Szabad Földműves, 1981. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)

1981-10-24 / 43. szám

Nagy előbbrelépés, hogy immár nemcsak elismer­jük, de támogatjuk is a háztáji termelés fellendítését szorgalmazó kezdeményezést. Az utóbbi évek gyakorlata után nagy fordulat ez, mégis í— helytelen lenne az új hely­zetet a szocialista mezőgazda­ság gyengeségével magyarázni, s mindjárt a régi gazdálkodási módszerekhez való visszatérést emlegteni. Egyszerűen arról van szó, hogy szükségünk van minden talpalatnyi föld termé­sére, minden tennivágyó segít­ségére, tehát támogatjuk azo­kat, akik szabadidejük jobb, ésszerűbb kitöltése céljából kertészkednek, állatokat tarta­nak, esetleg háztáji szerződé­ses árutermeléssel foglalkoz­nak. Pártunk XVI. kongresszusa így fogalmazta meg a kisállat­tenyésztés, illetve a háztáji ál­lattartás jelentőségét: Biztosí­tani kell a széleskörű gadaságl feltételeket a háztáji gazdasá­gokban és a háziállatok tartá­sához, mert ez jelentősen hoz­zájárulhat a falu jobb önellá­tásához, és a szerződésben rögzített eladás jelentősen elő­segítheti a piaci ellátás javu­lását. SZERETJÜK A NYÚLHŰST Nyáron a szenei (Senecj üdülőben töltöttem néhány na­pot. Egyszer szóba elegyedtem néhány fiatalemberrel, akik közül az egyik a húsellátást szapulta. —i Látod, én ebből nem csi­nálok gondot — reagált az egyik asztaltárs. — Van két anyanyulam, azok annyi húst „termelnek“, hogy mindig van mihez nyúlnunk. A gyerekek Is szívesebben fogyasztják a nyúlhúst, mint a zsíros sertés­bordát vagy karajt. — Igen ám, csakhogy drága a takarmány, sok a munka a nvulakkal — okvetlenkedett a másik. — A takarmány jóformán in­gyen van. Tavasztól őszig ott a sok gyomfű, meg miegymás a kertben, és persze a szomszé­dokéban. Sokan örülnek, ha az udvarukban lekaszálom a fü­vet. Télire minőségi szénát ké­szítek belőle. A törődés? A gyerekek örömmel foglalkoz­nak a nyulakkal. — Én is tartok nyulakat — szólt közbe a harmadik. — Évente körülbelül kilencvenet vágunk le saját szükségletre. A feleségem — főleg nyáridő­ben — ritka vendég a húsbolt­ban. A KOHATARTÄS JÖVEDELMEZŐ Bakán összefutottam egy ré­gi ismerőssel. Ö mesélte, hogy a szövetkezeti tagok közül so­kan foglalkoznak malacneve­jól, aki időben el tudja adni a malacokat, mert 25 kilón felül már jóval kevesebbet fizetnek érte. A kocatartás, malacneve­lés hozzáértést, és főleg sok munkát igényel, mégis azt tar­tom, érdemes vele foglalkozni. HA NEM LENNE, HIÁNYOZNÁ A TEHÉN Bősön [GabCikovoj a Duna felé vezető utca házai hűen tükrözik a múltat és a jelent. Zsűpfedeies viskók és rangos emeletes házak váltogatják egymást, s a hosszúra nyúlt sor végén kimagaslanak az épülő vízierőmű többszintes la­kótömbjei. A hústermelés jelentős tartalékai léssel, de lassanként elmegy tőle a kedvük, mert hanyatlik a malacok iránti kereslet. — Nem egészen úgy fest a dolog, ahogy a Tóni mondta — világosított fel később Ko­­váts Bandi, aki bár fiatal em­ber, mégis jó régen foglalko­zik kocatartással. — A szerző­dés egész évre szól, viszont tavasszal sokkal nagyobb az érdeklődés a malacok iránt. A hízónak valót inkább késő ősz­szel, de méginkább februárban és márciusban vásárolják. Per­sze, azért őszidőben is elkel­nek az állatok. — Milyen előnyben részesül­nek, akik malacnevelési szer­ződést kötnek? — Legfontosabbnak