetkezetben új istállókat építettek, melyekben a munka sokkál könnyebb, mint valaha volt. A szU- vetkezet vezetősége igyekszik jó munka- és kereseti lehetőséget nyújtani dolgozóinak, s a nőknek megad minden támogatást, hogy munkájuk mellett nyugodtan nevelhessék gyermekeiket. — Elégedett vagyok a munkahelyemmel —: mondotta a példás dolgozó. —í Ketten dolgozunk egy ezer férőhelyes istállóban, ahol a munka javát gépekkel végezzük. Óvatosan kell kezelni az önműködő etetőt, a gépi eszközöket, mert ha nem vigyáz az ember, megtörténhet a baj. Az etetésnél ügyelni kell arra, bogy a takarmányt ne pocsékolják, hanem megegy^k a malacok, hogy gyarapodjanak, minél gyorsabban elérjék a tóvá«* súlyt. (.Folytatás a 2. oldalon} Márpedig a népgazdaságirányítás tökéletesített rendszere — amely előbb-utébb a mezőgazdaságban is utat tör — megköveteli majd, hogy a szellemi tőkét is kellően hasznosítsák a mezőgazdasági üzemekben. Mert a tudás: holt tőke. Mindaddig, amíg termelőerővé nem válik. ígéretük: 30 ezer liter tej terven felül AZ SZSZK mezögazdasAgi és ElelmezEsOgvi MINISZTÉRIUMÁNAK hetilapja 1931. OKTÚBER 31. jfc 44. szám атшаииптаваявямовш XXXII. évfolyam ■IIIHWIIIA III III I Iliim Ara 1,— Kčs 4