tartom, tehát első helyen említem, hogy minden eladott malac után negyven kiló tápot vásá­rolhatunk, természetesen hiva­talos áron. A termeltetők azzal is törődnek, hogv legyen meg­felelő fajkan. És különösen fontos, mert jó koca és kan esetén tizenhárom-tizenöt ma­lac is van az alomban. Az jár Az utam ezúttal Csikmák La­ci bácsihoz vezetett. Elvétet­tem a házat. Az egykori tágas portán korszerű lakás épült a Laci fia számára. Laci bátyám már a hetvem négy felé közeleg, de még pi­rospozsgás az arca, s ölökké tesz-vesz a ház körül. Fő gond­ja a tehénnel és az üszőborjú­val való törődés. — Kifizetődő-e a tehéntar­tás? — érdeklődtem. — Nem igen számolom — válaszolta a régi ismerős. — Azt viszont tudom, hogy min­dig van friss tej, túró a ház­nál. A tejből jut az unokák­nak, és a szomszédok is szíve­sen vásárolják. Naponta álta­lában tizenkét-tizennégy litert fejünk, borjúelválasztás után meg közel húszat. Persze a hangsúly a hasznosságon van, de nem csak azért tartom a tehenet. Egyszerűen hiányozna a portáról. — A takarmányozás nem okoz gondot? — Bárcsak úgy tudnám húz­ni a kaszát, mint tíz évvel ez­előtt, akkor sokkal több takar­mányt menthetnék meg. A fiam sokat segít a télire való beké­szítésében. Tavasztól őszig nincs különösebb gond; sok füvet összehordok, és a kert­ben is akad feletetni való. Pél­dául a minap átkiabált a szomszéd, hogy kifejtette a babot, nincs-e szükségem az üres hüvelyre, szalmára? Hoz­zad csak — mondtam neki —, jól esz az télen. De szereti a tehén a moslékot is, ha jól megkorpázom. Viszont az alja­zó beszerzése rendszerint gon­dot okoz. Végigjártuk a régi paraszt­­világot idéző portát. A libák — a gúnárral az élen — han­gos gágogással támadtak rám, kacsák hápogtak, tyúkok kapir­­gáltak körülöttünk. Az istálló­ban egészen apró csibéket is láttam a kas alatt. A gazda magyarázta, hogy tyúkanyő ő­­kelme titokban lerakott tojá­saiból keltek; egyszóval nem várt, ámde szívesen látott jö­vevények. Késő őszre éppen vágnivalők lesznek. A szérű félig-meddig tele volt takar­mánnyal, de azért a vastenge­­lyes kocsinak, melyet immár senki sem használ, még helyet szorítottak. A gumikerekes kis­kocsi elé Csikmák bácsi magát fogja be, úgy hordja haza a sok zöldet. Leghátul a katoná­san rendberakott trágyadomb. — A trágyával mi lesz? —i kérdeztem. — A kertre már nem kell, sok szerves anyagot kapott az utóbbi években. A trágyát ta­valy az Imre gyerek vitte el Szencre, a kertjébe. Az idén eladom, ha akad rá vevő. Ad­dig hadd érjen, annál értéke­sebb.. ♦ ♦♦ Egyre többen vannak, akik érdemesnek tartják a szabad­idő háztáji állattartással való kitöltését. A központi irányel­vek értelmében, szocialista tár­sadalmunk igyekszik egyre kedvezőbb feltételeket terem­teni a kezdeményezők munká­júhoz. Ez immár érezteti hatá­sát. TÓTH DEZSŐ TAPASZTALATCSERE - MAGASABB SZINTEN A közelmúltban hazánkban, Bratislavában tanácskoztak a baráti szocialista országok (Magyarország, Bulgária, Szov­jetunió, Lengyelország és Cseh­szlovákjai kertbarátmozgalmá­nak képviselői. Az érdekvédel­mi szövetségeket képviselő elvtársak beszámoltak a kert­barátmozgalom, illetve'a ház­táji árutermelés fejlesztésében elért sikereikről és távlati el­képzeléseikről. A tanácsokozás végén elfogadott hivatalos köz­lemény hangsúlyozza, hogy a kertészkedők mozgalmának fontos társadalmi küldetése van, s nagy szerepet játszik a nagyüzemileg kihasználhatat­lan földterületek hasznosításá­ban, illetve a fogyasztási igé­nyek színvonalasabb kielégíté­sében. A tanácskozást követően vendégeink a senicai járás kertbarátmozgalmának eredmé­nyeivel ismerkedtek, megtekin­tettek néhány példásan műkö­dő kerttelepet és szövetségi terményfeldolgoző létesítményt. Kép és szöveg: Šarek P. TflNUL3UN_K EGYMÁSTÓL ■ ■ mmiiiiiiiiiiiiiiiiiii FOLYADÉKSZÓRÓ NYÍLÁS . ALÁTÉT ZÁRODUGÔ gyát tartalmazó edényt — pl. 5 1-es üveget vagy nagyobb fémkannát — rögzítsük bilincs­­csel erősen a szerszám nyelé­hez. Az edény száját dngőval légmentesen zárjuk le. A du­gón előzőleg húzzunk át egy rövidebb és egy hosszabb lágy PVC csövet úgy, hogy mindkét cső egyik vége a folyadékba merüljön. A rövidebb cső má­sik végét rögzítsük a tolóka nyeléhez gumikarikával. A hosszabb PVC cső másik végét a tolóka csőtengelyébe fúrt nyílásokhoz kell elvezetni. En­nek érdekében a nyél utáni ívnél fúrjunk a csőbe akkora átmérőjű lyukat, amekkorán át a PVC cső éppen áthúzható. A cső végét angedjük le egészen a jobb kerékig. Befejezésként a szerszám nyelére húzzunk fogantyút, (pl. kerékpárkormány fogantyúját), aztán irány a kert! A műtrágyázó tolóka haszná­lata igen egyszerű. A munka megkezdésekor a tartályba nyomjunk levegőt a nyélen rögzített rövidebb PVC csövön át, például gumimatrac pum­pával vagy hasonló, visszacsa­­pószeleps gumilabdával. Utána már minden megy „magától“. Ha a szerszámot acélcsőből készítettük, a munka végezté­vel alaposan öblítsük ki a csö­vet, hogy a műtrágya-oldat ne tegye tönkre idő előtt a fé­met. (e) Guruló műtrágyázó 24x2 KERÉK Elsősorban kis­kert-tulajdonosok figyelmébe ajánl­juk ezt a törpe szerszámot, ame­lyet a Junyij Tech­­nyik című szovjet lap ötlete alapján mutatnnk be. Ez­zel az eszközzel a vízben oldható műtrágyák egyen­letesen szőrhatók ki. Elkészítése egy­szerű, viszonylag olcsó és különösen ott hasznosítható, ahol kis területen kell sűrűn ültetett növényt trágyázni. A tolóka elkészí­téséhez összeállí­tási rajzunk ad útmutatást. A szer­szám fő darabját — nyél, oldalösz­­szekötő elem, alsó egyenes szakasz (a tengely) — egy darabból, 24X2 mm-es (vagy ezt megközelítő mére­tű) hidegen húzott, varratnél­küli acélcsőből, esetleg alumí­niumból, vagy PVC vízvezeték­nyomócsőből hajlítsuk meg. Űvatossan végezzük a hajlítást, (pl. az előzőleg homokkal tölt­tett, két végén fadugóval ala­posan lezárt acélcsövet felme­legítve, satuba szorítva), és a cső görbületi sugarát úgy vá­lasszuk meg, hogy az anyag ne ráncosodjon. A másik rögzítő 12 mm-es rúd lehet acél, vagy bármilyen más kemény fém, amelyet felül bilinccsel rögzít­sünk a szerszám nyeléhez, alul pedig gyűrűvé hajlítva húzzuk a tengelyre. A két kerék felszerelését az A és В részletrajz mutatja. A cső végénél levő kereket egyik oldalán sasszeggel, két alátét­tel és az előbb említett tartó­rúd meghajlított gyűrűjével, a másik oldalán a csőbe szoro­san illeszkedő dugóval rögzít­sük (A rajz). A másik kereket mindkét oldalán egy-egy alá­téttel és sasszeggel erősítsük a tengelyre (B rajz). A 200 mm átmérőjű kereke­ket bármilyen anyagból készít­hetjük. Felhasználhatunk erre a célra pl. kimustrált játék­autó kereket, de ügyeljünk ar­ra, hogy azok mozgás közben ne billegjenek a tengelyen. Az oldott műtrágya kiszórá­sára fúrjunk a kerekek közötti 800 mm-es csőszakaszon 20 mm-enként 2—2,5 mm átmérő­jű lyukakat. Az oldott mütrá-Mit készítsünk birsből? A birs jellegzetesen a házi­kertek gyümölcse. Kertjeinkben alma- vagy körtealakú birset találunk, de felhasználásuk módja teljesen azonos. Legjobb feldolgozási módjuk: befőttt vagy birssajt készítése. BEFŐTT részére csak egész­séges, érett, frissen szedett, száraz, jó alakú gyümölcsöt használjunk fel. A hámozott és szeletelt birset tegyük- 0,1 szá­zalékos (literenként 1 g) cit­rom- vagy borkósavas vízbe, nehogy megbámuljon. Legalább 10 perces ilyen áztatás után öblítsük le tiszta vízzel. Utána gyengén ecetes vízben, a gyü­mölcsöt forráskor beletéve, 4— 8 percig előfőzzük. A főzés ad­dig tartson, amíg a gyümölcs­be villát szúrva már nem re­cseg, lecsúszik róla, üveges lesz, de még elég rugalmas, hajlik és nem puha. Ekikor töltsük hideg vízzel telt tálba, nehogy túlpuhuljon. A hideg öblítővízből kivéve szitán vagy szűrőn csöpögtes­­stiik le, majd szép tetszetősen rakjuk jól tisztított, vízben elő­melegített üvegekbe. Közben készítsük el a felöntőlevet. Minden liter vízre számítva ad­junk hozzá 60 dkg cukrot, és 3—4 szekfűszeggel együtt for­raljuk jól fel, majd szűrjük le. Lobogó forrásban töltsük az üvegekben levő gyümölcsre, és azonnal zárjuk. A csírátlanító lábasba a teli üvegeket ügy tegyük, hogy a víz ne érje el a zárást. A vizet lassan 85—90 C-fokra mele­gítsük (erős gyöngyöző forrá­sig) és az üvegeket hagyjuk 10 percig ezen a hőmérsékleten. Az üvegeket ruhával, pokróc­cal körülvéve, másnapig hagy­juk lassan kihűlni. BIRSSAJT. A nagy beérett birseket mossuk jól meg, és hámozatlanul addig főzzük, míg a héja repedezni nem kezd. Akkor kiszedjük, hűlni hagyjuk. A birset a főzés előtt ne hámozzuk meg, mert a héj alatti részekben a legnagyobb a pektintartalom, ami a kocso­­nyásodását idézi elő, ezt pedig így nyerjük ki legjobban. A kihűlt birset rozsdamentes késsel hámozzuk meg — és törjük át. Az így kapott birs­velőhöz ugyanannyi cukrot ve­gyünk. A cukrot igen kevés vízzel addig főzzük, amíg grí­­zesedni kezd. Ekkor tegyük be­le a birsvelőt, és egy egész citrom levét, majd 10 percig, folyamatosan keverve főzzük. Közben a formákat kenjük ki teljesen szagmentes olajjal (ha ez nincs, öblítsük ki vízzel) és a kész birssajtot öntsük a for­mákba. Egy két napig tartsuk a formákban, míg teljesen ki­hűl és megkeményedik, majd borítsuk ki. Néhány napig hagyjuk a felületét szikkadni, végül csomagoljuk celofáB pa­pírba. Ha különösen finom készít­ményt akarunk előállítani, a teljes besűrűsödés előtt kever­jünk bele gorombára vágott diót vagy mandulát. Dobray E. < TAP0SÚVAS ; Ásóra ^ Amikor vékony talpú cipő­­j ben ástam, az ásó mindig I nagyon nyomta a lábamat. \ Ezért egy 100 mm hosszú I csőből taposővasat készftet­­^ tem. A cső egyik oldalát I hosszirányban átfűrészel­­к tem, a rést reszelővei, hl­­^ degvágőval kitágítottam, és I oldalról, apró ütögetésekkel S a csövet rátoltam az ásó- I ra. Előzőleg azonban lyukat í fúrtam a csőbe, majd ott * egy csavarral rögzítettem, I A taposőfelületre rovátfká­­s kát reszeltem, hogy a bőr- I talpú cipőm ne csússzon le ^ róla, bár most már akár 1 mezítláb is lehetne vele к ásni. Studinger T,

Next

/
Oldalképek
Tartalom